Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-07 / 131. szám
Célok és realitások Rugalmas életszinvonal-pslílika DECEMBERBEN a szocialista iparban foglalkoztatottak átlagbére 3894 forint volt, s az 1978, évi havi átlagbér 8,5 százalékkal bizonyult magasabbnak az előző esztendeinél. Ami annyit jelent, hogy a szóban forgó 1 687 200 embernek az élet- színvonala is ennyivel gyarapodott volna? Vannak, akik egyenlőségjelet helyeznek a pénzbeli jövedelem és az életszínvonal közé, s az új lakásba költözés okozta nagyobb kiadásokat úgy fogják fel, mint — életszínvonalcsökkenést. .. Ha túlzás is, de sok benne az igazság: ahány család, annyiféle értelmezése az életszínvonalnak, s annyiféle életszínvonal. Amiből mégsem következik, hogy nincsenek általános jellemzők, így az, ha valamivel szerényebben is az ötéves tervben előirányzottnál, de az életszínvonal, az életkörülmények javításában előrehaladtunk a középtávú program eddig eltelt három évében. Soha nem volt mindenkire azonos érvényes folyamat a reál j övedelem -növekedés, napjainkban végképp nem az. A nyugdíjazás például, vagy az addig kereső gyerek bevonulása, házassága, újabb gyermek születése, a korábbiaktól eltérő beosztás stb. lényegesen megváltoztatja a jövedelmi arányokat a családon belül. Idén megszűnt — a kis- és külkereskedelem kivételével — a követelményekhez nem kötött, úgynevezett biztosított — 1,5 százalékos — bérnövelés lehetősége; központi forrásokból 500 millió forint volt felhasználható bérkezdvez- ményekre, igaz, szorítások ellenére a hatékonyan dolgozó vállalatoknál az átlagosnál nagyobb a lehetőség a bérnövelésre, ugyanis a progresszív adóteher csökkent. Seregestől említhetünk ilyesfajta mozzanatokat, amik lényege egy: az élet- színvonal növelésének céljait föl nem adva, a realitásokhoz kell igazodnunk. Szakszerűbben fogalmazva: a teljesítmény — követelmény — nélküli bérnövekedés megengedhetetlen. Még szókimondóbb formában: nemcsak a termelést, a beruházást, hanem az életszínvonal növelését is alá kell rendelnünk a népgazdasági egyensúly megjavításához kapcsolódó érdekeinknek. ENNEK TUDATÁBAN már lehetővé válik az a széles körben hallható vélemény, legalább a jelenlegi életszínvonal — és áruellátás — stabil] legyen. Igen ám, de 1974 óta a belföldi fel- használás minden évben nagyobb volt a nemzeti jövedelemnél ! Halmozott terhekkel kell tehát szembenéznünk, s ezért elkerülhetetlen: a lakossági jövedelmek emelkedése szoros összhangban álljon a termelés hatékonyságának javulásával. Más szóval: a további jövédelemnövelést a fokozódó követelmények telesítésé- hez szükséges hozzákapcsolni. S bár bizonyos célok elérését későbbre kell helyezni, az életszínvonal fejlesztésének — nem minden társadalmi rétegre, csoportra azonosan ható — folyamatosságát nem akarjuk föladni. Egészen köznapian: rugalmasabbá kell tennünk nemcsak gazdaságunkat, hanem az életszínvonal-politika gyakorlatát is. Jutott erő arra, hogy január elsejétől 1,3 millió főt érintve, emeljük az alacsony nyugdíjakat; 1,8 milliárd forint jut egy esztendőre, s további 1,7 milliárd az úgynevezett automatikus kiegéA kísérlet egy hónapja Egercsehiben szítésre. Van, ahol „szakaszolni” szükséges. A családi pótlék átfogó növelésére nincs fedezet, de elsőként majd a három és több gyermek után fizetendő összeg gyarapítására kell előteremtenünk a forintokat. Ahogy az életszínvonal sokféle tényezője közül a lakásépítés jelentős teljesítményeinek fenntartásánál is ez a teendőnk. Továbbá: a szolgáltatások mennyiségi, minőségi fejlesztése szintén lényeges elem az életszínvonal milyenségében, ahogy növelhető ez utóbbi úgy is, hogy a gyermeket bölcsődében, óvodában helyezik el, s az anya kereső foglalkozást választhat. Gyakorlati tapasztalat: az emberek elégedettsége egyre kevésbé függ fogyasztásuknak a múlttal összevetett viszonyától, s mind lényegesebb mozzanatként — bukkan fel a magasabb jövedelműek életvitelének — fogyasztási szokásainak — másolása. E téves irány követése félredobja az életszínvonal-politikának az életszín- tos alapelvét, ki-ki úgy éljen, ahogy dolgozik. Pontosan az. teremti elő a további haladás szilárd alapjait, ha a keresetek különbségei jobban kifejezik a munkák különbségeit, azaz ha a közösség a mainál valósághűb- ben értékeli — javadalmazza — a tevékenységek társadalmi hasznosságát, amibe a visszafogás és a többlet- adás egyaránt beletartozik. VÁLTOZATLAN FŐBB CÉLOK eléréséhez keresünk — s lelünk — hatásosabb eszközöket a termelésben és az elosztásban, s ez érvényes — célokra, eszközökre — az életszínvonal-politikában is. Aminek vannak átmeneti — kedvező és kedvezőtlen hatású — mozzanatai. Valamivel jobban éltünk, mint ahogy dolgoztunk; az egyensúly megteremtésének szakaszában tartunk. Lehetőségeink úgy tágíthatok, amint teljesítményeink bővülnek, a célok és realitások párosa ezért vonzóbb —, mert cselekvésre sarkall —, mint célok és óhajok — sóhajtozás- nál megrekedő — pilleköny- nyű kettőse. Mészáros Ottó Gyakran kell cserélni a hidra ulikus egységek szelepeit Mint annak idején hírül adtuk, alig több mint egy hónapja kezdték meg a termelést az egercsehi bányászok az akna önjáró páncélpajzzsal felszerelt frontján. Kísérlet ez Csehiben; a község bányászkodásának történetében az új korszakkal egyben újabb küzdelmes hétköznapok is kezdődtek. Az északi 3-as telep szalagvágatába települt frontfejtésen a Kossuth Lajos szocialista brigád tagjai az első napokban a legtöbbet a biztosítással és az egységek szelepeivel bajlódtak. A vetők megnehezítik a gép haladását, az egységek néhol elsülyedtek. A kísérlet legelején 1,8 métert haladtak előre, ez három vágásnak felei meg. azóta azonban előfordult, hogy műszakonként csak egy vágást sikerült teljesíteniük. Az új technológia miatt módosították vállalásukat is az egercsehi bányászok, az éves tervük 132 ezer tonna lett. Ehhez — jól tudják Egercsehiben — legalább 2 —2,5 méteres haladási sebességre ván szükség műszakonként. Ez a feladata most Varga Gáza fronton dolgozó szocia 1 ista brigádjának, amely már eddig ig szép munkasikereket ért el. helyi- , állt nehéz körülmények között is. Temesi László A lakosság szolgálatában A tervezettnél több, az igényeknél kevesebb Életszínvonalunk emelkedésének egyik természetes következményeként megyénkben is rendkívüli mértékben növekedtek, illetve növekednek az igények a különböző szolgáltatások iránt. A szakemberek mindezzel előre számoltak, így a megye V. ötéves tervébe kiemelt feladatként került a lakossági szolgáltatás gyors ütemű fejlesztése. Azon sem volt vita, hogy a különböző szolgáltatásokat végző szocialista és szövetkezeti egységek csak úgy maradhatnak „látótávolságban” az igényekkel, ha a hálózatukat bővítik, üzleteik számát növelik és tevékenységük minőségét is számottevően javítják. Mivel jó, vagy rossz munkájukkal a lakosság hangulatára is hatással vannak, ezért is bekerült a középtávú feladatokba, hogy az arra illetékes szervek és hatóságok megkülönböztetett figyelemmel kísérjék a szolgáltatások színvonalát, csengessenek ha nemtörődömséggel, ha felelőtlenséggel, segítsenek, ha gondokkal, problémákkal találkoznak. Ez utóbbival, mármint a számonkéréssel nincs is semmi baj. Tavaly, a megyei párt-végrehajtóbizottság, a közelmúltban a megyei tanács tervgazdasági bizottsága minősítette a szolgáltatókat, legutóbb pedig a hálózat fejlesztésére fordítható milliók felhasználásáról a megyei KISZÖV számolt be a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak. Bővült a választék, nőtt a konkurrencia Elsősorban az UNIVERSAL Szerviz Ipari Szövetkezet és a GÉL KA megyei ki- rendeltségének munkáját dicséri, hogy ma már megyénk valamennyi települését bekapcsolták a híradástechnikai cikkek, valamint az elektromos háztartási gépek javítóhálózatába. A két szakmát értő és szerető kollektíva joggal büszkélkedhet továbbá azzal is. hogy segítésük gyorsaságán, és munkájuk minőségén is csak elvétve esik csorba. A szövetkezet 1978-ban például 102 ezer megrendelést teljesített és mindössze 32 ügyfél vplt velük