Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-29 / 150. szám

Bibüoterápia Könyvek a kórházban Egyszer esett meg velem, hogy kórházi kezelésre ké­szülődve. csomagomból ki­felejtettem a könyveket. Cu­dar dolog volt. Nagyon nyo­morultnak, elesettnek, elha­gyatottnak éreztem magam. Aztán, hogy könyvhöz ju­tottam, minden megváltozott bennem és körülöttem. Sok nehézségen jól átsegített egy-egy pihentető-nyugtató könyv! ■ ■ ■ ■ A könyv — gyógyszer. Nem lehet vitatkozni ezen. A könyveknek ott a helyük a kórházakban is. A bete­geknek nagyon nagy szüksé­gük van a könyvekre. Ám mit tapasztalhat a kórházat járó vagy látogató ember? Láthatja, hogy a be­tegek mennyire szeretnek olvasni! A kórtermekben a székeken, szekrényeken sok újságot, képeslapot látni. Könyv kevés van. Nincs ked­ves mosolyú ápolónő, aki ágyhoz hozná és szép szóval ajánlaná a sokféle olvasni­valót, vagy hívná a járkáló beteget, hogy válasszon ma­gának valami kedvére való kötetet a szekrényi könyv­tárkából. És a hozzátartozók, a látogatók? Jönnek sereges- től. nehéz szatyrokban cipe­lik betegüknek a befőttet, süteményt, a kolbászt, rán­tott csirkét. Szellemi táplá­lék a legritkábban lapul a táskák és szatyrok mélyén ... — A mi kórházainkból nem hiányzik a könyv — mondja Korsós Lászlóné, aki immár tíz éve az egri megyei kórház vezető könyvtárosa, s szívósan, kitartóan küzd az egészségügyi könyvszolgálat jobbításáért. — Ott tartunk, hogy most már háromféle könyvtárról beszélhetünk. Van orvostudományi, köz- művelődési könyvtárunk, s olyan is, ahonnét a betegek válogathatnak a kötetek kö­zül. Az orvostudományi köny- tárat húsz éve hívták életre. Ma már a különlenyomatok és a filmre vett anyagok nagysága 18 ezer egységnyi. Megtalálható itt minden szükséges szakkönyv, s fo­lyóiratokból 160 fajtát járat­nak. A könyvtár állománya pénzértékben meghaladja az ötmillió forintot. Hiba vi­szont. hogy ez a könyvtár krónikus helyiséghiányban szenved. Elviselhetetlenül szűkös alapterületen zsúfo­lódik a sok érték. Olvasóte­rem, kutatóterem nincs. Pe­dig egy valamirevaló olvasó­terem nélkül ma már a leg­kisebb falusi könyvtár sem létezhet! A közművelődési könyvtár helyzete sem rózsásabb. hi­szen az amúgy is szűkös or­vostudományi könyvtár fo­lyosóján szoronganak a szek­rénybe zárt kötetek. Évek­kel ezelőtt csupán 300 könyv közül válogathattak a kórház dolgozói, a szakalkalmazot­tak, asszisztensek és ápolók. Az állomány azóta ezer kö­tetre gyarapodott. Az olvasói létszám gyarapodása ennél lassúbb: kétszázan vannak, akik rendszeresen kölcsönöz­nek könyveket. — Milyen könyvtári szol­gáltatást kapnak a betegek? — Két évvel ezelőtt, 1977- ben indult országos akció a betegkönyvtárak létesítésére, a hálózat megszervezésére. Jelentős anyagi támogatást, 2,8 millió forintot adott eh­hez a munkához az Országos Közművelődési Tanács. A központi támogatásból Heves megye 110 ezer forinttal ré­szesedett. Eger kórházainak jutott ebből 50. a gyöngyösi és a hatvani kórháznak pe­dig 30—30 ezer forint. Legörvendetesebb a hely­zet a gyöngyösi kórházban. Itt főhivatású, függetlenített könyvtáros végzi a közmű­velődési könyvtári feladato­kat: megosztott műszakban szolgálva a kórházi dolgozók és a betegek igényeit. A hatvani kórház könyv­tári helyzete is megfelelőnek minősíthető. A közművelődé­si könyvtár az orvosi szak- könyvtártól elkülönülten működik, mint a városi könyvtár letéti állománya. A könyvtáros tisztét egy nyugdíjas tölti be. aki a kór­ház dolgozóit és a betegeket is ellátja könyvekkel. — És az egri helyzetkép? — Egerben kétezer köte­tes a betegek könyvtára. Ahol a könyveket el tudjuk' helyezni, ott a kölcsönzés zavartalan. Jelenleg a két kórház 11 osztályán műkö­dik a betegek könyvtára. S amint az eddigi tapasztala­tok is bizonyítják, a köny­veknek igenis nagy befolyá­soló és gyógyító hatásuk van a betegekre. És lesz tovább­ra is. De csakis akkor, ha a megfelelő könyvet, a megfe­lelő időben, a megfelelő be­teg kapja! Mindenképpen A televízióból jelentjül. Nagy Lajos-novellát forgatnak Az asztal körül már ott ülnek a húszas évek divat­jának megfelelően öltözött színészek. Az arcokon már látható fáradság rajzolódik ki. Reggel óta tartanak a felvételek Kazimir Károly rendező elképzelései szerint. A néhány perces átállási szünet alatt egy keveset pi­henhetett a forgatócsoport. Az 1-es stúdióban tágas, levegős nappalit építettek fel. A színhely valahol egy magyarországi kisváros szé­lén levő művésztelep. Az időpont 1919. A proletár­forradalom győztes hónap­jai. Az asztal körül elhelyez­kedett urak, főleg festőmű­vészek, kártyáznak. Odakint forradalom van. De itt az urak viszonylag mindentől elszigetelten ér­zik magukat. Megjelenik a színen Nagy Lajos novellájának antihő- se, Petur István, a levitéz- lett, duhaj és vakmerő földbirtokos. Az egyik vendég, a kár- tyázók között helyet fog­laló Karakó dr. (Ráday Imre re) így jellemzi őt még tá­vollétében : — Tipikus magyar úr, duhaj, izgága, csapongó ke­&,Nmma 1Ö7U. jrtuus tű., péntek ­délyű, aki azt teszi, amit akar, mert azt hiszi, neki mindent szabad... — Hogyan vélekedik a Nagy Lajos Űj vendég ér­kezett című novellájából készülő tv-játékról a fősze­repet játszó Bitskey Tibor? — Azért tartom csodála­tosnak ezt az írást, mert ebben a témakörben aligha fogalmazta meg bárki is ilyen realisztikusan az 1919- es forradalom ellentmon­dásait — mondja Bitskey Tibor. — Nagy Lajos eb­ben a novellában élesen látja, hogy a régi világnak pusztulnia kell. Finoman, ironikus kritikával fogal­maz mindvégig. Nem áll egyértelműen a másik ol­dalra sem, csupán megmu­tatja a változás • szükség- szerűségét, de úgy, hogy közben érzékelteti a prole­tárforradalom gyermekbe­tegségeit is. — És a földesúr figurá­ja? — Nemcsak antipátiával, hanem szimpatikus tulaj­donságaival együtt rajzolja meg alakját. A beszélgetés véget ért. Ismét felvétel következik. Józsit, a mindenest, a du­haj kedvű, inni vágyó földbirtokos mezítláb za­varja át a szomszéd boltos­hoz. A színészek, Inke Lász­ló, Pécsi Ildikó. Gálvölnyi János és a többiek is újra elfoglalják helyüket a ka­merák elölt. Sz. B. szükséges lenne egy központi betegkönyvtár kialakítása. — A Magyarország című hetilap nemrég nagyszabású akciót hirdetett meg a bete­gek könyvtárainak fejleszté­sére. támogatására. Ütjára indult egy nemes mozgalom is: „szocialista brigádok a betegkönyvtárakért". — Egv szép példával mi is szolgálhatunk... Az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Geofizikai Kutató Vállalatának csoportja több éven keresztül végzett kuta­tásokat Eger körzetében. A csoport egyik kollektívája, a Dobó István szocialista bri­gád több mint 1500 forint ér­tékű könyvet, 84 kötetet .ajándékozott kórházunk be­tegkönyvtárának ... Pataky Dezső Kecskeméti Éoiáz Hosszú szünet után ismét fogadhatja a képzőművésze­ket a Képzőművészeti Alap 5. számú kecskeméti alkotó­háza. A század elején épült kastélyszerű épületet az el­múlt évben teljesen felújí­tották: a főépületben tíz mű­teremmel ellátott lakást ala­kítottak ki. Ma az ország legmodernebb, legkényelme­sebb alkotóháza a kecskémé, ti, ahol jelenleg már 4 szob­rász és 6 festő, illetve grafi­kus dolgozik. (MTI fotó — Karáth Imre f felvétele — KS) A felújított kecskeméti alkotőház Meddig szól a kakukk? A pirkadattal együtt megzendült az erdő. Száz meg ezer madár, megannyi parányi szívű dalnok kezdte el hajnali muzsikáját a bokrok a fák lombjai között. A nap még nem látszott az ég peremén, csak sugárnyalábjait küldte előre hírnökül és néhány perc múlva máris reggel lett. A hajnalt üdvözlő madarak megrázták tollaikat a ra­gyogásban, a hímek tele torokból daloltak, párjaik pedig lázas kis testükkel melengették a tarkabarka tojásokat A jövő életet! Amint reggel lett, nyomban a fák közé sompolygott a szürkület, de nem ment el végleg, hanem meghúzódott az évszázados bükkös rejtekén, a sziklahasadékokban, a bar­langok mélyén. — Áldozzon csak le a nap! — suhogták a kóbor szellők — mintegy fenyegetve a világot, de ezt a fenyegetést nem értette senki, meg aztán úgysem vették volna komolyan az emberek, hiszen a Természet örök törvénye szerint a söté­tet mindig világosság követi. Egy cserzett arcú erdei ember a patak szélén üldögélt,' és leste, bámulta az egymásnak ütődő vízcseppeket, a habo-; kát, a parányi kis zúgókat és a víznyaldosta köveket, ame-f lyek sok ezer esztendővel ezelőtt — ki tudja hol — a hegy oldalában mint sziklaóriások pompáztak. Az'erdei ember köszönt és helyet szorított maga melletti — Hallja a madarakat? Az ember kérdése felkeltette bennem az incselkedés vágyát. Gondoltam, olyat kérdezek tőle, amit úgysem tud; — Mondja csak, nagyapó! Meddig szól a kakukk? Az öreg rám nézett, aztán kavicsot dobált a vízbe. Azt hiszem, pipára is tömött már, amikor lassan, akkurátusán beszélni kezdett: — A kakukk addig szól, amíg meg nem látja az árpa szalmáját. Tűnődni kezdtem és gyorsan rájöttem, hogy nagyapó igazat beszél, hiszen néhány nap mrég, és valóban elhall­gatnak. A kisördög nem maradt bennem nyugton és újra kér-j deztem: — Azt mondja meg, hogy mikor kezd el szólni a ka-’ kukkmadár? A kérdés nem talált süket fülekre, de a válasz még kéJ sőbb érkezett, mint az előbb. — Pontosan megmondani nem tudom, de annyi bizo4 nyos, hogy .tavasszal, amikor a kakukk megszólal, az ibo­lyának már nincsen illata... A bölcs öreget — több évszázadot megélt — szájról szájra adott igaz válaszai után háborgatni többé már nem mertem, de az ő egyetlen kérdését elkerülni nem tudtam: — Mikor van lelki békessége az embernek? Megdöbbentett á kérdés, a válaszban tanácstalan vol-' tam, így aztán később ő maga szólott: — Akkor, ha van türelmessége megszámlálni a kakukk szavát, egyik versétől a másikig... Szalay István r A rock meséskönyvéből (4.) Brian Epstein színre lép A Beatles hamburgi „ven­dégjátékai” között persze Li. verpoolról sem feledkezett . el. Vissza-visszatértek szülő­városukba, ahol a Cavem Clubban léptek föl, s a he­lyi jólértesültek suttogópro­pagandája nyomán csak úgy özönlött a közönség a „Ham­burgban világhírűvé vált Beatles” meghallgatására. Így nem teljesen igaz az az állítás, hogy a Beatlesből sosem lett volna semmi, ha a Mersey folyó partján, az „úri negyedben” lakó hang­lemezbolthálózat-tulajdo- nos, Brian Epstein nem fi­gyel föl rájuk. Epstein való­ban akkor hallotta először a Beatles nevet, mikor egy Kurt Raymond Jones neve­zetű ifjú belépett a boltba, és a My Bonnié című kisle­mezt kérte, s erről a tájéko­zottságára kényes Epstein mit sem tudott. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az együttest egyedül Kurt Jones ismerte az angol kikötőváros bán. Epstein először borzongott, mikor bemerészkedett a Ca- vemba: a sörszagú, füstös helyiségben négy fiatalem­ber pöngette a kobzot. (Sutcliff közben Hamburg­ban, agydaganat következté­ben meghalt.) A fiúk unot­tan zenéltek, időnkint két strófa főzött elrágcsáltak egv szendvicset. kihörpintettek egv korsó sört — a fiatal kö­zönség tagjai pedig a lemez­boltos számára teljesen érthe tetlen módon üvöltöztek, do­bálták magukat, egyszóval John Len non lemez fölvétel közben.. arénáztak az Epstein számá­ra elég érdektelen zenére. Ö azonban nem kedvetle- nedett el. A dologban üzle­tet szimatolt, s meggyőzte a fiúkat, hogy csakis mened­zserre van szükségük. John és a többiek mulattak a dol­gon, hisz a világon legkevés­bé egy menedzser kellett ne­kik. Brian rózsaszínű álmai­ban pedig aligha hittek. így könnyű szívvel, voltaképpen viccnek véve az egészet, alá írtak egy papírt, hogy ha majd egyszer „világhírűek” lesznek, jövedelmük negyedét átadják Epsteinnek szervező munkája fejében. Epstein az EMI-konszern _egyik cégéhez, a Parlophone- hoz fordult, s szerencsével. A cég egyik zenei rendezője, George Martin hajlandónak mutatkozott meghallgatni az együttes dalait magnószalag­ról. Martin gondolkodni kez­dett: mióta két évvel ezelőtt, mint teljesen dilettánst, el­utasított bizonyos Tommy Steele nevezetű azóta világ­hírű énekest, s az esemény óta főnökei meglehetős gör­bén néztek rá, helyzete bi­zonytalan volt a cégnél. Mit lehet tudni? — tűnődött Martin, s a távirat röpült Hamburgba. A fiúkat bombameglepe­tésként érte a hír. Ráadásul belviszály dúlt az együttes­ben, szerettek volna meg­szabadulni Besttől, nagyhan­gú, beképzelt dobosuktól, aki még mindig azt hitte, „te­hetségétől” és apja pénzétől függ a Beatles. Ki is szemel­ték utódját, hamburgi ze­nész barátjukat, a Rory Storme’s Hurricans dobosát, Ringó Starrt. Richard Starkey 1940-ben született dokkmunkás csa­ládban, szülei később elvál­tak. A beteges kisfiú — már gyermekkorában háromszor műtötték a gyomrát — gyen­ge fizikumú felnőtté vált, s az első dobszerelés aligha­nem a segédmunkás léttől mentette meg. Hamarosan készen állt a nagy csapat. A négy fiú, mi­kor izgatottan bevonult a londoni stúdióba, nem is gondolta, hogy az első le­mezfölvétel, 1962. október 5. milyen fontos történelmi dá­tum lesz. Ringó talán „meg­sejtett” valamit: a lemez bé- oldalának tizenhétszer ugrott neki a Beatles az ő ideges­kedése miatt, s végül is egy beugró stúdiózenész dobolta le a dalt. A többi már beat-történe­lem... Szántó Péter j (Folytatjuk) r

Next

/
Thumbnails
Contents