Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-27 / 148. szám

KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Energiaszomj HA AZ EMBER manapság a világból érkező hí­reket olvassa, tikkadt, szomjazó glóbus látomása tá­rul elé. A szomjúság tárgya ezúttal nem az életet jelentő víz, hanem a nem kevésbé életet jelentő, ki­magaslóan legfontosabb energiahordozó, az olaj. Elég egy pillantást vetnünk a nyugati nagypolitika törté­néseire annak megértéséhez, hogy ezekben a napok­ban minden, vagy legalábbis majdnem minden ennek a gondnak a jegyében történik. A láncszemek — leg­alábbis időben, ha nem is logikailag — egymásba illeszkednek. Néhány nappal ezelőtt ért véget Strasbourgban a közös piaci csúcs. Ennek első számú feladata beval­lottan az volt, hogy a kilencek egységes álláspontot dolgozzanak ki. Valamennyi nyugati megfigyelő meg­állapítja, hogy az eredmény a legjobb esetben is fele­más. „Nem tűnt el a nézeteltérés — írja a Le Monde című francia lap — a holland, a nyugatnémet és a francia álláspont között az úgynevezett szabad kő­olajpiaccal kapcsolatban” — és ez csak az egyik né­zeteltérés a sok közül. Pedig a közös fellépés a Nyu­gat számára e napokban valóban fontosabb — lenne —, mint valaha. CENFBEN FOLYIK a kőolajat exportáló orszá­gok szervezetének (OPEC) értekezlete. Nyílt titok, hogy a jelenleg hordónként 14,54 dolláros olajár az ülés végére valószínűleg kerek húsz dollárra emel­kedik. A genfi hangadó szokás szerint Szaúd-Arábia, a legfontosabb olajtermelő ország. Rijadban riadtság tapasztalható. A királyi családban azok hangja erő­södött, akik szerint a földben kell tartani az olaj jó részét, mert „Irán példája mutatja, hová vezet a gyors fejlesztés... ”. A Genf utáni láncszem: Tokió. A japán főváros­ban csütörtökön nyílik meg a vezető tőkés országok csúcsértekezlete, amelynek szinte egyetlen témája ugyancsak az energiaprobléma lesz. Carter amerikai elnök, akinek a választási év küszöbén már szüntele­nül belpolitikai dilemmáira is gondolnia kell, előbb érkezett Japánba, hogy tárgyaljon Ohira kormány­fővel — szintén elsősorban az olajról. AZ ENERGIASZOMJ természetesen nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdések egész sorát is jelenti. Ez az állapot pedig egy — amúgyis meglehe­tősen kényes időszakban tovább nehezítheti a világ sorskérdéseinek megoldását. Harmat Endre OPEC Űjabb áremelés? Ahmed Zaki Yamani sejk, ■ Szaúd-Arábia olajminisztere. (Népújság—telefotó AP—MTI—KS Kedden Genfben megnyílt a kőolajexportáló országok szervezetének (OPEC) érte­kezlete. A 13 tagország olaj­ipari minisztere — Irán kép. viseletében a nemzeti olaj- társaság vezetője —.áttekinti a nemzetközi olajpiac hely­zetét és várhatóan döntést hoz e fontos energiahordozó árának újbóli szabályozásá­ról. A zárt ajtók mögött folyó tanácskozásról még nem ad­tak ugyan ki közleményt, de Azbi al-Szabah kuvaiti olaj­ipari miniszter közölte, hogy a délelőtti ülésen nem kerül, tek terítékre az árkérdések. Tokiói csúcsértekezlet Kedd este indult — a szu­perszonikus Concorde repü­lőgéppel — Tokióba a veze­tő tőkés országok hetes csúcs­értekezletére Giscard d’Es- taing francia köztársasági el­nök. A francia kormány keddi ülésén megvitatta a tokiói találkozó témáit, megállapí­totta, hogy a tanácskozás kö­zéppontjában az energetikai kérdések állnak. A minisz­tertanács közleménye emlé­keztet rá. hogy a közös piaci állam, és kormányfők múlt heti strassbourgi csúcsérte­kezletükön közös álláspontot dolgozták ki a kőolajfogyasz. tás csökkehtésével, az ener­giatakarékossággal, a kőola­jat pótló energiaforrásokkal és a kőolajpiac felügyeleté­vel kapcsolatban. A Közös Piac arra kívánja felhasz­nálni a tokiói csúcsértekez­letet. hogy fő partnereit — vagyis az Egyesült Államo­kat és Japánt — e példa kö­vetésére szólítsa. TOKIÓ Kedden befejeződött Car­ter elnök és Ohira kormány­fő kétnapos találkozója. ame. lyen a felek a vezető tőkés országok csütörtökön kez­dődő csúcsértekezlete előtt egyeztették nézeteiket az Nyomozás Haló merénylői után Az Alexander Haig tábor­nok, európai NATO-főpa- rancsnok ellen hétfőn elkö­vetett merénylet ügyében nagy erővel folyik a nyomo­zás, amely azonban eddig semmiféle eredményre sem vezetett. A nyomozásban a monsi városi rendőrségen kívül a NATO-főparancs- nokság biztonsági szolgálata, valamint a francia, a nyu­gatnémet és a brit rendőr­ség is részt vesz. energiaproblémákról, vala­mint nemzetközi kérdések­ről. Közleményt nem hoztak nyilvánosságra, de az ameri­kai és a japán szóvivők köz­lése szerint a megbeszélések második fordulóján főként Carter és Leonyid Brezsnyev bécsi találkozójával. SALT- megállapodás jelentőségével és a SALT—3 lehetőségével foglalkoztak. Az amerikai elnök beszá­molója után Ohira kormá­nya nevében ismét támoga­tásáról biztosította a SALT— 2 megállapodást, kifejezve reményét, hogy a washingto­ni szenátus mielőbb ratifi­kálja az okmányt. Somozának távoznia kell Az MTI tudósítójának mértékadó forrásból szerzett értesülése szerint Warren Christopher ügyvezető ame­rikai külügyminiszter hétfőn közölte Quintana nicaraguai külügyminiszterrel: Somoza helyzete tarthatatlanná vált, visszavonhatatlanul elérke. zett az idő, amikor még „bé­késen” távozhat. Az amerikai külügyi szó­vivő kedden azt mondotta, Washington azért nem sza­kítja meg — más amerikai államok példájára — a dip­lomáciai kapcsolatot a So- moza-kormánnyal, mert így jobban hozzájárulhat „a helyzet megoldásához”. Görögország a tizedik 1979. május 28-án az athé­ni Zappcion kiállítási csar­nokban aláírták Görögország csatlakozási szerződését a Közös Piachoz. Ezzel lehe­tővé vált, hogy a csaknem 132 ezer km3 területű. 9 mil­lió lakosú ország 1981. janu­ár 1-től az Európai Gazda­Carter elnök aduja CYRUS VANCE, amerikai külügyminiszter, az elnök legközvetlenebb munkatár­sa, akinek bennfentesek szerint nagy érdemei van­nak mind a Camp David-i egyezmény, mind a SALT —II. megállapodás tető alá hozatalában, a minap be­jelentette: csak a követke­ző elnökválasztásig marad hivatalában, azután vissza­tér a jobban jövedelmező üzleti életbe. A bejelentés máris szám­talan találgatásra adott okot. Tény, hogy a diplo­maták a tőkés társadalom­ban sem sorolhatók a leg­magasabb jövedelműek ka­tegóriájába, továbbá az is közismert, hogy a pragma­tikus, csöndes diplomáciát kedvelő Cyrus Vance nehe­zen fér össze a robbané­kony természetű Zbigniew Brzezinskivel, az elnök nemzetbiztonsági főtanács­adójával, . akit döntéseiben gyakran befolyásol túlfűtött kommunista- és szovjetel- lebessége. Vance bejelentése egy­szersmind arra is figyel­meztet: bár Jimmy Carter még csak elnökségének fél­idejénél tart, máris meg­kezdődött a kulisszák mö­götti harc az elnökjelölé­sért. S ha csak halványan is. de körvonalazódik a vá­lasztási témák és a várha­tóan pástra lépő személyek köre. Ami Carter lehetséges el­lenfeleit illeti, a demokra­ták többsége legszívesebben Edward Kennedyt, a sze­nátus jogüsvi bizottságának elnökét jelölné. S noha Ken nedy váltig hangoztatja, hogy nincs szándékában részt venni az .elnökjelö­lésért folyó versenyben, a Time magazin májusi fel­mérése arról tanúskodik, hogy a megkérdezettek 56 0JÉIÚ& 1979. június 37., szerda százaléka támogatná Kenne­dyt és csupán 30 százaléka Cartert. Természetesen akadnak más demokrata je­löltek és önjelöltek is, a legesélyesebbnek azonban — legalábbis jelenleg — Edward Kennedy tűnik. Felmérést készítettek ar­ról is, milyen eredmény­nyel járna, ha Carternek a köztársaságiak jelenlegi leg­valószínűbb jelöltjével kel- lene megmérkőznie. Az eredmény ez esetben sem nagyon hízelgő Carterre nézve. Ugyanis a megkér­dezettek 42 százaléka Rea­gant választaná, míg 16 százalék nem tudta meg­mondani, melyikőjükre ad­ná voksát. AZ ELNÖK PRESZTÍZS­VESZTESÉGÉT közvetlen munkatársainak egy része azzal magyarázza, hogy az emberek határozott egyéni­séget szeretnének látni a kormányrúdnál, olyat, aki nem bizonytalankodik a külpolitikában. Az átlag amerikait azonban elsősor­ban nem ez nyugtalanítja. Az infláció éves átlagban 13 százalék, s a bérből és fizetésből élők ismét keve­sebbet tehetnek vásárlóko­sarukba, mint egy eszten­dővel ezelőtt. Bizonyára ez a magyarázata annak, hogy míg a múlt esztendőben a megkérdezettek csupán 41, addig a májusi közvéle­mény-kutatás szerint már 64 százaléka vélekedett úgy, hogy „az ország mély és súlyos válságban van” — írja a Time című magazin. Sokatmondó tény az is, hogy a megélhetési költsé­gek rohamos emelkedése miatt a megkérdezettek 21 százaléka másodállást volt kénytelen vállalni, s a csa­ládok 32 százalékában pe­dig a háziasszony is állan­dó munkavállalásra kény­szerült. Egy arkansasi há­ziasszony például kijelen­tette: „abba kellett hagy­nom a mnrhahúsvásárlást. Az amerikai családok asz­talán gyakori steak-et (hir­telen sült marhaszelet) fel­váltotta a félig kész pizza, amelyből 24 darabot adnak 16 dollárért.” S az egyik kereskedő, akit megkérdez­tek, miért bojkottálják a háziasszonyok a marhahúst, így válaszolt: — Nem boj­kottálják azok, csak egy­szerűen nem engedhetik meg maguknak. A munka- nélküliek hadiserege (a munkaképes lakosság mint­egy 4 százaléka) sem akar csökkenni, sőt az iskola­padból kilépők és főként a színes bőrűek közül újab­bakkal szaporodik. S MIKÖZBEN MILLIÓK a napi megélhetésükért küzdenek, vagy az állásuk elvesztésétől rettegnek, az országot ismét harapófogó­ba fogta az energiaválság. Carter elnök szinte minden nyilvános beszédében fog­lalkozik az új energiapoli­tikával. amelynek legfonto­sabb eleme az olaj, továb­bá az olajmonopóliumok profitjának védelme. Az Egyesült