elégedetlen. Hasbnlóan jó az arány a GELKÁ-nál is. A 130 ezer ügyfél közül 80 élt panaszjogával tavaly. Hasonlóan örvendetes változások történtek a gépkocsiszervizek munkájában is. A Heves megyei Finommechanikai Vállalat védnöksége alatt és szellemi irányításával gyakorlatilag az egész megyében kiépült a személy- gépkocsik javító- és karbantartó-hálózata, lényegesen javult az anyag- és alkatrészellátás, csökkent a javítási idő, és az ügyfelek, a megrendelők nem kis örömére bővült a választék, nőtt a konkurrencia a szakma szolgáltatói között. Helyesnek bizonyult az erők koncentrálása, a szövetkezetek összevonásával megerősödött a vezetés, javult munkájuk minősége. A kereslet után kullogva Az egyébként igen jelentős fejlesztések ellenére változatlanul a jogos igények mögött kullognak a textiltisztítók, az építőipari és a kereskedelmi jellegű szolgáltatók. Egerben például a jelenlegi mosodai kapacitás nem hogy a lakosság, de még a közü- letek igényeit sem tudja kielégíteni. Ráadásul ebben az ötéves tervben már a legjobb szándék ellenére sem nyílik lehetőség a helyzet javítására. Ugyancsak a következő tervidőszakban számolhatunk reálisan az építőipari jellegű szolgáltatások komolyabb fejlesztésére is. Az ágazat megyei bázistelepeinek kiépítése ugyan már elkezdődött, de az évről évre rohamosan növekvő igényeket még ezekkel együtt is csak akkor lehet kielégíteni, vagy legalábbis megközelíteni, ha az iparág szocialista szektorához tartozó üzemei is leereszkednek majd a lakossági igényekhez. Ugyancsak a teljes elégedetlenség jellemzi — természetesen 'az érintett szolgáltatók kivételével — a tartós fogyasztási • cikkek házhoz- vitelét, változatlanul sokan és gyakran panaszkodnak az élelmiszerek és az építőanyagok lassú és gyakran akadozó szállításai miatt is. Igencsak kemény fába vágják fejszéjüket azok is. akik például az elromlott motor- kerékpárjukat szeretnék megjavíttatni, vagy méretre készített ruhában kívánnak járni. A tervezett kapacitás- bővítésekre ugyanis ezeken a területeken is csak 1930- ban kerül sor. Ahogyan a NEB látja Az máris egészen biztos! az öt évre tervezett árbevételeiket jelentősen túlteljesítik majd a szolgáltató egységek, Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy a megrendelők, vagyis a lakosság is elégedett lesz velük. A feszültség csökkentése érdekében a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság szakemberei a következő főbb tennivalókat ajánlották az érintettek figyelmébe: Zöld utat kell biztosítani a tervezett fejlesztésekhez, a beruházások . meggyorsítása mellett indokolt azt is megvizsgálni, hogy miként lehetne több műszakban üzemeltetni a szolgáltató egységek már meglevő gépeit, szállítóeszközeit. A jelenleginél nagyobb segítséget kérnek és érdemelnek a kisebb községek, települések, az utánpótlás biztosítása érdekében jóval több fiátaltkell megnyerni a szolgáltató szákmák. megtanulásához és műveléséhez. Javaslataik között szerepel továbbá, hogy a szocialista szektort a preferenciarendszer > hatékonyabb alkalmazásával kel] érdekeltebbé tenni a lakossági szolgáltatásokban, és indokoltnak tartják a szolgáltató tevékenységek eddigi gyakoribb ellenőrzését is. Végezetül itt az ideje annak felmérésére és eldöntésére hogy a következő tervidőszakban hol és milyen beruházásokra lesz majd szükség, és az anyagi lehetőségekkel reálisan számolva máris hozzá kell látni az újabb fejlesztések tárgyi, anyagi, technikai és személyi feltételeinek a biztosításához. Koós József Alapvető tény. hogy egy település kultúrája elképzelhetetlen megfelelő — és minden igényt kielégítő! — víz-szennyvízhálózat nélkül. S egy olyan település, amely „érettségire” készül, azaz nagyközségből város kíván r* Ügy" lett az egri Török-fürdőből Víz helyett a vizsgálat folyik Sajnos ismét csalódást kell okoznunk olvasóinknak. Mindazoknak, akik az egri Török-fürdő április végi ünnepélyes átadása után joggal várták az újabb híradást: mikor nyit kaput a majd 30 milliós költséggel újjáépített és berendezett gyógyfürdő, amely a reumaosztály részeként az egészségügyet van hivatva szolgálni. A megnyitás ideje azonban egyre jobban késett, s mint ahogyan szerdai lapszámunkban olvasható: a megyei tanács végrehajtó bizottság elhatározta, kivizsgálja az üzembe helyezés akadályait s intézkedik azok elhárításáról. Jogos a testület felháborodása, imponáló határozottsága, gyors intézkedőkészsége, s nem kevésbé az a szándék, hogy a mulasztókkal szemben kilátásba helyezi a felelősségre vonást is. : Maga az ügy azonban elgondolkodtató, sőt lehangoló Az a vitathatatlan tény. hogy — a már ismert fedett. uszodai kudarc után is — fürdőt építettünk sok millióért és egyelőre csak ..ügy” lett belőle. Hogv tervezők, beruházók és építők szellemi energiájának, szakértelmének, fizikai munkájának ilyen torzója született. Hogy nem a gyógyvíz folyik rendesen, szabályosan a régi fényében pompázó fürdőben, hanem csak a vizsgálat. Amely remélhetően gyorsan megállapítja, betartották-e a tervezők a különböző előírásokat, a kivitelezők meg a terveket, miért nem vették figyelembe, hogy ha egyidőben használják a strand gyógymedencéjét, valamint a Török-fürdő rádióaktív vizét, akkor egy szintbe kerül a külső és belső víztükör, ám ha a belső medence párkánya 20 centiméterrel alacsonyabb a kelleténél, a víz kiömlik és elönti a fürdőt. Továbbá: miért oly szűk a fürdő csőrendszere, hogy négy óra hosszáig tart a kádak, valamint a kis medencék feítöl- tése és két óra hosszáig a víz leengedése. Választ kell adni arra is, hogy mikorra pótolják az építők a majd félszáz tételből álló hiányosságokat. Végül, de nem utolsósorban: mikorra lesz készen a Török-fürdő, és mennyibe kerül a hiányosságok pótlása. a tévedések korrigálása. Mert hogy tud. valelvőleg nem vagyunk ép. pen gazdagok. A szakemberekből megalakuló bizottságnak előírások, rendeletek' és tervek sokaságán kell eligazodnia és eljutnia a gyors, célravezető megoldásig. Hogy mi történt valójában, hogy .pontosan milyen hiba történt, az csupán a vizsgálat befejezése után derül ki. Legalábbis: reméljük, kiderül. Egyvalami azonban vizsgálat nélkül is bizonyos: nem példa nélkül álló, meggondolatlan feladatot kaptak a tervezők és az építők. Mert mint ahogyan korábbi riportunkban is megírtük, egyszer már sikerült megtervezni és felépíteni a szóban forgó Török-fürdőt. Ar- naut egri pasa építtette 1610 és 17. között. És jól! Állta a betegek, a fürdőzők ostromát több mint három évszázadon át. Igaz, a híres török utazó, Evlia Cselebi elmulasztotta feljegyezni, hogyan és mi mószer szerint épült a nevezetes fürdő és annak vízrendszere. Nem beszélve arról, hogy az ünnepélyes átadásról, valamint a hozzá kapcsolt ajándékozásokról, kitüntetésekről sem maradt, fenn ko. rabeli krónika. Márkusa László 1273. janim tsútíaáak lenni, természetes, hogy igen nagy gondot fordít a nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is épült-épülő vízhálózat fejlesztésére, korszerűsítésére. Mint Heves. Dr. Grúz János tanácselnök ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a központi tá- T mogatás, a helyi anyagi és erőforrásokkal történt jó gazdálkodás mellett sem lehetett volna a feladatot megoldani a valóban lokálpatrióta helybeliek, a nagyközség lakóinak értékben nehezen kifejezhető társadalmi munkája nélkül. Így elmondhatjuk — erről tájékoztatott dr. Pálosi Béla, a KÖJÁL járási főorvosa is —, hogy Heves vízellátása (kánikulában beszélgettünk!) megoldott, a kívánt mennyiséget tudják a lakosságnak és az iparnak biztosítani. Ami a minőséget, illeti, garancia a rendszeres kémiai és bakteorológiai vizsgálat, s hogy kissé metános volt a víz, az már csak kellemetlen emlék. A szennyvízelvezetéssel kapcsolatos beruházás, ahogy mondani szokás, „folyamatban van”. Két ütemben készül: 1980-ra az\ első, rá két esztendőre — a tervek szerint — a második ütem is befejeződik, erre nemcsak az említett lakossági segítség, hanem a tanács és a riagyközségben levő gyárak, üzemek, vállalatok együttműködése is garancia. Heuesi „érettségi”
