Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
Megismerni és csökkenteni az okokat! Csökkentek, de súlyosabbak a közúti balesetek megyénkben A SZEMÉLYI SÉRÜLÉSES közúti közlekedési balesetek „zárná megyénkben 1974 éti lokozatosan csökken. Ez a tendencia azonban csan a könnyű sérüléses baleseteknél érvényesül. Továbbra is magas a halálos kimenetelű és súlyos sérülések száma. Ar összes balesetekhez viszonyi- iott arányuk kedvezőtlenebb -z országos adatoktól. 1978- Dan a balesetek 11,2 százaléka volt halálos, 47,8 százaléka pedig súlyos kimenetelű (országos vidéki átlag: 10,1, illetve 44,5 százalék). volt alkoholosán befolyásolt, közülük is legtöbben személygépkocsi-vezetők és kerékpárosok. Nem kielégítő a gyalogosok közlekedési fegyelme. A múlt évben 136 gyalogost ütöttek el gépjárművezetők, csaknem fele részben a gyalogos hibájából (többségében úttestre történő vigyázatlan lelé- pés). Az események 17 százaléka halállal, 50 százaléka pedig súlyos sérüléssel végződött. Legtöbb balesetet továbbra is a személygépkocsi-vezetők okozták (253 eset). Magas a motorkerékpárosok (69), se. gédmotor- és kerékpárosok (65) aránya. Ezekre a számokra a kétkerekű járművezetőknek azért is érdemes felfigyelniük, mert veszélyhelyzetben teljesen védtelenek. Ha az olvasók a főbb baleseti okokat megismerik az említett szabályokat pontosan betartják, a következtetéseinkre felfigyelnek, reméljük, hogy a következő évben megyénk közúti baleseti helyzete tovább javul. Erre törekednek a közlekedésbiztonsági tanácsok fel- világosító és nevelő munkájukkal. A rendőrhatóságok is annak érdekében dolgoznak, hogy a forgalom zavar, és balesetmentes legyen. A közúti ellenőrzéseket és a felelősségre vonási gyakorlatot tovább szigorítjuk (a múlt évben 569 ittas gépjárművezető jogosítványát vontuk be). TERMÉSZETESEN azt szeretnénk elérni, hogy ne a szigor, hanem az udvarias, előzékeny közlekedés kerülne előtérbe. Ez elsősorban a közlekedőkön múlik. Az egyre zsúfoltabbá váló forgalomban fokozottabb figyelemre, elővigyázatosságra, egymás segítésére van szükség. A közúti közlekedésben veszély- helyzet teremtése önveszélyt is jelent, de minden közlekedő gondoljon másra is, nem utolsósorban őt váró családjára, hozzátartozóira. Bízunk abban, hogy egyre többen, rohanás nélkül, „de mfeg időben” hazaérkeznek! x Fejes Pál r. alezredes megyei közlekedési alosztályvezető A balesetek alakulása 1977: 1978. inegyénkbeiK^^évben_^évberi^ Üsszes sérüléses baleset596536 Ebből: halálos kimenetelű 58 60 súlyos sérüléses 255 256 könnyű sérüléses 283 220 Balesetet szenvedett személyek száma: Üsszes sérültek (elhaltak) száma: Ebből: halálos áldozat: súlyosan sérült: könnyen sérült: Sajnálatos, hogy az elhalt vagy súlyosan megsérült személyek kétharmada vétlen volt a balesetben. A balesetek bekövetkezése 97 százalékban emberi magatartással (szabályok betartásának hiánya, figyelmetlenség, mulasztások stb.) függ össze. Tovább növekedett a lakott területen belüli események száma. A baleseteknek több mint egyhar- mada a három városban történt. A baleset fele a gépjármű, vezetés első órájában történt. Kevesen tudják azt, hogy az emberi érzékszerveknek naponként hozzá kell igazodniuk a gyors gépjárműtechnika és a forgalombiztonság igényeihez. Az ember erre képes, de személyenként vál. tozóan, több-kevesebb idő szükséges hozzá. Ezért a gépjárművezetés napi kezdeti óráiban feltétlenül szükséges a fokozott óvatosság. Kedvezőtlenebb a helyzet egy-két heti vezetés kihagyása után, ezt a hét végi magasabb balesetszámok igazolják. A BALESETEK FELÉT a fiatalabb (30 évig) járművezetők okozták. A vezetési gyakorlatot vizsgálva megállapítható, hogy a kellő gyakorlattal nem rendelkező (3 év alatt) gépjárművezetők az események mintegy 40 százalékát okozzák, gépjármű- vezető foglalkozásúak viszont csak egyötöd arányban szerepelnek okozóként. Sajnála. tos viszont, hogy a balesetek kétharmad részét megyei la860 ember 742 ember 68 ember 65 ember 316 ember 308 ember 476 ember 369 ember kosok, a gépjárműbalesetek- nek pedig 66 százalékát megyei gépjárművezetők idézték elő. Tanulságképpen szükséges értékelni azokat a közlekedési szabálysértéseket, amelyek baleseti okként leggyakrabban szerepelnek. Tovább, ra is első helyen áll a viszonylagos gyorshajtás, amely esetben a járművezető nem az út-, forgalmi, időjárási vi. szonyoknak megfelelően választja meg sebességét. Szabálytalan irányváltoztatásból és balra kanyarodásból is sok baleset következik be. Ebben a közlekedési helyzetben nemegyszer szerepeltek okozóként kerékpárosok is. A járművezetők figyelmetlenül indulnak el, változtatnak forgalmi sávot. A balra kanyarodás szabályait még sokan nem ismerik, vagy helytelenül alkalmazzák. Legalapvetőbb tudnivaló, hogy a szemből érkező és az előzésben levő jármű előtt bekanyarodni nem szabad. Az elsőbbségi jog meg nem adása is gyakori ok, amely többségében táblával védett útkereszteződésekben, gyalogosátkelőhelyeken eredményez baleseteket. Több baleset okaként szerepel a szabálytalan előzés is. Legdurvább formája a szemből érkező forgalom zavarása, de bármelyik szabályának megszergésével kialakul a baleseti veszélyhelyzet. AZ ITTASAN OKOZOTT események száma csökkent, minden hatodik balesetokozó Angola vendége volt Mint lapunkban beszámoltunk róla: Dorkó Józsefnek, azSZMT vezető titkárával az élén magyar szakszervezeti küldötség vett részt az Angolai Népi Köztársaság idei május 1-i ünnepségén. Az ötszáz éves gyarmati elnyomás alól 1975. november 11-én felszabadult afrikai or. szag életéről, munkájáról a SZOT-delegáció vezetőjétől érdeklődtünk. — Ha jól tudjuk, ez volt az első hivatalos találkozó az angolai és a magyar szervezett dolgozók képviselői között. A magyar delegáció milyen megbízatásokkal érkezett Angolába? — Az angolai barátainkkal való találkozásunknak kettős célja volt. Az egyik, hogy a két ország szakszervezetei hivatalosan is kapcsolatot teremtsenek egymással. a másik pedig, hogy személyesen is köszöntsük és üdvözöljük az angolai népet a munkásosztály nemzetközi ünneoén. — Vendéglátóik hogyan fogadták az együttműködésre tett magyar ötleteket, javaslatokat? — Túlzás nélkül mondhatom. hogy a vártnál is na- gvobb örömmel és lelkesedéssel Meglepően sokat tudnak Magyarországról, ismerik politikai, gazdasági mun. kink eredményeit, és szeret, nének minél többet tanulni tőlünk. J»y9. irtájMs 13.; vasárnap — Elsősorban mihez kérték a SZOT segítségét a jelenleg már 600 ezer tagot számláló angolai szakszervezetek? — Mindenekelőtt a káderképzéshez, a szakmai, a politikai oktatások, valamint az üzemi és a szocialista demokrácia különböző fórumai nak a kialakításához. Ha valahol a világon, Angolában valóban szükség van a tömeges méretű oktatásra, tanulásra, hiszen a 6 milliós lakosság 80 százaléka még ma sem tud írni. Az ország marxista pártja és kormánya az egyik legfontosabb feladatának tekinti ugyan az analfabétizmus felszámolását, de hát az évszázados kizsákmányolás sötét szellemi hagyatékainak megszüntetéséhez évek, évtizedek kellenek. — Mire van ma legnagyobb szüksége Angolának? — A békén kívül mindenekelőtt sok-sok szakemberre. Mert Angola ugyan ásványi kincsekben — főleg olajban, gyémántban és kávéban — rendkívül gazdag, de a volt kizsákmányolók- kal, gyarmatosítókkal együtt az értelmiség döntő többsége is elhagyta az országot. A nép forradalma elől elmenekült fehértelepesek még a villanykapcsolókat, a vízcsapokat is elvitték lakásaikból. Kirabolták a gyárakat, az üzemeket, elpusztították az ország állatállományát — a forradalom előtt több több mint 6 millió szarvas- marha volt az országban, ma alig több mint 150 ezer —, megrongálták az iskolákat, a kórházakat, kifosztották a fő. várost. Szerencsére a haladó világ, ezen belül is elsősorban a szocialista országok — a Szovjetunió, Kuba, Magyarország — igen gyors és hatékony segítséget nyújtottak Angolának. Jóleső érzés volt hazánk fiaival is azok között találkoznunk, akik az ország ipari és mezőgazdasági üzemeiben, kulturális és egészségügyi létesítményeiben segítik a termelő, az alkotó, a gyógyító munkát. — Az angolaiak sohasem csináltak titkot belőle, hogy forradalmi harcukhoz internacionalista segítséget kaptak Kubától. E támogatást még ma is sokféleképpen magyarázzák a nyugati világban. — Pedig csak egyféleképpen lehet. Mégpedig úgy, hogy az angolai nép segítséget kért és segítséget kapott Kubától. Angola üzemeiben, szövetkezeteiben különben ma is nagyon sok kubai szakember dolgozik. — Milyen embereknek ismerte meg az angolaiakat? — Bátrak, kedvesek és igen nyíltszívűek. őszintén hisznek pártjuk politikájában, nem titkolják gondjaikat, nehézségeiket, rendkívül jól képzett hadseregük van és bármikor készek fegyverrel is megvédeni hazájuk szabadságát, függetlenségét. Sok és nehéz megpróbáltatás vár még rájuk, de valamennyien bíznak új társadalmukban. — És milyen benyomásokat tett önre Angola első embere, Agostinho Neto? A dísztribünön történt találkozásunkkor szinte szó De szép ez a kislány! Utcán járva gyakran kiki* vánkozik belőlünk a hangos tetszésnyilvánítás, ha egy bájos gyermek megy el mellettünk. A megjegyzésre „rekem mondták?” ámuló szemek válaszolnak. Némelyik kislány szégyenlősen anyjához simul, de a virgoncabb huncut kacagással fogadja a felnőttek bókját. Ártatlan kacérság, mely ott bujkál az örök nőben. Hogy mikortól vehető észre c varázs? Válaszoljon a kép. Ugye én is ilyen szép leszek, ha nagy leszek? Fiifly a karzatról SOK SZURKOLÓ, ha meg. váltotta jegyét a lelátóra, úgy véli, mindenre jogot szerzett. Például arra, hogy tetszése szerint szidalmazza a bírót, az ellenfelet, vagy akár a saját „aranylábú” gyerekeit. Jól tudja, hogy ezzel — ha eljutna is hangja a pályára — vajmi keveset változtatna a mérkőzés menetén, s ha csak nem hajít le egy palackot, senki sem figyel fel rá. Mi juttatta ezt az eszembe? Nemrégen egy tanácstaggal beszélgettem. Szomorkás mosollyal mondta el: megpróbálta felmérni a környék közellátási helyze(Fotó: Perl Márton) szerint eszembe jutottak azok a szavak, melyeket az egyik könyvben olvastam itt. hon róla. Vagyis, hogy" „Költő, tudós és igaz forradalmár. Modora kemény, nagy erkölcsi erő párosul benne az ügy iránti hűséggel és odaadással.” Rendkívül tisztelik, igen nagy tekintélyű forradalmár. — Bizonyára szép lehetett az angolai majális, a május 1-i felvonulás. — Felejthetetlenül • szép. Karneváli hangulat, öröm és optimizmus áradt az emberekből. És őszintén bevallom, hogy ilyen szépen és lelkesen már nagyon rég halottam énekelni az Inter- nacionálét. Koós József tét a panaszkönyvi bejegyzések alapján, ezért egy sor árudát és szolgáltató üzemet járt végig. Ám az újabban finoman vásárlók könyvévé átkeresztelt füzetecske a legtöbb helyen úgy fehérlett, ahogyan a nyomdából kikerült. Ugyanakkor a boltajtók előtti avagy a sarki tré- cselésekre odafülelve epés megjegyzések özönét hallotta az áruválasztékra, az eladók modorára stb. Vajon miért nincs ennek semmi nyoma a füzet lapjain? — töprengett. Igaz, hogy helyenként kelletlenül adják y oda, esetleg hét lakat alatt őrzik — de hát ennyire szemérmesek lennénk mi, vásárlók? Hogy nem élünk a minden pénztár fölött olvas, ható ajánlással, állampolgári jogunkkal, és kifogásainknak csak az üzlet elhagyása után, egymás között merünk hangot adni? Nem hasonló-e ez ahhoz az esethez, amikor a néző felelőtlenül bekiabál a pályára, avagy a színházi karzatról éles, de kurta füttyszó jelzi, hogy valakinek nem tetszik a produkció, utána pedig meglapul az illető? ISMERŐSEK az unalomba fúló, se hideg, se meleg termelési tanácskozások. Pedig egymással szemben ülnek a vezetők és beosztottjaik, a munkásoknak tehát módjuk lenne rá, hogy — ha szükséges — amúgy alaposan elmondják a véleményüket akár az igazgatónak is, hiszen a beszámoló egy csomó kérdést nyiva hagyott, szinte provokálva a vitát. Aztán kezdődik a nógatás: „Szóljunk hozzá, szaktársak, biztosan sok a mondanivalójuk!...” De csak néhány kéz emelkedik szolgálatkészen a magasba, s a hozzászólók hosszadalmasan cirkalmazva méltatják az előadó — a főnök — felkészültségét, vezetői képességeit Utána néma csend, a részvevők egyre szaporábban páfiSognak órájukra. Az értekezlet befejeződött, ám nem végérvényesen. Csakhamar dugig megtelik a sarki Italbolt, alig győzik kihordarű a söröket És özönlenek a panaszok, a bíráló megjegyzések a felelőtlen, hozzá nem értő munkaszervezésre, a csapnivaló munkahelyi körülményekre, egyes felettesek ba- sáskodására. Vagyis: felszínre kerül az, aminek fél órával korábban, az arra hivatott, demokratikus fórumon kellett volna hangot kapnia. A legszomorúbb azonban az, ha egy választott társadalmi — például tanácsi — testület ülése zajlik le túlontúl simán, minden érdemleges eszmecsere nélkül. Ott jobban, mint bárhol másutt, lehetőség kínálkozik a beleszólásra, az előterjesztés elemző bírálatára, a helyes döntés kialakítására, hiszen a munkaköri függőség, az alá- fölérendeltség gyanújának még az árnyéka sem vetődhet fel! És mégis... Érdemes olykor odafigyelni az ülés után kifelé tolongok beszélgetésére. Mennyi aktivitás, mennyi önálló vélemény azok részéről, akik odabenn következetesen hallgattak! Szinte mindenki tudna valamilyen más, jobb megoldást annál, amit az imént rutinszerűen, kézfeltartással ő maga emelt határozati erőre. Márpedig ha valaki nem, úgy a választott testületek tagjai sem engedhetik meg maguknak a legkevésbé a pályaszéli'ki- bic szerepét... Vajon mi indokolja ezt a hajlamosságot a kivülmara- dásra, a húzódozásra attól, hogy adott lehetőségeinkkel élve, felelősséggel szóljunk bele mindnyájunk ügyének alakulásába? MESSZIRE NYŰLNA a kérdés megválaszolása, az okok kutatása. Hivatkozhatnánk akár a régi szeminá- niumokon hallott, mindazonáltal változatlanul érvényes igazságra is, miszerint nem elegendő a szabadság, meg kell tanulni élni is vele... Egy azonban bizonyos. Mind tarthatatlanabb, hogy sók tekintetben mintegy a sportpályán hisszük magunkat, vagyis játékosokra és szurkolókra ősziünk: az egyik hajt, a másik pedig a lelátóról biztatja avagy csepüli — egyremegy. Sz. L. __^