Államok 10 évvel ezelőtt alig importált nyersolajat, csaknem önel­látó volt. Azóta belföldi olajtermelése visszaesett, és ma már szükségletének csaknem 40 százalékát kül­földről szerzi be évi 50 milliárd dollárért. Az új energiapolitika mottója a takarékosság. Tény, hogy Amerikában pocsékolják a drága üzemanyagot. Az uta­kon még most is nyüzsög­nek a 4000—5000 köbcentis motorokkal hajtott személy­gépkocsik. amelyek 100 ki­lométerenként 25—30 liter benzint fogyasztanak. A lakásokat, hivatalokat és az áruházakat télen túlfűtik, nyáron dermesztővé hűtik. A takarékossági felhívás tehát indokolt. csakhogy eközben az elnök — talán már a választásokra tekint­ve — ismét behódolt a mo- nonóliumoknak. CARTER HOZZÁJÁRU­LÁSÁVAL ugyanis június elsején megkezdték az árak felszabadítását és 1981, ok­tóber elsejére az Ameriká­ban kitermelt olaj ára eléri az OPEC-árfolyamot. (Az amerikai olaj hordónként 9.65 dollárba, az importolaj átlagosan 16 dollárba ke­rül. Addig is a kormány szubvencióval támogatja a fűtőolaj és a gázolaj im­portját.) Az elnök által be­jelentett intézkedések évi háromszáz dollárral növelik az átlagos amerikai család benzin- és olajszámláját. Ez a pénz — összesen 17 mil­liárd dollár az olajmono- póliumok zsebébe vándorol. Az egész akció — írja a New York Times — a Car- ter-csapat jobbszárnyának, mindenekelőtt Schlesinger- nek a győzelme. Az ener­giaügyi miniszter közismer­ten az olaj lobby embere, s hónapokon át nyomást gya­korolt a kormányra az olaj­árak felszabadítása érdeké­ben. Ehhez a kabineten be­lül Brown hadügyminisz­terben talált szövetségesre, ök ketten álltak elő az iráni fordulat, s az USA- ba irányuló közel-keleti olajszállítások csökkenése után azzal, hogy az ország­ban ofajválság van, s talán a jegyrendszert is be kell vezetni. Brown elgondo­lásai abban találkoztak Schlesinger kampányával, hogy ő „a Perzsa-öböl vé­delmét” a fokozott ameri­kai katonai jelenlétet szor­galmazza. Van még egy „kényes” téma, amelyet bizonyára megkísérelnek majd fel­használni Carter demokra­ta és köztársaságpárti ellen­felei. Ez pedig a SALT—II. megállapodás. Carter több nyilvános rendezvényen ki­jelentette: ez volt elnöksé­gének eddigi ideje alatt a legfontosabb szerződés, ame­lyet egv külföldi hatalom képviselőjével aláírt és amely jelentős mértékben hozzájárul a nukleáris há­ború veszélyének elhárítá­sához. Moha az amerikaiak többsége a különböző köz­vélemény-kutatások adatai szerint helyesli a szovjet— amerikai kapcsolatok fej­lesztését, s a SALT—II. megállapodást, befolyásos konzervatív erők mindent elkövettek, hogy nyomást gyakoroljanak a közvéle­ményre és a törvényhozás­ra. É körök nyomásába sza­vazott meg a szenátus má­jus elején 265 millió dol­lárt az MX-rakéta fejlesz­tésére s ugyancsak ezek a körök folytatnak propagan­dakampányt ü SALT—II. megállapodás ratifikálása ellen. Az amerikai jobboldal attól sem riad vissza, hogy a választási küzdelemben övön aluli ütéseket alkal­mazzon. Az általános biz­tonságot, tehát az amerikai nép érdekeit is szolgáló megállapodást úgy próbál­ja feltüntetni, mint amely árt az Egyesült Államok­nak, s valamiféle egyolda­lú előnyökhöz juttatja a Szovjetuniót. AZ ELNÖK JELÖLÉSÉRT folyó előcsatározáshoz tehá* már adva vannak a sze­mélyek, noha ezek köre még minden bizonnyal bő­vülhet és változhat is. Ad­va vannak továbbá azok a témakörök is, amelyeket a hivatalban levő elnök, il­letve ellenfelei felhasznál­hatnak. Carter minden bi­zonnyal érzi, hogy két kér­dést —, az energiaproblé­ma és a fegyverkezés kor­látozása — aligha tud .majd megkerülni. Feltehetően azért lépett már most az energiafronton, mert ő és tanácsadói úgy vélik, hogy az elnökválasztásig sikerül lecsendesítená a háborgó milliókat. Ami pedig a SALT—II.-t illeti, Carter helyesen döntött, amikor az egyezményt aláírta. Hiszen az átlag amerikait az anyagi kérdéseken túl egy dolog érdekli igazán: lesz-e béke és biztonság. Márpedig a SALT—II. egyezmény — túl a szovjet—amerikai vi­szony javítására gyakorolt hatásán — olyan bizalom- keltő lépésnek tekinthető, amely hozzájárul a béke és biztonság megszilárdításá­hoz. Ez pedig olyan adu. amellyel a jelöltek közül egyedül Carter rendelke­zik. Kanyó András sági Közösség 10. tagállama legyen és 24 képviselőt küld­jön az úgynevezett európai parlamentbe. így Görögor­szággal az EGK országainak lélckszáma 266 millió lesz. Görögország a mezőgazda­sági termékek esetében 5 éves (a paradicsompürénél és őszibaracknál 7 éves) átme­neti időszak után alkalmaz­za a közösség rendtartását. A görög munkaerő szabad áramlása csak 1988-ban va­lósulhat meg és részesül ugyanabban az elbánásban (például társadalombiztosí­tás), mint a Közös Piac más polgárai. A szerződés mindkét „fél­nek” előnyökkel és hátrá­nyokkal jár. A görög kor­mány szerint e lépéssel a rendszer stabilizálódik, a be. ruházások révén felgyorsul a termelőapparátus korszerű­södése, lehetővé válik a ru­galmasabb alkalmazkodás a világpiac keményebb feltéte­leihez. Várhatóan megindul a kis- és középüzemek egye­sülése nagyvállalatokká, a mezőgazdaságban foglalko!. tátották száma — ami je­lenleg az aktiv népesség 2/ százalékát teszi ki — az EGK 9 százalékos átlagára csök­ken. A görög baloldal sze­rint az egyezmény a nem­zeti függetlenség elvesztését, a nagy monopóliumoknak való kiszolgáltatottságot je­lenti. A Közös Piac fő gond­ja az országnak adandó mintegy kétmilliárd dolláros segélyen túl az, hogy a kö­zösség kibővítése jelentősen fékezi az integrációt és nehe­zebbé teszi a döntéshozatali rendszert. Az olcsó mediter­rán termékek veszélyes kon­kurenciát okoznak az olasz és a francia mezőgazdaság­nak. Az olcsó bérű Görög­országba való tőkeáramlás csökkenti a munkalehetősé­geket a Közös Piac egyes or­szágaiban. A munkanélküli­séget fokozhatja a görög munka •‘Pialók jelenléte is. Jelenleg például az NSZK- ban 170 ezer görög vendég- munkás dolgozik. Görögország csatlakozásá­val viszont új piac nyílik az EGK if ■'-cikkei előtt. A gö­rög kereskedelmi flotta szál­lítóképessége 70 százalékkal növeli a ..kil —cek” flottaka­pacitását. A Közös Piac or­szágait Görögország felvéte­lénél főleg politikai megfon­tolások vezették, a csatlako­zással akarják állandósítani jelenlétüket a Földközi-ten­ger keleti medencéjében és az országot hídként felhasz­nálni a Közel-Kelet felé. — TERRA — \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents