Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-15 / 111. szám
fff* KÉPERNYŐ ELŐTT A trágár beszéd és ami mögötte van Vészjelzések az anyanyelv hetén Lzavitri, az asszonyt hűség dicsérete Felfokozott kíváncsiságunk már csak azért is érthető, mert a néző elképzelni sem tudta, hogyan lesz ebből a szereposztásból igazi, eleven drámai hatás. Arra számítottunk, hogy ez az indiai táncosnő mozdulataival, azzal a jelrendszerrel lép elénk, amit az indiai hagyományok évezredek óta őriznek és ettől a tánctól, ezektől a kifejezésektől valahogyan beavattatunk a megelevenedő indiai múltba, az istenek csodálatos világába, ahonnan annyi minden származott a rég megélt időkben. Csalódnunk kellett. Nem a szándék tisztaságában, ahogyan ezt az ind eposzrészletet elénk tárták. Ebben a lehetőségekhez képest minden benne volt: díszlet, szereplők, szöveg, a színes adáshoz elképzelt ruhák és fejékek, amelyek a valóság fölé emelték ezt az asszony! hűséget. De a tűz és a víz nem elegyült. Az a jelrendszer, amit Szavitri méltóság- teljes szerepében az indiai táncosnő szuggerált belénk, hatástalan maradt, mert nekünk — mézőknek — nem adtak kulcsot ehhez az alakításhoz. • Én személy szerint azt képzeltem, hogy legalább az a férfi, akihez oly hűséggel ragaszkodik Szavitri, ez a Szatjaván, legalább egyszer válaszol ennek a csodálatos nőnek a mozdulataira, akár az európai érzelmek által diktált gesztusokkal is. Ed- nem jutottunk el. így a vándorlás egy kevés szöveggel kísért, a legfontosabbat, a nő lelkiállapotát megértető, vagy közelebb hozó áttétel nélküli bolyongás maradt, ahonnan a formák és színek káprázata szólhatott a nézőhöz, a lélek igazi vallomása helyett. Pedig Maitreyi — tánca után ítélve — mindent elmondott nekünk a maga nyelvén, csak mi nem fogtuk fel. Rajnai András szándékának a színészgárda komoly erőfeszítése is nyomatékot adott. Lőrincz Zsuzsa bevezetője is ránk szólt, hogy figyeljünk. Talán ezért is vártunk többet ettől a tévédrámától. A dráma cselekvést és küzdelmet tételez fel feszültséget, de itt csak vándoroltak. A helyváltoztatás még nem dráma. Gogol: Egy őrült naplója Popriscsinnek nem elég a fogalmazói szerep a minisztériumban. Ö nem az előszobában szeretne ülni, hanem bent, a hatalomban, az előkelőségben. Nem meri elmondani senkinek. Hazamegy és leírja mindazt, amit gondol, amit a lelkiismerete könnyítésére csak magának mer megvallani. Az írás először a papíron terjed, majd a falon. Az elégedetlenség, a gyávaság, a nagyravágyás és a félelem túllöki őt a valóságon, már nemcsak azt írja meg, ami történt, vagy aminek történnie kellett volna. A jövőt hívja az írással, elébe megy spanyol trónjának, „ferdinándságának”. Kiszabadul a valódi időből, dátumok keletkeznek és természetesen helyszínek, ahonnan csak tovább lehet szaladni, mert a képzelet és a vágy a beláthatatlant kergeti. Gogol klasszikus lélekrajzát tízévi szakadatlan színházi siker után a tévé is rögzítette, Horvai István elkészítette a monodráma tévéváltozatát is. Popriscsin most sem mozog sokkal nagyobb területen, mintha színházban folynék az előadás. De a kamera látószöge, közelítése másképp adagolja a színész arcáról leolvashatókat, mintha a színházban ülve néznénk a nagyszerű teljesítményt. Ez a monodráma Darvas Iván egyedülálló teljesítménye. Nemcsak azért, mert maradéktalanul érzi a veszendő figura reménytelen tragédiáját, hanem azért is, mert egyénisége, átöltözni, átlényegülni kész jelleme, mindent megjelenítő készsége beleolvad a szánandó figurába anélkül, hogy külsején bármit különösebben változtatnia kellene. Adva van a korhű ruha, a szürkeségében és ormótlanságában is stílusos környezet körülveszi ezt a tragédiát, de a lényeg, az a bizonyos művészi bemutatás, a színész arcán teljesedik ki. A színész tekintete, ahogyan az arcból szinte kilépni igyekszik a két szem, ahogyan gesztusaival a belső tusakodást és reménytelenséget egyszerre képes kifejezni, magával viszi a nézőt a valóságon túli tartományokba, oda, ahol Popriscsin gyenge akaratával és nagy-nagy képzeletével akarja kikényszeríteni §ilmai valóra válását. Sokszor nem is az a fontos, hogy ez a szerencsétlen fogalmazócska mit mond, vagy mit akar mondani, leírni, kinyilvánítani, a világ tudomására hozni; a rögeszme, az álom, mint a valóságos élet helyetti pót- cselekvés, ez a kegyetlen belső szükségszerűség készteti a nézőt utánagondolás- ra, együttérzésre. Horvai István Darvas Iván arcára összpontosított. Forgatta minden oldalról. Helyezte teljes fénybe és félhomályba, ez az arc egyöntetűen és mindig ugyanazt a keserves szenvedést vallotta, ami a tragédia felé vivő úton csak érezhető. A grafománia ákombákomai között olykor fokozni vágyással különbséget tett, de csak ritkán akart a rendező a nézőre hatni a színész arcán kívül. Mint például azzal, ahogyan felírta a napló egyik dátumát: Janu árva sárnap olvasható a január, vasárnap helyett. A teljesítmény megismételhetetlen. Hatásában, a főhős végső tragédiájában jelzi, is, mekkora mélységek tudnak feltárulni az emberben, ha önmagát és az igazságot keresi. Még őrültségében is! Farkas András Bevezető helyett idézzünk néhány, az életbőd ellesett jelenetet! Gimnazista lányok zsibon- ganak az utcán. Valamin vitatkoznak, s közben nem fukarkodnak a szexuális érintkezést megnevező igékkel. Úgy tűnik, mintha kötőszóként használnák. Ezzel se elégszenek meg, hanem menten kapcsolatba hozzák a le- és fedmenő rokonsággal. Teszik ezt könnyedén, minden megrendülés nélkül. Zsúfoltság az autóbuszon, felajzott indulatok, a szóváltás egyre hevesebb. Röpködnek a trágár, ocsmány kifejezések. Vagdalkóznak velük az ifjak, á középkorúak s az idősebbek is. Ülök a gépkocsiban. A minket előző jármű szabálytalankodó vezetője úgy leplezi vétségét, hogy mindjárt a magas cén kezdi. A vér- mesebbje egyértelmű karjel- aésetkkel is hangsúlyozza durvasáigát. Sajnos, jellemző esetek ezek. Ismétlődnek nap mint nap. Megfigyeli a gyerekek hada, s nekünk eszünkbe sem jut, hogy a rossz példa mennyire ragadós. Elnézőek vagyunk, nem háborít fel bennünket a szegényes nyelvi köntös, s arra se gondolunk, ami a tisztelet- len beszéd mögött rejlik. Nem fedezzük fel a maiga- tartástorzuJást. nem ítéljük el a jellemficamot. Épp ezért örvendetes, hogy nyelvészeink is csatlakoztak azokhoz, akik riogatják lelkiismeretünket, s küldik a vészjelzéseket. Ezt tették az anyanyelv hetén is, tiltakozva az ellen, hogy nemtörődömségből olykor menlevelet adunk a burjánzó bár- dolatlanságnak. Erről a témáról beszélgettünk dr. Bakos József kandidátussal, aki tiszteletre méltó szenvedélyességgel üzen hadat a terjengő helytelen szokásoknak, az esetenként divatozó érzelmi sivárságnak. a szellemi igénv- telenségnek. Példák sorát említette, ezzel igazolva azt, hogy érdemes az S.O.S.-re hangolni, s azon is célszerű töprengeni, hogy merre a kiút. A felszínes vélekedés hívei mindjárt ellenérvekkel rukkolnak ki, s így fogalmaznak, mintegy mentségként: — Ugyan, kérem, eleink se voltak különbek, ők is káromkodtak minduntalan. Minek akkor most ekkora hűhót csapni? Jókorát tévednek, s csak néhány tényből vonnak le hamis következtetést. Igaz, őseink se finomkodtak mindig, ám a jobb érzésűek nem tűrték a malackodást, az ízléstelenséget. Nemcsak írásban, hanem szóban sem. Ha kellett, igen szigorú intézkedéseket hoztak: előfordult, hogy kivágatták a gátlástalanul illetlenkedők nyelvét, A hatás nem maradhatott el. ugyanis később megelégedtek a pénzbüntetéssel, a nyelwáltsággal. A tanácsüléseken se mindenki uralkodott magán, s bizonyára elhangzott egy- egy nyers szó. Ezek azonban — így diktálta az egészséges szemérmesség — nem kerülhettek be a jegyzőkönyvbe. Jöhetett a kipontozás ... Erről bárki meggyőződhet, ha belepillant az egri magisztrátus tizennyolcadik századi irataiba. Balassi Bálint nevelője, a poétának sem rossz Rimay — az 1500-as éveik végén — azokat dicséri, akik nem ülnek rendet a trágárakkal. Apor Péter Az igazság tüköré című munkájában megjegyzi: „Beszédben vagyon nagy rendetlenség. Trágárság, latorság, csúfos szemtelenség.’’ Mindez afról tanúskodik, hogy a hibát időben észlelték, s mind i á,rt keresték is a gyógyírt. Nemes buzagom- tól vezérelve. Ennek is köszönhető, hogy a sebek nem fekélyesedh ettek el. © Már nincs kutyus, arany- bogár, Annál több ökör és szamár, Sündisznó, medve, vadbivaly, Majmokból is mindenféle faj.” A fiatal Deák László újabb vonásokkal gazdagítja az összképet. „Már csevegés közben, figyelmetlenül trágár szavakat használok." Igen, ez a legnagyobb baj: belenyugszunk abba, ami ellen harcra kellene kelni. Az különösképpen aggasztó, hogy mindez nyelvi el- szürküléshez, szegényedéshez vezet. A nőket ma már sikk csajnak, bigének, csirkének, mohának, portékának nevezni. A fiúk nem udvarolnak, nem szerelmet vallanak nekik, hanem fűzik a csajt, csípik a mohát, buknak a portékára. Kosztolányi Dezső a tíz legszebb magyar Sízó közé soroilja a csókol igét. Napjainkban viszont a smárolni, a smacizni kifejezéseket használják helyette igen nagy előszeretettel Vagányság, divat, ciniiz-' mus, igaz érzelmi töltés hiánya, agresszív, sértő magatartásforma, minden iránti érdektelenség, szabadszáj úság. buta hivalkodás, szegényes szókincs? Ez is, az is. Egy biztos: olyan vészes, mint egv ragályos betegség. Ráadásul — s ez még elítélendőbb — olykor a tömegkommunikációs eszközök révén szinte reklámozzuk is. Mennyire visszatetsző az,' amikor a riporter így szól a kerekasztal-beszélgetés női résztvevőihez: — Hát önöknél tökmindegy, hoey mi les« a vége a vitának? Ezt