Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-18 / 166. szám
NEB-dosszíé Mennyit ér a törvény? Bontják a Koháry úti lakásokat Nem reménytelen, de nem is biztos Hol tart a 25-ös út építése? Annyit ér egy törvény, mint amennyit betartanak belőle — tartja a jogos mondás. Ha mindez érvényes a különböző rendeletekre, utasításokra, előírásokra, miért ne volna éppúgy igaz a szerződésekre is, melyekben a jogszabályokat a szerződő felek állapítják meg egymás közt. S hogy valóban mennyit érnek a szerződések? A közelmúltban befejeződött megyei népi ellenőrzési vizsgálat tanulságai szerint — nem sokat. Legalábbis a mezőgazdaságban és az építőiparban. Harminckét szövetkezetben, élelmiszeripari és beruházó vállalatnál jártak a népi ellenőrök, hogy felmérjék: mire kötnek ma e cégek szerződést; miként tartják azt be; s hogy sikerült-e biztonságosabbá, hatékonyabbá tenni saját gazdálkodásukat. Ha nincs, a Bosnyákra viszik A korábbi években ha valaki a ZÖLDÉRT-nél járt, nem győzte hallgatni a vállalat vezetőinek panaszát. A termelők pedig éppúgy szidták a zöldségkereskedelmet, attól függően, hogy valamiből jó termés volt-e abban az esztendőben, vagy sem. Ha ugyanis több termett a vártnál, a ZÖLDÉRT elkezdett kukacoskodni a minőséggel, egymást érték a minősítési viták, ha meg sovány volt a termés, a gazdaságok hánytak fittyet a szerződésre: vitték a Bosnyákra az árut, s maguk értékesítették. Valamelyest javult a helyzet, de a NEB-vizs- gálat tanúsága szerint a szerződéskötések jelenlegi rendszere még most sem kellően rendezett. Az élelmiszeripari vállalatok kialakították ugyanis tavaly az úgynevezett „blankettaszerződéseket”, melyek gyakran egyoldalúan szolgálták saját érdekeiket. A viták során persze a szerződő felek -kerülik a peres eljárásokat, a kötbérezést, hisz általában egyik félnek sincs erkölcsi alapja az eljárás megindításához. Hamar a felszínre kerülnének saját hibáik is, mert olyankor már ki tartja a száját?! A húsiparban is elsősorban a minősítésen vitatkozott a felvásárló és az eladó. A gabonaforgalmi és malomipari vállalat felvásárlási kapcsolatai többé- kevésbé rendezettek, bár a tápértékesítés gondjai olykor a szerződéses vitákban is érezhetők voltak. Sok viszont a probléma az úgynevezett előszállításokkal, melyben még maguk a gazdálkodó szervek sem látnak tisztán. „Az AGROKER ugyanis arra törekszik, hogy csökkentve saját költségeit — a terme- löknek átadja az akkori időszakban szükségletüket messze meghaladó műtrágya- és növényvédöszer- készleteit.” így fordult elő olyan eset, hogy a hatvani Lenin Termelőszövetkezet a megkötött szerződés ellenére sem kapta meg az év utolsó negyedében az őszi talajmunkák vegyszereit. így 66 ezer forintos többletköltséggel a tsz-nek magának kellett a termelőtől ezeket hazaszállítania. Az AGROKER azután december végén hirtelen megjelent Hatvanban az akkor már felesleges műtrágyával, s ezért a gazdaságnak további csaknem 200 ezer forint kocsiálláspénzt kellett fizetnie. Az meg már vég- kér>p érthetetlen, hogy ezek után a gazdaság miért nem követelte kárának visszatérítését. A vizsgálat is utalt arra, hogy a legtöbb termelőszövetkezetben nem vesznek részt a jogtanácsosok a szerződések elkészítésében, s meglehetősen hiányosak a gazdaságoknál a szerződés- nyilvántartások is. A füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezetben például a sertésfelvásárlásról és értékesítésről egyáltalán nem készítenek nyilvántartást: persze rögtön akadt olyan, aki élt a csalás tálcán nyújtott lehetőségével! Alacsony színvonalon, felelősök nélkül Közismerten az építőipar máig is megoldatlan gondja, az anyagellátás. Hogy mennyiért, milyen