Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-09 / 133. szám

X A műteremlakások új lakói Alföld aiftöra a hegyek... Erdős Júlia: Élösövény (jobbra) Pusztai Ágoston: Démon (balra) A z ajtóban Lidi enyhe " rosszkedvvel fogad. Nem lehet tudni pontosan, a váratlan látogató felhősíti-e hangulatát, vagy az, hogy indulni kell az oviba. Nos, talán ez az utóbbi valószí­nűtlenebb, mert édesanyja, Erdős Júlia textilművész és édesapja, Pusztai Ágoston keramikus szerint ő érezte leghamarabb otthon magát az új egri művésztelepen, ahová a Dohnál és a Sarkn­ál házaspár mellé költöztek februárban. — Igaz, nekünk sem volt nehéz megszokni és megsze­retni ezt a vidéket — mond­ja Pusztai Ágoston. — Pedig én az alföldi Akasztóra va­ló vagyok, s egész idáig a „tengersík vidék” rajongója voltam, de a bükki hegyek rövid idő alatt egyszerűen lenyűgöztek. — Akárcsak a város han­gulata — egészíti ki felesé­ge. — Azért örülünk ennek annyira, mert így azt hi­szem, mindenképpen köny- nyebb lesz a beilleszkedés az itteni művészeti életbe is. A művészházaspár idáig a fővárosban élt és dolgozott. Alkotásaikkal azonban nem­csak ott, hanem az ország számos városában és külföl­dön is találkozhattak az ér­deklődők. Erdős Júlia a kel­mék, fonalak világának mes­tere, elsősorban gobelinekkel foglalkozik. Jelenleg a sop­Francia film A bíró és a gyilkos furcsaságai Szó, ami szó, furcsa film. A Bertrand Tavernier ren­dezte A bíró és a gyilkos című francia produkció ala­posan meghökkenti azokat, akik a plakátok alapján va­lami jó kis könnyű krimit várnak egy szabad nyári es­tén. Pedig az indításban „sem. mi hiba” nincsen. Pergő, iz­galmas bevezető képek keltik fel az érdeklődést, Joseph Bouiver őrmester iránt, akit 1893-ban különös dührohamai miatt elbocsá­tanak. Azt elkeseredett em­ber szerelménél keresne vi­gaszt. ám az elutasítja. A reagálás: három golyó a lányba, kettő a saját fejébe. Mindketten életben ma­radnak ... S nem sokkal ezután az őrmester megkezdi iszonyú vándorlását az országban, amelynek egy-egy állomását meggyilkolt gyermeklányok, fiatal fiúk jelzik. A néző kíváncsian figyel, né. hogyan sikerül egy elis­merésre éhes agyafúrt bíró­nak bekerítenie, lelepleznie, elfognia az őrültet. Ám, — és itt kezdődik a film fur­csasága — a rendező az ügyesen megteremtett fe. szükségből állandóan kizök­kenti. Olyasmivel, hogy Dreyfus. per. meg olyasmivel, hogy miként élnek a gyári mun­káslányok, meg annak ecse­telésével. hogy milyen rom­lott módon lehet a korabe. li Franciaországban karriert csinálni. 1 Hogy jön ez ide? Ideges­kedik a közönség joggal. QJewttPősi 1979. június 9., szombat Mert bár egy idő után föl. sejlik a nemes szándék, — afféle bűn és bűnhődéssze- rűen egy gyilkosságsorozat kapcsán leleplezi a társa­dalmat — a rendezőnek nem sikerül elképzelését megvaló­sítani. Egyszerű betétként, meg. akasztó és lassító betétként hat minden utalás a társa­dalmi viszonyokra. A film végén egy gyárudvaron föl. hangzó mozgalmi dal pedig — természetesen zászlók ke­rítésében — egyenesen va­lami „vörös tejszínhabnak”. Talán ott vétett a rende­ző, hogy nem a karrierista bíróra, hanem a kétségkívül izgalmas karakterű bűnözőre helyezte a nagyobb hang­súlyt. A mondandót pedig úgy tűnik — ebben a Jean Aurenche és Pierre Bost forgatókönyvírók által meg­alkotott szerkezetben — mindenképpen az előbbi ala­posabb jellemzésével lehe­tett volna kifejteni... Persze az is lehet, hogy csak a színészek irányítása nem volt elég tökéletes. Pe­dig igazán kitűnő művészek, kel dolgozott Tavernier, így gyilkost játsszó Michel Ga- labru-vel és bírót megfor­máló Philippe Noiret-vel. Segítségükkel kiváló jelene­teket teremthetett. Izzókat és líraiakat, és külön-külön kétség kívül elismerésre méltókat, annak ellenére, hogy az operatőr Pierre- William Glenn ezúttal nem remekelt. Bertrand Tavernier-ben — a korábbiak ellenére — mindenképpen jeles rende­zőt ismert meg e film alap­ján a néző. Olyan művészt, akinek minden bizonnyal láthatjuk még kiemelkedően érdekes, tartalmas és jól megvalósítót alkotását is. n. zs: róni szőnyeggyár tervezője, Pusztai Ágostont, aki szob­raival két esztendeje egri nívódíjat is nyert, az agyag mellett az utóbbi időben egyre inkább a kő, a fém foglalkoztatja. E kettős érdeklődést tük­rözi műtermük is, ahová szí­vesen invitálják a kíváncsi látogatót. A galéria a kis és a nagy szövőszékek biro­dalma, lent kőszobrok sora­koznak. — Nem sokkal a beköltö­zés izgalmas és örömteli he­tei után hozzákezdtünk a munkához — magyarázza a háziasszony. — A férjem az udvaron állította föl faragó­bakját, azon „kalapálgat”, én egyelőre „ölbeli”, kis méretű anyagokkal foglalatoskodom. Persze még sokféle felszere­lés hiányzik. Szeretnénk a fémekhez. hegesztőberen­dezést, a kerámiákhoz egy kemencét, s talán mégy egy­két speciális szövőszéket. — Ez, az egyfajta „alko­tói elhelyezkedés” persze nem húzódhat sokáig — vélekedik a férj. — Hiszen egyrészt készülődünk a te­lep többi lakójával a me­gyeszékhelyen élők előtti be­mutatkozásra, másrészt Júlia rövidesen Sopronban rendez majd önálló kiállítást. És ha már a készülődésnél tar­tunk, — int derűsen — vár­juk a család nemsokára megérkező új tagját... Aztán ismét komolyra for­dítja a szót. — Szóval, ittlétünk óta ez lesz az első nagyobb nekifu­tás. Bízunk benne, hogy nem lesz sikertelen. Németi Zsuzsa Közművelődési portya Hétköznap Verpeléten Hétköznap, közel járunk a délhez. Vetkőztető és verej- tékeztető kánikula, még az árnyékok is a kerítések alá húzódnak. Az utcákon nem látni embert, arra sem szá­mítok hát, hogy bárkit lel­hetek a művelődési házban ilyen időben. A művelődés hajléka emeletes ház a te. lepülés központjában, Ver. pelét egyik legkiemelkedőbb épülete. Homlokzatán még viseli hajdani nevét: NÉP­HÁZ. öreg építmény, kül­seje is mutatja. A földszin­ten — a bejáratot közre fogva — italbolt-és eszpresz- szó; csak az emeleti rész a művelődésé. Az intézmény rossz beosztású: színházte­rem aprócska színpaddal, és néhány kisebb helyiség. A színpadhoz még öltöző sincs. Van viszont a teremben egy valaha és eleve elfuserált karzat. Alatta lehajtott fej. jel járhat az ember, fent ugyancsak meg kell gör. nyedni, olyan közel a meny. nyezet; ha meg székre ül valaki, nem láthatja a szín­padot a mellvédszerű ma-' gas könyöklő mögül. Kedvez a szerencse, mert a művelődési ház igazgató­ja ilyenkor is bent tartóz­kodik. Magas, szőkésbarna szakállú fiatalember, La- bancz Ignácnak hívják. Nyolc hónapja bízták rá a művelődési ház irányítását. — Verpelétet azelőtt csak hírből ismertem — mondja. — Annyit tudtam róla, hogy van verpeléti rizling és verpeléti Virgínia. A bor és a dohány. Sokan ked­velték mifelénk mindkettőt. Aztán amikor pályázatilag meghirdették a művelődési ház igazgatói állását, három, szór is megfordultam itt. örültem, hogy az én pályá­zatomat fogadták el. Szülő­falum Nagyiván, ezt cserél­tem el Verpelétért. Alföldi tájat, hegyvidékért. Szülő­falumban is a művelődési ház igazgatója voltam, há. rom évig. Feleségem cse­csemő. és gyermekápoló, je­lenleg „gyesen”, mert van már egy bébink is. Verpeléten alsófokon, alapfokon kellett kezdeni a munkát. Volt ifjúsági klub, szombatonként diszkó, időn­ként ismeretterjesztő előadá­sok — és kész. Korábban persze több csoport is mű. ködött itt, de a közösségek széthullottak, tagjaik szét­szóródtak. Egyik legfonto­sabb feladat volt e csopor­tok újjászervezése, felélesz­tése. Elsőként a fotószakkör. állt talpra. Két csoportban dolgoznak — 12 gyerek és 14 felnőtt — vezetőjük jól képzett fotós: Pintér Tibor. Programjuk három évre tér, vezeti, ennyi időt szabtak arra, hogy elsajátíthassák a szükséges ismereteket | z alapoktól egészen a film- készítésig. A fotósoktól vár­ják majd, hogy dokumenta. tív anyagokat készítsenek a falu életéről, hogy a jelen­tősebb változásokat, fonto. sabb eseményeket megörö­kítsék fényképező- és film­felvevőgépeikkel. Volt Verpeléten korábban színjátszó csoport is. Jó hí­rű, tehetséges gárda. Ez év februárjában a színjátszó, kát is sikerült összeverbu­válni. Húsz körüli a létszá­muk, vezetőjük Szabó Ani­kó, aki kétéves rendezői tanfolyamot végez jelenleg. A színjátszók első produk­ciója: Kodolányi János Vég­rendelet című drámájának előadása. — És hol tart a „legöre­gebb” élő csoport, az ifjúsá­gi klub? — A klub a mozi alatti pincében van, korszerűen kialakított, szépen berende­zett. A legnépesebb csoport, év elején 47 fizető tagja volt, ez a stabil mag. Amit hibának tartok: a klubban van közönség, de a közösség még hiányzik. A tartalmi munka tervezésében, kiala­kításában csakis a községi KISZ-bizottság hatékonyabb támogatásával lehet előbbre lépni. Igen nagy sikere volt a klubban Múzsái András pol-beat-énekes műsorának. Eredetileg itt szerepelt vol­na a Gyúnya-együttes is' de olyan nagy volt az ér­deklődés, hogy át kellett hozni a rendezvényt a szín. . háztermünkbe. Roham volt a jegyekért és sokan még ál­lóhelyre se juthattak be. Az utóbbi hónapokban sok-sok említésre méltó ese­mény színhelye volt az ,öreg „népház”. Mesejáték-soro­zatot szerveztek a gyere­keknek, telt házas sikerrel,’ öt előadásból álló pódium­sorozat várta az idősebbe­ket. Olyan színművészekkel ismerkedhettek meg „élő­ben”, személyesen a verpe­létiek, mint Bálint András, Benkö Péter, Bitskey Tibor, Koncz Gábor. S a pódium­sorozat ötödik tagja: Várn­ái Hédi. Ugyancsak új kezdemé­nyezésnek számít Verpeléten a bábszakkör, egy gyermek- bábcsoport megalakítása. Ti- zenketten vannak itt, veze­tőjük pedig Trincsák Valé­ria óvónő. Ö ugyancsak két­éves tanfolyamra jár, hogy a bábcsoportvezetői képesíj tést megszerezze. — Milyen újabb tervek szunnyadnak még Labanca Ignác tarisznyájában? — Azt szeretném minde­nekelőtt, hogy minél több program épüljön a gyerekek­re, a legifjabbakra, akikből majd olyan felnőttek lesz­nek, akik aktívan bekap­csolódnak a közművelődés áramkörébe, akiknek élet-- szükséglete a kultúra. Ezért is tervezzük egy komolyze­nei hangversenysorozat megszervezését gyermekek-' nek, és egy gyermek-nép­tánccsoport megalakítását. Szerepel terveink között a helyi néphagyományok fel­élesztése, ápolása. — Van-e saját, személyes terve? — Debrecenben végzem a népművelés-könyvtár szakot. Most nyűvöm el az utolsó évet. Szeretnék sikeresen vizsgázni mindenből... Pataky Dezső Dr. Molnár József: Heves megyei pedagógusok a tanácshatalom közoktatásügyi törekvéseiért 3. A frontról hazatért katonai ta­nítónövendékek megjelentek az intézet kapuja előtt, s kö­vetelték a felvételüket, amit a minisztérium általános rendelettel mep is engedett. Ezek közül kerültek ki az­után a Tanácsköztársaság idején az ifjúság vezetői.” Az egri középiskolás diákok­nak az a része, melyet nem tudott behálózni a klerikális reakció, március 5-én gyű­lést tartott a Munkásotthon­ban, hogy állást foglaljon a reakciós törekvések ellen. „A gyűlésen Rejtő Imre mű­egyetemi hallgató mondott beszédet. A régi rendszerű iskolai szellem kiküszöbölé­sét, s a modern gondolkodá­son és világfelfogáson ala­puló oktatás szükségességét hangoztatta. Beszédét a re­akciós .Magyar Ifjak Nem­zeti Pártja" — amely szin­tén felvonult az ülésre —, folytonos zajongással zavar­ta. Utána az egri szociálde­mokrata párt egyik vezetőjé­nek a beszédét igyekeztek meggátolni. A helyi szociál­demokrata vezető a diákság eddigi és jövendő helyzete közti különbséget fejtegette, s hangoztatta, hogy az ifjú­ságnak saját jövője érdeké­ben bele kell helyezkednie ag új kor szellemébe. Köz­ben a reakciós zajongókat sikerült eltávolítani a terem­ből és a diákság ottmaradt része megalakította az egri diákok szabad szervezetét, és elhatározta, hogy csatla­kozik a szociáldemokrata párthoz, amelynek eszméit tőle telhető módon szolgálni és propagálni fogja.” A Tanácsköztársaság kiki­áltását megelőző időben az egri és Heves megyei taní­tók szakcsoportja már erős tábort alkotott, mint ahogy ez az eddigiekből is kivilág­lott. Amikor március 22-én a hivatalok éléről a Tanács- köztársaság eltávolította a régi rendszer megbízhatat­lan elemeit, a pedagógus­szakszervezet a tanfelügyelői hivatal átvételére egyhangú­lag Kalovits Alajost jelölte, aki 1919. március 24-én át is vette új hivatalát. KALOVITS a tanfelügye­let megreformálása érdeké­ben már régebbi írásaiban is és beszédeiben is arra utalt, hogy a tanfelügyelői tisztet csak gyakorlati és él méleti pedagógiai tudással és magasabb, lehetőleg egye­temi végzettséggel rendel­kező tanítók lássák el. Te­hát fpntosnak tartotta, hogy az iskolák felügyeletével és a tanítók munkájának elbí­rálásával olyanokat bízzanak meg, akik maguk is az isko­lai élet közvetlen ismerői és hosszabb pedagógiai gya­korlatuk révén az iskolaügy minden részletét tapasztala­taik alapján áttekintik. Ka­lovits Alajos. nem volt kom­munista. Azonban mint ha­ladó értelmiségi, eljutott an­nak felismeréséhez, hogy a proletárdiktatúra a magyar kultúra érdekeit méltókép­pen kívánja képviselni. A Tanácsköztársaság kiki­áltása után Kalovits Alajos, mint Heves megye új. tan- felügyelője. első feladatának tekintette, hogy azt a sors­döntő változást, amely már­cius 21-én bekövetkezett, a megye tanítóságával közölje, s egyben felhívja őket az új rendhez való csatlakozásra. Március 23-án tanfelügyelői köriratot bocsátott Ki, mely­ben többek között a követ­kezőket írta: „Tanítótestvé­reim! A szocializmus lángo­lásának a világot átölelő fé­nyességétől megriadt reak­ciós elemek, a mindenkori hatalmasok. a kizsákmányo­lok, akiket a forradalom nem semmisített meg, csak meg- zsibbasztott, a különböző polgári pártok ponyvája alatt bújtak össze, hogy titokban végezhessék azt a munkáju­kat, melynek célja volna a régi társadalom visszaállítá­sa, s ezzel a forradalom vív­mányainak megsemmisítése.” Majd a továbbiakban azt ír­ja, hogy a tanítókra óriási szerep vár ebben az új rend­szerben. „Ha valaha, úgy most legyetek hivatástok lánglelkű hitvallói, a népnek igazi felvilágosítói és veze­tői. Menjetek ki a nép közé, s értessétek meg vele, hogy meg fogjuk szüntetni a mindnyájukat kiszipolyozó tőke és zsarnokság hatalmát. Ellensége a hazának, aki a szociális állam kialakulását elő nem segíti, vagy éppen akadályozni törekszik. Taní­tótestvéreim! Legyünk egysé_ gesek a proletárdiktatúra tá­mogatásában, hogy minél kevesebb legyen a fel nem tartóztathatóan rohanó áram­lat előtt az akadály, minél kevesebb testvér-vér folyjon, amelyből már úgy sincs fö­löslegünk. Ki a nép közé, testvéreim! Legyetek az új világrendnek lelkes szószólói, világosítsátok fel a kétkedő­ket, buzdítsátok a habozókat, csendesítsétek az elégedet­lenkedőket,' hogy a reánk következő fergetegben kéz a kézben együtthaladjon az egész proletárság, diadalma­san megvívhassa utolsó, dön­tő nagy harcát a zsarnok­sággal. AMIDŐN MOST első ízben fordulok hozzátok, Testvé­reim, a nagy időknek ebben a szédületes rohanásában, nem csengő frázisokat aka­rok szórni, hanem lángoló betűkkel írom elibétek: pro­letártestvéreim, tanítótár­saim, legyetek lelkes híve­ink, világosítsátok fel a népet és segítsetek az útból elhárítani az akadályokat. Fel tehát a nehéz, de fen­séges honmentő munkára!” Kalovits tanfelügyelő már. cius 24-én felmentette igaz­gatói tisztsége alól Csanád'i Lászlót, az Egri Érs >ki Ta­nítóképző Intézet add'gi ve­zetőjét, és leltár szerint át­vette tőle a képző yag’-o-rit és irattárát. Az intézet ve­zetését egy háromtagú di­rektóriumra ruházta, amely a legpéldásabb rendben ve­zette az intézetet. Ugyan­csak háromtagú direktóri­umra bízta az Állami Főre­áliskola igazgatását (Dobó István Gimnázium), miután a megyei direktórium az addigi igazgatót politikai magatartása miatt felmen­tette állásától. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents