Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-31 / 125. szám
X Ma este színházi premier A Lecmyvásár Egerben . Várhegyi Márta és Harmath Albert (Fotó: Jármai György) Ne tévesszen meg senkit a cím: a szóban forgó leányvásárt továbbra is Amerikában. egy San Francisco környéki faluban rendezik. Ott, ahol az a különös szokás járja, hogy a kérőket kikosarazó lánynak a leg- mihasznább legényhez kell férjhez mennie. Igaz, tréfából csupán. Ám, ha ezen a tréfán csavarint néhányat a két szövegíró — Martos Ferenc és Bródy Miksa — valamint az átdolgozó Darvas Szilárd is hozzáteszi a maga ötleteit, nos, akkor minden lehetséges. Még az is, hogy azon a bizonyos vásáron tartózkodik a milliomos Harrison család, s éppen az ő lányukkal esik meg a fondorlatos tréfa, miszerint Tom Migles, a környék „csavargója”, igazából feleségül veszi a szépséges Lucyt. Mindez csak a kezdet, legalábbis az első felvonás, mert aztán változik a szín — egy luxusjachtra költözik a történet — fordul a kocka, s Harrisonról kiderül, hogy... és Tómról is kiderül valami, amit már úgyis tud a gyakorló színházi közönség, hiszen nem először játsszák Egerben Ja- cobi népszerű operettjét. Angol stílusú operettnek szokás nevezni a Leányvásárt, amely 1911-ben Budapesten, az egykori Király Színházban indult el hódító útjára. Mindmáig tart a hódító körút, Jacobi operettje tetszést és sikert aratva bejárta a világot. Bizonyára az egri közönséget is elszórakoztatja az operett fordulatos cselekménye, a'játék humora és mindenekelőtt Jacobi remek derűs zenéje. A főbb szerepeket Palóczy Frigyes, Nádassy Anna, Várhegyi Márta, Komáromy Éva, Harmath Albert, Poór Péter és Ábrahám István játssza. Vezényel: Herédy Éva. Koreográfus: Somoss Zsuzsa. Rendező: Szűcs János. Premier ma este, az egri Gárdonyi Géza Színházban. (m) Szombattól Hatvanban...! Gazdag kulturális és sportműsor a várossá nyilvánítás évfordulója alkalmából Június első felében, immár hagyományosan, gazdag művészeti programmal emlékeznek meg Hatvan várossá nyilvánításáról, aminek most lesz 34. esztendeje. Az idei évfordulós eseményeket 2-án, szombaton délelőtt térzene, majd a település zászlajának fölvonása vezeti be a Kossuth téren. Ünnepi megemlékezést Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára mond. Még ezen a délelőttön lapunk munkatársa, Szabó Sándor fotóriporter képeiből, valamint a helyi díszítőművészeti kör anyagából rendezett kiállítás nyílik a Vörösmarty Művelődési Központban. Délután ugyanott, a pedagógusnapi műsor keretében, adják ki a művelődésügyi osztály pályadíjait, s a jelenlevők elsőként vehetik kezükbe a tanács „Katedra” című kiadványsorozatának első számát, amely a város és környéke nevelőinek legjobb tudományos írásait, módszertani munkáit tartalmazza. A „hatvani napok" keretében rendezik meg a különböző művészeti csoportok bemutatóját a gyári művelődési házban, amely a „Kilencvenéves a hatvani cukorgyár” című szakmatörténeti kiállításnak is helyet ad. A zenebarátoknak szolgál értékes eseménnyel a Vörösmarty Művelődési Központ, ahol június 8-án Berkes Kálmán klarinétművész közreműködésével rendezik meg a Takács—Nagy Vonósnégyes hangversenyét. A záróvasámap, június 10. egyrészt a fiatalságé! A gyermekév programjához kapcsolódva hatszáz hatvani, boldogi, herédi, nagyköké- nyesi úttörőt fogad a Delelő úti ifjúsági tábor. S a védnökséget vállaló városi Vöröskereszt nemcsak harap- nivalóról, hanem változatos, vidám műsorról, versengésről is gondoskodik. A Hatvani Galéria sem marad ki a programból, mert június 10-én, vasárnap délelőtt Meloccó Miklós szobrászművész nyitja meg a kis kiállítóteremben Molnár Eszter székesfehérvári festőművésznő tárlatát. A sportfeltigyelőség szintén lebonyolít néhány vonzó, érdekes eseményt a „hatvani napok” folyamán. Június 3-án a gyári művelődési házban Hatvan—Éger sakkcsapatmérkőzés, 10-én a cukorgyári lőtéren egyéni és csapat sportlövőbajnokság lesz, a Kinizsi-pályán pedig a város és a környék legjobb kézilabdacsapatai mérik össze erejüket a kiírt díjakért. Trikolidis egri hangversenyéről Az Országos Filharmónia idei hangversenysorozatát kedden este a Szegedi Szimfonikus Zenekar hangversenye zárta. A maradandó élmény gazdagságát csak az érti és érzi, aki tanúja lehetett annak a szenvedélyes varázslatnak, amellyel a kitűnő fiatal görög karmester, Karolos Kaspar Trikolidis naggyá-magassá. itt-ott fenségessé varázsolta hallgatóságának Bruckner IX. szimfóniáját, a d-mollt és a vele együtt, a szerző szándéka szerint hozzá tartozónak érzett és vallott Te Deumot. Bruckner zenéjét a hazai közönség — igazságtalanul-e vagy sem, más kérdés —. nem tartja számon a csúcson lévők között. Talán a gyakorlat, talán az előítélet, talán a bele- és mellémagya- rázás dolga ez, hogy a közönség mit, mikor és hogyan szeret. Sok van e téren a divat rovásán is. De ha most Brucknert hallottunk, a felfedezés örömét kölcsönözheti nekünk, akik az élő zenét a neki való környezetben maradéktalanul élvezhettük. Bruckner nem kedélyes szerző. , A. világ dolgait és köztük önmagát vívódó lélekkel és küszködő lelkiismerettel szemléli. Az az érzésünk. hogy mindaz a kutatás, vajúdás, ami ezekben az óriási háborgásokban kitör és utat keres. ' választ akar gazdájának. Ez a zene egy szorongató magány és a lélek, a szellem erőinek küzdelméből táplálkozik. Kaotikus gomolygás ez a zene, itt-ott hatásvadásznak tűnő harsogásokkal, mert a zenész azt akarja, hogy észrevegyék az ő hangját, azt a kérdező felhangot, amely- lyel belső drámáját a hallgatóság elé tárja. Ha Brucknert a Te De- umból visszaolvasom, a szerző alapállása meglepőnek is mondható: A Te Deum hálaének. És mégis, ebben a műben az a bizonyos „non cr ifundar” a leg- döbbenetesetb rész, ahol a régi himnusz írója, alkotója első személyben könyörög azért, hogy — régi magyar (Fotó: Szántó György) fordításban, átköltésben — „szégyent ne érjen örökké”! Trikolidis, a görög karmester a Szegedi Szimfonikus Zenekarból kihozta a maximumot. A kupola alatti térség helyes választásnak bizonyult a zenekar és a kórus elhelyezésére, bár így a művészeket körbevevő közönség néhol hátrányos helyzetbe került, hiszen az egyes szólamok hangzásbeli túlsúlya itt-ott megbontotta az egységes hatást. Ez elháríthatatlan adottság volt, de a nyereség sokkal több ennél. Mert amit a tévében láttunk Trikoli- distől, az a képernyő mélységéből és állásából élvezett mutatvány volt. Itt azonban egy eleven és túláradó tem- peramentumú, egy isteniga- zából déli vérmérsékletű mester állt a vezénylő pulpituson. A zenei szenvedély teljes lendületével űzte-haj- totta zenészeit a minél többre, a minél magasabb értékekre. Nyitott szájjal is előmodulálta az egyes zenekari alakzatoknak, az énekeseknek az ő művészi szándékát, azt a képzeletben és az indulatokban rejlő valamit, amivel a Bruckner- műveket gazdagítani, életre kelteni akarta. A Szegedi Szimfónikus Zenekarnak és a Szegedi Zenebarátok Kórusának dicséretére legyen mondva, hogy a karmester által diktált iramot tartani tudták és apróbb gzeplőktől eltekintve a nagyszerű élmény adói lehettek. Igaz, egy ilyen töltésű szellemi energiát, mint ez a Trikolidis, megtiszteltetés követni is a munkában. A Te Deum szólistái Ka- rikó Teréz, Réti Csaba, Lengyel Ildikó és Sinkó György, a Szegedi Operaház magánénekesei voltak, akik hálás feladatukat kitűnően látták el. Mintegy Brucknerhez vezető hangulati utat játszotta el Ella István a székesegyház orgonáján, Reger f- moll Introductionját és a Passacagliát. A formailag is elegáns művek szelídebb világból származnak, mint Bruckneréi, Ella István hatásosan szólaltatta meg ezeket, nem feledkezve meg arról, hogy a záróakkord mindig is a fenség érzetét tudja kelteni az orgonán. Farkas András Megkezdték a csuvas egyetem központi részének építését Az Uljanov Csuvas Állami Egyetem központi épületének alapkövét rakták le a kommunista szombaton a lelkes diákok és tanárok. Az új épületkomplexum a Guzovszkij-liget környékén, a Volga-part mentén, mintegy 300 hektár területen helyezkedik majd el. Négy épülettömböt foglal magába: a tízemeletes főépületben lesz az olvasótermekkel és rakQJNwüsü 1979. május 31., csütörtök tárakkal ellátott könyvtár, a tanulmányi és a gazdasági hivatal, az általános tudományok tanszékei. A díszterem és a nagy létszámú hallgatóságot befogadó előadótermek számára egy másik tömb épül. Ennek szomszédságában egy ötemeletes szárny a különböző tanszékek otthona lesz. A negyedik épületben pedig a két hatalmas tornaterem fog elhelyezkedni. Az egyetemi központ mellé kollégiumokat és tudományos kutató- intézetet terveznek. Belkovné Gulyás Rozália, Csebokszári Repülőstörténeiek 1919-ből f. Egy szovjet pilóta Budapesten Az ötvenes évek végén megbízást kaptam a Zrínyi Könyvkiadótól, hogy a Tanácsköztársaság repülőseiről könyvet írjak; róluk nem sok írásos feljegyzés, fénykép és dokumentum maradt. A téma tanulmányozásához a Hadtörténeti Levéltár gyűjteményéből a Hadügyi Népbiztosság 37., légügyi osztályának iratai, az Aviatika, a Vörös Űjság, a Vörös Katona című újságok, a Vörös Hadsereg rendeletéi és egyéb folyóiratok 1919-es évfolyamai álltak rendelkezésemre. Sok segítséget adtak a még akkor élő szemtanúk és résztvevők: Hegyi Imre, a repülőalakulatok akkori politikai megbízottja, Kvasz András, Anderle Károly, Ezer Gyula, Fehérházi István volt tábori pilóták, valamint Asboth Oszkár, a helikopter egyik feltalálója. Jegyzeteim alapján két történet kívánkozik papírra. Az egyik Viktor Hodorovics szovjet pilóta magyarországi látogatása, a másik Szamuely Tibor és Dobos István nagyszerű légiútja — ahogy a szemtanúk látták. Kvasz András, első világ- háborús tábori pilóta, így emlékszik azokra az időkre. — A Tanácsköztársaság idején a várban a légügyi parancsnokságon dolgoztam, amikor hívatott a felettesem. Érdeklődött, mennyire bírom az orosz nyelvet, majd közölte, hogy én leszek egy, Szovjet-Oroszországból érkező pilóta kísérője és tolmácsa. Ekkor hallottam először Viktor Hodorovicsról, a Vörös Hadsereg egyik bátor pilótájáról, aki L. V. G. típusú, 260 LE-s repülőgépével, 1919. április 15-én, meg is érkezett Kijevből Budapestre, egy számomra ismeretlen személlyel. — A szovjet pilóta és utasa az 1062 km-es utat 3000 méter magasban repülve — két leszállással — 8 óra alatt tette meg. Az első 760 km- es távot Kijevtől Szatmárnémetiig, 5 és fél óra alatt repülték végig, 138 km/ó. átlagsebességgel. A második szakasz Szatmárnémetitől Debrecenig tartott. Szatmárnémetiben azért szálltak le, mert elfogyott az üzemanyaguk. Sok szaladgálás után sikerült a Szamos menti város gyógyszertáraiból szerezni 32 kg nehézbenzint, de az csak Debrecenig volt elég. A nehézbenzin nemigen ízlett a motornak, ezért még Debrecenben kitisztították a porlasztót és valódi repülő- benzinnel töltötték fel a tartályokat, ami elegendő volt Pestig. Az 1062 km-es légi- utat 133 km/ó. átlagsebességgel repülték végig, ami az akkori repülőgépeknél kiváló teljesítménynek számí- • tott. Kvasz András sok érdekes dolgot tudott meg a Vörös Hadsereg pilótájától, s így mesélt: — Viktor barátomban a kor egyik legképzettebb pilótáját ismertem meg. Gépészmérnök volt; Franciaországban tanulta a repülés mesterségét és a világháború első éveiben a nyugati fronton, mint vadászrepülő harcolt a németek ellen. Egy- üléses Spad típusú vadászgépétől rettegtek a németek. Nem véletlen, hogy őt választották a magyarországi útra. Az akkori idők egyik legjobb géptípusát, egy L. G. V.-t készítettek elő a nagy vállalkozásra. Mi is ismertük ezt a szolid, erős és megbízható géptípust. Igaz, az akkori orosz repülőgép- gyárak készítettek más típusokat, de azok csak rövid távokra voltak alkalmasak. 1919 elején négy gyárból kerültek ki repülőgépek, a pé- tervári Lebedjevből, a moszkvai Duxból, a balti-tengeri gépgyárból és a szevaszto- poli repülőgépgyárból. A két utóbbiban éppen akkor szünetelt a termelés. Az orosz aviatika ügyeit a légügyi népbiztosság intézte, a pilótáik 1500 rubel havi fizetést kaptak, teljes ellátást, ruhát és minden levegőben töltött óráért külön 50 rubelt. A repülőcsoportokat kitűnően felszerelték anyaggal és gépekkel, személyileg nagy megbecsülésnek örvendtek. Minden gyaloghadosztályhoz 3 repülőszázad tartozott. A századparancsnokok általában szakképzett pilóták voltak, rajtuk kívül még 5—7 pilóta és 3—5 megfigyelő tartozott a parancsnokság alá. A századhoz tartozó 6— 8 gép közül 2—3 együléses vadász, a többi pedig felderítő és bombázó volt. Kvasz András szerint akkoriban már a gyakorlati megvalósuláshoz közeledett néhány szovjet—magyar közös légipostajárat terve. ■ — Hodoroviccsal tárgyalások folytak Budapest—Kijev és Budapest—Odessza közötti légipostái járatok indításáról. Elsőnek hidroplánnal, a Duna medrét követve, hetenként kétszer, éjjel akartak indítani Odesszába légi járatot. Már kitűzték az első járat idejét, kijelölték a pilótákat és a csepeli hidroplánkikö- tőben előkészítették a gépeket. Ebből az első szovjet— magyar légijáratból nem lett semmi, a katonai helyzet más feladatok megoldását követelte a vörös pilótáktól. Hodorovics barátom április 23- án, reggel 9 órakor visszarepült Kijevbe. Sajnos többé semmi hírt nem kaptam felőle — fejezte be visszaemlékezéseit az azóta már elhunyt Kvasz András. Tamás Györg.- t (Folytatjuk.)
