Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

Agrárérlelmiség a köztudatban

i

’l

Hogy egy ország megbecsüli, , úgy is mondhatni, büszkélkedik íróival, szobrászaival, egyszóval művészeivel vagy éppenséggel tudósaival, az természetes. Egy- egy kitűnő' műalkotás kapcsán nem az jut az eszébe az olvasónak, tárlatlátogatónak, filmnézőnek, hogy vajon mennyit kapott ezért az alkotásért az író, a festő vagy a filmrendező, hanem az, hogy mennyiben gazdagította munkájával a személyes és a tágabb kultúra világát.

Örvendetes tény, hogy korunkban a közgondolkodás az ítélkezés ranglétrájának magas fokán tartja a szellem embereit. Kevésbé örvendetes viszont az, hogy menynyire nem értékarányos az ítélet bizonyos szakmáknál, hivatásoknál. Így például az agrárértelmiség esetében is.

Külön tanulmányt érdemelne, hogy mialatt az egész magyar mezőgazdaság a tipikusan hagyományos paraszt- gazdaságból átalakult egy hatalmas ipari hátteret felölelő, magában is nagyiparig módszerrel működő nagy árutermelő mezőgazdasággá, addig a megítélő szemlélet alig változott valamit a közgondolkodás szintjén.

Az agrármérnök, a növényvédő szakmérnök még a többség szemében ma is afféle idézőjeles gazduramnak tartatik. Az pedig végképp nem tükröződik kellően a megítélésben, hogy a magyar agrárértelmiség — természetesen nem önmagában, hanem a biztosított feltétel- rendszerben — az utóbbi esztendőkben a világ élvonalának szintjén látja el feladatát. Magyarul nem értékeljük, nem becsüljük rangjuknak megfelelően őket. Mert ^ vajon a társadalmi megítélésben helyet kap-e, érző- dik-e annak a súlya, hogy mezőgazdaságunk sok mutató tekintetében a legjobbak előtt jár.

Tartok tőle, még azt is kevesen tudják például, hogy Magyarország az egy főre jutó 499 kilogrammos búzatermeléssel olyan toronymagasan vezeti a világranglistát, hogy Nyugat-Európa legjobb búzatermelője, Franciaország 354 kilogramm per fős statisztikai adatával csaknem másfél mázsával van lemaradva tőlünk. A búzanagyhatalomnak számító USA statisztikai mutatója pedig 254 kilogramm. Az egyes lakosra számított tojástermelés nálunk 451 darab és ezt csak Belgium közelíti meg a maga 368-as index számával.

Félreértés ne essék, nem mindenben állunk ilyen előkelő helyen a mezőgazdasági termelésben, de ezek a kiragadott példák jól illusztrálják azt a fejlődést, amely az utóbbi tizenöt-húsz esztendő alatt történt, s ehhez a fejlődéshez nagyon jelentős mértékben járult hozzá a hazai agrárértelmiség gyakorlati szakemberekből álló gárdája is. . , (,

Sok szó esik manapság arról, hogy megfelelően diffe- renciálunk-e a bérek között egy-egy munkahelyen belül, érzékeltetve ezzel, hogy ki tesz többet a kis közösség asztalára. De vajon esik-e elég szó arról, hogyan differenciálunk nagyban? Van-e megfelelő értékorientáció az anyagi megbecsülésben, úgy, hogy a népgazdaság számára lényegesen fontosabb ágazatokban dolgozók érezzék is azt, hogy nagyobb súly, felelősség hárul rájuk?

Ez azonban még mindig csak a kérdés egyik oldala. Lényeges oldal, egészen odáig tisztázni kellene ezt az ügyet, hogy a nemzeti jövedelem szerkezetében milyen módszerekkel mutatjuk ki a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar részesedését, mennyiben segítve ezzel elő a helyes, értékarányos közmegítélés kibontakozását élelmiszer-gazdaságunkkal kapcsolatban.

Ha érdemtelenül kisebbítjük az agrárgazdaság szerepét — külgazdasági súlyát például — akkor aligha várhatjuk el, hogy megváltozzék az agrárértelmiségről alkotott kép a közgondolkodásban. Ez nem csupán elméleti kérdés, nagyon is gyakorlati dolgok következnek belőle. Hogy csak egy példát említsek. Azt még a falusi lakosok is természetesnek tartják, hogy a hozzájuk érkező orvost mindennel ellátott, kényelmes szolgálati lakás várja. Ami egyébként helyes és természetes is. Az azonban már kevésbé természetes, hogy sokan természetesnek tartják, ha a faluba érkező agrármérnök —, aki nem

csak a falu lakossága zömének jó vagy jobb megélhetésének egyik biztosítéka, hanem népgazdaságilag is fontos termékek előállítását irányítja, szervezi — albérletben kezdi életét és mosdótál várja a napi 12—16 órai munka után.

Valószínű ilyen okok is közrejátszanak abban, hogy Heves megyében — ahol 235 egyetemet és 356 főiskolát végzett agrárszakember dolgozik — rendkívül nagy szóródást mutat az agrárértelmiségiek aránya. Van olyan termelőszövetkezet, ahol 40 diplomás dolgozik, s a koncentrált szellemi tőke meg is hozza az eredményét, de van olyan hely is, ahova két agrárértelmiségi jut.

Aligha kell — legalábbis szakmán belül — bizonygatni, hogy megfelelő szellemi háttér nélkül nem lehet kiaknázni semmilyen szocialista nagyüzemi előnyt. Termelőszövetkezeteinkben nem csak anyagilag és talán nem is elsősorban anyagilag kellene olyan helyzetet teremteni, hogy szívesen jöjjenek dolgozni az irányító agrárszakemberek. A kép ugyanis nem valami kedvező. Érdemes elgondolkodni egy száraz statisztikai adaton. Ma, amikor a mezőgazdaságban is egyre nagyobb szerepet kap a számviteli, könyvelői, közgazda- sági elemző munka, egyáltalán a közgazdasági szemlélet, addig Heves megyében a termelőszövetkezeti főkönyvelőknek mindössze 28 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel.

Szigethy András

Érik a földieper

Kaldenecker József, fóliasátraiban már érik a földieper, pirosodik az őszibarack és virágzik, bogyósodik a szőlő

(MTI Fotó — Király Krisztina felvétele — KS)

Hegújul a felnémeti üzem

FafeldoB§|oaEäs, magas színvonalon

Jól járnak a bútorgyárak is

Most már kívülálló számára is érzékelhető, milyen nagyszabású vállalkozásba kezdett 1977-ben a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Az ötven éve alapított felnémeti hordógyár, a mostani fűrészüzem helyén 125 millió forintos beruházás fejeződik be az év végére. Eredménye: korszerű fafeldolgozó üzem, amelyhez hasonló mindössze tíz lesz az országban. Ezek látják el alapanyaggal a bútoripart és innen kaphatnak jó minőségű , terméket továbbfeldolgo- zásra más üzemek is.

Áz erdőgazdaság ezzel a beruházással gazdálkodásának! eredményeit gyarapítipari Vállalat, amely az öltözőket, fürdőt, irodát építi, a tanácsi építőké a vízvezeték . és a fűtésszerelés, a

Csőszerelőipari Vállalat a

kazánház gépein dolgozzik, a megyei EVIL pedig a kábeleket fekteti. Hát ezért látszik itt most a nagy felfordulás. A termelés sem állhat meg, ezért az egész munkát hálóterv-programban készítettük elő. Ez a hálóterv eddig meg is valósult, mégpedig úgy, hogy tavaly csaknem 10 millióval növeltük az üzemi eredményünket, az előző esztendőhöz képest és elnyertük az élüzem címet

Ki tudják-e mindezeket használni majd gazdaságosan? A választ Jahn Ferenc- töl, a gazdaság igazgatóhelyettesétől, a beruházást szervező, irányító csoport vezetőjétől kértük.

— Naponta 300 köbméter

fát dolgoz fel majd az üzem, elérjük, hogy a saját területünkön kitermelt összes fát ideszállítjuk. Kis mennyi, ségben hozunk majd fenyőt is. A gyöngyösi parkettagyárunk, amely egyre többet szállít nyugati exportra, túlnyomórészt szintén innen kapja majd az alapanyagot. A gazdaság éves termelése 235 ezer köbméter fa. A fűrészipari rönkfa 80—85 százalékát tudtuk eddig magunk feldolgozni, jövőre már az egészet Felnémetre hozzuk, s mindezeken felül lesz még arra kapacitás, hogy az erdőgazdálkodással foglalko. zó szövetkeztek termeléséből is átvegyünk. Itt egy modern feldolgozó központ lesz, minden együtt: célszerű, hogy a körzethez tarozó isz-ekkel társuljunk. Természetesen kölcsönös előnyök alapján, a haszon megosztásával. Ajánlatunkat már elküldtük a termelőszövetkezetek területi szövetségének és a környékbeliek közül néhány szövetkezettel is kapcsolatot kerestünk. Szerződéseink még nincsenek.

Említettük mór, hogy a bú. toripar figyelmére is méltó lehet ez az üzem, különösen az egri bútorgyárak számára hozhat hasznot az együttműködés. Az elsődleges faipar korszerűsítése megkésett, a bútoripar új gyárai, üzemei előbb felépültek, s arra

is.

A fafeldolgozás országosan

Pápista József gépészeti műszaki vezető, az NSZK-bóI érkezett szerelővel együtt ellenőrzi az automata rönkosztályozó berendezéseit

hatja. Minél magasabb színvonalon feldolgozott ugyanis a termék, annál nagyobb haszonnal adható el. A közeli bútorgyáraknak pedig igencsak megéri, hogy egy ilyen korszerű fűrészüzemből kaphatják a bútoralkatrészt.

Epekben a hetekben már az új gépek egy részének a próbaüzeme is elkezdődött, érzékelhető, hogy a korzserű_ ségi milyen fokára jutott el ez .a korábban valóban kicsiny üzem. Bár a telep látványa pillanatnyilag még mást mutat, hiszen nagy a felfordulás, több építő és szerelőipari cég dolgozik együtt egyszerre.

— A gépészeti munkákat üzemünk saját beruházásként végezte az építőmunka egyj részét is a gazdaság brigádjai kapták feladatul, s ez a .Jfővállalkozás” szerencsésnek bizonyult — tájékoztatott Ivacs Gábor üzemvezető. — Most itt dolgozik a Heves megyi Állami Építő„Hím! bírsz - és kicsit mindig többet...”

Egyszerű történet egy

ezüst érdemrendhez

r——------------------$ Kérdezem: tud-e kiabálni?

I Mielőtt válaszolna, tekinteI te csodálkozva kutat az enyémben ...

— Nem gondolnám — fogalmazza meg azután a már szemmel elmondott szavakat. — Ha tudtam volna is, elmúlt már tőlem az az idő, 56 éves vagyok, és nem hiszek a hangos szónak. Szépen is el lehet intézni szinte minden dolgot, meglehet, ha törvényes lehetőség nincsen egy-egy kérés teljesítéséhez, akkor bizony kell tudni nemet mondani. És meg is

érti, akinek mondják, ha

emberség van abban a nemben.

Komló község tanácselnöke, Szabó Miklós fogalmaz így, afféle kis, de nem elhanyagolható adalékként egy jeles kitüntetéshez, az ezüst fokozatú Munka Érdemrendhez ...

— Idevaló vagyok, itt

születtem. Áz apám három hold földes paraszt volt, hárman vagyunk testvérek, egy bátyám .van és egy nővérem. Szegénységgel, betegséggel nem illik dicsekedni, ha most mégis megemlítem ezeket, csak azért teszem, hogy érthető legyen, miért nem lettem apóm után magam is paraszt, mint

k

ahogy tették ezt sokan . 1 így, hogy kijártam a hatodikat, otthon segítettem, nyáron meg tizedért az aratókkal markot ' szedtem. (Minden tizedik kereszt volt a miénk, így hívták tizednek.) Később, hogy elértem a tizenhat évet, inasnak szegődtem Németi Sándor szabómesterhez. (Igen rendes ember volt, és nagy barátja támogatója a műkedvelő színjátszásnak, noha az is igaz, hogy akkoriban inkább csak a népszínművek mentek.) Mindenesetre, a szakma mellett bőven tanulhattunk tőle emberséget.

A háború, a fogság évei után, 1951-ben Szabó Miklós már „meglett” nős ember, Kömlőn megalapítják a szövetkezetét — (az fmsz-t), és elnöknek őt választják meg. Később üzemágvezetű

majd 1955-től a tanács titkára. Az ellenforradalom megpróbáltatásai után boltvezető, s egyben községi párttítkár, 1961-ig. Azóta — „mivel a tanács vezetése nem volt megoldott” — övé az elnöki tiszt, és jelenleg is tagja a községi pártvezetőségnek. (Magának a pártnak 45 óta. Így tulajdonosa a jubileumi emlékéremnek is, megmutatja: „nagyon szép, nagyon szeretem.’’) A Munka Érdemrend bronz fokozatára már évekkel ezelőtt érdemesnek bizonyult, és ez év áprilisától. az ezüst fokozatot is a magáénak tudhatja.

— Hogy mivel érdemeltem ... ? Talán, mert dolgoztam, végeztem a munkámat. Gondolok arra, hogy része lehet benne a törvényes rend megtartásának,

Nem sokáig kell már ezt a nehéz munkát végezni

(Fotó: Tóth Gizella)

meg a fejlődésnek, amit a községben eddig elértünk. Igap, ezek nem az én •érdemeim, hanem mindnyájunké. Sokrétű dolog egy község komplex fejlődése..;

Így igaz. De igaz az is, amit Miklós bácsi ki nem mondana, de régi harcostár- saii'és mai munkatársai jól tudnak: oroszlánrésze van az ‘(eredményekben, abban, hogy az utóbbi tervidőszakokban egy kicsit „terven felül” is tudott fejlődni Komló: iskolabővítés, kút, jár^a, portalanított utak, pe- dagpguslakások, öregek

napközije és megoldott gondok serege bizonyítékai a fejlődésnek.

— Igen, talán ezek... De mondom: közös munka, közös i eredmény, és ez nem anríyira dicsőség, mint inkább kötelesség — amit meg bír.itenni, tegye meg az ember.

Ez lenne tehát a története — a „képlete” — a Munka Érdemrendnek? Igen. Azaz: majdnem igen. Mert például Szabó Miklós — dehogy is vallaná be! — az „amit meg bír”-nál igyekezett egy kicsit — mikor hogy bírta — mindig többet tenni.

> ~ B. Kun Tibor

is jelentős központjává fejlődő fűrészüzemben a tervek szerint jövőre már megduplázódik a termelési érték, s körülbelül 60 százalékkal több fa kerül az új gépekre. E két adat is mutatja, hogy a feldolgozás szintje, minősége még jobban megváltozik, mint a teljesítmény. Jobb lesz a fa hasznosítása is; bevonhatnak a feldolgozásba olyan „rövid anyagokat” amiket eddig alacsony áron tudtak csak i értékesíteni, a „fagyártmány” alapanyagter. melés pedig ugrásszerűen megnő majd. Tavaly még 39 ezer köbméter volt a feldolgozott mennyiség, az idén az új gépek fokozatos bekapcsolódásával már 50 ezer köbméter a terv, jövőre pedig 65 ezer köbméter fa feldolgozását tervezik.

A bútoripar számára magas fokon előkészített alapanyagok minőségét csak modern berendezésekkel lehet garantálni. Ebben az uj üzemben osztrák szárító- berendezés dolgozik, az országban elsőként itt szerelték össze automata rönkosztályozó, NSZK importgép a három nagy teljesítményű keretfűrész, gyorsak, korszerűek az anyagmozgató gépek.

kényszerültek, hogy saját maguknak műhelyeket . alakítsanak ki az alapanyagok előkészítésére. Ettől függetlenül bizonyára szívesen vásárolják meg az állandóan jó minőségű bútoralkatrésznek előkészített fát a fűrészüzemből. Ez a „háttér” mindeddig hiányzott, nem kis gondokat okozva a bútoriparnak.

Sikeresnek ígérkezik ez a beruházás, és nagy a gazdasági jelentősége is. A megyében 31 fafeldolgozó kisüzem működik pillanatnyilag a termelőszövetkezetekben; ez a szétaprózottság igencsak fékezi a korszerűsítés ütemét, a feldolgzás alacsony szintje miatt pedig óhatatlanul pazarlóan bánunk egyre értékesebb nemzeti kincsünkkel. Felnémet körzetében az új üzem meghozhatja a megoldást, a valóban hatékony gazdálkodást a fafeldolgozásban is.

Hekeli Sándor

!

1979. május 13., vásárosa