Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-19 / 141. szám
Történetek Mából Azok közé tartozom, akik Gáspár Margit szatíráját, az Uj Isten, Thébábant nem láthatták, 'habár akkor, 1946- ban, a darab a vidéki előadásokkal együtt ezres szériát ért meg. Ez a manapság is fantasztikus színházi szám is azt magyarázza, amit Greguss Zoltán a szerzői est kapcsán el is mond, hogy az emberek akkor ezt a szatírát nagyon mainak, nagyon belőlük és hozzájuk szólónak érezték. Nos, ha ez a Théba mára, harminéhárom év után csak jelszóvá zsugorodott, vagy úgy tűnik, hogy nem több, az nem az írónő hibája. Théba — a Város — az írói képzeletben, de szándékában is összeolvad azzal a várossal, amelyben élt, amelyben a háború alatt minden borzalmakat átvészelt és sikerült túlélnie az ocsmány isteneket, a halandókat, akik arcátlan gőgjükben odáig vetemedtek, hogy az emberek életére mertek törni. Persze ezek az istenek .itt a földön termettek meg, teremtették egymást, mert az idő és hatalom engedte őket világra jönni. A szatírához nagy körítést kaptunk, de magából á szatírából nem azt az elevenséget, nem azt a szellemességet, nem azt az erőt, amely annak idején végigrepítette az országon. A rendező túl messziről fut neki a hangulatteremtésnek, nagyrészt külsődleges eszközökkel irányítaná a figyelmet arra, ami nem úgy jelenik meg, hogy a mai néző eligazodhatna abban a Thébában, amelyről .az írónő beszél. Felcsigázott kíváncsiságunkat ez a „snittelés” nem elégítette ki. A kis szatírák füzére így nem pótolhatta a régi sikert, a régi darabot. Az írónő egyéb „szisszene- tei”, amik a fiókban vártak a rivaldára és a mozgósítására, úgy hatnak, mintha az írónő valamilyen oknál fogva néhány ötletét bőbeszédű vázlattá írta volna meg. Miután az ötlet megmaradásáról gondoskodott, nem is gondolt arra, hogy meg is írja. Ilyen a Pirót bácsi is az M. M.-mozgalommal (Mindenkit meghalgatok) együtt. Jelenet a Történetek Thébá- ból című Gáspár Margit szerzői estről A Zanza friss tévémunkaként hatott. A sok „produkció” feleslegesnek tűnt, pedig Esztergályos Cecília nem akart öncélú figura lenni. Mire megvennünk Jókai regényét hat folytatásban adta a tévé, Horváth Ádám rendezésében. A tévé, mint technikai lehetőség és feldolgozási forma alkalmas arra, hogy a legjobb értelemben vett legnagyobb magyar mesemondó bölcsességgel átitatott romantikus históriáit felelevenítse, hatásosabbá tegye a mai műélvező számára is. Nem mondanánk azt, hogy az Áronffy-fiak átok alatt vergődő élete gazdagon ábrázolt jellemekből fakadnak. Lóránd azt teszi, amit a kor és a kor érzülete parancsol rá. Róla és csaknem helyette dönt a kritikus pillanatban az a környezet, amelynek csaknem vezéralakja a döntés pillanatában az ő serdülőkorban levő öccse. Jókai a mese szövésén túl ott az igazi mestere a szónak és a jellemzésnek, amikor az idealizált alakok mellé korának magyar társadalmából keres érdekes fejeket, mintákat. A tarkanépességű országban a jellem és a jóérzés, a becsület és a gonoszság választja két táborra az embereket. Ám a színek itt is, ott is igen-igen elütőek. Pozsonyban is, a magyar lápvldéken is megél a huncut is, a jellemes is. Liszkay Tamás forgató- könyve több, mint egyszerű átállítása a regény esemény- folyamatának a tévé lehetőségeire. Jó arányérzákkel hagyta helyükön azokat a monológokat, amelyekben az esemény fontosabb alakjai megváltják igazi indítékaikat. Felfigyelt arra is, hogy Jókai az ünnepélyesebben megközelített pillanatokkal mindig összekapcsol egy-egy újabb fordulatot, meglep©- test, amely a regény és a hősök sorsát is előbbre segíti. Kitapinthatóan építkezik Jókai meseszövéséből és ezt jól is teszi. így nem válik a képsor vontatottá, bár néhol nagyobb lendületet is vehetett volna az átültetéshez. Horváth Adám jól összehangolt együttest vezet végig a romantikus kalandon, ügyelve arra is, hogy a hazai állapotok ábrázolása a politikai pártállást a regényadta elszíneződéseken túl is hűen látássá. Néhány részlet így is idealizáltan jelenik meg a képernyőn. Sárvári Győző megfelelt annak az elképzelésnek, amely a rendezőben Lóránd- ról kialakulhatott. A többi színész ügyesen színezte- gomolyította a regényes folyamatot, amely végül is a szerelemben egymásra talált két lélek boldogságát eredményezte. Petrovics Emil zenéje a lírai elemeket és a romantikát segítette olyankor, amikor a képek csak az illusztrációt adták a kor megele- venitóséhez. Farkas András Galsaf Pongrác: A tiszta kirakat 4. „Ez egy nagyon nagy l’amaur volt”, „Ne legyél már olyan féltékeny”, „Egyszer Királyfinak nevezett” ... — mintha minden összetorlódna a szobában, amiről beszéltünk, s még -a fogalmak is tárgyi alakot öl- tenének... — Gyere ide, Életem értelme — mondta a kirakat- rendező ebben a zsúfolt félhomályban. — Kutyául érzem magam. Fázom. Deréktól lefelé már egészen kihűltem. .. Korpusz ezt az estét afféle érzelmi mutatványnak szánta. De nem volt megelégedve az eredménnyel, s mindent elkövetett, hogy a lány bebizonyítsa, már-már testileg is igazolja nem közönséges ragaszkodását. — Gyere .masszírozd meg a lábamat — folytatta Korpusz, és lankadtan kinyújtotta kezét a lány felé, mégis szinte a semmibe, mint egy haldokló herceg, ha az ápolónőt mosdatásra inti. Kata szó nélkül engedelmeskedett. — Úgy — nyögte Korpusz. — Állj ide mellém... — A tekintetével értésemre adta, hogy most egy intim produk. 1979. június 19., kedd ció következik, jól figyeljek. — Kapcsold ki a nadrágszíjamat, mert szorít, alig kapok levegőt... Köszönöm... A gombokat is kapcsold ki, mind a három gombot, ott lenn, a sliccemnél... Bátran, bátran! Ne légy már olyan szemérmes, Életem ér. telme... — Túl sokat ivott — mondta Kata, miközben pirulva babrált Korpusz nadrágján. — Nem árt, ha egy lány megtanulja az ilyesmit. Máris egészen megkönnyebbültem. .. A kirakatrendező tovább intézkedett: — És most nyomogasd végig a combomat! Ahogy szoktad!... Még, még, ne sajnáld... Jaj, de jól... — Korpusz ernyedten magadta magát a női kezek finom és kéjes munkájának. — Szeretem, amikor ilyen szépen szót fogadsz... A térdemet is, a térdkalácsomat, az ízületeket, a porcogókat... Ott, ott... Isteni keze van ennek a lánynak, mindent tud!... Érzem, hogy visszajön tagjaimba a vér... — Korpusz fél szemmel a művelet hatását figyelte az arcomon. — Ne hagyd abba, csináld még!... Ügy! Ügy! Jaj, de jó!... Te japán he- téra, te gésa, te hindu boszorkány!... Jaj, de tudsz! Miért néztem végig még ezt a jelenetet is? Miért hallgattam meg a kirakatren. dező mámoros, erotikus nyöszörgését? Amolyan kulcslyukon bekémlelő Boccaccio-hősnek képzeltem magam. Akinek szívében Petrarca-szonett hervad el. De Korpusz Iván nem érte be ennyivel. — Húzd le a cipőmet! — parancsolta. — És nyomogasd a lábfejem... Te olyan engedelmes, jő kis csaj vagy!... Hallod?,.. Vedd a kezedbe, te drága, és melegítsd meg a szép, férfias, hideg lábfejemet... A két hegyes orrú bundacipő, az egyik, majd a másik, tompán és sértődötten koppant a padlón. — Hagyd már abba! — mondtam. — Kétségbeejtő vagy.,. — A zoknimat is húzd le! — fordult Korpusz a lány felé. — Ügy sokkal kellemesebb. .. — Kata egy pillanatig mintha tétovázott volna, majd akár egy halottöltöztető, hirtelen elengedte Korpusz lábát. — Nem! — mondta. — Azt már nem! — Nem? — Nem! — Miért? — Mert nem mosol lábat! A kirakatrendező ingerülten felült a sezlonon, a szeme tüzelt, két könyökével hátul megtámasztotta magát. Tovább erősödött Eger és Pori testvérkapcsolata Beszélgetés a finn delegáció vezetőivel A finn—magyar barátsági hét rendezvénysorozatának részeként négy napon át Eger vendége volt a testvér- kapcsolatban levő finnországi Pori város küldöttsége. A 30 tagú delegáció az elmúlt négy nap során a megye- székhellyel, valamint a megye több részével ismerkedett. Elutazásuk előtt lapunk munkatársa Mórja Sávelü- vel, Pori alpolgármesterével, valamint Reijo Levanderrel, a Finn—Magyar Baráti Társaság satakuntai területi csoportjának elnökével beszélgetett tapasztalataikról. MARJA SXVELX: A delegáció tagjait a Finn—Magyar Baráti Társaság válogatta. Sokféle foglalkozású van közöttünk: a kereskedőtől a karmesterig. Példaként említeném Henry Tuulos urat, aki már ötödször jár Magyarországon. Először diákkorában volt itt, egy iskolai osztály cserelátogatásakor és azóta is hű maradt a barátsághoz. Én három évvel ezelőtt jártam Egerben és azóta is sokat változott a város. Szembetünőek az építkezések, főleg a város északi részén. Jártunk a Csebok- szári-lakótelepen, láttuk az új otthonokat és megtekintettük a hamarosan átadásra kerülő 24 tantermes általános iskolát. Megismerkedtünk a kórház építésével is, amely az emberekről való gondoskodás egyik szép példája a városban. Az üzemek közül a V1LATI gyárával és az Egri Csillagok Termelő- szövetkezettel ismerkedtünk meg. Mindkettő hasznos volt, sok újat jelentett. Ami pedig Porit illeti, ott is jelentős építkezésekről számolhatunk be. Jövőre készül el az új kórház és a két általános. iskola. Nemrég adták át "a városi könyvtárat, amely egyben továbbképző intézet is. ősszel pedig birtokba vehetik a diákok az egyik újonnan létesített általános iskolát. Felújításra került a művészeti múzeum, amelyet júliusban kiállítással nyitnak meg. Sportcsarnok is épül a városban, amely nagyobb lesz, mint az egri. Bár ez is nagyon korszerű, érdemes volt' megnézni. REIJO LEVANDER: 1972- től megalakulása, óta elnöke vagyok a Finn—Magyar Baráti Társaság satakuntai területi csoportjának. Egyébként a pori városi színház gazdasági igazgatójaként tevékenykedem. Területi csoportunknak mintegy 300 tagja van, a Finn—Szovjet Baráti Társaság után a legnagyobb. A két város közötti baráti kapcsolat elmélyítéséhez eddig is igyekeztünk hozzájárulni. Rendszeresen magyar nyelvtanfolyamokat szervezünk, melyek iránt nagy az érdeklődés. A helsinki magyar nagykövetség segítségével pedig főzőtanfolyamot is rendeztünk már, melyen a résztvevők- a magyar konyha nevezetességeit sajátították el. Rendeztünk magyar könyv- és fotókiállítást is. Például Molnár István egri fotóművész tárlatával sikerrel mutatkozott be Poriban. Színházunkban rendezett Illés István, az egri Gárdonyi Géza Színház főJ ‘ rendezője, aki H. Barta La-J jós Szeretem című darabját állította színpadra társulaté tunknak. Most legközelebb,' július 5—12. között pedig az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola kórusát látjuk vendégül. MARJA SXVELX: Eger és * Pori között egyre mélyebbek - a baráti kapcsolatok. Ezt bizonyítják a rendszeres de-- legációcserék, a kultúrcso-’ portok látogatásai, valamint • a sportegyesületek tapasztalatcseréi. A szakmai kapcsolatok közül kiemelném a Heves megyei Vízmű Vállalat együttműködését a Pori városi vízműtársasággalj Kölcsönösen tanulmányozzák egymás munkáját és a hasznos tapasztalatokat felhasz—' nálják. Eger Város Tanácsa a nyári egyetemen, melyet, évente rendszeresen meg-4 rendeznek, ösztöndíjat ad a<j Poriból érkezőknek. így leszn az idén is, júliusban ketten jönnek a nyári egyetemra Poriból. REIJO LEVANDER i Hasz.; nos tapasztalatokkal indulunk vissza Finnországba!, Érdemes volt eljönni, mer#: baráti kapcsolataink tovább erősödtek a két város között. \ Célunk az, minél több ismeretet szerezzünk Magyaror-' szágról, Heves megyéről és Egerről,' hogy legyen mit átadni az otthoniaknak. Területi csoportunk a jövőben is szeretne hozzájárulni Finnországban a magyar kultúra eredményeinek terjesztéséhez. Mcntusz Károly Gazdagodó télkép: Molnár Eszter tárlata Hatvanban Igyekezvén föltérképezni hazánkat, szolnoki művész után most Székesfehér jelentkezett a Hatvani Galériában. Fiatal festő, Molnár Eszter állította ki pasztellje- ‘ it, néhány olajfestményét, — Micsoda? Hogy mondtad? — Jól hallottad I — felelte a lány. — Azt mondtam, hogy büdös a lábad! Korpusz Iván csak ült ott, félig fekve," kialakulatlan, megoldatlan helyzetben, mint akit abbahagytak, kikapcsolt övvel, szétgombolt nadrágban, kék-piros csíkos zokniban, szétszórt cipők, csikkekkel teli hamutartók, üvegek, poharak között... — Késő van, Ideje hazamennünk — mondta Kata. A lépcsőházban sokáig tapogatóztunk a falon, nem találtuk meg a villanykapcsolót. Sötétben botorkáltunk le a lépcsőkön. Csak az ablakokon tetszett át valami halvány derengés, a felhők mögött rejtőzködő hold, a felszívódó, maradék hó, vagy egyszerűen csak a földnél világosabb ég fénye. Kata megfogta a kezemet. — Keressünk egy taxit. Hazaviszlek — mondtam. A lány elengedte a kezem. — Azért azt el kell ismernie, hogy nem mindennapi egyéniség. Valami furcsa, különös, szuggesztív légköre van... Amikor kiléptünk a kapun, az utca üres volt, sehol egy hajnali lélek, a kutya is eltűnt, talán élve, talán holtan, csak pörgésének nyoma látszott a kásahavas úttesten, egyébként mintha semmi sem történt volna. (Vége) Molnár Eszter: Anyám (olaj) valamint több, izgalmas hatást keltő, szinte domborműként ható táblaképét, amelyeknek a technikája a gyűrt, felragasztott papírmo. tívumokon alapszik. Kiegészítésként, mintegy a szakmai készség és lelemény igazolásául, tusrajzok is szerepelnek a harmonikusan összeállt anyagban. Áttekintve a tárlat egészét, úgy tűnik, legjobb önmagát a Balaton-vidék tájelemeinek pasztellföldolgo- zásában nyújtja Molnár Esz. tér. A nagy hagyományú, nemes, de kevesek által művelt műfajjal csendül össze egyénisége, érzésviiága, ebben a műfajban jellemzi a leggazdagabban, legárnyal. tabban azt a tárgyi világot és valóságot, amiben élni, alkotni szeret. Ezt kimond- ' va: művészetesztétikai alapállása sem kétséges. Vallja és vállalja a termé- szetiséget, a stilizálásmentes, tiszta képi megfogalmazást. Leginkább vonzó e műfajhoz tartozó munkái közül a Ház előtt, a Domboldal, vagy a Szőlőskert, amelyeknek kompozíció« és színbeli törekvései nagyszerűen Iga. zodnak a pasztell lehetőségéhez. Az olajat használó Molnár Eszter talán kevésbé egységes festői fegyvertárat csillogtat, viszont itt, ezeken a művein hatol a mélységek felé. öregember és Anyám című munkál színbeli visz- szafogottságuk ellenére a lélek legalsó rétegeibe hatolnak, onnan költöztetik a figurák alkatába, formai megoldásába, az arc, a tekintet messzire Tévedésébe a régmúltat, a megélt és megszenvedett élmények regimentjét. ttt-ott kísért talán a groteszk is, de éppen azzal a céllal, hogy a tartalmat, a mondandót erősítse. A vegyes technikával megoldott képek a művész legújabb törekvéseit jelzik, nem föltétien újszerűként a képzőművészetben, de belső felszültséget tükrözve, S a földfedező szándék, a technikai kísérlet soha nem vihet zsákutcába, nem ítéltethet kudarcra, ha olyan emó_ dóval, művészi hitellel párosul, mint Molnár Eszter esetében. Ezért maradandó élmény mindannyiunknak a Présház előtt című kompo- z.íció két gyűrött, lemezre ragasztott, borozgató figurája, Szepezd érezhetően friss levegőjében. De ugyancsak a szándék őszintesége, a téma finom, szürkébe olvadó feldolgozása avatja éretten szép munkává a Hazafelé ködlovagját. . Hogy sajátos, egyéni hang nem uralja a Hatvani Galéria legújabb tárlatát? Hogy több irányban tapogatózik a kiállító művész? Egy dolgot feltétlen vegyünk számításba: a fiatalság erre is kötelez! A mesterek tiszteletére, s a belső átértékelésen nyugvó-mozgó földerítő utakra... ifm—5)
