Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

ICözös nyilatkozat A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialistái Köztársaságok Szövetsége testvéri barátságának és sokoldalú együttműködésének továbbfejlesztéséről (Folytatás az 1. oldalról) A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsé­ge bensőséges keretek között találkozott a magyar munkásoszály képviselőivel a Parla­ment épületében, ahol L. I. Brzesnyev át­nyújtotta az Októberi Forradalom Érdemren­det a Csepel Vas- és Fémművek kollektívá­jának. A küldöttség megtekintette a magyar főváros néhány új létesítményét, ismerkedett a fejlett szocialista társadalmat építő testvé­ri magyar nép életével. A látogatás során a két fél tárgyalásokat folytatott, amelyeken részt vett: — Magyar részről: Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Ta­nács elnöke, Lázár György, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára, Gyenes András, az MSZMP KB titká­ra. Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, budapesti pártbizottság első titkára, Púja Frigyes, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, külügyminiszter, Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete, valamint Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezető­je, Fodor László, Varga István, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesei és Roska István külügyminiszter-helyettes; — Szovjet részről: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, A. A. Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, K. U. Gsemyenko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, az SZKP KB titkára, K. V. Ruszakov. az SZKP KB titkára, J. V. Ar- chipov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhelyettese, V. F. Do- bik, az SZKP KB tagja, Ukrajna Kommunista Pártja Ivovi területi bizottsá-. gának első titkára, V. J. Pavlov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykö­vete, valamint L. M. Zamjatyin, az SZKP KB tagja, az SZKP KB osztályvezetője, A. I. Bla.tov, az SZKP Központi Revíziós Bizott­ságának tagja, az SZKP KB főtitkárának ta­nácsadója, G. A. Kiszeljov, az SZKP KB osz­tályvezető-helyettese, Ny. V. Sislin, az SZKP KB konzultáns csoportjának vezetője, V. G. Makarov, a Szovjetunió külügyminiszterének főtanácsadója. A tárgyalások résztvevői megvitatták a magyar—szovjet kapcsolatok továbbfejlesztésé­nek fő irányait, véleményt cseréltek a béké­ért és a nemzetközi enyhülésért folytatott harc, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A magyar kommunisták és a dolgozó nép nagyra értékeli a szovjet népnek, az SZKP KXV. kongresszusa határozatainak valóra váltásában elért nagyszerű eredményeit. A magyar fél elismeréssel szólt arról, hogy a szovjet nép lenini kommunista pártja veze­tésével korszakalkotó eredményeket ért el a kommunista társadalom építésében. A szov­jetunió tapasztalatai az új társadalmi rend­szer létrehozásában elvi jelentőségűek az egyetemes társadalmi haladás számára. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kiemelke­dő szerepet játszik a világbéke megőrzésé­ben, a népek harcában a társadalmi haladá­sért és a nemzeti függetlenségért. A Szov­jetunió és az SZKP következetes internacio­nalista politikát folytat, amely korunk forra­dalmi erői — a szocialista közösség, a nem­zetközi kommunista és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom — egységé­nek erősítésére irányul. A magyar nép nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy barátjának és szövetségesének tudhatja a Szovjetuniót és bizton számíthat cselekvő szolidaritására, elvtársi segítségére. A szovjet. kommunisták, a szovjet nép őszintén örül a magyar dolgozók jelentős si­kereinek, amelyet az MSZMP XI. kongresz- szusán kijelölt nagy feladatok valóra váltásá­ban elértek. A szovjet küldöttség nagy érdek­lődést tanúsított az MSZMP alkotó tevékeny­sége iránt, amellyel kidolgozza a fejlett szo­cialista társadalom építésének, a munkásosz­tály, a szövetkezeti parasztság és az értelmi­ség szövetsége erősítésének, a párt és a nép kapcsolatai elmélyítésének, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésének feladatait. Megelégedéssel szólt a Magyar Népköz- társaság és az MSZMP hozzájárulásáról az európai és a világbéke megőrzéséhez, a szo­cialista közösség erősítéséhez, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom összefor- rottságának megszilárdításához, a népek nemzeti és társadalmi felszabadító harcához, A Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép nagyra értékeli a magyar kommunisták­nak, a magyar dolgozóknak a Szovjetunióhoz fűződő internacionalista, elvtársi és testvéri .viszonyát. I. A felek áttekintették a Magyar Népköz- társaság párt- és kormányküldöttségének a Szovjetunióban tett 1974. évi látogatása alkal­mából kötött, majd az ezt követő legfelsőbb, szintű találkozókon továbbfejlesztett és konkretizált elvi megállapodások valóra vál­tásának menetét. Megelégedéssel állapították meg. hogy a magyar—szovjet kapcsolatok eredményesen és dinamikusan fejlődnek, teljes összhangban a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió 1967-ben aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésével, az MSZMP XI. kongresszusa és' az SZKP XXV. kongresszusa határozatai­val. A felek megállapították: Magyarország és a Szovjetunió testvéri barátságának szilárd alapja a társadalmi rend közössége, a magyar és a szovjet nép alapvető érdekeinek egysé­ge, a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elveihez való hűség. Az élet meggyőzően igazolja a magyar—szovjet szövetség hatékonyságát, mely biztosítja a két ország érdekeinek védelmét, s jól szol­gálja a szocialista közösség összeforrottságá- nak és nemzetközi befolyásának erősítését, Európa és az egész világ békéjének és biz­tonságának megszilárdítását. II. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió, a magyar és a szovjet nép barátsága és együttműködése fejlődésének mozgatóere­je az MSZMP és az SZKP testvéri összefor- rottsága. A rendszeres legmagasabb szintű találkozók, az állandó munkakapcsolat, a széles körű véleménycserék gazdagítják a két párt_ tevékenységét, lehetővé teszik az, előttük álló feladatok legkedvezőbb megol­dását. Az MSZMP és az SZKP — a viszo­nyukra jellemző mély kölcsönös tisztelet, az őszinteség és a teljes bizalom szellemében — minden módon és minden szinten hozzá­járul a pártkapcsolatok további szélesítésé­hez, a Magyar Népköztársaság országgyűlése és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a két ország kormánya, állami és társadalmi szer­vezeti kapcsolatainak és együttműködésének bővítéséhez. A küldöttségek véleménycserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió távlati gazdasági együttműködésének fő irá­nyairól. Megállapították, hogy az árucsere­forgalom dinamikus növekedése, a termelési együttműködés fejlődése, a hosszú távú gaz­dasági megállapodások hozzájárulnak Ma­gyarország és a Szovjetunió népgazdasági feladatainak megoldásához. A Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió kormányfőinek a közelmúltban lezajlott találkozóján kidol­gozott megállapodások valóra váltása előmoz­dítja a kölcsönösen előnyös gazdasági kap­csolatok elmélyítését. A felek szükségesnek tartják az együttes tervezési tevékenység tökéletesítését, a terme­lési kooperáció és szakosítás fejlesztését. Ki­emelték annak fontosságát, hogy mielőbb fe­jezzék be a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió legfontosabb gazdasági ágazatait felölelő termelési kooperáció és szakosítás 1990-ig szóló hosszú távú programjának ki­dolgozását. Jelentős eredmények jellemzik a két or­szág már 30 éve jól fejlődő műszaki-tudomá­nyos együttműködését. A felek időszerű fel­adatként jelölték meg a közös tudományos tevékenység népgazdasági hatékonyságának növelését és még szorosabb összehangolását a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok kö­vetelményeivel. A küldöttségek aláhúzták a testvéri orszá­gok szoros együttműködésének fontosságát a nagy népgazdasági feladatok végrehajtásá­ban, köztük az energia- és nyersanyaggon­dok megoldásában. Megállapították, hogy az összefogás nagyszerű példája a KGST-tagál- lamok több ezres építőkollektívájának inter­nacionalista együttműködésével elkészült és üzembe helyezett „Szövetség” gázvezeték, a Vinnyicát és Albertirsát összekötő magasfe­szültségű villamos távvezeték. Magyarország és a Szovjetunió továbbra is hatékonyan hozzá kíván járulni a KGST tevékenységének fejlesztéséhez és tökéletesí­téséhez. A KGST fennállásának 30 éve során felhalmozott tapasztalatok meggyőzően bizo­nyítják a testvéri államok közös erőfeszíté­seinek nagy előnyét a gazdaságban, a tudo­mányban és a technikában. A felek határo­zott intézkedéseket tesznek a jövőben is a szocialista gazdasági integráció komplex programjának valóra váltására, cselekvőén részt vesznek a KGST-tagországok hosszú távú együttműködési célprogramjainak meg­valósításában. Magyarország és a Szovjet­unió, a baráti országok sikeres társadalmi­gazdasági fejlődése fontos tartalékának te­kinti a gazdasági integráció előrehaladását. A küldöttségek nagy figyelmet szenteltek a magyar—szovjet ideológiai együttműködés­nek. Kifejezték, hogy kölcsönösen előmozdít­ják Magyarország és a Szovjetunió ideológiai intézményeinek, tömegtájékoztatási szervei­nek alkotó együttműködését. A látogatás so­rán aláírták a magyar—szovjet kulturális és tudományos együttműködési egyezményt, amely új lehetőségeket teremt e kapcsolatok szélesítésére és elmélyítésére. Magyarország és a Szovjetuhió népeinek kölcsönös szellemi gazdagodására. A két küldöttség megelégédéssel állapí­totta meg, hogy a magyar—szovjet barátság ápolása és elmélyítése a társadalom legszéle­sebb köreinek ügyévé vált. Kedvezően érté­kelték a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság tevékeny­ségét, amely jelentősen hozzájárul a két testvéri nép közeledéséhez. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió küldöttsége széles körű véleménycserét folyta­tott a nemzetközi élet kulcskérdéseiről. A felek megállapították, hogy ma is időszerű az az értékelés, amelyet a varsói szerződés tag­államai 1978. novemberi moszkvai nyilatkoza­tukban adtak a nemzetközi helyzetről. Az Európában és a világban végbemenő kedve­ző irányú változások mellett a nemzetközi életben továbbra is aktívan tevékenykednek a „hidegháború” korszakának visszaállítására törekvő imperialista és reakciós erők. A NA­TO militarista köreinek az a céljuk, hogy fo­kozzák a fegyverkezési versenyt, katonai fö­lényre tegyenek szert a szocialista közösség országaival szemben és megkíséreljék aláás­ni a nemzetközi enyhülés alapjait. Magyarország és a Szovjetunió — a var­sói szerződés többi szövetséges államával együtt — most és a jövőben is mindent meg­tesz azért, hogy az enyhülés folyamata meg­erősödjék, kiszélesedjék, egyetemessé és visz- szafordíthatatlanná váljék. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió rendkívül fontosnak tartja az államok közötti bizalom erősítését és a katonai enyhü­lést szolgáló gyakorlati intézkedéseket Eu­rópában. Erre irányul a szocialista államok­nak az a javaslata, hogy az európai bizton­sági és együttműködési értekezleten részt ve­vő valamennyi állam kössön szerződést: nem alkalmaznak elsőként egymás ellen sem nuk­leáris, sem hagyományos fegyvert. A katonai enyhülés előmozdításában és az európai ál­lamok közötti bizalom erősítésében hasznos lenne — a záróokmánnyal összhangban je­lenleg is megvalósuló bizalomerősítő intézke­dések kiegészítéseként — azoknak a javasla­toknak a gyakorlati alkalmazása, melyek sze­rint az országok előzetesen bejelentik a na­gyobb katonai mozgásokat, nagyszabású légi hadgyakorlatokat, az összeurópai értekezle­ten részt vevő államok parti vizeihez közeli nagyméretű haditengerészeti gyakorlatokat. A varsói szerződés tagállamai külügymi­niszteri bizottsága budapesti ülésének új je­lentős kezdeményezése, hogy hívják össze az összes európai állam, az Egyesült Államok és Kanada képviselőinek politikai szintű érte­kezletét. Ez széles körű lehetőséget nyit mind­ezen javaslatok érdemi áttekintésére és más államok olyan javaslatainak megvizsgálásá­ra, amelyek a katonai szembenállás mérsék­léséhez, a fegyveres erők és fegyverzetek koncentrációjának és mennyiségének csökken, téséhez, az európai béke és biztonság meg­erősítéséhez vezetnek. A felek meggyőződése, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok megállapodásá­nak küszöbönálló aláírása a hadászati tá­madófegyverek korlátozásáról, rendkívül nagy jelentőségű a nemzetközi béke és biz­tonság megszilárdítása szempontjából. Élet­belépése jelentős előrehaladás lesz a fegyver­kezési verseny korlátozásához vezető úton. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió határozottan síkraszáll a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésé­vel foglalkozó bécsi tárgyalások sikeres elő­rehaladásáért. A szocialista államok javasla­tai lehetővé teszik, hogy e tárgyalásokat az egyezmény konkrét kidolgozása felé tereljük. Most a nyugati országokon a sör, hogy a javaslatokra konstruktív választ adjanak. Az európai földrész helyzetének áttekin­tése során a felek ismételten megállapítot­ták, hogy a Helsinkiben elfogadott záróokmány valamennyi elvének és megállapodásának kö­vetkezetes és teljes valóra váltása az európai és az egész nemzetközi helyzet további ja­vulását szolgálja. Ebben a folyamatban fon­tos szerep vár az összeurópai értekezleten részt vevő országok képviselőinek 1980. évi madridi találkozójára. A Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió kész érdemben hozzá­járulni e találkozó sikeres megtartásához. Az egyenlőségen és a kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködés szélesítésének konk­rét lépése lehetne a KGST és az Európai Gazdasági Közösség viszonyának alapelvei­ről szóló egyezmény mielőbbi megkötése. A küldöttségek felléptek amellett, hogy a béke, a jószomszédság és az együttműködés erősödjék a Balkán-félszigeten. Kifejezték reményüket: a balkáni népek nem engedik meg, hogy e fontos térség a nyugtalanság és a bonyodalmak fészkévé váljék az enyhülés­sel és a békével szemben álló erők cselszövé­sének következtében. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet- unió kifejezte aggodalmát a közel-keleti ese­mények veszélyes alakulása miatt. Ismétel­ten megerősítették, hogy szolidárisak az arab országokkal, amelyek határozottan elutasít­ják az Egyesült Államok égisze alatt Egyip­tom és Izrael között megkötött arabellenes különbekét. A felek aláhúzták, hogy Kínának az eny­hülési folyamat megszakítását, új feszültség- gócok létrehozását, háborús konfliktusok ki- robbantását célzó hegemonista, terjeszke­dő politikája komoly fenyegetést jelent a bé­kére, korunk forradalmi és felszabadító erői­nek ügyére. Magyarország és a Szovjetunió ismét meg­erősíti internacionalista szolidaritását a kí­nai agressziót bátran visszaverő hős vietnami néppel és valamennyi békeszerető erővel együtt határozottan támogatja a Vietnami Szocialista Köztársaság konstruktív álláspont­ját, amely Délkelet-Ázsia békéjének helyre- állítását és biztonságának megerősítését szol­gálja. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió kifejezve elvi álláspontját Kína jelenle­gi külpolitikájáról egyúttal megerősíti azt is, fyogy barátságra törekszik a kínai néppel, kész a békés egymás mellett élés elvei alap­ján normális államközi viszonyt fenntartani a Kínai Népköztársasággal. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió aktívan támogatja a nemzeti független­ségért és a társadalmi haladásért küzdő ázsiai, afrikai és latin-ameri kai népeket az imperializmus, a kolonializmus, a neokolonia- lizmus és a faji megkülönböztetés ellen foly­tatott harcukban. A küldöttségek kiemelték az el nem kötelezett mozgalom pozitív sze­repét ebben a harcban és reményüket fejez­ték ki, hogy az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek 1979 szeptemberé­ben Havannában sorra kerülő értekezlete újabb hozzájárulás lesz a népek békéjének és biztonságának erősítéséhez, az elnyomás és a diktátum imperialista politikája elleni harchoz. A felek ismételten kifejezték elhatározá­sukat, hogy a jövőben is minden módon elő­segítik a szocialista közösség testvéri orszá­gai külpolitikai együttműködésének elmélyí­tését, amely a nemzetközi enyhülés folyama­tának és a világpolitikai légkör egészségeseb­bé válásának hatalmas mozgató ereje. Meg­erősítették készségüket, hogy következetes intézkedéseket, tesznek a varsói szerződés szervezetének — a béke és a nemzetközi biztonság megbízható eszközének — erősíté­sére. III. A tárgyalásokon véleményt cseréltek á nemzetközi kommunista és munkásmozgalom számos kérdéséről. A felek megállapították, hogy napjaink­ban egyre nő a kommunista és munkásmoz­galom nemzetközi szerepe és befolyása. El­sősorban a szocialista és a kapitalista orszá­gok kommunista és munkáspártjainak kez­deményezései és együttes erőfeszítései ered­ményeként olyan nagy horderejű kérdések kerültek a világpolitika középpontjába, mint a termonukleáris háború elhárítása, a fegy­verkezési hajsza megfékezése és a leszerelés, a békés egymás mellett élés elvének megerő­sítése a különböző társadalmi rendszerű álla­mok között, a hegemonizmus elleni harc, a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés megszüntetése és más kérdések. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja tisztelettel tekint a társadalom forradalmi átalakításá­ról, a szocializmus és a kommunizmus építé­séről szóló, Marx, Engels, Lenin tanításait továbbfejlesztő testvérpártok alkotó útkere­sésére. Az élet igazolja, hogy gyümölcsöző ez a tevékenység, ha figyelembe veszi mind az osztályharc, mind a szocialista átalakulás általános törvényszerűségeit, mind pedig az adott országok konkrét történelmi feltételeit és nemzeti sajátosságait. A magyar és szovjet kommunisták követ­kezetesen síkraszállnak valamennyi kommu­nista és munkáspárt elvtársi együttműködésé­nek fejlesztésért, az egymás közötti viszony azon általánosan elfogadott elvei alapján, amelyeket a kétoldalú és a nemzetközi talál­kozókon dolgoztak ki, beleértve az 1976-os berlini értekezletet is. A tárgyalások résztvevői rámutattak _ a testv.érpártok internacionalista szolidaritásá­nak növekvő s;vrepére, az aktívabb közös fellépés, az egytműköd és és az összefor­rottság erősítő B ek szükségességére. E cél érdekében a M. „yar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, mint korábban, a jövőben is mindent megtesz. ★ A magyar és a szovjet fél mély megelé­gedettségét fejezte ki a szívélyesség, a test­véri barátság, a teljes kölcsönös megértés légkörében, az MSZMP és az SZKP, a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió néze­teinek minden megvitatott kérdésében _ meg­nyilvánuló egysége jegyében lezajlott tárgya­lások eredménye felett. Kifejezték meggyőző­désüket, hogy a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének a Magyar Népköztársa­ságban tett hivatalos baráti látogatása az internacionalista testvériség és_ a sokrétű együttműködés elmélyülését szolgálta a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió között, és újabb hozzájárulás a szocialista közösség megszilárdításához. L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának főtitká­ra, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és a szovjet kormány nevében meghívta ' Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, hogy a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsé­gének élén tegyen hivatalos baráti látogatást a Szovjetunióban. Magyar részről a meghí­vást köszönettel elfogadták. Budapest, 1979. június 1. kadar janos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LEONYID ILJICS BREZSNYEV, Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents