Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-28 / 149. szám
Nehéz percek gyöngyösi főiskolán Ma este az egri várban Noé galambja helytállnak a maguk posztján. o o o o Az idén végeztek az első üzemszervezők. Összesen ötvennyolcán kaptak jogot az államvizsgára. — Már valamennyiüknek megvan a munkahelye — hallottuk a főiskola igazgatójától, dr. Szemes Lajostól. — Sokkal több pályázat érkezett be, mint amennyi üzemszervezőt ki- bocsátunk. — Ezt ‘a tényt úgy is értékelhetjük. hogy a szakmai közvélemény elfogadta az üzemszervező üzemmérnököket? — Természetesen. Korábban voltak olyan vélemények, hogy a gazdaságok fenntartással vannak az üzemszervezőkkel szemben. A gyakorlat másként igazolta vissza a szakképzés igényét. — Hogyan értékeli az új szakképzés eredményességét az első államvizsgák alapján? — Itt is a tények a lényegesek, ezért a vizsgabizottságok összesítései adhatnák erre a legbiztosabb választ. De saját tapasztalataim is vannak. Végighallgattam a gödöllői egyetem azonos szakú mérnök- jelöltjeinek államvizsgáit. Alijuk a velük való összehasonlítást. Bevallom, nagyon izgultunk az üzemszervező szakosaink államvizsgái miatt mi, tanárok is, hiszen velük együtt mi is vizsgáztunk most. ★ Államvizsga. Lényegében „izenöt-húsz perc az egész. Mégis egy élet fordulhat meg rajta. Évek hosszú munkáját zárja le és minősíti, ha nem is mindig az objektív tények alapján, hiszen a szerencse is közrejátszik olykor, vagy éppen annak hiánya szabhatja meg a végső összegzést. Ezért olyan nehéz percek ezek, amelyek csak utólag fényesednek ki, de akkor aztán ragyogósra. Amikre visszaemlékezni igazán nagy öröm. G. Molnár Ferenc A friss diplomával Berta Béla, Madaras Sándorné, Megyeri Zoltán, Nagy Julianna és Pécseri János szőlész-borász. (Fotó: Perl Márton) Az egyik magába roskad- tan, mereven ül, csak ül, a másik idegesen nevetgél minden ok nélkül, a harmadik egykedvűnek mutatja magát, a negyedik pedig úgy izgul, hogy alig tudja türtőztetni magát. Űk a várakozók. Csak azok járnak köny- nyed léptekkel, rugalmas mozdulatokkal, úgy, mintha egyszeriben szárnyaik nőttek volna, akik maguk mögött már becsukták valamelyik vizsgabizottság helyiségének az ajtaját. Feltéve, ha sikerült... ! Mert ez itt a kérdés: megfelelni vagy nem megfelelni? A gyöngyösi főiskolán kedden és szerdán tartották az államvizsgát, amelyen mind a nappali, mind a levelező tagozatosak számot adtak felkészültségükből. o o o o Nehéz lett volna azt mondani Czirbusz Sáráról, hogy élete legörömtelibb perce az volt, amikor kihúzta a tizenhetes tételt: Az anyatelep és a törzstelep címűt. Igyekezett becsülettel megbirkózni a véletlen nyújtotta feladattal, ami nem zajlott le rövid néhány perc alatt és nem is volt éppen felhőtlen gyönyörűség a számára. A vizsgabizottság tagjai úgy viselkedtek, mintha kérdéseikkel kézen fogva vezették volna végig a szőlőtermesztés olykor titokzatosnak tűnő ismereterdejében. Csak bele kellett fogódzni ezekbe a kérdésekbe és a sima előrehaladást biztosító ösvényre így rá lehetett találni. Mindebből talán az is kitetszik, hogy a tanár, a vizsgabizottság tagjai nem emberevő vonásokkal rendelkező rémalakok, hanem jóindulatú, segítő szándékú hús-vér emberek. Amikor Csia László ezután szépen gördülő, szabatos rendbe állított mondataival az ötös tételt, A szőlő szárrendszerének évi vegetációs fázisait elemezte szinte már tanáros precizitással és nvugodt, magabiztos szelídséggel, a vizsgáztatók csak figyeltek és hallgattak. o o o o Soha sem tartozott a könnyű mosolyú emberek közé Tóth Mihály, a poroszlói tsz elnöke, aki ugyanilyen tisztséget tölt be a megyei szövetségben is. — Még a TESZÖV elnökének is kell tanulnia? — fogalmaztuk meg a kötekedő kérdést. — Kell, mert ma mindenkinek kell tanulnia, ha azt akarja, hogy a rohamos fejlődéssel lépést tudjon tartani — jött meg a válasz azonnal. — De én nem most kezdtem el a főiskolát, ezt is hadd tegyem hozzá. Még akkor beirat&Mmsw 1979. június 28.> csütörtök koztam, amikor brigádvezetőként dolgoztam egy kisebb tsz-ben. Akkor azonban jött az egyesülés, a nagy gazdaság élére engem választottak meg. volt ösz- szesen két diplomásunk, és nekem akkor nem az oklevél megszerzése volt a legfőbb gondom és tennivalóm. Nem kellemetlen egy bizonyos közéleti tisztség birtokában odaállni a tanárok elé és kisdiákként izgulni az érdemjegyek miatt? — Miért lenne az? Ma mindenki ezt csinálja: tanul, továbbtanul és vizsgázik. beszámol és ezeket a feleleteket minősítik, érdemjegyekkel határozzák meg. — Kinek kell otthon szá-' mot adnia a mostani eredményekről? — A kisebbik fiamnak, aki még általános iskolás, a nagyobbik már katona, ö az, aki mindig elkérte a leckekönyvem és most is az lesz az első kérdése: apu, hogyan feleltél? A szavakból kicsendült az is, milyen jólesik erről a ..szigorról” beszélni. Főként így. a jól teljesített államvizsga birtokában. o o o o Az egyik bizottság élén ott tevékenykedett Fekete Győr Endre is, a megyei tanács elnöke. — Ez a munka szorgalmi feladatnak vagy proto- kcláris kötelezettségnek minősíthető? — Egyiknek sem — válaszolta a kihegyezett kérdésre. — Három ok késztet arra, hogy eljöjjek vizsgáztatni, ha erre felkérnek. Az egyik: a vizsgák jó alkaJmat adnak arra, hogy a szakma legújabb eredményeiről halljak, azokkal lépést tudjak tartani. A másik: itt valamiféle „titkos listához” jutok, amely segít bennünket, a megyei szakigazgatási szervet is abban, hogy néhány fiatal útját figyelemmel kísérjük. A harmadik: véleményt alkothatok a gyöngyösi főiskola oktató-nevelő munkájáról. — Kérhetnénk példát a második és a harmadik indokkal kapcsolatban? — A fiatalokról. Említhetem Hajnal Mihály nevét, aki most a füzesabonyi tsz kertésze. Ugyanígy ismerjük élete eddigi útját annak az ifjú szakembernek. aki énnen innen, a gyöngyösi tsz-ből került át a hevesi repülőgépes növényvédő állomásra. A neve . Luzsi István. — És a főiskola munkájáról? — Csak elismeréssel szólhatok nemcsak a szakmai képzés eredményeiről, hanem a nevelési tevékenységük hatékonyságáról is. Nem csoda, ha gazdaságaink örömmel alkalmaznak Gvöngvösön végzett üzemmérnököket. Közülük sokan jutottak vezető beosztásba arányikig rövid * idő alatt, de akik nem lettek vezetők, ők is becsülettel A rock meséskönyvéhől (4.) Johnny és a Holdkutyák Igen, a Beatles. A liverpooli hajópincér 1940. október 9-én született fia, John Winston Lennon 1960-ban alakított e néven zenekart. Persze az izgága, apátlanul felnőtt gyereknek nem ez volt az első próbálkozása. Először szájharmonikázásá- val szórakoztatta vagy bosz- szantotta az utca közönségét, utóbb gitáron is megtanult játszani. Első gimnazista korában — a Quarry Bank középiskolába járt — szervezte első skiffle-zenekarát, a Quarry- men együttest. Ekkoriban történt, hogy egy házibulin megismerkedett a szomszéd utcabeli trikotázstulajdonos minden szempontból feddhetetlen, jól nevelt, eminens tanuló fiával, Paul McCart- neyvel. A kis Paul balkezes volt. jobban gitározott, mint John, ráadásul balkezes trükkjeit a két évvel idősebb, féltékeny barát nem is tudta megtanulni, jóllehet otthon, tükör előtt próbálgatta. • Paul, annak ellenére, hogy ő volt az ifjabb, alaposan kóstolgatta már a teddyboyok akkori életmódját. Talán a jókisfiús évek visszahatása volt ez, mindenesetre McCartney "máris nagy barátja volt az italnak és a szexnek. Egyébként idővel ő hozta össze Johnt a Lázadók együttes ügyes szólógitárosával, aki civilben villanyszerelő- tanonc volt — nem utolsó szempont az elektromos hangszerek korszakában! A fiút George Harrisonnak hívták. Apja buszsofőr volt, s a család igyekezett mindent megadni az ..egykének”, George-nak, aki tán épp e kényeztetés hatására vált halk szavú, visszahúzódó, gátlásos gyerekké. Mindketten csatlakoztak John Quarrymen együtteséhez, majd megszabadulva a többi tagtól, 1959 tavaszán létrehozták a Johnny és a Holdkutyák nevű triót. Természetesen percig se gondoljuk, hogy valamiféle állandó repertoárral, állandó fellépési hellyel, erősítőkkel rendelkező komoly, tagjait cserélgető zenekarról , van szó. Nem: három gitárral, szájharmonikával mega hagyományos sckiffle-instru- mentumokkal handabandázó kamaszokról, akik osztálykirándulásokon, iskolai teadélutánokon pengetik, zörgetik, fújják hangszereiket, _____ K i miért tanul? Érettségi — három év alatt Feszült csönd, nyugtalan tekintetek, könyvet lapozgató ujjak. Az arcokról köny- nyű leolvasni: vizsgázók. Ók nem egyenruhában üldögélnek, nem hoztak magukkal kabalamacit, de ugyanúgy izgulnak, mint nappali tagozatos társaik. S mindezt a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ folyosóján láttuk a minap. Megyénkben csak itt, és csak a művelődési ház szervezésében létezik ez a tanfolyam, ahol a dolgozó lányok, asszonyok magánvizsga útján, három év alatt szerezhetnek érettségi bizonyítványt. A levelező tagozat tankönyveiből tanulnak, de a harmadik- negyedik osztályt összevonva, egy év alatt végezhetik el. S mindezt az „izzósok”, az Egyesült Izzó Gyöngyösi Gyárának dolgozói mondták el, akiknél a gyárban külön tanulócsoportot is szerveztek. — Nekem már könnyű a dolgom — kezdi Bajuhovsz- ki Györgyné —, hiszen már minden vizsgán átestem. Azaz hogy, nemcsak „átestem”, de elég jól is'sikerült, elégedett vagyok. Talán ha a matematika nem lenne hármas. .. No, de mindegy, most már a többieknek szurkolok. — Az a véleményem, hogy aki idejön tanulni, az vagy hiúságból, hogy meglegyen az érettségi, vagy pedig továbbtanulási céllal vállalja ezt a strapát. Mert bizony a munka, a gyerek mellett, szinte önállóan tanulni... nagyon nehéz. — Tanáraink, akik zömében az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumból jöttek, meglátogatnak minket az üzemben, megbeszéljük a problémás dolgokat, de ez bizony nagyon kevés, vizsga pedig csak év végén van, akkor kell mindent beleadni. — Hogy én mért vállaltam? Korán férjhez mentem, gyermekem lett, de a tanulásról nem tudtam lemondani. Az első két évet még nappalin végeztem, aztán pedig a rádió egyik nyilvános adásán vizsgáztam le. Szeretnék továbbtanulni a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán, de előtte még egy nagy nekifutás, a negyedik, abból tavasszal vizsgázunk — mondotta végül Baju- hovszki Györgyné. Tóth Márta A Nemzetközi Szemle új számából A Nemzetközi Szemle jú- lius—augusztusi dupla száma közli az SZKP Központi Bizottságának határozatát az ideológiai és politikai nevelő munkáról. A folyóirat megj emlékezik a KGST megalakulásának 30. évfordulójáról,' áttekintést ad a szocialista integráció fejlődéséről. Ismerteti a Francia és a PorJ tugál Kommunista Párt legJ utóbbi kongresszusának fon- tos dokumentumait. A dupla szám gazdag tényanyagot közöl a világgazdaság jelenlegi problémáiról,' az UNCTAD manilai értekezletéről, a multinacionalista vállalatok új törekvéseiről,1 Ismerteti az Európa Parlament felépítését, működését és az ezzel kapcsolatos különböző álláspontokat. Végül több cikk foglalkozik a latin-amerikai országok gazdasági és politikai problémáival. A Beatles — még a történet elején Persze idővel erősítőkre, komoly „cuccokra” is telik, főként, miután sikerül beszervezniük a dobos Pete Bestet, akinek jómódú szülei anyagilag is támogatták a zenekart, sőt fellépési helyet is szereztek számukra egy pinceklubban. Ekkor csatlakozott hozzájuk az érzékeny lelkű, ígéretes képeket fes- tegető Stuart Sutcliff. Ebben az időben az akarnok típusú John még szólózott. Paul már a basszust kezelte, a másik kettő akkordozott. Pete pedig a beatet adta, „igazi” dobszerelésén. Ebben az évben — 1960ban — megismerkedtek két fotóssal, Astrid Kirchnerrel és Claus Voormannel. (Az ő neve alighanem ismerősen cseng: előbb a Beatles-albu- mok tervező-fotósaként; majd a Manfred Man együttes basszusgitárosaként vált világhírűvé — úgy látszik,' hatott rá McCartney közelsége.) A két fotós tanácsolta a napi tizenkét órát robotoló angol zenészeknek, hogy nyakukba lógó, a kor divatja szerinti tűzoltófrizurájukat fésüljék homlokukba,’ így jött létre a moptop ffiJ zura, a gombafej. Szántó Péter (Folytatjuk) ; Még csak néhány napja, hogy a Leányvásár című, nagy sikerű operettel befejezte 1978—79-es színi évadját az egri Gárdonyi Géza Színház, s máris kaput nyit a megye- székhely nyári színháza, az Agria Játékszín. Ma este a Földbástyán megelevenedik az elmúlt év sajátos hangvételű bemutatója: a Bethlen Miklós önéletírása alapján Nemes- kürty István által színpadra ültetett monodráma, amelyet Bánffy György érdemes művész előadásában láthat a közönség. A díszletet Kalmár Kati tervezte, a jelmezt Borosi Zsuzsa. Rendezte: Szirtes Tamás. Az Egerből elindult produkció budapesti sikerei után most visszatér Egerbe: június 28~án, 29~én, és 30-án kerül bemutatásra. Képünkön: Bánffy György Bethlen Miklós alakjában (Fotó: Szántó György)
