Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
Aranyórát, láncostól... Avagy mit ajándékozzanak tanáraiknak az érettségiző diákok ? Ballagás és érettségi közelében országszerte diákok ezrei töprengenek azon, hogy milyen maradandó emléket ajándékozzanak tanáraiknak. Azoknak, akik négy esztendőn át foglalkoztak velük, akik Ariadné-fonalat adtak nekik, hogy magabiztosan eligazodjanak az Ismeretek útvesztőiben, akik nyesegették jellemhibáikat, akik emberibb emberré formálták őket. Szép ajándék ez, tiszteletet, őszinte megbecsülést jelző, s az is örvendetes, hogy így vélekednek a szülői munkaközösségek vezetői, s azok az apák és anyák, akik értékelik a nevelői áldozatvállalást. Az viszont meglehetősen elszomorító, hogy ezen a téren is átestünk a ló másik oldalára, s nem egy helyütt valóságos versengés alakult ki azért, hogy minél többet, minél drágábbat adjanak. Képletesen szólva: néhol az aranyóra láncostól is kevés. Ilyenkor, év vége tájt, megindul a diszkrét puhatolózás: a pedagógusokat arról kérdezik — nemegyszer közvetve —, hogy mit vehetnek, mivel lephetik meg őket. Sajnos a mértéktartásról sokszor megfeledkeznek, s az ízléses csomagokba olykor egy-két vagy több ezer forintos „emlékek” is kerülnek. S ez az, amit már nem lehet, nem szabad elnézni, ami ellen a lehatározottabban tiltakozni kell. A korábbi esztendőkben — fokozatosan — hasonló gyakorlat alakulhatott ki az egyébként igen jó hírű hevesi gimnáziumban, amely szűkebb pátriánk legrangosabb középiskolái közé tartozik. Ezzel sokan egyetértettek, de jócskán akadtak olyanok is. akik helytenitették ezt a szokást. Tegyük hozzá, joggal, hiszen nem minden szülő magas jövedelmű, s a kisebb fizetésűeknek bizony meg kell fontolniuk: mit, mire költsenek. Ilyenkor ugyanis nem elég a tanulók által összegyűjtött, megkeresett pénz, az otthoniaknak is zsebbe kell nyúlniuk. Ráadásul egyéb kiadások is adódnakaz itteni érettségizőknek például egyenruhát kellett csináltatniuk. A levelezősök — s ez is felesleges! — pesti szalonokban készíttették a banketten viselendő ruhájukat. Csoda-e, ha az ajándékozási hullámot többen nem állhatták meg szó nélkül, s a jelzés, a panasz, ha névtelenül is, eljutott a járási pártbizottságra, azt sürgetve, hogy mielőbb vessenek véget ennek a meglehetősen terhes kötelességsorozatnak. Tudjuk: kényes dolog ezt emlegetni, erről beszélni. Mégis meg kell tenni, nemcsak azért, mert szerte a környéken tárgyalják a témát, s a pletyka torzítja a valóságot, hanem azért is, mert elítélendő dologról van szó. Tény, hogy esetenként valóban sokba kerültek azok az ajándékok, s olykor teljesültek a túlzott egyéni óhajok is. Ha közbelépett volna az iskolavezetés, akkor ez nem történik meg. Kétségkívül helytelen egy osztálynak — csak a közös pénztárból — 18 ezer forintot ilyen célra szánni. Ráadásul régebben — s ez mindenképp fura! — a harmadikosok meglepték a ballagtató osztályfőnököket. Elmondtuk ezt, mert a mendemonda nagyít, utaltunk erre azért is, hogy másokat is figyelmeztessünk — a hevesi ugyanis nem egyedi eset —: minél hamarabb szakítsanak ezzel az ártalmas hagyománnyal. Ha így lesz, akkor az elkövetkező érettségi vizsgák nyugalmát, felhőtlenségét nem zavarja majd semmi. Még az a jelképes aranyóra sem. Lánccal vagy anélkül.,, Pécsi István Mindent a gyermekekért! A Csebokszáriban lezajlott sajtókonferencia fő témája a Nemzetközi Gyermekév volt. A Szovjetszkaja Csuvasija kiküldött tudósítójának kérdéseire K. J. Gruzgyeva, a területi szakszervezeti tanács elnöke válaszolt. — Hogyan szervezik meg köztársaságunkban az idén a gyerekek nyári pihenését? — A szakszervezetek jóvoltából 51 000 gyermek pihenhet különböző típusú úttörőtáborokban. ötezer úttörő részesül ingyenes, illetve kedvezményes üdülésben. Közülük 1100-an vannak, akik vagy állami gon- dozásúak, vagy sokgyermekes családok tagjai. Kiemelt gondot fordítunk a szülők és gyermekek együttes üdültetésére. 1320 család töltheti szabadságát a Volga nagy szakaszát bejáró motoros hajók fedélzetén. 80 család a bulgáriai Aranyhomokparton pihen majd, 124 család a fekete-tengeri, illetve a rigai üdülőket keresheti fel. Legtöbb lehetőség az üdülésre természetesen köztársaságunk területén adódik: 4500 családot tudunk elhelyezni a csebokszári és az iljinkai üdülőkben, s több mint 1000 család számára nyújtanak kellemes kikapcsolódást a turistaházak és az üzemi üdülők. — Hogyan alakul a gyermekek egészségügyi ellátása? — Ezen a területen is kielégítő eredményeket értünk el. Már évek óta nem fordult elő diftériás megbetegedés, s nagymértékben csökkent az egyéb fertőző betegségek száma is. 10 000 lakosra 22,6 kórházi ágy jut. Űj szovjet ösztöndíjasok Háromszáznegyven magyar ösztöndíjas fiatal kezdi meg tanulmányait szeptemberben az európai' szocialista országok egyetemein és főiskoláin. Közülük — a korábbi évekhez hasonlóan — a legtöbben, 253-an a Szovjetunió felsőoktatási intézményeinek hallgatói lesznek. A Szovjetunióban a most befejeződő tanévben 1213 magyar fiatal tanul. Közülük 215-en diplomamunkájukon dolgoznak. * MSsmma 4970. május 27., vasárnap 1976—80-ra az egészségügyi ellátás fejlődését célzó tervet dolgoztunk ki, melyből már sok minden megváló- sült. Ebben az évben Csebokszáriban megkezdtük a 300 beteget ellátó szomatikus gyermekkórház építését. Gyermekpoliklinika épül a város északnyugati új lakótelepén, Novocsebokszarszk- ban és Sumerliben pedig új szülőotthon nyílik majd. — Milyen vállalásokat tettek az ipari üzemek a gyermekév tiszteletére? — A legtöbb vállalást a textilipari létesítmények tették. Legfőbb céljuk a választék bővítése és a minőség javítása. Vállalták, hogy több mint 1700 rubel értékű terméket gyártanak a gyermekek számára. így pl. a Csebokszári Harisnya- és Kötöttárugyár termékeinek egyharmada az ifjú korosztályok számára készül, ami az előző évihez képest 10 százalékos növekedést jelent. 2. — El — válaszolja Hja. — Vigyázz, hátha .megint nem fog tetszeni! — Ne félj, tetszeni fog.2 — dörmögi Ilja, és feszülten néz a távolba. Hallja, ahogy anyja szaggatottan kezd lé- legzeni mögötte. — Eh! így hát nem mulatunk többet együtt — mondja Miska, és hátrapillant kocsijára, melynek motorja most is jár. — Vigyázz, úgy általában. .. Rágyújtunk utoljára? Rágyújtanak, és egy ideig hallgatnak. — Hát Tamarkávai hogy s mint? — jut eszébe Miskának. — Minden rendben? — Mit törődöm én Tamarkávai! — feleli hanyagul II- ja. — Ha akar, majd utánam jön. — Ügy ... No, csak gyűr- közz neki, úgy általábanl — Jó — szól Ilja. Szeretnének összeölelkezní, de valahogy restellnék, így hát csak kezet szorítanak. — Egyenest a vonathoz? — kérdi Miska. —: Az utolsó percben inA gyár 26 terméke elnyerte a „kiváló áru” megkülönböztető címet. Két textilipari szövetkezetünk mintegy 50 gyermekruhamodellt készített, melyeknek előállítása folyamatban van. Csebokszáriban gyermekdivattermet nyitottunk, melyhez hasonló Novocsebokszárszkban, Kanasban, Alatirben és Sumerliben is lesz majd. Egy másik ipari szövetkezet 17 féle sporteszközt gyárt az óvodai sportterek számára. Ebben az évben a házkeze- lőségek és a lakáskarbantartó cégek segítségével négy gyermekklub. nyílik majd, valamint 10 sportkör és 30 különböző jellegű szakkör kezdi meg munkáját. A szakszervezeti tanács legfőbb kötelességének tartja, hogy segítse a'vállalások teljesítését és ellenőrizze azok megvalósulását. (A Szovjetszkaja Csuvasijá- ból fordította Belkovné Gulyás Rozália) dúltunk el — mondja Hja, és már türelmetlenül toporog. — Mert én úgy másfél óra múlva megint az állomásra hajtok, elvittelek volna. — No, gud báj! Miska visszaszalad a kocsijához, Ilja meg továbbmegy anyjával. Egy pere múlva hallják, ahogy Miska gázt ad, és nehézkesen elindul. A mama sokáig hallgat*, kendőjét a szemére húzta, hogy arcát eltakarja a naptól. — Én mondom neked — szólal meg végre szórakozottan —, Tamara maga a tökéletesség a többi lányhoz képest. — Gondosan igyekszik kiejteni a „tökéletességet”, és láthatólag elégedett, hogy kifogástalanul sikerült. — Meg aztán Tamara igazán szeret is téged, nem úgy, mint azok, mind csak hízelegnek... Ilja hallgat, de az anyja sürgető szükségét érzi, hogy beszéljen. És beszél is — Tamaráról, arról, hogy a syárofv újrafedeti a házat; Jurij Kazakov; Az úton Díjnyertes fotó ...még öt perc Lapunk fotóriportere, Szántó György készítette ezt a felvételt, amely díjat nyert A gyermek itthon és a nagyvilágban című nemzetközi fotópályázaton. A 615 szerzőtől érkezett két cs fél ezer fénykép legjobbjait Budapesten a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum épületében állították ki. Színházi esték Magyar századok — kihagyásokkal Űj útra tértek, anélkül, hogy szakítottak volna a hagyományokkal. Akik már látták a Magyar Állami Népi Együttes új műsorát, amelynek címe Magyar századok, azoknak nem kell ezt az ösz- összegző megállapítását magyarázni. És akik még nem látták? Csak any- nyit: eltűnt a népi tánic, eltűnt a cigányzenekar, ja népdaléneklés szólója és a kórüs. szereplése a zenekar kíséretével. Ha kis túlzással egyszerűsítünk, azt is mondhatjuk, hogy a korábbi, hajdanvolt gyöngybokrétás műsorszerkezet már csak a múlté. Ez már egy szinte teljesen új együttes, amely néptáncra épített koreográfiát elevenít meg a színpadon, de sokkal inkább balett ez, semmint folklór, illetve: néptánc-balett — ez lenne szerintünk a legtalálóbb elnevezés. A cím utalás a táncdráma témájára. Mert itt csakugyan egy jól komponált drámát látunk, történelmi fordulópontokat, amikből egységes, egész mű áll öszsze, igaz, próza nélkül, de zenével, énekkel és tánccal kifejezve. Az is igaz, hogy a Magyar századok kissé hiányosak, mert a műsoridő miatt válogatni kellett. Esetenként nem is a legjellemzőbb történelmi időket megidézve és ennek ellentéteként: a sokkal jellemzőbbeket kihagyva. Mintha a kuruckor sem lett volna, 48 sem, de 19 sem, ahogy a felszabadulásra is csak halvány utalás történik. Ugyanakkor a „szittya” korszak és a kereszténységre való.áttérés időszaka bő teret kap. Szépek, hangulatosak, jól megoldottak ezek a történelmi képek, amelyek, ben a csodálatosan szép Gregorián-kórus valóban lenyűgöző, de akkor is vitatjuk a szerkesztés egyensúlyának igazát, ha a szerkesztő művészi szabadságát fenntartás nélkül elismerjük. Ennek a mostani előadásnak a legnagyobb értékét az egységes színvonalban látjuk. Nincsenek kiugró egyéniségek, kiemelkedő képességű táncosok, vezető művészek, mint voltak hajdanán, hanem együtt és egyszerre valósítják meg a rendező elképzeléseit, méghozzá szépen, hangulatosan, olykor egészen kiváló színészi eszközökkel is, amik azonban szervesen illeszkednek bele az egész előadás lendületes ívébe. Egyetlen mondat erejéig hadd jegyezzük meg, hogy az énekkar olyan szépen szól, amely külön élményt nyújtott. Hasonló módon lehet és kell dicsérni az együttes minden részét. Az énekkart PásZti Miklós, a zenekart — valóban kiváló teljésítményt nyújtva Daróczi B. Tamás vezeti. Prímás Várady Gyula, jelmeztervező Kascsák Margit (jó ízlése és történelemismerete dicséretes) és aki az előadást „megálmodta” és színpadra vitte, és akivel mindeddig hol vitatkoztunk, hol nagyon is egyetértettünk, az Létai Dezső. Emlékezetes, szép előadást láthattunk a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban, és ez a legfontosabb. G. Molnár Ferenc hogy mikor kerül rá a sor: mikor szántják fel a háztáji veteményest, majd megint Tamaráról. Ilja az órájára néz, és megszaporázza a lépést. Anyja is sietni, tipegni kezd. Gondolatai összeku- szálódnak. — No, fiacskám. .i — mondja és megáik Ilja is megáll, magán kapja anyjának rövidlátó, fakó, de szerető tekintetét, és dörzsölni kezdi az orra tövét. A szája félrehúzódik, majd megdermed egész belseje, de előreszegi az állát, felhúzza szemöldökét, és nyugodt arcot ölt. — Hadd vessek rád.úZ —• mondja az anyja, és apró keresztet vet rá. — Menj, menj, neked fürgébben kell menni, én meg ... még én is... megyek, csak lassabban. — Majd írok, mama? — mondja jó hangosan Hja, és esetlenül megcsókolja. — Ue betegeskedjem! — Te meg ne verekedj ott, és öltözz minél melegebben... Ott, abban a Szibériában tán még most is hideg van — szól az öregasszony, és igyekszik visszafojtani a sírást — Hagyja már, maga? — feleli túlságosan is élénken Ilja. — Hát először megyek oda, vagy mi? Magára ügyeljen, és írjon nekem, hogy s mint. Pénzt pedig küldök magának mindjárt az első fizetéstől kezdve. Még egyszer átkarolja anyját, aztán megfordul, és sebesen folytatja útját. Szuszog, a szemét csípi valami, a torka meg kapar. Vagy kétszáz lépés után lassan megnyugszik, mind egyenletesebben lélegzik, már nem dörzsöli az orra tövét, az arca meg felölti azt az el- mélyülten-ábrándos kifejezést amely az egész utolsó héten rajta volt A könnyű, réteges felhőkre néz, mozgatja a járom- csontját, nagyokat nyel, és valahogy már azt az északi Jenyiszejt látja a sziklaóriások közt, meg a kis tűzhányókat a táj gát, a munkás- telepiek halvány villanyfényeit a fehér éjszaka világánál. Ojabb kétszáz lépésnyivel odább hátrafordul. Anyja tenyeréből ellenzőt formálva, csendeskén ballag utána. Ilja megáll, előveszi zsebkendőjét, és integet De anyja nem viszonozza. „Nem látja” — gondolja meghatottan Ilja, felsóhajt és továbbindul. Miközben ő egyre gyorsabban, mind hosszabb és határozottabb léptekkel halad, anyja meg-megáJl, és boldog mosollyal integet a kezével. Ügy tetszik neki, hogy a fia hátrafordult, és visszanéz rá. Még az arcát is ki tudja venni. És csodálkozik, hogy milyen jól lát mindent a könnyein át is. Messze a mezőn kicsiny pont gurul a mezsgyén, — egy kislány fut az erdő felé. „Hát pedig valamikor az én anyám is így szaladt!” — gondolja Ilja szeretettel, és szomorúan tekint vissza. Anyja már olyan messzire van, hogy nem lehet tudni, megállt-e, vagy még mindig baktat. De a mama csak megy, sehogy se tud visszafordulni. Szeme könnybe borul; keszkenőjének csücskével tö- rölgeti. Most már nem kell türtőztetnie magát: egyedül van a mezőn ...........Uramist enem! — gondolja. — Nem kell nekik a szülői ház! Mennek innét elfelé, az egész környék felkerekedett — ilyen idők járnak máma! Pendelyben ... szaladgált, mezítláb, szöszke hajjal, ó, mennyeknek királynéja! Most meg, lám csak — kirepült! __” M eg-megáll, és szipogva néz tenyere alól a messzeségbe. Ilja már rég eltűnt, beolvadt a látóhatár hullámzó kékségébe, de édesanyjának még mindig úgy tetszik, hogy ő látja: ő is hátrafordult, búcsút int neki. Szaggatottan, mélyen felsóhajt, és bágyadtan visszainteget. (Makai Imre fordítása) (Vége)
