Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
Gyalog? Kocsival? Inkább sehogy? Közlekedési körkép, nem csak egrieknek Eger, a tündért város, hangulatos középkori utcákkal, történelmi emlékekkel, jó borral. Iskolai kirándulások célpontja, a haZafi- ságra nevelés legjobb színhelye. Jönnek is ide a vendégek szép szómmal. Hogyan fogadjuk őket? Hogyan férnek el együtt, az idegenek az igencsak szépen gyarapodó egri bennszülöttekkel? Erre voltunk kíváncsiak, amikor szokásos szemléjükre kísértük el a közlekedés szakembereit. Reggel fél nyolc, a járőrkocsi éppen a szokásos csúcsforgalom kezdetén gördül ki velünk a városi kapitányságról. Huszár Mihály százados, közlekedésrendészeti alosztályvezető közli az útirányt; — Először a Lenin úton menjünk végig, aztán visz- szafelé következzék majd a belváros... A gyalogátkelőhelyekkel teli négysávos út nem veszélytelen, nagy a forgalom, gyakori a kisebb-nagyobb baleset. Még ha óvatos is a vezető, a gyalogos. Hát még ha nem ... — Figyeljétek, a fiatalasz- szony ki fog ugrani az autó mögül! Szerencsére a szembejövő kocsi is figyelte a bátor vállalkozót, fékcsikorgás, de baleset nem történik. A Lenin ' út egyik oldalán üzletek, a másik oldalon hivatalok, vállalati irodák; szükség van a kávéra, üdítőre, tízóraira. S pénztárcával a kézben következnek a hajmeresztő mutatványok a robogó kocsik közt. Húsz méterrel arrébb ugyan ott a gyalogátkelőhely, de ki kerül akkorát? A belvárosban már dugóba jutunk, a központ, a Dobó tér felé haladva. A kereszteződések forgalmát ugyanis az udvariasság szabályozza — lámpa nem ... Különösen a zebráknál veszélyes ez, mert ha nincs piros, bármikor számítani lehet a körültekintés nélkül átrobogó gyalogosra. — Sajnos, hetenként két- három alkalommal is ki kell kapcsolni a lámpát, mert valami hiba mindig történik — mondja a közlekedés- rendészeti alosztályvezető. A garanciális idő letelt, a gyöngyösi szövetkezet, a kivitelező, már nem vállalja a karbantartást, a javítást. A közúti igazgatóságnak meg nincs megfelelő felszerelése. így aztán ez a vége ... Villogó sárga a csúcsforgalomban. Ez van. Százezres értékű befektetések órákra, napokra haszon nélkül. Külön téma lenne annak okait bogozhatni, miért dolgozik ilyen gyengén ez a régen várt lámparendszer, Szépen, lépésben menjünk inkább tovább a történelmi belvárosban. Jó ötletnek bizonyult, hogy nem került vissza a Dobó tér újra megnyitásakor a buszmegálló a Centrum Áruházhoz. Szűk ez az utca, a buszok csak akadályozzák a forgalmat, tele a környék parkoló kocsikkal, most mór itt is meg lehet állni. Üjra nagy gond: a parkolók ügye. Zvara Gábor városi útfelügyelő sem tud sok jóval biztatni: — Nincs hely, képtelenség annyi kocsit elhelyezni a belvárosban, amennyi itt parkolni szeretne. Hamarosan tartunk egy olyan szemlét, ahol sorra vesszük: a város központját határoló utcákból melyikeket alakíthatjuk át parkolóutcákká, ahol megállhatnak például a kirándu0-.*•«'*> mm 1979. juniu*. 10„ vasárnap lókkal érkező autóbuszok. Parkolóórák kellenének, több fizetőhely, a munkába járók kocsijai például egész nap elfoglalják a helyeket, így aztán nem állhatnak meg a fél órát. egy órát tartózkodó bevásárlók. Vagyis, a kihasználás sem ütemes. A tilosban. a forgalmat akadályozó kocsikat egyébként az idén nyárdn már elvontatják — természetesen a tulajdonos költségén. Mindehhez még azért szeretnénk fölidézni egy nem új keletű javaslatot: jó lenne tájékoztató táblákat elhelyezni a parkolókban arról is. hogy hol állhat meg legközelebb az autós, ha ott nem talál helyet. Ugyanis így bolyonghat az idegen, csak fölöslegesen Csúfolva a szűk utcák lassan már elviselhetetlen forgalmát. Átjutunk? Elüt az autó? „Társasjáték” az egri .belvárosban, tíz méternyire a gyalogátkelőtől Igen. a tájékoztató táblák. Nos, nemcsak a turista, az jdegen keringhet tanácstalanul sokat ebben a városban. A helybéli is. A városi útfelügyelő noteszében gvaranodnak a gyorsan elintézendő feladatok. A Beloiannisz utcából például sárga útirányjelző: a 24-es mátrai út irányát mutatja. Elindulunk, amerre a nyíl mutat és bejutunk — egy zsákutcába. Az egy ideje ugyancsak földűlt Csiky Sándor utca bejáratánál meg a következő tál^lasor fogad: zsákutca, behajtani tilos, kivéve célforgalom. Keresztülhajtani úgysem lehet rajta, akkor meg minek ennyi tábla? — Mindez azért fordulhat elő. mert az építők is kirakják a maguk tábláit, legtöbbször amikor elvonulnak, ott is felejtik. Ráadásul ezek a táblák nem is mindig irányítják helyesen a forgalmat — magyarázza az útfelügyelő. A jelzőtáblák elhelyezése hatósági jogkör. Hogy élhet ezzel a joggal akármelyik vállalat? Gyors döntés a helyszínen: úton folyó munA „csendes” belvárosi Csiky Sándor utca... A sornak nincs vége (Fotó: Szántó György) kák építési engedélye a jelzőtáblák rendjét bemutató melléklettel együtt adható csak ki ezután. Munka addig nem kezdődhet, amíg a táblákat nem ellenőrizték. S ha már elkezdőciw. a munka... Épül a 25-ös út egri átkelési szakasza. Emiatt a városból kivezető forgalmas utcát lezárták, a rácsatlakozó összes utcából „zsák” lett. Aztán hirtelen a terelő útnak számító Csiky Sándor utcában is megjelentek a gépek, ásni kezdték a csatornákat. Mindezt még akkor, amikor dúlt a zűrzavar a másik kivezető út Dobó téri kettészakítása miatt. Hát, ez vdlt a mélypont. A Csiky Sándor utcában dolgozó egyik csatornaépítő mondta a múltkoriban: „Egy hónapra tervezték a munkát, de bő két hónap is lesz abból, hiszen hol gép nincs, hol szállítóeszköz.” Általános tapasztalat egyébként, hogy a határidőket nem tartják be az utakon dolgozó vállalatok, s bizony ez nagyon megnehezíti a forgalom szervezését. Ezért fordult már nemegyszer elő, hogy még a terelöútnak kijelölt szakaszt is lezárták. Miközben lassan zötykölő- dünk a mellékutcákon, a városi, járási közlekedésbiztonsági tanács akciójáról kapom a tájékoztatást: az utakon folyó munkák összehangolására alakítottak bizottságot megyei, városi tanácsi szakemberekből s a közlekedésrendészet is képviseli magát. A területfoglalásr; ugyanis az engedélyt a vá rosi tanács adja, a forgalom szervezés pedig megyei h; táskör. Nincs összhang. Hcsi nap* Kiest @| — és kecsScdlcoröiiri Holnaptol nyaralunk! — Kilencvenedszer akkor sem vagyok hajlandó összeveszni azért a hat rongyos napért — mondom fáradtan a feleségemnek —, ha csizmát és bőrkabátot is csomagolsz. .. — Inkább segítenél, semmint ölbe tett kézzel dirigálsz! Legyen. A szerencsétlen, fél-csata- sérült bőrönd természetelle- senen megdagad, kövéren és tehetetlenül áll a szoba közepén, és pontosan olyan, mint egy felfúvódott fekete kecske: csupa fájdalom, feszülés szegény. Különbség mindössze, hogy a kecske mekeg a degeszre tömött bőröndben pedig csendben nyöszörögnek az eresztékek. Miközben cipelem a posta felé, úgy tűnik, szintén sírok, de nem, csak a verejték csöpög homlokomról a szememre. Holnaptól nyaralunk! rengeteg még az „apróbb” vinnivalónk, sportszatyor, műanyagtáskák, gyerek, mi. egymásBudapest: több órás vásárlás, metró, vonatkeresés, hőség, drága, meleg sörök. A tihanyi üdülő; oázis, ahova az utazással telt első nap délutánján megérkezünk, s több emeletnyi magasban levő szobánkba erőink utolsó megfeszítésével íelhurcoljuk csomagjainkat. Metró, vonat, sörök Az első csoda.: van hely az Eger és Budapest közt közlekedő buszon. Kényelmes utazásról így is csak relative lehet szó, mert a postán feladott bőrönd ellenére Izzik a levegő, izzik a föld Csoda, csoda! A nyitott teraszajtón balzsamos levegő árad be hajnalban, madarak fütyülnek, csivitelnek, egymással feleselnek, a kelni készülő nap halványrózsaszín csíkokat fest az égre, a Balaton — most — finom fodrokat gyűrűző páráskék felszínnel köszönti a közeledő reggelt. Kilenc órára megtelik a strand. Meztelen fenekű, virgonc gyerekek játszanak, bőgnek, rohangálnak, s okoznak percről percre gondot, ijedelmet a szintén napnak, víznek, továbbá a férfiaknak és egymásnak öltözött (vetkezett?-vétkezett?) csinos anyukáknak. De — mint lényegében annyi más minden — ez is egyféle forgatókönyv szerint történik, telik az idő, hullámot vető hajók dudálnak, fedélzetükön grillcsirke-pirosra sült emberek sokasága. Szerteszét vitorlázók és hul— Nézzünk meg néhány olyan utcát, ahonnan már elvonultak az építők, a szerelők — javasolja Huszár százados. Ö tudja, miért. A Pacsirta utcában például gázszerelők dolgoztak nemrég. A munkának vége, elvonultak, de nem csak a hűlt helyük maradt, 5—10 centi mély gödrök is, sorozatban. A gépkocsivezető ismeri a tempót, óvatosan hajt. Aki viszont nem ilyen óvatos, az itt megjárhatja. A teherautóknak tilos a belvároson áthajtani. Utunk utolsó szakaszán követjük őket az eltérés mentén. Kijutunk a főútvonallá „avatott” Mindszenti Gedeon utwr cára, a laktanyaépületek mögött. Ezt az utcát szélesíteni kellett, hogy bírja a nagyobb forgalmat. Szélesítés gyanánt köveket szórtak az aszfalt mellé, egyik kerékkel már ezen kell haladni, ha két teherautó szembe jön egymással. A 25-ös beruházóját a terelővonal állandó karbantartására is kötelezték; érdemes megnézni itt az útmenti gödröket. összefoglaló következtetés, általánosítható tapasztalatok? Ügy tűnik, csupa apróság. amit hiányosságként följegyeztünk kőrútunkon. Türelemre, megértésre van szükség, hiszen átmeneti állapot ez a megyeszékhelyen. Bár az ilyen elhúzódó, átmeneti állapotokra is jobban fel kell készülni. Mert a következmény: több baleset, időveszteség és sok elpocsé~ költ energia. Hckeli Sándor lámlovasok szín-s és fehér háromszög-vászr ukat feszítenek a szélnek, s ha kisodródnak a part közelébe, ügyesen kerülgetik a vízből kilátszó szőke, barna, fekete kobakokat. És megy minden a maga rendjén. Izzik a levegő, iz- :zik a föld. Nem fér be a pingpong... Csoda, csoda! Kurta nyaralásunk fél ide. jéhez érkeztünk — és még nem veszekedtünk. Ellenkezőleg: féltő szeretettel ke- negetjük krémmel, kenceficékkel egymás felégett vállait. És egyre több a már- már baráttá váló ismerős: Éva Szegedről, Lacika fiával, a héthónapos terhét kitűnően viselő Ági és szakállas-szimpatikus férje, Zoli, aki biológus-újságíró, meg kisfiúk, a csokibarna Muki. Aztán a győri Ági—Jóska házaspár, aztán Manci néni és egyre több mindenki... Kártya-, sakk-, sör. és dumapartik. Sztorik. A szegedi Éva meséli — amikor éppen arról van szó, milyen is ma a • világ —, hogy hosszú évek után kaptak a „napfény városában" egy új lakótelepen végre lakást, másfél szobásat, szűkét, de mégis nagy örömükre... — .... és akkor — folytatja Éva —, képzeljétek, egy este jön haza a férjem, beszáll a liftbe, vele együtt egy fiatal fiú. Míg szállnak fölfelé, megismerkednek. A férjem elmondja, melyik szinten lakunk mi, a srác, hogy ő eggyel alattunk. A férjem, hogy másfél szobában lakunk hárman a gyerekkel, de így is nagyon örülünk. A fiú, hogy ő első éves orvostanhallgató, vidéki — orvos szülei — itt vettek háromszobás lakást neki. Ez igen! — mondja a férjem —, tizenkilenc éves fejjel háromszobás lakás Szegeden...! Ugyan — így az ifjú medikus —, micsoda három szoba: még egy pingpongasztalt sem tudok felállítani benne... 1 Hiába, az élet nehéz, min. denki cipeli a maga keresztjét. .. , líden, s míg el nem álmo- sodunk, vicceket és megtörtént sztorikat mesél egymásnak a nép. A tó sötét vize fölé bársonyosan kék ég borul, az égen az Örökre odaszegézett díszletek: az emberjárta hold, fel-felszikrázó, szétszórt csillagok. 4—r,. Rozsdás fé lemez, fényes 'csillagod Csoda, csoda! Igen, mert nagyjából min. den olyan, mint a 2. és a 3. nap. Különbség talán csak annyi, hogy a 2. napon fürdőzése közben a parti iszapba ágyazódott rozsdás fémlemez vérezte meg többünk talpát, a 3. nap holdas éjén pedig éjszakai fürdőzésre szöktünk ki szigorú rendjéből az üdülőnek, de a 4-en ez már nem jött össze, az 5-en pedig a kurta időre üdülők már hazafelé készülődnek. A magunk szervezte búcsúeslen sörös, és pezsgősüvegek pukkannak szeTegmo belefulladtam a Bala ónba Reggelre bőröndünk ismét felfúvódott fekete kecskévé lényepült, eresztékei betegesen mekegnek, nyekeregnek, mígnem a tihanyi posta vég. re leveszi vállunkról a terhet. És most egy hosszú, nehéz, hétórás utazás jön — milyen messze még a Mátra meg a Bükk! —, eszünkbe jut. hogy kétszer is találtunk balatoni kecskekörmöt a strand fövenyében. Később pedig, az otthonhoz közeled, ve, hogy ragyogószép volt az idő, és — bocsássanak meg az utánunk nyaralók! — egy kiadós eső nagyon jól jönne már. — Különben még úgy járunk, mint az a kisfiú, akinek -Ház édesapja telefonált tegnap este — mondja a feleségem. — Miért, ő hogy járt? — Hát nem emlékszel...? Miután apu és anyu megbeszélték, hogy mikor lesz az érkezés, a gyerekkel is váltott néhány szót apuka. Megkérdezte tőle, hogy rm újság? Mire a kiskölyök tömény egyszerűséggel: — Nincs semmi különös: tegnap belefulladtam a Balatonba. ■. B. Kun Tibor
