Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-29 / 150. szám
Segítsenek a nyugdíjasok is A nyár végi és őszi munkacsúcsban 300—350 ezer ember dolgozik majd a szántóföldeken. a kertészetekben és a gyümölcsösökben, mert nem tudnak minden munkát géppel elvégezni. Olyan kézimunka-igényes növények betakarításáról van szó. mint a zöldség, szőlő, gyümölcs, cukorrépa, burgonya és dohány. Nemcsak a belföldi fogyasztói igények kielégítése, hanem az exportfeladataink teljesítéséhez fűződő fontos népgazdasági érdek is egyaránt azt követelik, hogy ezek az úgynevezett kézimunka-igényes növények betakarítása időben és jó minőségben megtörténjék. Ez vezérelte a Minisztertanácsot, amikor 1977 májusában határozatot hozott a kézimunka-igényes növények betakarításához a munkaerő biztosításáról. Ennek a minisztertanácsi határozatnak alapján az őszi mezőgazdasági munkák végrehajtásának előkészületeit a mezőgazdasági üzemek már megkezdték. Valamennyi nagyüzemi gazdaságban számba veszik a rendelkezésre álló munkaerőt, az állandó dolgozókon kívül figyelembe véve a családtagokat. nyugdíjas dolgozóikat, s a falvakban élő. a munkában részt venni kívánó ipari nyugdíjasokat is. Érdemes ezeket még egyszer gondosan átnézni, s a valós helyzethez igazítani. Ennek során nagyobb figyelmet kell fordítani a mindenütt meglevő értékes tartalékokra, a nyugdíjasokra. Órájuk, a mezőgazdasági munka sök fogását, módszereit jól ismerő, kipróbált emberekre most is szükség van. Munkába állításukat megkönnyíti, hogy változatlanul érvényben van a már idézett minisztertanácsi határozatnak az a rendelkezése is. amely szerint a nyugdíjasoknak a mezőgazdasági nagyüzemek kézimunkaigényes növények betakarítási munkáiban való részvétele a jogszabályban megállapított foglalkoztatási keretébe nem számít be. Nem árt arról sem többet beszélni az érdekeltekkel, a nyugdíjasokkal, hogy ez mit jelent az ő számukra. Arról van szó. hogy július 15-től november 15-ig a zöldség, a burgonya, a szőlő, a gyümölcs, a dohány és a cukorrépa betakarításában nyugdíjuk korlátozása nélkül végezhetnek fizikai munkát. Ezeknek a munkáknak időtartama a törvényes évi 840 — meghatározott munkakörökben évi 1260 — órás foglalkoztatási keretbe nem számít be. A kedvezmény minden nyugdíjasra egyaránt vonatkozik. A nyugdíjasokat foglalkoztató üzemek (állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek) illetékesei bizonnyal tudják feladatukat: a nyugdíjas nyilvántartó lapjára a SZOT Társadalombiztosítási Igazgatóság 2—172/1977. közleményszámát kell feljegyezni. Külön engedélyt nem kell kérni. A sikeres nyári és őszi munkák legfontosabb szereplője az ember. Vegyék a fáradságot termelőszövetkezeteink. állami gazdaságaink helyi vezetői, keressék fel megbecsült nyugdíjasaikat, de a községben élő más — jó munkás hírében álló — nyugdíjasokat is. Ismertessék velük a munkát, a kereseti lehetőségeket, s főleg azt, hogy számítanak rájuk, szükség van rájuk. Nahlik György Nemzetközi szövetkezeti nap Vasárnap, július elsején, sorrendben immár az 57. nemzetközi szövetkezeti napot ünnepük. Ez alkalomból a 68 ország több mint 350 millió szövetkezőjét tömörítő Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége felhívást tett közzé, amelyben az idei nap központi gondolataként a szövetkezetek nemzeti és nemzetközi szinten történő együttműködését jelölte meg, továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a gyermekek nemzetközi évének eredményességét a maguk eszközeivel segítsék elő a szövetkezetek is, s tegyenek meg mindent a társadalmi haladás, a leszerelés előmozdítására, a tartós béke fenntartásáért. A hazánkban tevékenykedő mintegy 3700 szövetkezet jelenleg körülbelül 4,7 millió tagot tömörít, akik közül többen kettős, sőt háromszoros tagsággal is rendelkeznek: egyidejűleg tagjai például mezőgazdasági tsz- nek, fogyasztási, takarék-, illetve lakásszövetkezetnek is. A mezőgazdasági termelőszö_ vetkezetek egymillió-százez. rés tagsága adja — a háztájival együtt — a mezőgazdasági termelésnek mintegy kétharmadát; a mintegy 900, jelenleg több mint 300 ezer dolgozót foglalkoztató ipari szövetkezet részesedése az ország ipari termeléséből több mint 7, az építőipari termelésből pedig 10 százalék, a megközelítőleg 300 áfész 1 900 000 tagja bonyolítja le a szocialista kiskereskedelem forgalmának több mint egyharmadát, a takarékszövetkezetek kezelik az országos betétállomány 12,5 százalékát, s a szövetkezeti lakásállomány pedig meghaladja a 170 ezret. Július 1-én életbe lép Áz új Büntető Törvénykönyv (9.) A tulajdon védelmében Szocialista rendszerünkben többféle formája van a tulajdonnak: társadalmi, csoport, egyéni tulajdon, s bizonyos keretek között magán- tulajdon is. A törvény védi a tulajdonnak minden fajtáját, hiszen a jogrend alapja, hogy mindenki biztonságba tudhassa vagyontárgyait is. Mindenki — s ebbe első helyen értendő bele a társadalom! A Büntető Törvénykönyv általában nem tesz megkülönböztetést a vagyon elleni bűncselekmények között aszerint, hogy a tulajdonnak milyen fajtáját károsította meg a bűnelkövető. Súlyosabban értékelhetik azonban a bíróságok a bűncselekményt, ha azt a társadalmi tulajdon megkárosításával követték el. Nálunk is, mint a földkerekség legtöbb országában, a lopás fordul elő legtöbbször a bíróságok gyakorlatában. Ennek rengeteg válfaja ismert. a szomszéd csirkéjének eltulajdonításától az ön- kiszolgáló bolti lopásokon és besurranó tolvajlásokon keresztül egészen a nagy értékű műkincsek jogtalan elviteléig. A törvény aszerint, tesz különbséget a büntetési tételekben és a cselekmény minősítésében, hogy milyen elkövetési módokról és mekkora értékről van szó. Általában szabálysértőknek minősül kisebb értékű dolgok ellopása, így a bolti áruházi lopás is — ezer forint érték alatt. Ám ugyanezt vétségként kell elbírálni, ha bűnszövetségben, közveszély színhelyén, dolog elleni erőszakkal követik el. (Közveszély: árvíz, földren- gés, tűzvész, amely közriadalmat okoz, s ezt előszeretettel használják ki a tolvajok.) Ugyancsak bíróság elé kell állítani a tettest akkor is, ha — bár az érték alapján szabálysértésnek minősülne — a helyiségbe megtévesztéssel, illetve a jogosult tudta és beleegyezése nélkül ment be, továbbá, ha lopott kulcsot használt, ha a lakást vele együtt használó sérelmére követte el cselekményét. Mindenképpen bűncselekmény a lopás, ha zsebtolvajlás útján követik el és ha másnak a cselekmény elhárítására képtelen állapotát használja ki az elkövető. Nagyobb érték ellopását 3 évig terjedhető szabadság- vesztéssel rendeli büntetni az új Büntető Törvénykönyv. Ugyanilyen büntetés vár arra, aki muzeális tárgyat lop el. Jelentős érték ellopásáért 8 évig terjedhető szabadság- vesztést is kiszabhat a bíróság. Hasonló módon emelkedő büntetési tételeket állapít meg a Btk. a sikkasztás vétségére, illetve bűntettére. Csalást az követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. Aki a szabálysértési értékhatáron aluli összegre követi él a csalást, vétséget követ el, ha bűnszövetségben, közveszély színhelyén, üzletszerűen, illetve különös visszaesőként valósítja meg a bűncselekményt. Az okozott kár értéke szerint emelkednek a büntetési tételek. A különösen nagy kárt okozó csalásért 8 évig terjedhető szaabdságvesztest róhat ki a bíróság. Társadalmi tulajdont károsító cselekmény a hűtlen kezelés, amit az követ el, aki a rábízott vagyon kezeléséből folyó kötelességeinek megszegésével kárt okoz. Nagyobb vagyoni hátrány okozása esetén 3, jelentős vagyoni hátránynál 5, különösen nagy vagyoni hátrány okozásáért pedig 8 évi szabadságvesztés a kiszabható büntetés felső határa. A hanyag kezelés — mint gondatlanságból elkövetett bűn- cselekmény — 3 évig terjedhető szabadságvesztéssel büntethető. A rablás súlyosabb bűn- cselekmény, mint a lopás, hiszen ennek elkövetője erőszakot alkalmaz, a megtámadott életét, testi épségét fenyegeti. Ide tartozik a tolvajnyelven markecolásnak nevezett bűncselekmény is, amikor valakit öntudatlan ál. lapotba hoznak, lerészegítenek, s így szedik el értéktárgyait, pénzét. Rablásért a büntetés 10 évig, különösen nagy érték esetén pedig 15 évig is terjedhet. Sok kárt okoznak a társadalmi tulajdonban, de magánszemélyek vagyonában is a rongálok. Ha nagyobb értékű a kár, illetve ha muzeális tárgy sérül meg a rongálás következtében, a büntetés elérheti a 3 évi szabadságvesztést. Korábban többféle fogalmazásban került már a büntető törvénykönyvekbe a gépkocsilopás. Az új Btk. jármű önkényes elvételének nevezi azt, ha valaki gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul használja, vagy a rábízott járművet használja a tulajdonostól kapott felhatalüj mész üzem Beremenden Rövidesen új mészüzem váltja fel Beremenden a század elején épült, korszerűtlen művet. A Beremendi Cementmű szomszédságában lengyel szakemberek építik a cementmű új létesítményét, amely 1981 januárjára készül el, s száznegyvenezer tonna meszet és hatvannégyezer tonna kőlisztet ad majd évente. (MTI fotó — Bajkor József felvétele) Rügyező állványok Nem valami szívderítő dolog: hónapokon át nézni az üres állványokat a ház körül, ahogy ott szomor- kodnak elhagyatottan és még egy teremtett' lélek sem kíváncsi rájuk. Nincs emberfia, aki legalább időnként felmászna az első vagy a második emelet magasságáig az állványon, ha már tovább nem is akar menni tériszonya miatt, és legalább azt nézné meg, nem lazult-e fel valamelyik kapocs, jól tartanak-e még a merevítők, nehogy egy kósza szél az egész tákolmányt elvigye magával. A petőfibányai Dózsa György út lakói sem lelkesedtek a magukra hagyott állványok miatt. Hogy miért? Azéta egyre várjuk A levelet éppen negyvennyolcán írták alá. Ez sem lehetett kis munka, ami önmagában is jelzi, hogy annak a bizonyos három mazás nélkül. Ez vétség, amiért két évig, súlyosabb esetben öt évig terjedhető szabadságvesztés a büntetés. Vétségnek minősíti a Büntető Törvénykönyv és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel fenyegeti azt, aki hamis méréssel vagy számolással, illetve az áru minőségének rontásával megkárosítja a vásárlókat. Akiről bebizonyosodik, hogy ilyen cselekményét üzletszerűen követte el, 3 évig terjedhető szabadságvesztéssel büntethető. A vagyon elleni bűncselekmények egész soránál — így a lopásnál, sikkasztásnál, hűtlen kezelésnél, rongálásnál, jármű önkényes elvételénél — csakúgy, mint számos más bűncselekménynél is megnyilvánul a törvényalkotó messzemenő humanitása: korlátlanul enyhíthető a büntetés, ha az elkövető maga jelenti be a cselekményt a hatóságnak vagy a károsultnak és megtéríti a kárt vagy legalábbis minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a kár megtérüljön. «—» Kilenc részből álló cikksorozatunkban igyekeztünk megismertetni az olvasóval az új Büntető Törvénykönyvet. Nem törekedhettünk tel_ jességre, hiszen a Btk. 307 paragrafusból álló vaskos kötet. amelynek tanulmányozása a vele naponta foglalkozó jogászok számára állandó féladat, s alapos megismerése hosszabb időt vesz igénybe. Csupán néhány részletet emeltünk ki azok közül, amelyek szélesebb körben érdeklődést kelthetnek. Sorozatunkat azzal a kívánsággal zárjuk, hogy minél kevesebb találkozása legyen olvasóinknak a Btk-val nemcsak az elkövetők, de a sértettek, károsultak oldaláról is. VEGE Várkonvi Fndrc épületnek a lakói, amik állványruhába öltözötten várták hónapokig, hogy történjék körülöttük valami, szóval: a lakók eléggé ^szített idegállapotba ke- .ilhettek, ha rászánták magukat egy ilyen kollektív levél megírására. — A házakat 1978 októberében felállványozták minden oldalról. A fagy beállta előtt leverték a vakolatot a falakról, a rengeteg törmeléket természetesen az amúgy is kicsi