Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

Heti külpolitikai összefoilalónk j Tollhegyen A gondos megfigyelők ugyan nem észlelték rajta az egészségromlás semmifajta külső jelét, Vorster, a dél- afrikai rendszer miniszterelnöke tavaly ősszel mégis megrendült egészségi állapotára való tekintettel köszönt le tisztségéről. Pontosabban: felfelé buktatták miután a fajüldöző rezsim államelnöke lett Nem sokáig maradt meg új posztóján, a héten kény­telen volt lemondani. Ezúttal elmaradt minden orvosi in­dok, sokkal prózaibb ügyek kerültek szóba. Kiderült, hogy Vorster nemcsak részese volt annak a több tízmillió dolláros vesztegetésnek, amelynek során külföldi lapokat ) és politikusokat próbáltak megvásárolni, hanem jócskán I jutott a saját zsebére is, a titkos alapokból. } Vorster tehát távozott, de most híre jár, hogy Botha , (akkori hadügyminiszter és jelenlegi kormányfő) ugyan­ul csak érdekelt volt a botrányban. Lehet, hogy az ő egész- j ségével is hamarosan baj lesz — s ez nem lenne meglepő j a dél-afrikai kórkép ismeretében. A hét kérdései 1. Mi az oka Olaszország kormány ozhatatlanságá­nak”? Róma a választások utáni, szokott másnaposság képét mutatja: az utcákon söprik a röpcédulákat, a falakról va­karják a plakátmaradvá­nyokat, s a politikai közpon­tokban különböző képleteket állítanak fel egy lehetséges kormánytöbbségről. Csak­hogy az erőviszonyokban nem történt' lényeges elto­lódás, tehát a kibontakozás semmivel sem mutatkozik egyszerűbbnek. Leginkább a középbal­formula feltámasztását em­legetik, ami a keresztényde­mokraták és a szocialisták együttműködésére alapozód­na. De a kereszténydemokra­ták 0,5 százalékkal kevesebb szavazatot kapnak, mint az előző választásokon, a szo­cialistákat pedig felelőtlen demagógiájuk sem emelte a 10 százalék fölé. s nyeresé­gük mindössze egyötöd szá­zalék. Ha a rendkívüli vá­lasztások előtt nem sikerült kormányt alakítani e furcsa párosnak, miért jönne létre most tartósabb kabinet rész­vételükkel, amikor összesí­tett szavazatarányuk csök­kent? Legfeljebb toldozás- foldozásról, átmeneti megol­dásokról lehet szó. Igaza lenne azoknak, akik olyan szívesen hangoztatják Olaszország „kormányozha- taüanságát”? Nyilván nem arról van szó, hogy Itáliát lehetetlen kormányozni, de egy szilárd vezetés előfelté­tele. hogy az Olasz Kommu­nista Párt megfelelő módon részt vegyen benne. Tény, hogy a minden oldalról tűz alá vett OKP szavazatokat vesztett a választásokon, de így sem tudták a 30 százalék alá szorítani. A párt válto­zatlanul hajlandó szerepet és felelősséget vállalni egy de­mokratikus kibontakozásban, ám csakis tényleges részvé­tellel. (Bizonyos kommunis­ta szavazatok lemorzsolódá­sának éppen az lehetett az oka, hogy miközben a párt tartotta magát a megállapo­dásokhoz és támogatta a kor­mányt, igazi beleszóláshoz nem jutott a döntések hoza­talánál.) A kereszténydemokraták a választások előtt elvetették — egyelőre most is elvetik — a „kommunista kérdés” ésszerű rendezését. Ezért az „olasz betegségre” aligha lesz hatékony gyógyír, nagy­jából a régi problémák ma­radnak. 2. Miért kellett lemondania a portugál kormánynak? Lisszabonban nem keltett különösebb meglepetést, hogy a Mota Pinto kormány — megelőzve egy biztos parla­menti bukást — benyújtotta lemondását. A jobboldali jo­gászprofesszor kabinetje, amelynek működéséhez a ki­osztott földek visszavétele, államosított üzemek vissza­adása a tőkéseknek, a dolgo­zókat különösen sújtó nad- rágszíjmeghúzó gazdaságpoli­tika fűződött, elvesztette a bizalmat az utcákon, s nem sokkal később a parlament­ben is. A köztársasági elnöknek még egy lehetősége lenne: az alkotmány értelmében ugyan­is háromszor nevezhet ki hivatalnok kormányt. Két bukás után azonban a har­madik nekifutás sem ígérhet igazi eredményeket. Kínál­kozna Portugáliában is a rendkívüli választás kiírása. Csakhogy 1980 tavaszán mindenképpen választásokat kell tartani, akkor is, ha most idő előtt szólítják a szava­zókat az urnákhoz. Ráadá­sul 1979 végén általános helyhatóság} választások van­nak napirenden, 1981 elején pedig elnökválasztás. Fenn­áll a veszélye annak, hogy miközben Portugália a gaz­dasági válságjelenségekkel, az évi 20 százalékos inflá­cióval és súlyos munkanél­küliséggel küzd, szinte éve­ken át hiányzik majd a nyu­godt, konstruktív légkör. A kiút kézenfekvő lenne, mivel a kommunistáknak és a szocialistáknak szilárd par­lamenti többségük van, kí­nálkozva egy baloldali-de­mokratikus alternatíva. Ezt azonban a szocialista veze­tés elutasítja, különösen most, amikor a közös piaci felvé­telben látja a „csoda” lehe­tőségét. Reális lépés lenne a négy parlamenti párt átme­neti megegyezése is, s ter­mészetesen nem kizárt a rendkívüli választások meg­rendezése sem. A Portugál Kommunista Párt, amely a napokban tar­Harcok Nicaraguában MANAGUA, MEXIKÓVÁ­ROS (MTI): A sandinista erők teljes mértékben ellenőrzik a hely­zetet Masayában, a somo- zista nemzeti gárda egységei feladták a harcot és a város elhagyására kényszerültek — adta hírül pénteken a San­dinista Nemzeti Felszabadí- tási Front úgynevezett külső bizottsága Mexikóvárosban nyilvánosságra hozott köz­leményében. A felszabadító erők immár öt napja ellen­őrzik León, Matagalpa, ki­1919. június 10., vasárnap lene napja Ostional városát — teszi hozzá a közlemény. Nyugati hírügynökségi be­számolók szerint a kormány- csapatok szombaton ellentá­madást kezdtek Maysa és Matagalpa visszafoglalásá­ért. Az ellentámadás meg­indításának tényét maga a diktátor közölte pénteken éjjel egy telefoninterjújá­ban. E jelentések arról tu­dósítanak, hogy Somoza nemzeti gárdája légierő, páncélosok és nehéztüzérség bevetésével kísérli meg a vá­rosok visszafoglalását. A Masaya elleni támadással nemcsak ebből a városból akarják visszaszorítani a fel­szabadító erőket, hanem a fővárost péntek óta körülzá­ró sandinista gyűrűt is meg­kísérlik áttörni. totta mes Kongresszusát, ere­je és növekvő tömegbefolyá- sa tudatában várja a fejle­ményeket. Ez természetesen nem passzív szemlélődés, á PKP hajlandó minden olyan módot megvizsgálni, amely valóban kivezetne a válság­ból. Ez a lehetőség azonban nemcsak rajta, hanem a több; politikai erőkön is mú­lik, főként a legnagyobb parlamenti képviselettel ren­delkező szocialistákon. 3. Mi a helyzet Afganisz­tánban? A Kabulból érkezett mind gyakoribb jelentések általá­ban két nagy csoportra oszt­hatók. Mind több örvendetes hírt kapunk arról, hogy Af­ganisztánban folytatódik a forradalmi konszolidáció, meggyorsult a földreform végrehajtása, szövetkezeti gazdaságokat hoznak létre, sikeresen folyik az írástu­datlanság felszámolása, nagy .erőfeszítéseket tesznek,a párt szervezésében. (A reformok azonban még olyan sajátos területre is kiterjedtek, hogy a forradalmi kormány külön rendelettel számolta fel a korábban kötelezőnek számí­tó menyasszony váltságot...) Az afganisztáni beszámolók ugyanakkor hírül adják, hogy ez a fejlődés nem megy konfliktusok nélkül. Előfordulnak reakciós szervezkedések. fegyveres bandákkal kell megküzdeni — a jobboldali elemek mel­lett az ultrabalos, főként kí­nai fegyverekkel rendelkező bandák is felforgató tevé­kenységet fejtenek ki. Mind­ezt megkönnyíti, hogy az ál­lamszerveződésnek még csak a kezdetén vannak, nehéz át­tekinteni a különböző törzsi érdekviszonyokat, s a kívá­natos gazdasági felemelke­dést sem lehet egy nap alatt megvalósítani. A nyitott ha­tárok, s a határmenti tör­zsek összemosódása elősegíti, a külső beavatkozást, amely főként Pakisztánból fenye­get, s az elmúlt napokban súlyos méreteket öltött. Egyes reakciós iráni csopor­tok is szeretnének a zava­rosban halászni. Végsősoron olyan imperialista körök áll­nak mögöttük, akik szívesen feltartóztatnák a közép-kele­ten megindult antiimperia- lista fejlődést Réti Ervin Boridén DELHI: Több mint háromszáz ál­dozatot követelt eddig az In­dia észak, északkeketi ré­szén hetek óta tartó rendkí­vüli hőség. A szárazság el­sősorban Bihar államot sújt­ja, ahol az elmúlt néhány hét alatt 220 ember halt meg a rendkívüli időjárás követ­keztében. BIRMINGHAM: Hat levélbomba robbant különböző birminghami pos­tahivatalokban. Az első je­lentések szerint 5 ember megsebesült. Egyelőre nem tudják, kik felelősek a ter­rorakcióért. BERN: Pénteken leleplezték a vi­lághírű fizikus, Albert Einstein szobrát Bemben. Az emlékművet annak a háznak a közelében állították fel, ahol Einstein relativitás-el­méletén dolgozott. MADRID: Egy spanyol ' hetilap, a „Sábado Gráfico” felmérése szerint Spanyolország lako­sainak száma május végén elérte a 37 400 000 főt. A lap legutóbbi számában megje­lent felmérés hozzáteszi hogy az ország évi 400 000 újszülöttjével az ötödik he­lyen áll Európában. WASHINGTON: Az amerikai közvélemény nyomására Carter elnök a kongresszus elé terjesztette azt a tövénytervezetet, amely hivatalos munkaszüneti nap­nak nyilvánítja az ismert polgárjogi harcos, Martin Luther King születésnapját, január 15-ét. BEJRÜT: Az izraeli légierő és tü­zérség pénteken, az ENSZ főtitkára által május 31-én bejelentett tűzszünetet meg­szegve, újabb agressziót kö­vetett el Dél-Libanon ellen. ACHILLE CAMPANILE (OLASZORSZÁG): A kamáslis angyal Önök, úgy gondolom, jól ismerik milánói városi par­kunkat, ezért nem is írom le, hanem rögtön rátérek a ■két szerencsétlen munkanél_ küli esetére, akik ezen a fa­gyos januári reggelen egy pádon ültek. Nem volt va­lami jó kedvük, mivel a fagy nem helyettesíti a munkát, és ha az embernek arról kell gondoskodnia, hol talál mun­kaalkalmat, ez aligha mele­gíti fel. A mi két munkanélkülink nem toprongyos, sőt... Van bennük valami választékos­ság: nadrágjuk még nem gyúródott meg, hanem cso­dálatosan ki van vasalva; kabátjuk, ha széllel" bélelt is, abszolút divatos — igaz, a két évvel ezelőtti divatot követi. Vagyis azon munka- nélküliek közül valók, akik még . szégyellik a szegénysé­güket. .. Persze mindezt rögtön fel­fogta az az úr, aki e pilla­natban halad el mellettük — méltóságteljes, tekintélyt parancsoló külsejű. Köze­lebb lép a szerencsétlenek­hez, és udvarias, tapintatos beszélgetésbe kezd. — A szegénység érthető... Maguk munkát keresnek — rögtön kitaláltam. Bármi­lyen munkát, hogy nyújt­hassanak valamit a család­juknak. .. Valamikor magám is átmentem ezen... Azt hi­szem, tudok magukon segí­teni. .. Űk pedig, az ostobák, vi­lágéletükben azt hjtték, hogy az angyalokról szóló törté­netek tündérmesék, amelye­ket a gyerekeknek találnak ki, és úgy vélték, hogy an­gyalok — legalábbis kamás- lisak — nincsenek. És íme, most előttük egy igazi an­gyal, aki gondosan meleg kabát alá dugta fehér szár­nyait, a kezében pedig cso­dáktól duzzadó, tekintélyes bőr aktatáska... — Tehát, uraim, tudok önök számára megfelelő munkát,, méghozzá állandót A pénzügyi igazgatóságon éppen új személyzetet kere­sek. Tudják, most arra ké­szülünk, hogy felemeljük az adókat, ám haladéktalan beszedésükhöz új, energikus munkatársak kellenek... — Éljenek az adók! —ki­áltották a jövendő energikus munkatársak, miközben kö­vették mentőangyalukat. És máris felfelé haladnak a komor homlokzatú épület lépcsőjén. — Várjanak itt — mond­ta a kamáslis angyal, eg- szobába vezetve őket. — Előbb egészségügy! vizsgája tón kell átesniük. Nálunk e Béss előtt értéke Alig néhány nap van még hátra a bécsi amerikai— szovjet csúcstalálkozóig. Az már szinte teljesen bizo­nyosnak látszik, hogy a ha­dászati támaió fegyverzetek korlátozásáról szóló SALT II. szerződés aláírása újabb lehetőségeket nyit a katonai enyhülés és a két' nagyhata­lom közötti - kapcsolatok fej­lődésének útján. HÉT ÉV TÁRGYALÁSAI Ismeretes, hogy a jelenlegi megállapodás kidolgozásán hosszú évekig munkálkodtak a két hatalom katonai és po­litikai szakértői, s számos alkalommal került sor tár­gyalásokra külügyminiszte­ri szinten is. Sőt, végered­ményben azt is ki lehet mon­dani, hogy a jelenlegi egyez­mény vázát lényegében a vlagyivosztoki Brezsnyev— Ford találkozó alkalmával hozták létre 1974 novembe­rében. Nem véletlen, hogy a SALT II. megfogalmazására ilyen hosszú idő szükségel­tetett: a világhatalmak kö­zötti katonai erőviszonyok igen súlyos kérdés, s érthető módon, mind a két állam ar­ra törekedett, hogy a tárgya­lások, illetve az egyezmény ne adjon lehetőséget arra, hogy a másik fél valamiféle­képpen is fölényhez juthas­son. Az egész megbeszélés­sorozat alapja, a tárgyaláso­kat meghatározó elv: az egyenlő biztonság követel­ményének kölcsönös elfoga­dása. Ez pedig nem enged­hette rrieg, hogy veszélyes kibúvókat hagyjanak a szö­vegben. Az évek során folytatott szívós tárgyalások azonban azt bizonyították: az Egye­sült Államok vezetésének, s elsősorban a monopoltőke legreakciósabb csoportosulá­sának a katonai-ipari komp­lexumnak nincs kedvére e fontos elv elfogadása, hiszen ez korlátozza globális poli­tikájának, hatalmi törekvé­seinek eszközeit, s nem utol­sósorban ■ lefékezi a nagy hasznot hozó fegyverkezési versenyt. Ez volt az oka annak, hogy az elmúlt években szá­mos támadást indítottak an­a szokás. Ha nincs semmi­féle komoly betegségük, üres formalitás az egész. De ha panaszuk van valamire, azonnal mondják meg. — Egészségesek vagyunk, mint a bika! — jelentették ki egyhangúlag a jövendő adószedők. — Becsszó, még náthánk se volt soha! — Jól van, vetkőzzenek le, nem zavarom önöket! És az angyal csöndben tá­vozott, bezárva maga után az ajtót. Ingek, kabátok, nadrágok és minden egyéb a padra repült. Tarka halom kelet­kezett. Néhány perc múlva az angyal újból benézett a szobába. — Kész? Rendben! Men­jenek a szomszéd szobába, mindjárt szólítani fogja önö­ket az orvos, már megbe­széltem vele... A két barát átment a szomszéd szobába és várt. Elmúlt öt perc, tíz, egy fél óra. .. Mikor már megké- kültek a hidegtől, kitárult az ajtó és a küszöbön meg­jelent a portás. — Mit csinálnak itt?! — mormogta -ijedten. — V. v- várjuk az o-o-or. vost — felelték fogvacogva a jövendő adószedők. — őrség! — üvöltött a portás. — örültek! Amint már bizonyára ki­találták, a kamáslis angyal eltűnt. A ruhákkal együtt. Egy óra múlva mindkét szenvedő alany a portás ál­tal adományozott rongyokba burkolva kilépett az utcára. A pénzügyi igazgatóság sú­lyos ajtaja dörögve csapódott be mögöttük. Egy járókelő együttérzően tekintett rájuk és azt mor­mogta : — Szent isten, hogy miket máinak az adófizetőkkel! (Zahemszky László fordítása) nak érdekében, hogy akadá­lyozzák a tárgyalások előre­haladását. Ilyen támadás volt az, amelynek során a SALT-megállapodásért cse­rében bel- és külpolitikai en­gedményeket követeltek a Szovjetuniótól, megpróbálták összekapcsolni a nemzeti fel­szabadító mozgalmának nyújtott testvéri segítség ügyét a hadászati fegyverek kölcsönös csökkentésével, vagy éppen a szocialista nagyhatalom belügyeibe avatkozva léptek fel, az úgy­nevezett „emberi jogok vé­delmében”. A SALT ELLENZŐI A tárgyalások sikerét' so­káig kétségessé tette, a tény: az amerikai katonai-ipari komplexum elérte, hogy Wa­shington újabb jelentős esz­közöket fordít fegyverzeté­nek korszerűsítésére. Kísér­letek történtek arra, hogy az új technológiával kifejlesz­tett hatdászati eszközöket, a hírhedt „szárnyas rakétákat” kivonják a tárgyalások kö-' réből, s ezzel fölényre tegye­nek szert. Végül is az ameri­kai kormányzat legfelsőbb köreiben a józan belátás erői kerekedtek felül, s a szer­ződés szövegének végére pont került. Ez azonban még nem minden! Az alá­írások után szükséges a megállapodás törvényerőre emelése, ratifikálása. Ehhez az amerikai 100 tagú szená­tusban kétharmados többség-' re van szükség, s ma még ez a szavazatmennyiség aligha van meg. A június 18-i aláírás után a Carter-kormány hosszú harcra számít, a törvényho­zók tucatjait kell megnyer­nie ahhoz, hogy 1979 végére a hosszadalmas procedura befejezéseként a SALT II. törvénnyé váljon. Kik ellen­zik a SALT-ot? Nos, elsősor­ban azok a hadiipari-katonai és tudományos körök, a tö­megtájékoztatásnak azok a személyiségei, akiknek a ka­tonai enyhülés semmikép­pen nincs érdekükben. A szélsőséges antikommunisták még mindig reménykednek a zsarolás lehetőségeiben, s a SALT-szerződést adunak hi­szik a haladó eszmék elleni küzdelmükben. Ezek azon­ban hiú remények! A HIDEGHABARŰ * ÁRNYÉKA A szerződés híveinek tá­bora Nyugaton is igen nagy. Az Egyesült Államok- jelen­legi kormányának vezető tagjai egy emberként állnak ki a SALT ratifikálásának érdekében, s maguk mögött tudhatják atlanti szövetsége­seiket is. Schmidt kancellár nyugatnémet kormányfő a minap arra figyelmeztetett: ha a 1 szerződést a szenátus visszautasítja, az csupán 1 a fegyverkezés új spirálját je­lentheti, de visszataszíthatja a világot a hidegháborúba. A hidegháború pedig az eny­hülés eredményeinek meg­semmisülését, s a pusztító nukleáris kataklizma lehető­ségét jelenti... A SALT értéke nem csu­pán a szerződésben számsze­rűleg megállapított fegyver- korlátozásban van. Igen va­lószínű, hogy a megállapo­dás törvénybe iktatása jóté­kony hatást gyakorolhat a többi fegyverzetcsökkentési és leszerelési tárgyalásra, ja- ■ vulhat az általános kelet—'• nyugati viszony, a sokoldalú gazdasági és kulturális kap­csolatok tovább fejlődhet­nek. A bécs! csúcson nyilván mindezt megvitatják, szám­ba veszik. Az első szocialis­ta hatalom és a tőkés világ vezető erejének érdekei ért­hetően nem azonosak: néze­teik és érdekeik ellenkeznek egymással. A háborús ve­szélygócok felszámolása, a nukleáris világégés elkerülé­se azonban olyan kérdés,' amelyben a józanul gondol­kodó nyugati politikusoknak is egyet kell érteniük szociaJ Lista partnereikkel. , Miklós Gábor }

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents