Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-14 / 137. szám

EMLÉKSZEM egy brosú­rára — a hetvenes évek ele­jén jelent meg a Táncsics Könyvkiadó gondozásában —, amely azt a kérdést fe­szegette, hogy vajon érde­mes-e törzsgárdatagnak len­ni. A válasz persze egyér­telműen az volt, hogy „igen”, mert a törzsgárda tagja megkülönböztetett anyagi és erkölcsi elismerésben része­sül. De ettől függetlenül: a törzsgárda, az a minden kö­rülmények és feltételek kö­zött megbízható, a munka­helyhez hűséges munkások és alkalmazottak együttese, akik soha nem nézik idegen­ként a munkahely gondjait, bajait, akik a maguk terü­letén, éppen olyan személyes ügyként kezelik a gyár, a hivatal, az intézmény prob­lémáit, mint mondjuk a leg­lelkiismeretesebb vezető. Mi tagadás: szép szavak, lelkesítő perspektíva és tö­kéletes az összhang azokkal az elképzelésekkel, amelyek annak idején a törzsgárda- intézmény megszervezéséhez vezettek. Történt pedig ez két okból: egyrészt a rend­kívül nagy mértékű rpunka- erő-fluktuáció ellensúlyozá­saként, másrészt azért, hogy ily módon megérdemelt el­ismerésben részesítsék azo­kat, akik nem álltak be a gyakran elmarasztalt ván­dormadarak táborába, akik­nek többet ért a meglevő munkahely, mint a munka­helycserélgetéssel szerezhe­tő — olykor csekély — bér- növekedés. Valóban becsü­lendő magatartás, még akkor is, ha ma már tudjuk: nem mindenki és nem feltétlenül azért volt hűséges a munka­helyéhez, mert tapasztalati úton jutott el a következte­téshez, hogy valóban érde­mes törzsgárdistának lenni. Volt, aki kényelemszeretet­ből, volt, aki családi körül­ményei miatt, volt, aki lus­taságból, vagy éppen tehet- ségtelensége miatt ragadt egy-egy munkahelyen, élvez­ve persze a törzsgárdisták­nak kijáró — mellesleg nem túlzottan jelentős — kedvez­ményeket, juttatásokat. Egyébként is: meglehetősen fura szabályok szerint szer­veződött és szerveződik ez a törzsgárda. Hogy mást ne említsek: legkevesebb ötéves munkaviszonnyal ki-ki a gárda tagja lehet, de az öt évbe beszámítják a tanuló­időt is. A tanulóidő általá­ban két év, mialatt viszony­lag kevesen szánják el ma­gukat munkahelycserére — mert ez többnyire pályamó­dosítást is jelentene —, te­hát a frissen vizsgázott Ifjú szakember, háromévnyi munkaviszony után már törzsgárdistának számít. Kap­hat-e háromévnyi hűségért jut.alomszabadságot, néhány százalékkal magasabb nye­reségrészesedést és — elvi­leg — úgy számítanak rá, mint a munkahelyhez hűsé­ges, s emiatt megkülönböz­tetett bánásmódban részesí­tendő munkavállalóra. Kell-e mondani: az efféle jogi sza­bályozás éppen a valódi törzsgárdistákat sérti. Azo­kat az embereket, akik évti­zedeken át — és nem lusta­ságból, nem kényelemszere­tetből — jóban-rosszban ra­gaszkodnak a munkahelyük­höz. Kell-e mondani: a törzs- gárda-intézmény is olyan, amit nehezen, vagy éppen sehogysem lehet központi szabályokkal körülkeríteni; hogy egy-egy munkahelyre kellene bízni annak megíté­lését, kiket és milyen krité­riumok alapján ítél úgy­mond, „törzsgárdistának”? Meggyőződésem: sokan len­nének. És ez a gárda váloga­tott emberekből állna, mint a mostani törzsgárda. De mi történjék velük, ha közbeszól a munkaerő-át­csoportosítás követelménye? Másképpen fogalmazva: ha végre általános gyakorlattá válik a termékstruktúra korszerűsítése — ami, bizony nehezen elképzelhető a munkaerő mozgatása, átcso­portosítása nélkül —, akkor vajon mi lesz a sorsa a munkahelyéhez meggyőző­déssel ragaszkodó, valóban törzsgárdistaként kezelendő emberek sorsa, jövője? A GOND PERSZE koránt­sem olyan súlyos, mint ami­lyennek látszik. Először is: a termékszerkezet korszerűsí­tésének legfontosabb színhe­lye maga a vállalat. Ennek feltétele a vállalaton belüli termelési szerkezet, illetve szervezett racionalizálása. Következésképpen a munka­erő-átcsoportosításra is első­sorban a vállalatokon belül kell hogy sor kerüljön: át­képzés, továbbképzés, esetleg szakmaváltás, illetve vállala­ton belüli munkahelycsere formájában. Ez a fajta struktúraváltás: roppant mértékű tartalékok forrása, s csak a legfejlettebb ipari államok mondhatják el ma­gukról, hogy a végsőkig ki­merítették az efféle forráso­kat. És ez a fajta struktúra- váltás a legcsekélyebb mér­tékben sem veszélyezteti a törzsgárda megbecsülését. Éppen ellenkezőleg: e struk­túraváltás személyi feltéte­leit illetően éppen rájuk kell elsősorban számítani. Ök, a 15—20 éve egy munkahelyen dolgozók lesznek azok, akik a leggyorsabban, és minden különösebb agitáció nélkül megértik, hogy holnaptól mást kell csinálni mint ed­dig, s hogy ennek érdekében tanulniuk kell, beosztást kell változtatniuk. S amikor már a vállalaton belüli át­csoportosítás tartalékai ki­merültek, akkor kerülhet sor — nagyobb méretekben — a tervszerűen irányított válla­latok közötti munkaerő-át­csoportosításra. Ez esetben viszont nagyon is figyelem­be kell venni a törzsgárdis­ták helyzetét, valóságos ér­demeit. Nem szabad őket blyan helyzetben hozni, hogy a gazdasági érdekből való — és bizonyos mértékig kényszerű — munkahelyvál­toztatás miatt elveszítsék a joggal kiérdemelt kedvez­ményeket, megbecsülést. Ez a jogi szabályozás feladatkö­rébe tartozik, s a Munka Törvénykönyve módosításá­nak előkészitői valószínűleg gondolnak is erre. Vértes Csaba Épül az ország legnagyobb szénbányája Az oroszlányi szénmeden­cében épül a Márkushegyi- bánya. Ha elkészül, az or­szág legnagyobb és legkor­szerűbb szénbányája lesz. Az Oroszlányi Szénbányák Vál­lalat bányaépítői az első ne­gyedévi tervet húsz száza­lékkal túlteljesítették, száz méterrel többet haladtak előre a tervezettnél. A ké­pen: robbantáshoz készítik elő az egyik vágatot. (MTI fotó — |giÄ Tóth Gyula felvétele — KS) sllll* Három megye ipara y mutatkozik be Augusztusban ipari kiállítás Miskolcon Az idén rendezik meg nyolcadik alkalommal Mis­kolcon azt az ipari kiállítást és vásárt, amely tulajdon­képpen három megye — Heves, Borsod, Nógrád — iparának legjelentősebb he­lyi seregszemléje. Az au­gusztusban nyíló vásáron Heves megyét is több válla­lat képviseli majd. A Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat például női és serdülőruhákat, legújabb di- vatú szoknyákat mutat be. Már a korábbi években is sokan keresték az üzletek­ben. s bizonyára sokan né­zik majd meg a kiállításon is a vállalat saját tervezésű, több részes serdülőöltözé- keit, férfi- és fiúpantállóit. Néhány újdonság is a kiál­lítóterekre kerül: itt lesz az elegáns bolyhos felületű gyapjú kelméből készített kétrészes serdülőöltözékek és a nyúlszőr keverékből pasz­tell színekben összeállított női ruhák első premierje is. A gyöngyösiek hagyomá­nyos és sikeres résztvevői a miskolci vásárnak, hisz az utóbbi három évben nem­csak ott voltak, hanem több oklevelet, díjat is szereztek. ___________-_________________ E zzel szemben elsőként ál­lítanak ki hatvani konzerve- ket Miskolcon. A kilenc négyzetméter alapterületű kiállítóhelyen az érdeklődők és a kereskedők a hagyomá­nyos zöldségkonzervekkel találkozhatnak majd, s köz­tük természetesen a papri­ka- és paradicsomsűrítmé­nyekkel. zöldborsókonzerv- vel is. ' A megye legnagyobb ki­állítója az Eger—Mátra vidé­ki Borgazdasági Kombinát lesz, amelynek az idei mis­kolci vásár egyben jubileu­mot is jelent. Öt évvel ez­előtt kezdte meg a kombinát a Márka-család palackozását sályi üzemében. Ezúttal 18 négyzetméteres pavilonban az Eged látképe, mint e bor­vidék szimbóluma fogadja majd a nagyközönséget, az előtérben pedig díszdobozos borok, palackos termékek és a Márka-család kínáltatja magát kíváncsiskodónak, ke­reskedőnek egyaránt. Ebben az évben 24 féle bort, ver­mut- és likőrbort állítanak ki az egriek, különleges, mutatós díszdobozaikkal pe­dig a vásár díjára is pályáz­nak. Patai fehér hellók — Mint a fehér holló, olyan ritka a mezőgazdasági üzemekben, szövetkezetek­ben az újítás. Pedig ez a mozgalom ott is sok hasznot hajtana, milliókat mentene meg a közösségnek. Keresni kellene a jelenség okát, s elősegíteni a tartalmas, ered_ ményes kibontakozást...! — mondotta nemrég Sólyom Ernő, a területi szövetség osztályvezetője egy szűkebb körű beszélgetésen, ahol több újságíró jelen volt. Nos, a találkozónak alig egy hete, s a kicsit vádként elhangzott mondatokat Né~ meth András elnöknek idéz­zük Gyöngyöspatán, az 1975- ben egyesült, nyolcezer hek_ táron gazdálkodó Mátra Ter­melőszövetkezet központja, bán. Igazlátónak asztalunk­hoz telepszik dr. Nagy Já­nos műszaki főmérnök, a három tagú újítási bizottság tagja. Riasztó papírmunka — Tagadhatatlan igazság, hogy az -újítómozgalom a mezőgazdaságban nem olyan elterjedt, nem annjúra ered­ményes, látványos, mint egyebütt — veszi a lapot el­sőként Németh András el­nök. — De az is a dolgok igazságához tartozik, hogy a mi munkakörülményeink, adottságaink elütnek az ipari üzemekétől, következéskép­pen nehezebb újítani, vagy akárcsak az ésszerűsítés szintjét elérő változtatást "ki- ótieni. További gátló ténye­ző a papírmunka, a jogsza­bályok szerinti eljárás. En­nek a labirintusait a mi em­bereink, akik a kétkezi mun-‘ kához szoktak, nem szívesen járják végig, vagy neki sem indulnak. Ami persze nem egyenlő azzal, hogy nem gondolkodnak, nem igyekez­nek könnyíteni mindennapi munkájukon, nem találnak ki hasznos, újszerű dolgokat. Merem állítani, hogy a ma­gyar mezőgazdaságban lé­nyegesen több az újítás, mint amennyi a bizottságok elé kerül, majd hasznosul a népgazdaság javára. S, hogy mi 1977 óta eredményekkel dicsekedhetünk, éppen a fi­gyelemnek, a törődésnek, a széles körű propagandának köszönhető, amit főként újí­tási előadónk. Hordós Jó­zsef energetikus kifejt. Meg aztán a beadott ötleteket, újításokat a leggyorsabban felül is bíráljuk, a jutalma­kat pedig a hasznosítási szer­ződés aláírása után azonnal kifizetjük. fiz elsők Az 1977 nyarán alakult újítási bizottság, illetve an­nak előadója e pillanatban húsz rendezett, megkötött hasznosítási szerződést tart nyilván, négynek a felülbí- rálata pedig most van fo­lyamatban, Hogy kiknek a nevéhez fűződik a legelső újítás, kik voltak a terme­lőszövetkezeti újítómozga­lom első fehér hollói? 1977 szeptember elsejei keltezés­sel Ladányi Menyhért,. Ta­tár István és Nagy József szerelők nevét találjuk a ki­értékelő dossziéban, megfe­lelő rajzzal, műszaki leírás­sal. Együttesen olyan agy­lehúzó szerszámot szerkesz­tettek, ami megkönnyíti, meggyorsítja az IFA-teher- aut-ók, pótkocsik kerekeinek szétszerelését. Igaz, forint­ban mérhető gazdasági hasz­na nincs ennek az újításnak, de biztonságosabb, veszély- mentesebb ezzel a szerke­zettel az elvégzett művelet. Ide kívánkozik még a Tö­rekvés és ■ a Május elseje szocialista brigádok közösen beterjesztett újítása, amely­nek nyomán sikerült meg­oldani a Lajta-accord vető­gépek magtartályának lég­mentes lezárását. Nem fol­tos azóta a vetés, továbbá tizedére csökkent a nagy tel­jesítményű masinák meghi­básodása. Megtakarított energia Kiemeltünk a hasznosítási szerződésekből olyan újítást is, ami energiaszegény vilá­gunkban különös jelentősé­gű. Ahogy dr. Nagy János mondja, hosszú éveken át 30—35 ezer liternyi kenő-, illetve motorolaj keletkezett a gazdaság különböző tele­pein, s ezt a fáradt olajat bányagödrökbe öntötték, el­folyatták minden esztendő­ben. De frsak addig, amíg Ozsc Balázs, Maka Ferenc és Sőregi István elő nem állt nagyobb horderejű újí­tásával. Ez lehetővé lette. hogy a korábban elpocsékolt fáradt olajat megfelelő arányban adagolva a tüzelő­olajhoz, a keveréket az MGF-rendszerű lucernaszá­rítójukban eltüzeljék. Mit jelent vállalkozásuk, újítá­suk a közösnek? A tavalyi esztendő vizsgálata szerint 15 ezer liternyi fűtőolaj, az­az 35 ezer forint megtakarí­tást egyetlen szezonban. A szárító működtetése közben természetesen próbavizsgá­latot is végeztek, amelynek eredménye szerint a keverék kalóriaértéke megegyezik a sima fűtőolajéval. Az újítók, a kötött szerződés értelmé­ben, már megkapták jutal­mukat, ami a megtakarított olaj értékének tíz százaléka. Vagyis „megérte” a fáradsá­got! ’ Szélesíteni a frontot — Természetesen tisztá­ban vagyunk azzal, hogy a mezőgazdaságban kibonta­kozó újítómozgalom nem szűkíthető a műhelyek, a műszakiak munkájára — jegyzi ’ meg beszélgetésünk közben Németh András. — Igyekszünk szélesíteni a frontot, aminek egyik bi­zonysága, hogy megmozdult építőrészlegünk, amely egy tojástároló és a hozzá tarto­zó szociális létesítmény ter­vein dolgozik. Nos, benyúj­tott újítási javaslatuk, ame­lyen Kiss Imre, Bokros Lász­ló és Putnoki László neve szerepel, az eredeti terv hőszigetelését kívánja mó­dosítani. Kalkulációjuk sze­rint eljárásuk valóban ol­csóbbnak. egyszerűbbnek tű­nik. de mielőtt e kérdésben döntenénk, szakemberekkel , ellenőriztetjük a műszaki le­írást. Azután még tovább kellene lépnünk, éspedig az olyan újítások útján, ame­lyek speciálisan a növény- termesztési, állattenyésztési munka területére vezetnek, s talán a szervezés, az egyes folyamatok ésszerűsítése ré­vén gyümölcsöznének. Mon. dók egy példát! Korábban mindenki a kisszakaszos le­geltetésre esküdött. Mi vál­toztattunk a dolgon, s tejho­zam, súlygyarapodás igazol­ja, hogy a nagyobb terület nyugtatóan hat a szarvas- marhára. Ez nem újítás? Igenis az, legfeljebb senki­nek nem jutott eszébe, hogy papírra tegye. Tehát érdemes Rövid két esztendő alatt a különböző újítások csak­nem egymillió forintot hoz­tak az egyesült termelőszö­vetkezetnek. S az összegben nem szerepelnek például a munkaártalom megelőzését szolgáló módszerek, ame­lyeknek legfeljebb eszmei és emberi értékük van. Érde­mes tehát népszerűsíteni a mozgalmat mezőgazdasági üzemeinkben. Viszont arra kell összpontosítaniuk az újítási bizottságoknak és elő. adóknak, ■ hogy a kétkezi munkások a műszaki veze­tőktől mind több segítséget kapjanak javaslatuk, ötle­tük kidolgozásához, admi­nisztrálásához, továbbá a jó szervezési, módszerbeli el­gondolások „polgárjogot” kapjanak az újítómozgalom­ban. Polgárjogot, s természe­tesen megfelelő honorációt, amit mindenki megérdemel, aki csak többet tesz a köz. ért., mini a szomszédságában álló közömbös csapata. Moldvay Győző Áfész-MÁV komplex brigád Készülnek a szállítási csúcsidőszakra (Tudósítónktól): Ilyenkor, a szállítás nyári csúcsidőszakában, bizony az árut továbbítóknak és a fo­gadóknak egyaránt gondot jelentett, a. különböző rendel­tetésű és tartalmú vasúti va­gonok mind gyorsabb kiraká. sa. Két éve például a verpe­léti áfész még több mint 130 ezer forintot fizetett kocsiál­láspénz címén. Épp ezért ala­kították meg azt a helyi áfész- MÁV komplex brigádot az elmúlt évben, hogy necsak a kocsik állásidejét csökkent­sék ezzel, hanem minél szín­vonalasabban, gyorsabban tudják továbbítani a vago­nokat. Már az első év meg­hozta az eredményt, s ta­valy az álláspénzként kifize­tett összeg a felére csökkent, ugyanakkor rendszeressé vált az ünnepi és vasárnapi rakodás is. Az új brigád munkájának! köszönhető ugyancsak, , hogy további tíz százalékkal csök­kentik az idén az állásidőt. Ugyanakkor megoldódik rö­videsen néhány olyan gond is, mint például a betonáruk gyorsított, szakszerűbb ki­rakása. A komplex brigádnak a közelmúltban tartott érte­kezletén hangzott el az a vállalás is, amely szerint az úgynevezett összforgalmi versenybe is beneveznek, s eddigi vállalásaikat ily mó­don újabbakkal egészítik ki. Ezek közt szerepel például, hogy a jövőben szervezett formában oldják meg a vas­úti dolgozók és nyugdíjasok tüzelőeílátását is. Szűcs Ferenc Gyári szennyvízzel öntöznek Üjabb száz hektárral növeli a várpalotai Jósze­rencsét Termelőszövetkezet a Péti Nitrogénművek szennyvizével öntözött terü­letét. A gyáróriás anyagi tá­mogatásával megkezdték a meliorációs munkákat, és 1980-ra kiépítik az öntöző csőrendszert. Ez a döntés egyébként az első 120 hektá­ros nagyüzemi kísérlet ta­pasztalatainak összegzése után született. A Péti Nitrogénművek és a várpalotai Jószerencsét Termelőszövetkezet hasznos együttműködésének híre már eljutott határainkon túlra, s nagy érdeklődést váltott ki a KGST-tagországokban is. A módszert már a helyszí­nen tanulmányozza az NDK. beli piesteritzi műtrágya- gyár. 1979. jtmius 14., csütörtök Törzsgardistak— mai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents