Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-24 / 119. szám
Ki kereshet többet? „Együtt vagyunk” A KÉRDÉSRE — többet kereshet-e, aki jobban dolgozik? — elvileg igenlő a válasz. A hazai bérrendszer egyik sajátossága, hogy úgy. nevezett fix — vagyis minden körülmények között kifizetendő — részből és a kü_ lönböző feltételek teljesítése esetén fizetendő mozgó rész. bői áll. A feltételek között a leggyakoribb a selejt csökkentése, illetve a hibátlan, jó minőségű munkavégzés. A külön jutalmak és prémiumok megállapításánál is gyakori szempont a minőség; a szocialista munkaversenyben pedig a legfontosabb feltételek egyike a selejt nélküli munka. S ahol mindez együtt sem ösztönzi eléggé a munka minőségének javítását, ott különleges — jórészt a minőségre összpontosító — bérrendszereket dolgoznak ki és alkalmaznak. Ez történt az építőiparban is, ahol az úgynevezett minőségi bérezési rendszertől lényeges javulást várnak. Vissztérve a bevezető gondolatsorhoz: elvileg elképzel, hető, hogy aki jobban dolgozik, az többet is keres. Kérdés, hogy minden esetben többet keres-e, s ha igen, akkor mennyivel? Statisztikai adatok idézgetése nélkül, csupán tapasztalati tények alapján is kijelenthető, hogy nem sokkal... Mert ha ez esetben valóban hatékony anyagi ösztönzés működne, akkor nincs helye a további meditációnak; akkor a termékek minőségével sem lenne annyi gondunk, mint amennyivel mostanság — és már jó ideje — bajlódunk. A következtetés látA KGST-országok fejlődésének üteme az elmúlt harminc év során háromszor gyorsabb volt, mint a tőkés országoké. Ezen idő alatt nemzeti jövedelmüket tíz, ipari termelésüket tizenhét- szeresére növelték. A folyó ötéves tervek szerényebb célok elérését tűzték ki. A KGST-tagországokban még nem fejeződött be az extenzív növekedési formáról az intenzív növekedési formára való áttérés, s ez a folyamat megkívánja a gazdasági szerkezet átalakítását., ez pedig a fejlődés lassításával jár. Ezen túlmenően külső tényezők is befolyásolják a •jnövekedési ütemet. A tőkés szólag roppant egyszerű: tes. sék jobban, a jelenleginél sokkal jobban fizetni a jó munkát, tessék az átlagbérek többszörösét adni azoknak, akik csak és kizárólag kifogástalan munkát adnak ki a kezük közül, és egyszeriben megoldódik az egész minőségi probléma. Ha ez ilyen egyszerű len. ne! Mellesleg kipróbálták, nevezetesen éppen az építőiparban. Néhány kisebb vállalatnál bevezették az úgy. nevezett egyösszegű bérutalványozást. A módszer lényegéről — a részletek mellőzésével — csak annyit, hogy az anyagi ösztönzésnek ez a formája kinek-kinek a legszemélyesebb érdekévé teszi, hogy csakis kifogástalan munkát végezzen. S ezzel a kifogástalan munkával lé. nyegesen többet kereshettek azok, akik vállalták és teljesítették a feltételeket. De mert rettegünk a jelentősebb béraránytalanságoktól, a módszer maradt egyelőre kísérlet. Igaz: nem is alkalmazható mindenütt, ám feltételezhető, hogy ahol az egyösszegű bérutalványozás, nak nincsenek meg a feltételei, olt kispekulálható valami más, jobb munkára, nagyobb teljesítményre ösztönző, bérezési szisztéma. De a jelek szerint éppen ez nem megy. Mármint a gondolkodás, a kitalálás. VALÓ IGAZ: a bérezési formák kidolgozói nincsenek könnyű helyzetben. Itt van például a teljesítménybérezés. Ha, nem kombinálják minőségi tényezőkkel, akkor kizárólag csak a mennyiséországokban 1974-ben bekövetkezett gazdasági válság az oda irányuló külkereskedelmi forgalom korlátozását vonta maga után egy olyan időszakban, amikor a felvett hitelek visszafizetése is esedékessé vált. Az elmúlt néhány év tapasztalata azt bizonyítja, hogy a jelenlegi gazdasági színvonalon m,ár nem olyan döntő tényező a mennyiségi növekedés, mint volt az 1948-ban. Sokkal fontosabb a szerkezeti átalakítás zökkenőmentes végrehajtása, a hatékonyság növelése, az anyag- és energiaigény csökkentése. TERRA — gi munkára ösztönöz. Ha pedig túl magas a minőségtől függő mozgó bér aránya, akkor bajok lesznek a termelékenységgel. Eltalálni a kedvező arányt — nem könnyű, és éppen ezért nagy szakértelmet kívánó feladat. Mely szakértelemnek a vállalatok bér. és normaügyi apparátusai, helyenként sajnos híján vannak. A legegyszerűbb a jelen, légi gyakorlat. Szokványos, évtizedek óta megmerevedett bérformák kombinálása va_ lamicske — hatásában gyakorlatilag észrevétlen — minőségi prémiummal; rég elavult — s csak rutinszerű „karbantartott” munkanormák alapján, illetve a leg. több munkakörben említésre sem méltó teljesítmény, követelményekkel. S ha valaki netán úgy döntene, hogy nem a második gazdaságban — közkeletűbb kifejezéssel élve: nem „maszekban” — akar több pénzhez, magasabb keresethez jutni, hanem első számú munkaadójánál, főhivatású állásában, annak a mennyiséget kell fokoznia, mégpedig a lehető legnagyobb mértékben. NO, NEM a hivatalos munkaidőn belül, mert az a kényelemszerető kollégák rosszallását, no meg a rutinszerű normák megállapítóinak gyanakvását váltaná ki. Marad tehát a túlmunka, a vasárnapi műszak, aminek lehetőségei szinte korláttá, nők. Ez sok munkát jelent és sok pénzt. S ahol hajrá van, ott a minőség gyakran tizedrangú szempont. S ez nem a munkavállaló hibája; ő csak a körülményekhez, a feltételekhez, a lehetőségekhez igazodik. E körülmények és feltételek pedig csak szolidan, szerényen szolgálják a minőség és a valóságos teljesítés annyira óhajtott javítását. Vértes Csaba Mennyit ér egy darab föld? Tényleg! Mennyit ér egy darab föld? Valójában soha nem annyit, amennyit termelni lehet rajta. Valamikor földdel mértek életeket, vagyonokat, koronákat, lehetett érte háborúzni, ölni, házasodni. ... Mennyit ér? Értékét sokféleképpen mérték. Jószágban, aranykoronában, laboratóriumok pókhálószerű vegyi képleteiben. A mai idők viszont furcsa helyzetet teremtettek. Ahol megtermett rajta annyi, ameny- nyi a környezetének kellett — nem törődtek vele. Kis területen termeltünk sokat. Géppel, műtrágyával, iskolázott szakemberrel. Ez nem baj. Csakhogy a föld épp az érték termelésével vesztette el önnön értékét. Mint a szürke hivatalnok, aki mindig pontosan, hibátlanul elvégzi azt, amit várnak tőle, de ennél többre nem képes, Hogy mennyit ért, csak akkor tudják meg, ha már nincs. S az eredmény? Harminc év alatt 800 ezer hektárral (!) csökkent hazánkban a mezőgazdasági földterület. Csak az elmúlt öt- esztendőben átlagosan 30—40 ezer hektár maradt parlagon. 130 ezer hektár pedig vetetlenül hazánkban ! Heves megyében például öt éve még meghaladta a műveletlen terület a kétezer hektárt. Égetően szükség volt hát egy olyan rendelkezésre, törvényre, amely végre gátat vet ennek a féktelen pazarlásnak. S a törvény — jogalkotásunk talán egyik legsikeresebb munkája — napvilágot is látott tavaly januárban. Előírásai oly egyértelműen rögzítették a földtulajdonosok kötelességeit; a büntetés mértékét, hogy még a legrafináltabbak sem bújhattak ki alóla. fiz európai KGST-orszápk íeilódése Néhány gondolat a lakótelepi népfrontmunkáról Lehet, hogy annak idején nem tűnt fel senkinek, talán a statisztikai „túltengés” miatt, mindenesetre a legutóbbi népszámlálás adatait összegezve a rádióban így fogalmazott a szerkesztő: tízmillió ennyi és ennyien vagyunk. Abban a pillanatban családiassá vált a kép, abban a másodpercben úgy érezhettük, hogy valóban tagjai vagyunk egy közösségnek, amelynek Magyarország a neve. Haza a beceneve, s végső soron nem is olyan rossz egynek lenni a milliók között. És nem rossz alkotó- közösség tagjának lenni, nem rossz olyan helyen élni, ahol barátságosan rád köszön a szomszéd, ahol tiszták, virágosok az utcák, s mindenütt ahol a közös munka nyomai emlékeztetnek az eredményre. ösztönöznek új és új célok felé. Ez jutott sokunknak az eszébe, — és sokan szavakban is megfogalmazták — a nemrégiben lezajlott aktíván. amelyet a népfrontmozgalomban tevékenykedő kommunisták számára rendezett a megyei pártbizottság. ELŐTÉRBEN A TÖMEG POLITIK AI MUNKA Az aktíván hangsúlyozták a lakóterületi munka jelentőségét és nem véletlenül, hiszen itt lehet a legjobban lemérni a közösségek erejét vagy — a szervezés gyengeségét. Különösen a városi körzetekben, illetve a város- környéki községekben oldott és old meg fontos feladatokat a népfrontmozgalom, a maga sajátos eszközeivel. A megyeszékhelyen a három évvel ezelőtti népfront- választás óta tíz körzeti és a város irányítása alatt álló három községben — Nosz- vajon, Felsőtárkányban és Szarvaskőn — községi népfrontbizottság működik. E testületek tagjainak aktív munkája nélkül széles körű, hatásos népfrontmunka elképzelhetetlen. A bizottságokra egyre inkább támaszAz idén pedig most már egy év tapasztalataival kezdhették meg tavaszi határszemléiket a Heves megyei Földhivatal szakemberei. A most befejeződött határszemlék tanulságait Gordos Sándor, a hivatal földhasználati osztályának vezetője foglalta össze: — Az utóbbi években, különösen az új törvény megjelenése óta, szembetűnően javult a helyzet. Hát nem érdekes? Milyen gyorsan változik egyes vezetők szemlélete, hogy ha a zsebükön érzik a mulasztás következményeit. Tavaly még idegenkedtek az új jogszabálytól, de most már felismerték, hogy nem leszünk s nem is lehetünk elnézőek. Ennek nyomán a hajdani műveletlen területek rövid idő alatt harmadára, negyedére csökkentek, de még így is akadt néhány gazdaság, egy-két üzem, amely mondjuk ki ahogyan van — értetlenkedik. Talán a legklasszikusabb példája ennek Gyöngyöspata, amely mellesleg épp most kapta meg a kiváló címet. Itt találtunk egy háromhektáros műveletlen tábladarabot, amelynek szakszerű művelésére felszólítottuk a gazdaság vezetőit. Ennek ellenére nem történt semmi. Egyébként hajszál híján a kiváló cím is elúszott ezen a három hektáron. Persze, amikor megkapták a 40 ezer forintos büntetés kifizetésére felszólító levelet, azonnal felszántották ezt a részt is. Ettől még azért fizetni fognak. Sok esetben természetesen a földhivatal embereinek tudomásul kell venniük, hogy a gazdaságoktól független okok is közbeszólhatnak. A Tisza mellékén például a tartós belvíz miatt nem tudtak jelentős területeket felszánkodnak a körzeti pártszervezetek, időről időre beszámoltatják őket tevékenységükről, segítik munkájukat. Nagyon fontos az is, hogy a népfrontkörzetek széles körű kapcsolatot alakítottak ki a különböző üzemekkel, intézményekkel, illetve szövetkezetekkel. Ismeretes, a népfrontmoz- galom alapvető célja és feladata: a társadalmi és tömegszervezetek aktív közreműködésével megismertetni a legszélesebb rétegekkel a párt politikáját, mozgósítani a végrehajtásra és minden állampolgár számára biztosítani a lehetőséget a közéleti szereplésre. Éppen ezért a népfront tömegpolitikai, tömegnevelési funkciója az utóbbi években előtérbe került. Hangsúlyozni kell, hogy a megyeszékhely lakossága egyre fokozódó érdeklődést mutat a várospolitikai kérdések iránt (óvodai, bölcsődei férőhelyek, szolgáltatás, gyermekélelmezés, közlekedés, parkosítás, út-, víz-, járda-, és szennyvízhálózat fejlesztése, stb.). Ugyancsak nagy az érdeklődés a gazdaságpolitikai témákkal kapcsolatban. is. Az a fő célkitűzés, hogy minden állampolgár a valóságnak megfelelő képet kapjon gazdasági életünkről és lehetőségeinkről. ÖTLETEK ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS A cikk elején szó esett arrólj hogy a jó népfrontmozgalmi munkához szinte kimeríthetetlen az ötletek tárháza, tartalék is van bőven. Csak néhány példát sorolunk fel, hogy mi mindent lehetett és volt érdemes szervezni, végezni a lakóterületeken. A tanácstagi csoportos beszélgetések, a törvénytervezetek társadalmi vitái, a jogi -tárgyú»- és -a társadalmi együttélés: szabályait ismertető előadások megszervezése igen hasznosnak bizonyult. Ebben különösen a 8tani, abba magot vetni. Ezeket az eseteket a szakemberek is türelemmel kezelik. Azt már kevésbé viszont, hogy Bélapátfalván az ÉP- BER önkényesen elfoglalt 56 hektár — a jegyzőkönyvek szerint 86 hektár — termőföldet a helyi termelőszövetkezetéből, s ennek nyomán sajnos a terület egy részét többé nem lehet művelni, hisz tele van betontörmelékkel, hulladékvassal. Egy kisebb részét pedig legalább 3—4 éves munkával kell felújítani, hogy egyáltalán termelhessenek rajta. Vajon ezt a kárt ki fizeti majd meg? De említhetnénk példaként azt az „eltervezett” kiskörei sertéstelepet is, ahol a trágyáié immár 13 hektáros tóvá növekedett, s nemcsak ez a földterület művelhetet- len így, hanem az értékes Istállótrágya is kárba vész. Nincs könnyű helyzetben Hort gazdasága sem, ahol a szakszerűtlenül telepített 24 hektáros gyümölcsös művelése értelmetlenné vált. De hogy a szemlélettel még mindig komoly bajok vannak, azt bizonyítja például az egerszalóki termelő- szövetkezet vezetőinek kijelentése is, amely szerint „a földhivatalt nem kell komolyan venni”. Elhangzott mindez akkor, amikor nem kevesebb, mint 30 hektárnyi műveletlen táblájuk gondozására szólították fel őket. Erre mondta Jakab József, a földhivatal munkatársa: „Ha pedig majd megkapják a büntetést, szaladoznak fű- höz-fához, hogy micsoda méltánytalanság!”-k Lehetne persze a jó példákat is sorolni. Nagyrédén a termelőszövetkezetnek egyetlen olyan földsarka, tábladarabja nincs, amit ne művelnének — még ha olyas számú körzetben dolgoztak példamutatóan. A rétegpolitikai munka során — igen fontos része ez a népfrontmozgalorri feladat, körének — nyugdíjastalálkozókat terveztek. Bevonták a háziasszonyokat a lakóbizottságokba, több csoportban beszélgetéseket szerveztek a gyesen lévő kismamák számára. Az értelmiségiek kö~ réből is egyre többen — pedagógusok, jogászok, műszakiak — kapcsolódtak be a lakóterületi munkába: an- kétokat szerveznek, társadal. mi munkában műszaki terveket készítenek, előadásokat tartanak, jogi tanácsokat adnak. Nem hagyhatjuk szó nélkül — bár az utóbbi időben többször is beszéltünk erről —, hogy milyen figyelemre méltó eredmények születtek a Társadalmi munkával Egerért címmel meghirdetett akicóban, ahol valóban a lakosság minden rétege képviselteti magát. Ezeket az eredményeket csak a jó együttműködés talaján érhették el. A népfront minden szinten szoros munkakapcsolatot tart a tanácscsal. a KISZ-szel, az állami szervekkel és intézményekkel. Hogyan jelentkezik ez a körzeteknél? A népfrontbizottságok munkáját segítik —, mint már említettük — a körzeti pártszervek, de egyre inkább támaszkodhatnak a lakóbizottságokra is, és nem utolsósorban a tanácstagok eredményes munkája a körzeti népfrontbizottságokkal tartott kapcsolat nélkül elképzelhetetlen. ★ Igen nagy tehát a mozgósító erő, egyre fantáziadú- sabb. sokrétűbb a munka, s ez iránt nem marad közömbös. — amint a példák is bizonyítják — a lakosság, így értjük meg a közösség ösztönző erejét, figyelünk fel az alkotókedvre, így mondhatjuk jó érzéssel — együtt vagyunk. Kátai Gábor kor gyengébb minőségű is — lelkiismeretesen, ésszerűen. Vagy ott a szajlai példa: a gazdaság olyan részeken, ahol a szántóföldi művelés nem kifizetődő, igénytelen, de jól jövedelmező erdei gyümölcsöket telepített. Heves megyében különösen látványos eredményeket értek el azokon a területeken, amelyek nagyüzemi művelésre alkalmatlanok. Több mint 270 hektárt adtak ki tartós földhasználatra, s csak összehasonlításként: ez az ország ily módon hasznosított területének csaknem fele. Legfrissebb e tekintetben az ostorosi kezdeményezés, ahol jelentős területeket kínálnak művelésre az érdeklődőknek. Gordos Sándor: — Érthetetlen viszont Eger Város Tanácsának álláspontja, amely szerint sehol nem adnak tartós használatba földterületet, pedig erre alkalmas részek is volnának, s már most több mint kétezer jelentkezőt tartanak nyilván. Ezzel szemben Gyöngyösön a végrehajtó bizottság most jelölt ki' 32 hektárt, amit rövidesen követ majd a Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság hasonló kezdeményezése. Példák és ellenpéldák. Sajnos ez utóbbi esetekben — mivel nem termelőszövetkezetről vagy állami gazdaságról van szó — olykor tehetetlen még a hatóság, a földhivatal is. Itt már valóban a gondolkodásmód, a szemlélet gyökeres átformálására volna szükség, még akkor is, ha az érintettek közvetlenül nem is érzik, hogy valóban.. . mennyit ér egy darab föld? Cziráki Péter 1979. május 24., csütörtök
