Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-05 / 103. szám

Szovjetunió Amatőr operatársulat Alekszej Kunov, az amatőr opera rendezője, karmestere és művészeti vezetője. (Fotó: APN—KS— I. Zotin felv.) Szovjet Távol-Keleten, a Volga menti Amurban nincs operaszínház. A város ope­rakedvelői azonban mégis rendszeresen járhatnak ope­rába. Igaz, a kultúrotthon művészei valamennyien ama­tőrök. Van közöttük tanár, főkönyvelő, orvos, mérnök, munkás és háziasszony. Az amatőr operatársulat 1962-ben alakult. Leoncaval- lo Bajazzók című operájával mutatkoztak be. Az amatőr operatársulat egy év múlva már részt vett a szakszerve­zet által rendezett országos amatőr operatársulatok ver­senyén, ahol kitüntető okle­velet kapott. Ugyanebben az évben a társulat megkap­ta a „népi operaszínház” ki­tüntető elnevezést. Fennállása óta az együttes tíz operát vitt színre, közöt­tük Verdi Rigolettóját, Csaj­kovszkij Jevgenyin Anyegin, jét és Rahmanyinov Alekó- ját. A több mint 80 opera- előadást 30 ezren tekintették meg. Minden egyes opera­bemutató a v:' kulturális életének jelentős eredményé, vé vált. A társulat repertoárjában az operákon kívül a klasszi­kus és szovjet operettek részletei és koncertprogra- is szerepelnek. A művészek gyakran adnak önálló kon­certeket s fellépnek Haba­rovszkban, Vlagyivosztokban és a Szovjetunói más váro­saiban is. Jugoszlávia Á zvorniki timföldgyár A jugoszláviai Zvornik- ban üzembe helyezték a „BIRAC” timföldgyárat. A nagyüzem arról a partizán­osztagról kapta nevét, amely a városban és környékén harcolt a második világhá­ború idején a fasiszta meg­szállók ellen. A Bosznia- Hercegovina Köztársaság­ban létesített gyár szovjet— jugoszláv együttműködés eredménye. A gyár teljes kapacitás­sal, ■ évente az alumínium- gyártáshoz szükséges 600 ezer tonna timföldet termel majd. Ez nemcsak e köztár­saság, hanem az egész ju­goszláv gazdaság számára is nagy fejlődést jelent. A legkorszerűbb technikai eredmények felhasználásá­val létesített üzemet az óriá­si bauxitlelőhelyek mellé telepítették. A tervek és a. berendezé­sek egyaránt szovjet intéze­tekben, illetve üzemekben készültek. Leningrádból és Penzából, Szverdlovszkból és Kramatorszkból, Volgog- rádból és Dzerzsinszből bo­nyolult gépek és gépi beren­dezések érkeztek, és több kilométer hosszú gyártóvo­nalakba sorakoztak itt, ahol a bauxitból a fehér timföld születik. A gyártás techno­lógiája a legmodernebb. Az egész termelés zárt ciklus­ban folyik. A melléktermé­kek speciális tárolókba ke­rülnek, így a gyár egyálta­lán nem károsítja a környe­zetet. Csehszlovákia Pozsony harminc éue Harminc évvel ezelőtt Po­zsonynak 140 ezernél alig több lakosa volt. Ma csupán a Duna bal partján fekvő Petrzalka városnegyedben, ahol korszerű városrész épül ki, majdnem ugyanennyien élnek. A szocialista építés har­minc éve alatt a Szlovák Szocialista Köztársaság fővá. rosának jellegét erősen meg­változtatta. A régi és elavult gyárakat korszerű üzemek váltották fel — amilyen pél­dául a Slovnaft petrolkémiai kombinát, a Szlovák Ipari Üveggyár, a rádiókészüléke­ket gyártó Tesla Vállalat üzemei, az optikai műszere­ket gyártó Meopta stb. Po­zsony ma Szlovákia összter­melésében 11 százalékkal vesz részt, s a nemzetgazda­ság számára többek között nyers motorolajat, gépkocsi­benzint, fűtőolajat, mű­anyagokat, polipropilén fo­nalat, növényvédő szereket, transzformátorokat, rádióké­szülékeket, mérő- és optikai műszereket, kábelt és hu­zalt, műszaki üveget és gu­mit termel. A jelenleg több mint 350 ezer lakost számláló fővá­rosban összpontosul a négy­milliós Szlovákia tudomá­nyos-műszaki potenciáljának 44 százaléka, s iskoláiban 25 ezer diák tanul. Pozsony igen nagy fejlő­désen ment át az ötödik öt- ■ éves terv időszakában (1971 —1975). Ipari termelésének növekedésével együtt kiépül­tek új lakótelepei, amelyek 24 ezer embernek adnak otthont. Az 1945 óta számí­tott teljes lakásnövekmé­nyeknek ez majdnem 80 szá­zaléka. Ebben az ötéves tervben fejeztek itt be több országos jelentőségű beruhá­zást is, mint például a Szlo­vák Műszaki Főiskola építé­szeti karának épületét, a 3700 diákot befogadó főiskolai kollégiumvárost, s egy kor­szerű televíziós központot. A város egyik nevezetessége lett a Szlovák Nemzeti Fel­kelés nevet viselő új híd, amely a Duna két partját köti össze. A szlovák főváros tovább­építését szolgáló beruházá­sok értéke a hatodik ötéves tervidőszakban (1976—1980) 60 százalékkal felülmúlja az előző ötéves tervét. Többek között 27 ezer új lakás épül, egy új kórház a II. kerület­ben, továbbá fertőző betege­keit ellátó osztály és rendelő- intézet a III. kerületben, s több új egészségügyi köz­pont. A kultúrát és a gye­rekeket két új művelődési ház, 1500 bölcsődei és 3250 óvodai férőhely szolgálja majd. Újjáépül a vápps köz­lekedési hálózata és új köz­utak is épülnek, KNDK Fellett építőanyag-ipar HÁZI ÜZNÉZŐBEN Bulgária A naptevékenység vizsgálata Az 1979-es év az aktív naptevékenység éve. Arra számítanak, hogy az úgyne­vezett Wolf-szám, amely a napfolttevékenységek szá­mát jellemzi, a maximum idején eléri a 150-et, sőt, a 170-et is. A maximum ideje alatt megnövekvő napsugárzás és az elektronok, protonok je­lentős áramlatai a földet el­érve egy sor érdekes jelen­séget váltanak ki az ionosz- férában és a magnitoszférá- ban. Ezzel kapcsolatban a bolgár űrfizikusok számos kísérletet terveznek, hogy fényt derítsenek e jelensé­gek mechanizmusára. Elsősorban egy automa­tikus űrállomás felbocsátá­sát tervezik, fedélzetén komplex geofizikai berende­zéssel az ionoszféra kutatásé, ra a megnövekedett naptevé­kenység idején. Ebből a cél. ból a bolgár szakemberek újszerű berendezést szer­kesztettek — az „EMO-1” elektromos fénymérőt —, amelynek feladata az alap­vető légköri sugárzások megoszlásának kiderítése. Ennek a műszernek az el­méleti kidolgozása Mitko - Gogosev és Zvetanka Gogo- seva űrfizikusok nevéhez fűződik, a gyakorlati mun­kát pedig Néni Petkov, a műszaki tudományok kandi­dátusa vezetésével végezte el egy mérnökkollektíva. A mesterséges hold fedélzetén elhelyezett berendezés első­ként fog adatokat közölni az ionoszféra egészének állapo­táról. A másik feladat, amelyet ebben az évben bolgár űr­fizikusok maguk elé tűztek, abban áll, hogy megmérjék az ionoszféra-plazma legfon­tosabb lokális paramétereit: az elektron, és ion-koncent­rációt, valamint a hőmér­fö.Nwmöo 1979, május 5., szombat sékletet. Erre a célra dolgoz­ták ki a P-4 elnevezésű bol­gár berendezést, Sztefan Csapkinov és Tana Ivanova vezetésével. A berendezést az Ionozond (ionoszféra- szonda) típusú, egyesített au­tomatikus űrállomáson he­lyezik el. A berendezés elektronikus blokkját Bulgá­riában készítik. A bolgár tudósok megkü­lönböztetett figyelmet fordí­tanak az egyenlítői sugárzás, ra, a sarki fényre és a vö­rös görbületekre, amelyek az ionoszférában a közép földrajzi szélességek felett figyelhetők meg. A földi ku­tatásokat ezen a területen az indiai Kodaikanal-hegy- ségben levő bolgár—indiai állomás segítségével végzik. A kutatások másik körét a naptevékenység földi mé­rése és az ionoszféra-folya- matokra gyakorolt hatásá­nak meghatározása jelenti. Ezeket a megfigyeléseket a Szovjet Tudományos Akadé­mia Atmoszféra-Fizikai In­tézetével és a grúziai abasz- tumanszki megfigyelő állo­mással kidolgozott hosszú távú közös program kereté­ben végzik el. A program megvalósítása még 1971-ben kezdődött. A program ma­gában foglalja egy sor szín­képsugárzás megfigyelését, a kölcsönös információcserét, az adatok feldolgozását és értelmezését. A végső ered­ményeket bolgár és szovjet tudósok közös munkáiban hozzák majd nyilvánosságra. Bolgár részről a kutatások­ban a Központi Világűrkuta. tásj Laboratórium munkatár. sai vesznek részt, Kirií Sze- rafimov professzor vezetésé­vel. Megfigyeléseket végez­nek az ibolyántúli és a lát­ható spektrum-területeken a Szófiai Központi Világűrku­tatási Laboratórium és a Freiburgi Űrfizikai Intézet (NSZK) közös programjá­nak keretében. A naptevé­kenység közvetlen műszeres vizsgálatát a bolgár Jurij Gagarin Obszervatóriumban végzik. A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság ma sok­oldalúan fejlett, korszerű építőanyagiparral rendelke­ző ország. *A nagyüzemek, a közép- és kisüzemek, a ce­ment-, üveg-, tégla- és más gyárak technikai felszerelt­sége magas szintű, termelé­sük kielégíti a hazai beru­házások szükségleteit, sőt még exportra is futja. A japán uralom idején Koreában alig volt építő­anyagipar. Egy évre volt szükség például annyi ce­ment előállításához, ameny- nyit most egyetlen kombi­nát, a Szuncshoni Cement- művek két .hét ajatt ter­meit. Az 1950—53-as korai háború során, az ameri­kaiak barbár bombatámadá­sai minden területen hatal­mas károkat okoztak az or­szágnak, s földig rombolták az építőanyagipar gyárai­nak többségét is. A háborút követően, ami­kor a legfőbb feladat az ország újjáépítése volt, a Koreai Munkapárt döntő súlyt helyezett az építő­anyagipar kifejlesztésére. Az volt a cél, hogy sokoldalú és korszerű építőanyagipart hozzanak létre, amely ha­zai természeti erőforrásokra támaszkodva képes egészé­ben fedezni az ország ha­talmas szükségleteit. E fel­adat megoldásánál a párhu­zamos fejlesztés elvét követ­ve jártak el, tehát a köz­ponti nagyberuházások mel­lett támogatták a közép- és kisüzemekre támaszkodó he­lyi építőanyaggyártás ki­bontakozását is. Az építőanyagipar terme­lése 1956-ban már majd tíz­szerese volt annak, amit 1953. bán produkált, s 1960-ban mintegy négyszeresével szár­nyalta túl az 1956. évi ter­melést. A cementgyártás NDK Csodálatos játék-fal i A berlin-kőnigsheidei „Makarenko” óvoda kicsi­nyei nem győznek szórakoz­ni a csodálatos játékfal előtt. Kövér pingvin, nagy fülű ele­fánt, kapzsi zsiráf, vidám majom tekint rájuk, faautók robognak, különös formájú madarak, halak vonzzák a tekintetüket. És minden megfogható, mozgatható! Egyes alakok még meg is szólalnak. Ha megnyomják a pingvin hasát, . ha megfog­ják a hóember orrát — cso­dálatos módon — hangot is adnak. A bagoly üvegsze­mei jobbra-balna járnak, s mindig más színt tükröznek. Különösen érdekesek a fa­lon levő gombok: ha meg­nyomja az ember, valahol mindig valami fény gyullad ki. Egyszer a hal szeme vil­log, máskor a függőlámpa világít — néha pedig nem történik semmi... Ez a „mérgesítő” gomb az alkotó fiatal berlini iparművésznő tréfája. Dagmar Müller Prezlauer Berg-i lakásán elmondja, hogy a berlini tanács meg­bízásából készítette ,a 3xi,35 méteres játékfalat. Mindig új és új ötleteken törj a fe­jét, hogy a gyermekek fan­táziáját. kielégítse. Az óvoda vezetői kitűnőriek találják a falat, a játékos formák, az élénk színek különösen meg­felelnek az életkor igényei­nek. Az alkotóművész a berlini iparművészeti főiskolán 1971- ben diplomázott. ezt köve­tően a görlitzi színházban, majd az ifjúsági televíziónál szerzett gyakorlatot. Festmé­csaknem 300, az üveglap­készítés 159 százalékkal nőtt. Erőteljesen fellendült a tégla- és a palakőgyártás, a kibocsátott vasbeton ele­mek mennyisége pedig elér­te az 1,2 millió köbmétert.. A fejlődés azonban újabb követelményeket . szabott meg: sorra épültek a kü­lönböző teljesítményű üze­mek, bővítették a már meg­levőket, új ágazatokat hono­sítottak meg, mint például az építőipari célokat szolgá­ló műanyagok gyártását. Tovább javították a terme­lési folyamatok összehan­goltságát, fokozták a gépe­sítést. A második hétéves terv .... v égén — 1984-ben — az or-ind szág cementtermelése meg-'' : haladja majd a 12 millió tonnát, jelentősen megnö­vekszik az üveggyártás, amelynek a most épülő, együttesen 20 millió négy­zetméter üveg készítésére tervezett új üzemek adnak majd még nagyobb lendüle­tet. Növekedés lesz más épí­tőanyagok, a tűzálló anya­gok, az épületcsempék, a fa- és műanyagok előállítá­sában, s fejlődni fog a vilá­gítóberendezések és a mag­nézium-klinkertégla, e jó minőségű tűzálló anyag gyártása is. Lengyelország Szülők főiskolája Varsóban 22 évvel ezelőtt különleges felnőttoktatási intézményt hoztak létre: a szülők főiskoláját. A nép­szerű intézményt szülök, fiatal házaspárok, pedagó­giai érdeklődésű fiatalok lá­togatják. A főiskola keretében évente 300 előadást tarta­* nak a legkülönfélébb peda­LV gógiai témákból. . A témá­Í§ kát úgy válogatják össze, hogy ne csak a tipikus, de Dagmar Müller csodálatos fala a berlini „Makarenko” óvo­dában. Láthatóan tetszik a kicsinyeknek. (Fotó: ADN/ZB—KS, Kaufhold felv.) nyeit és grafikáit most ké­szül kiállítani. Dagmar Müller most a berlini „Joliot-Curie” óvoda ebédlőjébe készít falat. A gyermekek kívánsága alap­ján a fal akváriumot ábrá­zol majd. Lakása falán egye­lőre papíron látható a váz­lat: tengeri csikók, cápák és más tengerlakók „úszkál­nák” a képen. Előbb kísér­letképpen halvány pasztell­színeket használ, de később erős színek uralják- majd a kompozíciót. „Számomra is új feladat volt, — mondja a művész­nő — egy 'ilyen nagymére­tű — 4,30x2.79 méteres — falat tervezni, amelyen még egy ajtó-is van. Lassan azon­ban, remélem sikerül a megoldás: Barátaimmal és művészköllégáimmal min­denesetre megbeszéltem az elképzeléseimet. Persze a tanácsokból és a kritikákból csak azt fogadtam meg, ami­vel magam is egyetértek. Hogy végül is mi ez a mun­ka: festészet, iparművészet? Azt hiszem, egyik sem egé­szen, valami új; mindenből valami!” a szokatlanabb összeállítású gyermekes anyák, vagy apák, gondozószülők stb. — is eligazítást kapjanak problémáik megoldásához. A főiskola a varsói elő- adásorozaton kívül előadá­sokat szervez üzemekben, iskolákban, szerte az egész országban. Az általános" is­kolák felső tagozatain pél­dául „Előkészület a családi életre” címmel tartanak előadásokat. Az élő szó erején kívül a nyomtatott betűt is felhasz­nálják a nevelés segítésére. A főiskola kétezer szak- könyvből, sokféle folyóirat­hói álló kézikönyv-tára szin­tén a szülők rendelkezésére áll.

Next

/
Thumbnails
Contents