Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
Az új követelményekhez alkalmazkodni Interjú dr. Soós Gábor államtitkárral, a mezőgazdaság álla .i irányításának továbbfej esztéséről Több mint tíz éve alakult ki a mezőgazdaság területi, állami irányításának jelenlegi szervezete és működési rendje. Közben nagyarányú fejlődés következett be a mezőgazdasági nagyüzemek termelésének színvonalában, területi elhelyezkedésében, növekedett a szakemberek száma. Korszerűsödött az üzemi szervezetük, nagyarányú koncentráció zajlott le, csökkent a nagyüzemek száma. Emellett mind nagyobb teret nyert a közigazgatási határokat túllépő gazdasági társulások rendszere. Az új követelményekhez már nem tudott alkalmazkodni a területi állami irányító szerve, zet. . A járási hivatalok és a városi tanácsi szervek mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályai eredményeik ellenére a nagyüzemek, társulások felügyeletét és irányítását, azok járáson, városon túlterjedő területe miatt sem tudták már kellően ellátni, ezért a területi állami irányító szervek feladatát és hatáskörét, valamint szervezetét az említett változásokhoz kellett igazítani. Ezekről a változásokról és az irányítás korszerűsítéséről beszélgettünk dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkárral. — A bevezetőben említett változások választ adnak arra, hogy milyen tényezők indokolják az irányítás korszerűsítését. A kérdés viszont az, hogyan láttak ennek a fontos feladatnak a kidolgozásához, és milyen célokat tartanak szem előtti? — Elöljáróban annyit, hogy a munkát az MSZMP Központi Bizottsága 1978. márciusi ülésén hozott határozata előkészítése idején kezdtük meg. A Központi Bizottság állást foglalt, hogy a minisztériumhoz tartozó ágazatok állami irányítását, különösen a területi irányítást tovább kell fejleszteni. A korszerűsítés kidolgozása a területen a párt- és a tanácsi szerveknél dolgozó munkatársak aktív közreműködésével, sokoldalú konzultációval történt. Rendszeres tanácskozásokat tartottunk a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, a Pénzügyminisztérium és a megyei tanácsok illetékes vezetőivel. Különösen szem előtt tartottuk, hogy emelkedjen az állami irányítási tevékenység színvonala, összehangoltabb legyen a mezőgazdasági termelés területi irányítása. Az ágazatok fejlesztésére vonatkozó programok, azok gazdaságpolitikai feltételei gyorsabban, kevesebb áttétellel kerüljenek a gazdálkodó szervezetekhez. Növekedjék a mezőgazdasági üzemek önállósága, felelőssége. _ Egyszerűsödjék az irányítás, az ügyintézés, megszűnjenek az indokolatlan párhuzamosságok. Csökkenjen a nélkülözhető adatszolgáltatás, s nyújtsunk lehetőséget az elavult szabályozások, különösen a hatósági előírások és az engedélyezési eljárások egyszerűsítéséhez. — Mely tanácsi szerveket érintenek a hatáskörváltozások? Mit vesz át a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, mi kerül községi hatáskörbe, továbbá a szak- igazgatási intézmények jogkörébe? — A területi állami irányítás továbbfejlesztése legnagyobb mértékben a járási hivatalok, városi tanácsok által eddig ellátott mezőgazdasági feladatokat, hatásköröket érinti. Nagyon lényeges, hogy a jövőben valamennyi, a mezőgazdasági nagyüzemekkel kapcsolatos feladatot és hatáskört közvetlen a megyei mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályok látják el. Közülük indokolt néhányat kiemelni. Ilyen például a mezőgaz- őseági szövetkezetek és a keretükbe« működő szakcsoportok tffi'venjieeaegi felügyelete, a tsz-ek személyzeti munkájával kapcsolatos állami feladatok, a mező- gazdasági szövetkezetekben a munkavédelmi előírások betartásának hatósági ellenőrzése, az élelmiszeripari üzemek üzembe helyezés előtti megvizsgálása műszaki és élelmezés-egészségügyi szempontból. Ezenkívül a kedvezőtlen adottságú tsz- ek szakemberei részére tanulmányi szerződések alapján a továbbképzési támogatás engedélyezése, a tsz-ek részére homok, agyag, tőzeg helyszíni kitermelésének engedélyezése, az építményekbe beépített faanyagokon kívül a faanyagvédelmi hatósági ellenőrzési feladatok ellátása, a termékértékesítési szerződésből származó minőségi vitákban állásfoglalásra jogosult szakemberek kijelölése, a tsz dolgozók részére saját gépkocsihasználat után megállapított átalány jogosságának ellenőrzése stb. A helyi társadalmi és szakmai egyesületek felügyeletét általában az egyesület székhelye szerint illetékes járási hivatal, illetve városi tanács igazgatási osztálya gyakorolja. A vadásztársaságokkal kapcsolatos szakmai, hatósági feladatok mellett a jövőben a megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályok látják el azonban a vadásztársaságok, mint helyi egyesületek felügyeletét is. A községi tanácsi szervek hatáskörébe kerülő feladatok közül meg lehet említeni például, hogy a járási hivatal elnöke helyett az állategészségügyi községi zárlatot a jövőben a községi tanácselnök rendeli el. A mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási intézmények (a takarmányozási és állat- tenyésztési felügyelőség, az állategészségügyi állomás, növényvédelmi és agrokémiai állomás, a földhivatal stb.) a tanácsi szerveknek a hatáskörükbe tartozó dön. tés előtt véleményt nyilvánítanak. Egyes ügyekben épp a párhuzamosságok megszüntetésére, a véleménynyilvánítási jogkör helyett a jövőben döntési jogkörrel fognak rendelkezni. Azt is szükséges megemlíteni, hogy a járási hivatalok a jövőben többet tudnak foglalkozni a községi tanácsok, alapvető mezőgazdasági feladatát jelentő, a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését szervező munkájának segítésével, ellenőrzésével. A járási hivatalok látják el a kistermelők esetleges fellebbezéseinek, panaszainak elbírálásával kapcsolatos munkát. Módosítást igényelt a testületek és a szakigazgatási szervek közötti hatáskör elrendezése is. A jogszabályok jelenlegi és a folyamatban lévő módosításánál azt az elvet érvényesítjük, hogy a megyei tanács és annak végrehajtó bizottsága csak az ágazat egészét érintő gazda- ■ ságpolitikai kérdésekkel foglalkozzon, egyes feladatok, különösen pedig az egyedi jellegű, szakmai, hatósági feladatok jelentőségüknek megfelelően a megyei tanácselnökhöz, illetve a megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályra kerüljenek. — A eél az Is, hogy egyszerűsödjön az ügyintézés. Kérdés tehát, miként sikerül az elavult szabályozásokat hatályon kívül helyezni? — Ez a munka folyamatos. Tavaly 49, a jelenlegi rendelkezés során pedig újabb 7 jogszabályt hatályon kívül helyeztünk és több, mint 70 jogszabályi rendelkezést megszüntettünk. Az elavult, értelmüket vesztett hatósági jogkörök ugyanis növelték a bürokratikus kötöttségeket, akadályozták a vállalati önállóság kibontakozását. Természetesen az egyszerűsítő munka nem fejeződött be, az folyamatos tevékenység és a társadalmi és gazdasági fejlődésünket kell, hogy tükrözze. A jövőben a hatóságok közreműködése nélkül a vállalatok (szövetkezetek) látják el például a következő feladatokat: a szövetkezet elnöke hitelesíti a további képviseletre jogosultak aláírását, engedélyezi a fásított legelőről a fakitermelést, az erdőben való legeltetést, stb. — A területi irányítás továbbfejlesztésére vonatkozó szervezeti és működési intézkedéseket június 30-ig kell végrehajtani. Az intézkedések több embert érintenek. Hogyan oldható meg mindez a legkisebb feszültséggel? — Megállapítható, hogy a munka jó ütemben halad, s a megszabott határidőre a megyei tanácsnál, a járási hivatalnál, a városi szak- igazgatási szervnél a szervezeti, létszám-, stb. változtatások végrehajtása megoldható. Mindenütt figyelembe vették, hogy a korszerűsítés kapcsán nemcsak létszám-átcsoportosításról, hanem mintegy tízszázalékos megtakarításról is szó van. Ez természetesen emberi sorsokat érintő kérdés és ennek megfelelően kell megoldani. A létszám-átcsoportosításnál azt az egyébként minden munkahelyre, munkakörre érvényes alapelvet igyekszünk érvényesíteni, hogy mindenki képességének, fel- készültségének megfelelő munkakörben, beosztásban dolgozzon. A feladatoknak megyei szintű ellátására is alkalmas dolgozókat a megyei mezőgazdasági osztályoknál helyes foglalkoztatni. Tekintettel azonban arra, hogy a járási székhelyek, városok és a megyei székhelyek között néhol nagyok a távolságok. némelyeknek esetleg családi körülményei nem teszik lehetővé, hogy a megyénél vállaljon munkát, az ilyen jellegű problémákra is meg kellett keresni a megoldási lehetőséget. Egyes munkakörökben például a megyei mezőgazdasági osztálynál foglalkoztatott dolgozók a jövőben a lakóhelyükhöz legközelebb eső körzetben végzik majd munkájukat és csak beszámolni utaznak a megyei székhelyre. Azokkal, akik nem kerülnek a megyei osztályokra, a helyszínem megbeszélik elhelyezkedési lehetőségeiket. Az állami területi irányítás korszerűsítése mindenesetre hozzájárul majd ahhoz, hogy erősödjön a központi irányítás és növekedjen egyidejűleg a gazdálkodó szervezetek önállósága. Várható hogy az irányítás és a hatósági ellenőrzés kevesebb áttétellel, összehangoltabban valósul meg. A mezőgazdasági nagyüzemek önállóságának növelését erősíteni fogja az is, ha a mezőgazdasági osztály munkájában, munkamódszerében érdemi változás következik be (például rövid ellenőrzések, a látogatások gyakoriságának csökkentése) és a közvetlen operatív beavatkozást mellőzve, az irányító, ellenőrző munkában abból indul ki. hogy az üzemek nagy többsége külön operatív, állami beavatkozás nélkül, önállóan és felelősségteljesen képes ellátni az állami intézkedésekben előírt és saját döntései alapján a népgazdasági tervből ráeső feladatokat Cserkuíi Ferenc Kevesebb abrakot Állattenyésztésünk jellemé zője a túlzott abrakfelhasználás. Akkor sem térnénk el az igazságtól, ha azt állítanánk, hogy pazaroljuk a drága abraktakarmányt, pocsékoljuk az importfehérjét. A tények önmagukért beszélnek. Az abrakfogyasztás fajlagos mutatói nálunk 10—12 százalékkal rosszabbak, mint az élenjáró nemzetközi színvonal. Mi más ez, ha nem pazarlás? Hiszen ugyanany- nyi abrakkal több húst, tejet termelhetnénk. Az abrakkal való takarékoskodás számottevő költségcsökkentést is jelent. Gondoljunk csak arra, hogy az állatié^ nyésztési ágazatokban a költ- , ségek 60—70 százalékát ép- j pen ez a tétel adja. Egy takarmányozással fog- j laikozó külföldi szakfolyó- * irat figyelemreméltó össze-; állítást közölt az indokolatlan többlettakarmány fel- használásáról. Eszerint: ha a hizlalótérben nagy a zsúfoltság: 12 kg; elégtelen a szellőzés: 20 kg; túl nagy a hizlalást csoport; 16 kg; rossz a higiénia: 32 kg; gyakori az állatok áttelepítése; 24 kg; nem jó a genetikai képesség: 20 kg; rossz az állategészségügyi helyzeti 28 kg többlettakarmány-felhaszi« nálást okoz sertésenként. Nálunk a többi etabrak-) felhasználás körülbelül 50— 60 kg-ra tehető a sertéstar-? •’ tásban. • Érdemes a konkrét körüHi mények ismeretében meg- $ vizsgálni, mit lehelne tenni Mert hogy lehet, az elvitat—| hatatlan. íme egy: a dolso- . zók anyagi elismerésének alapja a súlygyarapodás, a tejhozam, a szaporulat, é3 még más hasonló mutatók, de vajon hány gazdaságban 1 képezi az anyagi elismerés alapjait a gazdaságos termelés, a fajlagos takarmány- , felhasználás? Mi ösztönzi a dolgozókat az értékes abraktakarmányok felhasználásának csökkentésére? dr. Virányi Sándor * Aszály Az elnök ezen a napon is korán kelt. Első útja a határba vezetett. A dűlőútról letérve a búzatáblákhoz és kesernyésein állapította meg, hogy nincs változás. A föld ugyanolyan száraz, összetöredezett, cserepes, mint előző nap volt. Nehezen lélegzik rajta a gabona. Eső kellene, mormolta magában. mi lesz, ha nem jön a hosszabb, kiadós zápor. Merthogy negyven napja tombolt már a kánikula, a korai nyár tűző melege, amely nagy próba elé állít mindenkit. A tarnaszenbmik- lósi határrészen kíváncsi volt, hogyan működnek a szivattyúk, melyeket az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságtól kaptak kölcsön. Ez is új itt, hiszen eddig sohasem kellett öntözni, inkább a sok víz okozott gondot. Elégedetten látta, hogy az emberek nem tétlenkednek, hanem mindent elkövetnek, hogy a nehéz helyzetben mielőbb úrrá legyenek. A rövid határszemle után hamarosan az irodában volt Szabó Ágoston, ahová a vezetőket hívta megbeszélésre. Gyakori ez mostanában Pé- lyen, ahol most legtöbbet a vízről, meg az aszályról beszélnek. Néhány perc alatt élénk eszmecsere alakult ki, melynek középpontjában a sürgős intézkedés, az azonnali cselekvés állt. — It.t a Nagyalföld szegélyén gazdálkodunk — magyarázza az elnök. — Nem bőséges, de évente 450—500 milliméter csapadék áztatja a földeket. Nem így van most, hiszen az itt élő öregek szerint száz éve nem volt ilyen száraz a má jus. Az eső elkerült bennünket. Tőlünk köBEá, m «teaeefea» »Miig már jócskán esett, minket mégis kikerült! Nagy baj ez, hiszen szélsőséges helyzetet teremtett. Eddig szinte minden évben a vízzel küszködtünk, mert földjeink nem tudtak kiszáradni tavasszal, akkora volt a belvíz. Most meg olyan repedések vannak a szárazságtól, hogy az ostornyél is elveszik bennük. Alig két és fél hónapja az akolháti és a támaszéntmik- lósi főjelek egy része a tavaszi belvíz miatt szinte megközelíthetetlen volt. Akkor sokan azt átkozták, mert a belvíz valóban nagy pusztítást végzett, az ősszel vetett 1760 hektár gabonából mindössze 511 hektár maradt meg. 179 hektáron pedig még ma sem tudnak vetni.. 1 Pálos Loránd, főmezőgazdász keserűen jegyzi meg: — Bizakodással tekintettünk az idei év elé, hiszen a búza még ősszel szépen kikelt, aztán jött a téli fagy, a víz, most meg az aszály mindent felborított. A tervünket módosítani kellett. Ezer hektárt vetettünk felül pótlásként őszi árpával és kétszáz hektáron telepítettünk vörös- herét. Azon gondolkodtunk, hogy a rendkívüli helyzet- zetben mit tegyünk, mert ilyenkor a költségek is jócskán emelkednek, de az árbevételre mégiscsak szükségünk van. Ezért a lencse mellett döntöttünk, amely ..pénzes” növény és 150 hektáron vetettünk belőle. Van kukoricánk is, bár ezen a vidéken több éves tapasztalat szerint nem nagy sikerrel termeltük. Az állatállománynak viszont szüksége van rá. Kilencven hektáron fűmagot is vetettünk, amit öntözünk. Ettől sokat várunk. Ilyen összerepedezett a tarnaszentmiklósi föld A vezetők körében moá iagtóbbeaör ap-a aaá jBfJS. — Mi lesz a búzával? — . teszik fel többen a kérdést. Tóth Miklós kalászos ága- za tvezető: — Nálunk az aszály más években nem okozott ilyen gondot, mint most. Nehéz, hideg, kötött talajokon mindig két héttel később érik a búza. Ezen a nyáron mégis hamarabb aratunk. Igaz, lombtrágyával felülkezeltük az árpát, ami javíthat a terméskilátásokon. Becslések szerint nem igen lesz több hektáranként 28 mázsánál a kenyémekvaló. A pélyiek a módosított terv alapján azt mérlegelik, hogy mit tegyenek a földbe másodvetésként. — Takarmányra van nagy szükségünk — mondja Szabó Ágoston. — Ezért lucernatörés után kukoricát vetünk, rövid tenyészidejű, gyorsan érő fajtákat. Az viszont korántsem mindegy, hogy mit, mennyiért termelünk az év következő részében, azért költségtervet is készítettünk. A fagy és a belvíz már tízmilliót elinti, most az aszály- äaaäMBSKÄiö íarimtr többletkiadásunk van, amit vetőmagvásárlásra fordítottunk. Ehhez jött még az energiaköltség, a gépek üzemeltetése és a munkabér; ami ugyancsak többletkiadás. De megtettük, vállalva a további kockázatot, mert termelnünk kell! Az emberek, látják a nehézségeket. Ügy mondják, edzettek a pélyiek és. a tar- naszentmiklósiak, akik sok nehéz esztendőt éltek már át a sziken és soha nem torpantak meg a megpróbáltatásoktól. — Sokszor elkeseredtünk az idén is — beszéli Pálos Loránd —, voltak átvirrasztott éjszakáink a víz és a fagy miatt. Most meg az aszály nyómaszt. Azért nem hátrálunk meg. Van remény, hiszen hosszú évek után éppen a szárazság segített abban, hogy a Tisza menti rétet lekaszálhattuk. Az ott termett lucerna jó minőségű szénát adott. A határ más részein a takarmánybetakarítást éjjel végezzük, a munkaerőt átesepeffitejgitva,. hogy ezzel is csökkentsük a veszJ teségeket. A brigádok megértették, hogy komoly erőfe- szítésekre van szükség, mentsük, ami menthető. Jó a kapcsolatunk a kiskörei sző- . vetkezettel, segítséget nyúj- 1 tanak .a betakarításnál. Az öntözéshez pedig a jászkisé- riektől kaptunk egy motort! Június 19-én lesz a nyári gép4 szemle, aztán egy nappal később start, megkezdjük a2 árpa aratását. A pélvi vezetőség remény^ kedik. Nem adják fel a harJ cot a természettel, a szárazd sággal. Megküzdenek minden szem gabonáért, utána pedig a többiért, mert a többi növény beérlelése sem lesz könnyű feladat az idén. Mentusz Károly SMkm M79. vasárnap — Ennyi maradt a rozsból — mutatja Tóth Miklós kalászos ágazatvezető. — A többi kipusztult. (Fotó: Perl Márton)
