Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

llyfazett hazánkból a Leenyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség (Folytatás az 1. oldalról) fortos, új otthonokba. , A gépkocsisor végigfutott a Fctzvál József, a Mérnök, és a Fehér Lipót utcán, s az ÍS/KP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnö­ke Kádár Jánossal integet­ve viszonozta a 200 ezer la­kosú Kelenföld képviselői­nek üdvözlését. A XI. kerületiek között ott voltak Kelenföld évente 60 —70 milliárd forintnyi érté­ket termelő, sok szovjet alapanyagot és energiahor­dozót felhasználó üzemeinek, gyárainak dolgozói is. A BHG Híradástechnikai Vál­lalat élenjáró szocialista bri­gádjainak vezetői, a Szov­jetuniónak készülő telefon- központok gyártásának ava­tott mesterei ugyanúgy, mint a Magyar Kábel Művek kép. viselői, a Vlnnyicát és Al- bert.lrsát összekötő, a szo­cialista országok összefogá­sát példázó 750 kilovoltos távvezeték magyar szaka­szán húzódó kábelek készí­tői. Kézlengetve köszöntőt, ték az elhaladó vendégeket az egészségügyi nukleáris gyógyító berendezéseket a Szovjetunióba és a többi szocialista országba szállító Gamma-gyáriak, valamint a Zsiguli-programhoz évente több tízezer porlasztót ké­szítő Kismotor, és Gépgyár dolgozói. A vendégek útja a szol. gáltató házzal, művelődési házzal, ABC-nagyáruházzal, s a jövő év elejére elkészü­lő 600 személyes filmszín­házzal, valamint pihenő­parkkal büszkélkedő város- központtól a Tétényi út és a Szakasits Árpád út találko­zásához vezetett. Az itt fel­épült új óvoda bejáratánál a környék lakóinak tapsa, éljenzése és Hargitai Antal- né vezetőnő köszöntötte Leo- nyid Iljics Brezsnyevet. A verőfényben fürdő kertben pedig 140 apróság zászlócs­kákkal integetve fogadta az érkezőket. Kadlecsik Marci, Mayer Szilvi és Zimmer Gyuszi köszöntő versi kével kedveskedett a kerti székek. ben helyet foglaló párt- és állami vezetőknek. A „mind e kerek nagyvilágon, boldog, ságot, békét” kívánó szavak után a kicsinyek vörös szeg­fűcsokrokkal szaladtak a vendégekhez. Közben a nagycsoportosok dalba kezd. tek, s a lányok, fiúk. akik Fekete Jánosné óvónőtől ta­nulták a baráti ország ver­seit, dalait, a második stró. fát már oroszul énekeltek a születésnapi boldogságról. A gyerekarcok, a kedvesen csengő hangok mosolyt csal­tak minden arcra, s amikor a kis ünnepség végén az óvodások rázendítettek a „kalinkára” taps köszönte meg. A kicsinyek hosszan inte. gettek a távozó szovjet párt. és kormányküldöttség, a ma­gyar vezetők után. Azután körbefogták a Leonyid II lies Brezsnyevtől kapott nagy Misa-mackót, a moszkvai olimpia jelképét, s kibon­tották a delegáció ajándé­kait. a sok-sok játékot rejtő dobozokat. Leonyid Iljics Brezsnyev beszéde Magyarországi tartózkodásának utolsó napján L. I. Brezs­nyev, az SZKI’ KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöke beszedet mondott a Magyar Rádióban és Televízióban. Végéhez ért a szovjet párt­ós kormányküldöttségnek a testvéri Magyarországon tett látogatása. A protokollnak megfelelően látogatásunkat hivatalosnak nevezik, de mindenféle formalitást azon­nal feloldott az a meleg és szívélyes fogadtatás, amely­ben bennünket részesítettek. Ez természetesen nem ártott ügyünknek. Ma Kádár János elvtárs- sal közös nyilatkozatot írtunk álé, amely tükrözi tárgyalá­saink eredményeit. Jó és gyümölcsöző megbeszélése­ket folytattunk. Azt monda­nám, hogy azok országaink együttműködésének új erő­forrásai. Ez a gazdaság olyannyira fontos területére is vonatko­zik. Kádár .elvtárssal együtt még tavasszal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kérdés megoldásának útját. Ezt követően derekas munkát végeztek a Minisztertanácsok elnökei. Most meggyőződés­sel jelenthetjük ki, hogy a szovjet—magyar kapcso­latok hatékonysága dina­mikusan növekedni, minő­sége javulni fog. A látogatás politikai ered­ményei is jelentősek. A kommunizmus és a szocializ­mus építésének folyamatában mind mi, mind a magyar kommunisták állandóan új jelenségekkel, új problémák­kal találjuk szemben ma­gunkat. Éppen ezért hasz­nos egyeztetni útvonalainkat, sőt, pontosabban szólva: kö­zös útvonalunkat. Ezt meg­tettük, érdekes és hasznos munka volt. A nemzetközi politikai tennivalók megvitatását a teljes egyetértés jellemezte. Ugyanaz a gonddlat irányít­ja lépteinket: megóvni és erősíteni a bé­két, 'ehetővé tenni a világ népei számára, hogy erő­feszítéseiket és erőforrá­saikat teljes mértékben az alkotás céljaira összpon­tosíthassák. Akkor majd valóban széles távlatok nyílnak az emberi­ség társadalmi fejlődése előtt. A háborús veszélyt végér­vényesen elhárítani nehéz, nagyon nehéz. Tudatában vagyunk, hogy olyan feladatot tűzünk ki, amely a világtörténelem egész fo- lvamán megoldatlan maradt. Maga a modern fegyverek jellege teszi halaszthatatlan­ná ezt a feladatot. Ám most új időket élünk, újak a le­hetőségek. A világban meg­szilárdult az enyhülés politi­kai irányzata. Ez pedig sok mindent magában rejt. Mi úgy értelmezzük, hogy ez 0j$mm§£ 1979. jiíniusZí-'Sznmbat “ nem, egyszerűen készség a párbeszédre, • hanem egy­szersmind következetes, reá­lis lépések megtétele annak érdekében, hogy elhárítsuk mindazt, ami háborús tűz­vészt okozhat. Emlékezzenek vissza, mek­kora volt a kétkedők és kiis- hitűek száma, amikor tíz évvel ezelőtt is, Budapesten, a varsói szerződés tagorszá­gai az összeurópai biztonsá­gi és együttműködési érte­kezlet előkészítésének sokol­dalú programjára tettek ja­vaslatot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. Mégis lett. Helsinkiig tövi­ses volt az út, s mi mégis végigjártuk. Napjainkban senki sem vitatja, hogy az értekezlet eredményeképpen megjavult az európai politi­kai légkör, s az együttmű­ködés különböző szféráiban létrejött az előrehaladás megbízható alapja, Szükségesnek tartjuk, hogy a záróokmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttas­suk a gyakorlatban. Csakis így zárhatjuk le mindörökre az európai történelemnek a „hidegháborúhoz" kapcsoló­dó keserű fejezetét, s szilár­díthatjuk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szocialista országok ' új kezdeményezésének szülő­városa lett. Arra a javaslat­ra gondolok, hogy rendez­zünk összeurópai értekezle­tet " az Amerikai Egyesült Államok és Kanada részvé­telével. Mi úgy értelmezzük, hogy Európa, amely annak idején elindította a politikai enyhülés folyamatát, képes és köteles példát mutatni a katonai enyhülés megvalósí­tásában is. Az értekezlet természete­den nem helyettesíti a lesze­relés kérdéseiről már fo­lyamatban levő tárgyaláso­kat, ám kétségtelen, hogy elevenebbé teheti azokat. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdésekben minden esetben előtérbe kell állítani a leszerelés feladatait, Ez vezérel bennünket a Car­ter elnökkel két hét múlva megtartandó találkozó elő­készítésébe!}. Mint ismeretes, úgy ter­vezzük, hogy e találkozó so­rán megerősítjük és aláírjuk a hadászati támadó fegyve­rek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerző­dést. Ez az okmány, amelyen az utolsó simításokat vég­zik, vitathatatlanul a legna­gyobb lépés lesz, amelyet a nukleáris fegyverkezési haj­sza megfékezése érdekében valaha is tettek. Továbbá az a vélemé­nyünk, hogy az új, legmaga­sabb szintű szovjet—ameri­kai találkozó elősegítheti a két ország közötti általános kapcsolatok, és ezzel együtt az egész nemzetközi légkör javulását is. Erre a javulás­ra szükség van. Természetesen nemzetkö­zi kérdésekről is lesz véle­ménycsere. Vagyis úgy utazunk Bécs- be, hogy teljes mértékben készek vagyunk az aktív és konstruktív párbeszédre, s arra számítunk, hogy az amerikai fél álláspontja ugyanez lesz. A béke érdekei vitathatat­lanul megkövetelik, hogy az enyhülés globális jelle­get öltsön, hogy az embe­rek a föld bármely sarká­ban élhessenek a béke gyümölcseivel, s szabadon alakíthassák életüket. Ennek kapcsán lehetetlen említés nélkül hagyni annak az országnak a politikáját, amelv egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy szóval és tettel hátráltassa az eny­hülést. Kínáról beszélek. Kínának napról napra nö­vekszenek a legkorszerűbb nyugati fegyverekre támasz­tott igényei. Peking hátat fordít minden kezdeménye­zésnek, amely a fegyverke­zési hajsza korlátozására irányul. Ráadásul Peking állandó felhívásokkal fordul a NATO tagországaihoz és Japánhoz, hogy fegyverkez­zenek, fegyverkezzenek. Kí­na, amelynek életbevágóan szüksége van saját belső fel­adatai megoldása érdekében a békére, a háborús veszély komoly forrásévá vált. Ez év áprilisában a kínai vezetők bejelentették, hogy nem hajlandók meghosszab­bítani a szovjet—kínai szer­ződés hatályát. Ezzel egyide­jűleg Pekíngben szükséges­nek tartották kifejezésre jut­tatni, hogy készek tárgyalá­sokat folytatni a Szovjet­unióval a kapcsolatok meg­javításáról. A szerződés el­utasítása és a kapcsolatok megjavításáról tett kijelenté­sek nemigen egyeztethető! össze. Ennek ellenére készek va­gyunk komolyan és pozití­van vizsgálni a szovjet—kí­nai tárgyalások felvételének kérdését. Mi a kínai félnek nemegyszer javasoltuk, hogy állapodjunk meg kapcsola­taink normalizálásáról, és a jószomszédság medrébe te­reljük azokat. Erre mi most is készen vagyunk, ám ma­gától értetődően nem har­madik országok érdekeinek rovására. Vagyis, ha a kínai fél valóban jó szándékot mutat, rajtunk nem fog múl­ni. Kedves elvtársak! Abban a szerencsében volt részem, hogy sokszor járhattam a Magyar Népköztársaságban. És minden egyes látogatás arról győz meg, hogy az önök csodálatos országa tö­retlenül és lendületesen fej­lődik. A magyar vezetőkkel és az önökkel való találkozá­sok legjobb benyomásaival térünk vissza hazánkba. Annak tudatában utazunk el, hogy a Szovjetunió és a népi Magyarország javát. az egész szocialista közösség javát szolgáló közös, nagy feladatok várnak bennün­ket. Engedjék meg, hogy bé­két, boldogságot és boldogu­lást kívánjak önöknek, Minden jót, barátaim! Kádár János beszéde A szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látoga­tása alkalmából június 1-én Kádár János, az MSZMP KB első titkára beszédet mondott a Magyar Rádióban cs Tele­vízióban. Köszöntőm »a televízióné­zőket és a rádióhallgatókat. Örülök, hogy alkalmam nyí­lik szólni a szovjet párt- és kormányküldöttség látoga­tásáról, amely kiemelkedő jelentőségű politikai esemény hazánk életében. Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a szovjet párt- és kormány- küldöttség vezetőjének és a küldöttség tagjainak a sze­mélyében ismerősöket, bará­tokat, a nagy szovjet nép tisztelt képviselőit vártuk és fogadtuk. Népeinket baráti kapcsolatok fűzik össze, en­nek megfelelően mostani tárgyalásunk is barátok, küzdőtársak, testvérek ta­lálkozója. Amikor a szovjet párt- és kormányküldöttséget ha­zánkban üdvözölhetjük, az első gondolat, ami eszünkbe jut: a felszabad-ulás. Annak a népnek a képviselőit kö­szöntjük körünkben, amely a II. világháború vérzivata­ra, a Hítler-fasiszta meg­szállás, a Horthy-fasiszta terror korszaka után elhozta számunkra, a sokat szenvedett magyar nép számára, a felszabadulást, Ezt soha nem felejtjük el! A magyar és a szovjet ■nép, pártjaink immár 34 esztendeje, mind a mai na­pig, jó időben és rossz Idő­ben együtt küzdöttek, együtt dolgoztak, s ez igy lesz ez­után (s. Ezért mondhatjuk, hogy vendégeink személyé­ben küzdőtársainkat, testvé­reinket és barátainkat kő- szöntjük. Nem a véletlen szeszélyé­ből, nem néhány ember el­határozáséból, hanem azo­nos szocialista, kommunista elveinkből és céljainkból, népeink közös érdekeiből kö­vetkezik, hogy együtt hala­dunk. Az elmúlt évtizedek­ben sokoldalú, széles körű és mély kapcsolatok épültek ki pártjaink, országaink, né­peink között, Együttműkö­désünk a társadalom életé­nek minden főterületét át­fogja, kiterjed a szocialista, a kommunista társadalom építésének minden területé­re, a gazdasági munkára, a kultúrára és nemzetközi te­vékenységünk minden fon­tos kérdésére. Számunkra fontos és hasznos, hogy eb­ben a szellemben rendsze­resen találkozunk, megbe­széljük, egyeztetjük harcunk tapasztalatait, és véleményt cserélünk arról is, hogy mi­képpen haladjunk tovább. A népeink közötti barát­ság mélyen él a tömegek­ben; sokoldalú kapcsola­tainkban minden tekintetben kifejezésre jut a kölcsönös­ség. Ez mutatkozik meg ab­ban is, hogy mi Magyaror­szágon a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról minden esztendőben állami ünnepként emlékezünk meg, s így ünnepeltük — örvendő szívvel, bizakodással és re­ménységgel eltelve — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját is. A közelmúltban viszont nemcsak mi emlékeztünk meg a magyar munkásosz­tály forradalmi pártja meg­járól, valamint a dicső em­lékű 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaságról, hanem velünk együtt Ünnepelt a hatalmas, 260 milliós szov­jet nép, az egész szovjet társadalom is. Nagyon örülünk, hogy az öntudatos csepeli dolgozók­nak a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére indított munkaverseny mozgalma nemzetközi visszhangot kel­tett. A csepeli felhíváshoz egész népünk csatlakozott, és ebben szerepét játszott az az elismerés is, amellyel e kezdeményezést a Szovjet­unióban fogadták, Brezsnyev elvtársnak a csepeliekhez, a magyar dolgozókhoz küldött személyes üdvözlete fellelke­sítette népünket, hatalmas arányokat öltött a szocialista munkaverseny. Élve az al­kalommal, ezúttal is köszö­netét mondunk azért a ma­gas kitüntetésért, amelyben a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége a kez­deményező csepeli dolgozó­kat részesítette, s amelyet Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs a mostani látogatás keretében adott át. Széles körű társadalmi érintkezésünknek — a közös politikai kérdéseken túlme­nően — nevezetes találkozá­si pontjai, megnyilvánulásai vannak kulturális téren is. A magyar alkotó művészek — köztük az írók, a zene- és képzőművészek s más művészeti ágak képviselői — számára nagyon sokat je­lent a szovjet közvélemény őszinte érdeklődése, és a baráti fogadtatás. Hogy csak egy példát említsek a kultú­ra területéről: a mostani színházi évadban 128 szovjet színház játszott magyar szín­darabot, több magyar szín­házi társulat is szerepelt a Szovjetunióban, ahol nagy rokonszenvvel, barátként fo­píthatjuk meg — nagy tet­szést váltott ki. Áttérve a mostani látoga­tás keretében végzett érde­mi munkánkra: mint min­dig, ezúttal is őszintén, be­csületesen és híven tájékoz­tattuk szovjet barátainkat helyzetünkről, feladataink­ról és gondjainkról. El­mondtuk, hogy népünk minden területen lelkiismeretesen, pontosan és céltudatosan dolgozik a fejlett szocialista társada­lom építésén. Ha visszatekintünk saját ko­rábbi helyzetünkre, megálla­píthatjuk, hogy eredmé­nyeink hatalmasak, példát­lan előrehaladást ért el né­pünk, amióta a szocializmus építésének útján jár. Az elő­rehaladás, a fejlődés maga­sabb színvonala azonban új, nehezebb és bonyolultabb feladatokat is elénk állít, különösen a külgazdasági feltételek számunkra kedve­zőtlen változása nehezíti munkánkat. De bizakodóak vagyunk: megoldjuk felada­tainkat. Fő erőforrásunk népünk szocialista egysége, a nemzeti összefogás szocialista céljaink elérése érdekében. Arról is tájékoztattuk szov­jet barátainkat, hogy a gaz­dasági, a kulturális építés terén minden lehetőségünket kihasználva, mozgósítjuk erőinket a további fejlődés érdekében. Bizakodásunkat elért eredményeinkre és né­pünknek arra a szilárd el­határozására alapozzuk, hogy tovább halad az eddigi úton. Nagy biztonságot és tá­maszt jelent számunkra barátságunk, együttműkö­désünk a szovjet néppel, s az a sok lehetőség amely a magyar—szovjet együtt­működés továbbfejlesztésé­ben, a széles körű szocia­lista összefogásban rejlik, (Folytatás a 3. oldalon) ^4 gadtak őket, s produkciójuk alakulásának 60. évforduló-J — ezt megelégedéssel álla-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents