Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-26 / 147. szám

Változó idők Nicaraguában változatlan hevességgel folynak a { harcok, a közvéleményt e pillanatban elsősorban még- J is bizonyos diplomáciai fejlemények foglalkoztatják. | Washingtonban — latin-amerikai szempontból a szó t szoros értelmében „az oroszlán barlangjában” — ke- t rült sor az amerikai államok szervezetének Nicara- \ guával kapcsolatos ülésére. ! Ami ezen történt, az két szempontból is rendkí­I I vül figyelemre méltó: egyrészt arról kaphattunk képet, ami nem változik, másrészt pedig arról, hogy mi változik, sőt változott Nicaraguában. Az üléssza­kon Somoza megbízottja — a dolog jellegénél fogva nem meglepő — nem egyszerűen képviselője, hanem valósággal megtestesítője volt a változatlanságnak: az események kapcsán szokás szerint „szovjet és ku­bai szálakról, kommunista veszélyről” szónokolt. | Ugyancsak a szubkontinens Washington által irányí- | tott hagyományaihoz tartozott Vance amerikai kül- | ügyminiszter kísérlete, hogy a tagországok közül tá- | mogatókat szerezzen egy esetleges amerikai beavat- | kozáshoz. | Éppen a tagországok erre adott egyértelműen 1 negatív válasza volt viszont az, amely az idők gyors j változására utal a világnak ebben a térségében is. | Egy olyan szervezetben, amelyet az Egyesült Álla­I mok alapított és „üzemeltetett”, nem csekélység, hogy az amerikai rendezési tervet huszonhat tagor­szág közül egyik sem (!) támogatta. Talán legalább annyira az idők jele, hogy Carter elnök a döntés el­lenére kijelentette: „elégedett” a határozattal, „hiszen az Somoza lemondását követeli”... Ez azonban aligha nyugtathatja meg Nicaragua — és a világ — közvéleményét. Mivel Cáriért kong­resszusi ellenzéke a SALT után „lágysággal” vádolja, belpolitikai okokból sem lehetetlen (választási év előtt áll Amerika!), hogy éppen „hazai pályán”, az amerikai kontinensen igyekszik majd „keménységet” mutatni. Washingtonban pedig éppen ezt nehezítette meg alaposan — ha lehetetlenné nem is tette — a huszonhat AÁSZ-tagország egyhangú „nem”-je. Harmat Endre I HÉTFŐ ETTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: f3z USA nem szakit Somozával Újból (elszállnak a DC 30-ssek A nyugat-európai légitársaságok ezen a héten óiból felszállási engedélyt adtak DC 10-es gépeiknek. Mint ismeretes, a McDonncl—Douglas társaság utasszállító gépeit azután pa­rancsolták a betonra miután egy chicagói katasztrófa következtében 273 ember meghalt. Képünkön a Swissair DC 10-es flottája. (Telefotó — AP—MTI—KS) Európai katolikusok felhívása Az amerikai kormány nem tervezi a kapcsolatok megszakítását a nicaraguai Somoza-rendszerrel — kö­zölte hétfőn a külügymi­nisztérium szóvivője. Hodding Carter elismer­te: az Amerikai Államok Szervezetének határozatai után immár „teljesen való­színűtlen”, hogy — az ere­deti terveknek megfelelően Sikertelen lázadás Kabulban KABUL: Mint a Bakhtar afgán hír- ügynökség beszámol róla, jú­nius 23-án reggel az áprilisi forradalom ellenségei Kabul egyik kereskedelmi negyedé­ben, a Csandravai bazár kö­zelében gyülekeztek, zavar­gásokat akartak kelteni és fegyveres akcióhoz folya­modtak. A kabuli lakosok segítségével a biztonsági erők emberei hamarosan le­tartóztatták a hazaárulókat. Kabulban rend és nyugalom van. Mint a belügyminisztérium képviselője elmondta, rögtön az ellenforradalmi akció ki­robbanása után biztonsági intézkedéseket hoztak a békés lakosság védelmére. A rend­őrség és a biztonsági erők embereinek a lázadás leveré­sében a város lakosai nyúj­tották a legnagyobb támo­gatást. A lázadás előkészítését külföldi imperialista és reakciós körök támogatták — hangsúlyozta a miniszté­riumi képviselő. Erről tanús­kodnak a lázadóktól Zsák­mányolt fegyverek, lőszerek, dokumentumok és a letartóz­tatottak vallomásai is. 1979. június 26,, kedd — Amerika-közi fegyveres erőket küldhetnének Nica­raguába. Az amerikai vélemény szerint az új nicaraguai kormányba be kell vonni az ellenzék minden cso­portját, de Washington nem zárja ki semmilyen nicara­guai politikai erő, így So- mozáék részvételét sem. Ügy vélem, kevés figyel­met fordítunk a XX. század második felének egy törté­nelmileg új jelenségére, a nyugati világ egy viszonylag késői keletű vonására. Vál­tozatlanul dúl ugyan közöt­tük a konkurrenciaharc, de segítik is egymást. Gazdasá­gilag összefonódtak, az egyik túlságos lecsúszása magával húzná a többit, következés­képpen ma már nem érdeke az egyik tőkés államnak, hogy tönkre menjen a má­sik. Ennek a jelenségnek egyik megnyilatkozása lesz június végén a nyugatiak tokiói csúcstalálkozója. öt esztendeje ülnek össze évenként egyszer a tőkés vi­lág gazdaságilag legfejlet­tebb országai, — az Egyesült Államoknak, Kanadának, az NSZJÍ-nak, Nagy-Britanniá- nak, Franciaországnak, Olaszországnak és Japánnak — legmagasabb rangú veze­tői. Napirendjük nem túlsá­gosan változatos, voltakép­pen ugyanazokat a problé­mákat vitatják meg mindig: a nemzetközi gazdasági hely­zetet (benne foglaltatik az infláció és a munkanélküli­ség elleni küzdelem), az energiaellátás, a valutáris ügyeket és a nemzetközi ke­reskedelem kérdéseit, ezzel kapcsolatban az „Észak- Dél” és a „Kelet—Nyugat” viszonyt. Felsorolni könnyű, tárgyalni róluk bonyolult, megoldani őket aligha lehet. Valamelyest azonban lépni szeretnének, s heten együtt Az európai katolikusok berlini konferenciájának nemzetközi szimpóziuma felhívással fordult vala­mennyi európai állam par­lamentjéhez, amelyben kö­vetkezetes és konstruktív békepolitikára szólítja föld­részünk törvényhozóit, hangsúlyozva, hogy „a bé­ke biztosítása a legrango­sabb politikai feladat”. A nagy múltú, tekinté­lyes nemzetközi egyházi szervezet szombat-vasár­nap megtartott berlini szimpóziumán 23 ország, köztük Magyarország veze­tő egyházi személyiségei — püspökök, más magas ran­gú egyházi tisztségviselők, katolikus parlamenti kép­viselők, tudósok és publi­cisták vettek részt. A ta­nácskozás fő témája a hí­vők, egyházak és egyházi szervezetek mai békeszol­gálata, és a leszerelés prob­lematikája volt, összhang­ban az ENSZ és a Vatikán átfogó békenevelési prog­ramjával. A parlamentekhez szóló felhívás aláhúzza, hogy ,.a leszerelés a béke biztosítá­sának kulcskérdésévé vált”, s a parlamenteknek ezért fontos feladatuk, hogy „a kormányokat következetes leszerelési politika folyta­tására kötelezzék”, egvben pedig „tárják fel a békét veszélyeztető okokat, szá­molják fel a béke politikai, valóban igen nagy erőt kép­viselnek. Az általános gazdasági helyzetet illetően arról ta­nácskoznak majd nyilván Tokióban, hogyan lehetne a termelés növekedését az évi átlagos három százalék fölé emelni. Ennyi ugyanis nem elég a munkanélküliség csökkentéséhez, még kevésbé megszüntetéséhez. Kötéltánc ez, a gazdaságpolitikusoknak egyensúlyozniuk kell; ha túlságosan fölpörgetik az ipart, és nagy beruházások­ra ösztönöznek, szaporodik ugyan némileg a munkahe­lyek száma, de növekszik a kiáramló pénz mennyisége, s megugrik az infláció. Ha visszatartják a pénzt, marad vagy nő az utcán lődörgők száma. Nehezíti a dolgot az utóbbi egy-két évtized köz- gazdasági rejtélye: még erős, gazdag tőkés államokban is alapvetően és tartósan együtt jelentkezik az infláció és a munkanélküliség. Néhány éve, az olajválság által ki­robbantott 1973-as visszaesés óta a politikusoknak egyik fő feladata, hogy e kettőt az elviselhetőség határán belül tartsák. A múlt esztendő egyébként nem volt rossz a „hetek” szempontjából. A vártnál erőteljesebb volt a növeke­dés az Egyesült Államok­ban és Nagy-Britgnniäban; még inkább pölpörgött az ipar az NSZK-bán és ezáltal a nyugatnémetek az eddi­gieknél nagyobb mértékben szociális, gazdasági és ideo­lógiai akadályait, s ültes­sék el mélyen a népek ba­rátságának és szolidaritásá­nak gyökereit”. Az európai országok több mint 100 vezető katolikus személyisége levélben for­dult Leonyid Brezsnyevhez és James Carterhez, amely­ben „a nemzetközi biza­lom erősítése, a fegyverke­zés korlátozása és a lesze­relés irányába tett bátorító lépésnek” minősítik a szov­jet—amerikai SALT—II. Hétfőn délelőtt a japán fővárosban megkezdődtek Cartér amerikai elnök és vendéglátója, Ohira Masza- josi kormányfő tárgyalásai. Cartert, aki vasárnap este érkezett a szigetországba négynapos hivatalos láto­gatásra, s a héten részt vesz a vezető hét tőkés or­szág csúcsértekezletén is, előzőleg állami pompával fogadták az Akaszaka pa­lota, a kormány vendéghá­za előtt. A hétfői találkozón Car­ter elsősorban az energia­problémákról folytatott esz­mecserét Obirával, szóba került a kétoldalú külke­reskedelmi kapcsolatok té­maköre is, vagyis minden jelentkeztek mint szívesen látott vevők a partneri pia­cokon. Szilárdult a jen, s a dol­lár romlását is megállították. Igaz, az éremnek van másik oldala is: e fölemelkedést néhány országban kétszámje­gyű, tehát tíz százalék felet­ti pénzromlással kellett meg. fizetni. Űj, komor felhő jelent meg azonban mostanában az égen — az olaj füstje. Japán szakértők szerint: a tokiói tanácskozás teljes kudarcba fulladhat, ha nem találnak megoldást, az áttekinthetet­lenül zűrzavaros olajhelyzet orvoslására. Két alapvető problémával állnak szemben: kevesebb az olaj, mint amennyire szá­mítottak, és mind magasabb­ra megy az ára. Ez lesz a fő téma Tokióban. Növeli a bajokat, hogy e tekintetben vannak a legnagyobb nézet- eltérések közöttük. Nem egyformán szemlélik a három fő feladatot: a takarékossá­got, az árfelhajtást, és a ter­melőktől való viszonyt. Ta­valy Bonnban kötelezettsé­get vállaltak, hogy évi öt százalékkal csökkentik olaj- fogyasztásukat, s ezzel vál­toztatnak a kereslet és a kí­nálat viszonyán, csökkentik az árfölhajtó erőket és nem szippantják el egymás elől a drága nyersanyagot. Mind­ebből semmi se lett,' igaz, csak . egy . év telt el- azóta. Franciaország most azt java­solja, hogy ellenőrizzék szi­szerződés aláírását, s felké­rik a két nagyhatalom ál­lamfőjét, „állapodjanak meg a katonai enyhülést to­vábbvivő lépésekben, és te­gyék meg a legnagyobb erőfeszítéseket mindenek­előtt a tömegpusztító fegy­verek általános betiltására”. A szimpózium nyilatkozat­ban fejezte ki szolidaritá­sát a nicaraguai hazafiak iránt, s szót emelt az Egye­sült Államok közvetlen é- közvetett beavatkozási kí­sérletei ellen. bizonnyal az Egyesült Ál­lamokkal szemben huzamos ideje fennálló hatalmas ja­pán aktívum. Bár a nemzetközi kérdé­sek zömének áttekintéséi keddre hagyták, japán for­rások szerint ez alkalom­mal érintették a közel-ke­leti "es az indokínai térség helyzetét, ez utóbbival ösz- szefüggésben a vietnami menekültek további külföl­di befogadásának lehetősé­gét. A megbeszéléseken ott voltak Vance és Szonoda külügyminiszterek, valamin) a gazdasági tárcák képvi­selői. Carter a nap folya­mán császári kihallgatáson is volt Hirohitónál. gorúbban az olajvásárláso­kat és az árakat, vállaljanak konkrétabb takarékossági in. tézkedéseket 1980—1982 kö­zött. Az Egyesült Államokban hűvösen fogadták az ötletet. Még Carter elnök takarékos­ságra való felhívásai is süket fülekre találnak otthon, a hatalmas olajérdekeltségek­kel, a benzinpazarlásra be­állított közönség fejével nem lehet beszélni. Az óriási tő­keerővel rendelkező Egyesült Állaijiok csak vásárol, vásá­rol, magához vonza az ola­jat, fölveri az árakat, volta­képpen nem érdekelt a ta­karékosságban. Ami pedig az olajtermelő országokat illeti, két részre oszlanak a tokióiak. Aki erősnek érzi magát, az fe­nyegetőzik. Az amerikaiak még a katonai beavatkozás lehetőségét is megpendítet­ték az olajtermelő államok­ról szólva. „Figyelmeztető szavakat” hallatott Helmut Schmidt is e témával kap­csolatban. Ezzel szemben a kiszolgáltatottabbak, (főként Japán) azt mondják, hogy az ellenségeskedés helyett az együttműködésben állapod­janak meg az arabokkal. Nem lesz irigylésre méltó helyzetben tehát Jimmy Carter, Helmut Schmidt. Giscard d’Estaing, Ohira ét a többi tokiói résztvevő jú­nius 28-án és 29-én. E poli­tikusok azzal a céllal utaz­nak a japán fővárosba, hogy valami eredményt elérjenek, kedvezőbb feltételeket te remtsenek a tőkés gazdaság továbbfejlődéséhez. Ha a nagy problémákat nem Is tudják megoldani, bizonyos döntéseket vállalniuk kell. Tatár Imre TEHERÁN Teheránban vasárnap kora hajnalban kivégezték az egykori hírhedt titkos- rendőrség, a SAVAK két alkalmazottját. Egy forradalmi bíróság mindkettőjüket különösen kegyetlenül elkövetett gyil. kosságokban és kínzások bán találta bűnösnek. Mint arról a hivatalos -á- dió beszámolt, ez vo!<. az egyik leghosszabb b rósági tárgyalás, amióta megkezdő­dött a volt rezsim füveinek és kiszolgálóinak felelősség­re vonása. A tárgyalás nyil­vános volt, s azon minden­nap több száz ember vett részt. MILÁNÓ Ezer métert zuhant és mégN életben maradt a 25 éves olasz Fulvio Fossati. A fiatalember a Milánó mel­letti Sesto San Giovanniban ugrott ki egy repülőgépből ejtőernyővel, azonban sem az, sem a póternyő nem nyílt ki. A sportoló páratlan sze-' rencsével mégis túléltei a hatalmas zuhanást; a helyi repülőteret övező bozótosba zuhanva, mindössze többszö­ri csonttörést szenvedett. MOSZKVA \ 75 éves lett hétfőn a leg­idősebb és legismertebb szovjet berepülő pilóta, Vla­gyimir Kokkinaki. Nevéhez fűződik a világhírű szovjet repülőgéptervező, Iljusin szinte valamennyi gépének kipróbálása, sok világcsúcs felállítása. Kokkinaki 1935- ben érte el első világrekord­ját: az IL—15 jelű vadász- repülőgéppel 14 és féi ezer méter magasságba szUl* tói. A különböző IL-típusu gé­pekkel számos magassági, távolsági, teherszállítási csúcseredményt állított fel. Elsőnek repült végig leszál­lás nélkül a Moszkva—Vla­gyivosztok útvonalon, még a háború előtti években első­nek hajtotta végre a repülő- utat Moszkvából az észak­amerikai kontinensre az At­lanti-óceán felett vezető út­vonalon. RÓMA 1 Az olasz keresztényde­mokrata párt változatlanul elutasította, hogy a kommu­nisták tagjai legyenek a kor­mánynak — jelentette ki Benigno Zaccagnini főtitkár pártja országos tanácsának szombati ülésén. Zaccagnini ugyanakkor azt állította, hogy a kereszténydemokra­ták nemzeti együttműködés­re törekszenek. MOSZKVA !■*• Vasárnap megérkeztek az első küldöttségek a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsa 33. ülésszakára Moszk­vába. A fennállásának 30. évfordulóját ünneplő tanács ülésszakán a tagállamokat magas szintű delegációk kép. viselik. A szovjet küldöttség vezetője Alekszej Koszigin miniszterelnök, tagjai között van Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára, a Mi­nisztertanács több elnökhe­lyettese, a kormány több tagja. A magyar küldöttsé­get Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke vezeti. A tanács ülésszakán meg­emlékeznek a szocialista or­szágok gazdasági együttmű­ködésének három évtizedes útjáról, a KGST eredményei­ről, ezzel együtt áttekintik a komplex programnak, a gaz. dasn.gi együttműködés eddig elfogadott hosszú távú cél­programjainak megvalósítá. sát és újabb programokat fogadnak el. Fontos része lesz a megbeszéléseknek a tagállamok népgazdasági ter­veinek egyeztetése a követ­kező ötéves tervidőszakra. Várhatóan szó lesz az ener­getikai együttműködés to­vábbfejlesztéséről, az ener­getikai célprogram eddigi eredményeiről és a további tennivalókról, így az atom­erőművek építésével össze­függő kérdésekről. Ugyan­csak- megtárgyalják a tagál­lamok az együttműködés fejlesztését az ipari közfo­gyasztási cikkek termelésé­ben és a közlekedés fejlesz­tésében is, , Röviden Csúszós csúcs Tokió előtt Sarter Japánban tárgyal

Next

/
Thumbnails
Contents