Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
. . .. *... k ‘ íltjKSSM' • J IV» Béla: Koltai Róbert A királyné: Bánsági Ildikó (MTI Fotó) Új magvar dráma születik Startol a vivát Olvas!próba * IV. „Járás kisérti Európát! A tatárjárás Kísérlete! Ve- — szélyben a civilizáció!’’ — groteszk mondakeresztény ezekkel a tokkal kezdődik Vámos Miklós — a műfaji meghatározás szerint — képtelen krónikája. Majd a következő pillanatban felhangzik a nyitány, amelyből megtudjuk, hogy mi a történelmi és társadalmi helyzet a tatárjárás előestéjén a Kárpátok övezte országban. »» • • • A király katonáinak zsoldja igen csekély. Pedig bort ingyen nem adnak, pénzbe kerül a kéj. Hát, rabolnak, fosztogatnak, nincs ellenük segély. Ö, nyakunkon a háború, és fölborul a rend. Hol a király, ki a vészben oltalmazónk leend?" Nos, éppen fürdik a király, IV. Béla. Csak a szöveg szerint persze, hiszen megfor- málója, a színész, Koltai Róbert kényelmesen ül az asztalnál, s az új társulat többi tagjaival együtt figyeli a darabot, amelyet Valló Péter, az Agria Játékszín művészeti vezetője, az előadás rendezője olvas fel. A felolvasás előtt azonban még történt néhány említésre méltó esemény. Miként a színpadot, úgy az olvasóprő- ba hangulatát is a díszlettervező, Fehér Miklós készítette elő: bemutatta a változtatható színpadkép modelljét, s ezzel szinte az egri várba varázsolta a színészeket. Akik már csaknem magukon érezték Jánoskuti Márta korhű, de vitrindllatú jelmezeit és gondolatban bejárták a történet jeles színhelyeit: a királyi várat, a nádori és az érseki palotát, a Vereckei-szorost, és hogy k} ne maradjon a sorból a kor divatja —, a főúri körvadászatokat is. És bejárták a kevésbé jeleseket: a hadi sátrakat, a kocsmát, valamint az egykori nyilvánosházat, ahol igencsak szép lányok kínálták magukat Kézből kézbe járnak a jelmeztervek, az újonnan verbuvált végvári teátristák nézik, forgatják a makettet, amelynek színpadi mását az egri várban, a gótikus palota előtt építik majd fel a leleményes színházi emberek. A háttérben Magyarország domborzati térképe, a Kárpátok ember magasságú kiemelkedés, a Balaton kádnyi lyuk. Bástyák jelzik a nagyobb városokat, a Duna és Tisza medrében térdig érő víz csobog. Fenn, a palota lépcsőfordulóján pedig Bécs 1 1979. június 10., vasárnap fi színészek látható. Ahennét hiába várták elődeink az ígért segítséget. De itt nem tartunk, mert akad még egy hangulatteremtő előjáték: Cseh Tamás és dalai. A népszerű zeneszerző megpengeti gitárját, és sorra elénekli a készülő bemutató Brecht-hagyományt követő dalait. Amelyeket nagy tetszéssel fogadnak a színészek. A siker első jele. Ezután következik a rendező, olvasni kezdi a darabot. Négy színházból — a Vígból, az Operettből, a —----------------: Várból, a veszprémi társulattól — valamint a filmgyár gárdájából jöttek a hívó szóra a színészek. akik most, mint az Agria Játékszín tagjai ülik körül a Vígszínház asztalát, s figyelik a mű dialógusait. Ritka pillanat: a szerző megírta a drámát, s most születik a játék. Az olvasópróba a start, itt lép be az irodalomba a művészet, a színészek most kezdik magukra ölteni, formálni, alakítani az író felkínálta helyzeteket. jellemeket. A rendező , rendületlenül olvassa a szövegkönyvet. Figyelem az arcokat. „Hadd hallom hát, krónikás, miket firkáltál rólam” — így kezd a Király, úgymond, ez a belépője. Koltai Róbert már nagy vonalakban tudja, milyen is lesz az egri várban IV. Béla. Legalábbis érzi, hogy nem a történelmi tudatunkban megrögződött, emelkedett gondolkodású, hősies, méltóságteljes, második országalapítót kell ábrázolnia, inkább egy eléggé bizonytalan, könnyen befő-, lyásólható, a partikuláris» pártharcoktól űzetett, szét-' tépett, tétova uralkodót. A színész nevet a szellemes szövegen, kóstolgatja a mondatokat, megtoldja egy-egy gesztussal, eltűnődik a szituáción. s talán sejti már azt is, milyen jól kinevetjük majd a képtelen krónika hőseit. Vagy önmagunkat. Kern András egyenesen A 22-es csapdájából lépett át a próbára. A népszerű amerikai háborús regényt ő alkalmazta színpadra és ő formálja meg a Vígszínházban a történet központi alakját, Yossaeriant, a katonát, aki a szörnyűségek közepette is életben akar maradni. Vámos Miklós művében a Krónikást játssza. Remek szerep, fontos figura ez a korai Tinódi, aki a király közvetlen környezetéhez tartozik, s ily módon sok mindenért felelős. De hát a korabeli írástudónak is megvannak a maga gondjai, énekel is erről egy balladában, amelyben a .toliforgatás nehézségeiről szól, ______. H ja, a bértollnok keze vérfoltot takarít s alakít diadalt vereségből. — Szépet a rútból, mocskot erényből; így szüli ő a legendát. Elképzelem ezt a nyüzsgő krónikást az egri vár csií- lagkupolás színpadán: amolyan Kern András módra, okosan, fanyar humorral feltöltve a figuráit. A további főbb szerepeket Kézdy György, Hetényi Pál, Szombathy Gyula, Hegedűs D. Géza, Nagy Gábor, Bánsági Ildikó, Takács Katalin Egri Márta, valamint két egri ismerős, az operettből Kertész Péter, aki az elmúlt nyáron két szerepet is játszott Egerben és a Gárdonyi Géza Színházban megismert Mesz- léri Judit játssza. Véget ér a felvonás. A színészeknek láthatóan tetszett a pátosztól és illúzióktól mentes, a magyar történelem tanulságait körbejáró groteszk hangvételű színdarab. Ismét egy biztató jel. Másnap pedig folytatódik a munka, hogy ‘ amikorra Egerbe érkeznek a színészek, már kialakuljon ez az érdekes, egyszerre komoly és mulatságos játék. Márkusz László „Keressük meg a szavak igazi tartalmát!“ író-olvasó találkozó Csákó Gáborral — Szeretek diákokkal beszélgetni, vitatkozni. Valószínűleg azért, mert annyi miértre keresnek választ, s nem kedvelik a szerepjátszást, a valódi gondolatok kendőzését. Mindjárt az őket foglalkoztató gondok sűrűjé-’ be vágnak, s nyíltan kirukkolnak kételyeikkel. így fogalmazott Czakó Gábor, mai prózánk fiatalabb nemzedékének egyik legrangosabb képviselője, mielőtt az egri Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola tanulóival találkozott volna. Közvetlenségével, minden póztól idegenkedő egyéniségével azonnal megnyerte a fiatalok rokonszenvét. Az általa felajánlott tegeződés mindjárt feloldotta az ilyen alkalmakkal járó feszültséget. Először azokra a kérdésekre válaszolt, amelyeket írásban juttattak el hozzá. A tudósító újságíró úgy rendszerezte ezeket, hogy kirajzolódjék az alkotó portréja, hitvallása. — Hogyan és miért lettél íróvá? Készültél-e erre a pályára? — Csalódást kell okoznom, hiszen nem ösztönzött ilyenféle szándék. Meglehetősen rejtett irodalmi adottságaimra középiskolai tanáraim sem figyeltek fel. Bennem is egyetemi hallgatóként kezdett érlelődni valami. Rájöttem, hogy igen sok dolog nem az, aminek hirdetik, aminek látszik. Meg-, hökkentő, ha a bölcsnek kikiáltott professzor önálló előadás helyett csak arra képes, hogy felolvassa jegyzetét. Kiábrándító, ha a közösségi szólamok olthatatla- nul karrieréhséget takarnak, ha az elismert vezetők kis Cézárok a maguk portáján. Egyszóval: újra kellett értelmeznem a fogalmakat, s így lettem tollforgató. — Miként születnek műveid alapötletei? — Említettem már kiindulópontomat. Nos, lényegében öt témakör izgat. Ilyen minden olyan érték, amely a lét érdekénél is fontosabb. E körbe tartozik például az erkölcs. A szükségszerű halál tudata megborzongat, s töprengésre kész tét. Az univerzum meganny, rejtelmes csodája, a kezde és a vég felfogása motorizálja a fantáziát. A szere lem bearanyozza olykor jellegtelen hétköznapjainkat Emellett regimentnyi konf-- litus forrása az a viszonylatrendszer, amely sorsunkat behálózza. — Kit tartasz a mai magyar irodalom szaktekintélyének? — Senkit. Mindenki önmaga kifejezésére, kiteljesítésére törekszik, s ha vívódásairól másoknak is beszámol, akkor azt azért teszi, hogy átsegítse őket a hasonló buktatókon, s megkönnyítse számukra a tisztánlátást. Mindannyian a végtelenséget méricskéljük, közelítgetjük. A sok mód közül csak egy az írás, S azon belíil is ahány alkat, annyi változat. Ady kifejezésével élve másképp tempó Móricz, mint Krúdy? — Hiszel-e a regények, a novellák, a versek jellemformáló erejében? — Természetesen, azt azonban hozzá kell tennem, hogy karakterünket magunk alakítjuk, azaz mi döntjük el, hogy a különböző hatások közül melyiknek engedünk, s melyiket tartjuk távol tőlünk. — Mi a véleményed az ifjú írókat támogató, felkaroló szervekről? — Sejtem, hogy elsősorban az őket tömörítő József Attila körre gondoltok. Kétségkívül számíthatnak rá. Azt azonban hadd jegyezzem meg, hogy a tagság — ez vonatkozik az írószövetségre is — senkit sem varázsol naggyá, ezért mindenkinek magának kell megküzdenie, mert csak abból lesz valaki, aki ezért megfizette az iskolapénzt. A Művészeti Alap áldásos küldetést tölt be: a csak hivatásuknak élők, a szabadúszók számára ellátja a munkáltatói feladatokat, intézi a táppénzes ügyeket, ösztöndíjakat ad, azaz — lehetőségedhez képest — megteremti a háborítatlan tevékenység feltételeit. — Szerinted milyenek a mai fiatalok? A vendég így felelt: — Mondjátok el ti: milyennek tartjátok magatoDr. Molnár József: Heves megyei pedagógusok a tanácshatalom közoktatásügyi törekvéseiért Amikor a Közoktatásügyi Népbiztosság elrendelte az összes oktatási és kulturális célokat szol. gáló épületeknek, iskoláknak, múzeumoknak, interná- tusoknak stb. állami kezelésbe való vételét, ennek megfelelően a megyei tan. felügyelő lefoglalta a líceumi könyvtárat, a képtárat, a papneveldében levő könyvtárakat, a Líceumban levő múzeumot, a szerzetesi rend. házak könyvtárait stb. Ezek. nek egy részét lepecsételte s a kulcsokat a direktóriumban helyezte el. Mindezekről nyomban értesítette a Köz- oktatásügyi Népbiztosságot. Miután az új rend a me. gye összes kultúrintézményét a tanfelügyelő hatáskörébe utalta, ennek megfe. lelően nyomban megalakította a tíztagú megyei kul- túrügyi szakosztályt, melynek tagjaiul a különböző intézetek legértékesebb erőit szemelte ki. A központi direktórium a tanfelügyelő választását jóváhagyta. A megyei kultúrügyi szakosztály döntött minden fontos személyügyi és adminisztratív kérdésben. Az ügyeket j szakosztály szakreferense készítette elő a tárgyalásra. A kultúrszakosztály mintegy előképe volt a később meg. alakult művelődési osztályoknak. „A Forradalmi Kormányzótanács LIV. sz. rendeletével 1919. április 12-én a művelődés és oktatás ügyének igazgatását a tanácsok keretében alakult művelődési osztályokra bízta. Az iskolai ügyek ellenőrzésére és intézésére iskolai bizottságok alakultak, melyben arányosan vettek részt az oktatásüggyel hivatásosan foglalkozók és a szülők. Az iskolai bizottságok a tanulók fegyelmi ügyeinek intézésénél a 14 évnél idősebb tanulók megbízottait is be. vonták.” A SÚLYOS POLITIKAI és gazdasági nehézségekkel küzdő Tanácsköztársaság elsőrendű feladatának tekintette az iskolák és a nevelés ügyét Midőn a Tanács- köztársaság a köznevelést állami feladatnak tekintette, s ennek megfelelően minden iskolát államosított, ugyanakkor gondoskodni kívánt a köznevelés legintenzívebb továbbfejlesztéséről is. A tanácskormány megkezdte a 8. osztályos népiskola megteremtését, és kimondotta, hogy minden gyermek egy- egy, maximálisan 40 főből álló osztályban nyerjen el. helyezést Tekintettel az iskolaügy addigi elhanyagolt állapotára, a kitűzött cél óriási feladatokat rótt mind magára a Tanácsköztársaságra, mind' pedig annak minden egyes tanügyi dolgozójára. Heves megye — sajnos — hírhedt volt arról, hogy sok iskolájában egy tanterme 150-nél is több tanuló jutott. Megyénkben a tanulók 58 %-a tanult a törvényellenesen zsúfolt iskolában. A legnagyobb gondot tehát a tanteremhiány okozta, mert új tantermeket máról holnapra nem lehetett elővarázsolni. (Folytatjuk) kát! Vegyétek át most az én módszeremet és saját szájízetek szerint határozzátok meg a fogalmat. Méghozzá úgy, hdg.v elvetitek a megszokott sablonokat! A gyerekek örömest engedtek a felmérésnek, s egymást kiegészítve összegeztek: — Ez nem korhoz kötődő kategória, hanem attól teljesen független szellemi állapot. Jellemzője a világ dolgai iránti érzékenység, a nyíltság, a következetes vá- laszkeresés, a betokosodás elutasítása, a küzdésvágy, a nagy, a nemes feladatok önzetlen vállalása... Az egyik fiú panaszkodni kezd, s a tanulással járó kötelességek sorára hivatkozik.1 Az ezzel kapcsolatos útra- való nemcsak neki, hanem másoknak is szól. — Nem voltam soha eminens, nem töltöttem összes szabad időmet a könyvek mellett, mégis azt vallom, hogy az állandó ismeretgyarapításról soha nem lehet lemondani. S ez különösképp rátok vonatkozik. Ti az egyre bonyolultabb termelőeszközök birtokosai tesztek. Néhány évvel ezelőtt a nyugatnémet légitársaság mintegy huszonöt vezető szakembere sztrájkba lépett, s akciójuk* megbénította a tízezreket foglalkoztató hatalmas gépezetet. Az ok világos: senki-: vei nem pótolhatták őket! Nos, némileg hasonló lesz a jövő nemzedékek helyzete is. Péter bácsi helyett János szaki is beveri a szöget a falba, ha arra utasítja főnöke. Az űrrepülés irányítóii; azonban képtelenség máróí holnapra kicserélni. Ez a szellemi tőke rangja, s ez jókora felelősségei is jár. Ter-t mészetesen csak akkor érhető el, ha végigmentek a Tudáshoz vezető, olykor kité-’ rőkkel tarkított, igen fára da ságos úújn. Köziben olyan-* ná kell lennetek — s most a neves kutató Szent-Györgyi Albert szavait idézem, mert annyira kifejezőek és megka- póak —, hogy méltókká váljatok mások szeretetére. Ifjúságról beszélgettünk, hadd toldjam meg egy észrevétellel. Napjaink korosztályai egyben megegyeznek: kissé gyávák. Attól is tartanak, amitől egyáltalán nem kellene. Fáznak a véleménynyilvánítástól, mert esetleg ugrik az előléptetés, a prémium. Ez az óvatoskodás oda vezet, hogy lemondanak az önmegvalósításról, s eltompulnak, beleszürkülnek a folyvást rohanásba, sablonokkal, közhelyekkel bástyázzák körül magukat. Ne váljatok ilyenekké, ezért kardoskodik minden valamire való író. Jusson mindig időtök a trntalmas kapcsolatok teremtésére, ne csak nézzetek, hanem lássatok is.~J Ä jő kétórás találkozó után a krónikástól így búcsúzott Czakó Gábor: — Azt kaptam, amit reméltem. Nekem legalább annyit adott ez az összejövetel, mint a fiúknak és lányoknak, hiszen arról győzött meg, hogy a stafétaváltók nemes lendülete töretlen, azaz felesleges aggódni az utánpótlás miatt... Egykor még büszkék lehetünk rájuk, s ha arra neveljük őket, meglelik a szavak igazi tartalmát. Pécsi István
