Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-19 / 141. szám
Elfolyó milliók Gyöngyös krónikus vízgondjai TUDOMÁSUL kellene vennünk, hogy a víz ma már nemcsak úgy „van”, tehát csak „le kell nyúlnunk érte”, hanem hovatovább tetemes költséggel előállított üzemi termék lesz. Ha nem az, már ma is! Érték, amellyel azonban nem ennek megfelelően bánunk. Nem csoda tehát, ha emiatt, a szó szoros értelmében: milliók folynak el a legkülönfélébb módokon. Méghozzá úgy, hogy meg sem térülnek, közvetve sem hajtanak hasznot, tehát elfecsérelt összegnek számítanak. Mert a vizet nem vesszük komolyan. Így szoktuk meg. Nem kell itt vízügyben károgni, mondhatja valaki ingerülten. Mi az, hogy milliókat folyatunk el haszontalanul a legkülönfélébbb módokon? Nem megfizetünk a vízért? Nem tetszett még hallani a vízdíjról? Bocsánat, hallottam, hallottunk mipdnyájan, hiszen havonta visszatérő és megújuló kötelességünk a , ránk kiszabott vízhasználati díj befizetése. Csak... azt tudják a legkevesebben, hogy ebből az általunk befizetett vízdíjból nem lehetne csinálni semmit. Vagy majdnem semmit. Rengeteg támogatás, dotáció kell ahhoz, hogy a csapból mindig jöjjön a víz, ha megnyitjuk, hogy fürödni tudjunk, hogy mosogathassunk és így tovább. Igaz, a dotációt sem kapjuk ingyen, az állam azt csak abból tudja elvenni és áttenni a vízügyek rovatra, amit mi, az * állampolgárok a munkánkkal előteremtünk. De ez a közvetett formájú támogatás nem ad lehetőséget a tény alapos érzékelésére. Elsiklunk felette, mintha nem is lenne, hiszen nem a mi zsebünkbe kell belenyúlnunk a különbözet kiegyenlítésére. Például a gyöngyösi strandon minden vendég, minden fürdőző naponta több mint ötven forintjába kerül a vízmű vállalatnak. És menynyi a belépőjegy ára? Ugyanez a költség a város tisztasági fürdőjénél meghaladja a nyolcvan forintot személyenként. Lehet számolgatni, ha valakinek kedve van hozzá, hány millió kell ehhez évente, ha a strandon tavaly több mint hetvenezren voltak, erre az évre pedig máj Inem kilencvenezer vendéget (várnak. És hol van még a többi költség, ami nélkül nincs vízszolgáltatás, tehát nincs modem, kulturált élet sem. Nem árt ezzel a ténnyel szembenézni. HIÁBA OTT a Mátra, az ország legmagasabb hegysége, Gyöngyös környéke mindig is szegény volt vízben, ahogy az a Mátra is. A csór- réti vízmű is a felszíni vizek összegyűjtésével tudja a feladatát ellátni. Ami kevéske forrás van a hegyekben, azokból alig csöpög valamennyi víz. Pedig a mátraalji település nagy vízfogyasztó. Egyetlen napon képes több mint tizenhárom és fél ezer köbméter vizet felszippantani. Még csak elképzelni sem lehet, mekkora mennyiség ez — hány veder vagy fürdőkád telne meg vele. Honnan vegyenek ennyi töméntelen vizet Gyöngyösnek? A várostól délre eső sík vidék látszott erre alkalmasnak már évtizedekkel ezelőtt is, és a helyzet napjainkban sem változott. Csak a fogyasztás mértéke nőtt rohamosan, ahogy emelkedtek egymás után a magasba a modern épületek a településen. Ma a lakosságnak 99 százaléka jut hozzá csapi vízhez. Ez pedig nagy szó. Igen ám, de hiába teszünk bele egy lavórba újabb és újabb szalmaszálat, ezzel nem a lavórban levő víz- mennyiséget növeljük, hanem csak azt érhetjük el, hogy egyszerre több vizet tudunk kiszívni a lavórból, aminek egyenes következménye, hogy a rendelkezésünkre álló víz hamarabb fogy el. Tulajdonképpen az atkári vízmezőnél is ez történik: újabb kutakat fúrnak, a régi mellé fúrnak még egyet, de a vízutánpótlás nem tartja ezt az ütemet. Hogy mi lesz ennek a módszernek az eredménye? Nem kell hozzá fantázia. Mi tehát a megoldás? Mi lenne? Máshol kell szétnézni víz után. De hol? AMIKOR a visontai külfejtésen hozzákezdtek a bányatérség víztelenítéséhez, kéznél volt a lehetőség: a visontai kutak vizét el kell juttatni Gyöngyösre. Az nem jó, mert a bányavíz, ugye... ! És különben is: technikailag hogyan képzelik? Ha nem, akkor nem. Másik kéznél levő megoldás a Mátra. A felszínen lefolyó vizeit kell összegyűjteni egy gát építésével... És akkor a gravitáció útján jutna el a víz a lakásokba. Igen, persze, ez a helyes! De honnan legyen rá pénz? A város ehhez túlságosan szegény. A megye? Nyilván segít, amennyire tud, de központi támogatás nélkül... Hm, hm, akkor hát mi legyen? Voltak, akik a kobakjukat vakargatták, máSok so_ molyog'tak a bajuszuk alajt és olyanok is voltak, akik dörzsölték a kezüket: ugye, megmondtuk, hogy a nagyravágyó tervek a város fejlesztésére. .. ! Mert néhá- nyan elfeledkeztek a takaró hosszáról, tették hozzá bölcsességüktől meghatottan. A gyöngyössolymosi víztároló megépítésének a gondolata éveken át újból és újból felbukkant, de semmi lényeges nem történt a megvalósításáért — pénz hiányában. Legújabban ismét a visontai bányavíz lett a favorit. A vízmű vállalat már úgy fogott hozzá a kétezer köbméteres sárhegyi víztároló megépítéséhez, hogy számít a Thoreztól érkező víz fogadására is. Ami régen elképzelhetetlennek minősült, , az most megvalósítandóvá lett. Ja, az idők is változnak és velük együtt mi magunk is, nem. igaz? A városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén a vállalat igazgatója bejelentette, hogy nincs pénzük ősztől kezdve a sátorral fedett medencék üzemeltetésére. Az Országos Vízügyi Hivatal nem adta meg a. támogatást erre az évre, márpedig kétmillió forintja a vállalatnak nincs arra, hogy a gyöngyösi fedett uszodát nyitva tartsa. A tisztasági fürdőre is akkora a ráfizetés,, hogy annak üzemeltetése is gondjai közé tartozik. Mit mondhatott erre a városi testület? Beleegyezően nem bólinthatott a megállapításra. Azt kijelentette, hogy sem a fedett uszodát nem lehet bezárni, sem a tisztasági fürdőt. Hogy a működtetésükhöz szükséges pénz honnan lesz, azt senki sem tudta megmondani. Valahonnan azonban lenni kell. Nagyon furcsa lenne, ha a két intézmény ajtajára kitennék ősszel a táblát: zárva: Egészen más ügy, de cseppet sem könnyebb: Mátra- füred vízellátásának ügye. Ugyanis pillanatnyilag a csórréti víztárolóból érkezik a Sástón keresztül Mátrafü- redre az ivóvíz. Ha a Sástó tovább fejlődik, akkor az Avar Szálló és a település felső részének vízigényét nem tudja a távvezeték biztosítani. a régi, helybeli vízmű pedig szintén képtelen ennek a feladatnak az ellátására, a mai körülmények között. Mi lesz tehát? A kérdés még nyitott. ÉVTIZEDEK ÓTA az egyik legégetőbb probléma Gyöngyösön és közvetlen környezetében az ivóvíz. Jegyzőkönyvek garmadája tanúsíthatja, hányszor foglalkoztak ezzel a város hatóságai, de mindig azzal a megállapítással tudtak csak felállni az asztaltól, hogy: egyelőre megoldottuk a legsürgetőbb dolgokat, de a végső pontot még nem tudtuk kitenni az ügy végére. Ma sincs másképp. Az eddigiekből talán kiderült, hogy a víz ma már csakugyan drága pénzzel előállított ipari termék. Érdemes rá vigyázni. G. Molnár Ferenc áz lakás a levegőben Patkó Imre tanácséinak Hatvan építkezési gandjafról Az utóbbi években szokássá vált Hatvanban a városi tanács és a végrehajtó bizottság ülésein, hogy Patkó Imre elnök beszámol mindazon eseményekről, amelyek két tanácskozás között lezajlottak, s eredményként, vagy orvoslásra váró hibaként könyvelhetők el. A helyi tanács igazgatási osztályán ezernél több polgár lakásigénylését tartják számon. Ennyien lesik, várják a lakásprogram megvalósulását, ennyien figyelik a Hatvanban dolgozó építőipari vállalatok tevékenységét. Június 21-én csütörtökön összeül ismét a végrehajtó bizottság, a szokásos információjában mit mond vajon Patkó Imre elnök az erre vonatkozó tapasztalatokról? — A tavalyi, mérsékeltebbnek mondható lakásátadási ütemet követően 1979-ben kedvezőbb feltételekkel folytatódott az építési program Hatvanban, ahol a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, a Heves megyei Állami Építőipari' Vállalat és a helyi: építőipari szövetkezet van velünk szerződéses kapcsolatban. A Kastélykert úton, a Kossuth téren, a Horváth Mihály úton, a Szabadság úton, HM-lakótelepen, valamint a Tolbuchin úton összesen háromszáz, jobbára OTP-beru_ házású lakás építésének kell folynia egész éven át, s ebből kétszázba szeretnénk is beköltöztetni a jogosultakat — válaszolt kérdésünkre Patkó Imre. — No^, szerződés ide, ígéret ' oda, az első fél esztendő nem azt hozta, amit reméltünk, joggal elvártunk. A háromszáz lakás a levegőben lóg. A kezdeti lendület után lelassult a munka minden lakótömbön. Ez a jelenség bizonyos esetekben megmagyarázható. Mert a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnak például szeptemberre át kell adnia a városban egy 12 tantermes új iskolát, az életveszélyessé nyilvánított Grassalkovich-kastélyból kiköltöztetett traumatológiai osztálynak új otthont kellett létesíteni a kórházban, s majd a kastélyt, renoválni kell. Becsülettel helytáll az építőipari \ szövetkezet is. amelyet a Szabadság úti lakástömbön kívül időközben egyéb átalakítási, felújítási munkákkal terheltünk meg. Sajnos, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat tetemes lemaradását nem tudom majd indokolni a tanácsülésen, holott ez a cég csak lakásokat épít városunkban, s a Horváth Mihály úton az év második felében 96 családi otthont kulcsátadásra kész állapotba kellett volna vágnia. — Miben látja a baj gyökerét? ■ S a kilencvenhat igényjogosult mit remélhet az idei évtől? — Szinte mindennapos tárgyaló viszonyban vagyunk a cégek igazgatóival, elnökeivel. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, főmérnöke sem kivétel ilyen szempontból. Ok korábban tervezési problémákra hivatkoztak. Elfogadtuk. Viszont kora tavasz óta azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy a keserves nekirugaszkodást sem követi tempósabb munka. Van olyan két-három hét, amikor nem öntenek, nem dolgoznak. Ezt már semmi sem menti, itt már súlyos munkaszervezési problémákkal állunk szemben, amelyeket olyan fotóval sem lehet eltusolni, mint ami a múlt héten megjelent a Népújságban. Mi ennek ellenére bízunk a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat ígéretében. S bár télvíz idején nem kellemes költözködni, a téli hidegben végzett külső-belső munka sem egyenlő minőségű a nyárival, december végére talán birtokba vehetik lakásukat az OTP üzletfelei, a sorban álló jogosultak ... (m. gy.) Aratási készenlét a MEZŐGÉPTRÖSZT-nél A MEZÖGÉPTRÖSZT 150, korszerű műszerekkel felszerelt szervizkocsija és . 