Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-17 / 165. szám
& KÉPERNYŐ ELŐTT Hz emberségről SÉRTÉS. Bacsó Péter írta Jévére Suksin három novelláját, három kis történetét az emberről, az emberi kapcsota- • tokról, a szeretetről, a gyűlöletről, a gyávaságról, a reménykedő reménytelenségről ... És még folytathatnám, mert a címadó epizódnovella mellett az Éttermi beszélgetés és A nem várt vendég mindezekről szólt és még többről is, másról. Közhellyé koptatott már, hogy „cseppben a tengert”. El- koptatott. éppen mert rendkívül kifejező erejű, mert valóban a kicsinek tökéletes és képi szinonimája a csepp, az óriásinak, a végtelennek a tenger. És micsoda csoda, micsoda remeklés, ha ebben a szemmel alig láthatóban és miniden ízében felfedezhetjük a Szemmel befogható Hant. Bacsó Péter írói, rendezői érdeme, úgy volt hű Suksinhoz, hogy feszes, zárt komponálásban, láttatva, de nem látványosan vitte a képernyőre a három novellát. A háttér valóban csak háttér volt: az arcok, a szemek, a gesztusok fejeztek ki itt mindent, még a szavak is csak inkább segítettek ebben. A Sértés megalázott kisemberének története a gyanakvás és bizalmatlanság története • is egyben, az Éttermi beszélgetés öreg embere egy jobb sorsra érdemes, de álmait valóra váltani soha is kép- - télén ember életéről szól, míg A nem várt vendég az apai szeretet, a szülő és a gyermek kapcsolatának megkapó története i s. Azért az „is”, mert ezekben az emberi sorsokban ott tükröződik a társadalmi valóság a * maga minden ellentmondásával. Suksin „kis” történetei nemcsak az emberi lélek mélységeit tárták fel, de az emberi, a társadalmi kapcsolatokét is, azok emberségét — gondoljunk a szibériai favágóra — de azok ellentmondásait, embertelenségeit is. Szerencsére Bacsó Péter is normális kérdésként kezelte Btáűvésztábor — tanároknak Két éyvel ezelőtt rendezték meg először Egerben a pedagógusművészek számá- " ra szervezett művésztábort, amelyet az idén július 2-től 21-ig tartanak, és amelynek mecénása a Fővárosi Pedagógus Művelődési Központ képzőművész-stúdiója. A dr. Domonkos Imre festőművész, művészettörténész által vezetett stúdióban az idén 25-en dolgoznak. A művésztanárok csoportos kirándulásokon vesznek részt, bejárják a Bükk nevezetes helyeit, s az új élmények alapján készítik alkotásaikat Megfordultak többek között Sík- főkúton, Szilvásváradon, megismerkedtek a történelmi megyeszékhellyel. Dr. Csiffáry Gergely, a vármúzeum igazgatóhelyettese ismertette meg a tanárokat Eger múltjával. Az itt töltött három hét alatt mód nyílik az egyéni munkára, kutatásra is. Ezúttal a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola látja vendégül a művésztanárokat, akik az itt készített munkájukból kiállítást is rendeznek majd. A Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola aulájában megrendezendő kiállítás lf)-án, szere novellákat, de nem moralizált általuk, bátran vitte a kamerák elé az emberi érzelmeket, anélkül, hogy érzelgős lett volna. És Suksin „varázsa”, a rendezői Üsző jégtábla: Takács Kati — az unoka következetesség a három novella szereplőit egységes játékstílus keretbe fogta össze, anélkül, hogy ez á keret bezárta, beszűkítette volna a szereplők egyéniségét. Tordy Géza, Suka Sándor és Vajda László, Gábor Miklós, a történetek főhősei, mind mások és mégis mind