Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-15 / 138. szám
V Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka Képviselőink egy csoportja az országgyűlés szünetében: Komjáthy Aladár, Vadkerti Miklósné, Nagy Márta és Fodor Istvánné. CFolytatás az 1. oldalról) milliárd jóléti és művelődési, 39 milliárd fejlesztési alapot képeztek, továbbá 19 milliárdot helyeztek tartalék alapba. , A részesedési és a fejlesztési alap kisebb, mint az előző évi volt, a jóléti és a tartalékalap ellenben sokkal nagyobb annál. Ä mezőgazdasági szövetkezetek 1,6 milliárd forint részesedést — a múlt évinél kevesebbet — fizettek ki év végén, s több mint 6 milliárd forint fejlesztési alapot hoztak létre. Tartalékolásuk meghaladta a 2 milliárd forintot! A vállalati költséggazdálkodás nem javult. Termelő vállalataink 100 forint értékű társadalmi terméket 1977- ben 85 forint 60 fillér, 1978- ban már 85 forint 90 fillér ráfordítással hoztak létre. A vállalatok igazgatási költségeiben évek óta növekedést tapasztalunk. Tizenkét iparvállalat és 150 mezőgazdasági szövetkezet zárta az évet veszteséggel. Ezek hiányát túlnyomórészt hiteleszközökből rendeztük. A társadalmi közös fogyasztással összefüggő költségvetés — intézményi és társadalombiztosítási — kiadások 16,5 milliárd forinttal haladták meg. az egy évvel azelőttit. A többletből 4 milliárd a pénzbeli juttatásokat, elsősorban a nyugdíjak kifizetését növelte: 6 milliárd forintot az úgynevezett természetbeni juttatásokra, egészségügyi, szociális, oktatási, közművelődési, sport és kommunális szolgáltatásokra fordítottunk. A közkiadások növekedése jócskán felgyorsult: a többlet 1976-ban még 8,4 milliárd, 1977-ben 12 milliárd, az elmúlt évben pedig már 16,5 milliárd forint volt! A növekedés csaknem minden területet érintett: kevéssé sikerült előrelépni az ellátásbeli különbségek mérséklésében és a feladatok rangsorolásában. Pedig a rangsorolás nélkül nem tudjuk a legsürgetőbb feladatokat sem elég gyorsan megoldani. Az 1979. évi népgazdasági terv és költségvetés az eddigieknél határozottabban megfogalmazta, hogy a gazdasági munka fő feladata népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének javítása és a további tartós javulásnak biztonságos megalapozása még akkor is, ha ezáltal a gazdaság mennyiségi növekedésének üteme átmenetileg mérséklődik. A legfőbb irányvonal az, hogy erősen fokozzuk a társadalmi termelés hatékonyságát. Hogyan minősíthetők a folyamatok, együttesen a népgazdasági munka hatékonysága? S annak változása vajon kedvező vagy kedvezőtlen irányú-e? Ötödik ötéves tervünk a termelékenységnek nem csekély növekedésére számított. Az egységnyi élőmunka-ráfordításra jutó nemzeti jövedelem 1978-ban 4 százalékkal nőtt. Csakhogy ennek lehetőségét az 5,4 százalékkal nagyobb állóeszközállomány teremtette meg. A munkaerőnek és a gépeknek, berendezéseknek együttes hatékonysága az elvégzett számítások szerint csak 1,7 szá_ zalékkal nőtt, s ez csekélyebb mint amennyit terveztünk. A gazdaságos termelési szerkezetnek és a haladó termelési és technológiai eljárásoknak az elterjesztésében nem maradhatunk meg a hazai gazdaság összefüggés-rendszerében, bár a bo_ nyolultabb gazdasági helyzet sokszor autarkiára csábít. Céltudatosabban és bátrabban kell kihasználnunk a nemzetközi munkamegosztás — elsősorban a KGST- országokkal való együttmű. ködés — lehetőségeit. Azokat a gazdasági, műszaki és szervezeti megoldásokat kell keresnünk és megvalósítanunk, amelyek a nagyobb minőségi követelményeknek is eleget tudnak tenni, amelyek több piacot megnyitnak előttünk. A termékszer. kezet korszerű átalakítását és egyúttal az export nagyobb arányú növelését szolgálta már az ötéves tervidőszak első éveiben az a 45 milliárdos hitelkeret is, amelyet a Magyar Nemzeti Bank a gazdaságos exportot növelni képes vállalatoknak nyújtott. Minthogy ez a hitelkeret kimerült, a kormány a keretet kibővítette. Így továbbra is kaphatnak hitelt