Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-09 / 106. szám
„A gyermekek biztonságáért" Hangszóró mellett A kiállítási autóbusz A nemzetközi gyermekév alk almából a Budapesti Közlekedési Vállalat a város tizenhét pontján mutatja be május 3—31-ig balesetvédelmi vándorkiállítását, „A gyermekek biztonságáért” címmel. III. hevesi zenei hetek Heves mutatja magát A harmadízben megrendezett zenei hetek egyik jelentős produkciójára került sor szombaton este a járási Mű. velődési Központ nagytermében: az Egri Szimfonikusok közreműködésével adtak hangversenyt a hevesi művésztanárok. Erkel Hunyadi-operájának nyitányát játszotta az Egri Szimfonikus Zenekar Farkas István vezénylése mellett a műsor nyitószámaként. Vivaldi Kettősversenyét Szabó Tivadarné és Keosmár László adta elő. Kovács Ilona Gara Mária áriáját' énekelte Erkel Hunyadijából, majd Puccini két rokonszenves operahősének áriáját szólaltatta meg. Mozart D-dúr koncert-rondóját dr. Kádár Imréné játszotta. A szólistákat az Egri Szimfonikus Zenekar tagjaiból alakult kamaraegyüttes kísérte. A műsor befejező számaként Liszt Ferencnek A munka himnusza című müve hangzott el, amelyet a zenekar közreműködésével, a Járási Pedagógus Kórus szólaltatott meg. A művet Ferenci Sándor vezényelte. Szándékosan foglalkoztunk csak az, említés erejéig a felsorolt műsorszámokkal. A zenei hetekről már szó esett a lap hasábjain. S ha most nagvobb hangsúlyt szeretnénk adni a hangverseny kapcsán is a hevesi művésztanárok áldozatos munkássá, gának, közönséget teremtő, szervező, megtartó erőfeszítéseinek, az nem a véletlen műve. Május végéig Egri tőiskolások a kutetóáliomáson Jelentős gyakorlati segítséget nyújt a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet egri állomása ebben *a félévben a Ho Si Minh Tanárkép, ző Főiskola technika szakos hallgatóinak. A fiatal tanár- jelöltek egy csoportja ugyanis február óta minden pénteken rendszeresen az álló- máson végzi gyakorlatát. Az elmúlt hetekben folyamatosan megismerkedtek a korszerűen felszerelt laboratóriumokkal, ahol tanulmányozták és közreműködtek a talajvizsgálatokban, ugyanakkor megismerkedtek a szőlőlevél-elemzés mód- -szereivel is. A hallgatók május végéig járnak még a kutatóállomásra, ahol betekintést kapnak a történelmi borvidéken folytatott kutatásokba, a szőlőnemesítésekbe és tájékozódnak a borbírálat módszereiről is. KI Mpnuimn i ftCfUljJ iltf 1979. május 9„ szerda A község, Heves gyors lépésekkel halad a várossá fej. lődés szintje felé. Aki korábban és gyakrabban látogatta ezt a járási székhelyet, tudja, hogy alig egy-másfél évtizede mozdult meg igazán az idő a község felett. A külsőben is, a belsőben is. Ma már városias jellegű központ fogadja az ide érkezőt, többszintes házakkal. A külszín megett nehezen, vagy legalábbis nehézkesen mozdul meg a tudat, az az igény, amely a szellemiekben hoz pezsgést. Nem arra gondolunk most, hogy az erre rendelt szerveknek nincsenek igényeik, nem lenne megfelelő szorgalmuk, készségük „a föld megmozdítá- sára”, sokkal inkább arra, hogy ez a tízezer lélekszám feletti község lelkében tömö- rödnék magasabb szintre. Ehhez nagyon sok apró és látványos munka kell. Az kell, hogy a Jó szó, a jó muzsika a fülbe másszék, a szívig és az értelemig. Ki kell alakulnia a közösségből a közönségnek, amely tettekben visszhangozza önmagát, a lélekből fakadó munkában és a szellem által vezérelt közösségi tudatban érlelje ki önmagát — magasabb szintre. Szabó Tivadarné, Kecsmár László, dr. Kádár Imréné, Ferencz Sándor és a többi művésztanár — a hazalátogató művészekkel és az ide eljutó művészekkel együtt — áldozatos és kitartó munkával kovácsolják össze ezt a közönséget hatóerővé. Mert nem mindegy, hogy kinek zenélnek I Mert a közönség . visszahat a művészekre is és a forró siker csak érzelmek és érdeklődés által fűtött hallgatóság közreműködésével jöhet csak létre. Ezt a légkört, ezt az atmoszférát igyekszenek megteremteni ezek a minden dicséretre érdemes művésztanárok. Még nincsenek az út végén. (farkas) Majakovszkij „Parancs a művészek hadseregéhez” című verse volt az utolsó állomása annak az útnak, amit Hegedűs Gé- z a beszélgető partnerei megtettek kétezer évet kalandozva a költészet világában. Századunk költői közül Baudlaire, Apollinaire és Majakovszkij jelentette az újat, merészet, de csak .Majakovszkij tudott azonosulni a forradalommal. Drámája nem a forradalom és a költészet kettősségéből származik, nem is a körülötte fellobbanó és burjánzó vitákból, hanem a tehetetlenségből, a „nem elég” tudatból. Lángolt és állandó harcra ösztönzött. Életrajzírói elmondják, hogy verseit harsányan, szinte kiabálva adta elő. Egy kávéház sarkában vagy moszkvai szobájában is úgy szavalt, mintha egy téren összegyűlt tömeghez szólt volna, „harci kürtöket harsogtatok: „Piszmognak a vének brigádjai, / piszmog az egész ármádia, / Elvtársaim, a barikádokra ki, / a szív és lélek barikádjaira... / Majd később: „Mit ér ma műhelyben gürcölni, / korom csíkozza be a pofád, / S a szünetekben lehervadt arccal szemlélődni, / hogy csillog másokon a selyem és a brokát... / A beszélgetés eloszlatott néhány Majakovszkij körül kialakult hiedelmet. Nem vetette meg a múltat, többször hivatkozott Puskinra, Ler- montovra, ismerte Petőfi politikai költészetét. Jellegzetes formája, a lépcsőzetes vers nem a szabadvers új megjelenése, hanem a versmondás kottája. A futurizmus nála valóban a jövőt jelentette, a forradalom által teremtett lehetőségek és utak követését. A ritkán hallott vers bemutatása és elemzése alkalmas volt annak a különbségnek igazolására is, ami a korabeli költők és Majakovszkij között szinte kezdettől fogva fennállt. „Paszternák verseiből mindent megtudunk Paszternákról, de semmit a világról. Majakovszkij költészetéből mindent megtudunk a világról, de szinte semmit Majakovszkijról”. Hogy értették-e hallgatói, olvasói ezt a költői magatartást? Lenin nagyra értékelte költészetét. Nagyjából az volt a helyzet körülötte, mint nálunk Ady és Bartók művészetével. Voltak rajongói és ellenségei, szerették, idézték, visszatértek soraira és elvetették megoldásait. (Erenburg emlékezéseinek néhány mondata jut eszembe, ami arról szólt, hogy szobra áll Moszkva egyik terén, de Majakovszkij nem áll, hanem lépdel házakon, tereken át, lépdel új városnegyedekben, Európában. Költészete múltat idéz, de új és új gondolatokat ébreszt.) Az irodalmi alkotások elemzésének ez a Hegedűs Géza által megvalósított formája közel hozza napjainkhoz letűnt korok költészetét, ezért is tekint a hallgató várakozással a következő sorozat elé, amelyben beszélgető partnereivel 2000 év novellairodalmát tekinti át. A Szocialista Brigádok Akadémiájának változatos tematikája kifejezi azt a törekvést és igényt, amelyben a modern ember együtt szeretné látni élete és világa alkotó elemeit, a verset, novellát, a kibernetikát, világűrkutatást s a közelmúlt történelmi erőit. ★ Az Ifjúsági Színpad új darabja Schwaj- da György rádiójátéka „Rögtön jövök, csak rendet csinálok Trójában” a világ- történelem mélységeibe kísérte a hallgatót. Trója tíz évig tartó ostroma, a Heléna kezéért versengő királyok, hadvezérek a tragédiák ellenére is inkább epikus feldolgozásokra késztette a költőket és írókat. A rádiójátékban is ez az epikus vonal érvényesül, annak ellenére, hogy a háború történetéből kiemelt események belső felszültségeik miatt szinte kínálkoztak drámai feldolgozásra. Pl. Palame- dész, a görög hadsereg legeszesebb vezére, a kocka, mérleg, a betű feltalálója nem azért vált az első koncepciós per áldozatává, mert ellene volt az ostrom folytatásának. hanem azért, mert korábban a hadbavo- nulóstól húzódozó, kényelemszerető Odysseus színlelt őrültségét leleplezte. Árulása bizonyítéka, az öt tallér (Pallas Athene rejtette el sátrában). A Priamostól hozott levél (Odysseus írta) alkalmas bűnössége igazolására. A cselvetések, rágalmak, csapdák kiagyalója Pallas Athene, aki egy őszinte pillanatában el is mondja az istenek erejének titkát! „Minden isten választ magának egy embert példaképül. Kísérik ezt a kiválasztottat mindenhová, lesik minden lépését, eltanulják tőle mesterségét, a galádsá- gát, az okosságát, mert az isten csak az embertől lehet tökéletes, hiszen az ember minden választása az élet vagy halál választása és ezért több, nagyszerűbb, mint a miénk.” A történet egysíkúvá és unalmassá vált volna, ha a sereghez bevonuló kiskatona nem világosítja fel a ma-j radi Odysseust a bűn természetéről és a háború értel-J mérői, nem tűnt idegennek, mert a játék rendezője — Siklós Olga — jó érzékkel kapcsolta össze a múltat és' jelent. A kamioJ nos mondja a történelem mélységeiből visszatérő Palinak: „Ha a vámosok megtalálják azt a húsz irhabundát, tízre azt mondod, hogy a tied”. Ilyen ártalmatlan szálakkal kapcsolódik össze a jelen és vérzivataros múlt^ és az ifjú hallgató megnyugodhat az emberiség fejlődésében, azzal, hogy ma már senki sem hisz a galádságok diadalában, s csak ámul elődei gonoszságán és az iste-' nek dörzsöltségén. Ebergényi Tibor Dancza János: fiz If/IO-es vörös füzérlileg (Részletek a szerző azonos című visszaemlékezéséből) megbeszélje. Csak még azt nem tudtam, hogy kik azok a gazemberek, akik ellen a rajvonalban levőknek meg a csendőröknek harcolniuk kell. Ekkor hallottam, először a Tormási nevet, de hogy kicsoda ez a Tormási, azt nem tudtam. A tervezge- tésből azután az is kiderült! Zászlóalj-parancsnok, akit az egri ellenforradalom leA súgdolózás és nevetgélés mint a méreg marta a füleimet. Valamennyien éreztük, hogy valami nincs rendjén, de hogy milyen kutyaszorítóba kerültünk, elvtársaim még nem tudták. Én meg vártam az alkalmas időpontot, hogy értesüléseimet a megfelelő emberrel közöljem. Nem is sejtettem, hogy egy jó félóra múlva sokkal többet tudok mondani. Ágyúink a Sötétkapunál álltak meg az úttesten, minket a várlaktanyába, az emeletre szállásoltak be. Az udvaron sok csendőr volt, nőkkel, gyerekekkel, és érdeklődve nézték bevonulásunkat. Parancsnokunk tisztek kíséretében a kálváriadombra ment. Valami belső ösztön arra biztatott, hogy menjek utánuk. Ma is áll az a kis bástyafaldarab, aminek a fedezete alatt sikerült a közelükbe jutnom. Nemcsak attól kellett tartanom, ’ hogy ők észrevesznek, de a laktanya bejárata előtti térről is kitűnően ide lehetett látni. Ügy kellett hát manővereznem, hogy azt a látszatot keltsem, mintha egy céltalanul nézelődő volnék, aki nem is tudja, hogy a kálváriadombon fontos megbeszélést tartanak. Már hallottam a hangjukat, de nem értettem meg mindent és nem is láttam őket. Ügy tettem, mintha a fáktól nem látnék jól és feljebb csúsztam. És ekkor láttam: ki ülve, ki hasalva, a földre terített Az V/10-es vörös tüzérüteg egyik ágyúja, a Rozi térképet tanulmányozzák a tisztek. Egyikük távcsővel Andornaktálya felé kémlelt és úgy magyarázta, hogy mit lát. Szerencsére a többiek is úgy helyezkedtek el, hogy arccal ebbe az irányba fordulva ültek-hasaltak. Szó volt valami rajvonalról, de csak később értettem meg, miféle rajvonal húzódhat a várostól délre, amikor a csehek északról jönnek. A beszélgetésből azután a' következőket sikerült megértenem: Szita alezredes a vezérkarával az állomáson van. A csendőrök parancsnoka éppen lent van nála, hogy emberei harcba vetését verésére küldtek ki. Persze, szóba került a mi ütegünk is. A Szépasszony-völgyet jelölték ki ütegállásunknak. Arról is szó esett, hogy nekünk mit mondjanak? Ezt a hórihorgas tiszt magára vállalta. Mindjárt meg is mondta, hogy mit fog mondani: egy rondán csapat átkelt a Tiszán és most rabolva, gyilkolva jön a város felé. Az volt a szerencsém, hogy háttal ültem nekik és északi irányba nézelődtem. Nem a szememre, hanem a füleimre volt ott szükség. Egy fiatal tiszt jött felém és a tér széléhez érve észrevett. Dühösen vont kérdőre, hogy mit keresek ott? Én meg ártatlan ábrázattal mondtam, hogy semmit. - Csak nézelődtem. — Takarodjon innen — mondta a tiszt. Én meg nagyon szívesen takarodtam, mert már úgyis nagyon me- hetnékem volt. AZ ÁRULÖK MEGLECKÉZTETÉSE Nyomban megkerestem Kocán elvtársat, az egyik lövegvezetőt, és elmondtam neki értesüléseimet. Civilben kőműves, régi szervezett munkás. Kemény, hörcsögtermészetű, alacsony ember, aki nem volt rest a vezényszó után egyet-mást megereszteni, ha nem ment katonásan a végrehajtás. Stuccolt bajúsza alatt csak nyílt szét a szája, ahogy elsoroltam a hallottakat. A végén megeresztett egy cifra káromkodást. Intett, hogy ne szóljak, majd ő megbeszéli á tennivalókat, összehívta a többi lövegvezetőt és sebtében megbeszélte velük a tennivalókat. Abban állapodtunk meg, hogy megleekéz- tetjük az árulókat. Kétféle tervet is megbeszéltünk. Az egyik az volt, hogy amikor indulást vezényelnek, otthagyjuk az ágyúkat, a másik meg az volt, hogy szétszéledünk, és akkor nem mennek semmire. A végén a nagy izgalomban már azt sem tudtuk, hogy mihez tartsuk magunkat, de az bizonyos volt, hogy az elvtársaink ellen nem harcolunk. Ilyen kavarodás közben hívott harsogó kürtszóval a kürtösünk sorakozóra. A hórihorgas tiszt állt elénk és elmondta, hogy egy román csapat átkelt a Tiszán és most rabolva, gyilkolva közeledik a városhoz. Nekünk szent kötelességünk, hogy harcba szálljunk ellenük. Olyan lelkesítő beszédet vágott ki, hogy a csendőrök fegyvereiket rázva éljeneztek. Annál meghökkéntőbb volt a tüzérek néma hallgatása. A tisztek szinte megdöbbenve néztek össze. Aztán Svarc, a parancsnokunk összeszedte magát, és vezényszavára indultunk az udvarról kifelé, az - ágyúinkhoz. Málháskocsijaink már indulni kezdtek. Nagy zűrzavar tisztultával azután áttekinthetőbbé . vált a helyzet. Kocán arcán láttam, hogy nevetni is, meg káromkodni is volna kedve. Volt olyan ágyú, amelyiktől az irányzó és még két másik tüzér hiányzott, de a három hajtó közül is csak egy ült nyeregbe, amikor a „lóra!” vezényszó elhangzott. Elképzelhető, hogy az eddig magabiztosan nevetgélő tisztek mennyire letörtek Az aceldarab, amivel elvtársainkra le akartak sújtani, kihullt a kezükből, és őkét vagta fejbe. Dermedt tehetetlenséggel nézték az üteget aminek a legénysége szinte a szemük láttára széledt csendőrök, akik ki- tódultak a laktanya elé nézni, hogyan indul a vörös tüzérség a „románok” ellen szintén észrevették, hogy itt valami nagy baj van. Láttuk, hogy néhány civil odamegy a parancsnokunk elé es katonásan jelentkezik mint ludovikas és felajánlja, hogy beáll az ütegbe segíteni. A paiancsnokunk kedvetlenül bosszús arccal legyintett. A történtek teljesen tanácsta- lanná tették. Érezte, ho»y ami történt, az nagyon komoly dolog és nyomban megértette, hogy most már az üteg egyetlen emberére sem számíthat. Az alatt az idő alatt, amíg együtt vol- tunk úgy nagyjából megismerhette az üteg harcosainak a felfogását, és tisztá- ban volt vele, hogy azok, akik ott maradtak. nem azért tették, mintha bárhová követnék. (Folytatjuk) Az érdekelt-k a kiállításon (MTI jotó — KS)
