Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-12 / 135. szám
«Sí Képernyő előtt Heves megyei pedagógusok a tanácshatalom közoktatásügyi törekvéseiért Érettségi előtt, forrón és hűvösen Délelőtt 9 ára, s úgy tűnik: 50 fok árnyékban. Az egri Gólya utcában, mint mindenütt másutt, csendben szenvednek a füvek, a fák, verejtékeznek a házak. Járókelő ilyenkor már alig látható errefelé. Mintha a közeli strand porszívóként szippantaná föl az erre megfordulókat. Aki csak teheti, a vízben keres menedéket a kánikula elől. Azok közt viszont, akik nem tehetik, ott van Széki Erika is, akit nemcsak az időjárás hevít föltehetően, hanem a közelgő szóbeli érettségi is. Az utolsó tíz tétel előtt — Nem, azt hiszem, nem vagyok különösebbképpen begyulladva — tiltakozik a besötétített szobában íróasztala mögött üldögélő kislány, aki komoly arccal pislog ki könyvei mögül. — Rendesen tanultam az elmúlt négy évben, egyformán jól megy a magyar és a történelem is, amiből szóbeli- zem. Ennek ellenére naponta 5 órát tanulok, mert a Gárdonyi Gimnázium egyik legerősebb osztályába járok, ahol bizony állni kell a versenyt. Na, meg nem akarok szégyent vallani a felvételin sem. A kérdésre, hogy hová jelentkezett, elmosolyodik. — Jászberénybe, a tanítóképzőbe. Ha fölvennének, régi álmom teljesülne. A legkedvesebb első tanító nénimtől kaptam kedvet ehhez a pályához. Az évek során csak erősödött az elhatá. rozásom. Gimiben végig ifivezető voltam, mindig a legkisebbekkel, a kisdobosokkal foglalkoztam... Ismét elkomolyodik, latolgatja esélyeit: — Igaz, Berénybe más- félszeres a túljelentkezés, viszont viszem a tíz pontot. Nem vagyok drukkolós típus, úgyhogy biztosan megszer- zem a szükségeset ott is. Most jött meg a „behívó”- papírom — mutatja a borítékot. — Ha leérettségiztem, még egyszer megnézem a várost, a felvételi előtt, de addig még — hajol a füzete fölé — öt-öt tétel hátravan. Na és persze az ismétlés is! Jaj, az a matek A szomszéd házban a dobós Madaras Csabát korántsem lehetne ennyire nyu- godtnak nevezni. Bár férfiasán palástolja érzelmeit, látni, hogy aggódik egy kissé. — Attól tartok, a matek meg fog izzasztani — mondja komoran a bemutatkozás után. — Pedig igazán, mindent megteszek, — mutat maga köré. — Fölfüggesztettem minden korábbi szórakozást, a vízilabda-edzéseken kívül. Bár... — mentegetőzik — most azt is úgy kell venni, mint készülést, hiszen a tanárképző testnevelés-földrajz szakára szeretnék kerülni. Ezenkívül azonban nincs semmi. Se mozi, se tévé, se strand, se diszkó, még jó — teszi hozzá, — hogy a kislány megérti. Szóval csak tanulok,' meg példákat oldogatok meg rogyásig. Hogy, milyen eredménnyel, az csak a vizsgán dől el. Egy hét múlva már túl leszek rajta, — derül fel, ahogy eszébe jut a péntek. S hogy rákérdezek, ettől vagy a felvételitől tart-e jobban, csalafintán somolyogva feleli, hogy természetesen az érettségitől. — De csak azért, mert az a közelebbi... A strandon is lehet A már kora délelőtt buz- gólkodó Erikával és Csabával szemben Sipos Adrién ilyenkor fürdik. Amikor nem fürdik, akkor napozik. A strand egyik árnyas padján üldögélve, úgy tűnik, olyan a színe, mint a brazil kávé. — Harmadik helyezett lettem az országos középiskolai biológiaversenyen, és ötösre írtam meg a felvételivel ösz- szevont fizikai érettségi dolgozatot. Ügy hogy nem hiszem bármilyen problémám lenne a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, ahová jelentkeztem — magyarázza a dobós kislány e remek eredményekről szerény hangon beszélve. — Már csak a magyar szóbeli van hátra. — Mindig kitűnő tanuló voltál, elég ha csak átlapozod — bólogatok megértőén, ő pedig helyesel. — Igen, csak úgy olvasgatom. .. Délután. 3—4 óra bőven elegendő a fölkészüléshez, mert így délelőttönként úgy is megbeszéljük a barátnőmmel az előző napiakat. Nagyon szeretek tanulni — mentegeti magát csodálkozásomra. — Alig várom az egyetemet is. Biofizikus szeretnék lenni, erre Debrecenben jó lehetőségek vannak. — A nyári tervek? Hogy pihened ki az érettségit? — Szeretnék a Szovjetunióba utazni egy hónapra, hogy orosz nyelvvizsgát tehessek. Ez egy intenzív nyelvi tábor lenne, ahol alaposan elsajátíthatnám az orosz különlegességeit. Sajnos nem biztos, hogy beférek a „keretbe”. Ez esetben jó lenne az autóvezetést megtanulni. Töpreng. — Aztán még jön egy építőtáborozás, mármint egyetemistaként... Az is két hét... Könyv, lemeze- zés, strand... — felnéz, elmosolyodik. — De most mér megyek- vissza „József Attiláani... ”----- Németi Zsuzsa M artyn Ferenc A hazai képzőművészeti élet mai burjánzásában jólesik egy tiszteletreméltó és az élete csúcsán álló, élő művész portréját közelebbről megpillantani. Nem is az arca — az is esztétikai tanulmány lehetne! — önmagáért köt le minket, hanem inkább az a tapasztalatokkal bőven átitatott bölcsesség, amely szavaiból árad. Amíg remekbe szabott mondatait hibátlan hanglejtéssel végigpörgeti előttünk, mindig a lényeget és a meghatározót sorolva elénk, úgy érezzük, ezt az embert példánknak állíthatja elénk a sorsa. A húszperces adás végigpásztázott művein, azokon az évtizedeken, amelyeket itt- ott megélt Európában, a francia vidékektől a spanyol barátságoktól egészen Baranyáig, ott is inkább Pécsett. A földrajzi és barátsági tájakat azért vonom most így egybe, mert Martyn Ferenc, a festő és grafikus csak kézművesnek tartja magát, aki jobb híján a formákkal, a színekkel, a vonalakkal fejti ki önmagát — és amit látott, értett. Ahogy megvallotta, a gondolat és a szenvedély vezérelte mindig, elsősorban az alkotásban. És mekkora kíváncsiság hajtja őt? Azt mondja, hogy a vonalat szeretné fedmet- szeni. megnyitni; arra kíváncsi. mi is az a titokzatos teremtő erő benne, amely végül is láttat, közvetít, megvalósít, kifejez valamit abból, amit az emberi ész, az emberi lélek, az emberi szív kimódol, teremt jelnek, jelként adva át ott, amit megéltünk. Azt a fegyelmet, azt a férfiasán kemény zártságot és határozottságot emelném most magasra ebből a nagy és alázatos művészegyéniségből, amellyel a világot szemléli és benne önmagát. Sorsát szolgálatnak tekinti, mint akinek a közösség által rárótt feladatot így kellett és kell megoldania. Még akkor is, ha néha a történelem és a környezet nem is akarta őt tudomásul venni. Ez a húszperces monológ úgy olvadt át Csorba Győző versébe, hogy alig hittem, valaki más folytatja ezt a nemesveretű szöveget, versben. hozzá címezve, róla elmélkedve. Egy fiimarchívum kincsei Szerdán a nálunk szépszerével csak a szakembereknek ismert Albert Kahnnak, ennek a különös francia embernek a filmes hagyatékát mutatta be a televízió néhány részlettel! Ez a különös ember óriási vagyon fölött rendelkezett és egy filozófus, Bergson barátságával. Ki tudja, honnan támadt az ötlet benne, hogy az akkori idők mozijához képest egészen más célokat követve, korát messze megelőzve, filmriporterek tucatjával figyeltette, kutattatta a világ eseményeit. A felvevőgépek nemcsak a leghétköznapibb párizsi utcát örökítették meg szürke mindennapiságában. Eljutottak a legkülönösebb helyekre, sokszor oda is. ahol a vér folyt, ahol a történelem akkori vajúdásai nagy és véres színjátékot hoztak létre. Jeruzsálem, Tokió — egyáltalán Ázsia — akkor még az európai szem és érdeklődés számára legfeljebb földrajzi tájat jelentett, útleírást, ezeregyéjszakát. Ezek a riportfilmek, amiket Albert Kahn készíttetett, arcban, ruhában, környezetben azt a visszahozhatatlant rögzítették, amit a mai élet előjátékának is felfoghatatlant játékának is felfoghatunk. A néző elámui a kínai városban készített felvételeken és csak sejti, hogy a mai Kínában, a mad kínai tömegek lelkének mélyén mi mehet végbe. Csaknem egy óráig pergett az összeállítás. Valóban érdekesek voltak azok a részletek, amelyek a megmaradt 140 kilométernyi filmanyagból kiválasztottak. Ez az a kincs, amire az ember ma már minden részletére kiterjedően kíváncsi lenne, hiszen az a mozgás, ami akkor, az 1900-as évek körül a földi életet hordozta, az emberi megnyilvánulásokat gesztusokba sűrítette, mást és másképp idéz fel a múltból, mint a történelemkönyvek adatai, vagy a hatalom, a trónok gazdái. És miféle jellem lehetett ez az Albert Kahn, aki mindvégig vállalta ázt a viszonylagos magányt, ahová csak a maga által megválogatott embereket engedhet be? De őket is csak azért, hogy a filmfelvevőgép előtt emberi értéküket, vagy értéktelenségüket megmutassák. Kiss Manyi Vasárnap kezdte meg visz- szaemlékezését a tévé- Kiss Manyira, az 1937-ben készült filmmel, a Maga lesz a férjemmel. Nem a filmről akarok írni, ezt már a film korábbi vetítése során megtehettük volna. Inkább Kiss Manyiról, aki ebben az apró játékban is ugyanaz a nagy egyéniség, mint a későbbi évtizedekben. Bájos, megej- tően naiv tud lenni a badar mese közepén, a főhősök között egyenrangúan játszik. Rokonszenvünket azzal a derűvel nyeri meg, ahogyan a két szemét rányitja a világra. Ennek az állításomnak az igazolására hadd idézzem a filmnek azt a jelenetét, amikor Ágai Irénnel megbeszélik, hogy a filmbeli Margit kinél vacsorázott. A két, szerelemre és boldogságra éhes lány fecsegése azért olyan üde és hatásos ma is, mert Kiss Manyi a szerepe szerint hátrányos pozícióban is, mintha irányítaná a szerelmes Margit érzelmeit. Azzal, ahogy ránéz és ahogy — bocsánat a kifejezésért — rádumál társára. Érdemes észrevenni ezekben a régi alkotásokban is azt az értéket, amit egy-egy jellemalakitásban, stílusban, alkotói fogásban, felfogásban ránk hagyott. Innen is lehet emberi és művészi okulást meríteni. Farkas András Dr. Molnár József: 5. A zsúfoltság enyhítésére és hogy a menekült tanerőket is foglalkoztatni tudják, a megyei művelődési megbízott a túlnépes osztályokat kettéválasztotta, s egyrészt szükségtantermekben (bezárt kocsmákat, elhagyott vagy részben használt kastélyokat, tánctermeket, s egyéb üresen álló helyiségeket lefoglalt), másrészt a tanítást úgy oldották meg, hogy az egyes tanerők délelőtt, mások pedig délután tanítottak ugyanabban a tanteremben. Ily módon sikerült a legtöbb osztálynak átmenetileg legalább heti 18 órát biztosítani, ami az adott nehéz viszonyok közepette, ' szükségmegoldásként megfelelő volt" — olvassuk a megyei művelődési megbízott jelentéséből. A megyei művelődési osztály a beteg proletárgyer. mekek részére Egerben és a megyében szanatóriumok felállítását tervezte. Ennek érdekében igyekezett számba venni az erre a célra felhasználható épületeket, az egyházi és egyéb épületek lefoglalása útján. Eger. ben a Hajdú-hegyen levő Debreczeni_féle villát, valamint ha ez kevésnek bizonyult volna, a Kánitz-féle házat akarták igénybe venni. Ebben a kérdésben a megyei művelődési megbízott megbeszéléseket folytatott Jackwerth Ede kormányzótanácsi biztossal, aki maga is elsőrangú feladatnak tekintette a proletárgyerekek egészségügyét. 1919. július 5-én, szombaton gyermeknapot rendeztek az Uránia Filmszínházban, ahol Emlékezés Anne Frankra Most lenne 50 éves — és már 35 éve halott. Gyermekként pusztult el a bergen-bel- seni koncentrációs táborban tizenöt éves korában, mégis maradandó üzenetet hagyott az utókorra: naplójában, amely az egész világot bejárta. Magyarul is olvasható. Anne Frank 1929. június 12-én született Frankfurt am Mainban. A fasizmus üldözése elől családjával Hollandiába telepedett, s egy amszterdami házban elrejtőzve élt több, mint négy évig, rejtekhelyük felfedezéséig. A bujkálás évei alatt írta naplóját, amely megrázó dokumentuma a folyamatos életveszély felnőttet is próbára tevő feszültségének, de megkapó dokumentuma egy kamasz belső vívódásainak, a kislány felnőtté érésének, a kibontakozó érzelmek fejlődésének. Naplójának ka- tartikus erejét ez az ellentét adja: a fenyegető, embertelen külvilág és egy kamasz tiszta, őszinte érzelmi világa, az első szerelem tétova csodája. Anne Frank naplója nemcsak tényei miatt érdemes ma is figyelmünkre, hanem irodalmi értékei miatt is: Hegedűs Géza írta róla: „Anne Frank érzékeny idegzetű, kulturált, jellegzetesen értelmiségi lény, akiben a rettegés nemcsak gyorsan érlelte meg a nőt, hanem akiben tizenöt éves korára kétségtelenül megnyilvánult a művész, az író. Megvan a saját stílusa — érzéseket és külső tényeket árnyaltan érzékeltető, érezhetően $°k olvasáson csiszolódott stílusa. Bensőséges íráskészsége bontakozó művészi tehetségre vall. Anne Frank naplója irodalmi mű, s immár hozzátartozik századunk világirodalmához." A.J. gyermekelőadásokat tartottak, a Városi Színházban pedig vidám estet rendeztek. Másnap, vasárnap délután 200 gyermeket ruháztak fel a halaspiaci iskolában. Minden gyermek fehér ruhát kapott, amelyen a kommün ötágú csillaga ékeskedett. Majd a tanítók és tanítónők vezetésével a népi zenekar kíséretében elindultak a Népkertbe. Itt Jackwerth Ede kormányzó- tanácsi biztos mondott üdvözlő szavakat: „Ezen a napon üdvözöllek benneteket, kisgyermekeim. A jelen pillanatban megadtuk nektek már azt a szórakozást, nevelést, fürdőt, nyaralást és játékot, amit eddig ti nem élveztetek. A jövőben azonban még fokozottabb tevékenységgel gondoskodunk rólatok, s akkor nagyon boldogok lesztek. Ezzel átadom nektek a kertet, játsz. szátok és mulassatok!" AZ ISKOLÁBAN TANÄRI vezetéssel diákbizottságok alakultaik, amelyek az ifjúsági önképzőkörök és az ifjúsági könyvtár ügyeit intézték. „Gyöngyösön a VII. osztály növendékei még április havában Ady-ünnepélyt rendeztek, s ezen Móricz Zsigmond író mondott beszédet, Beregi Oszkár színművész pedig szavalt. Május 5-én a diákok Marx emlékének hódoltak.” Az analfabéták oktatását a művelődési osztály az egész megyében úgy kívánta megszervezni, hogy a téli hónapok esti óráiban az iskolában napi 2 órás kurzusokat tartanak a tanítók, egységesen kidolgozott tananyagbeosztás mellett. A tanfolyam az íráson, olvasáson és számoláson kívül felölelte volna a természettudományi és szociológiai alapismereteket is. Az új iskola felé vezető úton fontos lépést jelentett a pedagógusok számára a július hónapban, megtartott egri átképző tanfolyam. A Közoktatásügyi Népbiztosság távirati rendeletének megfelelően a pedagógusok részére augusztus 6-án a megyei művelődési osztály a következő körzetcentrumokban szándékozott átkápző tanfolyamot rendezni: Eger, Gyöngyös, Hatvan, Kápolna, Karácsond, Verpelét, Füzesabony, Heves, Pétervására, Párád és Pásztó. Az átképző tanfolyamon minden tanító, óvónő részt tartozott volna venni, aki az új tanévben tanítói állását meg akarta tartani, vagy addig nem volt alkalmazásban. A tanfolyamot három hétre tervezték, de sajnos, a Tanácsköztársaság megdöntése miatt erre már nem kerülhetett sor. Hatvanban a Tanácsköztársaság idején a lakásügyek intézője és vezetője Elefánt József (1894—1919) tanító volt. Egyszerű felvidéki családból származott. A tanítóképzőt Budapesten végezte. Képzős korában magántanítványok vállalásával szerezte meg a nagyon szűkös megélhetési lehetőségeket és tanulási költségeket. Házi tanítóskodásával ebédet és vacsorát biztosított magának. (Folytatjuk) Az iglói zeneiskola egri hangversenyéről Az Egri Zeneiskola Bar- tók-termében pénteken adtak hangversenyt az Iglói (Spisska Nov Vés, Csehszlovákia) Zeneiskola növendékei. Ez a koncert annak az öt éve tartó kapcsolatnak egyik mérföldköve, amely barátság a két intézményt összeköti a szakmai célokon túl a testvéri jószomszédság jegyében. Az egri közönségnek nem., csak az jelentett érdekességet ezen a hangversenyen, hogy betekintést nyerhetett a szomszédok zeneoktatásába, hanem az is, hogy a fia. tál és tehetséges muzsikusok egy sor olyan zeneszerzővel ismertették meg, akikről és akiktől vagy csak keveset, vagy egyáltalán nem hallunk. Beethoven, Haydn és Smetana mellé B. Martina, S. Cernohovsky és I. Scolo- kov műveli sorakoztak fel, ilyen vagy olyan hangvételben, derűsen, vagy elégiku. san, játékosan, vagy érett komolysággal vallomást téve a szomszéd népek zenei lendületéről, kultú.'áiáról. A közönség egy ilyen hangversenyen néhány perces számok elhangzása után / ítéli meg, ki és miért tetszett, ki adott elő átélten, 1879. június 12., kedd ki választott esetleg az egyéniségétől távol álló zenei alkotást ahhoz, hogy készségét bemutassa. A műsor a fiatal zenészek oldaláról nézve mindenképpen átgondoltnak tűnt. Ha a hangulati hatást nézzük, elsősorban a zongorista Maros Durik játékát kell dicsérnünk. Smetana röpke kis darabjával, a Louisis-nal és Sorokin Kis virtuózával határozott egyéniséget bontakoztatott ki előttünk. Jan Klein Scolokov Arabesque- jét a fúvós Jan Klemtől hallottuk, kiegyensúlyozott előadásban. A mi pódiumainkon az utóbbi években nem is igen hallható harmonika, s ezért igencsak az újság ingerével hatott két szám is: Martin Konecnik adta elő S. Cernohovsky a-moll fugáját. S. Hlobil Intermezzo- ját Peter Celec és Olga Ko- necnikova játszották. Haydn meüettje, a Bika tubán megszólaltatva — Lubos Hor- nák — különlegességével hatott. F. Drdla Souvenirje fesztiválszám, Zuzana Voj- tanekova játszotta hegedűn. Két kis balett-csöppség — Roxana Nigova és Péter Kozák — klasszikus duettet táncoltak a tenyérnyi pódiumon, bájosan és a balett tetszetős elemeit megmutatva a zenekedvelő egri közönségnek. (farkas)
