Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-12 / 135. szám

Jövedelmet ne exportáljunk! KESEREG a főkönyvelő, aztán támadásba megy át: „Nem értem, miért kell a vállalatokat tönkretenni, ki­szorítani belülők a nehezen összegyűjtögetett anyagi erőt. Ez így nem lesz jó! Az ál­lam csak rosszabbul járhat az elszegényedett gazdálko­dókkal — neki kell őket talpra segíteni. Előbb vagy utóbb, s az többe kerül majd.’' A közepes könnyűipari vállalat, nem is olyan régen derűsen nyilatkozó gazdasá­gi szakembere most köteles- ségtudóan borúlátó. Hogyne lenne az, hiszen hosszú évek után először nem számolt ki nyereségrészesedést — s elő_ szőr tért haza üres kézzel felettes szervétől. Nem ka­pott támogatást a vallala* sem bérked/ezményt; örül­het annak a sovány 3 szá­zalékos béremelési lehetőség, nek, amit kifizethetnek. De ha az idén sem szedik össze magukat, mi lesz? Minden reményük az exportban van — állítja. Némi dotációt sze­reznek majd hozzá, s ez ki­húzza a céget a bajból. Mondom a főkönyvelőnek: nem jó az irány. Nem érti — hogyhogy nem jó? Az ál­lam, ha exportra volt szük­sége, eddig is mindig meg. fizette az árát. Elvégre a jobb minőség, a szabványtól eltérő szortiment nincs in­gyen. S különben is, most aztán igazán szükség van a kivitel gyarapítására! Való­ban. De nem minden áron! SAJNOS, EZT a veszélyes folyamatot éppen a vállalat­nál nem látták világosan. Még tavalyi, tavalyelőtti kül­földi események riasztó jel­zései sem jutottak el illeté­kesei tudatáig — noha ezek a jelzések nem voltak félre- ismerhetők. A külkereske­delmi partner határozottan visszautasított több szállít­mányt, mert azt nem lehe­tett eladni külföldön; itthon tele volt a nagykereskede­lem raktára s a termékek egy része csak nehezen kelt el az év végi kiárusításokon. De hát úgy tartotta a válla­lat a problémákról: határo­zott utasítást nem kaptak felülről a termelés korláto­zására, ezért gyártanak. Vár­tak még azután is, hogy a hivatalos közlönyök, a terv. zsűrizések szigorú figyelmez­tetéseket tartalmaztak. Sőt, nlm hagytak kétséget afelől, hogy az idei esztendőben a költségvetés nem fogja a külpiaci hatásokat a vállala­tok testére, illetve kedvére átszabni — szoknak ugyan, azt kell jelenteniük a vál­lalatnak, mint amit a nép. gazdaság érzétel a nemzet­közi munkamegosztásban. Főkönyvelőin nem mondja, de gondolja: nem eszik olyan forrón a kását. Ám rossz a hasonlata, meggyőződésem. Az idei terv nem ad szabad utat a minden áron való exportnak csak úgy, mint a túlságosan ráfizetéses terme, lésnek. A népgazdaság ex­portnövelési igénye a gazda­ságosan termelhető cikkek­re vonatkozik. A nemzeti teljesítményt rontaná, ha rossz gazdaságosságú ter­mékeket, a valójában nem hatékony munkát, látszólag jövedelmezővé varázsolnánk az állami támogatásokkal, így a termékkel együtt ex. portálnánk a nemzeti jöve­delmet is, ami a végelszá­molásnál népgazdasági vesz­teségeket okozna, — hiába mutatna a vállalati mérleg nyereséget. Csak egyetlen út járható — a népgazdaságnak és a vállalatnak: a nemzetközi összehasonlítást műszakilag és gazdaságilag egyaránt ki­bíró termelés. Az útjelző táblák — az 1979-es szabá­lyozók — már erre kalauzol, ják a vállalatokat, miniszté­riumokat, hatóságokat — minden résztvevőt. És még valami, amiről nem feled­kezhetünk meg a kérdés tár­gyalásánál. Az év eltelt hó­napjai, a munka hétköznap­jai azt bizonyítják, hogy a korábbi esztendőkhöz képest lényeges a változás. Ha úgy tetszik — forrón is enni kell a kását. Hiszen a tervhez, a népgazdasági érdekhez való igazodást mind szigorúbb törvényként tisztelik — és követelik meg ezt a tiszte­letet. HOGY MI LESZ a gyen­gélkedő vállalattal? Mit szólnak munkásai a megszo­kott jövedelememelkedés el­maradásához? Nos, bizonyá­ra elgondolkodnak. Mert azt világosan tudják-érzékeiik, hogy az esztergályos, a "ép­kezelő, az adminisztrátor, a segédművezető, a lakatos stb., sokat tehet ugyan a tar­talékok feltárásáért — de abban, hogy mit készítsenek a gépeken, kinek szállítson a gyár, milyen üzleteket fo­gadjon el, miként szervezze a kooperációt és saját mun. kaját, milyen legyen a gyártmányfejlesztés — ab­ban a döntő szót nem ne­kik, hanem a vállalat fele­lős vezetőinek kell kimonda­niuk. Velük együtt, a ter­vekbe beavatkozva és ahr hoz egyetértést szervezve, természetesen. Matki István 60 éve történt: Fártksngresszus „Kellett egy hang, amely nem ismer félelmet, megal­kuvást, nemzeti elfogultsá­got, meggondolásra intő szempontokat; kellett egy mágneses sarok, amely ma­gához vonzza az új forrada­lom híveit; kellett egy kata­lizátor, amely jobb- és bal­oldalra bontja a sokszínű, de száz kapoccsal egybetűzött SZDP-t.” A korszak törté­netírójának megállapítása a Kommunisták Magyarországi Pártjának fordulópontot je­lentő megalakulására vonat­kozik. A munkásmozgalom csak 1918. november 24-e birtokában volt képes 1919. március 21-re, az októberi forradalom továbbvitelére. A Tanácsköztársaság ki­kiáltásakor egyesült a győz­tes munkásmozgalomnak csak nemrég elvált két szár­nya. Az egyesült párt a szc lenini értelmében bizonyo­san nem volt a munkásosz­tály forradalmi élcsapata. A leninizmus és a szociálde- mokratizmus ellentéte benne végig megmaradt, sőt a 133 nap folyamán még .erősödött is. Ám az is bizonyos, hogy ez az egyesülés, ez a kézfo­gás — ha bizalmatlansággal és hátsó gondolatokkal ter­helten is — múlhatatlanul szükséges volt a Tanácsköz­társaság létrejöttéhez. Magánál az egyesülés té­nyénél nagyobb probléma volt azonban, hogy ezt a kezdeti * és névleges aktust alkotói-létrehozói tényle­gesnek tekintették; nem szüntették meg a párt és a szakszervezetek hagyomá­nyos egybefonődását; a leg­súlyosabb problémát pedig az okozta, hogy nem talál­ták meg a párt helyét a diktatúxában. Így nemcsak a párt- és a szakszervezetek, hanem a tanácsok is össze­fonódtak, rengeteg hatáskö­ri problémát, hatalmi tisztá­zatlanságot, irányítási lehe­tetlenséget okozva. A szelek­ció hiánya pedig a párt. lét­számának egészségtelen fel­duzzadását eredményezte. Ilyen körülmények között, s egyben az élénkülő jobb­oldal támadásai közepette került sor június 12—13-án az egyesült párt kongresszu­sára. i A Kun Béla állal előter­jesztett pártprogramot (amely az 1919-es bolsevik program alapján állott, de \ egyáltalán aem másolta azt) különö­Visszatért a dinnye Csányba. Idők folyamán Csány és termesztői országos hírt sze­reztek a pirosbélű, édesen csorranó dinnyének. Ezért talán meglepve kapják fel fejüket azok, akik írásunk címére tekintenek. Visszatér a dinnye Csányba? Ami’ elc nevével összeforrt, s tutin egyet jelent? Nos, vizsgáivá az utóbbi két évtized mező- gazdasági kultúráját, a hul­lámvölgyeket és az új felfu­tást, helyesnek bizonyul a cím megfogalmazása. Mert való igaz, hogy a község dinnyetermesztőinek jelen­tős hányada az ország kü. lönböző tájain kamatoztatja tudását, szorgalmát, s min­denfelé megbecsülést szerez Csánynak, itthon azonban elsorvadt ez a kultúra. Hol­ott hagyományai megalapo­zottak voltak, e táj nagy­szerű természeti adottságai, bán gyökereztek. A jó, bar­na, meleg homokban, amely­ben hamar köt a palánta, továbbá nyolc-tiz nappal ko­rábban érlel termést, mint bárhol a környéken. Kár erő tetni Említettült, hogy a század első felében virágkorát élő csányi dinnyetermesztés az utóbbi évtizedekben elsor­vadt. Talán úgy is fogalmaz­hattunk volna, hogy pusztu­lásra ítélték ezt a növényi kultúrát, s olyan zöldségeket erőltettek, amelyekhez sem kedvük, sem kellő ismeretük nem volt a helybéli paraszt­embereknek. Ráadásul kü­lönböző természeti tényezők hatására néhányszor alapo­san „befürdöttek” a papriká­val, paradicsommal, ubor­kával. Három esztendeje si­került új: szemlélet magját elhinteni a Búzakalász Ter­melőszövetkezet vezetésében. Harminc-negyven hektárnyi közös művelésű görögdinnye szerepelt ugyan mindig a gazdaság termékszerkezeté­ben, ekkor azonban úgy döntöttek Rai Györgyök, hogy nem erőltetik néhány zöldségfajta termesztését, hanem ugyanazon a terüle­ten részes dinnyeműveie-t honosítanak meg. Rögtön akadt hatvan család, föl vál­lalván a fejenként megadott három hektárnyi földet, majd kimunkálták a gazdasági terv ide vonatkozó részét. Eszerint a termelőszövetke­zet talajelőkészítéssel, gépi kapálással, kiszállító ládá­val segíti az ügyet, a tagol pedig 35 százalék anyagi ré­szesedés ellenében adják kezük munkáját. Az első osztásnál 124 hektárnyi terü­let talált művelőre. Reményen felül Most nézzük meg köze­lebbről a legutolsó lezárt gazdasági év termelési mu­tatóit, s hasonlítsuk a diny- nye hozamához. Tavaly ösz- szesen 45 millió forint ár­bevétele volt a viszonylag kis közös gazdaságnak. Ezer hektár búzájuk átlagban egy, négyszáz hektár körül levő kukoricájuk két mázsával maradt a tervezett ered­mény alatt. Jobban fizetett az árpa, de kis területen. S szépen megugrott a tejter­melés, amit az állam két­millió forint prémiummal honorált. A szigetcsépi gö­rögdinnye 124 hektárja? Igen, a dinnye magasan a remények felett honoráita a szorgalmat, a törődést, hál­ván család munkakedvet. A Zöldért Vállalatnak és a gyöngyösi áfésznek összesen 223 vagon termést szállítot­tak, ami négyforinlos átlag­árat alapul véve kilenc és fél millió forint árbevételt jelent, s négymillióval a terv fölött jár. Tehát csupán a dinnye meghozta a gazda­ság előirányzott termelési értékének, illetve bevételé­nek az egyötödét. Módszer, taktika? Nem siettek a kiül. tetéssel, viszont augusztus elején gyorsan, szervezetten 150 vagonnyi dinnyét már leszállítottak kilónként 5 fo­rintjával. Óvatos fejlesztés Ahogyan Komjáthy Ká­roly főkönyvelő mondja, a dinnye sikeres visszatérése, területhódítása nem hódítot­ta el a gazdaság vezetőit. Céljuk változatlanul e nö­vényi kultúra fejlésztése, ré. gi rangjának visszaszerzése, de ugyanakkor igen óvato­san terveznek. Ez év máju­sában már kétszáz hektáron kezdték meg a dinnyepalán­ták kiültetését, aminek nagy hasznára vált a pár nap múlva hullott 17 millimé- ternyi csapadék. Ahogyan a talajelőkészítésnél bedolgozz tak a gépek, úgy egyszer már a sorközi gyomtalaní­tást is elvégezték, míg a tö. veket a szerződött családok kapálták meg. S végigtekint­ve az Ágóig nyújtózó diny­nyeföldeken, a szépen, ará­nyosan fejlett növények né­melyikén ott himbálózik már a cseresznyényi termés, ami azt ígéri, hogy júliusban kezdődhet a szüret. A szö­vetkezetiek árbevétel dolgá­ban sem vetik el a suiykot Tervükben hektaranként no mázsa termés szerepel, ami nagyjából 340 vagon dinnyének felel meg, s el­lenértékeként 12 millió fo­rint árbevételre számítanak. Változatlanul leszerződik az egész várható termést, de az idén már csupán a Zöldért Vállalattal mert a gyöngyö­si áfész tavaly „vízben hagy­ta” a szövetkezetei. Csak a maga hasznát nézte, s el­ment dinnyéért oda, ahol a szerződéses árnál olcsóbban jutott hozzá. Van utánpótlás Természetesen a din: re kultúra óvatos fejlesztése, a tavalyihoz képest hetvenhat hektárral megnövesztett föld­terület, az ehhez kapcsolódó gépi eszközök folyamatos beszerzése mellett is fölme­rül a kérdés: a tavasztól őszig tartó kemény,, bár jól jövedelmező munka kap-e emberutánpótlást? A dinnye visszatérése vonzza-e Csány termelőszövetkezeti tagjait, vagy netán az innen évről évre messze földre eljáró­kat? Három év tapasztalata áll már az akció mögött, s a fejlődés iránya jót igér. Az eltelt időszakban volt lemorzsolódás, akadtak csa­ládok, családtagok, akik öregség, betegség miatt ki­váltak a derékhadból. De az utánpótlást mindannyiszor sikerült biztosítani. Vagy a szövetkezeti tagság köréből, vagy olyanokból, akik meg­unták a vándorcirkuszosoké, hoz hasonló életet, s itthon maradtak Csányban. Ilyen­formán az idei területnöve­lés sem okozott gondot a szövetkezet vezetőségének. A szerződést jó időben megkö­tötték a kétszáz hektárnyi földre, természetesen szem­mel kísérve, hogy a fölvál­lalt dinnyeföld családtagon­ként ne haladja meg a há­rom hektárt. Követel az éppen elég munkát, s ugyanakkor meghozza a tö­rődés szép ellenértékét, ami éppen úgy érinti a közva­gyont, mint a szerződött ta­gok pénztárcáját... Dr. Macsinka Árpád Tudtuk, hogy hosszú ideje súlyos beteg, a hír mégis megdöbbentett. Ez érthető, hiszen nemcsak köztiszteletben álló isme­rősünk, hanem elvtársunk, barátunk is volt. Egyénisé­gétől távol állt minden fel- lengzősség, mindenféle póz. Küldetést vállalt, hivatás­érzet vezérelte egész pá­lyáján. Nem ismert meg­torpanást, lazaságot, min­dennap a tőle telhető leg­többet adta, hogy ezzel is könnyítsen mások, a gyógy_ írra váró betegek sorsán. Elkötelezett embernek val­lotta magát. Fiatal korában az ifjúsági mozgalomban tevékenykedett, s igen so­kat tett azért, hogy a fel­növekvő nemzedék képes­ségei legjavát kamatoztassa rendünk számára. Szorgal­mát, szakmai hozzáértését megbecsülték. Két évtize­den át nemcsak főorvosa, hanem párttitkára is volt a megyei kórháznak. Ugyan­ennyi ideig viselte a mun­kásőrök acélkék egyenru­háját. Soha nem riadt meg az új, a nehézségekkel terhes megbízatásoktól. Szí­vesen dolgozott Makiáron is, ahol — akárcsak másutt — hamar megnyerte a helybeliek bizalmát. Halála nagy veszteség számunkra. Elment körünk­ből, de öröksége, az önzet­len emberség velünk ma­rad. Új búzaátvéfeli rendszer A gaibonaipar új búzaát.- vételi rendszer bevezetésén dolgozik. Már az elmúlt év­ben, kísérleti jelleggel több helyen korszerű elemzési­mérési eljárásokkal állapí­tották meg a földekről ér­kező gabona minőségét. Az idén tovább folytatják a kí­sérleteket. Az országban ösz- szesen 30 helyen készülnek fel a műszeres vizsgálatokra. A tapasztalatokat az egysé­ges búzaátvételi rendszer be, vezetésénél a későbbiekben kamatoztatják. A gabonaipar azt tervezi, hogy lehetőség szerint űr­nél előbb az eddig;nél jco. tan elkülönítik a Különbóm minőségű búzákat. Három­féle „osztályt” állapítottál« meg. Az átvevőhelyeken mű­szeres vizsgálatokkal állapít­ják meg a sikér mennyisé­gét és a többi minőségi jel­lemzőket. Ezek döntik el, melyik osztályba sorolható a gabonaszállítmány. A kísérlet a termelési ára­kat nem befolyásolja. Moldvay Győző Áz Országos Anyag- és Árhivatal közleménye a motorbenzin fogyasztói áremelésétől sebb változtatás és vita nél­kül fogadták el a küldöttek. Késhegyig menő polémia folyt viszont a párt elneve­zése és a diktatúra gyakor­lásának módszerei körül. A nyilvánvalónak tűnő KMP elnevezés helyett végül is az egyesült párt a Szocialista- Kommunista Munkások Ma­gyarországi Pártja elneve­zést kapta. Mintegy ebben is jelképezve a tényleges pártegység hiányát. A diktatúra szigorításának vitájában két ellentétes né­zet csapott össze. Azokc. akik megalkuvás nélkül, erőt mutatva kívántak szembe­nézni a sokasodó bel- és kül­politikai nehézségekkel. és azoké, akik *■ eehkaság/sk ha­tására a „kibontakozásra”, magyarán: a nyugati orien­tációhoz való visszatérésre spekulálva, „humanista” eny­hítéseket óhajtottak. A vita voltaképpen lezá­ratlan maradt, s az ellenté­tek a vezetőség megválasz­tásakor értek tetőfokukra. A jobboldal a kömprornisz- szumus listával elégedetle­nül puccsszerűen ellenlístát készített, amelyet csak nagy erőfeszítéssel lehetett visz- szavonatni. így pártszakadás ugyan nem történt, de a felhalmozódott problémák megoldására sem került sor. A forradalom é.s a párt alap­vető kérdései maradtak nyit­va. 4a. A kőolaj világpiaci ára az 1973. évi árrobbanás óta ál­landóan emelkedik. A be­szerzési költségek gyors nö­vekedése következtében a motorbenzin árát — június Megnevezés 86-os oktánszámú normál benzin 92-es oktánszámú szuperbenzin 98-as oktánszámú extrabenzin 11-i hatállyal — hazánkban 20 százalékkal emelik. Az egyes motorbenzinfajták fo­gyasztói ára — a kutaknál — az alábbiak szerint ala­kul: Regi ár Ft/1 Éj ár Lt l 6,40 7,70 8,— 9,60 9,60 11,50 AZ ÄFOR KÖZLEMÉNYE Az ÁFOR tájékoztatja kö­zületi fogyasztóit, hogy a je­lenleg forgalomban levő üzemanyag-utalványok a benzinárak emelkedese után is érvényben maradnak. Pia lósági intézkedésre az üzemanyag-utalványokra az ÁFOR és a viszonteladói el­adóhelyek az új ár forint­értékének megfelelő liter» mennyiseget szolgálják kú

Next

/
Thumbnails
Contents