azok a vállalatok, amelyeknek fejlesztési elképzelései megfelelnek a gazdaságosság követeimé, nyeinek. Az importanyagokkal és az importtermékekkel való gazdálkodás kérdéseire áttérve a pénzügyminiszter nyomatékosan aláhúzta: Halaszthatatlanok az energia-takarékosság, az ezzel kapcsolatos ésszerűsítés feladatai. Az elmúlt évtizedben — hol hamarabb, .hol később — minden ország figyelme az energiaellátás felé fordult. Ismeretes, hogy hazánk energiahordozókat és villamos energiát egyaránt importál, mégpedig — természetszerűen — egyre drá. gábban. Ennek ellenére 1978-ban villamosenergia- felhasználásunk a tervezett 6 százaléknál is gyorsabban: több mint 8 százalékkal nőtt. Az, hogy az energiafogyasztás növekedik, természetes velejárója a termelés — nálunk elég lassú — automatizálásának, a mező- gazdasági és az építőipari termelés iparosításának, a családi háztartások gépesítésének s az automobilizmus terjedésének. Mindezt persze nem lehet és nem is kell meggátolnunk, de energia- szükségletet növelő hatásukat ellensúlyozhatjuk azzal, ha az energiát jobban hasznosítjuk, ha rámutatunk, hol pazarol a felhasználás, s ha részletesen kidolgozzuk az energiatakarékosság módozatait. Az egyik legfontosabb intézkedés az, hogy a felhasználók reális áron kapják az energiát és az energiahordozókat, azért, hogy érzékeljék a valóságos költségeket, és azt is, mennyire fontos itt a megtakarítás. Ez indokolta a benzin árának az emelését a napokban. Napirenden van fejlesztéspolitikánknak az a kérdése, hogy milyen irányban és ütemben haladjunk a hazai energiahordozók feltárásában, az energiaterme, lő-képességek létrehozásában. A központi intézkedéseken túl a vállalatok a lakossággal együtt szintén nagyon sokat tehetnek a takarékosabb energiafelhasználásért. Az új lakótelepeken és az új kommunális létesítményekben ugyancsak gondos, kodnunk kell az energia takarékos felhasználásáról. De az a megtakarítás sem becsülhető le, amelyet azzal érünk el, hogy sehol sem fűtik jobban a helyiségeket, mint amennyire a kellemes ott-tartózkodás megkívánja, hogy a kirakatokat és a reklámokat nem ragyogtatják olyankor, amikor azokat már senki sem nézi. Persze az importtal való takarékosságot sem szabad végletesen értelmeznünk. A gazdálkodásnak az a helyes módja, hogy ésszerűen és takarékosan használjuk fel az importot, s hogy az importtermékeket más termékekkel — más országokból olcsóbban beszerezhető vagy itthon gyártható termékekkel — helyettesítjük, ott, ahol megtehetjük. A hatékonyság további fontos' tényezője az erőforrások jó felhasználása. A ta. karékos gazdálkodás a munkaerő és az állóeszközök gazdaságos felhasználása. Munkaerő-utánpótlás már csak azoknak a fiataloknak a körében található, akik életükben először vállalnak munkát. A három év alatt 17 ezerre] csökkent az aktív keresők száma, miközben országunk népessége 130 ezer emberrel gyarapodott. Ilyen körülmények között továbbfejlődésünknek egyik alapkövetelménye, hogy ne engedjük lanyhulni a termelékenység növekedésének ütemét. Ezt — a gépesítésen kívül — azzal segíthetjük, ha az egyének és a munkásközösségek jövedelmei szorosabb kapcsolatba kerülnek a teljesítményekkel. Nem úgy mint pl. 1978-ban, amikor szinte mindenütt egyformán növekedett a dolgozók keresete. Ott is, ahol a nyereség kiugróan nőtt, ott is, ahol a nyereség egyáltalán nem nőtt, sőt esetleg csökkent. Ennek megváltoztatásához egyfelől az kell, hogy a szabályozók jobban ismerjék el a nyereségdifferenciálódás hatását a személyes jövedelmekre, másfelől pedig, hogy a vállalatok reálisan állapítsák meg a dolgozóikkal szemben támasztható teljesítménykövetelményeket. s ebben ne csak a mennyiségi teljesítményeknek legyen szerepük, hanem a minőségnek is. Igaz, ehhez a folyamatos munka feltételeit is meg kell teremteni. A pénzügyminiszter végezetül megállapította: Az elmúlt év gazdálkodásának eredményei nem voltak kielégítőek, s ez sok tennivalóra hívta fel a figyelmünket. Ezek 1979. évi népgazdasági tervünkben és állami költségvetésünkben már meg is fogalmazódtak. A tervezett változások az első hónapok gazdasági folyamataiban néhány fontos területen máris érzékelhetők. Az előző évitől eltérően a belföldi felhasználás a tér. melésnél lassabban, következésképpen a kivitel a behozatalnál gyorsabban növekedett, miközben mérséklődött az ipari termelés növekedésének üteme. A lakosság jövedelme és jövedelem-felhasználása összességében — megfelel a tervezettnek. A fcwruhárások az öt hónap alatt a tervezett ütem szerint növekedtek. Az ipari készletek a tavalyinál valamivel kedvezőbben alakultak, de a szigorúbb finanszírozási gyakorlat hatására nőtt a fizetési nehézségekkel küzdő vállalatok száma. A külkereskedelemben nem csökkent a nem rubelelszámolású behozatal, sőt az első hónapokban némileg meghaladta az elmúlt év azonos időszakáét. Ellenben a szocialista orszá. gokból származó behozatal alatta maradt a tervezettnek. Mindez azt mutatja, hogy az évi tervvel kapcsolatos határozatoknak és intézkedéseknek az eredményei a gazdasági folyamatokban még csak részlegesen mutatkoznak, ezért következetesen kell ragaszkodnunk jelenlegi gazdaságpolitikai céljainkhoz. Javában folyik VI. ötéves tervünknek az előkészítése és folyamatban van annak az ár- és szabályozórendszernek a kidolgozása, amely az új tervidőszakban reálisabbá teszi majd a vállalatok magatartását meghatározó gazdasági környezetet, s jobban közvetíti a nagyobb követelményeket. A hazai árak közelebb ke- kerüinek a világpiaci árakhoz, a vállalati jövedelmek eltéréseit az eddiginél sokkal inkább a valós hatékonysági különbségek okozzák. Bővül a gazdaságos területek fejlődési lehetősége, és össze kell szűkülnie, vissza kell fejlődnie a nem gazdaságos tevékenységeknek. Meg kell jegyeznünk, hogy e változások a fogyasztói árakat sem hagyhatják érintetlenül! Termékszerkezetünknek ugyanis egyik meghatározója a hazai fogyasztás összetétele. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a termelési ráfordításoknak jobban megfelelő árarányok is hatással legyenek a fogyasztási szerkezet kedvező átalakulására. Ezekben a napokban egész közvéleményünk érdeklődéssel tekint mezőgazdaságunkra. A kedvezőtlen őszi-téli időjárást követő jelentős ár-, belvíz és fagykár után, az elmúlt hetek eső nélküli kánikulája ismét próbára teszi a mezőgazdaságban dolgozókat, szocialista nagyüzemeink vezetőinek szorgalmát, tudását. Bár az év eddig eltelt időszakában a mezőgazdasági termékek értékesítése a múlt évit kb. 4 százalékkal meghaladta, előreláthatólag a megnövekedett állatállománynak is elegendő az új termésig a takarmány, de az aszály miatti kiesések pótlására szükségünk van. Tennivalónk tehát bőven van! Irányító szerveink, vállalataink és lakosságunk együttes, megfontolt, öntudatos és kemény munkájára van szükség ahhoz, hogy gazdálkodásunkban a kívánatos mértékben javuljanak a teljesítmények és eredmények, általuk a gazdaság egyensúlya. Múlt évi gazdálkodásunkból is ezt a tanulságot érezve legfontosabbnak, kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az elmúlt évi gazdálkodásról szóló törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. A pénzügyminiszter expozéját követően az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának képviseletében Técsi János (Komárom m. 10. sz. vk.), a termelőszövetkezetek Komárom megyei területi szövetségének titkára, a törvényjavaslat előadója emelkedett szólásra: — A költségvetési jelentés jó tükör. Reálisan érzékelteti eredményeinket és hibáinkat, s amiben nem olyanok vagyunk, mint amilyenek szeretnénk lenni, vagy főleg amilyennek látszani szeretnénk, arról nem a tükör tehet. Bizottságunk ezért az eredmények elismerése mellett most inkább gazdasági fejlődésünk problematikus vonásaira hívja fel a figyelmet. Helyzetünk javítása A törvényjavaslat előterjesztését követő vitában elsőként Sarlós István (Budapest 15. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Or_ szágos Tanácsának főtitkára kért szót. Beszédében a többi között hangsúlyozta: a világpiac kedvezőtlen változásai következetesebb magatartásra kényszerítenek bennünket a termelés, az áruforgalmazás és a fogyasztás területén. Gazdaságpolitikai céljaink a múltban is igényelték a hatékonyan végzett munkát, a jó minőségű termékeket, az import ésszerű alakítását Sarlós István, a Politikai Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára felszólalása közben és a takarékosságot. Most, az eddigieknél hatékonyabb intézkedésekkel kell megalapozni további fejlődésünk feltételeit. — Teendőink jól körülhatároltak, s nyilvánosságra hozatalukat az . érdekeltek egyetértése követte. Gazdálkodó egységeink idejében hozzákezdhettek és hozzákezdtek ez évi teendőik körvonalazásához, majd pontosításához. A tervek és a szervezettség javulása azt is jelzi: politikai és gazdasági vezetőink felismerték, hogy mi a teendő, önelemzés és a hibák kijavításának szándéka, akarata érződik a terveken. Mégis van e vonatkozásban is feladatunk. Le kell rövidíteni a teendők felismerése és a végrehajtás közötti időtartamot. — Az idei terv — fűzte hozzá a többi között — még nem mentes a korábbi gyakoriul következményeitől. Példaként megemlítette: gyakran előfordul, hogy ami az egyik helyen tartósan toktaton van, s közben a vállalati költségeket terheli, az másutt hiánycikk. — Célunk az, — hangsúlyozta ezután —, hogy az ipari termelésben erőteljes szelekció valósuljon meg. Az olyan vállalatokat, amelyek tevékenysége nem gazdaságos, és amelyek a racionalizálás útján sem tehetők jövedelmezővé, nem szabad állami támogatásban részesíteni. Módot kell találni részleges vagy teljes felszá. mólásukra úgy, hogy termelőberendezéseiket máshol vagy a régi telephelyen, új feladatok megoldására használják fel. Ilyen esetekben gyorsan, humánusan és szervezetten kell gondoskodni az érintett dolgozók további foglalkoztatásáról is. Az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szólt ar_ ról is, hogy súlyosan sérti a takarékos gazdálkodás elvét a beruházások elhúzódása, a minőségileg kifogásolható munka és az a hanyagság, amely a kötelező gondoskodás elmulasztásával hagy pusztulni nagyértékű gépeket, anyagokat, épületeket. Sarlós István a továbbiakban foglalkozott a munkaerőhiány kérdéseivel is. Az erről szóló nyilatkozatok és beszámolók — mondotta — már-már tragikusnak tüntetik fel a helyzetet. A valóság azonban az, hogy nincs abszolút munkaerőhiány: a hiba a „felhasználásban” és az elosztásban van. Ennek kapcsán megemlítette, az idén sok közigazgatási egység területén kezdtek hozzá a munkaerő átcsoportosításához, s ez örvendetes jelenség. A termelésben ugyanakkor sok múlik azon. is — mondotta a többi között —, hogy milyen jó a • munkahelyi légkör, hiszen a dolgozók szocialista szellemű kapcsolata egymáshoz anyagi erővé válik, a világos célokért végzett munka során. Ezután még 12 felszólalás hangzott el. A nyári ülésszak első munkanapján felváltva elnököltek Péter János ésRaf- fai Sarolta az országgyűlés alelnökei. Az országgyűlés ma, pénteken 10 órakor az 1978. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitájával folytatja munkáját. Ugyancsak az ülésszak második napján kerül sor az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslat tárgyalására és az interpellációkra. 1979. június 15., péntek Az ülésteremben: előtérben Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter (Fotó? Perl Márton) Sarlós István felszólalása nem egyedül irányítási, nem csupán vállalati, nem is csak egyes ágazatokra szorítkozó, hanem tipikusan össznépi, gazdasági, társadalmi feladat, amelyen beiül az irányításnak, az egyénnek egyaránt megvan a helye, szerepe, tennivalója és felelőssége. Ezek után arra kérte az országgyűlést, hogy az 1978.' évi költségvetésről szóló jelentést, mint általános cselekvésre késztető dokumentumot,. fogadja el.
