Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

Kiskörei kérdőjelek: Kettős világ vizek között...? A cigánylakosság helyzetéről Kérdés: baj az, ha van városa a falunak? És ha igen: miért? Hivatalosan mindenki azt mondja, hogy nem baj. De vannak gondok. Kérdőjelek. Nem is egy helyen. Sőt... Csak a szót — kezdetben — nem könnyű kicsikarni. Vegyük sorra a tényeket. Akadnak, akik úgy vélik: Kisköre élete-vize pos- vány. És szólnak is így. Vannak, akik a falu-város ellen­tétet forgatják maguk előtt, önnön védelmükre — vité­zül. Hogy megölője lesz majd a gyerek a szülőnek. Hogy szégyelli. Megtagadja. Tönkreteszi! Soha, senki, senkinek — Szeretnénk igazat lát­ni és így is szólni — ezt mondja a nagyközségi párt­titkár, Kontra Gyula. A ta­nácselnök vele ért egyet eb­ben az ügyben, és mert kö. zös a cél, együtt vázolják fel Kisköre térképét 1979-ben. (Kissé megkésve, igaz, mert ,ió térképészeink már megtették ezt előlegbe, és most — kicsit — ennek issza levét a világ. Azt hi­szi, hogy már szinte van üdülőkörzet, ám hogy a szép terv csak a messze jövő ze­néje, arról fogalma sincs. Igaz, az is: ezt még nem mondta ki soha, senki sen­kinek hivatalosan, tehát ha nincs híján türelemnek, a magyar várhat éveken át a holdbéli tájra ..) De a mának is megvan a gondja. Vannak — nem kevesen — akik úgy vélik, a Tisza II. megszületése jóváhozha- tatlan egyensúlybomlást okozott Kisköre és ,,édes gyermeke”, a rajta túlnőtt erőműtelep között. Nem vi­tás, hogy szemre szépen akad különbség, mint aho­gyan nem lehet kétséges az sem, hogy igaz ítéletet al­kotni az ügyben leginkább az ott dolgozók, az ott élők tudnak. Még ak­kor is, ha maguk sem érte­nek mindenben egyet. Lehet-e könnyű egyetérte­ni? Molnár István, Kisköre tanácselnöke: — Mindenki ezzel jön nekem. Vegyék már tudomásul, hogy az üdülőkörzet ügyében nem nyilatkozom! Nem az én tisztem, szakmai szerveké — teszi hozzá, és ha úgy tet­szik: el kell hogy fogadjuk a szavát. Kisköre azonban nemcsak ennyi! Kiskörének a Bala­tont majdan egyszer, évti­zedek múlva kiegészítendő funkciója mellett — ezernyi mai dolga van. Múlt: Egy falu—egy kút Kontra Gyula, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára, aki korábban növényterL mesztési üzemágvezető volt a termelőszövetkezetben, ar­ra törekszik, hogy ellent­mondásoktól nem mentes napjainkban lehetőleg ma­radjunk meg a realitás ta­laján. — Vannak vádaskodók — mondja, és ezzel a tanács, elnök tökéletesen egyetért —, akik azt mondják, hogy Kisköre évtizedek óta nem lépett előre. Hogy mennyi­re más a helyzet, azt az élet igazolja. Még emlék­szem gyermekkoromra, ami­kor egyetlen artézikútja volt a falunak, onnan hozta 3600 ember a vizet. • Ma Kiskörének mintegy négyezer lakosa van, és olyan vízvezeték-gerinccel rendelkezik, melyre gyakor­latilag minden ház ráköt­hető. Az a minimum, hogy az udvarokon van csap, százszámra találni a, laká­sokban falikutat, fürdőszo­bát, a mai házak pedig már csak így épülnek. És új ház szintén nagyon sok akad. A közvilágítás lényegileg meg­oldott, a KPM-hez tartozó utak mellett a tanács keze­lésében jelenleg 2,6 km por- talanított út van. A vasút úgy nézett ki — még nem is régen —, mint Hatvan, amikor kibombázták: göd­rök, árkok, nagy pocsolyák. Ma szép és modern az ál­lomásépület. És van megfelelően járda, a Tisza II.-vei együtt 211 ezer négyzetméter szépen parkosított terület, és fővá­rosi szintű óvoda. Bölcsőde. Ez utóbbi még jobb. Mondhatni: sok is a jóból, pedig a vonalból, amit a kiskörei mai valóság felvá­zolására szeretnénk meg­húzni ezúttal, még kilomé­ternyi hátravan. Nem szóltunk arról, hogy az egykori „Nagygüdör” — így ü-vel — 1,5 hektáros terü­lete most, a gyermekévben kezd átlényegülni játszótér­ré, ifjúsági parkká, a közeli jövő nagyszerű szórakozó, pihenésre, kikapcsolódásra, sportolásra alkalmas helyé­vé. 1979. június 17., vasárnap „Es még mi mindent!" — mondhatnánk a századelő kitűnő költőjével, Holtaival — „jó jövendőt...” — tan­termekkel és tornateremmel kibővülő iskola, új egészség­ügyi központ. Hozzá, az emeleten — szolgálati laká­sok. Járdán Jánosné, az iskola igazgatója: — Legjobban a napközi szorít. Az induló létszámunk 420 volt, ebből 320 igényelt volna napközit. Hely csak 260-nak jutott nagynehezen. Ha majd meglesz a nyolc új tanterem, illetve az anyagi­ak függvényében először csak négy... — és sóhajt, mert már annyira várja — hogy alig hiszi, de tudja. Sziget­betegek...? Réti István, a kiskörei termelőszövetkezet elnök- helyettese és párttitkára.: — Volt fejlődés, igenis sok fejlődés volt az elmúlt évtizedekben. De juthattunk volna többre is, lényegesen. Vannak, akik szerint egyfé­le sziget a telep, nem is a több szintes, összkomfortos házak, hanem azok hetero. gén összetételű lakói miatt. Nem tudom, lehet, hogy egy-egy adott esetben így Felvásártútelep épült Hatvanban A hatvani áfész körzeté­ben idén több mint négy­száz vagon zöldségfélét vá­sárolnak fel a háztáji és kiskertgazdaságokból. Már fogadja az árut Hatvanban a 3,5 millió forintfos költség­gel épített felvásárló- és cl- osztótelep. A 280 négyzet- méteres raktárból naponta negyven üzletbe, vendéglőbe, üzemi konyhára és a gyer­mekintézmények ellátására szállítják a friss zöldséget és gyümölcsöt. _ (Fotó; Szabó Lajos) igaz ez. Mind a lakosság, mind a község, illetve az ottani vezetők esetében kell legyen azonban lehetőség az együvé tartozás megte­remtésére. Látszólag mi sem köny- nyebb ennél: 122 lakása van a „telepnek”, ami vá­ros, és ebben 360 lakos él. Az összetétel igaz, hogy he­terogén, de egyhatoda az it­teni lakosoknak kiskörei gyökerű, közülük több csa­lád földpadlójú házból kö te­tőzött be a parkettás, köz­ponti fűtéses, összkomfortos 2—3 szobás olcsó villanyt fogyasztó lakásba. Innen, hogy időnként, rossz perceikben tekintik egymást és önmagukat szi­getlakoknak, pedig meglehet, legtöbben csak egy jó szóra várnak. Köszönésre, bólin- tásra, szemvillanására, hogy „szia, ismerlek!”, kéz emelésére üdvözlésre. Bizonnyal: ez lesz a jövő, de ma még keveset mutat. Nem mintha a vezetőkből hiányozna a szándék. Akad rá példaként magas szintű emberi kapcsolat is: Récsey Gyula, a Tisza II. szakasz- mérnökség vezetője osztály­társa volt a nagyközségi párttitkár Kontra Gyulának. Amit mond, lényegében mindkettőjük véleménye: Inkább csak látszat — A kettős világ létezik) én úgy látom. Akik itt lak­nak a telepen, közelebbről, vagy távolabbról kerültek ide, és"ki honnan jött, más­más szokásokat hozott. Már magában ez is lehetőség egyféle feszültség létrejötté­hez. Ami a „faluval” való esetenkénti rossz kapcsolatot illeti: könnyebb megszokni a jót, és utána bántani a ko­rábban volt rosszat. Mégis, úgy gondolom, inkább csak lászat, ma még tisztázatlan kérdéssorozata az együvé- tartozás két szintjének, sem­mint valós és tartós ellen­tétek gyökere. A közeledésnek a közös problémák megoldására máris jó példái vannak, és a jóra épp úgy tudnak szót az emberek, mint a rosszra, szinte csak a kérdésen mú. lik, azon, hogy ki mit sze­retne hallani. Igaz, ez azt is jelenti egyben, hogy végső értékítéletet alkotni jelen­leg nemcsak nehéz, de nem is lehet. Napi- és hetiren­den — más-más kérdésben — felizzik a helyzet, lénye, ges vonásaiban azonban nem mutat, nem mutathat túl a* neked földszint, nekem emelet testvéri civakodás problémacsoportján. Ugyanakkor az is igaz azonban, hogy Kisköre mű­velődési háza életveszélyes. Tenyérnyi repedések, meg­támasztott falak a mutatói, és mint ilyenben, minden­féle rendezvény tilos. Igaz, azt mondják, a kitűnően kvalifikált népitánc-együttes például ennek ellenére itt gyakorol, és mindenféle más szép eredmények ellenére — mint Oláh József, a ház nél­küli művelődési ház tiszte. letbeli igazgatója mondja, csak a „hétköznapi” (de na­gyon fontos) munkára akad mód, közönséget vonzó lát- ványosság rendezésére nincs lehetőség. Meghívtuk Kovács Katit — Meghívtuk például egy­szer Kovács Katit a telepi étterembe — meséli. — Mi­előtt elkezdte a műsorát, -gyanakodva beleszimatolt a levegőbe, de mi szerencsére előtte jól kiszellőztettünk. És mindig újabb és újabb példák jönnek arra, hogy miért nem jönnek, ez az 1001. alkalom, hogy elmon­dom. Szép a „szigetlakok” ott­honának is nevezett Tisza II. lakótelepe. Nagyobb vá­rosi kényelem, mint a vá­rosokban, benne azonban a falu megannyi ősi gondja .. Gyönyörű parkja van azon­ban, és akik egyszer itt le. telepedtek, elhagyni nehe­zen, nem ritkán csak köny- nyet hullajtva tudják, ám, ez nem érv a „szigeti beteg­ség”, az egyesek szerint be­zárt, társtalan, baráttalan világ ellen, de nem is mel­lette való. Egy már eddig is sokat mutatott és sok jót adott, forrongásban', fejlődésben le­vő világ egyazon pontjának két pólusáról van szó ma Kiskörén, és nincsen abban semmi rossz, ha ez a vizek által határolt világ az ön­maga által alkotott többel viszi majd többre, mint az a nem kevés, mint amit már eddig is felmutatott. Fénye és árnyéka Nem a szóösszecseng es kedvéért, de Galambos Gás­pár, a gondnok ennek tuda­tában, tősgyökeresként, (az „idekerült” feleségével) minden lényeges tényezőt meghányva-vetve döntött úgy, hogy elégedett. Talán kicsit túlságosan 4s szépen hangzik, hogy vendégségbe is, adott esetben munkára is szívesen invitál embere­ket, és csak azokat a keve­seket nem érti, akikből itt csináltak embert”, akik itt lettek kiváló dolgozók, és aztán elhagyják a Tisza II- őt, vagy úgy beszélnek, mintha Körén — beleértve falut-telepet — minden rosszul menne... Hogy miért? Talán, mert nem ismerik fel — meglehet, túlságosan közel van testükhöz, lelkük­höz, érzés- és gondolatvilá­gukhoz — azt, hogy a Tisza II. létező valóság. A dolgok rendje szerint hol keletről, hol nyugatról vagy éppen­séggel a másik két égtájról süt a rá a nap. Árnyéka épp úgy a köreieké is, mint csillogó fényei. Kérdés: lehet baj hát, ha van Kiskörének új telepe? B. Kun Tibor ILLETÉKES PÁRT- ÉS ALLAMI SZERVEK a kö­zelmúltban áttekintették a hazánkban élő cigánylakos­ság helyzetével foglalkozó korábbi állásfoglalások vég­rehajtását és megjelölték a cigányság társadalmi beil­leszkedését előmozdító leg­fontosabb tennivalókat. Megállapították, hogy a leg­utóbbi — csaknem két évti­zeddel ezelőtti — hasonló jellegű számvetés óta szá­mottevő, pozitív előjelű vál­tozás megy végbe. Meggyor­sult a cigányok társadalmi beilleszkedése, jelentékenyen megnőtt foglalkoztatottságuk és kedvezően változnak la­kás-, művelődési és köz­egészségügyi viszonyaik. A fejlődést jól érzékelteti, hogy míg 1961-ben a mun­kaképes cigánylakosság 33 százaléka volt állandó, s 32 százaléka alkalmi jellegű munkaviszonyban, addig je­lenleg már a munkaképes férfiak 80—90 százaléka — túlnyomórészt állandó mun­kaviszonyban — dolgozik. Nő a foglalkoztatottság a nők körében is. Sokat változtak a cigány­ság életkörülményei. A 60-as évek elején még mintegy 70 százalékuk él-t a szociális, egészségügyi követelmények­nek meg nem felelő telepe­ken; azóta ez az arány 25 százalékkal csökkent. 1965 és 1977 között 16 600 lakás építéséhez, illetve vásárlásá­hoz kaptak kedvezményes OTP-hitelt. Tanácsi lakáski­utalással és különböző ked­vezmények révén, további 8100 cigánycsalád jutott új otthonhoz, sokan pedig saját erőből építkeztek, költözhet­tek megfelelő, korszerű haj­lékba. 1961-ben a tanköteles korú cigánygyermekeknek csak 13 százaléka jutott el az általá­nos iskolák felső tagozatába, és mindössze a 2—3 százalé­ka végezte el a 8 osztályt. Az elmúlt években hozott szervezeti, szociális és peda­gógiai intézkedések nyomán nőtt az óvodai ellátásban ré­szesülő és az iskolára előké­szítő tanfolyamokba bevont gyerekek száma és aránya. Az utóbbi 8 esztendőben pl. 18 000-rel emelkedett az is­kolába járó cigánygyerekek száma és összességében elér­te a 77 000-et. Jelenleg a tan­köteles korú cigánygyerekek­nek csaknem 90 százalékát beíratják általános iskolába, s mind többen jutnak el tan­évvesztés nélkül felső tago­zatba. Az utóbbi években va­lamelyest növekedett a 8 osztályt elvégző és a közép­fokú oktatási intézmények­be jelentkező fiatalok száma. A cigánylakosság művelő­désében előrelépést jelent, hogy a korábbinál többen kapcsolódtak be a munkahe­lyi képzésbe és továbbkép­zésbe, kivált azokba a tanu­lási formákba, amelyek az általános iskolai végzettség­gel együtt szakképesítést is adnak. A művelődési intéz­mények rendszeres látogatói között is nőtt a cigánylakos­ság részaránya. Örvendetes tény, hogy a társadalmi be­illeszkedés előrehaladásával párhuzamosan lényegesen növekedett az a réteg, amely­nek állampolgári magatartá­sa megfelel a társadalmunk­ban kialakult és megköve­telt normáknak. E rétegből mind többen vesznek részt a közéletben, pl. a helyi taná­csok tevékenységében. Szá­muk azonban még alacso­nyabb, mint a cigánylakos­ság aránya. A jelentékeny eredménye­ket nyugtázva, a következő időszakban további nagy fel­adatok várnak megoldásra. Fontos'tennivaló a foglalkoz­tatás arányainak és színvo­nalának további javítása, el­sősorban a munkaképes kor­ba lépő tovább nem tanuló 15—18 éves fiatalok teljesebb körű munkába állítása. Kü­lönös gonddal kell segíteni a cigánydolgozókat abban, hogy szakképzettséget szerez­zenek, s bekapcsolódjanak a munkahelyi szervezett szak­mai képzésbe és továbbkép­zésbe. A lakásépítési program ke-' rétében továbbra is napiren­den kell tartani a rászoruló cigánylakosság lakásproblé­máinak megoldását, s foly­tatni kell az egészségtelen, a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek fel­számolását. A központi fel­adatok közé tartozik a ci­gánylakosság műveltségi vi­szonyainak ellátása, a ci­gányfiatalok oktatása és ne­velése. A különböző tanácsi és társadalmi szerveknek minden rendelkezésükre álló eszközzel elő kell segíteniük, hogy minél több cigánygye­rek rendszeresen járjon óvo­dába. s a tankötelesek te­gyenek eleget tanulási köte­lezettségüknek. Az érintett tanácsoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a napközi­otthoni, kollégiumi ellátás­ban, a diákétkeztetésben megfelelő számban részesül­jenek a cigánycsaládok gye­rekei is. Fontos feladat az egészség- ügyi ellátás színvonalának emelése. Az ehhez szükséges tárgyi feltételek javításával együtt fokozni szükséges a felvilágosító munkát, s elő­terébe a családtervezést, a gyermeknevelést, a higiéniai követelményeket kell állíta­ni. A CIGÁNYLAKOSSÁG társadalmi beilleszkedésének gyorsítását szolgáló intézke­dések végrehajtásában, amely mindenekelőtt az ál­lami és társadalmi szervek­től kíván összehangolt erő­feszítést, támaszkodni kell a már beilleszkedett cigányré­tegek aktív közreműködésére. Áz új lakótelep új üzletei Az egyre nagyobb ütemJ ben fejlődő Gyöngyös leg­újabb lakótelepe az Április 4. tér környékén található, összkomfortos városrésznek is nevezhetnénk, mivel rö-i vid idő alatt a lakások mel- lett a különböző üzletek is megnyitották kapuikat. Minti arról hírt adtunk, könyves-) bolt és barkácsfelszereléSel-d boltja, valamint egy jól be-j rendezett és nagy áruválasz­tékkal rendelkező élelmiszer- üzlet kezdte el működését az elmúlt hetekben. A legújabb üzlet a ZÖL­DÉRT nevéhez fűződik: gyü­mölcs- és zöldségfélék mel­lett konzerveket is kínálnak itt. Hátravan még a Heves megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat mintaboltjá­nak megnyitása, amely vár- hrtúan, többszöri módosítás utón, a közeli napokban már a vásárlók rendelkezéséra áll.

Next

/
Thumbnails
Contents