Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-15 / 111. szám
Kétes kapcsolatok? r Uj lakóházak Gyöngyösön Fcláníálás, lucernakcszálás, vegyszerezés Tavisz a fedebrői Rákóczi fer meló szövetkezetben MAGÁNYOS EMBER, meglehet, sok van hazánkban, ám ismerősök nélküli aligha létezik. Gondoljuk csak végig. Megszületünk, járunk óvodába, iskolába, esetleg egyetemre, majd munkába állunk. A színhely közömbös, ami a lényeg: mindenütt emberek között vagyunk. Ismerőseink lesznek, akár akarjuk, akár nem. Mindez következményeket teremt. Társadalmiakat, gaz. daságiakat; hozzásegít kinevezésekhez, munkaalkalmakhoz, vagy uram bocsá’ egy-egy hiánycikknek tartott használati tárgyhoz. Hívhatnánk közkeletű nevén is; mondhatnánk, hogy a protekcióról van szó. Mondhatnánk, s azonmód hozzákezdhetnénk az írásbeli harchoz, szapulhatnánk, szidhatnánk, ameddig csak a lap alja engedi. A feltételes módok nem véletlenek. A protekció létezett a múltban, létezik ma is, s ki tudja, mit hoz a holnap? Létét nem tudomásul venni — lustaság, vakság. Követelni, hogy szűnjön meg, de azonnal — naivság. Beletörődni — nem feltétlenül szükséges. Megoldás? Egyszerű, közhasznú recept nem létezhet. PERSZE PROTEKCIÓ és protekció között elképzelhető különbség, ráadásul nem is kicsi. Néhány példa mutatóba. Az apuka az egyetemi felvételi előtt telefonál a volt is kóla társnak, a ma professzorának, figyeljen oda a gyerekre, ha vizsgázni megy. Ha az érettségizett tehetséges, sokat tud — nem — ................................................... A Hetes megyei Húsipari Vállalat tevékenysége rendkívül összetett. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal és kisárutermelő gazdaságokkal egyaránt szoros kapcsolatot tartva szaktanácsadással törekszik az állattenyésztés és -tartás gazdaságos módszereinek, korszerű technológiájának bevezetésére. Segítséget nyújt a tenyésztési alapanyagok előállításához. A vágóállatoknak a szerződésben meghatározott feltételek szerint történő felvásárlásával biztosítja a terme’ők részére a tenyésztési, hizirlási. és értékesítési biztonságot. A megye lakosságának hússal és húskészít- ménnvel való ellátása mellett jelentős a vállalat exporttevékenysége, élőállat és húsexport formájában egyaránt. A felvásárolt vágóállatokat közúton saját gépkocsin szállítják a vállalat telephelyére. A telephelyen meghatározott ideig megfelelő körülmények között tartják, „pihentetik” a vágásra szánt állatokat. Az úgynevezett kombinált vágóvonal nagytestű állatok, szarvasmarha, ló, sertés vágására egyaránt alkalmas. A feldolgozó üzemben naponta mintegy 150 mázsa húskészítményt gyártanak, hetente 60—65 féle árut készítenek. A vállalat terveiben igen nagy fejlesztés szerepel: többek között új sertés-, mar- havágóhíd, hűtőházi, és feldolgozó üzem építése. Ezért keresi a kapcsolatot azokkal az általános iskolában végző tanulókkal, akik az élelmiszeripari szakközépiskola, főiskola nappali tagozatán akarnak továbbtanulni. Lehetőség van a felnőttek szakmai vizsgájára is: a megfelelő gyakorlati ismeretekkel rendelkező dolgozók részére tanfolyamokat szerveznek, hogy húsipari tér. mékgyártó szakmunkásbizonyítványt szerezzenek. A vállalatnál 45 szocialista brigád tevékenykedik, mintegy 635 fős létszámmal. A szocialista brigádokban dolgozó kollektívák jó közösségek, gazdasági vállalásaikkal nagymértékben setörtént semmi különös. Olyan fiatal lépett túl a helyhiány leküzdhetetlennek vélt akadályán, akinek az egyetemen a helye. Ha csak kapcsolata van, tudása nincs, más, veszélyesebb a helyzet. Adott egy állás, s betöltésére számtalan a jelentkező. A kiválasztásra hivatott hosszasan vizsgálgatja a beküldött önéletrajzokat, a pályázók szakmai múltját igazoló papírokat, tanácstalan a döntéskor. Kollégája megkeresi, s ajánl valakit. Olyat, akit ismer, akivel már dolgozott együtt, ráadásul jó eredménnyel. A jelöltet felveszik és beválik. Történt valami elítélendő? Sokkal kevésbé, mintha egy felülről érkezett telefon, hivatalos kérés alapján választatott volna ki az új munkatárs. Nehéz tehát az állásfoglalás a protekciónál. Nem könnyű a minősítés még az egyes esetekben sem, nemhogy általában. Annyi azért mindenképpen leszögezendő, hogy a szándék és a körülmények meghatározóak lehetnek a véleménynyilvánításnál. Ha a hivatalos cél (mondjuk, alkalmas embert találni egy posztra) és a protezsált szándék (X vagy Y legyen a kiválasztott, mert van aki ismeri és jótáll érte) egyezik, azaz eredményhez vezet, alig érheti szó a ház elejét. Ám, ha a hatalmi szó, e zsarolásízű kérés a nemkívánatost támogatja, az alkalmatlant teszi alkalmassá, a tökéletlent tünteti fel tökéletesnek — a véggítik a vállalat eredményes gazdálkodását. Nagyrészt a szocialista brigádmozgalom keretei közt biztosítják a dolgozók kulturális és szórakozási lehetőségeit a közös rendezvények szervezésével, támogatásával. Valami egészen furcsa beidegződés szerint mindig csak azokra figyelünk, akik a szocialista munkaversenyben a legjobbak lettek. Mintha a dobogónak csak a legmagasabb helye vonzaná és tartaná fogva a tekintetünket. Pedig a dobogón is három hely van. És valamennyi „érmes”. Az ezüstnek még a csillogása is szép, ha a bronz nem is ragyog úgy, és mégis csak az arany tudja megdobogtatni a szívünket, akár mi kapjuk, akár másnak adják. Mondjuk ugyan, mondjuk, hogy még mások is... a leg'- különbeken túl is... az elsőt követő mezőny többi tagja is. .. Komolyan is gondoljuk ezt? * Nem írt róluk az újság. Egyetlen híradás sem említette őket, pedig elnyerték a vállalat kiváló brigádja címet. Mit számított ez azokban a pergő eseményekkel zsúfolt napokban, amikor kormánykitüntetések . „hűl. lottak”? Pedig a Révai Nyomda gyöngyösi telepének dolgozóit egyesítő, • Tótfalusi Kis Miklós nevét viselő szocialista brigád az idén ismét kiérdemelte a vállalati kiváló minősítést és nekik így a munkát köszöntő ünnep még fényesebb lett, még piros- lóbb is. Majdnem húsz nyomdásznak egész évi küzdelmes munkája, erőfeszítése, lelkiismeretessége, igyekezete, sikerei és melléfogásai, örömei és csalódásai összege- ződnek ebben a kitüntetésben. Gondoljuk el, micsoda energiák feszülnek a tény mögött. De róluk nem esett szó a eredmény veszélyes lehet. És nincsen következmények nélkül. A kérő szóra hajló ugyanis viszonzást vár. Ha nem azonnal, hát később, hetek, hónapok, évek múlta, val. És ha egyszer szívességet tettek nekem, íratlan szabály, kötelező viszonoznom. A mondás szerint, kéz kezet mos, csakhát aligha közömbös, milyen hatóanyag segít hozzá a tisztasághoz. Tökéletes vagy tökéletlen ? Az említett két példa (egyetem és munkahely) nem átfogó. Nem az egészet mutatja, csak a veszélyeset. Azokat a helyzeteket, amelyekben nem mindegy, hogy pozitívnak vagy negatívnak minősül a kapcsolatok teremtette következmény. Gazdasági életünkben is nagy veszélyeket rejt a protekció. Mert van-e rosszabb, mint mikor alkalmatlan ember dönt el fontos kérdéseket, vagy tehetségtelen szerez képességei szerinti alacsony színvonalú, szinte al- katmazhatatlan tudást? MIND ANNYIUNKNAK vannak ismerősei. Barátok, rokonok, elfelejtett kapcsolatok. Viszonyok, amelyek léteznek, vagy felújíthatok. Egy-egy kiúttalannak látszó helyzetben alkalmasnak látszanak, hogy megoldást teremtsenek. A protekció alapja tehát létezik és létezni fog. Alkat kérdése, hogy jóra vagy rosszra használjuk fel ismeretségeinket. És a szándéké, amelyen legalább annyira nehéz változtatni, kívülről, szép szóval, mint a helyzeten, amelyben a kapcsolatok a meghatározók. M.P. A korszerűbben gazdálkodó vállalat nem nélkülözheti a mozgalom előnyeit; az üzemi demokrácia szélesítésével a jövőben még nagyobb szerepük lesz a brigádoknak. Gyenes István nyilvánosság előtt, mert erre már „nem futotta” az időnkből, másokra, a tőlük még jobbakra kellett figyelnünk. így volt ez rendjén, hiszen a több — mégiscsak több. Való igaz. Nem is berzenkedünk az érvelés ellen. De csendesen hozzátesszük^ ők, a „többiek” is ott álltak azon a láthatatlan dobogón, ott álltaik annyian mások, ezrek és tízezrek még, akik ezért vagy azért — nem jutottak fel a csúcsra. Pedig az ő eredményük is figyelmet érdemel. Kiválók ők .is, nemcsak a kitüntetés elnevezése szerint. * Éppen ólommal eteti az öreg szedőgépet Fabricius Imre. Micsoda régi masina ez a szedő-matuzsálem. Születési évszáma 1948, szülőhazája pedig a Szovjetunió. Hol itt, hol ott marjul ki rajta valami, mondja fel a szolgálatot. De az ember és a gép úgy ismeri már egymást. hogy egészen halk hangokkal is tudnak egymással fontos dolgokat közölni. — Már megint a fűtés — zsörtölődik a szedő. Aztán fogja magát, feláll a billentyűk asztalkája mellől, kezébe vesz egy csavarhúzót, egy harapófogót vagy kalapácsot, és a rendetlenkedő gépet, a fáradt, elnyűtt szerkezetet további munkára készteti. Mióta is? Már 1953-tól szívja magába a nyomda festékszagát. Hogy elrohantak azok az évek! Pedig mintha csak tegnap lett. volna. amikor odaült, a billentyűk elé és lenvomta az egyiket. Így kezdődött. Gépi szedésből soha nem vizsgázott, azt csak saját kedvtelé(Tudósítónktól) A hűvös tavasz, a csapadékos időjárás nehézségeit is legyőzve időben befejezték a tavasziak vetését a feldebrői Rákóczi Termelő- szövetkezetben. Kiss János, a közös gazdaság elnöke az elmúlt hetek munkájára visszaemlékezve elmondta, hogy a téli fagy és vízkárok miatt 104 hektár búzát kellett kiszántaniuk, 86 hektárt pedig felülvetettek. A kiszántott kalászos helyére kukoricát és ^silókukoricát vetettek. Lucernából és más aprómagvakból 250 hektárt vetettek, amely azóta kikelt és szépen fejlődik. Több mint kilencszáz hektáron fejezték be a kukorica vetését, amelyre jól jöttek a tavaszi esőzések. Nagy munkát jelentett a . szövetkezet tagjainak a szőlőtelepítés. A jól előkészített, megforgatott tasere megtanulta. A szakmája kézi szedő. Már el sem tudja képzelni másként az életét. Ha egyszer egy új gépet kapna...! Ez a titkos álma. * A gépteremben egymás mellett sorakoznak azok a tégelysajtók, amelyek csattogó hangom végzik a munkájukat, ha a berakónok „etetik” őket. Ahogy teszi ezt a többiekkel együtt Hegyi Ferencné is. Bal kezének mutatóujján keskeny dörzspapírcsíkot szorít le a sebtapasznak ismert ragasztószalag. i — Így tudom könnyen kiemelni a papírt a gépből és még csak el sem maszato- lom a friss festéket. Beilleszti a papírt, csattan a gép, kész a nyomás, kiveszi a papírt. Ez a munkája. Berakónő. Havonta megkeres körülbelül két és fél ezer forintot. — Amióta átvett bennünket a Révai, azóta ennyi a keresetem. Azelőtt körülbelül ötszáz forinttal volt kevesebb. Azt csináljuk, hogy cseréljük egymást a gépeken, ezzel teremtünk valamiféle változatosságot a munkánkban. Valamikor, 1949-ben az akkori Lámi-féle nyomdában kezdte a munkát, amely ott volt a mostani plébánia udvarában. Aztán az államosítás után került át ide és azóta is itt dolgozik. Harminc évet töltött el eddig a nyomdagépek mellett. Tessék belegondolni: éppen három évtizedet. * Naponta rakja a vállára a papírkötegeket, viszi be az ollóhoz, a vágógéphez, amely ugyan félautomata lajba 26 hektáron telepítettek oltványokat, hárslevelű, irsai, és zenit fajtákból, így a jövőben már összesen 216 hektár szőlő termésére számíthatnak a debrői dombokon. Ezekben a napokban a kertészeti munkákra, a palánták kiültetésére helyeződött át a tavaszi munkacsúcs. Az idén 100 hektáron termesztenek dohányt — ebből 70 hektáron száraz, harminc hektáron pedig zöld Virginia fajtát. Két Balthes kombájn és egy hatsoros pa- lántázó, gép végzi nap mint nap a dohánypalánták kiültetését. Most palántálják a diny- nyések a görögdinnyét. A 120 hektáron termesztésre kerülő dinnyét tizenkét dinnyéscsalád vállalta el részes művelésre. Jól sikerült a palántanevelés a kertészetben, és a lenne, de már itt is kotyog, ott is kibillen, így aztán ember legyen a talpán, aki a kiszabott millimétereket pontosan akarja tartani. Talán ezért is ragaszkodik ehhez a géphez Kiss János. Így próbálgatják egymást, és az természetes, hogy csak az ember lehet a győztes ebben a furcsa párviadalban. Mert addig ügyeskedik, amíg a vágókés végül is pontosán ott „harap bele” a papírkö- tegbe, ahol ő, a gép irányítója ezt ínegköveteli. Nem messze innen, a gyorssajtónál éppen beigazít, bezár egy formát a brigád vezetője, Jankovits Já~ nos. Egerből került ide ez a Velox GM 2 jelzést viselő gép.. Mindjárt az jut az eszünkbe, hogy a legkényesebb feladatok egyike a klisékről való sokszorosítás. Ott az egyengetés okoz gondot, mert a vékony lemezt a betűk magasságába kell nagyon pontosan felemelni és ehhez a legfőbb eszköz a papírcsík, amit ugyanúgy tesznek az ólomtest alá, ahogy otthon a kibillent asztallábat szoktuk kiegyensúlyozni. — A festéken, a papír minőségén. a klisé raszterpontjain múlik a kép minősége — közli a gépmester. A gépmesteren tehát — soha, jegyezzük meg csendesen. Hm... ! * A brigádnak nem tagja Orbán József, a telep vezetője. Ö csak patronálja a kis csapatot, amely tavaly is, az idén is egyaránt elérte a kiváló minősítést. Pedig a nyomdászszakma. .. ! Mondják, sok a gond a fiatalok nevelésével. Nem tülekednek az ajtón befelé igyekezve. Valaha pedig a nyomdászt úgy emlegették, hogy a munkásosztály „elitje”. Merthogy annyi mindent kellett megtanulniuk szedés közben a kéziratokról. És ma? szövetkezet kertészei szintén megkezdték a paradicsom- és a paprikapalánták kitűzde- lését. A 30 hektáros kertészet termelvényének zöme a Zöldért és a konzervgyár- tás részére kerül elszállításra. Mindezen kívül a helybeli lakosság, a tagság részére is termesztenek káposztát, uborkát, paprikát és egyéb zöldségféléket. Munkához láttak a vegy- szerező brigádok és gépek is, amelyek most a szőlőterület talaját szórják be gyomirtó vegyszerekkel. A kalászosokra és a kukorica alá már hetekkel ezelőtt kiszórták a gyomirtó vegyszereket. Újabb nagy munkát jelent a lucerna első kaszálása, melyre a gépek és emberek egyaránt felkészülteka lucerna kissé megfázott, fejletlen és a vártnál kevesebb hozamot ad. Császár István — Van valamiféle előítélet a felnőttek körében — magyarázza a telep vezetője. — Az ólom, hogy a nyomdász egész nap azt szívja be. És a festék. Valóban, itt csuklóig is festékes néha az ember. Emiatt a fiatalok sem lelkesednek a szakma iránt. Közülük ott van például Pencz Gáborné, aki itt jutott el az újságtördelés „izgalmas”, éppen ezért érdekes, de nagyon felelősségteljes munkájához. Valahogy úgy volt ő is ezzel, mint a kollégája a szedőgéppel: a kíváncsiság vitte rá, hogy egy kicsit önmagát is megmérje, amikor ráadta a fejét az újságtördelésre. Mert annak, az újságnak, ha nem is napilap, hanem üzemi újság, itt még van becsülete, valamiféle rangja a belső hierarchia íratlan rendezőelvei szerint. A többre való törekvés abban is megmutatkozik, hogy egyikük tavaly érettségizett, másikuk most készül ugyanerre, de van olyan is, aki már a technikusi minősítő vizsgán is túljutott. * Egy kis csapat állt a dobogón a munka ünnepe alkalmából. Ha nem is a legmagasabb helyre jutott fel, dé helytállt egy egész éven át. Róluk szóltunk. És rajtuk keresztül szeretnénk felhívni mindazokra a figyelmet, akik nem a csúcsra kerültek, de érdemeik elismeréséül ők is érmesek lettek. Ezrek, tízezrek vannak ilyenek. G. Molnár Ferenc MmüsSfí- ÜÜ 1979t május 15„ kedd Jobb ellátás — korszerűbb gazdálkodás a húsiparban fl dobogón három boly van A gyöngyösi Kálvária-parton, a helybeliek Rózsadombján az idén 140 OTP-öröklakásl adnak át boldog tulajdonosaiknak, amelyeket a Mátravidéki Építő és Szakipari Ktsz készített. Az idén már megkezdték a jövő évben átadásra kerülő 144 lakás alapozását is. (Fotó: Szabó Sándor)