tudomásul vesszük,' s talán fel sem figyelünk rá, holott háborogni kellene. & Fogadjuk el a tényeket,1 adjunk zöld jelzést a tiszteletien. a durva beszédnek? Ne kövessük azok példáját, akik az elmúlt századokban gátat akartak vetni — s ez részben sikerült is nekik — a vészes járványnak? Szó sincs róla. Nem lehetünk közömbösek. A jelzéseket — bárki is küldi, valamennyi jó szándékból fakad — venni kell. Mindenkit meggyőzhetünk: társadalmi érdek az. hogy a felnövekvő nemzedéket magunknál is értékesebbé formáljuk. Épp ezért nem mutathatunk helytelen példát, nem lehetünk közömbösek. A pedagógusok, a munkahelyi vezetők. az ifjúsági mozgalom irányítói összefoghatnának e nemes cél érdekében. Ne felejtsük el, hogy a stílus az ember, vagyis a beszédmodor nemcsak a műveltség szintjére utal- hanem igen pontosan jelzii a jellem erényeit és hibáit is. Jó érzés tudni, hogy nyelvészeink is bekapcsolódtak a küzdelembe. A szakavatottakra jellemző körültekintéssel mérték fel a terepet, sorakoztatták fel az elgondolkodtató torzulásokat. Nemcsak a kutatók alapossága, hanem a mások, a jövő iránti felelősségérzet is vezérelte őket. amikor figyelmeztettek. Hallgassunk rájuk... Pécsi István Dancza János: Has Iff/lO-es uöros füzérüteg (Részletek a szerző azonos című visszaemlékezéséből) 9. Ehhez pedig a legrosszabb te. repet jelölték ki a számunkra. Közöltem ezt Berencsik lövegvezetővel, aki megkérdezte, hogy tudnék-e jobb helyet. Ott ni — mutattam a Kővágóra, és már mutattam is az utat. A telefonisták örültek, mert onnét kevesebb drótot kellett húzniuk a Ráctemplomig. Közben Felnémet felé is, meg a jobb oldali dombokra is gyalogos egységek meneteltek. Iparkodtak elfoglalni a helyüket és nekünk nagyon megnyugtató volt látni őket. Gyalogosok, akik előre és nem hátrafelé mennek... A mellettünk elhaladók biztattak is minket: — Aztán ne sajnáljátok ám a csomagokat, elvtársak! A Setét-féle villánál vezető út valóban ideális ütegállásnak bizonyult. A patak menti hatalmas akácfák tökéletesen elrejtették az üteget. Csakhamar megvolt az összeköttetésünk a Ráctemplom tornyában elhelyezkedő megfigyelőinkkel. Türelmetlenül vártuk, hogy mi lesz. Felnémet felől puskalövések hallatszottak, de kelepeit már egy gépfegyver is. Ez a cseheké — mondta az egyik elvtárs. Azok kölcsönözték a OJjßmisiß 1971). május 15., kedd gólyától a gépfegyverük hangját. De ez meg a mienk — mondtuk egyszerre, amikor balra, a dombon dobper- gésszerűen megszólalt egy gépfegyver. Az állásból jól láthattuk a három harcost, akik a gépfegyvert kezelték. Felkészülni! — szólt az udvaron elhelyezkedő telefonistánk. A lövegvezetők noteszt és ceruzát vettek elő. A telefonista diktálta a lő- elemeket. Az irányzók, meg sem várva a lövegvezetők ismétlését, már állították az irányzékot. Ellenőrzés, tűz... A négy egri lány akkorát rikkantott, hogy a fák ijedten tárták szét lombjaikat. Mintha csak a visszhang verné vissza ágyúink dörg'é- sét, a hátunk mögött is eldördült négy ágyú. Hát ez mi? A megfigyelőnk közölte, hogy a Szálában’a miénkhez hasonló üteg áll, s a megfigyelőik a mieinkkel együtt vannak. No, itt nem úgy jártunk, mint Szentkirálynál, mert kedvünkre kilövöldözhettük magunkat. Lövéseink pontosak voltak és egymás után kaptuk a dicséretet. Közben érdekes jelenetet láthattunk. Az előbb említett gépfegyverünket a domboldalon a csehek felfedezték, és a tüzérségük el akarta hallgattatni. Kisebb űrméretű ágyúval lőtték, de veszedelmesen közel csapódtak hozzájuk a gránátok. Most láttuk, hogy mit ér a tapasztalt, bátor katona. Mélyen előrehajolva húzták “i Az üteg négy tüzére: balról Somodi, Szojacsek Ferenc, Hartl J. és Dancza János odébb a gépfegyvert és már szórták is a. golyót. Ezt a trükköt még néhányszor megismételték. Megtapsoltuk őket, de persze nem hallhatták. A cseh tüzérség nem sok vizet zavarhatott, mert beléjük fojtottuk a szót. Néhány lövésük a várat vette célba. Amikor láttuk, hogy hová lőnek, az egész üteg nevetésben tört ki. — Elkéstél, koma... rossz helyen tapogatsz! De ez már igen! A fejünk felett húzott el egy vonító lövedék, és a Kisvölgy utcában esett le. Ez már a megfigyelőinknek volt szánva, de mellé sikerült. A megfigyelőink is rájöttek, hogy őket keresik, de jelezték, hogy ez az ágyú a felnémet! templom mögött van és a templomban nem akarunk kárt tenni. Látták is a csehek megfigyelőjét a toronyban. Átszóltak a gyalogságnak, hogy tartsák tűz alatt a torony ablakait. Még évek múltán is látni lehetett a tornyon a rengeteg golyó ütötte lyukat. Végül is sikerült a cseh tüzérséget kifüstölni az állásából.i Megfigyelőink elmondták, hogy a menekülő cseh üteget az egyik gyors sorozatuk a vasúti átjárón túl érte: az egyik ágyújuk lovait darabokra tépte, és a hajtőik sem úsztak meg szárazon. (Folytatjuk) Jó néhánvam az okokat is nyomozták. Így cselekedett Madách Imre is, aki a Civilizátorban kijelenti: „A trágár beszéd trágár emberekhez vezet.” Az 1864-es Egri Népkönyv hétköznapokra szóló tanácsokat P‘'ánl a polgároknak. „.Éjjel ne csavarogj az utcán le és fel, Trágár kurjantással trágár énekléssel.” Az érzékeny lelkületű Arany János is panaszkodik: „Szitok, trágár szó szüntelenül ordít” A téma foglalkoztatja, ezért egy másik írásában is visszatér rá. „Hallani zajt, hangos kacajt, szidalmat is épületest Rohadt beszédekkel vegyest.” Valljuk meg — ezek a kórképek jelzik — eleink, se voltak angyalok. A káros örökséget mi viszont ügy- buzgóan tovább vittük, s a durva nyelvhasználat — emiatt kesereg Vas István is — mindennapos gyakorlattá vált, s olyain széles körben nyert polgárjogot, mint még soha. Ezt fájlalja, s a következményeket is felsorolja Dénes György verse is. „Lassan-lassan, ahogy múlnak az évek A vaskos szó is nyelvünkre téved. Huszonhat filmet mutattak be vasárnap a 19. miskolci filmfesztiválon. A nyolcadik fesztiválvetítésen. kívül — amelyen a versenyfilmeket játszották — sor került a Népszerű Tudományos Filmstúdió információs programjának bemutatására. (Ennek keretében hat filmet vetítettek le a közönségnek.) Az előzsürizés során „kiesett” filmekből a miskolci. Hevesy Iván Filmklubban tartottak ugyancsak információs vetítéseket. A 19. alkalommal megrendezett miskolci filmfesztiválon hétfőn voltak, az utolsó fesztiválvetítések, majd a mai záróűnnepélyen adják át a legjobb alkotásokért járó díjakat. (MTI) Ma díjátadás Miskolcon