400 szerelő-szakembere áll készenlétben a megyeszékhelyeken, az aratás ügyeleti központjaiban. Bár e legfontosabb mezőgazdasági munkák országosan még nem kezdődtek meg, a tröszt előre felkészült a korábbi évekénél nehezebbnek ígérkező aratásra. Az aratási ügyeletet előreláthatóan június 25-én kezdik, s augusztus 15-e körül •zárják. Amennyiben egyes gazdaságok előbb kezdik el a nagy munkát, vagy néhány nappal elhúzódik majd az1 aratás, a tröszt természetesén az ügyeletet is előbb kezdi, illetve tovább tartja. Az ügyelet alatt, munkanapokon reggel 7 és este 19 óra között, szombatonként, így szabad szombatokon is, 7 és 17, vasárnapokon pedig 7 és 13 között jelenthetik be a gazdaságok a géphibákat a műszaki ügyeleti szolgálatnál. A telefonon, telexen, illetve távirati úton érkező jelzésekre a szervizkocsikkal azonnal a helyszínre sietnek. A hibás kombájnokhoz, erő- és munkagépekhez az alkatrészeket, részegységeket soron kívül biztosítják. A MEZÖGÉPTRÖSZT aratási ügyelettel kapcsolatos vezérigazgatói utasítás rendelkezik kombájnvezetők kölcsönzéséről is — közismert, hogy a tröszt szervezete a régebbi gépállomásokból alakult ki, így igen sok egykori jó kombájnos ma az ország kíilönböiző MEZÖGÉP-üze- meiben, mint szerelő, vagy műszaki szakember , dolgozik. Azok a gazdaságok, vagy szövetkezetek, ahol kevés a gépkezelő, a tröszttől kérhetnek kombájnost. (MTI) Vietnami tapasztalatok Beszélgetés Dér Józseffel, az egerszóláti Ho Sí Minh termelőszövetkezet elnökével Egy hónapig tartott a tanulmányút. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szervezésében a delegáció Vietnamban járt, hogy felmérje a lehetőségeket a libatenyésztés fejlesztéséhez. Vezetője Dér József, az egerszóláti Ho Si Minh Termelőszövetkezet elnöke volt. A libatenyésztéséről országosan is híres közös gazdaság vezetőjével a vietnami tapasztalatokról beszélgettünk. KÉT NAGY LIBAFARM — Milyen célja volt a tanulmányútnak? — Termelőszövetkezetünk évek óta kapcsolatban van a Vietnami Szocialista Köztársasággal. Korábban a távoli országból agrárszakemberek jártak gazdaságunkban és tanulmányozták a libakeltetést, és a tenyésztést. Aztán eljöttek a budapesti nagykövetség munkatársai is, és arra kértek bennünket, segítsünk Vietnamnak a libatenyésztés meghonosításában. Így került sor arra, hogy már 1973-ban 3500 libatojást szállítottunk Eger- szólátról a távol-keleti országba. Egy évvel később pedig a zagyvarékasi szövetkezettel közösen 5000 tojás indult útnak, amelyeket ott feltettek ki. Lényegében ez alapozta meg Vietnamban a korszerű lúdtenyésztést. Két nagy libafarm alakult ki a hetvenes években, az egyik a fővárostól, Hanoitól északra, Bac-Ckam tartományban, a másik pedig délen, Hai- phong tartományban, a Kvi- Kan-i állami gazdaságban. Ott 270 hektáron gazdálkodnak, és rizstermeléssel, illetve libatenyésztéssel foglalkoznak. Jelenleg kétezres törzsállományuk van. Tapasztalataik szerint a szóláti libák beváltak és jól bírják a klímát. Negyven-negyvenöt tojást termelnek egyedenként, és tízhetes korukban elérik a négykilós átlagsúlyt. Különböző gazdasági abrakokkal, főleg rizshéjjal etetik őket. KELTETÉS BAMBUSZDOBOZOKBAN — Milyen a lúdtenyésztés Vietnamban? — Delegációnk, amelynek tagja volt dr. Bögre János kandidátus, egyetemi docens Gödöllőről, valamint dr. Szalui Gyula szakállatorvos, a Debreceni / llategészség- ügyi Intézetből — behatóan tanulmányozta a lúdtenyész- té.s fejlesztésének lehetőségeit, A Vietnamban tartott ludak száma ma már megközelíti az egymilliót. Ezeket mégis elszórtan tenyésztik. Északon három tartományban, délen pedig hatban jártunk és azt tapasztaltuk, hogy jó lehetőségek kínálkoznak a libatenyésztés fejlesztésére. Nagy kiterjedésű és jó minőségű legelők vannak mindenütt, ezenkívül sok a kaucsukerdő, a természetes folyóvíz, amelyek még a száraz évszakban is kedvező lehetőséget nyújtanak a legeltetéshez. A libák kevés abrakkal felnevelhetők és bírják az ember által nehezen elviselhető 40—45 fokos meleget. Ott-tartózkodásunk során megtekintettük a Hai- phong tartományban levő Kvi-Kan-i állami gazdaságot, amely országosan híres libatenyésztéséről. Tavaly például 40 ezer pecsenyelibát keltettek széntüzelésű gépekkel, kis bambuszdobozokban, miután villanyárammal működő gépük még nincs. Ennek ellenére eredményeikre a kormány is felfigyelt, így nem véletlen, hogy az idén márciusban Phan Van Dong miniszter- elnök is meglátogatta a gazdaságot. Tárgyalásaink során találkoztunk a vietnami mezőgazdasági minisztérium főosztályvezető-helyettesével, valamint az ottani baromfitermelő országós vállalat vezérigazgató-helyettesével és a tartományi tanácsok hivatali képviselőivel is. Mindenütt kifejezésre juttatták, hogy Magyarország nyújtson további segítséget a vietnami lúdtenyész- téshez. A libahús ugyanis a népélelmezés javításában nagyon fontos termék lesz a következő években, a tollát oedig jól tudnák értékesíteni ■i piacokon. SAIGONI PALACSINTA — RÁKKAL — Milyen személyes menyekben volt részük? élUicarészlet Ho Si — Az ottani nagy meleget a magas páratartalommal valamennyien nehezen viseltük. Bár sokféle konzervet vittünk, mégsem volt köny- nyű az étkezés. Annak ellenére részesei voltunk a vietnami konyha néhány specialitásának. Például megkóstoltuk a saigoni palacsintát rákkal töltve, aztán a rizspálinkát és a déligyümölcsökből is néhányat. Vietnamban legalább 200 fajta van ezekből, közöttük a nálunk is kedvelt mandarin, ananász és banán, de akad bőven kókuszdió és vaj gyümölcs is. Jártunk Vietnam déli részén, Ho Si Minh várostól 200 kilométerre, a kambodzsai határ közeiében levő őserdőben, és szemtanúi voltunk az amerikaiak okozta háborús pusztítások maradványainak is. Felrobbantott, hidak, kiégett vasúti kocsik, repülök és helikopterek, lebombázott épületek Minh városból (Dér József felvétele) sora jelzi még ma is ezt. Ahol megfordultunk, mindenütt szeretettel fogadtak bennünket, Olyan emberekkel ismerkedtünk meg, akik mindent elkövetnek Vietnam mielőbbi újjáépítéséért. —, Milyen eredménnyel zárult a látogatásuk? — Hanoiban fogadott bennünket a mezőgazdasági miniszterhelyettes. A beszélgetés során felkért bennünket, hogy hazatérésünk után' továbbítsuk a kérést, hogy Magyaroi-szág segítsen két vietnami lúdtelep létrehozásában és a tenyésztéstechnika megszervezésében. Nyújtsunk segítséget információk cseréjéhez és a korszerű technológiák elterjesztéséhez. Mindez alapul szolgálhat ahhoz, hogy a 80-as évek elején együttműködési szerződés szülessen ezekről a két ország között — mondotta befejezésül Dér .József,,1 / Mentuaz Karoly