Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-09 / 106. szám

értekezünk A különböző célú és tar­talmú tanácskozások, érte­kezletek nagy gyakorisággal alkalmazott munkaformái a vezetésnek. Mint az irányító munka egyik módszerét a feladatok végrehajtásának jobb előkészítését, gyakran a demokratizmus fejlődésével szokták összefüggésbe hozni. Kétségtelen, hogy egy jól megszervezett, céltudatosan megtartott tanácskozásnak van ilyen szerepe. Nem le­het a munkastílus valamifé­le „vadhajtásának” tartani például az olyan értekezlete­ket, amelyek a dolgozókat, az aktívákat tájékoztatják valamilyen időszerű kérdés­ről. Ugyancsak fontos és közéletünk demokratizmusá­ból fakad, hogy párt-, álla­mi, társadalmi és gazdasági irányító szerveink illetve azok vezetői itt kapnak le­hetőséget, hogy beszámolja­nak végzett munkájukról. Nem véletlen, hogy az ilyen típusú értekezletek megtartását fontos dokumen­tumok is előírják. (Megjegy­zendő, hogy valamely szer­vezet tagságának vagy éppen a munkáskollektíváknak vannak olyan jogaik, ame­lyeket majdhogynem kizáró­lag a közös tanácskozások fórumán tudnak érvényesí­teni.) Amikor tehát szót emelünk az e téren tapasz­talt fonákságokról, akkor nem a párt-, társadalmi szer­vek tagságának, a dolgozók kollektívájának írott jogait akarjuk megnyirbálni, hanem a formaságok, a rutinszerűség’ a felesleges túlszervezettség ellen szólni. Vajon mitől és mikor jó egy értekezlet? A legfontosabb, hogy a cél pontosan legyen megha­tározva. Hasznosságát az is jelzi, ha akkor hívjuk össze, amikor a téma időszerű és nem akkor, amikor azt más csatornákból már mindenki ismeri. Fontos körülmény lehet a mondanivaló világos, a jelenlevőknek szóló kifej­tése, mely természetesen ott kezdődik, hogy egy meghatá­rozott célú tanácskozáson csak az érdekeltek vegyenek részt és ne töltsük ki a soro­kat második, harmadik he­lyettesekkel. Minden bizonnyal sokan voltunk már jelen olyan ta­nácskozásokon is, ahol az előadó rossz időbeosztásával, jól ismert általánosságok hangoztatásával tulajdonkép­pen visszaélt a hallgatóság türelmével. De olyan érteke­zés sem ritka, amelyet ép- pencsak azért tartanak meg, mert „elő van írva”, vagy az olyan, amelyen korlátozták a dolgozók véleménynyilvání­tását. Vagy ellenkezőleg: az értekezlet — munkájának rossz irányítása miatt — a végnélküli viták fórumává vált. Az értelmetlen, cél nél­küli és hasznot nem hozó értekezlet a vezető és irá­nyító munka gyengeségének egyik tünete. Az értekezletek számának év eleji megsza­porodása önmagában még nem marasztalható el. De az már igen, hogy a külön­böző szervek egymást köve­tő tanácskozásain ugyanaz is. métlődik. Vagyis hogy egy­azon kérdésről a társadalmi szerv rendezvényein is ugyanazt halljuk vissza, ami és ahogy az pártfórumokon elhangzott. Ennek rendsze­rint az a következménye, hogy a tanácskozás jelleg­nélkülivé válik; és csupán a tájékoztatás igényét elégíti ki még akkor is, ha eredeti­leg konkrét tennivalókat akartunk ott kialakítani. Nemritkán ez vált ki a hallgatóságban érdektelensé­get, unalmat, bosszankodást, mert az egyébként is drága időt, amit vagy a munka­időből vagy a magánidőből szakítanak el, feleslegesen el­fecsérelik. Nyilvánvalóan a vezetőd munka hiányossága az is, hogy időnként nem jól vá­lasztjuk ki a tanácskozás résztvevőit. Ennek következ­tében a különböző fórumo­kon nemcsak a témák is­métlődnek kellő változtatás nélkül, hanem a hallgatóság is. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy ez egy­részt nem segíti a konkrét kollektívák felkészítését-tá- jékoztatását, másrészt, idő­pazarlás, figyelmetlenség és csak arra való, hogy magun­kat megnyugtassuk: „meg­tettük, amit kellett”. Meggon­dolásra intő következmé­nyeket eredményez az egyes tanácskozások hozzászólásai­nak „túlbiztosítása” is. Arról van szó, hogy helyenként a vezetés — nem bízva a hall­gatóság hozzáértésében, ak­tivitásában — külön felké­szít néhány hozzászólót. Jo­gosan merül fel ilyenkor a kérdés, hogy ez vajon azért történik-e, hogy .azt halljuk vissza, amit szeretnénk, vagy éppenségge eleve nem bí­zunk abban, hogy érdeklő­dést, aktivitást kelthetünk. Többször előfordul, hogy a napirenden levő témával összefüggésben számtalan hasznos észrevétel, javaslat hangzik el, amelyeket azon­ban „elfúj a szél”. Ennek pedig az a következménye, hogy az aktivitás csökken; „minek szóljak, minek te­gyek észrevételt, vagy ja­vaslatot, úgysem történik semmi” hangulat uralkodik el. A vezetés fontos köteles­sége közé tartozik, hogy ha már összehívott egy tanács­kozást, vegye azt komolyan, történjék meg az ott el­hangzott megjegyzések, ja­vaslatok, észrevételek haszno­sítása. Az pedig csak tovább növeli az aktivitást, hogy ha a tett intézkedésekről a leg­közelebbi alkalommal be is számol. Az utóbbi időben többször halljuk, hogy túl sok az ér­tekezlet. Azt is hozzá teszik, hogy ebben addig nem tud­nak változtatni, míg a köz­ponti szervek nem intézked­nek. Az észrevétel első ré­szében sok igazság van, má­sodik részével azonban már vitatkoznunk kell. Mert ha azt nézzük, hogy az értekez­letek jelentős részét nem „felülről” írják elő, hanem mi magunk szervezzük ma­gunknak, akkor a feleslege­sek megszüntetése is csak úgy lehetséges, ha saját mun" kánkat vesszük kritika alá. Végeredményben tehát: az értekezletekből is csak any- nyit, amennyi céljaink jobb megértéséhez, a konkrét fel­adatok kialakításához, a jo­gok érvényesítéséhez, a köz­élet demokratizmusának megtartásához elengedhetet­lenül szükséges! Dr. Latos István Kikötői daruk exporl ra A Magyar Hajó- és Daru- gyár daru gyáregysége az idén harmincnyolc kikötői porláldarut és konténerátra­kó darut készít. A világvi­szonylatban is igen nagy az érdeklődés a »magyar daruk iránt, mintegy kétezerötszáz különféle típusú itt gyártott daru dolgozik már világ­szerte. A régi vevők mellett az idén Ghana is vásárol a Magyar Hajó- és Darugyár­tól. Az oda készülő portál­daruk a nedves trópusi idő­járásnak megfelelően spe­ciális kivitelben készülnek. A képen: Szovjetunió cs Ju­goszlávia részére szerelik a darukat. (MTI fotó — Haúas János felvétele — KS) Több vállalatnál még jele sincs... A Finomszerelvénygyárban a számítóközpont fogadásán dolgoznak A vállalatoknál a korszerű adatfeldolgozás a megalapo­zott vezetői döntésekhez mindinkább nélkülözhetet­len. Ezt a következtetést vonhatták le a Heves me­gyei tanács és a megyei pártbi­zottság által kezdeményezett széles körű felmérés után is. Még a múlt évben olyan döntés született, hogy Eger­ben, sorrendben a 15. me­gyeszékhelyen, 1982—83-ra megyei számítóközpont léte­sül. Heterogén helyzetkép Jóllehet még messze van a kitűzött határidő, de ah­hoz, hogy ekkorra hatékony formában működjön is a centralizált egri központ és számítógépes adatfeldolgo­Takarmányról—betakarítás előtt Csak megfelelő, jő gépekkel lehet Szajlai és derecskéi tapasztalatok Hosszú évek után mind több mezőgazdasági üzemben kezdenek rájönni, hogy a hús- és tejtermelés növelése, egyáltalán az állattenyész­tés jövedelmezősége, nem feltétlenül az állatállomány létszámán, és a tartási viszo. nyok korszerűsítésén múlik. Meghatározó a takarmány minősége, amit naponta az állatok elé tesznek. Ez a felismerés különösen időszerű volt az északi hegy­vidéki gazdaságokban, ahol a növénytermesztés csak kín­keserves munkával hozhat némi nyereséget, így mind­inkább rászorulnak az éssze­rű állattartás jövedelmére. Pedig még a közelmúltban is tartotta magát az az álta­lános nézet, hogy például szarvasmarhát, sertést te­nyészteni nem lehet ma gaz­daságosan. Ezért is kerestük fel két olyan gazdaság — Szajla és Mátraderecske — vezetőjét, akik a számukra kifizetődő ágazat takarmány, ellátásáról beszéltek most. a lucernabetakarítás küszöbén. — Ezerhétszáz szarvas- marha takarmányozásáról kell egész évben gondoskod­nunk, am; érthetően nem kis gond — mondja Prokai Ti­vadar főagronómus Szajlán. — Általában egy-egy eszten­dőben közülük 4—500-at hí­zóbikaként adunk át az Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalatnak, s éppen ezért vi­szonylag nagy a takarmány- felhasználásunk. Hisz csak lucernát. 140 hektárról, siló­kukoricát pedig 220 hektár­ról kell betakarítanunk. Sajnos nem járt valami jó idő ezekre a növényekre: a téli száraz hidegek, a tava­szi fagyok, a most már ki­csit sok eső lelassította mind a lucerna, mindpedig a csak. nem 700 hektár füves here növekedését. Ugyanakkor szeretnénk már a silókuko­ricánkat is földbe tudni. Különösen nagy figyelmet fordítunk a takarmány mi­nőségére, hisz több gondos­sággal, törődéssel végül is olcsóbban termelhetjük meg a szükséges nyereséget. Áz eddigi gyakorlatnak megfe­lelően ezért rendszeresen küldjük vizsgálatra a beta­karított takarmányt, s az eredmények alapján hatá­rozzuk meg a további mű­trágyázást, egyéb művelési feladatokat. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a jó minőség titka a gyors betakarításban rejlik, amihez elsősorban jó gépek, s megfelelő tárolási körűimé, nyék kellenek. Ma már ott tartunk,, hogy négy fedett tárolónk van, ahol 4—5 ezer mázsa széna tartós megóvá­sa biztosított. Szajlán egyébként a legol­csóbb, s leggazdaságosabb ta. karmányozási módszerről, a legeltetésről sem feledkez­nék el. (Sajnos az ellenkező­jére is találni jó néhány példát a megyében, pedig a legtöbb gazdaságnak meg­volnának ehhez az adottsá­gai). Mintegy másfél ezer állat, indul ilyenkor, május közepén a különböző nyári szállásokra, legelőkre, ahon­nan már csak intenzív hiz­lalásra vagy pedig fejősre fogható állatok kerülnek ok­tóber előtt az istállókba. Legelőik jobb hasznosítása érdekében a szajlaiak meg­állapodtak a hatvani Lenin Termelőszövetkezettel, hogy évente mintegy 230 növen­déküszőt vesznek át, amelyek tulajdonképpen teljes kifej­lődésükig ezeken a legelőkön maradnak. Sok szó esett mostanában a mezőgazdasági mellékter­mékek hasznosításáról. Nos, itt még a kukoricaszárat is betakarítják, s melasszal ke­verve adják az állatoknak. Hasonlóképpen a gyöngyös­patai termelőszövetkezet is keresi az olcsó, hatékony ta­karmányozás útjait, csak itt a hatvani cukorgyár nyers répaszeletét használják fel az őszi, téli időszakban. Őket is szorítják a szűkös adott­ságok, hisz viszonylag kis területükkel, s a gazdaság­ban ellátott hétszáz szarvas- marhával a legnagyobb ál­latsűrűséget érték el a me­gyében. A derecskeiek takarmány­termő területei ugyancsak megérezték a zord telet és a szeszélyes tavaszt, hisz még jó néhány napot kell vár­niuk az első kaszálással á több mint félezer hektáron. Ezeken . a részeken az első kaszálást követően fogják majd az állatokkal legeltet­ni, hisz mintegy 320 vagon téli takarmányról is gondos­kodniuk kell. A megfelelő hozamok érdekében így az­után ötévenként mindenütt viszonylag nagy mennyisé­gű szerves trágyát kapnak a legelők, kaszálók, s mind­emellett évente több mint két mázsa műtrágya ható­anyag is kerül a földbe. Te­tézi még a derecskeiek gond­jait. hogy a vidék mészben szegény talajait nehezen tű­ri a lucerna, vöröshere, így viszonylag nagy mennyiség, ben termelnek takarmány­búzát például. Természetesen a szövetkezet is felhasználja a kompolti takarmányvizsgá­latok eredményeit, amelyek csakúgy mint Szajlán, itt is a megfelelő művelés és a gyors betakarítás szükséges­ségét hangsúlyozzák. — Ügy érezzük, rendelke­zünk az ehhez szükséges jól felszerelt gépparkkal, mivel a betaikarítósorok teljesít­ménye meghaladja az 1000 —1300 mázsa siló, vagy szenázs készítését naponta. Ennek eredményét most már tapasztalhatjuk is, mivel a húshasznú marhára szakoso­dott állattenyésztésünk 90 százalékban exportra dolgo­zott már tavaly is. Igaz, eb­ben közrejátszott az is, hogy most már kezd jelentkezni a 75-ben kezdett limousin ke­resztezések eredménye is. Ezek az állatok jobban bírják a legeltetést, a hűvö­sebb időjárást, s lényegesen gyorsabban, alig másfél év alatt valamennyien elérik az 5 és fél mázsás átlagsúlyt. Jelentősen csökkentek ily módon az állattenyésztés költségei, s várhatóan a múlt évihez hasonlóan most is eléri majd az ágazat a fél­milliós nyereséget — mond­ta el Forgó János, a derecs­kéd gazdaság elnöke.- Cziráki Péter zási igényeket ki. tudja elé­gíteni, a munkahelyeken er­re megfelelően fel kell ké­szülni. Hol tart most ez a felké­szülés? A kép nagyon vál­tozó. .A vállalatok jelentő­sebb számítóképbázis hiá­nyában kénytelenek me­gyénkén kivül kilincselni, a számításokat bérmunkába kiadni. A számítógépek alkalma­zásának tarkaságában közre­játszik az is, hogy az üze­mek jelentős része, mint a VILATI, a Csepel Autógyár egri gyára, vagy éppen a Volán számítástechnikai rendszere az anyavállalatnál, vagy a trösztnél működik. Nagy csoportjuk van pát­riánkban azoknak a kis- és középvállalatoknak is, ahol a megyei népi ellenőrzési bizottság elemző jelentése szerint áz ügyvitelszervezés, gépesítés, számítógépes adat­feldolgozás igényének jelei sem találhatók meg. A kialakult helyzet sajnos arra utal, hogy a mostani körülmények között nem -le­hetséges a megyei gépesített- ségi színvonal gyors fellen­dítése. Rendet kell teremteni a számítógépek között! Az ország különböző városaiban egymástól teljesen függetle­nül, párhuzamosan megter­vezett és működtetett adat- feldolgozások helyett köz­pontosított, megyei igényeket kielégítő számítóközpont üzembe állításáé a jövő. Ahhoz, hogy a gépesített-, ségi színvonal jelentősen nö­vekedhessen, néhány év múlva megyénkben már már most kellően összehan­golt, szervező-fejlesztő' tevé­kenységet igényel az érin­tett vállalatoknál. Adatbank a Bervában Az egri Finomszerelvény- gyárnak már van számító­gépe, amely az elmúlt évek során kicsinek is bizonyult. A számítógépes termelésirá­nyításra átállni több eves szervező munkát jelentett a vállalatnál. Tóth Ferenc üzemszervezé­si osztályvezető, a követke­ző három év tervét ismer­tetve arról • tájékoztatott, hogy a vállalat szervezési tanácsa már a múlt év de­cemberében elfogadta a kö­zéptávú számítástechnikai programot. • — Magyarországon az egyik legeredményesebben működő Plancontrol számí­tógépes vállalatirányítási rendszer továbbfejlesztett változatát akarjuk a Finom- szerelvénygyár sajátosságai­nak figyelembevételével al­kalmazni. Ez a rendszer több miilí- 6s mjormáeros adatbázisra «a feltételeket és a lehetőségeket _ komplexen elemző" ~ döntéselőkészítést szolgálja. A huszonhat al­rendszer integráltsága mel­lett teljesen önállóan is mű­ködtethető, így az egyes fő­osztályok, gyáregységek egy­mástól függetlenül is végez­hetnek feldolgozásokat, ter­vezéseket. A létesítendő adatbank be­vezetését apró részletekig beütemezték, s a szakterüle­tek teljes információs rend­szerét vállalati zsűrire bo­csátották. Éppen a napokban történt meg a gyártási mű­veletterv alrendszerének bí­rálata. Információ gombnyomásra A számítógép kézzelfogha­tó haszna már eddig is jelentkezett a Finomszerel­vénygyárban. 1973 óta üze­mel a kis számítógép, ered­ményeit az iparági értékelés több éve az elsők közé so­rolja. Tapasztalták a Bervában is, hogy a kezdeti nehézsé­gek után ma már sokat se­gít a számítógép. A kom­puter hosszadalmas és fá­radtságos munkát megtaka­rítva mindössze két óra alatt végzi el a termelési tervek, programok üzemen- kénti normaóra és produktív létszámszükségletét. A hét­jegyű logaritmussal hagyo­mányosan nyolc óra mérnöki munkát igénylő körkésszámí- tást mindössze 36 másod­perc alatt végzi el. A számítógépes központ fo­gadására történő felkészülés első szakasza után 1983-ban, a Finomszerelvénygyárban a lyukszalagos adatrögzítés he­lyett már a VIDEO-termi- nálos adatvégállomások kö­vetkeznek. Ez a technikai színvonal már alkalmas lesz a megyei központi számí­tógéppel történő távadatfel­dolgozásra is. — Felkészülve az elkö­vetkező évek növekvő köve­telményeire, a Finomszerel­vénygyárban a magasabb szintű irányítás, a hatéko­nyabb döntéselőkészítés eredményeit várjuk a szá­mítógépes elemzéstől — ma­■ gyarázza Tóth Ferenc szer­vezési osztályvezető. — Gép dönt az ember he­lyett? — Nem, a gép nem dönt, az embertől függ. az, hogy mit határoz el. Csak ott lesz eredményes a munkája, ahol megfelelő információkat szolgáltatnak neki. Simon Imre H03. wííbs Sl, szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents