Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-12 / 135. szám
Jövedelmet ne exportáljunk! KESEREG a főkönyvelő, aztán támadásba megy át: „Nem értem, miért kell a vállalatokat tönkretenni, kiszorítani belülők a nehezen összegyűjtögetett anyagi erőt. Ez így nem lesz jó! Az állam csak rosszabbul járhat az elszegényedett gazdálkodókkal — neki kell őket talpra segíteni. Előbb vagy utóbb, s az többe kerül majd.’' A közepes könnyűipari vállalat, nem is olyan régen derűsen nyilatkozó gazdasági szakembere most köteles- ségtudóan borúlátó. Hogyne lenne az, hiszen hosszú évek után először nem számolt ki nyereségrészesedést — s elő_ szőr tért haza üres kézzel felettes szervétől. Nem kapott támogatást a vallala* sem bérked/ezményt; örülhet annak a sovány 3 százalékos béremelési lehetőség, nek, amit kifizethetnek. De ha az idén sem szedik össze magukat, mi lesz? Minden reményük az exportban van — állítja. Némi dotációt szereznek majd hozzá, s ez kihúzza a céget a bajból. Mondom a főkönyvelőnek: nem jó az irány. Nem érti — hogyhogy nem jó? Az állam, ha exportra volt szüksége, eddig is mindig meg. fizette az árát. Elvégre a jobb minőség, a szabványtól eltérő szortiment nincs ingyen. S különben is, most aztán igazán szükség van a kivitel gyarapítására! Valóban. De nem minden áron! SAJNOS, EZT a veszélyes folyamatot éppen a vállalatnál nem látták világosan. Még tavalyi, tavalyelőtti külföldi események riasztó jelzései sem jutottak el illetékesei tudatáig — noha ezek a jelzések nem voltak félre- ismerhetők. A külkereskedelmi partner határozottan visszautasított több szállítmányt, mert azt nem lehetett eladni külföldön; itthon tele volt a nagykereskedelem raktára s a termékek egy része csak nehezen kelt el az év végi kiárusításokon. De hát úgy tartotta a vállalat a problémákról: határozott utasítást nem kaptak felülről a termelés korlátozására, ezért gyártanak. Vártak még azután is, hogy a hivatalos közlönyök, a terv. zsűrizések szigorú figyelmeztetéseket tartalmaztak. Sőt, nlm hagytak kétséget afelől, hogy az idei esztendőben a költségvetés nem fogja a külpiaci hatásokat a vállalatok testére, illetve kedvére átszabni — szoknak ugyan, azt kell jelenteniük a vállalatnak, mint amit a nép. gazdaság érzétel a nemzetközi munkamegosztásban. Főkönyvelőin nem mondja, de gondolja: nem eszik olyan forrón a kását. Ám rossz a hasonlata, meggyőződésem. Az idei terv nem ad szabad utat a minden áron való exportnak csak úgy, mint a túlságosan ráfizetéses terme, lésnek. A népgazdaság exportnövelési igénye a gazdaságosan termelhető cikkekre vonatkozik. A nemzeti teljesítményt rontaná, ha rossz gazdaságosságú termékeket, a valójában nem hatékony munkát, látszólag jövedelmezővé varázsolnánk az állami támogatásokkal, így a termékkel együtt ex. portálnánk a nemzeti jövedelmet is, ami a végelszámolásnál népgazdasági veszteségeket okozna, — hiába mutatna a vállalati mérleg nyereséget. Csak egyetlen út járható — a népgazdaságnak és a vállalatnak: a nemzetközi összehasonlítást műszakilag és gazdaságilag egyaránt kibíró termelés. Az útjelző táblák — az 1979-es szabályozók — már erre kalauzol, ják a vállalatokat, minisztériumokat, hatóságokat — minden résztvevőt. És még valami, amiről nem feledkezhetünk meg a kérdés tárgyalásánál. Az év eltelt hónapjai, a munka hétköznapjai azt bizonyítják, hogy a korábbi esztendőkhöz képest lényeges a változás. Ha úgy tetszik — forrón is enni kell a kását. Hiszen a tervhez, a népgazdasági érdekhez való igazodást mind szigorúbb törvényként tisztelik — és követelik meg ezt a tiszteletet. HOGY MI LESZ a gyengélkedő vállalattal? Mit szólnak munkásai a megszokott jövedelememelkedés elmaradásához? Nos, bizonyára elgondolkodnak. Mert azt világosan tudják-érzékeiik, hogy az esztergályos, a "épkezelő, az adminisztrátor, a segédművezető, a lakatos stb., sokat tehet ugyan a tartalékok feltárásáért — de abban, hogy mit készítsenek a gépeken, kinek szállítson a gyár, milyen üzleteket fogadjon el, miként szervezze a kooperációt és saját mun. kaját, milyen legyen a gyártmányfejlesztés — abban a döntő szót nem nekik, hanem a vállalat felelős vezetőinek kell kimondaniuk. Velük együtt, a tervekbe beavatkozva és ahr hoz egyetértést szervezve, természetesen. Matki István 60 éve történt: Fártksngresszus „Kellett egy hang, amely nem ismer félelmet, megalkuvást, nemzeti elfogultságot, meggondolásra intő szempontokat; kellett egy mágneses sarok, amely magához vonzza az új forradalom híveit; kellett egy katalizátor, amely jobb- és baloldalra bontja a sokszínű, de száz kapoccsal egybetűzött SZDP-t.” A korszak történetírójának megállapítása a Kommunisták Magyarországi Pártjának fordulópontot jelentő megalakulására vonatkozik. A munkásmozgalom csak 1918. november 24-e birtokában volt képes 1919. március 21-re, az októberi forradalom továbbvitelére. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor egyesült a győztes munkásmozgalomnak csak nemrég elvált két szárnya. Az egyesült párt a szc lenini értelmében bizonyosan nem volt a munkásosztály forradalmi élcsapata. A leninizmus és a szociálde- mokratizmus ellentéte benne végig megmaradt, sőt a 133 nap folyamán még .erősödött is. Ám az is bizonyos, hogy ez az egyesülés, ez a kézfogás — ha bizalmatlansággal és hátsó gondolatokkal terhelten is — múlhatatlanul szükséges volt a Tanácsköztársaság létrejöttéhez. Magánál az egyesülés tényénél nagyobb probléma volt azonban, hogy ezt a kezdeti * és névleges aktust alkotói-létrehozói ténylegesnek tekintették; nem szüntették meg a párt és a szakszervezetek hagyományos egybefonődását; a legsúlyosabb problémát pedig az okozta, hogy nem találták meg a párt helyét a diktatúxában. Így nemcsak a párt- és a szakszervezetek, hanem a tanácsok is összefonódtak, rengeteg hatásköri problémát, hatalmi tisztázatlanságot, irányítási lehetetlenséget okozva. A szelekció hiánya pedig a párt. létszámának egészségtelen felduzzadását eredményezte. Ilyen körülmények között, s egyben az élénkülő jobboldal támadásai közepette került sor június 12—13-án az egyesült párt kongresszusára. i A Kun Béla állal előterjesztett pártprogramot (amely az 1919-es bolsevik program alapján állott, de \ egyáltalán aem másolta azt) különöVisszatért a dinnye Csányba. Idők folyamán Csány és termesztői országos hírt szereztek a pirosbélű, édesen csorranó dinnyének. Ezért talán meglepve kapják fel fejüket azok, akik írásunk címére tekintenek. Visszatér a dinnye Csányba? Ami’ elc nevével összeforrt, s tutin egyet jelent? Nos, vizsgáivá az utóbbi két évtized mező- gazdasági kultúráját, a hullámvölgyeket és az új felfutást, helyesnek bizonyul a cím megfogalmazása. Mert való igaz, hogy a község dinnyetermesztőinek jelentős hányada az ország kü. lönböző tájain kamatoztatja tudását, szorgalmát, s mindenfelé megbecsülést szerez Csánynak, itthon azonban elsorvadt ez a kultúra. Holott hagyományai megalapozottak voltak, e táj nagyszerű természeti adottságai, bán gyökereztek. A jó, barna, meleg homokban, amelyben hamar köt a palánta, továbbá nyolc-tiz nappal korábban érlel termést, mint bárhol a környéken. Kár erő tetni Említettült, hogy a század első felében virágkorát élő csányi dinnyetermesztés az utóbbi évtizedekben elsorvadt. Talán úgy is fogalmazhattunk volna, hogy pusztulásra ítélték ezt a növényi kultúrát, s olyan zöldségeket erőltettek, amelyekhez sem kedvük, sem kellő ismeretük nem volt a helybéli parasztembereknek. Ráadásul különböző természeti tényezők hatására néhányszor alaposan „befürdöttek” a paprikával, paradicsommal, uborkával. Három esztendeje sikerült új: szemlélet magját elhinteni a Búzakalász Termelőszövetkezet vezetésében. Harminc-negyven hektárnyi közös művelésű görögdinnye szerepelt ugyan mindig a gazdaság termékszerkezetében, ekkor azonban úgy döntöttek Rai Györgyök, hogy nem erőltetik néhány zöldségfajta termesztését, hanem ugyanazon a területen részes dinnyeműveie-t honosítanak meg. Rögtön akadt hatvan család, föl vállalván a fejenként megadott három hektárnyi földet, majd kimunkálták a gazdasági terv ide vonatkozó részét. Eszerint a termelőszövetkezet talajelőkészítéssel, gépi kapálással, kiszállító ládával segíti az ügyet, a tagol pedig 35 százalék anyagi részesedés ellenében adják kezük munkáját. Az első osztásnál 124 hektárnyi terület talált művelőre. Reményen felül Most nézzük meg közelebbről a legutolsó lezárt gazdasági év termelési mutatóit, s hasonlítsuk a diny- nye hozamához. Tavaly ösz- szesen 45 millió forint árbevétele volt a viszonylag kis közös gazdaságnak. Ezer hektár búzájuk átlagban egy, négyszáz hektár körül levő kukoricájuk két mázsával maradt a tervezett eredmény alatt. Jobban fizetett az árpa, de kis területen. S szépen megugrott a tejtermelés, amit az állam kétmillió forint prémiummal honorált. A szigetcsépi görögdinnye 124 hektárja? Igen, a dinnye magasan a remények felett honoráita a szorgalmat, a törődést, hálván család munkakedvet. A Zöldért Vállalatnak és a gyöngyösi áfésznek összesen 223 vagon termést szállítottak, ami négyforinlos átlagárat alapul véve kilenc és fél millió forint árbevételt jelent, s négymillióval a terv fölött jár. Tehát csupán a dinnye meghozta a gazdaság előirányzott termelési értékének, illetve bevételének az egyötödét. Módszer, taktika? Nem siettek a kiül. tetéssel, viszont augusztus elején gyorsan, szervezetten 150 vagonnyi dinnyét már leszállítottak kilónként 5 forintjával. Óvatos fejlesztés Ahogyan Komjáthy Károly főkönyvelő mondja, a dinnye sikeres visszatérése, területhódítása nem hódította el a gazdaság vezetőit. Céljuk változatlanul e növényi kultúra fejlésztése, ré. gi rangjának visszaszerzése, de ugyanakkor igen óvatosan terveznek. Ez év májusában már kétszáz hektáron kezdték meg a dinnyepalánták kiültetését, aminek nagy hasznára vált a pár nap múlva hullott 17 millimé- ternyi csapadék. Ahogyan a talajelőkészítésnél bedolgozz tak a gépek, úgy egyszer már a sorközi gyomtalanítást is elvégezték, míg a tö. veket a szerződött családok kapálták meg. S végigtekintve az Ágóig nyújtózó dinynyeföldeken, a szépen, arányosan fejlett növények némelyikén ott himbálózik már a cseresznyényi termés, ami azt ígéri, hogy júliusban kezdődhet a szüret. A szövetkezetiek árbevétel dolgában sem vetik el a suiykot Tervükben hektaranként no mázsa termés szerepel, ami nagyjából 340 vagon dinnyének felel meg, s ellenértékeként 12 millió forint árbevételre számítanak. Változatlanul leszerződik az egész várható termést, de az idén már csupán a Zöldért Vállalattal mert a gyöngyösi áfész tavaly „vízben hagyta” a szövetkezetei. Csak a maga hasznát nézte, s elment dinnyéért oda, ahol a szerződéses árnál olcsóbban jutott hozzá. Van utánpótlás Természetesen a din: re kultúra óvatos fejlesztése, a tavalyihoz képest hetvenhat hektárral megnövesztett földterület, az ehhez kapcsolódó gépi eszközök folyamatos beszerzése mellett is fölmerül a kérdés: a tavasztól őszig tartó kemény,, bár jól jövedelmező munka kap-e emberutánpótlást? A dinnye visszatérése vonzza-e Csány termelőszövetkezeti tagjait, vagy netán az innen évről évre messze földre eljárókat? Három év tapasztalata áll már az akció mögött, s a fejlődés iránya jót igér. Az eltelt időszakban volt lemorzsolódás, akadtak családok, családtagok, akik öregség, betegség miatt kiváltak a derékhadból. De az utánpótlást mindannyiszor sikerült biztosítani. Vagy a szövetkezeti tagság köréből, vagy olyanokból, akik megunták a vándorcirkuszosoké, hoz hasonló életet, s itthon maradtak Csányban. Ilyenformán az idei területnövelés sem okozott gondot a szövetkezet vezetőségének. A szerződést jó időben megkötötték a kétszáz hektárnyi földre, természetesen szemmel kísérve, hogy a fölvállalt dinnyeföld családtagonként ne haladja meg a három hektárt. Követel az éppen elég munkát, s ugyanakkor meghozza a törődés szép ellenértékét, ami éppen úgy érinti a közvagyont, mint a szerződött tagok pénztárcáját... Dr. Macsinka Árpád Tudtuk, hogy hosszú ideje súlyos beteg, a hír mégis megdöbbentett. Ez érthető, hiszen nemcsak köztiszteletben álló ismerősünk, hanem elvtársunk, barátunk is volt. Egyéniségétől távol állt minden fel- lengzősség, mindenféle póz. Küldetést vállalt, hivatásérzet vezérelte egész pályáján. Nem ismert megtorpanást, lazaságot, mindennap a tőle telhető legtöbbet adta, hogy ezzel is könnyítsen mások, a gyógy_ írra váró betegek sorsán. Elkötelezett embernek vallotta magát. Fiatal korában az ifjúsági mozgalomban tevékenykedett, s igen sokat tett azért, hogy a felnövekvő nemzedék képességei legjavát kamatoztassa rendünk számára. Szorgalmát, szakmai hozzáértését megbecsülték. Két évtizeden át nemcsak főorvosa, hanem párttitkára is volt a megyei kórháznak. Ugyanennyi ideig viselte a munkásőrök acélkék egyenruháját. Soha nem riadt meg az új, a nehézségekkel terhes megbízatásoktól. Szívesen dolgozott Makiáron is, ahol — akárcsak másutt — hamar megnyerte a helybeliek bizalmát. Halála nagy veszteség számunkra. Elment körünkből, de öröksége, az önzetlen emberség velünk marad. Új búzaátvéfeli rendszer A gaibonaipar új búzaát.- vételi rendszer bevezetésén dolgozik. Már az elmúlt évben, kísérleti jelleggel több helyen korszerű elemzésimérési eljárásokkal állapították meg a földekről érkező gabona minőségét. Az idén tovább folytatják a kísérleteket. Az országban ösz- szesen 30 helyen készülnek fel a műszeres vizsgálatokra. A tapasztalatokat az egységes búzaátvételi rendszer be, vezetésénél a későbbiekben kamatoztatják. A gabonaipar azt tervezi, hogy lehetőség szerint űrnél előbb az eddig;nél jco. tan elkülönítik a Különbóm minőségű búzákat. Háromféle „osztályt” állapítottál« meg. Az átvevőhelyeken műszeres vizsgálatokkal állapítják meg a sikér mennyiségét és a többi minőségi jellemzőket. Ezek döntik el, melyik osztályba sorolható a gabonaszállítmány. A kísérlet a termelési árakat nem befolyásolja. Moldvay Győző Áz Országos Anyag- és Árhivatal közleménye a motorbenzin fogyasztói áremelésétől sebb változtatás és vita nélkül fogadták el a küldöttek. Késhegyig menő polémia folyt viszont a párt elnevezése és a diktatúra gyakorlásának módszerei körül. A nyilvánvalónak tűnő KMP elnevezés helyett végül is az egyesült párt a Szocialista- Kommunista Munkások Magyarországi Pártja elnevezést kapta. Mintegy ebben is jelképezve a tényleges pártegység hiányát. A diktatúra szigorításának vitájában két ellentétes nézet csapott össze. Azokc. akik megalkuvás nélkül, erőt mutatva kívántak szembenézni a sokasodó bel- és külpolitikai nehézségekkel. és azoké, akik *■ eehkaság/sk hatására a „kibontakozásra”, magyarán: a nyugati orientációhoz való visszatérésre spekulálva, „humanista” enyhítéseket óhajtottak. A vita voltaképpen lezáratlan maradt, s az ellentétek a vezetőség megválasztásakor értek tetőfokukra. A jobboldal a kömprornisz- szumus listával elégedetlenül puccsszerűen ellenlístát készített, amelyet csak nagy erőfeszítéssel lehetett visz- szavonatni. így pártszakadás ugyan nem történt, de a felhalmozódott problémák megoldására sem került sor. A forradalom é.s a párt alapvető kérdései maradtak nyitva. 4a. A kőolaj világpiaci ára az 1973. évi árrobbanás óta állandóan emelkedik. A beszerzési költségek gyors növekedése következtében a motorbenzin árát — június Megnevezés 86-os oktánszámú normál benzin 92-es oktánszámú szuperbenzin 98-as oktánszámú extrabenzin 11-i hatállyal — hazánkban 20 százalékkal emelik. Az egyes motorbenzinfajták fogyasztói ára — a kutaknál — az alábbiak szerint alakul: Regi ár Ft/1 Éj ár Lt l 6,40 7,70 8,— 9,60 9,60 11,50 AZ ÄFOR KÖZLEMÉNYE Az ÁFOR tájékoztatja közületi fogyasztóit, hogy a jelenleg forgalomban levő üzemanyag-utalványok a benzinárak emelkedese után is érvényben maradnak. Pia lósági intézkedésre az üzemanyag-utalványokra az ÁFOR és a viszonteladói eladóhelyek az új ár forintértékének megfelelő liter» mennyiseget szolgálják kú
