Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

Bélapátfalván: a cél előtt Észak-Magyarország mezőgazdasága Gödöllőn Heves megye bemutatkozott a tájkiáüftáson Dr. Varga József, Heves megye Tanácsának elnökhelyettese, Koós Viktor osztályvezető, Dr. Molnár Ferenc, a MÉSZÖV elnökhelyettese és Bocsi László hatvani áfész-elnök a szakcsoportok termékeivel ismerkedik. (Fotó: Szabó Sándort gédanyagokat: műtrágyákat, növényvédő szereket, vető­magvakat, amelyek a ter­meléshez szükségesek. Találóan jegyezte meg dr. Kovács Imre, mezőgazdasá­gi és élelmiszeripari minisz­terhelyettes megnyitó beszé­dében, hogy az öt kiállító megye a bőség zavarában volt a válogatásnál. Ez a bőség valójában mindvégig jellemzője volt a kiállítás­nak, volt választék, volt mit megmutatni, ami a nagy­üzemek és a háztáji gazda­ságok fejlődésének eredmé­nye. Annak a töretlen fo­lyamatnak a része, amelyet az utóbbi évtizedben az élelmiszer-termelésben elér­tünk. Mindez záloga a ki­egyensúlyozott belföldi ellá­tásnak és lehetősége élel­miszerexportunknak is. Ha­zánkban ugyanis szükség van erre az exportra, sőt növekvő igények vannak iránta. És ennek Észak- Magyarország megyéi közül Heves is részese. A tájkiállítás a nagyüze­mi gazdálkodás mellett el­sősorban a kistermelés fej­lesztését mutatta be. Főleg azokat a törekvéseket, ügyi szakemberek. Ugyan­csak sürgős intézkedést igé­nyel az is, hogy végre a me­zőgazdasági üzemekben is általánossá váljon az orvosi, az egészségügyi ellátás szer­vezett és rendszeres biztosí­tása. Milliókat lehetne megtakarítani Ahogyan az országban, úgy megyénkben is kimen­tek a divatból a munkásszál­lók, így a korábban igen nagy összegekért készített épületekben egyre keveseb­ben laknak. A bejáró dolgo­zók többsége ugyanis azon a véleményen van, hogy kerül amibe kerül, tartson akár K három-négy óráig is az út, de "mindennap hazamennek. Az üzemek ki vannak szol­gáltatva, és hiába emelked­nek rendkívüli mértékben a szállítási költségek, nincs vá­lasztás, marad az utaztatás. A munkahelyi vezetők vala­mennyi fórumon elmondják, hogy olcsóbb lenne a mun­kásszálló, s így több jutna a fizetési borítékokba is, de úgy tűnik, hogy a megindult „lavinát” már nem lehet megállítani. Ráadásul a bu­szok is egyre zsúfoltabbak, kevés is van belőlük, így szükség van a már réges- rég nullára futott és nem éppen a kényelmes utazást biztosító ponyvás teherau­tókra is. Közben a korszerű, jól felszerelt munkásszállók csak félig teltek... Az összkép ennek ellenére is pozitív, a fejlődést, a vál­amelyeket a nagyüzemek a háztáji és kisegítő gazdasá­gok fejlesztéséért tesznek. A kisgazdaságok ugyanis ma már szerves részei a nagy­üzemeknek és a 80-as évek­ben is nagy szükség lesz rá­juk! Ennek szemléltetésére áll­jon itt a kiállító Heves me­gyeiek közül a gyöngyösi Mátra Kincse Termelőszö­vetkezet példája. A gyön­gyösiek ugyanis évek óta tudatos munkával segítik a háztáji gazdálkodást. Ennek köszönhető, hogy viszonylag rövid idő alatt 269 szövet­kezeti tag telepített a közös gazdaság segítségével kor­szerű, nagyüzemi művelésre alkalmas háztáji szőlőt. A bemutatkozók között láttuk a hatvani, a hevesi, az egri, a parádi, a tarnamérait a füzesabonyi és a gyöngyösi fogyasztási szövetkezetek irányításával működő kis­termelő szakcsoportokat. Ezek legjobb termékeikkel, paprikával, paradicsommal, káposztával, a korai gyü­mölcsök közül cseresznyé­vel, eperrel, valamint sütő­ipari termékekkel szerepel­tek. A látogatók tablókon ismerkedhettek meg a tej­termelési versenyben leg­jobb eredményt elért Heves megyei gazdákkal is. A nagyüzemek közül el­hozta oltványait és legjobb borait a nagyrédei, a detki és a gyöngyöspatai termelő- szövetkezet, valamint az Eger—Mátra vidéki Borgaz­dasági Kombinát. Bemutat­ta állattenyésztését, vala­mint a lakatosüzemében ké­szülő sertésönetetőket a tarnamérai Lenin Termelő­szövetkezet. A közös és a háztáji gazdaságokkal való szerződéses együttműködését szemléltette különböző inyencfalataival a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. A kiállításon felsorakoz­tak a gyakorlati munkát elősegítő tudományos ered­mények is. A Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem kom- polti kutatóintézete példá­ul a sárga szárú kenderrel, a korai őszi árpával, az új pillangós takarmánynövény­nyel: a koronafürttel, vala­mint a Verko-lucernafajtá- val jelentkezett. Az egyetem gyöngyösi főiskolai kara a hasogatott fólia alatti zöld­ségtermelés tapasztalatai! adta közre, valamint a sző­lőtermesztési tanszéken ké­szített és azóta már orszá­gosan is elterjedt műanyag oltószalagot állította ki. A háromnapos gazdag ki­állítás élményt nyújtott a látogatóknak, egyben jól pél­dázta Észak-Magyarország, közöttük Heves megye me­zőgazdaságának. és élelmi- szeriparának fejlődését. Fel­tárta azokat a lehetősége­ket, amelyek alapul szolgál­nak a következő évek fej­lesztéséhez is. Mentusz Károly Az évek óta tartó sokszor küzdelmes. nehézségekkel teli munka a finiséhez érke­zett: a bélapátfalvi cement­gyár kiemelt nagyberuházá­sán az első gyártóvonal már a start előtti állapotba ju­tott. Elkezdődött a monstrum „élesztőse”, minden bizony­nyal felemelő érzés ez azok­nak, akik az építésben jelen voltak a nehéz hétköznapo­kon is. Bonyolult, összetett feladat a nagyberuházás programo­zása, s nem is volt hiba nélkül. A lemaradás sok pénzbe kerül, s most ebből a lemaradásból igyekszik behozni valamit az építke­zésen dolgozó 24 vállalat, s úgy tűnik, nem is sikerte­lenül. A hálóterv, a kény­szerpályás programozás nem tűr; a lemaradást, nincs in­dok, magyarázkodás, csak egyet lehet: minél gyorsab­ban keresni a megoldást, ha hiba támad. Ezeket tapasztalhattuk a legutóbbi, pénteken tartott szemlén, ahol dr. Szabó Já­nos, az ÉVM államtitkára megyei vezetők társaságában tette föl — sokszor kényel­metlen — kérdéseit a beru­házás közvetlen felelőseinek. Az államtitkár hatheten­kénti helyszíni látogatásai az utóbbi időben gyakoribbá .váltak, de ettől függetlenül kéthetenként a minisztéri­umban is tartoznak beszá­molni a beruházók. A leg­apróbb részletkérdés sem ke rülhet ki a figyelem köré­ből, hiszen végül apróságo­kon is múlhat a határidő to- továbbcsúszása. Mint aho­Az elmúlt napokban meg­kezdték az új ABC-áruház építését a Kálvária-parti la­kótelepen. A Mátra Kincse Tsz Csik Miklós vezette 9 tagú brigádja végzi az ala­pozást 240 négyzetméteren. Naponta 25—30 köbméter betont dolgoznak be. Az alj­betonozást már elvégezték. I Hátravan még a pilléralapok kiemelése és bebetonozása, aztán jöhet az igazi építke­zés. Bármilyen munka < adódik, legyen az zsaluzás, vasbetonszerelés, vagy szige­’’ Egyetlen olyan üzem, vál­lalat, ipari vagy mezőgazda- sági szövetkezet nincs me­gyénkben, ahol az adott le­hetőségeken belül ne tenné- . nék meg mindent a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek szebbé, jobbá téte­le érdekében. Ugyancsak té­nyekkel bizonyítható továb­bá az is, hogy a fizetési bo­rítékok vastagságától vagy vékonyságától függetlenül a legalapvetőbb szociális, egészségügyi és kulturális szolgáltatások biztosítására mindenkor és mindenütt jut pénz. Igaz, hogy nem egyen­lő mértékben, van ahol mil­liók van ahol csak ezrek, van ahol a már melevő jót fejlesztik tovább, s van ahol a jobb alapjait rakják le, de a szándék közös, ugyan­az. Vagyis: hogy szebben él­jünk, hogy munkánk köny- nyebb és kényelmesebb le­gyen. Mire jutott eddig és mire nem? Hol tartunk a közép­távú üzemi szociális terveink megvalósításában? Mit csi­náltunk jól és mit rosszul? Mivel lehetünk elégedettek és min kell változtatnunk? Egyebek mellett ezeket a kérdéseket tették fel az SZMT Elnökségének legutób­bi ülésén is, amelyen az egész megyére kiterjedő fel­mérés alapján vonták meg az eredményeket és elemez­ték a gondokat, a tennivaló­kat. Munkások, fiatalok előnyben A lakásépítés üzemi, szö­vetkezeti támogatása több gyan „apróságokról” volt szó, többnyire a pénteki megbeszélésen is; a távolsá­gi szalagot, amely több mint két és fél kilométeres köldökzsinór a bánya és a gyár között, védeni kell ke­rítéssel, az agyagtárolóból sürgősen ki kell hordani az addig ott tárolt, felhaszná­lásra már nem kerülő, de nagy értékű samott-téglát és így tovább. A nagy munka utolsó simításai ezek, gon­dos ellenőrzések, próbák, hogy aztán zavartalanul megindulhasson a gépezet, s ősztől már az itt gyártott cement is segítse a hazai ellátást. Határozott kérdések, ha­tározott válaszok. Az aka­dály, a gond csakis a meg­oldására tett javaslattal együtt hangozhat el, min­denáron való határidő-rövi­dítés nincs, de az sem kép­zelhető el, hogy az úgyne­vezett minimális program kitolódjon akár csak néhány nappal is. A Csőszerelőipari Vállalat képviselője elisme­rően szólt erről a progra­mozásról, . s ezt erősítette meg Riesz Lajos, a Cement- és Mészművek vezérigazgató­helyettese. Pedig hát, éppen a CSÖSZER-nek igencsak „megszorították” a munkáját ezzel a szervezéssel... Az olvasónak persze mind­ezek valóban részletkérdé­sek. Ami elsősorban érde­kes: mikor mozdul meg vég­re a gyáróriás, s kezdi visz- szaszolgáltatni a befektetett milliárdokat? Nos: a távolsági szalag üzempróbái elkezdődtek, telés, a brigádtagok mindent elvégeznek. Szorgalmasan te­vékenykednek. Legutóbb Sás­tón egy gyönyörű 60 szemé­lyes üdülőt adtak át. Épül az új ABC-áruház, amely még fokozottabban elégíti ki az ott lakók mindennapi bevá­sárlóigényét. A jelenlegi élel­miszerbolt kicsi és zsúfolt is. És mi lesz a sorsa ezután az alig nyolc hónapja felál­lított faépületnek? Lebont- ják-e és viszik a város má­sik részébe, ahol szükség van éves hagyományra tekint már vissza Heves megyében is. Az elmúlt három évben több mint 2800 dolgozónak nyúj­tottak különböző hiteleket — kamat nélkül, csak jelképes kamattal, pénzben vissza nem térítendő juttatásként stb. — a munkahelyek. Különösen örvendetes, hogy közülük kétezren fizi­kai dolgozók, ezen' belül több mint 1400-an még a 30 évesek közé tartoznak. Ugyancsak elsőbbséget él­veznek a három, vagy az ennél több gyermekes csalá­dok is. A leggálánsabb mecénások közé a Mátraalji Szénbá­nyák Vállalat, az Egri Do­hánygyár, a Mátra vidéki Fémművek és az egri Fi- nomszerelvénygyáv tartozik, de a Csepel Autógyár Egri Gyára, az építőipari vállala­tok és a Mátra vidéki Cukor­gyárak jóvoltából is évről évre több család jut na­gyobb, modernebb lakáshoz. Nagy segítség továbbá az is, hogy az üzemek a kölcsö- nökön túl olcsóbb fuvarral és bontási anyagokkal is tá­mogatják építkező dolgozói­kat. Az viszont már a gondok között hangzott el, hogy a tervezők és a kivitelezők ceruzája gyakran fog indo­kolatlanul vastagabban a kí­vánatosnál, az állami gazda­ságok pedig megfelelő telek hiányában nem tudták az egykori eselédlaká-sokat fel­működés közben szabályoz­zák az automatikáját, s ha sok apró hiba adódik is, a megoldás már csak napok kérdése. A tárolóban 20 ezer tonna kő és agyag vár­ja, a kezdést, a fel töltés fo­lyamatos már a gyáron be­lül is. Érkeznek a cement- gyártáshoz szükséges egyéb kiegészítő alapanyagok. Jú­nius 7-én hatósági szemlét tartanak a beruházáson, ahol biztonságtechnikai szempont, ból alapos ellenőrzés alá ve­szik a berendezéseket. Forog már a nyersmalom, június második felében kell eljutni addig, hogy a gyártósor egyes részeit összehangolt próbaüzemmel is levizsgáz­tassák. Júliusban megkez­dődik a kemence szárító-fű­tése, s ezt követi még ugyan­csak abban a hónapban az első klinkerégetés. Aztán bekapcsolódik a cementma­lom és ezzel teljes a sor. Dolgozik a gyáróriás első egysége. Barta Alajosnak, a megyei pártbizottság titkárának kér­désére hangzott el az ÉF- BER képviselőjének tájékoz­tatója: igénylik a nyári diák-munkaerőt az építők, foglalkoztatásukra már ké­szülnek a tervek, összeállí­tották azt is, hová, meny­nyi fiatalra számítanak. Az országos jelentőségű beru­házásnak egyebek mellett így is sok segítséget adott eddig a szűkebb környék, a megye. Erre a segítségre, érdeklődő támogatásra szük­ség lesz ezután is. (hekeli) élelmiszerboltra, vagy to­vábbra is megmarad az új ABC mellett? Az új ABC-áruház nagyon szép környezetben 4,5 milli­ós beruházási költséggel épül. Kivitelezője a Mátra Kincse Tsz., üzemeltetője pedig a GYÖNGYSZÖV. 1979. november 7-re tervezik az átadását. Reméljük, hogy az új áruház örömet szerez majd az ott lakóknak. ^ Rafael János Gyöngyös számolni. Feszültséget okoz az is, hogy a kevésbé módo­sabb cégek — például a költségvetési üzemek — gya­korlatilag semmilyen segít­séget sem tudnak adm. A koszt elégj a jegy kevés A költségekkel, a kiadá­sokkal való szigorúbb és ésszerűbb takarékoskodást a közgazdasági szabályozók is megkövetelik. A munkahelyi vezetők bölcsességét dicséri, hogy a már meglevő szociá­lis vívmányok — munkavé­delem, üzemétkeztetés, óvo­dák, bölcsődék támogatása, munkásszállítás, üdülés sport stb. — ennek ellenére sem kerültek veszélybe. Sőt! A legtöbb munkahe­lyen az elmúlt három évben korszerűsítették az üzemi konyhákat, az étkezdéket, bü­fék, különböző automaták könnyítik az ellátását a munkahelyeken. Ma már hétköznapi eseménynek szá­mít a mezőgazdasági dolgo­zók meleg étellel való ellá­tása, a visontai Gagarin Hő­erőműben még a gyesen levő kismamák is igénybe vehe­tik az üzemi étkeztetés le­hetőségeit. Ha nem is a kívánt mér­tékben, de bővültek az üdü­lés és a sportolási lehetősé­gek is üzemeinkben. A régi panasz azonban ma is jogos: változatlanul kevés a szak­szervezeti beutalók szama, Ma este zárja kapuit a nagy sikerű kiállítás. Három napon át Gödöllő és az ag­rártudományi egyetem látta vendégül azokat az érdeklő­dőket, akik kíváncsiak vol­tak öt megye mezőgazdasá­gának és élelmiszeriparának bemutatkozására. A korábbi évek hagyományait folytat­va, a tavalyi gyöngyösi ren­dezvényhez hasonlóan most Gödöllőn mutatkozott be az ország nyilvánosságának Pest, Heves, Borsod-Abaúj- Zemplén, Nógrád és Sza- bolcs-Szatmár megye. Az érdeklődők nem bán­ták meg, hogy eljöttek, mert bepillantást nyerhettek Észak-Magyarország mező- gazdasági üzemeinek terme­lésébe és élelmiszeripari te­vékenységébe. A három nap alatt több ezren fordultak meg Gödöllőn, amely ideális helyet biztosított ennek a táj kiállításnak. Mint a ne­vében is szerepel, tájkiállí­tás volt ez, ugyanis a gaz­dag Észak-Magyarország jellegzetes mezőgazdasági termékeit vonultatta fel: zöldségféléket, gyümölcsöket, borokat, hús és húskészít­ményeket, sütőipari termé­keket és mindazokat a se­pénz különösen a nagy családosok közül jutnak el ritkán és ke­vesen a SZOT-üdülökbe. Szakrendelés az üzemben A középtávú szociális ter­vek egészségügyi fejlesztései is jobban alakultak a terve­zettnél. Az ötéves program lényegében három év alatt megvalósult. Különösén a gépipari üzemekben — Fi- nomszerelvénygyár, Fémmű­vek, Izzó — magas színvona­lú a dolgozók egészségvédel­me. Nőtt az üzemi rende­lőkben végzett szakrendelé­sek száma, javult az egész­ségügyi intézmények techni­kai felszereltsége. Jó ötlet­nek bizonyult továbbá az is, hogy több kisebb szövetke­zet, gyár közös összefogással biztosítja dolgozóinak a rendszeres orvosi ellátást. Követést érdemel továbbá a Csepel Autógyár Egri Gyá­rának kezdeményezése — lapunkban részletesen is be­számoltunk róla —, ahol már kihelyezett gyógyszertár is működik. Több mint szépséghiba ugyanakkor, hogy öt főfog­lalkozású üzemorvosi állás — jelentkezők hiánya miatt — ma sincs betöltve me­gyénkben. Pedig Petőfibá- nyán, a Fémművekben és az Egri Dohánygyárban is igen jó körülmények között végezhetnék a megelőző, a gyógyító munkát az egészség­tozást bizonyítja. Legfeljebb nem mindenütt arra fordít­ják a pénzt, amire a legna­gyobb szükség lenne. Koós József MnümaíH, 1979. június 3„ vasárnap Új ABC-áruház épül Gyöngyösön Nincs benne a borítékban Amire mindig jut

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents