Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-14 / 137. szám
1 20 éves a finn—magyar kullurális egyezmény Háromszáz főnyi küldöttség ,,Tekintettel azokra a rokonsági kötelékekre, amelyek a két népet összekapcsolják, és attól a kívánság- , tál vezérelve, hogy a kultu-' rális kapcsolatokat a két ország között továbbfejlesszék, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Finn Köztársaság kormánya elhatározták, hogy egyezményt kötnek," Az egyezményt — a magyar—finn kulturális egyezményt — 1959. június 10-én írták alá. Két évtizede tehát annak, hogy a két rokon nép közötti kulturális együttműködést, — ahogy a finn—magyar kulturális vegyes bizottság magyar albizottságának elnöke, Hónát Rudolf megfogalmazta a vegyes bizottság múlt heti, Budapesten tartott ülésén — „rendszerbe foglaltuk és közösen tervezzük”, és ez a rendszeresség és közös tervezés húsz esztendő alatt szép eredményeket hozott. Régi személyes kapcsolatok elevenednek föl, testvérvárosok, együttműködő intézmények küldöttségei cserélik ki tapasztalataikat, beszélik meg a jövő terveit. Az elmúlt kát évtized eseményei arra engednek következtetni, hogy kapcsolataink még szorosabbá, eredményesebbé válnak. Érdemes néhány tényt fölidézni annak bizonyítására, hogy a fejlődés valóban jó irányú és ütemű. Az első közös munkaterv például csupán azt tartalmazta, hogy a két ország évente egy háromhónapos és egy hathónapos ösztöndíjat biztosít kölcsönösen, jelenleg viszont 40 szakembert 62 hónapos időtartamban küldünk Finnországba, illetve fogadunk hazánkban. Emellett egyre több azoknak a száma, akik egyetemi vagy főiskolai tanulmányaikat végzik nálunk, illetve náluk, s nyaranta körülbelül húszán fordulnak meg Finnországból a mi nyári egyetemeinken. Rendkívül eredményes felsőoktatási intézményeink együttműködése. Míg az 1959-es egyezmény csak azt rögzítette, hogy egy-egy lektort fogad a budapesti és a helsinki tudományegyetem, ma már finn lektorok dolgoznak Debrecenben és Szegeden, magyar lektorok viszont Turku és Jiväskylä egyetemein. Ezenkívül jó néhány egyetemünk és főiskolánk alakított ki közvetlen kapcsolatot finn intézményekkel. HÚSZ év alatt csaknem kétszáz finn művet adtunk ki magyar nyelven, közte 55 szépirodalmi alkotást. Rendszeres a zeneművészek kölcsönös vendégszereplése is. A legutóbbi hét évben 13 finn karmester, 14 hangszeres szólista és két nagy együttes lépett föl hazánkban. Még sok mindent lehetne idézni más területekről is, de a vegyes bizottságok tagjai jól tudják, van még bőven tennivaló. Még tovább kell bővíteni az irodalmi kapcsolatokat, a filmművészetet illetően még csak a kezdet kezdeténél tartunk, s a reáltudományok területén is nagyon sok még a kiaknázatlan lehetőség. A tervek készülnek, s meg is valósulnak. De a hivatalos elképzelések mellett egyre nagyobb a szerepe azoknak a százakat érintő látogatásoknak, mint amilyen ez a mostani is. Az ilyen látogatásokat Jaakko Numminen oktatási és kulturális államtitkár, a vegyes bizottság finn albizottságának elnöke „népi diplomáciának” nevezte. Találó elnevezés, hiszen Numminen szavaival „az egyszerű állampolgárok is önkéntesen és aktívan részt vesznek a kapcsolatok fejlesztésében.” Az elkövetkezendő húsz esztendő elé bizakodással nézhetünk: kapcsolataink fejlődése meggyorsul, az együttműködés területei ki- szélesednek. M. J. Gyorsmérleg a fulsileumí könyuhélröl 105 kötetet kínáltak, 2,8 millió példányban — Az idei, jubileumi könyvhét forgalma a gyorsmérleg szerint minden eddigit felülmúlt; 97,5 millió forint értékű kötet talált gazdára — mondotta Mdrczali László, kulturális'miniszter- helyettes, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — Az idei könyvhetet is — az eddigiekhez hasonlóan — könyvkiadásunk legfontosabb és közművelődésünk egyik legjelentősebb eseményének értékelhetjük. A kiadók tudatosan erre az időszakra időzítették legjobb könyveik megjelensét. ösz- szesen 105 kötetet kínáltak, 2.8 millió példányban. Az 50. ünnepi könyvhetet elsősorban az emelte ki a szokásos kora nyári könyvakciók sorából, hogy számos történeti visszatekintésre, jubileumi rendezvényre, megemlékezésre is alkalmat adott. Ebben az időszakban ülésezett Budapesten az UNESCO könyvbizottsága; e tanácskozást a magyar kulturális élet elismeréseként, a magyar könyvszakma megtisz- teléseként értékeltük. Nagy örömünkre a korábbinál is népesebb író és kiadói delegációk érkeztek hazánkba a könyvszemlére a szocialista országokból. Korunk irodalma idén is egyaránt jelen volt a rendkívül népszerű anatológiák- ban és az egyedi kötetekben. Az újdonságok több mint háromnegyed része magyar szerző alkotása. Elképzeléseinkkel összhangban klasszikusaink számos jeles alkotása, így a centenáriumok jegyében Móricz és Móra több műve is napvilágot látott. — Az utolsó példányig elfogytak a könyvhéten az egyre népszerűbb antológiák: a Körkép ’79; a Szép versek .19; a Rivalda 77—78, az frószemmel. Különösen népszerűnek bizonyultak a vásárlók körében a kortárs szerzők prózai kötetei, Cseres Tibor, Dobozy Imre, Gyurkó László, Eszterházy Péter Hajnóczy Péter, Ko- lozsvári-Grandpierre Emil, Raffai Sarolta, Molnár Géza, Lengyel József művei és az elmúlt harminc év szépprózájából válogatást adó, a 30 év sorozatban megjelent OMEEkM 1979. június 14„ csütörtök Százegy elbeszélés. A legkeresettebb verseskötetek Simon István és Zelk Zoltán alkotásai voltak. Rövid idő alatt elfogytak a Magvető Kiadó Ra-re sorozatában megjelent kötetek. A politikai kiadványok közül igen élénk érdeklődés kísérte Aczél György: A kor, amelyben élünk; Luigi Longo: A nemzeti felkelés útján; Robert es Michael Meeropol: A ti fiaitok vagyunk című műveket. — A könyvhét természetesen ízelítőt adott a tágobb világ, s a szomszédos szocialista országok élő és klasszikus irodalmából is. A világ- irodalom újdonságai közül az Ég és föld között címmel megjelent mai szovjet elbeszéléskötet, az amerikai elbeszélők Élveszett kisfiú című kötete és Fortillo: A tollas kígyó című könyve aratott sikert. A kiadáspolitikánkban egyébként is kiemelten kezelt gyermek- és ifjúsági irodalom a nemzetközi gyermekév alkalmából különösen nagy hangsúlyt kapott. Két új sorozat: a Hétszín - vílág és az Ezerszínű Magyarország indult sikerrel a könyvhéten. A tudományos, művészeti és ismeretterjesztő művek közül az első napokban elfogyott Balassa—Ortu- tay: Magyar néprajz és a Néprajzi lexikon második kötete. Eleven érdeklődés kísérte a most indult Pro Memória könyvfűzér, A korona kilenc évszázada című kötetét; a Művészet ,78-at; László Gyula: Borsos Miklós című könyve. A keresett művek közé tartozott Inotainé Bonifert Mária: az Aranyrög tetején üldögélő koldus; Ranschburg Jenő: Szülők lesznek és Szenti Tibor a Tanya című műve. Az idei tapasztalatok is megerősítették, hogy a jól szervezett ünnepi könyvhét a közművelődés egyik legfontosabb eseménye. Csak a figyelmességen múlik,.. Az egyik vállalatnál a fiók mélyén rekedt jó néhány szakszervezeti beutaló. Az üdülési felelős egy ideig kí- nálgatta a jegyeket a dolgozóknak, de — fél lévén — nem akadt jelentkező, Amikor a vállalat nyugdíjasai tudomást szereztek a lehetőségről, már késő volt. A beutalók régen lejártak. Érthető volt az egykori törzs- gárdatagok felháborodása. Ennél valóban többet érdemeltek volna sok évtizedes gyári hűség után. Ha a történethez, — ami sajnos nem egyedülálló — hozzászámítjuk, hogy száz szervezett dolgozóra átlagosan hét beutaló jut az országban, és a vállalati üdülőkben is a túljelentkezés okozza a legtöbb fejtörést, azt hiszem, általánosan elítélhető ez az eset. Kétségtelen, hogy mi magyarok, ha huzamosabb pihenésről beszélünk, azt egyértelműen a nyárhoz kapcsoljuk. Anyanyelvűnk is ezt igazolja, hiszen o „nyaralni” ige illik leginkább ide. A nyugdíjasok ugyanúgy vágynak a környezetváltozásra, a kikapcsolódásra, mint az aktív dolgozók. Ugyanakkor igényeik általában nem kötődnek a dinnyeérlelő meleghez. Többségük kifejezetten idegenkedik attól, hogy hőségben utazzon. Önmagát kínálja a lehetőség: a nyugdíjasok üdültetését elsősorban az elő- és utószezonban kell megoldani. Persze a vállalatok üdülési felelősei azzal érvelnek, hogy miért nem zörgetnek rájuk az igényeikkel? De vajon minden esetben ismertetik-e hogy milyen lehetőségekkel élhetnének a nyugállományban levők? A meggyőzésben hathatós érvül szolgálhat, hogy az első kategóriába sorolt — sok esetben szállodai kényelmet nyújtó — üdülőkben negyven, a második kategóriába tartozókban pedig huszonnyolc forintot kell fizetni egy napért, amiben a teljes ellátás is benne van. örvendetes, hogy a gyógyüdülőkben egyre több a nyugdíjas az év minden szakaszában. Azonban az őszi Duna-kanyar, vagy a téli Balaton is élményt adó, nyugalmas pihenést nyújthatna számukra. Ahhoz, hogy valóban eljussanak az országnak ezekre a kivételes szépségű tájaira, nem elég ölbe tett kézzel várni a jelentkezésüket. A vállalatok keressék meg őket. Ez a legkevesebb, amit dolgos életútjukért megérdemelnek Gazsó L. Ferenc Épül a színpad Az egri várban, a gótikus palota előtti téren már ácsolják az ötödik nyári színházi szezon mintegy ezeregyszáz személyes nézőterét, s természetesen a „világot jelentő deszkákat", a színpadot is. A városi tanács mélyépítő üzemének tizenegy tagú brigádja gyakorlott mozdulatokkal szereli össze a „csillagkupolás színház” vasszerkezetét. Űj fapadlókat is lefektetnek, s az építkezéssel június 25-re készülnek el, hogy átadhassák a helyet a színészeknek, s megkezdődhessenek az idei bemutató próbái. (Fotó: Perl Márton) Az ügyfelek: érdekében Impozáns helyiség nyílt a közelmúltban Egerben, a Dobó téren; az egri városi tanács -ügyfélszolgálati irodája. Ehhez hasonló kezdeményezés volt már a megye- székhelyen, csakhogy a mostani elődje a lakosságot csupán informálta, ügyeit nem intézte el. A tanács, felmérve a helyi igényeket, országos példák után létesítette az ügyintézést koncentráltabbá tevő, a hosszadalmas utánajárásokat kerülendő szolgáltató intézményét. A lakosság ügyei itt azonnal intézhetők, a kérelmek a helyszínen teljesíthetők, úgynevezett bankrendszerű- ek. Az állampolgároknak P éternek csak annyit kellett mondania: — Nagyapó! Üljünk fel a szekérre! — Üljünk. — mondta nagyapó, és már fent is voltak azon a szekéren, amit Péter még az elmúlt nyáron fedezett fel a nagyapa régi csűrjenek egyik zugában. Tehát igazi volt a szekér. Csak két lovacska kellett volna a rúd mellé, de hát azokat már könnyű volt oda- képzelni, akiknek nevet is adtak; az egyiket Viharnak hívták, a másik meg Villám névre hallgatott. Az ostor megintcsak igazi volt. Pattintati is lehetett vele, de csak azt. Nem ám a lovat ütni! Mert azok így Is elragadják a szekeret. Meg aztán, akik a terhet, az igát húzzák, nemhogy ostort, de a legjobb abarakot kell, hogy kapják. Péter azért egy-egy pattintás után rájuk kiáltott; Vihar! Villám! És mint a szélvész, repült a szekér., Node hova? Merre? Azt bizony mindig Széké, rés nagyapó mondta meg, mert tulajdonképpen ezzel kezdődött a mese. — Menjünk a Bodrogon túlra — mondta az öreg —, mert haza 1 kell hozni a szénát, amit lekaszáltunk, és takarosán boglyába gyűjtöttünk. / — Gyí-ha, Villám! Gyí-te, Vihar! — rikkantott Péter, s ahogy átrobogtak a falun, s elérték a folyót, a lovak egyenesen a gázlót keresték. Itt térdig sem ért a víz, kitűnő hely az átkelésre. Legalább megdagad a szekérSzekeres nagyapó kerék, s a lovak patájának sem árt egy kis lábmosás. — Fürödjünk meg mi is! — mondta Péter, de az öreg ingatta a fejét: — Nincs most idő a lubickolásra. De mire ezt kimondta nagyapó, már a túlsó parton, a réteken száguldott a szekér, és hipp-hopp, már ott is voltak a takarosán boglyába rakott széna mellett. Péter adogatott, nagyapó meg rakta a szekeret, s ami. kor készen voltak, a rudalló kötéllel le is kötözték a rakományt. Aztán vissza. Teherrel már csak lépésben mentek a lovak, s amikor a folyóhoz értek, hirtelen úgy megálltak, mintha legyökerezett volna a lábuk. — ívd, itt mór baj van! — mondta nagyapó, s vakarni kezdte a füle tövét, mintha onnan akarna kikaparni valami okosságot. — Mi baj van? — kérdezte Péter. — Hát nem látod? — mutatott a folyóra az öreg. — Amíg odajártunk, emelkedett a vízszint. Szegilang felett valami dinnyés ember biztosan belepisilt a Bodrogba. No, ezen már nevetni ás lehetett volna, de erre most nem volt idő, mert nagyapó vette kezébe a gyeplőt, és még az ostort is, s elkiáltotta magát: — Gyí-ha, Vihar! Gyí-te Villám! A két ló nekifeszült a hámnak, s gázolni kezdtek át a vízen. — Meg ne álljatok! — kiáltott nagyapó, — mert abból nagyon nagy baj lehet. Ugjianis a folyó medrz homokos. Elég egy percnyi leállás, hogy a rakott szekér süllyedni kezdjen, s akkor rége: nem hogy a két ló, de hat bivaly se húz ki in. nen. — Gyí-ha, Gyí-ha! —pattogott az ostor, de hiába. A lovaknak hasig ért a víz, Habuckálnak, feszítik a hámot, de a szénával rakott szekér csak leáll a folyó közepén. — A teringettét! — mond egy kacskaringósat nagyapó, de már csúszik is le a billenő szénásszekér tetejéről, bele a vízbe, a lovak mellé. Aztán elő az éles zsebkést, s már vagdalja is az istrángot, a nyaklót, hogy a nagy bajból legalább a lovakat mentse. Végül Péter unokáját is a nyakába kapja, s úgy érnek a túlsó partra, mint a kiöntött ürgék. — A lovak kiúsztak, nagyapa? — kéri riadtan- Péter. — Ki, azok — mondja most már megnyugodva nagyapó. — De a szekér! Mi lett a szekérrel, nagyapa? — esik ki egy pillanatra a meséből a kisunoka, s az öreg kérges tenyerével csap a lőcsre: — lhol-e. Hiszen rajta ülünk, nem? — Ühöm — bólogat Péter. Egy pillanatra elrévedezik, majd azt mondja: — Kihúzattuk traktorral? — Hol volt még akkor a traktor, amikor ez a szekér leült a folyó közepén azon a nyáron — mosolyog az öreg —, s kisunokája megkérdezi : — Hát ez igaz mese volt? — Hogy igaz-e? — lépett le az öregember a szekérről, majd lemelte unokáját is, és a k°rhadozó szekérrúdra nézett: íme, a jel — mutatott egv rozsdásodó drótra. — Eddig volt a vízben. Ezt a drótot akkor tekertem rá, amikor kihúztuk őkéimét... Dávid József nem kell háztól házig szaladgálniuk, kérelmeket fogalmazni, vállalatoktól, cégektől munkaidő alatt elké- redzkedni. az iroda ezt —; nemcsak fogadónapokon — a hét minden napján megteszi. Melyek a fontosabb ügyek, amelyeket praktikus gyorsasággal ad acta tudnak tenni? Hatósági bizonyítványok kitöltése, adóigazolások, típustervek a hobbykertekeo történő építkezésekhez, talált tárgyak ügyintézése, lakcímek ki- és bejelentése, lakásigénylési kérelmek, építési övezetek, tilalmak, várható kisajátítások ügyében tájékoztatás és felvilágosítás. Az ügyintézés hatékonysága kétségtelen. Nemcsak a lakosságnak. de a tanácsi apparátus dolgozóinak is, akiknek idejét eddig gyakran elvette az információs munka, a megosztott — olykor nem összehangolt — felvilágosító tevékenység. Az iroda a jövőben fokozatosan bővíti profilját, tervek születtek és születnek az ügyintézés hatékonyabbá tételére, a szakágazatok szélesítésére. Legújabban a különféle vállalatokkal .tárgyaltak a szolgáltatási kérelmek, beadványok elintézésének egyszerűsítése miatt, amely szerint az iroda összegyűjti az effajta kérelmeket és együttesen juttatja el az illetékesekhez, Ez a lakosságnak, de az érdekelt. cégeknek is időmegtakarítást, gyorsabb lebonyolítást jelenthet. Az állandó munkatársak mellett alkalmanként szaktanácsadók is állnak , az állampolgárok szolgálatára, akik tájékoztatást nyújtanak a kérelmek, kérdések megoldásában. Ügyek, ügyfelek, ügyintézés. A szándék mindenképpen a modernebb, gyorsabb lakossági jogszolgáltatás, hiszen az iroda nyolc dolgozója elmélyültebben, alaposabban foglalkozhat a munkai igényesebb ügyekkel. «