erkélyeken és az állványokon hagyták. Ezután minden háztömbön két-két oldalnyi munkát elvégeztek. Erre jegyezte meg az egyik lakó, amikor kint jártunk a helyszínen, hogy magunk is lássuk, mi történt, mi nem történt: — Éppen a fagyban vakoltak. Hogy miért pont akkor...? Még egy mondatot a levélből : — Várjuk azóta egyre, hogy befejezzék a munkát, és vége legyen ennek az áldatlan állapotnak. Megint egy megjegyzést a személyes találkozás alkalmából : — A gyerekek azzal szórakoztak. hogy kimásztak a lakásból az állványokra és ott fogócskáztak és bú- jócskáztak. Ha nem volt otthon senki, ki tudta volna ebben megakadályozni őket? Ennyit a levélből és a lakók megjegyzéseiből. A tények iránti tisztelet megköveteli azt is, hogy megjegyezzük : nemrég hozzákezdtek a munka folytatásához. Ügy tetszett, ezzel a hónapokig tartó huzavonának a végére is értek az érintettek, most már megnyugodva tehetik ki a pontot az ügy végére mindazok, akik ebben a kérdésben valamilyen módon érdekeltek voltak. De hát az életben semmi sem olyan egyszerű, mint ahogy elképzelné az ember. Ez a petőfibányai tatarozás sem. Mert nincs elég ember A hatvani ingatlankezelő vállalat kapott megbízatást arra, hogy a petőfibányai Dózsa út páros számú házait új ruhába öltöztesse. Megkérdeztük hát György- fi Pált, a vállalat művezetőjét, mi vólt az oka a késésnek. — Két oka volt — kaptuk a választ. — Az egyik: nincs elegendő emberünk. A másik: olyan fontosabb munkák jöttek közbe, hogy miattuk ezt abba kellett hagynunk. — Határideje nem volt ezeknek az itteni munkáknak? — Nem. Ügy volt, hogy még tavaly befejezzük. — És most hogyan van? — A jövő hónapban nagyobb létszámot kapok, és akkor az év végéig ezt a , három épületet befejezzük. — Maguknak itt, Peto- fibányán nincs állandó munkáslétszámuk? — De maga állandóan itt van? — Itt. Furcsa volt ezt így hallani. Ugyan, mit szól mindehhez a községi tanács? — Mi nem tudunk semmiről semmit — hallottuk Szenlgyörgyi Jánostól, a lőrinci tanács elnökétől. — Nem mi vagyunk a megrendelők, nem mi vesszük át a munkát, nem velünk köt szerződést az ingatlan- kezelő. Mi csak évente elkészítjük a felújítási jegyzéket. Mindez vonatkozik a petőfibányai Dózsa György úti épületekre is. Elég furcsa állapot, az biztos. De hát hogyan lett ilyen? Fordulat: egy évvel ezelőtt Korábban Petőfibányán az ottani vegyesüzem gondoskodott a -.különböző épületek fenntartásáról, de 1978. január 1-től már a hatvani ingatlankezelő feladata lett mindez. Miért nem a lőrinci tanácsé? Mert azt mondták, nincs értelme annak, hogy Lőrinciben létrehozzanak egy ilyen üzemet, amikor ott a hatvani. Ha a hatvanit megerősítik, megsegítik, korszerűsítik, akkor sokkal hasznosabb lesz a ténykedése, mintha most kezdenének szervezni egy új üzemet — helyben. Ezzel az elvvel nem akarunk vitatkozni. Minden elvnek viszont a gyakorlat a próbája. Ahogy ennek is. amint az eddigiekből kiderült. ' Még a magyarázkodásért sem kell a szomszédba menni. Ilyeneket sorolhatunk : kezdeti nehézségek, szervezési gyakorlatlanság, munkaerőgondok, váratlan fordulatok, időbeni eltolódások, előre nem tervezhető feladatok és így tovább. Mindez rendben is volna, de erre azt válaszolják a petőfibányaiak, rajtuk ez egy cseppet sem segít. Nekik is igazuk van. Aztán: a hatvani üzem nem tartozik a lőrinci tanácshoz. De hát hogyan lehet úgy tevékenykednie Lőrinci közigazgatási területén, hogy nem épít ki szoros kapcsolatot a helybeli államhatalmi szervvel? A munkára a pénzt csakugyan nem Lőrincitől kapja az ingatlankezelő, de azért a helybeli államhatalmi szerv a felelős mindenért a választópolgárok előtt, mindenért. ami ott történik vagy nem történik. Mintha ezen a kapcsolaton még lehetne, javítani. Ez a mi véleményünk. Talán akkor sem túlzunk. ha azt mondjuk: kell is javítani a kapcsolaton. A petőfibányai példa „-zt igazolja. G. Molnár Ferenc 1919. íi'mtne 29.. ncnt?ll
