Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
Elaöx voltam a IV i--ben Töprengések az érettségin A kép annyira ismerős, s négis megkapó. A vizsgabizottság előtt ott ■orakoznak az ünneplőbe öl- özött fiúk, lányok, arcukon iligha leplezhető izgalomnál. Szenvednek a rekkenő hőségtől, de nem ez zavarja őket. Valamennyiüket csak az érdekli, hogy mikor jutnak sorra, s jó tételt húznak-e? így volt ez az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola IV. b. kémia—biológia tagozatos osztályában is, ahol én láttam el az érettségi elnök tisztjét. Biztattam őket, magyaráztam: semmi értelrfie a nyugtalanságnak, hiszen kollégáimmal együtt azért ülünk az asztal túlsó oldalán, hogy megkönnyítsük számukra a számadást, hogy mindany- nyian képességeik legjavából adjanak ízelítőt. Figyelnek, de tekintetük csak azt jelzi, hogy egészen más a másik partról beszélni. Előzőleg megtudtam a negyvenhárom tagú gárdáról azt, hogy nemcsak szorgalmasak, hanem tehetségesek is, s az elmúlt négy esztendő alatt többségük kizárólag jeles és négyes érdemjegyet szerzett. Néhányan kc'.ülük jól szerepeltek nem. k a megyei, hanem azor- agos versenyeken is. Álta- ban érdeklődőek, s nem égszenek meg azzal, amit tankönyvekben találnak: akkönyveket bújnak, ta- ílmányokat olvasnak. Az ;yes kérdésekkel necsakki- ikkolnak, hanem választ is eresnek rájuk. Erről az rvendetes igényességről ta- úskodtak írásbeli dolgoza- úk is. Csoda-e ha majd mind- nnyian valamelyik egye- emre vagy főiskolára pályáztak, s orvosok, mérnökök, tanárok akarnak lenni. Ezek után érthető, hogy kíváncsi voltam arra, hogy mit produkálnak, milyen élménnyel ajándékoznak meg. Kissé meglepődtem, amikor megnéztem a magyariroda- lom-tételeket. Ez érthető, hiszen ezeket a jeles jelölteket átlagosnál jóval kisebb erőpróba elé állították. Tévedés ne essék: nem a lelki- ismeretes szakos nevelő hibáztatható, hanem az a rendelkezés, amely meghatározza, hogy milyen körből választhat. Elmarad ugyanis mind a nyelvtani, mind a stilisztikai anyag. Ugyanakkor — s ezt tavaly egy szakközép- iskolában magam is tapasztaltam — a sokkal gyengébb adottságú leendő gépi forgácsolóknak venni kell ezeket a komolyabb akadályokat is. Fura helyzet ez, s jó lenne minél hamarabb felszámolni, mert alapvetően igazságtalan, s nemcsak a gyerekeket, hanem a pedagógusokat is kellemetlenül érinti. A fiatalok azonban másfél napra feledtették velem ezt a bosszúságot. Nem leckét mondtak, nem bemagolt fejezeteket idéztek, hanem egyéni meglátásaikat közölték, érveltek, bizonyítottak, kifejező tényeket állítva hadrendbe. Gabi az ő József Attilájáról szólt, s ilyen mondatokat fogalmazott Oda című verséről: — Szerintem azért teljesen újszerű a téma megközelítése, mert a költő zsenialitását a legmélyebb érzés sarkallja különleges látásmódra. — A szerkezeti felépítés nagyszerű példája a fokozásnak. Hadd igazoljam ezt mindjárt... Iván megfontolt, halk szavú. Neki az öszikék poétáját kellett bemutatni. Olyan eredetien oldotta meg, hogy megkérdeztem. — Miért szereted Arany János műveit? Higgadtan, de nyíltan felelt: — Zárkózott, magábahúző- dó egyénisége igen közel áll hozzám. Életszemléletét, világlátását magaménak vallom. így aztán arra is lehetőség adódott, hogy sokkal jobban megismerjem őket, mint másfél nap lehetséges. Formai megfigyeléseikkel akaratlanul is azt hangsúlyozták, hogy nemcsak érzik, hanem — s ez igen rangos erény — értik is a szépet. Egyikőjük szemléletes példákat sorakoztatott fel a metafora tömörítő, érzékletessé formáló jellegének kiemelésére. Tette ezt olyan szakavatottan, hogy az ember szinte lírai alkotóműhelyben érezte magát módosította zeléseit... korábbi elképNéhányszor az alkotók és koruk kapcsolatát firtattam, s rá kellett jönnöm arra, hogy történelmi ismereteik olykor kissé hiányosak. Nem mentegetem őket, de ebben sem ők a ludasok, hanem az a minden megfontolást nélkülöző, tévedésnek is minősíthető utasítás, amely a tárgyból eltörölte a kötelező érettségit. Ezzel rangjától fosztotta meg, s a diákok pedig alkalmazkodtak a körülményekhez. Elsősorban azt tanulták, amit fontosabbnak tartottak, amiből felvételizniük kell valamelyik felsőoktatási intézményben. Közben viszont háttérbe szorult a hazai és a nemzetközi história megany- nyi fontos eredménye. Ez bizony nemcsak az eredményesebb világnézeti nevelést, az ezzel foglalkozó tantárgy oktatását nehezítette, hanem gátolta a lényeges összefüggések felfedését is. Szerencsére ez az áldatlan állapot már nem tart sokáig, hiszen a minisztérium Nemzetközi gitárfesztivál Esztergomban Lezárták a jelentkezéseket az esztergomi IV. nemzetközi gitárfesztiválra. Sok érdeklődőt kellett, visszautasítani, pedig így is jóval több résztvevőt fogadnak, mint az előző találkozón. A szeminárium vezetésére világhírű külföldi mesterek vállalkoztak. A fesztivál művészeti vezetője ismét Szend- rey-Karper László gitárművész. a zeneművészeti főiskola tanára lesz. A kétévenként megrendezésre kerülő fesztiválon. GMfm&L 1979. június 17., vasárnap amely Ezstergom régi zenei hagyományait ápolja — hisz a város évszázadokon át a pengetős hangszerek egyik fellegvára volt — a városi tanács díjmentesen vendégül látja azokat a fiatalokat, akik a záró hangversenyen is részt vesznek. A királyi palotában sorra kerülő hangversenyek után a fiatal zenészek az ország több városában is fellépnek. A fesztivál 11 országból érkező művészvendégei pedig a Nemzeti Galériában adnak majd hangversenyt. Meg. hívják a hangversenykörút- ra a két évvel ezelőtti fesztivál versenygyőztes csehszlovákiai szereplőjét és az idén is megrendezik a résztvevők vetélkedőiéi, .(MTI). Csaba fizikadolgozata elégtelen lett. ezért vizsgáznia kellett. Az elméleti tételekkel igen szerényen boldogult, a gyakorlatiak se nagyon mentek. Azt mutatta volna, hogy milyen a soros és a párhuzamos kapcsolás. Igsnám, de az az égősor csak nem akart kigyulladni. Az egyik próbálkozás a másikat követte. Jól mondta, de kezei bizonytalankodtak. Mi is fellélegeztünk, amikor végre felvillant az ebben az esetben az elégségest is jelző fény. Többen gyengébb írásbelijük miatt aggódtak. Tegyük hozzá nem is alaptalanul, ugyanis, ha valaki biológiából, matematikából, fizikából kettest produkál, akkor elégséges jegyet kapott mégha ötöst is szerzett az év végén és a korábbi esztendőkben. Majdnem hasonló megkötés jellemezte az irodalom elbírálását is. Én együtt méltatlankodtam a tanárokkal, s úgy vélem, ezt tették másutt is. Az ezt előíró rendelkezés ugyanis igazságtalan, még akkor is, ha jószándékból fakadóan óhajtja közelíteni egymáshoz az érettségi és az egyetemi, a főiskolai felvételit. A diákok egy része — s ez akkor is így van, ha tagadja valaki! — nehezen fogalmaz, s csak tudása tőre-* dékét képes papírra vetni. Ök nyilvánvalóan hátrányos helyzetbe kerültek. A másik méltánytalanság az, hogy az ilyesfajta értékelés majd- hogy semmibe veszi a négyesztendei munkát. Mindenki úgy érzi: eljött az ideje a módosításnak... Az ünnepélyes bizonyítvány-átadásra ismét egybegyűltek. Most már felszabadultan, az ifjakhoz úgy illő bizakodással. Nem is csalódtak, s amikor a megértést, a segítséget köszönték, joggal hihettük: mi se vizsgáztunk rosszul. Nemzetközi gyermekév, Hatvan.. • Üreg ősi®«!®! űjj Kisebbfajta bombázás utáni kép fogadja az érke. zőket a Vörösmarty téri óvodában. Itt téglatörmelék, cserépkupac, ott sarkából kifordult ajtó. ablak, odébb vaskeretes dróthálók, elhagyott kerítésoszlop után sóvárogva. S a törmelékek között, az öreg épület szó-, búiban, kertjében mentőosztagok, a vontatási főnökség Csanádi György szocialista brigádjának tagjai és a Damjanich Szakmunkás- képző Intézet első éves tanulói. Szorgalmuk nem apad, kezük meg nem áll, hogy mielőbb teljes pompában ékeskedjék a város legöregebb gyermekkertje, az 1900-ban épített óvoda. Vállalás ez a javából, méghozzá a nemzetközi gyermekév tiszteletére, száztíz apróság örömére. Pécsi István Csányi Jánosné vezető óvónő fogad bennünket, s rögtön megnyugtat, hogy a nagy fölfordulás ellenére zavartalanul, kisebb-nagyobb áttelepítésekkel, cserékkel folyik a nevelőmunka. Meg azt is rögtön hozzá te. szi, hogy a megnövekedett gondok közepette konyhások, dajkák, óvónők példásan helytállnak immár március eleje óta. Továbbá javukra írható, hogy szorosan vett munkaköri kötelmeiken felül oldanak meg különböző feladatokat. Vannak munkaidő lejártával piktorkodók, s kerül mindig konyhás, aki fölvállal valamit a . dajkák, óvónők goridjaiból. Az újságíró jegyzetfüzetébe így kerül például Veréb Jánosné, Bonyhádi Attiláné, Pa- lócz Lászlóné, Száll Ferenc- né neve, hogy csak néhányat említsünk a tizennyolc óvodai dolgozóból. No és itt van Kelemen István, minden dolgok atyamestere, a „Damjanich” szakoktatója! gyűjtötte a társadalmi munkaiján segítő cégek listáját, az itt végzett feladatok ér. tékét, anyagszükségletét. — Igen, támogatott bennünket a Betonútépítő Vállalat Ság- vári brigádja kubikolással, Bobák Zsuzsi édesapja díjtalanul fuvaroz ide minden kelléket a Tüzéptől, a cukorgyár és a Lenin Terme, lőszövetkezet mésszel, cementtel volt segítségünkre, az Ingatlankezelő Vállalat a fölszámolt szeméttelep pótlásaként vadonatúj kukákkal látott el bennünket, a Kavicsbánya Vállalat sóderral, a kórház szakemberei pedig rendre felújították az épület vízvezeték-hálózatát. A külső és belső átalakítás, a száznyolcvan méternyi új kerítés, a két kapu és a két babaház, akárhogyan számolom, legalább háromszázezer ;forint... tokra utal néhány mondatban. — Már tavaly is segítkez- tünk az öreg óvodában. Kétszáz órát dolgoztunk, s rendbehoztuk a nagycsoportosok játszóterét, meg a parkot Az idén, tekintettel a gyermekévre, még többet vállaltunk. Azt hiszem, eltart júliusig, mire az új, átfestett, dróthálós keretek helyükre kerülnek. Persze, nem lóverseny ez! Fontos, hogy őszre készen legyen az új köntös... — Munkát irányít, anyagot szerez, a különböző épí. tési átalakítási feladatokhoz szocialista brigádokat mozgósít, vagy ha a pillanatnyi helyzet megköveteli, segít ajtótokot beállítani, se- kolatot .eligazítani — mond. ja a vezető óvónő, aki közben hivatalos irataiból kiA szakmunkásképzősök, Kelemen István véleménye szerint, ezen a héten végeznek a rájuk hárult munkával. A szakoktató később azt is megjegyzi, hogy a társadalmi tett, a gyermekekért végzett szép munka a három hónap során a fiatalok javára szolgált. Hogy pontosan idézzük: „A tanulók kezében van most már az első év minden szakmai tudása, követelménye!” Karácsony István, a fák hűvösében munkálkodó vasutas szocialista brigád vezetője ugyanekkor a régi kapcsolaA vezető óvónő ránk pillant, majd a brigádvezető által emlegetett határidőre tesz rejtélyesnek tűnő megjegyzést. — Bevallom, én még az ősznél is nagyobb távlatokban gondolkodom, s még szebbnek, tökéletesebbnek látom óvodánkat. A- betonosok azt ígérték, hogy idővel szilárd burkolatú teret létesítenek a nagykapu és a melléképületek közé, így biztosítva esős, sáros idő- 1 ben a kisgyermekek szabad mozgását. A konzervgyári szakszervezet pedig csúszdát tervez a nagycsoportosok udvarára, a két lépcsözet fölé pedig tetőszerkezetet. Hát ha mind ezt az idén még megkapjuk, nincs a városban gyermekintézmény, amely ennyi hasznát látta volna a „nemzetközi” évnek... (moldvay) Galsai Pongrác: maradtam A tiszta — Te most ne szólj bele, kisanyám! Ez egy zseniális ötlet. Arra gondoltam, hogy a művészetet az én szakmámban is el kell választani a reklámtól... — A kirakatrendező előrehajolt. a fémláncával játszott, egyik tenyeréből a másikba folyatta. Mindig foglalkoztatta az ujjait, mindig játszott. — „Az élet csak kirakat!” — ezt mondaná a kirakatom. Én tulajdonképpen a kirakatot akarom kirakatba állítani. Minden célszerű lenne benne, de az egésznek nem volna semmi értelme... A legközönségesebb tárgyakat képzelem el az aktok köré: színes kártyákat, kócbabát, fél pár kesztyűt, lószerszámot, üres konzervdobozt... Inkább csak anyagokat és színeket... Zsúfoltsággal fejezném ki a semmit, vagy éppen ürességgel az élet gazdagságát ... Éreztem, hogy melegem lesz. Talán mert én is többet ittam a kelleténél. Vagy végleg kezdtem betelni a kirakatrendezővel ? — Ne kapcsoljam be a magnót? — kérdezte Kata. Korpusz egy fájdalmas mozdulatot tet t — Ez most hogy fut eszedbe? — kérdezte sértetten. — Jellemző! Amikor a legfontosabb gondolatomat fejtem ki, mindig be- vagy ki akar kapcsolni valamit... Egy múzsa, aki a csók után elfordítja a fejét... Ezt egyezer eúpanaszolcm Annának .j A t Katáról tudtam, hogy Hartay Anna, a híres színésznő lánya. Hartay művésznő Júliától Gertrudi- szig végigjátszotta az összes klasszikus hősnőkét, jócskán túl volt a negyvenen, de még élénk magánéletet élt és Kata a harma. dik házasságában született. — Anyámat hagyjuk ki a játékból! — Miért? Anna szeret engem. Amikor múltkor a Fészekben bepiáltam és puszta kézzel összeroppan- tottam kilenc poharat, azt mondta-: — Ne bántsátok, így is olyan aranyos. Mint egy mérges, naiv gyerek... — Annának csak a színpadon szokott igaza lenni... — mondta a lány. A kirakatrendező ma is jócskán teleszívta magát. De most újra a vodkásüveg után nyúlt. —‘'.'Ezt mondta,'vágy'nem ezt mondta? —^kérdezte fenyegetően. fc. = É2t4 n — És egyszer Királyfinak is nevezett... — Anna már sok férfit nevezett Királyfinak! Kaita fölkelt a szőnyegről, hátracsapta a haját, és elindult az ablakhoz. — Nézze csak!.. 1 A hívás nekem szólt. Odamentem a lányhoz, lenéztünk az utcára, ’ átfogtam a í vállát.1 Nem. -rázta meg magát, de nem húzódott közelebb. Lehet, hegy. ezért 3 mozdulatáért ilyen sokáig? Az úttesten már csak páran álltak az esőszerű, halvány lámpafény-permet- ben. Az autó is elhajtott. S a sebesült kutya, egyébként nem kuvasz, hanem zsemleszínű korcs volt, most valami képtelen, kerge feltámadást mutatott. Eszeveszetten pörgött körbe-körbe. Megállíthatatlanul. Élő pörgettyűként szórta a sáros havat* Ilyent még nem láttam. A kirakatrendező visszahevert a rekamiéra. — Drei Schritt von Leibi — mondta. — El a kezekkel Katalintól! Magántulajdon. — Ugye, most már bizto^ san megmarad? — kérdezte a lány. Nem szóltam semmit. Mi tagadás, örültem volna, ha Kata legalább egy szóval felel a „magántulajdonra”, esetleg tréfásan visszacsíp, vagy bármit mond, mit tudom én! Ha csak egy barátságos mozdulatot tesz felém... De nem így történt. A szoba egyszerre zsúfolt lett mögöttem. Korpusz a csörgő nyakláncával, meztelen mellével, karperecéivel, a lámpafény, Anita aktképe a falon, a mosdóajtó sárga tapétája, Kata hajában az a kis ostortincs, amelyet még nem igazított el, egy félbeharapott szendvics, a könyvespolc, ahogy Füst Milán esztétikája, Horthy emlékirata és az 1967-es Play Boy-al- bum összedől, ez az egész enteriőr, aztán a bolgár Aranyhomok, a Tiszta Kirakat látványa, a. Magyar' Kolibri.' (Folytatjukí Csohány Kálmán illusztrációja A nemrég épült új „babaház” (Fotó: Szabó Sándor)
