Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-14 / 137. szám
iH«iiiiiamiiiiifniimiiiiiiiniiiiiiiiiifiiiiiinmifiminiMimiiNi SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Portugál alagút LEHET-E GYÓGYÍRT TALÁLNI a portugál válságra? Lisszabonban egyre nagyobb borúlátással és tanácstalanul tekintenek a jövőbe. Ügy tűnik, Dél- Európában Olaszország mellett jelentkezik egy második tőkés állam is, amely lassacskán igényt tarthat a kormányozhatatlan jelzőre. Részben a parlamenti számarányok, részben a pártokat elválasztó ellentétek miatt hatékony, tartós kabinet megalakítása rendkívüli nehézségekbe ütközik. Eanes elnök sorra fogadta a jelentősebb pártok vezetőit. Eszmecseréinek végén azonban semmivel sem jutott közelebb a döntéshez, mint azokat megelőzően. A kormányzásban meglehetős tapasztalatot szerzett Mario Soares a szocialisták nevében elvetette az előbbre hozott választások gondolatát, s új miniszterelnök kinevezését sürgette. Hasonló véleményt nyilvánított Alvaro Curihaí, a portugál kommunisták képviseletében. Carneiro a szociáldemokraták álláspontját ismertetve — a demokrata szociális centrum vezérével: Freitas do Amarallal egyetemben — a törvényhozás föloszlatása és parlamenti választások kiírása mellett kardoskodott. EANES ELNÖK a jelekből ítélve egyelőre nem döntött sem az egyik, sem a másik álláspont mellett. Harmadik út nem kínálkozik, a két alternatíva viszont sok kockázattal jár. Ha például netán ismét Soares kapna fölhatalmazást az új kabinet megalakítására, csakis úgy lenne képes megbízásának eleget tenni, ha megszerezné a szociáldemokraták soraiból kivált 37 képviselő támogatását. Noha a szakadárok Sa Oarneiro-tól balra helyezkednek el, csoportjuk — amely a szociáldemokrata akció nevet vette föl — orientációja még korántsem eldöntött. Még ha sikerülne is velük a szocialistáknak közös nevezőre jutniok, akkor is szükség lenne a PKP külső támogatására. Márpedig ezt a bizonytalan szerepet Alvaro Cunhal aligha vállalja el. Nem kevésbé bonyolult kilátásokkal kecsegtetnének az előbbre hozott választások. Portugáliában amúgy is az urnákhoz szólítják még az idén a választókat: a helyi tanácsok összetétele a tét. Jövőre parlamentet választ Portugália, s az elnökválasztásra 1981-et jelöli a politikai kalendárium. Ha Eanes elnök mégis a választások mellett döntene, akkor is kérdéses, vajon módosulna-e a jelenlegi számarány a törvényhozásban, bekövetkeznék-e gyökeres változás az erőviszonyokban? MEGLEHET, a megfogyatkozott szociáldemokrata párt és a CDS bízik a jobboldal voksainak gyarapodásában, ez a legkockázatosabb kiút lenne a jelenlegi alagútból, s alapvetően veszélyeztetné a forradalom megtépázott vívmányait. Gyapay Dénes Deszai Moszkvából Leningrádbo utazott SzovjetunióbeH látogatása hivatalos programjának befejeztével Moszkvából Leningrádba utazott az indiai kormányfő. Morardzsi koszait a Vnukovói repülőtéren I conyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke búcsúztatja. (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Szovjetunióbeli látogatása hivatalos programjának befejeztével szerdán Moszkvából Leningrádba utazott Morardzsi Deszai, az Indiai Köz. társaság miniszterelnöke. Az indiai kormányfőt és kíséretét a két ország nemzeti zászlóival fellobogózott repülőterén Leonyid Brezs- nyev, gz SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és más hivatalos személyek búcsúztatták. Morardzsi Deszai csütörtökön Leningrádból utazik el a Szovjetunióból. Az indiai kormányfő moszkvai tartózkodása során a kétoldalú kapcsolatok bővítéséről és az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecserét a szovjet vezetőkkel. A látogatás eredményeként kedden szovjet— indiai dokumentumokat írtak alá. A Szovjetunió és az Indiai Köztársaság nyilatkozatát Leonyid Brezsnyev és Nicaragua: helyzetkép Nicaraguában a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front szabadságharcosai si_ keres hadműveleteket folytatnak Somoza hadserege ellen. Hírügynökségi jelentések szerint a diktátor nemzeti gárdája súlyos veszteségeket szenvedett személyekben és anyagi javakban: az elmúlt 24 órában például a front fegyveresei a nicara- guai légierő négy harci gépét lőtték le, megsemmisítettek több harckocsit és páncélozott járművet. Tűzvész, lerombolt házak, hatalmas bombatölcsérek — így fest most a nicaraguai főváros, a felkelők és a nemzeti gárda elkeseredett harcainak színtere. Managua munkásnegyedeit és elővárosait a szabadságharcosok már napokkal ezelőtt elfoglalták. A front harcosai és a helyi lakosokból alakult önkéntes osztagok sikeresen nyomulnak előre a város- központ irányába. Indulásra kész állapotban várakozik már Somoza Boeing—727-es különrepülőgépe is. BONN A nyugatnémet kereszténypártok azt javasolják, hogy az NSZK bíróságai a jövőben hagyják futni a „kis náci bűnözőket” akiket eddig nem vontak felelősségre. A kormányon levő szociáldemokraták képviseletében Herbert Wehner viszont azt követelte, hogy a náci bűn- cselekmények ne évülhessenek el és tetteseiket 1979. december 31-e után is bíróság elé lehessen állítani. AMMAN Közös jordán—palesztin küldöttség utazott szerdán Ku- vaitba: a delegáció több arab országot keres fel azzal a céllal, hogy tárgyaljon az Izrael által megszállt területeken élő arabok támogatására létrehozandó 150 millió dolláros pénzügyi alapról. Ennek létesítését a közel- keleti államok külügy- és gazdasági minisztereinek bagdadi értekezletén határozták el. MOSZKVA Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, az SZKP KB PB tagja szerdán Moszkvában fogadta Hun Sent, a Kambodzsai Népköztársaság külügyminiszterét, a nemzeti egységfront központi bi. zottságának tagját. l&'Sk^tmhis.ípi.;-csütörtök Barátok között BULGÁRIÁBAN NEM NAGYOK a távolságok. Sem földrajzilag, sem pedig az emberek között. Az utakon eltévedni is elég nehéz. Nemcsak azért, mert például Szófia, ez a hétezer éves település viszonylag újonnan épült, könnyen áttekinthető, de bizonyos, a lakosok sem fordulnak el a tétován keresgélő külfölditől, aki számíthat a szíves útbaigazításra. Persze — főleg, ha magyarról van szó — adódhatnak nyelvi nehézségek, de kézzel-lábbal mindent meg lehet magyarázni. Igaz, egyvalamire vigyázni kell: a bolgárok bizonyos gesztusai eltérnek az átlageurópaitól, s az igennek vélt bólintás nemet jelent, s a heves fej- rázés nem tagadás, hanem igenlés jele. A bolgárok azzal magyarázzák ezt, hogy országuk hosszú évszázadokig török uralom alatt élt, s a nép ezzel együtt sok-sok keleti szokást elsajátított. Az ötszázéves oszmán iga minduntalan előbukkan a beszélgetés során, nem kétséges: ez a fél évezred alaposan megszakította a fejlődést, s hátravetette a gazdaságot, kultúrát. Pedig a bolgár állam hamarosan 1,300 éves lesz: a címer oroszlánja alatti egyik szám, 681 jelzi a dátumot, amikor a bolgár—török törzsek és a déli szlávok közös állama létrejött. Bulgáriai beszélgetések során partnereink gyakori fordulata: „szeptember 9. előtt, szeptember 9. után.” 1944. szeptember 9-én (ez a címer második évszáma) győzött ugyanis az országban a népi forradalom, amely elsöpörte a cári rendszert, s megnyitotta az utat a szocialista fejlődés előtt. Az idén 35 éve lesz, hogy Bulgáriában új rend van, hogy a kommunista párt vezeti az országot, s még igen tevékenyek azok a férfiak és nők, akik munkáséletüket a régi rendben kezdték, s akik partizánként harcoltak a Balkán hegyeiben, vagy felszabadító katonaként a Dél-Dunántúl földjén. Nem szükséges tehát aggastyánnak lenni ahhoz, hogy valaki Bulgáriában évszázadnyi fejlődésről számolhasson be. Mert a három és fél évtized itt valóban évszázados előrelépést jelentett. A bolgárok büszkék eredményeikre, de nem titkolják, az elmúlt 35 évben nagyon sok segítséget kaptak. Elsősorban a Szovjetuniótól, de a többi szocialista országtól is. A TÁMOGATÁSSAL JÓL élt a bolgár nép, az elmaradott mezőgazdasági országot agráripari állammá alakította. A fejlett ipar eredményei a mezőgazdaságban is érvényesülnek, az is iparszerűvé válik. Bulgáriában, mint a többi balkáni országban, mindig kevés volt a föld, de- kárban (a hektár tizedrészé- ben) mérik. A bolgár paraszt már régen rákényszerült az intenzív termelésre, hogy kevéske földjéről kihozzon annyit, amennyi családjának szükséges volt. Nos, most ezt az intenzív termelést hatalmas táblákban valósítják meg. Egész járásnyi területek egyesültek agráripari komplexumokba, a hajdani bolgár kertészek óriási üvegház-városokban termelik a primőröket, a virágot. .. A bolgárok szeretik a földet, a természetet, a növényeket. Érzi ezt a városokat járó is: virágosak a panelházak ablakai, erkélyei, rengeteg a park is. A bolgár ipar valóban a szocialista fejlődés eredménye: korábban csupán a mezőgazdaság termékeit, elsősorban a dohányt dolgozták fel. Ma már kohászati kombinátok, korszerű vegyipari üzemek termelnek. Bulgáriában autóbuszokat, szerszámgépeket, híradás- technikai eszközöket állítanak elő. Az eredményeikre büszke bolgárok nem mulasztják el megemlíteni hazai gyártmányú komputereiket, a Bulgáriában összeszerelt személygépkocsikat sem. A büszkeség azonban nem vakítja el őket, a művelődés, a tanulás vágya ma talán még erősebb, mint valaha. Pedig a bolgár kultúra igen régi: Cirill és Metód, a szlávok apostolai óbolgár nyelven írták műveiket, s az ő tanítványaik tanították meg a bolgárokat az írás-olvasás művészetére. 1944. szeptember 9-e után azonban még milliónyi volt az írás- tudatlan. Ma Bulgáriában lényegében nincs analfabéta, minden gyerek iskolát végez, Európában az elsők között vannak az érettségizett fiatalok arányszámát tekintve, százezernyi az egyetemista. BULGÁRIÁBÓL HAZAÉRKEZVE sokszor feltettem a kérdést magamnak: milyenek is a bolgárok? A válaszadás nehéz. Hiszen, hogyan is lehetne egy nyolcmilliós népet egy-két jelzővel jellemezni! Egy azonban bizonyos számomra, s azoknak is, akik már jártak a Balkán és a Rodope hegyeiben, a Rózsák völgyében, a Fekete-tenger partján, Plov- divban, Szófiában és Nesxe- barban: mindenütt barátokat találtam! Palotai Gábor Morardzsi Deszai látta el kézjegyével. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája és az indiai űrkutatási ‘ szervezet vezetői a látogatás napjaiban állapodtak meg arról, hogy a két ország közötti tudományos együttműködés keretében 1980—1981-ben újabb, immár a harmadik indiai mesterséges holdat bocsátják fel a korábbiakhoz hasonlóan szovjet hordozórakétával. Vance az űj SALT mellett Cyrus Vance, amerikai külügyminiszter szerdai sajtóértekezletén határozottan kiállt az új SALT-szerződés mellett és kijelentette: ha a washingtoni törvényhozásié, nyeges módosításokat szavazna jneg, felborulhat a megállapodás. Vance hangoztatta: hat éven át, igen gondosan megtárgyalt, kiegyensúlyozott egyezményről van szó, amelyért mindkét fél engedményeket tett. A külügyminiszter szerint nem arról van szó, hogy az Egyesült Államok az érdekeinek feladásával „békítget. né” a Szovjetuniót, mint ahogy ezt korábban Jackson szenátor állította. — Az amerikai törvényhozásnak felelős szellemű, a hangulatkeltő retorikától mentes vitát kell folytatnia aSALT- szerződésről — mondotta Vance. Hozzátette: nem kétséges, hogy alapvető különbségek vannak a két nagyhatalom között, de a fegy. verkorlátozás mindkét fél biztonságát erősíti, korlátlan fegyverkezési versenyben egyikük sem győzhet. Vance véleménye szerint a további amerikai fegyverkezési tervek — így az „MX” új hadászati rakétarendszer kiépítése, a hazai és a NATO- hadikiadások növelése nem ellentétesek a velük párhu. zamos fegyverkorlátozással. GHANA Ifi Bar esz arcniypcirtOBi A nyugatafrikai országból érkező jelentések egyértelműen arra utalnak: a június 18-ára kiírt általános választások előtt mind zavarosabbá válik a belső helyzet Ghánában. A mostani, mindenképpen idő előtti hírözön oka: a légierő tisztjeinek egy csoportja a hónap elején ismét fellázadt és ezúttal meg is buktatta az 1978. júliusában hatalomra került katonai rezsimet. Az államcsíny híre önmagában nem lenne meglepő: Nkrumah elnök eltávolítása. 1966 óta már jó néhány katonai puccs zajlott le ebben az országban. Érdemes viszont elgondolkozni azon, hogy május közepén elvetélt első próbálkozás után miért kísérelte meg újra a légierő a hatalomátvételt. A valamivel több, mint 238 ezer négyzetkilométernyi, mintegy tízmilló lakosú Ghana 1957. március 6-án Afrikában elsőként nyerte el függetlenségét. Kilenc éven át Kwame Nkrumah — egy olyan politikus vezette az országot, aki egész tevékenységével Ghana felemelkedését, az afrikai egység és az el nem kötelezett mozgalom megteremtését szolgálta. A sokszor túlzottan is nagyra- törő álmai megvalósításához jó indulási alap volt, hogy viszonylag fejlett gazdaságot örökölt a brit gyarmatosítóktól: kakaó-, gyémánt- és aranytermelésével az ország a tőkés világ élvonalába tartozott. A belső és külső reakció azonban nem sokáig nézte tétlenül a haladó bélés külpolitikai törekvéseket: miután a Nkrumah meggyilkolására szőtt tervek sorra kudarcba fulladtak, távollétében elmozdították az ország éléről. A reakciós tisztek dolgát kétségkívül megkönnyítette, hogy az ország gazdasága — elsősorban külső okokból — válságba jutott, s hogy Nkrumah haladó politikája a személyi kultusz túlzásaival párosult. Utódai négy esztendő múltán polgári politikusnak adták át a kormányrudat, de Ghánában a káosz csak fokozódott. Végül 1972 elejétől a bajok orvoslására a Nkrumah-vo- nal részleges feltámasztásával próbálkozott Acheam- pong alezredes rendszere: remélték, hogy ,az segít majd felszámolni a vidéki lakosság és a törzsi vezetők. a munkásság és a polgári rétegek, a fegyveres erők és a civilek ellentéteit. Az elképzelés megvalósítását azonban ismét csak egy katonai puccs törte derékba: 1978 nyarán Fred Akuffo altábornagy vezetésével egy másik tiszti csoport került hatalomra, őket söpörte el a mostani államcsíny. A légierő tisztjeinek, Ghana pillanatnyi vezetőinek az elképzelése részleteiben egyelőre nem ismeretes. Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy első megnyilatkozásukban fontosnak tartották hangsúlyozni: a tervbe vett általános választásokat megtartják Ghánában. Azt viszont csak feltételezni lehet, hogy a nyugat-afrikai országban oly kiélezett hatalmi harcban Ghana valóban jobb sorsáért vállalták a második puccskísérletükkel járó kockázatokat. K. M.