pontosan kapják meg a kivitelezők a cementet, radiátort, ablakkeretet, szerelvényeket, az természetesen meghatározza, nemcsak a lakások árát, hanem azt is, hogy a különböző létesítmények mikorra készülnek el. Épp ezért az építőipari vállalatok igyekeznek szerződésekkel biztosítani anyagigényüket, de a termelők esetenként még a szerződési ajánlatot is visszautasítják, máskor meg egyszerűen nem teljesítik. Ilyenkor aztán hivatkoznak készlet- és anyaghiányra, kiemelt nép- gazdasági beruházásokra, hiányzó szállítóeszközökre, akadozó importra. El lehet képzelni, hogy az Állami Építőipari Vállalatnak milyen gondot okozott, hogy például az elmúlt évben az ÉPTEK hat és fél millió forint értékű hengereltacél és cső szállításával maradt el. Hasonló vitái voltak az állami építőknek a Fémmunkás Vállalattal, az ER- DÉRT-tel, a kavicsbányával és más vállalatokkal. Külön tárgyalja a NEB- vizsgálat jegyzőkönyve, hogy a kivitelezési szerződéseket, hogyan tartják be az egyes építőipari vállalatok. A két legnagyobb vállalatnál, az állami- és a tanácsi építőknél eltérő módon kezelik a szerződési ajánlatokat. Az állami építők 78-ban az ajánlatok mintegy 20 százalékát utasították el mindössze, de az utóbbi időben az elutasítások csökkennek a tanácsi építőipari vállalatnál is. Főleg az olyan ajánlatoknál mondanak nemet mindkét vállalatnál, amikor nincs előkészítve megfelelően az építési terület, csak gazdaságtalan technológiával dolgozhatnának, vagy már nincs rá építési kapacitásuk. Annál nagyobb a gond az építési határidőkIsmét a ■ Ha két vagy három évtizeddel ezelőtt beszélgetés közben a turistaházak kerültek szóba, bizonyos, hogy mindenki a természetjárók, turisták számára menedéket, olcsó szállást adó erdei faépületre gondolt. Manapság viszont a turizmussal kapcsolatos cikkek szinte meg sem említik ezeket a létesítményeket. A vendégeknek készült prospektusok is csupán a szállodákat, fizetővendég-szobákat, a közérteket, éttermeket, kertvendéglőket tüntetik fel. Persze, azóta változott a világ, s változtak vele együtt az igények is. Ezeknek pedig egyre kevésbé feleltek, felelnek meg a húsz-harminc éve épült házak. A Turistaházakat Ellátó Vállalat a változatlanul olcsó árak mellett már nem tudta viselni a fenntartással járó mind nagyobb költségeket. így 1975- ben megtörtént az átszervezés: a turistaházakat szétosztották a különböző vendéglátó és szálloda vállalatok között. A házak egy része valóban alkalmas volt üzleti vállalkozásra, a kezelő vállalatok azonban a kisebb mérvű felújítás után megnövelték az árakat a tartós veszteség elkerülése érdekékében. Más részük viszont olyan típusú, illetve olyan helyen van, hogy a fenntarkel, melyek természetesen a szerződések legfontosabb- ja pontjai közé tartoznak. Az elmúlt évben például az állami építők hét. a tanácsi építők pedig 49 esetben késtek az átadással. amit persze külső okokkal próbáltak magyarázni. A felelősség megállapítására viszont egyetlen esetben sem került sor. Igaz. a károsultak is minimális kötbért követeltek a két vállalattól. .*íit jelent a jó kapcsolat ? A fenti és természetesen még ezenkívül jó néhány megállapítás alapján tettek javaslatot a megyei népi ellenőrök a megoldásra. Van tennivaló bőven, hisz nem véletlenül hívják fel a vizsgálat készítői a figyelmet, hogy a jelenlegi szerződéses fegyelem nemhogy segíti, egyenesen „akadályozza a gazdasági fejlődést és tervszerűtlen folyamatokat indít el." Feltárta a vizsgálat azt is, hogy nincs megfelelő összhang a gazdasági szabályozás, az érdekeltségi viszonyok és a jogi előírások között. így nem is törekszenek azok betartására, sem a termelők, sem a kereskedők, sem az építők. Ráadásul például a termelőszövetkezetek belső szervezettsége is olyan alacsony, hogy olykor még saját kárukat sem tudják kiszámítani. Igen gyakori, hogy az élelmiszer-gazdasági és az építőipari vállalatok nem teljesítik a szerződéseket. Ennek ellenére, a sértettek nem törekszenek a jogos igényeik érvényesítésére, nem követelik a szerződés teljesítésének kikényszerítését. Legtöbbször arra hivatkoznak, hogy ez rontaná a vállalatok közötti jó kapcsolatot. Mindez rendben is volna, ha közben a vállalatoknak és a népgazdaságnak ebből nem származna igen komoly kára. Ami pedig a jó kapcsolatokat illeti, ezek legtöbbször nem az eredményes közös munkára, hanem a vállalatok vezetőinek személyes jó kapcsolataira vonatkoznak. Hogy melyik a fontosabb. azon nekik is érdemes elgondolkozniuk. toknak egyáltalán nem éri meg az újabb beruházás, a fejlesztés. Lassan kezdett háttérbe szorulni a házak társadalmi jellege, tömegsport- funkciója. Előtérbe került a kereskedelmi jelleg. A meg- növekedett árak — hogy kifizetődő legyen a fenntartás — viszont az olcsó ellátáshoz szokott turistaközönség lehetőségeit haladják meg. Az elszomorító kép érzékeltetésére még egy példa: egy 1971-es kormányhatározat három- ötéves tervciklusra ezer férőhelyes fejlesztést irányzott elő. E helyett azonban csak csökkent a turistaházak, s így a férőhelyek száma. Heves megyében a felszabadulást követően tizennégy turistaházat hoztak létre, ebből jelenleg hét működik jól-rosszul. Az ágasvárit 1977 őszén bezáratta a KÖJÄLL, a minimális feltételek megteremtéséhez több mint félmillió forintra lenne szükség. Bánkúton a turistaház felújítása és festése befejeződött, sikerült megteremteni a személyi feltételeket is. Gondot jelent azonban a víz biztosítása, a szennyvízelvezetés, a megfelelő közút és parkirozóhely kialakítása. Mindezek a munkálatok 40 millió forintot igényelnének, ami viszont nem áll rendelkezésre, __A K ezdjük a lényeggel: bár nem kevés gond, s probléma zavarja a 25-ös számú út egri átkelési szakaszának építését, de a beruházás szervezői, bonyolítói, fő- és alvállalkozói, kivitelezői szerint még elkészülhet a tervezett határidőre, vagyis 1980 végére az út. Ugyanakkor egymás figyelmeztetésének is szánva, kivétel nélkül azt is hozzátették, hogy a különböző részhatáridőket már egy nappal sem lehet tovább csúsztatni, mivel az építkezés üresjáratainak nemcsak a hónapjai, a hetei, hanem az órái is kimerültek. Mint ismeretes: az építési munkálatokat több szakaszra osztották. Az elsőben épült meg — határidő előtt és a költségeket nem túllépve — az Eger és a felsőtár- kányi elágazás közötti szakasza. Az 1976-os jó munkát nem sikerült sokáig „tartósítani”. Mindent elkövetett ugyan a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, valamint Eger Város Tanácsa is, de a további munkálatokhoz szükséges anyagiakat csak később sikerült előteremteni, így az 1977-re tervezett beruházásoknak mindössze a harminc százalékát tudták megvalósítani. Elsősorban az érintett lakók és tulajdonosok jóvoltából — tisztelet a kevés kivételnek — a vártnál is zűrösebben és lassabban lehetett megkezdeni és elvégezni a kisajátításokat, valamint a szanálásokat is. Voltak, akik még az állami tulajdonban levő pincéért is pénzt kövemátraszentimrei ház négy esztendeje zárva tart, a sik- főkúti pedig nemrég befejezett tatarozás, felújítás mellett további rekonstrukcióra szorul. A fejlesztésben inkább járható útnak a pa- rádfürdői ház példája tekinthető, ahol az Országos Idegenforgalmi Tanács támogatásával folynak a rekonstrukciós munkálatok. Egyelőre, sajnos az sem tisztázott, milyen társadalmi igény fűződik a turistaházakhoz. Kellő hasznosításukat jól példázza az egri Vörös Meteor turistaegyesület által a Bükk-fennsíkon létesített turistaház. A harminc személy befogadására alkalmas házat nyáron bárki olcsón igénybe veheti, télen pedig sítáborként szolgál a gyermekek számárai. De felhasználhatók lennének a turistaházak az iskolások országjáró kirándulásai, tanulmányútjai alkalmával olcsó szállásként, vagy gyermekek üdültetésére is. Mint az iméntiek is bizonyítják, a turistaházakkal való törődés, fenntartásuk napjainkban is fontos társadalmi kérdés. Hiszen igény van rájuk. A gondok, a problémák megoldásához sürgős intézkedésekre, a megfelelő szervezeti formák megteremtésére van szükség. teltek, mások a kisajátított telek árát kevesellték, vagy a felajánlott lakást kicsinyelték. Közben természetesen telt-múlt az idő, ráadásul újabb pincékre is ráakadtak, amelyeket előbb meg kellett erősíteni, vagy be kellett tömedékelni. Végezetül az is gyakran okozott gondot az út építőinek, hogy a tervek, a tervdokumentációk is gyakran érkeztek késve és hiányosan Budapestről Egerbe. Hogy mindezek ellenére is sikerült az 1977-es lemaradást pótolni, az elsősorban annak köszönhető, hogy a beruházásban részt vevő építőipari szervezetek — Egri Közúti Építő, a Közúti Beruházó Vállalat, az Egri Közúti Igazgatóság, az TJVA- TERV, a Közműépítő Vállalat, a KPM Közúti Főosztálya — vezetői a legnehezebb helyzetekben sem feledkeztek meg a korrekt magatartásról, egymás segítéséről és az út fontosságáról. Ezek után készítsünk egy rövid leltárt, vagyis hogy jelenleg hol is tart az új út építése? Elkészült a völgyhíd, július 12-én a műszaki átadás-átvétel is megkezdődött. Kicserélték, illetve áthelyezték a közműveket a Sertekapu és a Vöröstüzér utca közötti szakaszon, valamint a Vörösmarty utcában, és rövidesen megkezdődik a hídra felvezető út építése is. A völgyhídon kívül pillanatnyilag azért nem látványos az út építése, mert a kijelölt nyomvonalon elsőként a közműveket építik át és a szanálásra ítélt lakásokat kell lebontani. Az eddigi munka alapján az Egri Közúti Építő Vállalattól ismét példát vehetnek a többiek. Határidő előtt és olcsóbban építi meg a vállalat a harmadik szakasz közműveit, a yölgyiiidat és a rácsatlakozó utat is. Az említett munkálatokkal legkésőbb ez év október 15-ig végeznek. Az eredeti tervek szerint július első napjaiban kellett volna megkezdeni az egész beruházás egyik legkényesebb létesítményének és egyben döntő csatájának ígérkező Ráckapu téri felüljáró építését. Erre sajnos a mai napig sem kerülhetett sor, mert a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat nem végzett még a támfalak építésével. Lemaradásukkal ráadásul nemcsak a hídépítés megkezdését késleltetik, hanem a gáz- és a közmüvek átépítését is. A csatornákat, a csöveket az új közművezetékeket ugyanis az általuk épített támfalakra helyezik majd át a Mátra- alji Szénbányák és a Közműépítő Vállalat dolgozói. A napi munkát nem zavarja ugyan, de nincs még kész a Ráckapu tér végleges és hivatalosan is engedélyezett tervdokumentációja sem. és ideje lenne elkezdeni a víz-, a gáz-, a szennyvízcsatornák bekötéseit a Vörösrúarty utcában is. Van tehát bőven munkájuk, tennivalójuk az új út építőinek. Mert igaz ugyan, hogy a szándékukhoz kétség nem férhet, hogy a végelszámolásig még tizenhét hónapjuk van, de a hátralevő munkájukat mérlegelve mégis azzál szolgálhatják legjobban a maguk és a város érdekeit, ha a jelenleginél jóval nagyobb sebességre kapcsolnak. Külön-külön és együtt is. Koós József 1979. július 18., szerda Cziráki Péter Példa lehet Parádfürdő turisfaházakról Elkészült a völgyhíd, s már megkezdődött műszaki átadásátvétele is (Fotó: Tóth Gizella)
