Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-30 / 124. szám

Részlet a kiállításból

(Fotó: Szabó Sándor)

Csak tér és mozgás

Nagyon érdekes és izgalmas kiállítást láthatnak a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ kamaratermében az érdeklődők. Szatmári Béla építész-képzőművész alkotásai várják azokat, akik a modern képzőművészet tisztelői. szeretik a szokatlant, az általánostól elütőt. A kiállítás címe akár eligazító elvként is felfogható: Technika és művészet.

Szatmári Béla munkásságának megjelölése: építészképzőművész — szintén meghatározó jellegű. Azt sugallja, hogy a tevékenysége elszakíthatatlanul összefügg az építészettel, nemcsak célja az épület, a tér, amelyre a modern formájú lakóházak és középületek kerülnek, hanem eszköze is, a gondolatai kifejezésére alkalmas forma és szerkezet, amit díszíteni is lehet és kell. hogy harmonizáljon az emberrel, kiegészítse és hangsúlyozza az emberi lélek bonyolult tartalmi jegyeit.

Ez a cél és eszköztár meghatározza a tevékenységét is. Vagy síkba kiterített, geometriai formákat használ, vagy a legkülönbözőbb anyagokból megkomponált térelemeket. Szereti a legkülönfélébb anyagokat: a fától

kezdve a fémen át az üvegig, a zománc tükröző tulajdonsága is kísérletezésre serkenti és nem is akármilyen méretű díszítőelemek elkészítésére.

Ez a stilizált formavilág, amely nem idegen azoknak, akik Vasarely — Vásárhelyi — művészetét ismerik, nagyon sok szállal kötődik az emberhez. Még pedagógiai szándékoktól sem mentes, amit bátran hangoztat is a művész, emlékeztetünk itt a Játszóplasztika esztétikumot fejlesztő lehetőségeire.

Szépek, játékosak, hangulatosak, vidámak, nagyon emberiek ezek a geometrikus kompozíciók, akár a Széthasadó formára gondolunk. akár a vörösfenyőből készült Architektúra Ul-ra, •de említhetjük a Visszahulló vízcseppeket és a zománcozott porcelánból készült Anyag-tér-mozgás táblákat is.

Valamennyit odaképzeljük a városok, települések tereire, épületeire, mert ez a művész szándéka is, de valamennyi alkotása is ezt a célzatosságot sugállja. Mintha fennhangon hirdetné: emberek, a modern művészet nem szükségszerűen uniformizált, emberléptékűre bontható és vonzóan változatossá tehető, csak oda kell rá figyelni.

Nagyon szimpatikus törekvés ez, valljuk.

(G. M. F.)

„Minden országot bejártam...”

Dobós diákok az egri színházban

A Dobó gimnázium irodalmi színpada hétfőn este mutatkozott be a közönségnek a Gárdonyi Géza Színházban. A fiatalok nem kisebb feladatot tűztek maguk elé, mint egy műsorban Vörösmarty Csongor és Tündéjét kamarásított formában bemutatni. Sihederkor címen egy apró összeállítással megvallani magukat, a kamaszok világát, hogy aztán Petőfi A helység kalapácsának dramatizált változatával derűre fakasszák a közönséget.

Már magát a tényt is örömmel regisztráljuk, hogy a középiskolai diákok kezdik ma is felfedezni, menynyi értéket hozhat számukra az öntevékeny egyesülés, amit irodalmi színpadnak hívnak. A játék és a játszás öröme észrevehetően érdekli ezeket a lányokat, fiúkat, hiszen az érzelmeknek, a gondolatoknak, a tenni vágyásnak valahol teret kell kapniuk a szigorúan vett tanulmányi kereteken túl is. Ezt kívánja a fejlődő egyéniség, a világot meghódítani vágyás, az a bizonyos szándék, hogy ők is megmutassák magukat.

Amikor ezt az örvendetes tényt egy hangulatos este hatására ünnepelném, rögtön előre kell bocsáta- nom, hogy ilyen műsorra, a diákoknak ilyenfajta önfeledt színpadi vagy pódiumi játszadozására már régen vártunk itt, Egerben. Egy fiatal, a munkát és fáradságot nem sajnáló tanárnőnek, Gál Ildikónak kellett' jönnie a Dobóba, hogy észrevegye és kamatoztassa a meglevő, a kiforratlan, de lelkes tehetségeket.

Vörösmarty filozófiával is átszőtt mesejátékában azok a részek sikerültek jobban, ahol a színpadi cselekvés a földön hancúrozott. Csongor idea- és ideálkergetése itt elvált a jókedvű köznapiÜzenei a múltból.

Jubilál Hatvan legöregebb

iskolája

(Fotó: Szántó György)

Prüfungs-Kátalog avagy Próbatéti kimutatás. Kelt: 1879. július 6-án, a hatvani vasúttelepi iskolában, s három osztály 19 elemistájának osztályzatait beírta Gál Károly főtanító, ellenjegyezte Merkl Adolf állomási főnök, tanodafelügyelő. A sárgult lapok, az íve. ken sorakozó nevek és osztályzatok tanúsítják a tényt: száz éves immár a Rákóczi úti Általános Iskola, a település legöregebb tanintézete. Miért Merkl Adolfra hárult annak idején a felügyelet, mikor úgyis akadt tennivalója a pályaudvaron? A vasút építtette, kezdetben jobbára vasutas gyerekek koptatták padjait, s bár az 1949-es államosítás egyértelműen rendezte az iskola státusszát. a vasúti csomópont szocialista brigádjai mindmáig magukénak érzik, mindenben segítik. Az „Egy üzem, egy iskola" mozgalmat még ki sem találtuk, az Alkotmány és Kossuth brigádok már szerződésbe foglalták, hogy évente mit tesznek a gyermekekért. Ahogy hirtelen összeszámoljuk tíz esztendő teljesítményét, félmillió forintot meghalad társadalmi munkájuk értéke.

Két nyelven

A jubileumra készülő iskola igazgatója, Marton Kálmán, számtalan értékes, izgalmas dokumentummal szolgál egy évszázad távlatából. Följegyzés szól arról, hogy a hajdani iskolaépületet, amely most a napközisek otthona, 1878-ban készítették el a mesterek. Három évtizeddel később történt az első fejlesztés, majd 1930- ban az eladdig földszintes in. tézmény emeletet kapott. Szomorú emlék 1944-ből: a hatvani pályaudvart ért bombázás alkalmával leég a tetőszerkezet, s három esztendeig környékbeli családok adnak fedelet egy-egy osztálynak. 1947., a „talpra- állás” nyara! Majd őszről őszre több és több gyerek nyitja meg a felújított iskola ajtaját, hogy mostanra csaknem ötszázra növekedjék lélekszámúk, a tantestület pedig harminc tanítót, tanárt számláljon. Vajon Gál Károly főtanító úrnak hányán segítettek az okításban? Erről nincs hitelt érdemlő dokumentum. A kétnyelvű anyakönyv azonban sok egyébről tudósít. Az elsős Miller Karolinának, Braunbeck Nándornak, Antal Sándornak például jó

volt az „erkölcsi magaviseleté” és magyarul, németül jelesen sajátították el az olvasás. írás, számolás alapelemeit. A másodikban Lacik Ilkának már nyelvtannal, helyesírással is • kellett foglalkoznia, a harmadikos Treer Irma leckegondjai pedig tovább bővültek a földrajz és történelem ismereteivel. Bukott tanuló neve nem szerepel a legelső, az évszázados „Próbatéti ki- mutatás”-ban.

Öregdiákok

Kezdjük bemutatásukat Mártonná Szelei Évával, akinek nagyanyja, anyja a vasúttelepi iskolába járt, itt szívta a tudás alapelemeit magába ő is. huszonnyolc esztendeje itt tanít, s ide járatta gyermekeit, akik közül az egyik már gyakorló pedagógus. E padokból nőtt ki később Gerelyes Endre, a fiatalon elhunyt kiváló író. Az iskola tanárai egyengették Gyöngyössy Katalin, Szigeti-Schweiz András

színművészek útját, a vontatásban mindmáig országos csúcsot tartó Langó János vasutas életbe induló lépteit Ebben az intézetben szerzett fontos alapokat gyógyító munkájához Krasz- nai István sebészfőorvos, Fister Tiborc tüdőspecialista, Ángyán Erzsébet zongoraművész, Radnóti Tibor hegedűs, az Egri Szimfonikusok koncertmestere, Pál- ffy Katalin pedig szobrászként erősíti a jubiláló iskola jó hírét. A végzettek közül sokat visszavárnak a június derekán kezdődő ünnepi eseményekre. Sőt, szá. mítanak szereplésükre, hatvani bemutatkozásukra.

Lesz oktatástörténeti kiálA

lítás, bemutatják Pálffy Katalin szobrait, érmeit, a Liszt Ferenc Művelődési Házban pedig az elszármazott színészek. muzsikusok adnak közös műsort az inté. zet növendékeivel. Rendeznek sportnapot is a helyi tanintézetek legjobbjainak küzdelmével, majd ünnepélyes tanévzáróval fejeződik be a jubiláris eseménysor. Az úttörőcsapat itt veszi át a vasúti csomópont által adományozott csapatzászlót.

Emléktábla

Büszkék lehetnek múltjukra, jelen eredményeikre a „vasúttelepi” iskola kisdiákjai, nevelői? Minden bizonnyal. És büszkén, jóleső érzéssel gondolnak régi intézetükre azok is, akik tudással fölvértezve léptek ki falai közül, vagy éveken, évtizedeken át végeztek itt oktatómunkát. A fiatal szobrászművész, Pálffy Katalin, különösen szép példáját nyújtja az áldozatnak, a ragaszkodásnak. Vörösmárvány emléktáblát készít a centenáriumra, kőbe faragva, . kőbe álmodva mindazt, amit neki jelent az egykori iskola, szimbolizálva ugyanakkor az évszázados intézményben folyó, nevelőmun- ■ kát. A művészi kivitelű dombormű avatása egybeesik az évzáró ünnepéllyel. annak egyik láncszeme lesz. S első olyan munka, ami Pálffy Katalin keze nyomán Hatvant gazdagítja ...

Moldvay Győző

Űj Brezsnyev-kötet magyarul

A tervek szerint az őszi politikai könyvnapokra kerül az üzletekbe Leonyid Brezsnyev új könyve. „A szovjet társadalom politikai rendszerének fejlődési kérdései" című mű a Szovjetunióban 1977-ben megjelent kötet magyar kiadása, amely Leonyid Brezsnyev 1964 novembere és 1977 októbere között elhangzott, a szovjet társadalom politikai rendszerének legfontosabb kérdéseit megvilágító beszédeit, felszólalásait, illetve cikkeit

és egyéb írásait közli. A’ Kossuth Kiadó legutóbb 1977-ben jelentetett meg ilyen tematikus válogatást „A gazdaságirányítás kérdései a fejlett szocialista tár~ sadalomban" címmel. Az új kötetben nagy rész jut az új szovjet alkptmány kidolgozása során kifejtett nézeteknek, a szocialista demokrácia kérdéseinek, a párttal, annak fejlődésével, tevékenységének új vonásaival és irányító szerepével kapcsolatos nézeteknek. (MTI)

1979. május 30., szerda

ságtól, de az egész ezzel együtt is élmény volt. Nemcsak azoknak, akik a színpadon éltek, hanem azoknak is, akik a nézőtérről azt figyelték, mi és hogyan tud átrepülni a könyv lapjairól a színpadra.

A Sihederkorban őszintén és természetes gesztusokkal tárták elénk azt a szemléletet — nekik is van ilyen —, amely kialakult bennük, közvetlen környezetünkről, a családról, csak mi, felnőttek, néha nem vagyunk hajlandók ezt észrevenni.

A Petőfi víg eposzából hozott képsor és hangulat töredezettnek tűnt, a feldolgozásra erősen hatott az évek-, kel ezelőtti tévéadaptáció.

Mindezzel együtt ez a népes irodalmi színpad azt bizonyítja, hogy a Dobó gimnáziumban a prózai színpadnak is erős gyökerei támadnak. A tehetséges fiatalok, Demeter István, Hüt~ tér Eszter, Nagy Zsuzsa, Kiss József Gábor, Herczeg Lajos, Fülöp Jenő, Ruzsinsz- ky Attila, Miskolczy Csilla, Gyuráki Csilla, Földesi Ferenc, Katona Edit, Hényel Attila és a többiek megérdemlik a biztatást a hálás és tanulságos együttjátszás- ra.

(farkas)

Bolya Péter:

Orsolya |

!.. Hogyan került Tollasi közelébe ez a regényes nevű nő?

Igen egyszerűen. Ült egy presszóasztalnál és sírt. Tollasi, aki gyomorgörcsét feloldandó, konyakot inni tért be a helyiségbe, azonnal felfigyelt Orsolyára, hiszen csecsemőkora óta szíven ütötte a síró nők látványa. (Ezt a nők általában megérezték, és inkább kiabáltak Tollasi társaságában. A sírást más, közönyösebb emberek számára tartogatták.)

— Miért sír, asszonyom? — szólt át Orsolyához T. — Szerintem nincs oka rá.

— Gondolja?

— Tudom.

— Maga nagyon kedves — mondta Orsolya, és abbahagyta a bőgést.

így kezdődött a beszélgetés, amely megismertette egymással Tollasit és. Orsolyát. O. szép nő volt, lobon- cos, fekete hajjal, hatalmas szemekkel, amelyekből jól tükröződött, hogy Orsolya mindentől és mindenkitől fél, fél az utca zajától, a

járművek sebességétől, az emberek gonoszságától, önmagától, a pénztől és annak hiányától, a férfiaktól és főként a nőktől ... Egy szóval mindentől, ami az ún. Életet alkotja.

Mint kiderült, egy alkalommal már ki akarta végezni magát, bevett egy kiló altatót, de aztán félálomban felhívta a mentőket, hogy ideje kimosni a gyomrát. Gyógyszertári asszisztensként dolgozott, többek között a főnökével is viszonya volt. Egyedül élt kétszobás lakásában. amely valamikor egy roggyant öregasszonyé volt; Etel néni hetvenéves volt, mikor eltartási szerződést kötött Orsolyával, telt az idő, Orsolya öregedett, Etel néni fiatalodott, s bizony, nyolcvanöt éves volt. amikor végre elhullott. Orsolya pedig bárminőt éves vénlány, amikor lakáshoz jutott. — Nem csoda tehát, ha néha lejárt a sarki presszóba sírni.

Néhánv napos ismeretség után Tollasi meghívást kapott O. lakására. Örömmel vette, mert Orsolya hatalmas felsőtesttel rendelkezett, s az előcsatározások folyamán magas női képzettségről tett tanúságot. S valahogy fneg- vidámodott, amióta Tollasi- val mászkált; énekelt, táncolt, fecsegett, igaz, néha elsápadt, remegni kezdett, de ez egy-két konyak után nyomtalanul elmúlt. (Nagyon tudott inni, úgy nyelte a pálinkát, mint a vizet. Sajnos hamar berúgott, és ilyenkor aludni akart, egyedül. Igen, Orsolyáról szobrot lehetett volna mintázni: a harmincon felüli, magányos, nagyvárosi nő emlékművét.)

A „pásztoróra” — ki lehetett az a marha, aki ezt a szót kitalálta! — rendben lezajlott, Tollasi és Orsolya kitűnően ínegértették egymást.

— Orsolya igen gyakorlottan vitte véghez a véghez- vinnivalókat; minden mozdulata a hatalmas rutint bizonyította: ahogy elővette az ágyneműt, ahogy felkapcsolta a tévét, ugyanakkor lehalkította a hangját, ahogy italt vett elő a pohárszékből ... — Ránk — mondta, kezében a pohárral, és vegyes jellegű mosollyal nézett-Tollasira. — „Tulajdonképpen sokkal jobb lenne a Vízivárosban sétálni, egyedül” — gondolta Tollasi és lenyelte a pásztorórai konyakot.

A lakás tágasnak, üresnek és hidegnek hatott; a holt cserépkályhában talán Etel néni lakott, hogy még halála után is idegesítse Orsolyát és vendégeit.

Tollasi mdalt fordult az ágyon, s a kék fényben fotót vett észre az éjjeliszekrényen. Komoly, szemüveges férfit ábrázolt a kép, aki öntudatosan nézett a világba, talán még Etel néni sem zavarta.

— Ez ki? — kérdezte komoran Tollasi.

— A szerelmem.

— Mocsok. És hol van ő?

— Amerikában.

— Aha. United States of America — mormogta Tollasi.

— Nagyszerű ember — mondta Orsolya. — Orvos De verseket is ír.

— Értem.

— Két aranyos gyereke van, meg egy nagyon rendes felesége.

— Tavaly találkoztunk először, és elhatároztuk, hogy soha nem válunk el.

— És... És mikor jön?

— Nem jön többet.

Orsolya a mennyezetet

nézte, álmodott. Tollasi kimászott az ágyból, riadtan öltözködni kezdett.

— EImpsz? — kérdezte Orsolya. — Jól csapd be az aj- *ót.

t