Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-15 / 164. szám
Valuta a tű hegyén Az évi százötvenmilliós termelési értékük kétharmadát a határainkon túl értékesítik. Ma már kifogástalan minőség nélkül nem lehet megrendelésre számítani, ez is kiderült a tárgyalásokon. Bővíteni akarják a tőkés piacukat. A jó munkáért jó bért is akarnak fizetni. Az sem kizárt, hogy nemsokára már csupán exportra dolgoznak majd. Mindez a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalatra vonatkozik, amelynek üzemei a gyöngyösi központi telephelyen túl még Bélapátfalván, Pétervásárán és Kiskörén találhatók. Moszkvából jöttünk, mesterségünk... Közös erővel Elelmiszergazdasági társulások Heves megyében niük, ők viszont a hazai piacra és ezért... ? Az üzemeknél van ilyen tagolódás. hiszen az egyik erősebb, mint a másik, de ez nem jelenthet minőségi különbséget. Igaz, Biedermann technikusa ott van az üzemben, mindent ellenőriz, semmit el nem néz. Eleinte nem is tetszett ez a „csendőrködés” a dolgozóknak. Amiből az is kitetszik, hogy az ilyenfajta meózáshoz nem voltak szokva. De hát... ! A nyugati partner a piacról él. Ha pang az üzlet, leállítja a termelést. Az uborkaszezont az idén sem hagyta figyelmen kívül. Az alkalmazkodás tehát rugalmas gyártási ritmust követel meg' a vállalattól. És a minőség... ! Igaz, még egyetlen tételt sem küldtek vissza, komolyabb észrevétel gyártás közben sem hangzott el, de az is megtörtént, hogy a pénteLehet, hogy csak exportra? A szovjet export kötött. Arra az egyezséget már régen aláírták. Az idén már a jövő évi feladatokat pontosítják, ahogy erre szolgált a legutóbbi moszkvai út is. A két régebbi nyugati partnerral is megegyeztek a darabszámban. Ez is adott. A két ügylet együtt az a bizonyos kétharmad. Jött az újabb két megrendelő, az eddig összesen negyvenötezer szoknya elkészítésével. Ennyi szabad kapacitásuk lett volna? Vagy olyan fejlesztéseket hajtottak végre, amelyek ekkora belső tartalékokat tártak volna fel? Azt válaszolják erre, hogy még volna néhány olyan gép, amit jó lenne beszerezni, mert biztonságossá tenné a termelést és csökkentené munkaerőgondjaikat is. De ez is csak a gondjaik kisebbik részét venné le a vállukról. A meglevő üzemek bővítésére még gondolni sem mernek. Mi tehát a megoldás? A belföldi szállítások csökkentése. Esetleg olyan mérken kamionba rakott áruval kapcsolatban már kedden megérkezett az NSZK-ból a telex, amely jelezte, hogy a következő szériában mire ügyeljenek még jobban. Az is igaz, hogy a vasalást az egyik nyugati cég maga végzi el „otthon”, mert... szóval: a vasalójuk is másfajta. — Teljesen magánvéleményem — halljuk Katona Bélától, a vállalat igazgatójától —, de hadd mondjam el. Nálunk mintha egy kicsit sokféle ösztönző létezne. Olykor már azt is „ösztönözzük”, aminek elvégzése a kötelesség kategóriájába tartozik. Egyszerűbb lenne, ha azt mondanánk, hogy a jó munkát fizetjük meg, mégpedig jól. De hát ez ma még nem egyszerű elhatározás kérdése, hiszen a szabályozók csak „tól-ig”-ot ismernek. Mi .sarkallja akkor a legjobbakat a legjobb teljesítményekre? Az a két-három- száz forint, ami a legalacsonyabb és a legmagasabb fizetés között lehet a szalagon? tékig, hogy már csupán külföldi megrendeléseket fogadnának. — Van ilyenre példa más vállalatok esetében is — magyarázza az igazgató. — Mindez attól függ, hogy az érdekeinket hogyan rangsoroljuk, és itt nem a vállalati érdekre gondolok. Arra is, persze. Az első hallásra kissé furcsának tetszik a lehetőség. De hát számolni kell. És ha a számítások azt mutatják, hogy ez a jobbik megoldás, ha ebből származik nagyobb előnyünk úgy, hogy a belföldi igények kielégítésére is megtaláljuk a kedvező lehetőségeket, akkor... ! Mert az a bizonyos kereskedelmi mérleg csak úgy jöhet egyensúlyba, ha teszünk ezért. Ha a gondjaink megoldását nem másokra akarjuk áthárítani, mert ez — ugye — nem nagyon várható el másoktól. A Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat erre a megoldásra ad jó példát. Náluk, a tű hegyén valuta billeg. G. Molnár Ferenc Szovjet katonák is segítenek az aratásban A hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport egyik alakulatának katonái is segítenek az aratási munkában a hatvani Lenin Termelőszövetkezetben. Képünkön Szása Kosztantyino, az SZK 5-ös kombájn motolláját állítja be az aratás megkezdése előtt. (Fotó: Szabó Sándor) Sárospataki diákok sikere a hatvani közlekedési építőtáborban Témánk minden részletével a külkereskedelmi mérlegünk alakulásához kapcsolódik. Azt szeretnénk megállapítani, hogyan képes egy ilyen középüzem, mint amilyen ez a gyöngyösi, hatni a külkereskedelmi mérlegünkre. Még ki sem fújta magát az igazgató, még az iratait sem rendezte, még legközvetlenebb munkatársait sem tájékoztatta. — Milyen sikßrrel zárultak a tárgyalások Moszkvában? — kérdeztük máris. Adatokkal válaszolt. Megtudtuk például, hogy kivittek tizenhárom modellt, abból tizenegyre megkötötték az üzletet. A másik kettőre a tárgyalások függőben maradtak, tehát még azok is szerepelhetnek a megrendelési listán, amiben nagyon reménykednek. — Mi volt az oka annak, hogy a két modellre vonatkozó tárgyalások nem fejeződtek be sikeresen? Mi előterjesztjük az árajánlatunkat, a partner pedig elkezd számolni és ő is megmondja, mit kínál az áruért. Nehogy valaki is azt higgye, ez afféle alkudozás, mint a vásárban. Ha hasonlít is hozzá a formákat illeSzázötvenmillió Ha úgy vesszük, évente százötvenmillió forint értéket előállítani — nem nagy vállalat feladata. A Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat tehát a középnagyságú üzemek közé tartozik, amire azonban ők büszkék. Hiszen a kisebbek közül küzdötték fel magukat erre a szintre. Hány vállalat tud ilyen fejlődést felmutatni ? De még meglepőbb az a tény, hogy a szocialista exportjukat a tavalyi értékhez képest 272 százalékra tervezték erre az évre. Szovjet és NDK-beli megrendeléseknek tesznek eleget. A tőkés exportjuk csak hat- százalékos növekedéssel szerepelt ebben a vállalati dokumentumukban. De mi történt? Két újabb partnerük is van már. A francia Biedermann-cégnek már leszállítottak eddig tizenötezer szoknyát és ugyanennyit készítenek még. Ez pedig az idei tervükben még nem szerepelt. Ahogy nem szerepelt a nyugatnémet Stein- mann-cég szintén tizenötezer szoknyája sem. Igen: a gyöngyösiek nem kapkodtak fűhöz-fához, nem törték a fejüket azon, most mit kellene csinálni azért, hogy az a bizonyos kereskedelmi mérleg, hanem... két újabb üzlet, terven felüli valutabevétel — ez volt a válaszuk. Cselekedtek. Ami tudvalévőén sokkal hasznosabb, kifizetődőbb, mint a még oly intenzív értekezletek sorozata. Ha az idei hivatalos papírjaikat nézzük, azt láthatjuk, hogy a két tőkés partner, a Schickedanz és mellette a Heinze megmaradt, a velük kiépített, évek óta létező kapcsolat megerősödött és nekik pontosan az éves termelési értékük egyharmadát szállítják: ruházati cikkekben. A másik egyharmadot a szocialista export teszi ki, a harmadikat pedig a belföldi partneroknak szóló termelés. Így lesz teljes az egésznek veendő százötven- millió. Amihez hozzáteendő 1979. július 15., vasárnap tőén, mégis jelentősen különbözik attól a tartalma miatt. Mert mi is kalkulálunk, a partner is kalkulál. Hogy nincsenek szabott árak? Nem is lehetnek. Gondoljunk arra, mennyire eltérőek a szovjet és a magyar gazdaság pénzügyi előírásai, módszerei, ösztönzői. Irreális árakat nem mondunk, mert nem is mondhatunk. De hát az üzlet — az üzlet. — Könnyű üzlet a szovjet piac igényének megfelelni? — Egyáltalán nem köny- nyű. Vegyük a minőséget. Abban nincs semmiféle engedmény. A szállítási határidők? Ha valami nehézség közbejön és emiatt csúszunk valamit, ebből még kellemetlenség nem lesz. A divat? Érzékenyen követik, de saját ízlésük szerint módosítják. Gondoljunk csak arra, mekkora ország, hányféle nép lakja. Megbízhatóság? Ha a megállapodás létrejött, az már a következő évi termelésünk biztos alapja is. összefoglalva: sikeresnek kell minősíteni a mostani moszkvai utunkat is. Ettől pedig több, fontosabb, lényegesebb aligha mondható egy üzleti tárgyalással kapcsolatban. — harmadolva a már jelzett két újabb megrendelés is. Azt firtattuk, van-e valamiféle megosztás a vállalatnál az üzemek között, hogy ők exportra termelnek, tehát nagyon oda kell figyelA mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek együttműködése még a hatvanas évek elején indult meg. Azóta jelentős eredmények születtek, és az MSZMP programnyilatkozata hosz- szabb távon is megjelöli a mezőgazdaság és élelmiszeripar összehangolt fejlesztését, a két ágazathoz tartozó üzemek, vállalatok és szövetkezetek szorosabb együttműködését. Tartósabb kapcsolatok Heves megyében az élelmiszergazdasági üzemek közötti kapcsolatokat a hetvenes években korszerű alapokra helyezték. Ennek nyomán az egyszerű áru- kapcsolatok helyett mindinkább a tartósabb, szorosabb együttműködési formák kerültek előtérbe, melyek közül legfejlettebbek a társulások. Az országban elsőként 1961-ben Heves megyében alakult meg a Baromfikeltető Közös Vállalkozás, amely mintaként szolgált a többinek. Ezt azután újabbak követték. Jelenleg a megyében _ 15 élelmiszergazdaság! társulás működik, ebből nyolc szövetkezeti, hétnek pedig állami . vállalat is tagja. A társulások kezdetben sok gonddal küszködtek, a tapasztalatlanság mellett a jogi, a működési keretek sem voltak tisztázva. Aztán egyre több tapasztalatra tettek szert és- jelentősen fejlődtek. — Sertéshús és helikopter A megyében működő társulások között a legrégebbi a már említett szövetkezeti baromfikeltető vállalat, amely a közös és a háztáji gazdaságokat látja el naposbaromfival. Jelenleg 35 szövetkezet és a ZÖLDÉRT vállalat tagja. Tavaly 67,7 millió forintot termeltek és nyereségük meghaladta a hatmilliót. Két ízben: 1974-ben és 1976-ban elnyerték a Kiváló Társulás címet. 1973 óta tevékenykedik a gyöngyös-markazi. valamint a tarnamérai sertéstenyésztő szövetkezeti közös vállalat. Mindkettő Iparszerű sertéshizlalást folytat. Tavaly a gyöngyösi telepen 8421. a tarnamérai telepen pedig 7991 mázsa húst termeltek. A méraiak négv és félmilliós nvereséggel zárták az évet. Háromszor: 1975-ben, 1976-ban és 1977-ben meg- kaoták a Kiváló Szövetkezeti Társulás címet. Heves és Nógrád megyében tevékenykedik az egri köznonttal működű Terme, löszövetkezetek Értékesítő- Beszerző és Szolgáltató Közös Vállalkozása. Előseeitik a gazdaságok műtrágya-, növénvvédőszer-i vetőmag-, és génbeszerzését. ezenkívül termékértékesítéssel és szervizzel is foglalkoznak. A termelőszövetkezetek gépi feiőberendezéseit ugyanis rendszeresen ellenőrzik és ahol kell. felújítják. Tavaly- 337 millió -voR az . árbevételük es nyereségük megközelítette a négymillió forintot. Nem véletlenül nyerték el egymás után kétszer a Kiváló Területi Központ címet. A korszerű légi növény- védelem megteremtésében komoly feladat hárult az alig két éve működő Heves megyei Repülőgépes Növényvédelmi Közös Vállalkozásra. 39 termelőszövetkezet, két állami gazdaság, az Eger—Mátra vidéki Bor- gazdasági Kombinát és a Hatvani Konzervgyár tagja ennek az együttműködésnek. A nagyüzemeknek tavaly közel 263 ezer hektáron végeztek műtrágyázást és növényvédelmi munkát három helikopterrel, két merevszárnyú, valamint egy bérelt repülőgéppel. Szolgáltató tevékenységüket azonban nem a legnagyobb megelégedéssel fogadták a gazdaságok. Ennek oka. hogy a rendelkezésre álló gépekkel már nem tudiák biztosítani az üzemek növekvő igénveit. Újabbak vásárlására viszont nincs pénzük. Urebetin, burgonya és sörárpa Á cukorgyári melléktermékek hasznosítására alakult két évvel ezelőtt a mezöaazdasáai üzemek és a Mátravidéki Cukorgyárak társulása. Az úgynevezettt Urebetin hizlalótakarmányt gyártják, melyben 33 termelőszövetkezet vesz részt. A társulás • nyereséges, hiPénteken búcsúztak az első turnus résztvevői az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács és Heves megyei szervezete által Hatvanban megrendezett Hess Károly közlekedési építőtábortól. A zömmel Borsod megyéből érkezett mintegy kétszáz középiskolás az M 3-as autópálya hatvani szakaszának építési munkálataiban segédkezett. A tábor vezetői hasznos programról is gondoskodtak: a diákok előadásokat hallgathattak meg a közlekedés legfontosabb szabályairól, nagy sikert aratott a fiatalok körében á helyi AFIT szervezésében megrendezett autószerelőverseny, valamint a hatvani kirakodó vásártéren, illetve a városi Népkertben szén tavaly közel kilenc és félmillió forintot tudhattak magukénak. Heves megye lakóinak burgonyaellátására hozták létre még 1974-ben a Mátra—Bükki Burgonyatermelési Társulást, a ZÖLDÉRT irányításával. Az alakuláskor három termelő- szövetkezet: az ando-rnaktályai, a gyöngyösi és a káli 370 hektáron kezdté meg az iparszerű burgonyatermelést. Jelenleg csak a hatvani Lenin és a káli Károlyi Mihály Termelőszövetkezet tagja a rendszernek. Összesen 210 hektáron termelnek burgonyát a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem szaktanácsadásával. A megye lakóinak burgonyaszükséglete 6—700 vagon, ezzel szemben 450 vagon árura szerződtek. Ez kevés. így nem biztosítják a megyei igényeket! Termelőszövetkezeteink közül a bodonvi, a gyöngyöshalászi, a karácsondi. a sarud i, a tiszanánai és a vámos- györki csatlakozott a sör- árpatermelő gazdasági társasághoz. A legkorszerűbb technológiával termelnek söripari nversanvagot, és annak értékesítését is szervezetten végzik. ... és az újabbak Ebben az évben újabb társulások alakultak megyénkben. A bodonvi és a nétervásári terme1 őszöve+- kezet a megye északi részén gazdálkodó nagyüzemekkel: az istenmezeii, a tamalele- szd, a bátori. a bélapátfalvi. a mátradereeskei és a máira ballai szövetkezettel. iRetv§ á TSZKER-rel megtartott autózási, kerékpáros és segédmotor-kerékpáros ügyességi gyakorlat. E- mellett a 8—12 fős brigádok számára több szellemi vetélkedőt is rendeztek, amelyeken a KRESZ-ben való jártasságukról adhattak számot a középiskolások. Külön érdekessége volt a tábornak, hogy a diákok segédmotorvezetői vizsgát is tehettek. A kilencvennégy jelentkező közül tízen kapták meg az engedélyt. Már hagyomány, hogy a közlekedési tábor résztvevőit munkájukért és a vetélkedőkön elért eredményeikért jutalmazzák. Az első turnusban a sárospataki gimnázium tanulói bizonyultak a legügyesebbeknek, s nyerték el a legjobb összteljesítményért járó vándorzászlót. együttműködve az erdő- gazdálkodás, a fakitermelés és feldolgozás, valamint az értékesítés összehangolására hozott létre gazdasági társaságot. A bodonyiak két és félmillió forint fejlesztési támogatást kaptak. Ezzel már az idén megduplázzák a fafeldolgozást. Az állattenyésztés fejlesztésére jött létre az egerszóláti Ho Si Minh Termelőszövetkezet vezetésével és hat közös gazdaság közreműködésével a lúd- törzstartó, .nevelő és -hizlaló gazdasági társaság. Feladata a szakosított libatenyésztés megszervezése és vele együtt az árutermelés fokozása. Az export növelésére az egerszólátiak Vietnamon kívül Franciaországgal is kapcsolatot létesítettek .A juhászat továbbra is sok lehetőséget nyújt a közös gazdaságoknak. Ezt kihasználva a pélyi Tisza- menti Termelőszövetkezet, valamint a Füzesabonyi Állami Gazdaság irányításával juhtenyésztő, -hizlaló és -értékesítő társaság alakult. 19 termelőszövetkezet, a Heves megyei Állatforgalmi és-. Húsipari Vállalat, valamint a gyapjúforgalmi vállalat vesz részt ebben. Feladatuk a juhászat jövedelmezőségének elősegítése, ennek érdekében határozzák meg a tenyésztés módját és az értékesítést. Mint az eddigiekből is kitűnik, Heves megyében az ötödik ötéves terv eltelt három és fél esztendejében jelentős szervezési munkával előreléptek az élelmiszergazdasági társulások. Nemcsak több lett belőlük, hanem a termelésben, a gazdálkodásban is jelentős eredményeket értek el. Az említett társulásokon kívül a következő években újabbak alakulása is várható. Á legfontosabb azonban, hoev a már meglevők tovább erősödienek és jó eredményeket érjenek el. »■ . Meniusz Károly ^