ugyanazok: Suksin alakjai a képernyőn. Hétköznapok hősei ők, akiket láttunk, s nem hősök, akiknek a hétköznapjai kerültek a képernyőre. ÜSZŐ JÉGTÁBLA címmel került a képemvőre Galgóczi Erzsébet novellája. Valójában ez sem „alkalmazás”, hanem önálló tévéjáték, amelyet a szerző írt a képemvőre korábban megjelent elbeszélése alapján. A tévéfilmet nézve óhatatlan a reminiszcencia: Sánta Ferenc emlékezetes Sokan voltunk című novellájára. Abban az. írásban az (Befejező rész) öregek — mert sokan vannak a családban — önszántukból indulnak el a hegyek szakadékai felé, hogy — kevesebben legyenek. Galgóczi Erzsébet tévéjátékában a „szakadék” egy szanálásra ítélt romos ház, ahová a nagymamát telepítik át, a látszólagos beleegyezésével, hogy egy-két év múlva kénytelen legyen majd a hatóság a romos lakás helyett, azt lebontva új, összkomfortost adni a nagymamának. Hogy azt a lakást meg a lányunokája örökölje tőle. Az úszó jégtábla — a magány és a kilátástalanság szimbóluma, ezt' érzi, s annak érzi a'nagymama, aki tökéletesen, magára hagyatva, az emberi érzések, a családi kapcsolatok teljes hiánya miatt — az öngyilkosságot választja. Nem tud „továbbhajózni” az úszó jégtáblán. Társadalmi, morális kérdést dolgoz fel a Nemere László rendezte, odafigyelésre késztető tévéjáték, — 'és nem először Galgóczi Erzsébet alkotásait illetően. Rendkívül nagyfokú érzékenység, ostorozó, leleplező, elkötelezett indulat, csipetnyi hatásvadászat, de mindvégig fordulatos cselekményszövés jellemzi az írónőt ebben a tévéjátékban is. Az anyagiasság, a javak féktelen és oktalem hajszolása, amely kiöli az emberből az embert — vitathatatlan társadalmi jelenség nálunk. Sajnos már nem tüneti: jelenség. Ez ellen felvenni a harcot, szembesíteni a nézőt önmagával a képernyőn, s tenni ezt fordulatosán, — nemcsak kulturális. de társadalompolitikai tett Is. Horváth Sándor és az időközben elhunyt Békés Rita házaspárja karakterisztikus. hiteles rajz. Takács Kati unokája a fiatal művésznő színészi eszközeinek egyszerűségével tűnt ki. Bíró Miklós kamerája különösen a szanálást váró nyomor városrész fényképezésében jeleskedett. meg is van véve. Mennyi van a pénztárban? — fordult a könyvelőhöz, Kukac Kázmérhoz. — Izé... — motyogta az idős ember, az intézet legrégibb bútordarabja. — 145 forint ötven fillér. — S mennyibe kerül az a bizonyos ló? — Csekélység. Hatvanezer. Ingyenes Béla azonban nagyvonalúan mosolygott a kitörni készülő pánikon. — Épp most utaltam át 70 ezer forintot a kulturális alapba. Tudom, hogy néha gondjaik vannak... Azt hiszem. mindent megbeszél~ tünk. ★ Attól kezdve a kisbárso- nyi telepen külön rekeszben tanyázott a „szakszervezeti ló”. Másképpen, Berci. Ingyenes Béla kedvence. Hamarosan beütött a krach. Jött a revízió. összeült ismét a szakszervezeti bizottság. Nyalóka Ádám vitte a szót: — Kedves elvtársak! Nyakunkon a revízió... És Berci. Megoldást kellene találnunk. Hatvanezer sok a tömegsportra, ebbe biztosan belekötnek. Kinek van ötlete. javaslata? Borvigyázó nyújtotta a kezét. — Barátaim. Egyetlen megoldás van. Bercit fel kell venni a szakszervezetbe, Gyurkó Géza dán' nyílik. Az Egerben készített vázlatok, olaj-, tempera-, akvarellképek, amelyek zömében a város hangulatos részelt ábrázolják, július 20-ig láthatók a főiskolán. A művészek azonban az itt szerzett élmények alapján született műveikből az év végén Budapesten a Fáklya Klubban is rendeznek majd kiállítást. — Köszönöm. Nos, arra gondoltam, hogy az intézet dolgozói keveset mozognak, s nem elég változatos a körünkben kialakult sportélet. A vitorlásszakosztályunk ugyan remekül működik, a teniszklub szintén. Nem panaszkodhatunk a vadásztársaságra sem. Egy valami hiányzik: a lósport. Az az ötletem támadt, hogy a szak- szervezet vehetne egy lovat a kisbársonyi telepen, ott tartanánk, már meg is beszéltem. és ugye nagyszerű kikapcsolódási lehetőség nyílna.' — Ragyogó elgondolás — lelkesedett Nyalóka. — Már Dargay Lajos térplasztikái DARGAY LAJOS térplasz- tikai, mozgo szerkezetei korábbi evekooi ismeretesek elöltünk. Láttuk okét nyári tanatoKon az egri Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában, ahol a hagyományosnak modhato, átiogahnazasoki-a nem szoruló, az ertelem szamára is viszony tag felfogható műtárgyak kozott kissé idegenként Hatottak. Akkoriban az volt az érzésünk, hogy ez a modernség nem egészen átgondolt. A kajan- kodók tálán arra is gondoltak, ha nem is öntöttek hallható, olvasható formába véleményüket, hogy Dargay Lajosnak mindez, a hagyományoktól eltérő és a szemlélődő szamara merőben szokatlan vállalkozása inkább azért született meg, mert az alkotáshoz szükséges belső sűrítési, az átélés megfelelő hőfoka hiányzik néha és apró technikai praktikákban keres játékot, vigasztalást, netántán kiélési formát. Magyarul: hobby szintjére süly- lyedt le az, amit mások a lélek és a jellem küzdelméből szoktak magasra emelni, a külső világ elé tárni, ilyen vagy olyan, a közönség számára mindenképpen megközelíthető előadásban. Ahogy most már tudjuk, tíz éve folytat kísérleteket, vesz részt hazai és külföldi kiállításokon tér plasztikáival, mobiljaival, munkáit külföldön is jegyzik, a milánói modern művészetek múzeumában is befogadták az egyik alkotását. Érdeklődésünket az új keresése eddig is felkeltette, de azt magunk is bevalljuk, hogy lelkesedésünket korábban nem váltotta ki mindaz, amit Dargay LajostóL láttunk. Lehet, hogy ennek az oka elsősorban Ízlésünkben, esztétikai neveltetésünkben, a fogékonyság hiányában lelte és bizonyos mértékig leli manapság is magyarázatát. EZ A HELYZET — mert helyzet mindenütt és mindenkinél van — akkor kezdett megváltozni, amikor végre a nyilvánosság előtt és teljes felkészültséggel, diavetítéses apparátussal, manifesztáclószerűen bemutatta a közelmúltban a művész azt a világot, amit ő teremtett eddig magának é»s a közösségnek. A Gárdonyi Géza Társaság előadóest kereté, ben adott alkalmat a szobrásznak művészi gondolatainak és alkotásainak bemutatására. Dargay Lajos a korok ízlésbeli és szellemtörténeti Elképedt csönd fogadta ki. jelentését. Ez még Nyalókának is sok volt. ritmusából indult ki, vissza- hajolva a középkorig, ahol az ember szemlélete a teret másféle felbontásban látta már. mint az ókor embere. Más művészi látásmód, más művészi és technikai megoldások keletkeznek, mert az ember a teret abból a szemléletből kiindulva fogalmazta meg, amely az eddigi építkezési tonnákat is túllépte, az ókor robusztus félköríveit elhagyva a román építkezésen át eljutott a „törékeny” góti. káig. Más térfelosztás, más térszemlélet! A templomok homlokzatán, szegelletein megjelennek azok az ábrázolatok, amelyek az idővel és a végtelennel kezdenek foglalkozni. A vallási köntös, a • gondolatoknak sok-sok eredője ne tévesszen meg senkit! Amikor a középkori francia katedrális egyik sarkán a furcsa öltözetű ember megjelenik a napórávaL, már több a szándék, minit a fal díszítése, az alkotó a kor színvonalán szólni akar társaihoz. Akkor az volt a korszerű, akkor a hatalmas méretű épületek adtak nagyobb vagy szerényebb alkalmat a művészi gondoláit és hit kifejezésére. De a művészi alkotás mindig is a teret osztotta fel, akár bent a kated- rálisokban, akár kint, ami. kor a városokban emelt épületek között, elsősorban a városok központjaiban harmóniát akart teremteni a kor stílusa és lehetőségei között. Ezek a teret harmonikusan benépesítő épületek, az azokon és az azokban elhelyezett műalkotások irányították a nép képzeletét, a közönség indulatait, szenvedélyeit, felvetődő gondolatait az élet nagv és nagyobb problémáira. Hiszen a kor és embere mindig kereste a maga mődján a maga válaszát a maga kérdéseire. A MODERN EMBER Is köteles — a maga szintjén, a maga adottságai közepette, a mai technikai eszközökkel a mai élet igényeire válaszolni. Enélkül szegényebb marad, és nem tud őszintén magával szembenézni. Valahogy így — egészen szabadon — lehet értelmezni azt, amit Dargay Lajos a tér benépesítéséről gondol. Ha például a villamos energia rendelkezésünkre áll. akkor az anyagból olyan formát teremthetünk az új energia, a százéves múltra visszanéző elektromos ipari erő által, ^ amely fénnyel, színekkel, esetleg zenével töltheti be a teret. Apró modulátorok segítségével dolgozhat a művész, tehát az új technikával. Sándor Mátyás: Bujtor István Verne Gyula regénye magyar-NSZK olasz-francia filmen — Hogy gondolja? — A bizonylatot úgy változtatjuk meg, hogy az intézet egy kihelyezett munkatársa dolgozik a kisbársonyi telepen. A szakszervezetünk tagja is, természetesen. Istállós Albert. Vagyis: Berci. Így nem köthet bele az atyaúristen sem. Rövid tanakodás után kiállították a tagkönyvet. Istállós Albert. Beosztás, fizetés, tagdíj. A könyvet Borvigyázó vette magához. A revizorok dicsérettel illették az intézetet a rendkívül szigorú gazdálkodási fegyelemért, amelyet a vizsgálat folyamán tapasztaltak. Később azonban történt egy emlékezetesen kínos ma lőr. A szakszervezeti bizottság éppen ülésezett, amikor a titkárnő, Milcsike rohant be. — Egy ló van itt... — mondta elfúló hangon. — Micsoda? Miféle ló? — A szakszervezeti ló... — És mit akar? — Kétszemélyes beutalót a balinkai vállalati üdülőbe. Már dobogtak is. az ajtón. Istállós Albert, vagyis Berci rontott be. — Disznóság — nyerítette teli pofával. — Rendesen fi~ zetem a tagdíjat, ennyit igazán megérdemlők... S ott álltak mindannyian szinte lóbálvánnyá meredve. Magyar—NSZK—olasz— francia társvállalkozásban viszik filmre Verne Gyula számtalan kiadást megért regényét, a Sándor Mátyást. A címszerepre Bujtor Istvánt kérték fel. A nagyszer másfél órás tévéfilm operatőre a Jancsó-filmekből Európa- szerte ismert Kende János, a cigánylányt a Népszínház művésznője, Papadimitrou Athina alakítja. A „Sándor Mátyás” forgatása a tavasszal kezdődött meg, az egykori Ragusában, a mai Dubrovnikban. Magyarországon július eleje óta szünet nélkül rögzítik a jeleneteket, Jean Pierre Decourt rendező irányításával. Sándor Mátyás. „megfordult” már a budai várban, ahol az Úri utca egyik házát alakították át a regényben trieszti Torontál bankházzá. Az ■ Artenák-kastéiybán játszódó belső jelentek színhelyéül a városligeti Vajdahti- nyad várat választották ki. A budapesti helyszíneken kívül több főváros közeli helységben is forgatnak VICTOR VASARELY — Vásárhelyi Győző — egész városrészekre, vagy legalább is nagy felületekre tervezett .ábrái, színesek és játékosak, de még mozdulatlanok. Ott virítanak az utcákat képező épületek falán, hogy a modem embert elszakítsa a ré* gi formáktól és megszoktassa vele azt az új gondolatot — és érzésrendszert, amelyet ez a szín- és formavilág nyújthat. Dargay Lajos eszközeiben és gondolataiban túlmegy ezen a szándékon. Azt akarja, hogy a térben elhelyezett és feltűnő alkotás az utak, utcák, terek fókuszában a színekkel, a mozgással, esetleg a hanggal olyan pontot teremtsen, ahová oda kell figyelni, ahol a mozgásban, a színekben, az ismétlődő változásban az újabb szemléletet, a kozmikus méretekre utalást szug- gesztíven kapja meg az érdeklődő, a kor átlagembere. Az, aki ezt a mát mai módon akarja megélni. Az elmondott szándékot,’ az elképzelések egyik korábbi változatát- a Csebokszári- j lakótelepen láthatja a kö- : zönség. Egy hirdetőoszlopnál nem nagyobb szekrény tartalmazza a művet és a fényforrások több színt villantanak ránk a derűs éjszakában. A mozgás ritmu- * sa szerény, a térplasztika környezete sivár. Nem érez- j zük azt. hogy a látvány oda- i figyelésre,. netán elgondol- j kodásra késztetné látogatóját,' j A tér ilyen elosztása a tér- ■ plasztika körül elnyeli azt a lehetőséget hogy mágneses központtá váljék, mert jelenségként, látványként 6em mutat élénkebbet és élénfcí- tőbbet, mint a közeli-távoli többszintes házak ablaksora,' vagy a kivilágított lépcsőházak. Más forma, átgondoltabb arányrendszer megteremtése lett volna itt szüksé.' ges ahhoz, hogy ez a térplasztikai érdekesség betöltse a teret és hivatását. A VÉLEMÉNYEK Dargay Lajos gondolatai, elképzelései és megvalósított munkája körül összecsapnak. Van, aki az újragondolásnak a szükségességét állítja, van, aki az újban' az újszerűt és a korra vallót látja. Magunk is ehhez a vállaláshoz állunk közelebb. De az alkotás és alkotója, ha az utcák, terek, tehát a fórum közepébe akar állani és plasztikáival, ott látszani, hatni akar, akkor nem feledkezhet meg az arányról, ami nélkül minden hatás semmivé foszlik. Farkas András majd, Szentendrén és Diósdon is. A filmforgatás számos ér-; dekességet • kínált, s várhatóan kínál is még. Némi izgalmat okozott, amikor Hvar szigetén eltűnt Bujtor István parókája. Az alkotók körében is sikere volt Bujtor jugoszláv dublőrének, aki Sándor Mátyásként a meredek sziklafal tetejéről 20 mé*er magasból vetette alá magát a tengerbe — a jelenet elsőre sikerült. A cselekmény szerint Sándor Mátyás farkast terít le; ezt a jelenetet Budapesten veszik fiimsza-, lagra. A főszereplő „ellenfele” már hetek óta készül a filmszerepre Szigethy József, a MAFILM állatidomárjának irányításával. A forgatást előrelátható-} lag augusztus közepén a római Cinecitta filmstúdióban fejezik be. A sorozatot elsőként a ZDF, NSZK-belj té-1 véállomás sugározza az év utolsó negyedében. A Magyar Televízió 1980-ban tűzi műsorára á Verne-re*,enjíj tévéváltozató*. (MT*i j.
