Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

Munkaerő-átcsoportosítás Emberségesen, ésszerűen Interjú Herceg Károllyal, a vasasszakszervezet főtitkárával Legfontosabb feladatok a mezőgazdaságban 9 Felhívás megyénk termelőszövetkezeteihez és állami gazdaságaihoz Tizenhárom évvel ezelőtt megfogalmazott mondát: „Gazdaságpolitikánk fontos elve a lakosság foglalkozta­tási színvonalának jövőbeni fenntartása és a dolgozók munkához való jogának biz­tosítása, számolva azzal, hogy ez csakis a vállalatok és az ágazatok közötti — a termelés kívánatos szerkeze­ti módosulásával összefüggő — munkaerőmozgás és -át­csoportosítás mellett lehet­séges.” A Központi Bizott­ság 1966 "májusi ülésén elfo­gadott határozatából idéztük a fentieket. A gazdasági — közelebbről pedig a munka­ügyi — kérdések iránt csak felületesen érdeklődők szá­rmára úgy tűnik, hogy „a termelés kívánatos szerkezeti módosulásával összefüggő munkaerő-átcsoportosításra” eddig jószerével sehol és senki sem szánta el magát. Néhány — a legutóbbi hóna­pokban foganatosított — konkrét és nagyon határozott vállalati intézkedés talán ezért is keltett feltűnést. Nos: valóban visszhangtalan maradt-e a tizenhárom évvel ezelőtti elhatározás; s egy­általán: miként véleked­jünk a munkaerő-átcsopor­tosításról, hogyan értékeljük az ezzel kapcsolatos vállala­ti kezdeményezéseket? Ezek voltak az indítókérdései an­nak az interjúnak, amit Herceg Károllyal, a vasas­szakszervezet főtitkárával készítettem. — Hogy a munkaerő-át­csoportosítás ügyében semmi sem történt, az enyhén szól­va tévedés. Ama bizonyos tizenhárom évvel ezelőtti — egyébként a gazdaságirányí­tás reformjáról szóló — ha­tározatot megelőzően is tör­téntek konkrét intézkedések, éppen a termékszerkezet korszerűsítésével kapcsola­tos átcsoportosításokra. A hatvanas évek elején indult a járműprogram; nem sokkal ezután a számítógép-prog­ram, hogy csak a legjelentő­sebb gépipari vállalkozásokat említsem. Mindkét program szükségszerű és kikerülhetet­len feltétele volt a munka­erő ■ átcsoportosítása, az em­berek mozgatása. — Munkaerő-átcsoporto­sítás, vagy tudálékosabban fogalmazva — tervszerű és szervezett munkaerő­mobilizáció. .. Ezt a kate­góriát a munkaügyi szak­emberek a korszerűbb ter­melési szerkezet kialakítá­sához, a hatékonyság tar- fás növeléséhez, illetve az új technika, vagy techno­lógia alkalmazásához kap­csolódó végleges munka­erő-átcsoportosítások je­lölésére tartják fenn. Az iménti két példa vajon ide sorolható-e? — Feltétlenül. Az Ikarus mátyásföldi és székesfehér­vári gyárában, vagy a Video­tonban annak idején a ter­mékszerkezet korszerűsítésére szánták el magukat, mely elhatározásnak természete­sen munkaügyi konzekven­ciái is voltak, értem ezen a belső munkaerő-átcsoporto­sítást, a továbbképzést és az átképzést. De ha nem lenne eléggé meggyőző e két példa, akkor nézzük tovább az eseményeket: a Bakony Művek bekapcsolódása a Zsiguli-programba; a vala­mikori Vörös Csillag Trak­torgyár emlékezetes profil- váltása, s az ehhez kapcso­lódó átszervezés a Magyar Hajó- és Darugyárban vég­rehajtott termékstruktúra­korszerűsítés. .. De sorolom majd tovább is, csak hadd jegyezzem meg közbevetőleg: a munkaerő-átcsoportosítás­nak nem egyedüli és kizáró­lagos formája a vállalatok közötti átcsoportosítás. Sőt: meggyőződésem, hogy ehhez a módszerhez csak a végső esetben szabad hozzányúlni. Mert ne feledjük: az átcso­portosítás a termékstruktúra, illetve a termelési szerkezet korszerűsítésének velejárója. S ebből logikusan követke­zik, hogy adott esetben a munkát, a gyártmányokat, a termékprofilt is lehet, sőt kell mozgatni, ha úgy tet­szik, átcsoportosítani. Visz- szatérvs az iménti példák­hoz: a Bakony Művekben vadonatúj profil jelent meg, a Videotonban, a számító- gépgyártással- szintén, és hadd ne ismételjem az egy­szer már említett többi vál­lalatot is. Az új, illetve a korszerűsített profilok azon­ban munkaügyi felkészültség nélkül aligha honosodhattak volna meg. Vagyis az emlí­tett esetekben a munkaerő tervszerű, szervezett és jó­részt vállalatokon belüli át­csoportosításának lehettünk tanúi. Azért mondom, hogy „jórészt.. . ”, mert e profilok meghonosításához jelentős létszámbővítés is kellett, s ez esetben megint csak ér­vényesülnie kellett a terv- szerűségnek, a tudatosság­nak. Hogy tudniillik például a Székesfehérvárott, illetve a város vonzáskörzetében még fellelhető úgynevezett sza­bad munkaerő elsősorban a járműiparral és a számítás- technikával foglalkozó üze­mekben vállaljon munkát. Lényegében ez is tervszerű, a gazdasági célok és gazdasá. gossági megfontolások által tudatosan irányított munka­erő-mobilizáció. — E közbevetett, de nem mellékes kitérő után, térjünk vissza a példák­hoz, a konkrét esetekhez. — Csak számokat sorolok: az elmúlt három évben a KGM felügyelete alá tartozó budapesti kohászati és gép­ipari vállalatok, különböző megfontolásokból, jó néhány telephelyüket felszámolták, minek következtében több mint 2500 ember átcsoporto­sításáról kellett gondoskod­ni. Ismétlem: egyetlen ipar­ágban, és ott is csak a mi­nisztériumi vállalatoknál történtek ezek a változások. Sorolhatnám még a szövet­kezeti és tanácsi vállalatok adatait, de talán ezek nélkül is sikerült meggyőző módon bizonyítanom, hogy a mun­kaerő-átcsoportosítás nem újabb keletű jelenség. Más kérdés, hogy a folyamat meglehetősen lassú, vonta­tott, s hogy az elhatározott intézkedéseket is többnyire csak nehezen, körülményesen hajtattuk végre. — Vagyis gyorsítani kel­lene a gazdaságtalanul működő telephelyek fel­számolását, illetve... — ... illetve, és sokkal inkább gyorsítani kellene a termékprofil korszerűsítését, a gazdaságos termelés feltété, leinek megteremtését. A gyárak, vagy telephelyek megszüntetésében, átszerve­zésében rejlő racionalizálási tartalékok, szerintem, jó­részt kimerültek. Most in­kább arra lenne szükség, hogy a meglevő üzemekbe a gazdaságis termelés feltéte­leit biztosító ' termékprofilt honosítsuk meg. Tehát, a le­hetőség szerint, a munkát és ne a munkást mozgassuk. Ha pedig mozgatni kell a mun­kavállalót, akkor ez elsősor­ban a vállalaton belül tör­ténjék, átképzéssel, újabb szakma tudnivalóinak elsa­játításával, munkahelycseré­vel stb. Ami mellett persze elképzelhető a vállalatok kö­zötti, szükségszerű átcsopor­tosítás is. — Akár vállalatok kö­zött, akár a vállalaton be­lül kell mozgatni az em­bereket, a dolog minden­" képpen nehéz. Nehéz, mert a termelőerők legértéke­sebb és legérzékenyebb té­nyezőjéről, az emberről van szó, akivel kapcsolat­ban nem lehet kizárólag gazdasági megfontolásokat érvényesíttetni. — Mielőtt megkérdezné, hogy a munkaerő-átcsoporto­sítással kapcsolatban mi a fontosabb: a szűkebb érte­lemben vett közgazdasági döntés, vagy a politikai munka, hadd jegyezzem meg, hogy itt is felfedezhető két végletes gondolkodás- mód. Az egyik az úgyneve­zett technokrata szemlélet, tehát amikor kizárólag csak a gazdasági megfontolás alapján döntének. Hogy e döntéseknek , nem lényegte­len társadalompolitikai kö­vetkezményei is vannak, azt ugyan a technokraták sem vitatják, ám e problémák megoldását valahogy termé­szetes, szinte magától értető- ' dő feladatként ítélik meg, amit majd kizárólag a tár­sadalmi szervek oldanak meg. Hogy miként, hogyan és milyen eredménnyel, nos az legyen az ő gondjuk. A másik véglet, és ez már ne­hezebben fogalmazható meg: amikor minden változtatás­tól — pontosabban: minden, az embereket is közvetlenül érintő változtatástól — is mereven elzárkóznak, vagy időtlen időkig halogatják e változtatásokat éppen arra való hivatkozással, hogy be­láthatatlan, nehezen kivéd­hető társadalompolitikai kö­vetkezményei lesznek. Ez a gondolkodásmód számol ugyan a politikai következ­ményekkel, de nem számol a gazdasági szükségszerűség­gel. S hogy létezik e két vég­let, az szerintem arra ve­zethető vissza, hogy nincs még mindenütt egységes szemlélet, következésképpen nincs összehangolt, és azo­nos célok megvalósítása ér­dekében történő cselekvés a gazdasági szakemberek, a politikai munkások, illetve az általuk képviselt intéz­mények, szervezetek között. Ha szabad így fogalmaz­nom: egyszerre kellene lépni azonos célok érdekében, ami már csak azért sem lenne megoldhatatlan, mert a cé­lokat mindig egymással egyetértésben határozzuk el. —Akkor mégis miért az esetleges nézeteltérés? — Mert a végrehajtásban közbeszólnak az egyéni, a személyes indítékok, meg­fontolások, és még inkább, mert időnként megfeledke­zünk az elhatározott célok megvalósításának feltételei­ről. .. — Mire gondol? — Többek között a távla­ti munkaerő-tervezésre. Hiá­ba határozunk el hosszabb távra érvényes gazdaságfej­lesztési terveket, ha nem tudjuk megmondani, hogy e tervek végrehajtásához mi­lyen mennyiségű és milyen összetételű munkaerőre lesz szükség. Tehát, hogy — pél­dául: az elektronikai ipar fejlesztéséhez — hány és milyen mérnökre, hány és MINDENKIT érzékenyen érint, ha a rendőri szervek tevékenysége kerül szóba bárhol. Vannak, akik indu­latosan kifakadnak, mert szerintük túlságosan kesz­tyűs kézzel bánnak a rend. őrök a garázda személyek­kel, mások viszont azt hang­súlyozzák, hogy nálunk ál­talában rend és nyugalom van, még a késő éjszakai órákban is, még a település szélén levő utcákban is. Kinek van igaza? Erre a kérdésre nem könnyű vála­szolni, de lehet és kell is vá­laszolni. És még csak nem is a statisztikai adatokra ha. gyatkozva csupán. Ha igaz másutt a tétel, itt még in. kább igaz: a tendenciákat kell felismerni és értékelni. Azt a mozgást, amely az egyes bűncselekmények gya­koriságában fejeződik ki. Ennek alapján állíthatjuk, hogy Gyöngyösön és a kör­nyékén ma nyugodtabb, bé_ késebb, kiegyensúlyozottabb az élet, a rend és a közbiz­tonság, mint volt korábban. Ez a javulás két okra ve­zethető vissza a vélemé­nyünk szerint. Az egyik: ha. tározottabbak lettek a rend­őri intézkedések, ugyanak­kor kulturáltabbak is, ami például a hatósági szemé­lyek elleni erőszakos cse­lekmények számának csök­kentésében is tetten érhetők. A másik ok: a lakosság köz­reműködése a közrend és a milyen szakmunkásra, a se­géd- és betanított munkások milyen arányára lesz szüksé­günk, hogy ez a — jövőnk szempontjából léfontosságú — iparág elképzeléseink sze­rint fejlődjék. Mert — és kell-e mondanom? —, az elektronikai ipar fejlesztésé­hez nélkülözhetetlen munka­erőt már most, ezekben az években kell biztosítani, mégpedig a fejlesztés céljai­hoz igazodó beiskolázással. S mert nincsenek ilyen mun­kaerő-prognózisok, így félő, hogy a fejlesztési elképzelé­sek megvalósításakor, mun­kaügyi vonalon szükségmeg­oldásokhoz kell nyúlnunk. Ez pedig nagyon megnehezí­ti a politikai munkát. És még valamit: tudomá­sul kell venni, hogy minden olyan akció, minden olyan intézkedés, ha úgy tetszik, az egyes ember érdekeit vé­dő „közbeszólás”, nem kizá­rólag és nem elsősorban hu­manisztikus, vagy éppen szo­ciális megfontolásokból tör­ténik, hanem annak tudatá­ban, és annak felismerésé­vel, hogy a termelőerők leg­fontosabb, legértékesebb és legérzékenyebb tényezőjéről, az emberről van szó. Ezt már említettük, de nem árt újra és újra hangsúlyozni! Ugyanis az ember, csak ak­kor lesz teljes értékű „ter­melési tényező”, ha megte­remtjük az emberi munka­végzés optimális feltételeit. Ellenkező esetben fásult, megfáradt, feladataikat ked­vetlenül végző emberekkel kellene dolgoznunk, és ez valóban beláthatatlan követ­kezményekhez vezethet. És ismétlem: hogy elkerüljük e nemkívánatos következmé­nyeket," az nemcsak a politikai munkások dolga. Megfontolt és felelős gazdasági dönté­sek, e döntések végrehajtá­sának feltételei, és türelmes, szakszerű politikai tevékeny­ség: ez a sikeres struktúra- átalakítás és munkaerő-át­csoportosítás záloga. Amihez persze az elhatározott célok egységes értelmezése, s e cé­lok megvalósítása érdekében történő egységes cselekvés nélkülözhetetlen. — Köszönöm az interjút. Vértes Csaba közbiztonság megőrzésében és fenntartásában. Azt szokták mondani, nem szívesen avatkozik bele sen­ki másnak az ügyeibe. Ha valahol dulakodnak, inkább gyorsan arrébb megy min­denki, nehogy belekevered­jenek az ilyen ügybe. Ez így egyszerűen nem igaz, ahogy a rendőri ta­pasztalatok bizonyítják. Sőt'! A leggyakrabban 1 a szom- : szédok, az ismerősök avat- ‘ koznak bele a családi per­patvarokba. Igyekeznek meg. fékezni a szesztől „erőssé” vált férjet, ha tudják, sok­szor úgy is, hogy egyszerű­en lefogják a család fejét, ha annak ölele már ütésre lendült. Ha nem bírnak ve­le, szaladnak értesíteni a rendőrséget. MERT, UGYE, az alkohol. A rendezetlen családi élet, a válás utáni együttlakás és a bosszúvágy akkor válik a cselekvés rugójává, ha már néhány féldeci vagy üveg sör felerősíti. Egyik-másik esetben nincs is szükség az ilyen kivételes .doppingra”, hiszen az együttélést az tette elviselhetetlenné, hogy a férj, az apa állandóan emelgeti a poharat és csak a legritkább esetben ért haza józanul. Az alkalom is módot ad a bűnelkövetésre, ahogy a ré­gi közmondás is állítja. Mos. tanában a járművek keltik fel néhány személy figyel­A rendkívüli téli és tava­szi időjárás és a májusi aszály jelentősen csökkentet­te a terméskilátásokat Heves megyében is. Hogy a mező­gazdasági üzemek mérsékel­jék a veszteségeket, a már megtett intézkedések mel­lett további erőket kell moz­gósítaniuk. Éppen ezért a megyei vezető szer­vek és a TESZÖV közös felhívást tett közzé, melyben felszólítja a gazda­ságokat, hogy mérjék fel mindenütt, tudják-e teljesí­teni idei termelési tervüket, s vizsgálják meg a kiesések várható hatását. Ennek is­meretében készüljenek üze­mi intézkedési tervek, me­lyek elsősorban az árbevétel pótlásának lehetőségeit és a költségek ésszerű csökkenté­sét helyezzék előtérbe. A számba jöhető intézke­dések természetesen függe­nek az üzemi adottságoktól — gazdaságonként eltérőek, de a megyei szervek néhány általános tennivalóra is fel­hívják a figyelmet. Elsősorban arra, hogy a gazdaságok maximálisan használják ki öntözési lehe­tőségeiket, éjjel-nappal üze­meljenek az öntözőberen­dezések. Az AGROKER egyébként-rendelkezik az eh­hez szükséges gépekkel, sze­alkohol mét. Elég sokan mentek a rendőrségre az utóbbi idők­ben azzal a bejelentéssel, hogy a lakásuk előtt parko­ló autójukat feltörték és ki­fosztották. De volt, amikor a kereket szerelték le vagy a lámpákat. A mátrai tele­pülések is kedvenc vadász- területnek bizonyultak. Hó­napokig nem történt váS)_ zás és egyre .többen mérge­lődtek. Majd a rendőrök­nek sikerült azok nyomára bukkanni, akik kis csapatot alkotva dézsmálták meg a járműveket. Most lakat alatt várják sorsuk további ala­kulását. A javak megszerzése utá­ni vágy szintén azon a listán szerepel, amelyen a bűncse­lekményeket kiváltó okok ta­lálhatók. Bár csökkent a társadalmi . tulajdon elleni vétségek száma, még min. dig nem elég szigorú a bel­ső ellenőrzés az üzemekben és a vállalatoknál. A lopások főként az ipari üzemekben fordulnak elő, a betörés pe­dig a kereskedelmi és ven­déglátóipari üzletekben. Oly­kor, szinte kínálják a lehe­tőséget az üzletek, annyira egyszerűek a zárak és a la­katok rajtuk. Ha van rács, sokszor az is csak afféle tessék-lássék megoldás. Ami­kor a betörők elvonulnak, akkor már hiábavaló a sápí- tozás, és a biztonságosabb eszközök felszerelése. Illet­ve: még mindig jobb később, mint soha. Sokan mondják, hogy a fiatalkorúak körében eléggé elterjedt a bűnözés. A sta­tisztika szerint a korábbi vonatkozó adatok nem vál­relvényekkel, felszerelésék- kel. s Már csak azért is igye­kezniük kell a mezőgazdasá­gi üzemeknek, mert a Szá­razság miatt rohamosan csök­kennek a vízkészletek, s a későbbiekben öntözési korlá­tozásokra is sor kerülhet. A rendkívüli időjárás kö­vetkeztében előreláthatóan mintegy két héttel korábban kezdődhet a tarlóvetés, ami jelentősen javíthatja a gaz­daságok termelési eredmé­nyét. A felhívás ezért is szorgalmazza, hogy a leara­tott részeken zöldborsót, uborkát, káposztaféléket, rövid tenyészidejű kukoricát és napraforgót vessenek a gazdaságok. A korábbi évek­ben is több üzem pénzügyi helyzetét billentette helyre a lucerna és vöröshere magfo­gás, amit a lehetőségekhez mértan az idén is mind na­gyobb területen keld elvé­gezni. A felhívás külön is figyel­mezteti a gazdaságokat aki­egészítő és melléktevékeny­ségek jobb kihasználására, a kiadások csökkentésére az anyag- és energiatakarékos­ságra. Fokozott gondot kell fordítani az ésszerű és meg­felelő takarékosságra és a tömegtakarmány, illetve mel­léktermék fokozott hasznosí­tására. toztak. Tehát nincs emelke­dés. Akik viszont bűncselek­ményt követnek el már ti­zenéves korukban, azok ál­talában lopnak, gépjármű­veket fosztogatnak. Tegyük hozzá: a fiatalkorúak közül' a kisebb hányad az, amely cigány származású és vala­milyen bűncselekményt kö­vet el. Pedig a közvélemény hajlamos bizonyos felelőtlen megállapítások megfogalma­zására a cigányokkal kap­csolatban. Az eddigiekből is kitűnt, hogy a rendőrség munkája egyre hatékonyabb lett. Ha az adatokat is segítségül hívjuk, azt állapíthatjuk meg, hogy a nyomozás ered. ményessége túlhaladja a het­venöt százalékos arányt, a nyomozás időtartama pedig még ennél is jobb, mivel csupán az ügyek egy száza, lékát nem sikerül hatvan nap alatt tisztázni. Nem kell magyarázni, a legfőbb eszköz a közrend és á közbiztonság szilárdításá­hoz a megelőzés. A külön­böző ellenőrzések számát tehát igyekszik a rendőrség fokozni, hogy ezek során „kiszűrje” a garázda szemé­lyeket, az ittas vezetőket, a körözött embereket, és egy­szerűen a jelenlétével intse fegyelmezett magatartásra azokat, akik különben kony. nyen megfeledkeznek ma­gukról. MONDTUK MAR, segít a rendőrségnek a lakosság is, ahogyan segítenek az ön­kéntes rendőrök is. Ez a társadalmi összefogás a biz­tosítéka annak, hogy a köz­rend és a közbiztonság to. vább erősödik és szilárdul Gyöngyösön és a környékén, ahogy ezt a városi tanács is megállapította a legutóbbi ülésén. G. Molnár Ferenc lajdnem mindig az A bűncselekmények többsége kisebb súlyú. Növekvő mértékű az erőszakos esetek száma. A családi perpatvar elvezethet még a gyilkosságig is. A feltört autók fosztoga­tói lebuktak. A szomszédok mindig készek segíteni. Ha kell, kényszerelvonókúrát alkalmaznak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents