Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-30 / 124. szám
A járások jelentik 60 éve történt Öntözéssel, permetezéssel óvják a termést Áz északi hadjárat A hűvös, csapadékos áprilist száraz, meleg május váltotta fel, s hogy az aranyat érő esők elmaradtak, ez a megye mezőgazdasági üzemeinek igen megnehezítette a dolgát. Az amúgy is helyenként hiányosan kelt, a téli fagyoktól megviselt gabonák növekedése lelassult, s később, nehezebben keltek a tavasszal vetett növények is. A gyöngyösi járás mezőgazdasági üzemeiben már május közepére szinte minden területet bevetettek. Jelenleg már csak azokon a részeken dolgoznak, ahol a palánták kerülnek a földbe. A zöldségtermesztők munkáját az idén jelentősen megkönnyítette, hogy most már több helyütt, főleg Csány és Hort környékén géppel, magról vetik a paradicsomot. Az oltványtermelő gazdaságok ugyanakkor befejezték már a szőlőoltvány iskolázását: mintegy 10 millió oltvány került a speciálisan kialakított táblákba. Ezzel az itt dolgozók munkája nem ért véget, hisz a száraz idő miatt állandóan öntözni és egy-egy öntözési időszak után lazítani kell a talajt a csenevész növények körül. Öntöznek mindazon gazdaságokban is, ahol erre lehetőség van. így például beindították a megye legkorszerűbb öntözőrendszerét Gyöngyös környékén, s innen kapnak vizet például a gyöngyöspatai, nagyrédei táblák, de működnek a szivattyúk, esőztetőgépek Aba- sáron, Markazon, Vámos- györkön és Domoszlón is. Megkezdődött a felkészülés az aratásra is. A gazdaságok megkötötték megállapodásaikat az idén is a szlovákiai mezőgazdasági üzemekkel, ugyanakkor igyekeztek gondoskodni saját kombájnparkjuk bővítéséről is. Sajnos azonban a megrendelt aratócséplő gépeknek csak mintegy felét igazolták vissza a szállítók, s így például Vá- mosgyörkön is a termelési rendszer keretében igényelt hat kombájnból az aratás idejére mindössze négyet kapnak meg. A járásban most már a gépszemléknél tartanak, hisz néhány héten belül elindulhatnak a betakarítógépek az első ősziárpa. táblákon. A hevesi járás zöldségtermesztői már befejezték a palántázást. Ebben az évben itt több mint két és fél ezer hektáron termelnek különböző zöldségféléket, viszont a nagy melegben kiültetett palánták egy részét most, a 20—25 milliméteres csapadékot követően kell pótolni. Erdőtelken például május közepén heteken át pihenőre kényszerültek a paprikapalántázók, ugyanis a fiatal növények egyszerűen kiszáradtak. Az előrejelzések szerint így a szabadföldi zöldségfélék is egy-két héttel később jelennek majd meg a piacon. A kevéske csapadék valamelyest meggyorsította az őszi gabonafélék fejlődését. Elvégezték a gabona, kukorica és cukorrépa vegyszeres gyomirtását is mindenütt, sőt legtöbb helyen már túl vannak a fej-, illetve levéltrágyázáson is. Az elmaradt esőket — elsősorban a zöldségtermelő gazdaságok — öntözéssel pótolták. Megállás nélkül működnek a berendezések Hevesen, Erdőtelken. Tarnamé- rán és a Hevesi Állami Gazdaságban, s ily módon összesen mintegy kétezer hektár kapott a legszárazabb időben is éltető nedvességet. A füzesabonyi járás közös gazdaságai már napokkal korábban végeztek a palánták kiültetésével. Az egyik legnagyobb dohánytermelő körzetben már csak néhány hektár van hátra a „füstölnivaló” palántázásából is, s ezekben a szövetkezetekben már csak a takarmánybetakarító gépek dolgoznak. Az amúgy is a vártnál gyengébb minőségű lucerna vágását időnként lassítja, hogy főleg az NDK típusú betakarító gépek állnak alkatrészhiány miatt. A gabonaföldek aratást megelőző legnagyobb munkáját, a vegyszeres gyomirtást is többnyire elvégezték, bár a száraz időben a felhasznált szerek korántsem hatottak olyan mértékben, mint az ki. vánatos lenne. Különösen azokon a részeken szaporodott el a gyom, ahol a kora tavasszal amúgy is megritkult a vetés, s hogy a baj nem jár egyedül, itt még a talaj is gyorsabban szárad ki. A vetések egyébként itt, is, másutt is, a néhány milliméteres csapadék nyomán gyorsabban növekednek, sőt legtöbb helyen már megjelentek a kalászok is a búzán, árpán. Az aratási felkészülés mellett főleg ebben a járásban és a dél-hevesi részen külön készülnek a száraz májusban felszáradt, belvizes területek vetésére is, s várhatóan így a tavalyi 3—4 ezer hektárral szemben az idén kétszer akkora területet vetnek majd be utólag, illetve másod- és tarlóvetéssel. Az egri járás egyik legnagyobb gondja, hogy a kánikulában elszaporodtak a gyümölcsösök kártevői. Márpedig itt, a megye északi gazdaságaiban, főleg az almáskertek termését igyekeznek minden áron megóvni. Eddig nem kevesebb, mint hét (!) alkalommal kellett permetezni a gyümölcsösöket a különböző élősködők, levé^tvek, lisztharmat és moly* ellen. Normális időjárási viszonyok között ezek a fertőzések mintegy kéthetes különbséggel jelentkeznek, most viszont egyidőben kell a különféle gyümölcsfákat megvédeni a terméskiesést okozó kártevőktől. A járás szövetkezeteiben — a többiekhez képest — későb kezdtek az amúgy is nagy kaszálók, lucernások vágásához, így most ezeken a helyeken minden erőt, gépet erre a munkára összpontosítanak. Néhány napja itt is befejződött a vetés, a gépműhelyekben pedig hozzákezdtek a kombájnok és a gabonát szállító járművek javításához. Mint azt a járás szakemberei megállapították, a korábbi éveknél jobb az alkatrészellátás, s ■ esetleg csak néhány, évről évre visz- szatérő hiánycikk után kell szaladgálniuk az anyagbeszerzőknek. Az őszi kalászosok védelméhez, illetve a gyümölcsösök permetezéséhez is, többnyire minden vegyszert be tudtak szerezni, ha nem is az importanyagokból, de legalább a hazai kínálatból. Cziráki Péter B, Kun Tibor szlovákiai riportsorozata Hegy, hő, barátság, indulatok , 2. Siléeét csatoló nő Sikerült1 Párosával belülünk a libegőbe és már felülről köszönünk a magas fenyőknek, anyanyelvükön: — Dobra dien! Jó napot. Az is van. Jó nap itt rengeteg van, míg meg nem szokjuk, hunyorog a szemünk. Közben az „ellenpályán” sohasem látott emberek libegnek felénk, akik már megjárták a Chopok- csúcsot, kiáltunk nekik is: — Hahó, halihó ... ! Ök meg ránk nevetnek: — Sziasztok. Tehát nem mi vagyunk az egyedüli magyar felfedezők. de a tény mit sem von le örömünkből, amint simán kúszunk felfelé acélsodrony köldökzsinórunkon. És már el is értünk egy csúcsra, de ez még nem az igazi, itt át kell szállni egy újabb libe- gőre. (Rövid ideig kétséges, indul-e egyáltalán, de nincs semmi komolyabb hiba. mehet tovább a csapat.) Nézem a haza írt üdvözlőlapot. A színes képen a felirat: CHOPOK—RAJ LY- ZIAROV. A felső képen a 4024 méter magas csúcs. ahol mi napoztunk, szívtuk a kristálytiszta levegőt (meg egy kis magunkkal hozott cseresznye nevű lélekmele- gítőt, libegőshez bátorságot adót), aztán egy síző férfi premier plánban, aztán egy távolabbi felvétel szintén arról a helyről, ahol mi vagyunk, látszik a libegő is. meg a köralakú panoráma pihenőbüfé. ahol sört ittam és megvettem és megírtam ezt a lapot, majd végül újra közelről a libegő kék színű vasállványa, előterében egy csinos, piros-kék sportruhás síelő lány (egy szintén sítalpas férfiba karol, de ez nekem nem érdekes) és hó. hó mindenütt, nem éppen az amit mi láttunk, a színes felvételeken kissé kékes az alaptónusa,, ám ettől épp úgy eltekinthetünk, mint a férfitól, akibe a most mondott lány karol a képen. És most fordítsuk meg a lapot. Ez-áll rajta: „ALACSONY-TÁTRA 2024 m.” Lejjebb: „Chopok” Utána a kusza szöveg: Most meg már itt napa zunk. Az nem igaz, mennyin, klassz!” Elsőnek én írom alá, aztán Sztankovics Béla, Antal Jóska, a szövetkezet fimtal párttitkára, Csáti Jónás, az elnök (vele visszafelé, Rimaszombaton találkoztunk, végül is innen feldúlt útjára a lap) és kedves kísérőnk, János. (Ezek szerint így írja nevét, nem kell az a-ra ékezet.) , De ne térjünk el a tárgytól, maradjon még egy kicsit idefent. A gyönyörű idő vonzza a hegyek, a hó és a sísport szerelmeseit, egymás után érkeznek színes ruháikban, spéci cipőikben, s mi kicsit irigykedve nézzük őket. Őszintén szólva: nincs sok okunk az irigykedésre, hiszen most a mienk is az a tiszta magasság, sőt, titkon ellessük, ellopjuk a feszes nők látványát is, mert bizony ez a komlói csapat csupa férfi, s hűség ide, asszony oda (legutóbb ők, tsz-asszonyok voltak a bécsi kiránduláson), a síléchez lehajoló lányok íve olyan, hogy azt nem szabad nem' megnézni, mindössze arra kell ügyelni, hogy az illető társaságában szintén lécet csatoló férfinak fel ne tűnjön a nézés. (Az elfoguPáncélvonat az északi hadjárat idején 1919. május 30-án a Magyar Vörös Hadsereg 73 zászlóalja 46 üteg és több páncélvonat támogatásával of- fenzívába lendült az északról fenyegető csehszlovák intervenciós csapatok ellen. Maga az ellentámadás tulajdonképpen már május 20-án megindult, amikor heves harcokban felmentették Miskolcot. Erre különben azért volt szükség hadászati- lag, hogy a Vörös Hadsereg a Salgótarján—Ózd—Miskolc iparvidékre támaszkodva kezdhesse meg hadműveleteit, teljesíthesse forradalmi és felszabadító küldetését. A május utolsó előtti napján megindított akció már az első napon fényes sikereket eredményezett. Felszabadult Szikszó, Putnok, Losonc, Rimaszombat. Június 1-én Párkányra, Lévára vonultak be a Vörös Hadsereg alakulatai. S miután Zólyom és Korpona elfoglalásával latlan, de felületes idegen esetleg leskelődésszámba venné, pedig természetesen nem erről van szó. Sokkal inkább a rendkívüli harmóniáról, amit itt természet és ember — annak is a szebbik neme — alkot.) — Hogy tetszik? — kérdezi János (akit az ékezet hiánya ellenére mi nyugodtan Jánosnak, Janinak és Jancsikámnak szólítunk). Nagyon. Szép ez a táj. minden. Kísérőnk, a házigazda büszkeségével mosolyog: — Igen, természeti kincsekben gazdagok vagyunk. Mi fjedig a vendég jogán gyönyörködünk még egy kicsit, mígnem gyönyörünk tárgya halk nesszel elsiklik lécein, porzik utána a hó. — Könnyű nektek —nyugtázzuk a tényt — ti itt laktok, akkor jöttök fel, -amikor csak kedvetek támad... — Ez igaz — mondja Jan (ez is az ő neve) —, deeny- nyire szép időt nagyon nehéz kifogni errefelé. Szerencsénk van. — Ha ez a helyzet — kapok a szaván —, nekem kétszeres a szerencsém, mert minálunk kevés újságírónak adatik meg, hogy kétezer méteres magasságban interjút készítsen. — Mi a fene.. — és barátsággal csíp a hangja — csak nem dolgozni akarsz te itt. Netán megártott a magaslati levegő Következik: János, Péter, Henriett... biztosították a nyugati szárnyat és délkeleten a románok kiürítették Tokaj környékét, elhárult az akadály a június 5-én meginduló kassai csata útjából. A 6-án felszabadult város vörös zászlóerdővel fogadta a bevonuló csapatokat. A francia tisztek vezette csehszlovákok már Pozsony védelmére készülődtek. Az örömmámorban ünneplő felszabadított területek és Budapest lakossága pedig érthetően elfeledkezett egy fontos tényről: a jelentős eredmények ellenére sem sikerült a visszavonuló ellenséget döntő ütközetre kényszeríteni. EE>erjes felszabadítása után (ahogy másutt, itt is döntő volt a helyi munkásság szerepe, segítsége) Bártfai június 10-i elfoglalása és a Az elmúlt napokban a Szovjetunió köztársaságainak 128 színházában gördültek fel a függönyök magyar színművek előadásai előtt, s nyolc napon át mind a 128 színházban magyar darabok szerepeltek a műsoron. A magyar színházi fesztivál hónapokig tartó eseménysorozata azonban csak egy a sok közül, amely hazánk és a Szovjetunió évről évre bővülő kulturális együttműködését fémjelzik. Az országaink közötti sokoldalú, gazdag kulturális együttműködést jól érzékeltetik filmszakmai és könyvkiadói kapcsolataink eredményei is. Filmforgalmazási szakembereink évente átlagosan több mint 30 filmet vesznek át, a szovjet mozikban pedig csaknem minden második új magyar filmet megtekintheti a közönség. összekapcsol bennünket a közös megemlékezés több fontos évfordulóról is. Tavaly Moszkvában, Kijevben és a Szovjetunió több más nagyvárosában emlékeztek meg méltóképpen az Ady- centenáriu mról. Fél évvel ezelőtt — a Radnóti Irodalmi Színpad közreműködésével — a Magyar írószövetség rendezett irodalmi estet Tolsztoj születésének évfordulóján Ugyancsak évfordulós ren dexvényeinket gazdagított; nemrég a Tanácsköztársaság kikiáltásának jubileumán a „Lenini úton” címmel Budapesten megnyílt szovjeí lengyel határ elérése tette fel a koronát a sikerekre. „A lakosság öröme határtalan volt. Vöröskatonáinkat virágesővel halmozták el és első járőreinket végigcsókolták” — írja egy hadosztályjelentés. Ma már látjuk az imponáló, alig két hét alatt kivívott sikerek tényleges jelentőségét. Egyik oldalon a nagyvonalú vezérlés teljesítményét, a katonák és munkások önfeláldozó lelkesedését. a helybeli önkéntesek forradalmi hazaszeretetét, a magyar proletár hadseregnek a csehszlovák burzsoá csapatok elleni harca internacionalista lényegét. Ám a másik oldalon a nem elhanyagolható problémákat, vészfelhőket is. A körkörös fenyegetettség miatt a Vörös Hadsereg nem támadhatott teljes erejével, nem használhatta ki az egyik köríven aratott győzelmet: „a katonai döntés helyett meg kellett elégednie a területi és a morális sikerekkel”. Ugyanakkor a hadjárat idején Ukrajnában történt kedvezőtlen fejlemények következtében megszűnt a Szovjet-Oroszországgal létesítendő közvetlen kapcsolat lehetősége. így a hadjárat ebből a szempontból sem töltötte be végül stratégiai funkcióját. S még két negatív fejlemény járult mindezekhez: a nagy vérveszteség és kimerültség — a legöntudatosabb munkások sorai ritkultak meg — ugyanakkor a régi tisztikar megnövekedett tekintélye, ami majd később, a tiszai offenzíva idején járt igazán tragikus következményekkel. Ezt a helyzetet és ezeket a megfontolásokat persze a kortársak nem mindegyike érzékelte. A június 12-én összeülő pártkongresszus végül is a sikerek jegyében kezdhette meg munkáját. képzőművészeti kiállítás, valamint az ezzel egyidőben Moszkvában, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum anyagából rendezett „Lenin és a Magyar Tanácsköztársaság” című kiállításunk is. A közeljövőben Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulója alkalmából várunk szovjet vendégeket, a Szovjetunió pedig az irodalmi folyóiratok cikkekkel, tanulmányokkal, a Hudo- zsesztvennaja irodalmi kiadó új Móricz-kötettel emlékezik meg az évfordulóról. Az említetteken kívül is a művészet csaknem valamennyi területén évről évre sorra születnek olyan alkotások, amelyek a magyar és a szovjet művészek közös munkáját dicsérik. Az utóbbi időszak egyik legjelentősebb ilyen rendezvénye Bartók „A kékszakállú herceg vára” című operájának Fe- rencsik János és más művészek közreműködésével megtartott Bolsoj színházbeli bemutatója volt. A sokrétű kulturális együttműködés fontos állomása lesz — a magyar színházi fesztivál szovjetunióbeli rendezvénysorozatának viszonzásaként — a szovjet színpadi művek fesztiválja hazánkban ez év novemberében. 19Í9. május 30., szerda Sokrétű kulturális kapcsolatok a Szovjetunióval
