Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-27 / 148. szám
I A kor színvonalán Olcsó a víz, könnyen pazaroljuk fijabb kutak—növekvő igények Ügy vagyunk ezzel, mint az egészséggel. Akkor szeretnénk már megvédeni, amikor ágynak estünk. A vízről is csak akkor kezdünk beszélni, amikor nem folyik a csap, vagy megtiltják a locsolást — amikor nincs belőle elegendő. Az idén a száraz májusi forróságban szinte állandóan öntözni kellett a frissen kiültetett palántákat, ilyenkor több víz fogy a háztartásokban is, miközben a kutak nem kaptak utánpótlást. És még előttünk a nyár... Ezért is kértük beszélgetésre Horváth Jánost, a Heves megyei Vízmű Vállalat főmérnökét. — Hogyan fogadták a júniusi tartós esőzést? — Nagyon vártuk, hiszen tán évtizedek óta nem volt ilyen korai csúcsidőt szak a fogyasztásban, mint az idén. Ez azután nem kevés gondot is okozott nekünk. Eger környékén például a hónapok alatt ösz- szegyűlt karsztvíz, amely a város ivóvizét adja, bizony igen megcsappant, s szinte az utolsó pillanatban jött a pótlás a többi mélyfúrású kutunfcniak is. Másrészt még az ősszel készítettünk szokás szerint egy tervet, minek alapján még a csúcsidőszak előtt szerettünk volna jó néhány gyors fejlesztést megvalósítani. Hát bizony ezeknek csak egy részével készültünk el időre. Szihalmon például egy búvárszivaty- tyú-t akartunk munkába állítani, Egerben pedig két újabb kút megnyitására készültünk. Besenyőtelket viszont még időben rá tudtuk kapcsolni Füzesabony —Dormánd vízhálózatára, így most már a locsolási időszakban duplájára emelkedő vízfogyasztás sem okoz különösebb gondot itt. — Csapadékszegény időben mindenütt ennyire megemelkedik a vízfogyasztás? — No, azért nem. Ez általában a kisebb településekre jellemző, ahol szinte mindenkinek van a ház körül kertje, amit azután rendre nem az ásott kutakból öntöz, hanem ivóvízzel. Nem csoda, hogy ilyenkor a vízfogyasztás a többszörösére emelkedik. 1949. JANUAR 5—8. KÖZÖTT Moszkvában összeült hat szocialista ország magas szintű delegációja. Elemezve az akkori hidegháborús nemzetközi helyzetet, s felmérve a fiatal népi demokratikus országokat övező gazdasági embargó nyomását, úgy határoztak, hogy létrehozzak az érintett országok gazdasági közösségét, illetve e közösség kibontakozását segítő nemzetközi szervezetet, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát. A tanács néhány hónappal később, április végén tartotta alakuló ülését, amelyen kidolgoz-' ták a KGST alapelveit és fő céljait. Az alapelvek és a célok a történelemben addig példa nélkül álló, új, sajátos nemzetek közötti gazdasági kapcsolatok alapjait rakták le: a kölcsönös segítségnyújtásának, a kölcsönös érdekeken nyugvó kapcsolatoknak, az önkéntes részvételnek és a kollektív fejlődésre való közös törekvés gondolatait. Mindennek 30 esztendeje. Az idei moszkvai tanácskozás jubileumi ülésszakként kerül a jegyzőkönyvekbe. A szocialista gazdasági közösség az-elmúlt három évtizedben a világ legdinamikusabban fejlődő régiójának bizonyult. Harminc évvel ezelőtt a KGST-országok a világ ipari termelésének még az egyötödét sem adták, ma jóval több, mint az egy harmadát állítják elő. A búza több, mint harminc százalékát, a rozs több mint kétharmadát, az árpa egyhar- madát a KGST tagországai termesztik. A burgonya, a kukorica a világtermés 50 százaléka. E termelési eredmények arányában növekedett a KGST-tagországok népeinek életszínvonala is; A nagymértékű mennyiségi növekedéssel párhuzamosan, különösen az utóbbi 15—20 évben számottevő minőségi átalakulás is kibontakozott. Az ipari termelés nemcsak jelentős mértékben növekedett, hanem korszerűbbé is vált, s a termelés egyre nagyobb hányada a magasabb készültségi fokon álló. értékesebb, korszerűbb gyártmányokat kibocsátó ágazatokból — a gépiparból, a számítás technikai iparból, a vegyiparból került ki. Az utóbbi időszakban a KGST-tagálla- mok egészét tekintve, az ipari össztermelés megközelítően 100 százaléka a munkatermelékenység javításából származott. Ez az eredményekben gazdag három évtized és nem utolsósorban az, hogy az utóbbi 4—5 esztendőben a föld országainak többsége számára kedvezőtlen világ- gazdasági változások ellenére a KGST-tagországok fejlődése, társadalmi-gazdasági élete stabil maradt. — mindez jelentősen megnövelte a KGST tekintélyét az egész világban. NEM VÉLETLEN, hogy a legutóbbi ülésszakon már négy kontinens országai képviseltették magukat. A közösség tíz tagországa három kontinensen — Európa, Ázsia. Latin-Amerika — helyezkedik el, s megfigyelőként megérkeztek a negyedik kontinens képviseletében Angola és Etiópia. Az idei jubileumi ülésszakon különböző minőségben — tagországként, együttműködési szerződés birtokosaként — részt vevő országok száma tovább emelkedik. A mostani ülésszakon a megtett útra való visszatekintés, az elért eredmények méltó megünneplése mellett a további fejlődéssel is részletesen foglalkoznak: az ünneplés mellett a munka a fő napirendi pont. A tárgyalásra kerülő témák között a legjelentősebb a két újabb, hosszú távú célprogram — az ipari fogyasztási cikkek egyeztetett fejlesztésének és megosztott gyártásának, valamint a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedés korszerűsítését és fejlesztését célzó program. Ezekhez csatlakozik egy gépipari .együttműködési tervezet, amely a fogyasztási cikkek gyártásához és a közlekedés fejlesztéséhez szükséges berendezé- ' sek előteremtéséről intézkedik. A hosszú távú célprogramok kidolgozását a KGST XXX. ülésszaka határozta el. Három célprogramot — az energetika, fűtő- és nyersanyagipar; a mezőgazdáság és él ed miszer ipar, valamint az ezekhez kapcsolódó gépipari programot — 1978 nyarán fogadta el a KGST legfelső szerve. Ezzel, a jubileumi ülésszakra elkészült két újabbal, a célprogramok száma tehát, ötre emelkedik. Ezek a programok a kulcságazatok fejlesztési menetrendjét tartalmazzák. Végrehajtásuk maga után vonja a gazdaságok egészének jelentős gyarapodását: előreviszik a szakosítást, a kooperációt. a specializációt. Nemzetközileg egyeztetett program keretében valósulhat meg a szelektív fejlesztés, s mindennek révén koncentrálódnak a nemzeti erőforrások, megszűnik a szellemi, anyagi kapacitás szétforgá- csolódása. csökken a még létező párhuzamosságok aránya a fejlesztésben, kutatásban, gyártásban egyaránt. Mindez megnöveli a beruházás és a kutatás biztonságát, a termelés méretei pedig eleve gazdaságosak lehetnek, mivel nemcsak egy ország piacára kell számítani. Emellett számunkra a közlekedés és szállítás fejlesztését szolgáló célprogramban való részvétel különösen előnyös, lévén, hogy hazánk számottevő tranzit- forgalmat bonyolít le a KGST-n belül. A hazai erőforrások a szükséges kapacitások létrehozására nem lettek volna elégségesek, a gyors ütemű ipari, mezőgazdasági fejlődés például egyre hatalmasabb árutömegek elszállítását teszi szükségessé. Az összehangolt fejlesztési program módot nyújt számunkra, egy igen korszerű és nagy teljesítőképességű szállítási hálózat kiépítésére — úton, vasúton, vízen, levegőben egyaránt. A hazai gépipar számára pedig a konténerizációs program nyújt — a teljes célprogram egyik fejezeteként — jövedelmező termékcsaládot. A JUBILEUMI ÜLÉSSZAKON megtárgyalásra kerülő célprogramok mindennél jobban mutatják azt a hatalmas fejlődést, amelyet a KGST-tagországok elértek. E célprogramok — miként a tanács 30 évvel ezelőtti, első programja is — egyszerre szolgálják valamennyi tagország, s az egész közösség egyeztetett érdekeit a jelenkor színvonalán. Erre felkészülni igazán nem könnyű dolog. — Egyáltalán, meddig fokozható a vízfogyasztás. mekkorák a megye vízkészletei? — Változó. A megyeszékhelyen az északi, fel- sőtárkányi kutak révén még a csúcsidőszakokban sem tudják kihasználni kapacitásunkat. Jelenleg 27— 28 ezer köbmétert tudunk a város vezetékeibe bocsátani, az igény viszont soha nem haladta még meg a 25 ezer köbmétert. Ellenben mind újabb és újabb kutak feltárására kényszerít bennünket, hogy évente mintegy 10 százalékkal növekszik a fogyasztás. Épp ezért már most elkezdtük a tárkánvi Barátréten újabb kutak fúrását. Gyöngyösön már a mélyfúrású kutakból több vizet nem tudunk kiszorítani. Ezért is kellett új nyerőhelyek után nézni. A tervek szerint a visontai bányák tisztított vizét vezetjük be a városba, de erre még' vagy két évet várniuk kell a gyöngyösieknek. A legnehezebb a helyzet Petőfibánya környékén, ahol a mélységi vízkészletek olyannyira kimerültek, hogy szinte több vizet fogyasztanak azon a részen, mint amennyi a kutak utánpótlása. .A Zagyvából sem pótolhatjuk a hiányt, hisz a Salgótarján környéki ipartelepekről annyi szennyet hoz a folyó, hogy attól képtelenség rendesen megtisztítani. Várhatóan a Hatvan—Heréd közötti területről hozzuk majd ide . a vizet. Ugyanilyen gond Kál ellátása is, ahol egyetlen kút van a községben, az igények viszont rövid idő alatt 20 százalékkal nőttek. De vízszegénv terület a pétervásári rész is, ahol most geológusok kutatnak újabb lelőhelyek után. Javult Hatvan környékén - a vízellátás két mélyfúrású kút munkába állításával, de ez csúcsidő- szakban még mindig kevés a városnak. — De hogy bírják a vezetékek ezt a mindinkább növekvő vízmennyiséget? — Lehetne szépíteni a dolgot, de az az igazság, hogy nem tudunk lépést tartani. Elavultak, kis kereszt- metszetűek a vezetékek, ami főleg a csúcsidőszakokban okoz gondot. Ilyenkor több víz fogy, mint amennyit elbírnak a csövek: gyakori olyankor a nyomáscsökkenés. Persze, ahogy tudunk fejlesztünk, cseréljük a vezetékeket, de a gyors eredményekhez a jelenleginél jóval több pénz kellene. Karban kell tartani a meglévőket is, a berendezéseket üzemeltetni pedig amúgy is költséges dolog. Ilyen nevetséges vízdíjak mellett fejlesztésre, újabb beruházásokra, alig merünk gondolni. A lakosság jelenleg a városokban egy. a községekben három forintot fizet egy köbméter vízéit- Ennek legalább a háromszorosáért kerül ugyanaz a vízmennyiség a csapokba. Más országokban még a fejlesztés költségei is benne foglaltatnak a vízdíjban. Hozzáteszem, a városi víz árát majd három évtizeddel ezelőtt állapították meg, pedig azóta mit változott a berendezések, csövek, egyéb anyagok ára?! Csoda-e, hogy az emberek így pazarolják a vizet. Jellemző adat: ha csöpög egy csap. azon egy évben legalább 50 köbméter víz elfolyik fölöslegesen. Most gondolja el, hányszor felejtjük nyitva a csapot, hány nem zár rendesen, hány vécé öblítő- tartálya folyik! Észre sem vesszük. — .. .és a csatornázás? — Ha lehet, ott még roszszabb a helyzet. Különösen a községekben, ahol szinte egyáltalán nincs kiépített szennyvízelvezető rendszer. Pedig a vízigények növekedésével egyenes arányban nő a szennyvíz mennyisége is, de ez IS pénzkérdés. Ugyanis egy méter csatorna építése ötször annyiba kerül, mint ugyanakkora vízvezetéké. A községekben pedig egyszerűen csak azzal törődnek, hogy a víz bejöjjön a lakásba, de hogy az miként távozik onnan, az senkit nem érdekel. Mi meg hiába mondjuk, erre az emberek sajnálják a pénzt. Hort például (ezt ne írja le!) szinte úszik a szennyvízen. Nem csoda, ha fertőzöttek az ásott kút- jaik is. Egyedül Egerben elfogadható a helyzet, amióta munkába állítottuk az új szennyvíztisztító telepet. Igaz, voltak az üzembe helyezésnél kisebb gondjaink, de várhatóan két hét múlva eléri a teljes kapacitást. Mivel a csatomabővítés nem tartott lépést a szennyvíz növekvő mennyiségével, szükségmegoldásokat kellett keresni. Legtöbbször szikkasztókat alakítottak ki, de vannak, akik a folyókba, patakokba vezetik a szennyvizet. Ezek még ideiglenes megoldásnak is rosszak. Sok a gondunk a gyöngyösi élelmiszeripari üzemekkel. A szennyvízibe kerülő zsír, olaj ugyanis képes egy egész szennyvíztisztító telep munkáját megbénítani, ennek ellenére igen felületesen végzik el a tejüzemben, a vágóhídon a szennyvíz előtisztítását. Mi persze amit tudunk megteszünk, -de az az igazság, hogy a végleges megoldásra még egy ideig várni kell e téren. Július 1-én életbe lép A ^ ■ D11 . , rf T" r I ■■ Az uj Büntető Törvénykönyv (7.) Védjük a közrendet! A mindennapi élet nyugalmának, biztonságának alapja a közrend. Sok példa van arra korunkban, hogy — például az Amerikai Egyesült Államok jó néhány városában — sötétedés után ki sem mernek mozdulni az emberek lakásukból, másutt pedig — így Olaszországban — napirenden vannak a terrorcselekmények. Hazánkban rend és nyugalom van. A törvény alkotóinak azonban arra is kellett gondolniuk, hogy súlyos büntetés kilátásba helyezésével eleve elvegyék a kedvét mindenkinek, aki meg akarná zavarni a közrendet. Közveszélyokozásnak nevezi a Büntető Törvény- könyv, ha valaki gyújtogatással, árvíz okozásával, robbanóanyag, sugárzóvagy más anyag, illetve energia felhasználásával közveszélyt idéz elő, ha akadályozza a közveszély elhárítását, következményeinek enyhítését. Ezért 8 évig terjedhető szabadság- vesztést szabhat ki a bíróság. Ha azonban bűnszövetségben vagy különösen nagy kárt okozva követnek el ilyen cselekményt, 10 évig, ha valakinek a halálát is okozza. 15 évig emelkedhet a büntetés. A gondatlanságból elkövetett közve- szélyokozás vétségéért 8 évig terjedhető szabadság- vesztés szabható ki. Hasonlóan bünteti a törvény közérdekű üzem működésének megzavarását, ide sorolva a közműveket, a tömegközlekedési üzemeket és távközlési üzemeket. Most szerepel először a Btk-ban a terrorcselekmény, mint bűncselekmény. Ennek minősül, ha valaki túszt szed vagy jelentős anyagi javakat kerít hatalmába és foglyának vagy foglyainak szabadon bocsátását, illetve a javak visszaadását állami szervhez vagy társadalmi szervezethez intézett követelés teljesítésétől teszi függővé. Törvényeink ezt a legsúlyosabb bűncselekmények egyikének minősítik, s ha az halált vagy különösen súlyos hátrányt okoz, a legnagyobb büntetéssel sújthatok a tettesek: 10-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel, illetve halálbüntetéssel. Ugyanilyen büntetéssel fenyegeti a törvény azt, aki légi járművet kerít hatalmába erőszakkal, fenyegetéssel vagy úgy. hogy másokat öntudatlan, illetve védekezésre képtelen állapotba hoz. Itt is, a terrorcselekménynél is korlátlanul enyhíthető annak a büntetése. aki abbahagyja a bűncselekményt, mielőtt abból súlyos következmények származtak volna. Eddig is büntette a törvény azt, aki robbanóanyagot, robbanószert vagy ezek felhasználására alkalmas készüléket engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy jogosulatlan személynek átad. Büntetése 5 évig terjedhet, mint ahogyan azé is, aki megszegi a lőfegyver, lőszer készítésére, átadására és forgalmára vonatkozó rendelkezéseket. Ugyancsak öt évig terjedhető büntetéssel sújtható az, aki egészségre veszélyes sugárzóanyagot vagy készítményt előállít, megszerez, tart, forgalomba hoz vagy jogosulatlan személynek átad. A közrend védelme érdekében bünteti a törvény a közveszélyes munkakerülést, hiszen sokszorosan bizonyított tény: a munkát- lanság a bűnözés fő okozója. Közel áll ehhez a tiltott szerencsejáték szervezése. Mindkét bűncselekményfajtánál a szabadság- vesztés vagy javító-nevelő munka főbüntetésén kívül kitiltás is kiszabható. Alig választható el egymástól a közrend és a köz- nyugalom. A Btk is felsorolja az ezek elleni bűn- cselekményeket. Kiemelkedő súlyú cselekmény közülük a garázdaság, már csak azért is, mert gyakran fordul elő. A garázdaság fogalmát a törvény így határozza meg: „Aki olyan kihívóan közösségellenes erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen’’. A kiszabható büntetés 3 évig terjedhet, ha csoportosan, illetve a köznyugalmat súlyosan megzavarva követik el. Itt is alkalmazható mellékbüntetésként a kitiltás. A közrenddel és a köz- nyugalommal együtt ugyancsak védelemre szorul a közegészség. Különösen időszerűvé vált a környezet és a természet védelme, mivel mindkettőt töméntelen ártalom fenyegeti — óhatatlanul — az iparosodás és a városiasodás miatt is. Ám a „civilizációs ártalmak” mellett egyes emberek bűnei és gondatlanságai is ártanak az emberi környezetnek. Bűntettnek minősíti a törvény, ha valaki „az emberi környezet védelem alatt álló tárgyát jelentős mértékben szennyezi, rongálja vagy pusztítja". A víz, a levegő és az egyes védett környezetvédelmi tárgyak elleni cselekményekért, ha azok életveszélyt idéz- nak »iá. 5 évig, egyébként 3 évig terjedhető szabadságvesztést szabhat ki a bíróság. Fokozottan védett állatok és azoktól származó tojások elpusztításáért, védett növények kitépéséért vagy legázolásáért, barlangok megrongálásáért, természetvédelmi terület hátrányos megváltoztatásáért súlyos esetben 3 évig terjedhet a szabadságvesztésbüntetés. Nálunk — szerencsére — nem dívik a kábítószerfogyasztás, de a bíróságoknak sok dolguk volt már olyanokkal, akik ilyen, az emberi szervezetet súlyosan károsító szereket hazánkon át akartak szállítani, csempészni. Az új Btk 1—5 évi szabadságvesztéssel fenyegeti azt, aki kábítószert készít, megszerez, tart, forgalomba hoz, az országba behoz, onnan kivisz vagy azon átvisz. Ha üzletszerűen, bűnszövetségben vagy jelentős mennyiségű, illetve értékű kábítószerrel követik el a cselekményt, a büntetés 8 évig terjedhet. A közegészség védelmét szolgálja végül a kuruzslás elleni törvény is. Három évig terjedő büntetéssel sújtható, aki jogosulatlanul, ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet végez orvosi diploma nélkül, de annak színlelésével. Várkonyi Endre (FoluLatmLi (c ziráki) 1973. június 27« szerda
