Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

Gyalog? Kocsival? Inkább sehogy? Közlekedési körkép, nem csak egrieknek Eger, a tündért város, hangulatos középkori ut­cákkal, történelmi emlékek­kel, jó borral. Iskolai kirán­dulások célpontja, a haZafi- ságra nevelés legjobb szín­helye. Jönnek is ide a ven­dégek szép szómmal. Hogyan fogadjuk őket? Hogyan férnek el együtt, az idegenek az igencsak szépen gyarapodó egri bennszülöt­tekkel? Erre voltunk kíván­csiak, amikor szokásos szem­léjükre kísértük el a közle­kedés szakembereit. Reggel fél nyolc, a járőr­kocsi éppen a szokásos csúcsforgalom kezdetén gör­dül ki velünk a városi kapi­tányságról. Huszár Mihály százados, közlekedésrendé­szeti alosztályvezető közli az útirányt; — Először a Lenin úton menjünk végig, aztán visz- szafelé következzék majd a belváros... A gyalogátkelőhelyekkel teli négysávos út nem ve­szélytelen, nagy a forgalom, gyakori a kisebb-nagyobb baleset. Még ha óvatos is a vezető, a gyalogos. Hát még ha nem ... — Figyeljétek, a fiatalasz- szony ki fog ugrani az autó mögül! Szerencsére a szembejövő kocsi is figyelte a bátor vál­lalkozót, fékcsikorgás, de baleset nem történik. A Lenin ' út egyik oldalán üzletek, a másik oldalon hi­vatalok, vállalati irodák; szükség van a kávéra, üdí­tőre, tízóraira. S pénztárcá­val a kézben következnek a hajmeresztő mutatványok a robogó kocsik közt. Húsz méterrel arrébb ugyan ott a gyalogátkelőhely, de ki kerül akkorát? A belvárosban már dugó­ba jutunk, a központ, a Do­bó tér felé haladva. A ke­reszteződések forgalmát ugyanis az udvariasság sza­bályozza — lámpa nem ... Különösen a zebráknál ve­szélyes ez, mert ha nincs piros, bármikor számítani lehet a körültekintés nélkül átrobogó gyalogosra. — Sajnos, hetenként két- három alkalommal is ki kell kapcsolni a lámpát, mert valami hiba mindig törté­nik — mondja a közlekedés- rendészeti alosztályvezető. A garanciális idő letelt, a gyön­gyösi szövetkezet, a kivitele­ző, már nem vállalja a kar­bantartást, a javítást. A köz­úti igazgatóságnak meg nincs megfelelő felszerelése. így aztán ez a vége ... Villogó sárga a csúcsforgalomban. Ez van. Százezres értékű befektetések órákra, napok­ra haszon nélkül. Külön té­ma lenne annak okait bo­gozhatni, miért dolgozik ilyen gyengén ez a régen várt lámparendszer, Szépen, lépésben menjünk inkább to­vább a történelmi belváros­ban. Jó ötletnek bizonyult, hogy nem került vissza a Dobó tér újra megnyitásakor a buszmegálló a Centrum Áruházhoz. Szűk ez az ut­ca, a buszok csak akadályoz­zák a forgalmat, tele a kör­nyék parkoló kocsikkal, most mór itt is meg lehet állni. Üjra nagy gond: a parko­lók ügye. Zvara Gábor vá­rosi útfelügyelő sem tud sok jóval biztatni: — Nincs hely, képtelenség annyi kocsit elhelyezni a bel­városban, amennyi itt par­kolni szeretne. Hamarosan tartunk egy olyan szemlét, ahol sorra vesszük: a város központját határoló utcákból melyikeket alakíthatjuk át parkolóutcákká, ahol megáll­hatnak például a kirándu­0-.*•«'*> mm 1979. juniu*. 10„ vasárnap lókkal érkező autóbuszok. Parkolóórák kellenének, több fizetőhely, a munkába já­rók kocsijai például egész nap elfoglalják a helyeket, így aztán nem állhatnak meg a fél órát. egy órát tartózko­dó bevásárlók. Vagyis, a ki­használás sem ütemes. A ti­losban. a forgalmat akadá­lyozó kocsikat egyébként az idén nyárdn már elvontat­ják — természetesen a tulaj­donos költségén. Mindehhez még azért sze­retnénk fölidézni egy nem új keletű javaslatot: jó lenne tájékoztató táblákat elhe­lyezni a parkolókban arról is. hogy hol állhat meg leg­közelebb az autós, ha ott nem talál helyet. Ugyanis így bolyonghat az idegen, csak fölöslegesen Csúfolva a szűk utcák lassan már elviselhe­tetlen forgalmát. Átjutunk? Elüt az autó? „Társasjáték” az egri .belvárosban, tíz méternyire a gyalogátkelőtől Igen. a tájékoztató táb­lák. Nos, nemcsak a turista, az jdegen keringhet tanács­talanul sokat ebben a vá­rosban. A helybéli is. A vá­rosi útfelügyelő noteszében gvaranodnak a gyorsan elin­tézendő feladatok. A Beloi­annisz utcából például sárga útirányjelző: a 24-es mátrai út irányát mutatja. Elindu­lunk, amerre a nyíl mutat és bejutunk — egy zsákut­cába. Az egy ideje ugyan­csak földűlt Csiky Sándor utca bejáratánál meg a kö­vetkező tál^lasor fogad: zsák­utca, behajtani tilos, kivéve célforgalom. Keresztülhajtani úgysem lehet rajta, akkor meg minek ennyi tábla? — Mindez azért fordulhat elő. mert az építők is ki­rakják a maguk tábláit, leg­többször amikor elvonulnak, ott is felejtik. Ráadásul ezek a táblák nem is mindig irá­nyítják helyesen a forgal­mat — magyarázza az útfel­ügyelő. A jelzőtáblák elhelyezése hatósági jogkör. Hogy élhet ezzel a joggal akármelyik vállalat? Gyors döntés a helyszínen: úton folyó mun­A „csendes” belvárosi Csiky Sándor utca... A sornak nincs vége (Fotó: Szántó György) kák építési engedélye a jel­zőtáblák rendjét bemutató melléklettel együtt adható csak ki ezután. Munka addig nem kezdődhet, amíg a táb­lákat nem ellenőrizték. S ha már elkezdőciw. a munka... Épül a 25-ös út egri átke­lési szakasza. Emiatt a vá­rosból kivezető forgalmas ut­cát lezárták, a rácsatlakozó összes utcából „zsák” lett. Aztán hirtelen a terelő út­nak számító Csiky Sándor utcában is megjelentek a gé­pek, ásni kezdték a csator­nákat. Mindezt még akkor, amikor dúlt a zűrzavar a másik kivezető út Dobó téri kettészakítása miatt. Hát, ez vdlt a mélypont. A Csiky Sándor utcában dolgozó egyik csatornaépítő mondta a múltkoriban: „Egy hónapra tervezték a munkát, de bő két hónap is lesz ab­ból, hiszen hol gép nincs, hol szállítóeszköz.” Általános tapasztalat egyébként, hogy a határidőket nem tartják be az utakon dolgozó vállala­tok, s bizony ez nagyon megnehezíti a forgalom szer­vezését. Ezért fordult már nemegyszer elő, hogy még a terelöútnak kijelölt szakaszt is lezárták. Miközben lassan zötykölő- dünk a mellékutcákon, a vá­rosi, járási közlekedésbizton­sági tanács akciójáról kapom a tájékoztatást: az utakon folyó munkák összehangolá­sára alakítottak bizottságot megyei, városi tanácsi szak­emberekből s a közlekedés­rendészet is képviseli ma­gát. A területfoglalásr; ugyanis az engedélyt a vá rosi tanács adja, a forgalom szervezés pedig megyei h; táskör. Nincs összhang. Hcsi nap* Kiest @| — és kecsScdlcoröiiri Holnaptol nyaralunk! — Kilencvenedszer akkor sem vagyok hajlandó össze­veszni azért a hat rongyos napért — mondom fáradtan a feleségemnek —, ha csiz­mát és bőrkabátot is csoma­golsz. .. — Inkább segítenél, sem­mint ölbe tett kézzel diri­gálsz! Legyen. A szerencsétlen, fél-csata- sérült bőrönd természetelle- senen megdagad, kövéren és tehetetlenül áll a szoba kö­zepén, és pontosan olyan, mint egy felfúvódott fekete kecske: csupa fájdalom, fe­szülés szegény. Különbség mindössze, hogy a kecske mekeg a degeszre tömött bőröndben pedig csendben nyöszörögnek az eresztékek. Miközben cipelem a posta felé, úgy tűnik, szintén sí­rok, de nem, csak a verej­ték csöpög homlokomról a szememre. Holnaptól nyaralunk! rengeteg még az „apróbb” vinnivalónk, sportszatyor, műanyagtáskák, gyerek, mi. egymás­Budapest: több órás vá­sárlás, metró, vonatkeresés, hőség, drága, meleg sörök. A tihanyi üdülő; oázis, ahova az utazással telt első nap délutánján megérke­zünk, s több emeletnyi ma­gasban levő szobánkba erő­ink utolsó megfeszítésével íelhurcoljuk csomagjainkat. Metró, vonat, sörök Az első csoda.: van hely az Eger és Budapest közt közlekedő buszon. Kényel­mes utazásról így is csak re­lative lehet szó, mert a pos­tán feladott bőrönd ellenére Izzik a levegő, izzik a föld Csoda, csoda! A nyitott teraszajtón bal­zsamos levegő árad be haj­nalban, madarak fütyülnek, csivitelnek, egymással fele­selnek, a kelni készülő nap halványrózsaszín csíkokat fest az égre, a Balaton — most — finom fodrokat gyű­rűző páráskék felszínnel kö­szönti a közeledő reggelt. Kilenc órára megtelik a strand. Meztelen fenekű, vir­gonc gyerekek játszanak, bőgnek, rohangálnak, s okoz­nak percről percre gondot, ijedelmet a szintén napnak, víznek, továbbá a férfiak­nak és egymásnak öltözött (vetkezett?-vétkezett?) csinos anyukáknak. De — mint lényegében annyi más minden — ez is egyféle forgatókönyv szerint történik, telik az idő, hullá­mot vető hajók dudálnak, fedélzetükön grillcsirke-pi­rosra sült emberek sokasága. Szerteszét vitorlázók és hul­— Nézzünk meg néhány olyan utcát, ahonnan már elvonultak az építők, a sze­relők — javasolja Huszár százados. Ö tudja, miért. A Pacsirta utcában például gázszerelők dolgoztak nemrég. A munká­nak vége, elvonultak, de nem csak a hűlt helyük ma­radt, 5—10 centi mély göd­rök is, sorozatban. A gép­kocsivezető ismeri a tempót, óvatosan hajt. Aki viszont nem ilyen óvatos, az itt megjárhatja. A teherautóknak tilos a belvároson áthajtani. Utunk utolsó szakaszán követjük őket az eltérés mentén. Ki­jutunk a főútvonallá „ava­tott” Mindszenti Gedeon ut­wr cára, a laktanyaépületek mö­gött. Ezt az utcát szélesíteni kellett, hogy bírja a nagyobb forgalmat. Szélesítés gya­nánt köveket szórtak az asz­falt mellé, egyik kerékkel már ezen kell haladni, ha két teherautó szembe jön egymással. A 25-ös beruhá­zóját a terelővonal állandó karbantartására is kötelez­ték; érdemes megnézni itt az útmenti gödröket. összefoglaló következte­tés, általánosítható tapaszta­latok? Ügy tűnik, csupa ap­róság. amit hiányosságként följegyeztünk kőrútunkon. Türelemre, megértésre van szükség, hiszen átmeneti ál­lapot ez a megyeszékhelyen. Bár az ilyen elhúzódó, át­meneti állapotokra is jobban fel kell készülni. Mert a kö­vetkezmény: több baleset, időveszteség és sok elpocsé~ költ energia. Hckeli Sándor lámlovasok szín-s és fehér háromszög-vászr ukat feszí­tenek a szélnek, s ha kisod­ródnak a part közelébe, ügyesen kerülgetik a vízből kilátszó szőke, barna, feke­te kobakokat. És megy minden a maga rendjén. Izzik a levegő, iz- :zik a föld. Nem fér be a pingpong... Csoda, csoda! Kurta nyaralásunk fél ide. jéhez érkeztünk — és még nem veszekedtünk. Ellenke­zőleg: féltő szeretettel ke- negetjük krémmel, kencefi­cékkel egymás felégett vál­lait. És egyre több a már- már baráttá váló ismerős: Éva Szegedről, Lacika fiá­val, a héthónapos terhét ki­tűnően viselő Ági és sza­kállas-szimpatikus férje, Zo­li, aki biológus-újságíró, meg kisfiúk, a csokibarna Muki. Aztán a győri Ági—Jóska házaspár, aztán Manci néni és egyre több mindenki... Kártya-, sakk-, sör. és dumapartik. Sztorik. A szegedi Éva meséli — amikor éppen ar­ról van szó, milyen is ma a • világ —, hogy hosszú évek után kaptak a „napfény vá­rosában" egy új lakótelepen végre lakást, másfél szobá­sat, szűkét, de mégis nagy örömükre... — .... és akkor — folytat­ja Éva —, képzeljétek, egy este jön haza a férjem, be­száll a liftbe, vele együtt egy fiatal fiú. Míg szállnak fölfelé, megismerkednek. A férjem elmondja, melyik szinten lakunk mi, a srác, hogy ő eggyel alattunk. A férjem, hogy másfél szobá­ban lakunk hárman a gye­rekkel, de így is nagyon örülünk. A fiú, hogy ő első éves orvostanhallgató, vidéki — orvos szülei — itt vettek háromszobás lakást neki. Ez igen! — mondja a fér­jem —, tizenkilenc éves fej­jel háromszobás lakás Sze­geden...! Ugyan — így az ifjú medikus —, micsoda három szoba: még egy ping­pongasztalt sem tudok fel­állítani benne... 1 Hiába, az élet nehéz, min. denki cipeli a maga kereszt­jét. .. , líden, s míg el nem álmo- sodunk, vicceket és megtör­tént sztorikat mesél egymás­nak a nép. A tó sötét vize fölé bár­sonyosan kék ég borul, az égen az Örökre odaszegézett díszletek: az emberjárta hold, fel-felszikrázó, szét­szórt csillagok. 4—r,. Rozsdás fé lemez, fényes 'csillagod Csoda, csoda! Igen, mert nagyjából min. den olyan, mint a 2. és a 3. nap. Különbség talán csak annyi, hogy a 2. napon für­dőzése közben a parti iszap­ba ágyazódott rozsdás fém­lemez vérezte meg többünk talpát, a 3. nap holdas éjén pedig éjszakai fürdőzésre szöktünk ki szigorú rendjé­ből az üdülőnek, de a 4-en ez már nem jött össze, az 5-en pedig a kurta időre üdülők már hazafelé készü­lődnek. A magunk szervez­te búcsúeslen sörös, és pezs­gősüvegek pukkannak sze­Tegmo belefulladtam a Bala ónba Reggelre bőröndünk ismét felfúvódott fekete kecskévé lényepült, eresztékei betege­sen mekegnek, nyekeregnek, mígnem a tihanyi posta vég. re leveszi vállunkról a ter­het. És most egy hosszú, ne­héz, hétórás utazás jön — milyen messze még a Mátra meg a Bükk! —, eszünkbe jut. hogy kétszer is talál­tunk balatoni kecskekörmöt a strand fövenyében. Később pedig, az otthonhoz közeled, ve, hogy ragyogószép volt az idő, és — bocsássanak meg az utánunk nyaralók! — egy kiadós eső nagyon jól jönne már. — Különben még úgy já­runk, mint az a kisfiú, aki­nek -Ház édesapja telefonált tegnap este — mondja a fe­leségem. — Miért, ő hogy járt? — Hát nem emlékszel...? Miután apu és anyu meg­beszélték, hogy mikor lesz az érkezés, a gyerekkel is váltott néhány szót apuka. Megkérdezte tőle, hogy rm újság? Mire a kiskölyök tö­mény egyszerűséggel: — Nincs semmi különös: tegnap belefulladtam a Ba­latonba. ■. B. Kun Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents