Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-12 / 135. szám
HÉTFŐ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Az együttműködés példája MORADZSI DESZ AI indiai miniszterelnök a Szovjetunióban tartózkodik — kormányfői minőségében immár másodszor. Amikor elfoglalta a világ második legnépesebb országának bársonyszékét, első külföldi útja 1977 őszén Moszkvába vezetett. Már ebből az alkalomból is számos kommentár rámutatott: csalódtak azok, akik azt remélték, hogy — Indira Gandhi távozása után — az új indiai vezetés majd „érezhetően lazítja” a szovjet—indiai kapcsolatokat. Természetesen nem így történt. Természetesen, mert a két nagy ország közötti jó viszony nem volt — nem lehetett indiai személyekhez, vagy akár pártokhoz kötött jelenség. Olyan objektív történelmi szükségszerűségekre épülő folyamatról van szó, amely évtizedekkel korábban kezdődött és azóta tart. A SZOVJETUNIÓ mindig is síkraszállt India függetlensége mellett, és amikor „a brit korona ékessége” függetlenné vált, szovjet részről igyekeztek segíteni a hatalmas problémákkal, súlyos gyarmati örökséggel küszködő országot. Érdemes egy pillantást vetnünk az azóta megtett út néhány kiemelkedő mérföldkövére. 1953. Megszületik az első kereskedelmi megállapodás. 1955. Nehru miniszterelnök Moszkvába látogat. 1971. Barátsági és együttműködési szerződés, amely jótékonyan hat ki India mindenoldalú megerősödésére (ennek jelei különös erővel mutatkoztak meg a Banglades kiszakadásával kapcsolatos, Pakisztánnal vívott háború idején). 1973. Leonyid Brezsnyev Indiába látogat és ez újabb területekre szélesíti a hatékony együttműködésé amelyet egy indiai lap már akkor „a különböző társadalmi berendezkedésű országok viszonyának iskolapéldájaként” emlegetett. 1977. Deszai Moszkvában. 1979 március. Koszigin Indiában. Ipari üzemek egész sora épült Indiában szovjet segítséggel (a leghíresebb a bhilai aeélkombinát), India kohászati bázisának egyharmadát már ilyen üzemek adják! A két ország áruforgalma meghaladja az évi 900 millió rubelt. AMI A VILÁGPOLITIKAI kérdéseket illeti, a két ország tevékenyen együttműködik a leszerelésért, az Indiai-óceán és az ázsiai kontinens biztonságáért vívott közös küzdelemben. A megfigyelők nem véletlenül emelik ki, hogy Moszkva és Űj-Delhi — a legutóbb Koszigin útja idején — nyomatékosan elítélte a Vietnam elleni kínai agressziót és általában: a pekingi politika expanzionista vonásait. Harmat Endre Űrhajósok Somoza megszámlált percei? A mozgalmas hétvége és a jól megérdemelt vasárnapi pihenő után újabb, ezúttal már a 15. munkahét kezdődött a Szaljut 6. űrállomáson az immár több mint száz napja ott dolgozó Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin számára. A kísérletek sorozata már hétfőn megkezdődött: a szovjet—bolgár kutatási program keretében a két űrhajós ismét olyan feladatot kapott, amely az új ösz- szetételű anyagok előállításával kapcsolatos. A két űrhajós számára biológiai vizsgálatokat és megfigyeléseket is előírt a hétfői program, emellett az orvosi vizsgálatok egy részét is el kellett végezniök. A Nicaraguából érkezett legutóbbi jelentések arról számolnak be, hogy vasárnap már a fővárosban, Mana- guában dúltak a harcok a Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front egységei és a Nemzeti Gárda alakulatai között. A sandinisták állásokat építettek ki Managua külső kerületeiben, vasárnap éjjel pedig már az elnöki rezidencia körül folytak az összetűzések. Ellentmondó hírek vannak a diktátor, Anastasio Somoza hollétéről. A sandinisták vasárnap közleményben jelentették be, hogy Somoza elmenekült az országból. Az elnök sajtótitkára, Rafael Cano néhány órával később azt állította, hogy Somoza a hét végén valóban eltávozott a „Bunker” néven ismert elnöki óvóhelyről, de vasárnap már visszatért oda és ő irányítja a Nemzeti Gárda hadműveleteit. A mexikói hírügynökség az FSLN főparancsnokságának legfrissebb jelentésére hivatkozva közli, hogy Ma- naguában tanácskozik a Nemzeti Gárda vezérkara és palotaforradalmat készít elő, hogy egy reakciós, átmeneti kormány létrehozásával akadályozzák meg a sandinisták teljes győzelmét. „Európai választások” vélemények PÁRIZS A strasbourgi „európai parlament” francia képviselőinek megválasztásáról hétfőn hajnalban közzétett, még nem végleges eredmények azt mutatják, hogy a francia kormánypártok közötti egyensúly nagymértékben eltolódott a giscardista UDF javára, míg a baldoldalon a francia kommunista párt megtartott állásait, a szocialista párt pozíciói pedig valamelyest lemorzsolódtak. A szavazáson való részvételi arány messze elmaradt az elmúlt évek belső választásait tapasztalttól. A hajnali részeredmények szerint a választók 61,4 százaléka járult az urnák elé. A Simone Veil eddigi egészségügyi miniszter által vezetett szocialista lista a voksok 23,6 százalékát szerezte meg. A kommunista lista, amelynek élén Georges Marchais főtitkár áll, 20,4 százalékos eredményt ért el, míg a Jacques Chirac exminiszter- elnök, az RPR elnöke által fémjelzett lista a szavazók 16,2 százalékának támogatását nyerte el. A francia kommunista párt a vasárnapi szavazáson megőrizte pozícióit és ez pozitív tény — jelentette ki a hétfőre virradó éjszaka, a még nem végleges eredmények ismeretében Georges Marchais, az FKP főtitkára. Marchais rámutatott, hogy valamelyest csökkent a kommunista párttól elválasztó távolság és azt mondotta, hogy ez csak bátoríthatja a pártot a 23. kongresszuson meghatározott politika végrehajtásában. Az FKP — hangsúlyozta Marchais —, világosan nemet mondott a multinacionális vállalatok „Európájára” a Közös Piac kiszélesítésére. BONN Valamennyi polgári párt vezetője első állásfoglalása, bán is hangsúlyozta, hogy az „euróválasztások” nem nyújtanak megbízható alapot a belpolitikai erőviszonyok le- mérésére. az eredményekből nem lehet következtetéseket levonni a jövőre megtartandó országos választásokra vonatkozóan. Willy Brandt szociáldemokrata pártelnök szerint az SDP eredménye nem ad okot elégedettségre. A legutóbbi országos választásokhoz, mert szavazatveszteség (a párt akkor 42,6 százalékot kapott) elsősorban az alacsony részvételi arányra és arra vezethető vissza, hogy a hagyományos szociáldemokrata szavazók közül ez alkalommal sokan a „zöldekre” adták voksukat. Franz-Josef Strauss, a bajor CSU elnöke elégedetten szólt pártja szerepléséről (a CSU a bajorországi szavazatoknak több mint hatvan százalékát kapta meg.) Nem volt hajlandó azonban válaszolni arra a kérdésre, vajon milyen következményekkel jár az „euróválasztások” eredménye a két ellenzéki párt között a kancellárjelölt személyével kapcsolatban kirobbant válság szempontjából. LONDON A választási eredmények láttán a „legeurópaibb” brit párt, a liberálisok tiltakoztak a leghangosabban. David Steel pártvezér botrányosnak minősítette, hogy pártja a szavazatok 12 százléká- val talán egyetlen mandátumhoz sem jut, a toryk pedig legfeljebb 50 százalékával a mandátumok 75 százalékát szerzik meg. „Nemzeti szégyennek” nevezte az igen alacsony részvételt és ezért a két nagy párt vezető politikusait, lagymatag kampányukat tette felelőssé. Jo Grimond, a párt korábbi vezére úgy vélekedett, hogy Nagy-Britannia ezzel a küldöttséggel nevetség tárgya lesz a strasbourgi parlamentben. Bonn: a harc a jobboldalon A nyugatnémet politika jobboldalán álló „unió-pártoknak” a bonni felsőház parlamenti erőviszonyai következtében sikerült meglehetősen „barna” múltú jelöltjüket. Carstens profesz- szort az államelnöki székbe ültetniük. Ez az akció szimbóluma volt ugyan a fasiszta múlttal fertőzött emberek és áramlatok makacs továbbélésének az NSZK-ban — az ország tényleges politikai életére és politikai döntéseire azonban nem gyakorolt különösebb befolyást. Az elnöki palota lakójának ugyanis nincs lehetősége arra, hogy meghatározza az ország politikai magatartását. A Strauss-bomba Ezzel az akcióval csaknem egyidőben a nyugatnémet politika jobboldalán olyan személyi-politikai válság robbant ki. amelynek jelentősége sokszorosan felülmúlja az elnökválasztásét. A válság két résztvevője, a két unió-párt: a Kereszténydemokrata Unió (CDU), amely Bajorország kivételével az NSZK összes tartományában az alapvető jobboldali tömegpárt. valamint a Keresztényszociális Unió (CSU). Ez utóbbi csak BaS£iIsnmäß: 1979>június»i£J‘kedd jorországban működik, ott viszont a CDU-nak csak formális szervezetei vannak. A két unió-párt jellege bizonyos értelemben már meghatározza politikájukat is. A CDU-nak egész sor tartományban kell képviselnie a jobboldalt: ezért szükségszerűen egy árnyalattal realistább, az ország és a nemzetközi élet tényleges erőviszonyait inkább tekintetbe vevő magatartásra kényszerül. A CSU, amely Bajorországra, az ország hagyományosan egyik legjobboldalibb tartományára koncentrál, lényegesen erőszakosabb, har- ciasabb és szélsőségesebb magatartást képvisel. A helyzetet leegyszerűsítve azt lehetne mondani: a nyugatnémet parlamentben és az általános politikában a CSU voltaképpen a CDU jobbszárnyának szerepét játssza. A nyugat-németországi politikai bomba május utolsó napjaiban robbant. Strauss CSU-vezér ekkor bejelentette, hogy az 1980. őszén esedékes nyugatnémet parlamenti választásokon az uniópártok nevében ő pályázik a kancellári tisztségre. Ez természetesen mindenekelőtt az egyébként is meggyengült pozíciójú CDU-vezetőt, Kohlt hozta kényelmetlen helyzetbe. Ezen túlmenően azonban országos méretű belpolitikai kihívást is jelentett. Néhány évvel ezelőtt Strauss már felvetette azt az igényét, hogy a CSU lépjen ki a bajor tartományi keretekből és váljék országos párttá. Ezt azzal indokolta, hogy egy erőszakosabb, határozottabb politikára van szükség a szociáldemokraták és a szabaddemokraták kormánykoalíciójának megbuktatására. Albrecht előnyei Mcst formailag Strauss nem ismételte meg a CSU országos párttá tételére vonatkozó követelését. Nyilvánvaló azonban, hogy kancellárjelöltségének bejelentésével voltaképpen ezt tette. Hiszen győzelemre csak akkor számíthat, ha a továbbiakban a CDU is elismeri őt kancellárjelöltjének és a választásokon ily módon az egész nyugatnémet jobboldalt maga mögött tudhatná. Strauss kihívására a CDU a megadás helyett a harc módszerét választotta. A CDU politikusai számára az világos volt, hogy a politikailag fáradt és meggyengült Kohl e belharcban nem jelenthet többé megfelelő ellensúlyt Straussal szemben. Ezért új pártvezért választottak. a Kohlnál jóval fiatalabb alsó-szászországi miniszterelnök. Albrecht személyében. Politikai értelemben Albrecht éppenúgy a nyugatnémet jobboldal centrista vonalát képviseli, mint Kohl. Ugyanakkor azonban számos taktikai előnye van. Fiatal és dinamikus politikus, aki több megértésre számíthat a női választók és a jobboldali hajlandóságú fiatal ,.. választók körében. Másrészt taktikai előnynek számít az is, hogy Albrecht az NSZK egyik északi tartományából származik. Márpedig az ország északi részén legerősebb a szociáldemokrata párt. Ebből a szempontból az elgondolás nyilván az, hogy a Dél és mindenekelőtt Bajorország egyébként is jobbra szavaz majd; az unió-pártok pozícióit tehát északon kell megerősíteni. A következő lépést immár a bajor CSU-nak kell megtennie. Ha elfogadja Albrecht jelöltségét, ez azt jelenti, hogy Strauss fellépése csak taktikai manőver volt és célja belső zsarolás: rákényszeríteni a CDU-ra a CSU és személyesen Strauss politikai vonalát. Amennyiben Strauss fenntartja kancellárje- löltségét. akkor a nyugatnémet jobboldal két miniszterelnök-jelölttel indulna jövő ősszel a választási küzdelembe. Nyilvánvaló, hogy a szociáldemokraták és a velük szövetséges szabaddemokraták számára ez lenne a kedvezőbb. Minden jel szerint június közepére dönti majd el a két unió-párt közös „stratégiai bizottsága”, hogy melyik módszert választják. Annyi mindenesetre már most is megállapítható, hogy a két jobboldali pártszövetséges közötti pozícióharc és személyi küzdelem kiéleződése a jelenlegi SPD—FDP koalíciónak kedvez. —i —e ROMA Az első olaszországi értékelések szerint a választások eredményének elsősorban a kereszténydemokratakeresztényszociális—liberális erők örülnek, hiszen — az eddigi adatok alapján — ők erősödtek meg a legjobban. A L’Unita, az ÓKP lapja hétfőn reggeli számában megállapítja, hogy „Olaszországban a baloldal kitart”, de hozzáfűzi, hogy Nyugat-Európában általában felülkerekednek a konzervatív erők. A kommunista lap a választási ered. ményt értékelő cikkében rámutat, hogy a Közös Piac első parlamentje „erőtlenül születik, a mérsékelt és a kon. zervatív erők fölényének jegyében”. „A baloldal előtt nagyon hosszú út áll és ez a szocialista szociáldemokrata pártokra is értendő.” BRÜSSZEL Az EGK brüsszeli központjában hétfőn délelőtt hangzottak el a kommentárok az „európai választásokról”. Ami a vezető funkcionáriusokat legjobban meglepte, az a, lelkesedés teljes hiánya volt a választók részéről. Közös piaci megfigyelők egyidejűleg rámutatnak, hogy a középjobb nem egységes és. hogy az egyes pártok között nagyobb a véleménykülönbségek, különösen a gazdasági és a szociális kérdésekben. A kommunisták, akik előreláthatólag 43 hellyel rendelkeznek majd a nyugat-európai parlament, ben, sokkal egységesebben fognak fellépni mint a jobboldal, annak ellené’'?, hogy nem tömörültek pártszövetségbe a választások előtt. PRÁGA: Sztanko Todorov bolgár miniszterelnök hétfőn baráti, látogatásra Csehszlovákiába érkezett. Kíséretében van Kiril Zarev miniszterelnökhelyettes, a Bolgár Állami Tervbizottság elnöke, Grigor Sztoicskov miniszterelnökhelyettes és Marij Ivanov, a külügyminiszter első helyettese is. A bolgár vendégeket a prága-ruzynei repülőtéren Lubomir Strougál. a csehszlovák szövetségi kormány elnöke, a kormány több elnökhelyettese és minisztere üdvözölte. VARSÓ: Vasárnap Krakkóban befejeződött II. János Pál pápa Lengyelországban tett, kiiencnapos látogatása. Délelőtt a pápa szabad téren ünnepi misét celebrált és ennek keretében elhangzott beszédében köszönetét mondott a lengyel állami vezetésnek és a helyi szerveknek, valamint az egyháznak és a hívőknek a fogadtatáséri:. Délután II. János Pál a LÓT lengyel légitársaság kü- lönrepülőgépén visszautazott Rómába. A repülőtéren Henryk Jablonski, az államtanács elnöke, Emil Wojta- szek külügyminiszter és Ka- zimierz Kakol, az egyházügyi hivatal vezetője, valamint — Stefan Wyszynski bíborossal az élükön — a lengyel püspöki kar tagjai búcsúztatták. TEHERÁN: Vasárnap további négy személyt állítottak kivégzőosztag elé Iránban. A hadsereg, illetve a rendőrség volt tisztjeit, a sah rendszere ellen tüntetők megölésében, illetve kínzásában és korrupcióban találta bűnösnek a forradalmi bíróság. BUDAPEST: Vasárnap elutazott Budapestről a Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttsége, amely Erki Kivimái főtitkárhelyettes, a Po. litikai Bizottság tagja vezetésével tartózkodott hazánkban, az MSZMP Központi Bizottságának meghívására. A finn testvérpárt küldöttségét a Ferihegyi repülőtéren Berecz János, az MSZMP külügyi osztályának vezetője búcsúztatta. Az MSZMP és a Finn Kommunista Párt képviselőinek tárgyalásairól közös közleményt adnak ki. MEXIKÓVÁROS: A Bahama-szigetekről vasárnap Mexikóvárosba érkezett Reza Pahlavi, a januárban megdöntött iráni sah. A császár hat hónapra szóló turista vízummal feltehetően nővére acapulcói házában fog tartózkodni. Jorge Castaneda mexikói külügyminiszter kijelentette, hogy a sahnak magának kell személyes biztonságáról gondoskodnia. MANAGUA: Megkezdődött a Nicaraguában tartózkodó amerikai állampolgárok hazaszállítása az Egyesült Államokba. Tom Reston, külügyi szóvivő hétfőn bejelentette, hogy Washington utasítást adott a nicaraguai amerikai nagykövetségen dolgozó amerikai diplomaták családtagjainak, valamint a követség nélkülözhető személyzetének hazautazására. SYDNEY: Tíz ember élve elégett, három további pedig eltűnt, amikor szombaton este tűz ütött ki a Sydney-i vidámpark szellemvasútján. A tűz gyorsan elharapódzott az alagútban, amelyen a szerelvény közlekedik és csak akkor vették észre a tűzvészt, amikor már vagy 10 kis kocsi lángokban állt. A mentési munkák még vasárnap reggel is folytak. A romok között további áldozatokat gyanítanak. SAN SEBASTIAN: A spanyol rendőrség letartóztatta a baszk szeparatista szervezet, az ETA két kommandóegységének kilenc feltételezett tagját, A letartóztatással egyidejűleg San Sebastian közelében fekvő Tolosa város peremén egy házban . 20 kiló robbanóanyagot is találtak.
