Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-24 / 119. szám

SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK:! A középbal élesztése BEVETT TÁRSALGÁSI FORMULA a ma Olasz- \ országában, a választások előtt az a sóhajtással kisért megállapítás, mely szerint „úgy látszik, együtt kell élnünk a terrorizmussal”. Valóban, a hatalom eddig ! semmiféle ellenszert nem talált erre a szörnyű mé- í regre, amelyet nyilvánvalóan azok kevernek politikai boszorkánykonyhájukban, akik a feszültség, a bizony­talanság fenntartásában érdekeltek. Talán a háború óta sosem volt ennyire aggasztó \ az az önmagába visszatérő kör, amely hurokként i fojtogatja az olasz közéletet. A dolog lényege: nem elképzelhető nyugodt, kiegyensúlyozott kormányzás a i második legnagyobb párt, a kommunisták nélkül. Az OKP hajlandó is vállalni ezt a súlyos történelmi fe- ! lelősséget, de hatalmas belső és külső erők fogtak és j fognak össze azért, hogy részvételét az ország irá-! nyitásában megakadályozzák. A sokszínű itáliai porondon e törekvés legújabb \ produktuma a „Fanfani—Craxi szövetség”. A ke- í reszténydemokrata párt jobbszárnyának vezetője és j az Olasz Szocialista Párt vezére a kommunistaelle- í nesség platformján hajlandó az együttműködésre, j függetlenül attól, hogy ez — a szó minden érteimé- 5 ben — mibe kerül Olaszországnak. ) A SZÖVETSÉGET MEG EGYÉRTELMŰBBÉ TE­SZI, hogy mindkét politikus eltér — és jobbra tér el! j — pártja korábbi irányvonalától. Már régen nem' titok, hogy Aldo Morénak éppen azért kellett meg- ( halnia, mert a kereszténydemokraták és a kommu- 1 nisták közötti nagy történelmi párbeszéd híve volt — S éppúgy, mint Craxi neves elődje, De Martino, aki í „nagy öregként” figyelmezteti pártját a veszélyes 1 tendenciára. i Szerencsére nemcsak a szocialistáknál, hanem! még a kereszténydemokratáknál is megvannak a vak,? gyűlölködő antikommunizmus bírálói. Nem kisebb j személyiség, mint Giulio Andreotti miniszterelnök í hangsúlyozta többször — legutóbb az Epoca című ! lapnak adott interjújában —, hogy a Fanfani által hirdetett, többször megbukott és nyilvánvalóan a i kommunisták kirekesztését szolgáló középbal formula ! felett visszavonhatatlanul lejárt az idő. ! Az Egyesült Államok és a brüsszeli NATO- > főhadiszállás részéről nem fukarkodnak olyan meg- ] jegyzésekkel és gesztusokkal, amik nehezen értékel- 1 hetők másképp, mint az olasz belügyekbe való be- í avatkozásként. Éppen ezekre hivatkozva hajtogatják j sűrűn az antikommunizmus apostolai, hogy a kom- ! munistákat akkor sem lehetne bevonni a kormány- ( zásba, ha sikerülne ilyen megállapodást elérni. Ahogy \ Fanfani fogalmazott : „A NATO és az EGK nem tanú- j sitana semleges magatartást egy ilyen fejlemény j iránt...” * I VILÁGOS BESZÉD és a választási kampány j finisében a sajátos nyomás egyik formája. ! Harmat Endre ( Koszigin látogatása a Skoda Müvekben Karl Carstens az NSZK új köztársasági elnöke Alekszej Koszigin, azSZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a szovjet Miniszterta­nács elnöke, szerdán, cseh­szlovákiai baráti látogatásá­nak második napján a reg­geli órákban Plzbe utazott, hogy felkeresse az itt műkö­dő Skoda Műveket. Ez a nagy múltú gépipari kombi­nát újabban egyik legfonto­sabb üzeme a szovjet segít­séggel most kifejlődő cseh­szlovák atomenergetikai gép­gyártásnak. A szovjet vendéget vidéki útjára elkísérte Lubomir Strongál, a CSKP KB el­nökségének tagja, a cseh­szlovák szövetségi kormány elnöke is. A szovjet kormányfőt és a kíséretében levő többi ve­zető személyiséget a plzeni Skoda Művekben Jan Lud- vik vezérigazgató tájékoztat­ta a 100 éve működő nagy­üzem munkájáról. A vendégek megtekintet­ték az atomenergetikai gyár­egység újonnan épült reak­torszerelő csarnokát, Euró­pa legnagyobb ilyen létesít­ményét. A különleges gyártó- berendezésekkel ellátott csar­nokban jelenleg hat atom­reaktoregység szerelésén dől. goznak. Közülük a leginkább előrehaladott gyártási stá­diumban a paksi atomerőmű számára készülő egység van, amelynek utolsó darabját a következő negyedévben szán­dékoznak Magyarországra szállítani. A déli órákban a szovjet miniszterelnök és kísérete Szlovákiába utaztak. A brit kormány a jövő hé. ten tartós megbízatással Salis- burybe küldi Derek Day külügyi helyettes államtit­kárt, aki a brit főmegbízot­tak egykori rezidenciáján, a Miramba House-ban fog tartózkodni és jelentéstételre időnként hazautazik. Ezzel megtörténik a választási szemfényvesztéssel létrejött Muzorewa-rezsim de facto brit elismerése, amiről az amerikai kormány kénysze­redett tartózkodással nem nyilvánít véleményt. Lord Carrington külügy­miniszter szerdán délben újabb beható eszmecserét folytatott Cyrus Vance Szérdán Karl Carstens ke­reszténydemokrata politikust választották az NSZK köz- társasági elnökévé. A bonni Beethoven Halléban ülésező 1036 tagú elnökválasztó szö­vetségi gyűlésben Carstens 528 szavazatot, szociáldemok­rata ellenjelöltje, Annema­rie Renger pedig 431 szava­zatot kapott. 72 képviselő tartózkodott a vélemény- nyilvánítástól. A 65 éves jogászprofesszor, Karl Carstens a második vi­lágháború előtt az SA-hoz tartozott, 1939-től a nemzet- szocialista párt tagja volt. 1945 utón — részben az Egyesült Államokban — jo­gi tanulmányokat folytatott, majd 1949-től 1954-ig Bréma A konzervatív párt győ­zött a kanadai parlamenti választásokon. Pierre Tru- deau, a 16 éve kormányzó liberálisok vezetője közép­európai idő szerint szerdán reggel bejelentette: kormá­nya a következő napokban lemond és maga helyett Jo­seph Clarknak, a haladó konzervatív párt vezetőjének amerikai külügyminiszterrel Vance a külügyminiszté­rium kapujában Lord Car- ringtonnal együtt nyilatkoz. va cáfolta azokat a brit saj­tókommentárokat, hogy ő, illetve az amerikai kormány, helyteleníti a brit diplomá­cia jelenlétét a törvénytelen rezsim fővárosában. Igen tartózkodó nyilatkozatában viszont nem is üdvözölte. A ..Muzorewa-kormányzat per. sze realitás, amit el kell is. merni” — mondta, ám az amerikai szándékról nem nyilatkozott, csak annyit, hogy jelentést tesz Carter elnöknek londoni megbeszé­léseiről tartományt képviselte Bonn­ban. 1955-ben lépett be a Kereszténydemokrata Unió­ba (CDU). 1972-től tagja a parlament­nek, 1973-ban pártja bundes- tagbeli képviselőcsoportjá­nak vezetését bízták rá. 1976-tól tölti be a parlament elnöki tisztét. A törvényes előírások értelmében állam­fői megbízatása idejére CDU-tagságát fel kell füg­gesztenie, hogy ezzel is ki­fejezésre juttassa a köztár­sasági elnök pártonfelülisé- gét/ Carstens megválasztásával tíz év óta először került el­lenzéki politikus az NSZK legmagasabb állami méltó­ságába. kinevezését sajnálja majd a miniszterelnöki posztra. A még nem hivatalos eredmények szerint a kon­zervatívok 135, a liberálisok 114, az újdemokrakta párt 27, a szociális hitelpárt pe­dig 6 képviselővel rendel­kezik majd az új ottawai parlamentben. A korábbiban a liberálisoknak viszonylag többségűk volt. Visszaesésü­ket általában várták, de a Trudeau-éktól jobbra álló másik nagy polgári párt előretörésének mértéke je. lentősen felül múlta az elő­zetes becsléseket. Kanada jövendő miniszter, elnöke, Joseph Clark 39 éves albertai politikus, aki mindössze három éve került — kompromisszumos jelölt­ként — a konzervatív párt élére. Hajnali rögtönzött be­szédében azt mondotta, hogy „a változást; akarók” győz­tek Kanadában — de szin­te semmit nem mondott ar. ról, hogyan is képzeli a gya­korlatban ezeket a változá­sokat. Ösztönözni kívánja a gazdasági fejlődést — mon. dotta Clark —, majd beje­lentette : megfelelő képvise­letet kíván adni kormányá­ban Quebecnek. Konzervatív győzelem Kanadában ', Lord Garringfon és Vance Rhodesiáról Kuwait 3. Olaj és külpolitika Kuwait 1963-ban lett az ENSZ 111. tagállama. Poli­tikáját igyekezett az el nem j kötelezett országok külpoli- | fikájához közelíteni és min- ! den eszközzel igyekezett a fejlődő országok csoportjá­hoz tartozónak feltüntetni I magát. Ez egyrészről köny- ! nyű volt. mivel a kuwaiti ipar és mezőgazdaság fejlett- I sége nem mutatott jelentős eltérést a többi fejlődő or- ; szág iparától és mezőgazda­ságától. Ezen túlmenően az ország gazdasága jellegzete- | sen monokultúrára épült és épül ma is, csakhogy ez a monokultúra nem más, mint az OLAJ. Ez pedig Kuwai- tot a világ leggazdagabb or­szágainak sorába emeli. A fejlődő világhoz fűződő kuwaiti kapcsolatokat nagy­mértékben erősítette és erő­síti ma is az a jelentős ösz- szegű segély, amelyet ez az ország nyújt a világ legsze­gényebb fejlődő országainak. Abból a hatalmas pénz- mennyiségből, amelyet Ku­wait évről évre képtelen el­költeni, komoly segítséget nyújt a feilődő országoknak, nemzetgazdaságuk fejleszté- * séhez.' A „Kuwaiti Gazdaság­ttkmUsöii 1979. május-'WH csütörtök fejlesztési Alap” az a szerv, amely ezen segélyek és hi­telek kétharmadát elosztja. A fennmaradó egyharmad a Kuwaiti Pénzügyminisztéri­um csatornáin keresztül jut el a kedvezményezettekhez. 1970-től 1977-ig a fejlődő or­szágok megsegítésére szánt kuwaiti segélyek és hitelek összege megközelítőleg 4 milliárd USA-dollár volt, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek alapjaihoz pedig csaknem kétmilliárd USA- dollárral járult hozzá. Ez az összeg megközelítően akkora, mint az 1978. folyamán meg­termelt magyar nemzeti jö­vedelem fele. Ez a segítség az azonos időszakban, Ku- waitban megtermelt nemzeti össztermék mintegy 9 száza­lékának felel meg. SEGÍTSÉG A KÖZEL-KELETI FRONTORSZÄGOKNAK Ki kell emelni Kuwait szerepét és állásfoglalásait a közel-keleti problémakör megoldására tett erőfeszíté­sekben. Az 1967-es egyipto­mi—izraeli háború idején 85 millió dolláros katonai se- gélvt nyújtott Egyiptomnak, a háború utáni helyreállítá­sokat pedig 186 millió dollá­ros összeggel segítette. Az 1973. októberében kirobbant újabb egyiotomi—izraeli há­ború idején a gazdasági se­gítségen kívül már katonáit is elküldte a szuezi frontra. Kuwaitban fogadták el az OPEC-országok azt a javas­latot is, hogy a kőolaj árát addig emelik havonként 5 százalékkal, amíg a nyugati országok visszavonulásra nem kényszerítik Izraelt az elfoglalt arab területekről. Kuwait volt az egyik javas­lója az USA és Hollandia el­leni olajembargó bevezetésé­nek, mivel ezen két ország nyújtotta a legkomolyabb se­gítséget Izraelnek a háború idején. A kuwaiti külpolitikai koncepció szilárdságát és megalapozottságát bizonyít­ja, hogy az 1978-ban végre­hajtott állam- és kormány­főcsere sem hozott változást az ország külügyi kapcsola­taiban, nemzetközi jelentő­ségű kérdések megoldásával kapcsolatos állásfoglalásai­ban. Az elmúlt pár hónapban a kuwaiti közvéleményt leg­jobban foglalkoztató nem­zetközi probléma az egyipto­mi—izraeli különbéke kér­dése volt. Kuwait eddig is jelentős szószólója volt az arab népek igazságos harcát támogatók táborának és a jelek azt bizonyítják, hogy az ország vezetése ezután is azon lesz, hogy ezek az igazságos törekvések a jö­vőben sem szenvedjenek csorbát. Ennek megfelelően egyik előterjesztője volt 1979 március végén Bagdad­ban, az arab országok veze­tőinek csúcstalálkozóján an­nak a határozattervezetnek, amely javasolja, hogy min­den arab ország vonja vissza nagyköveteit Kairóból és bojkottálja az aláírt egyip­tomi—izraeli szerződést. Leg­utóbb pedig a Kuwaitban tartott arab gazdasági és olajértekezlet — többek kö­zött kuwaiti javaslatra — kizárta Egyiptomot az összes arab gazdasági, olaj- és se­gélyszervezetből. Kuwaiti vé­lemény szerint is, Egyiptom elárulta az arab népek igaz­ságos ügyét. Érdekes össze­függése e problémakörnek, hogy Kuwaitban 3 év óta először ismét tüntetés zajlott le a fővárosban, az egyipto­mi nagykövetség előtt, tilta­kozásul az aláírt békeszerző­dés ellen. A követséget a ku­waiti katonaságnak kellett megvédenie a felháborodott tömeg haragjától. KAPCSOLATOK A SZOCIALISTA ' ORSZÁGOKKAL A világ problémáit érintő pozitív kuwaiti állásfoglalá­sok jelentős javulást ered­ményeztek a szocialista kö­zösség országaihoz fűződő kapcsolatokban. A közeledés eredményeként ma több szo­cialista ország tart fenn dip­lomáciai kapcsolatokat Ku- waittal nagyköveti szinten. Többek között Magyaror­szág is. A diplomáciai kapcsolatok felvételét követően egyre gyakoribbakká váltak magas rangú politikusok kölcsönös utazásai. Ezt alátámasztják a gyorsan fejlődő magyar— kuwaiti gazdasági kapcsola­tok. Az utazások sorát Falu­végi Lajos pénzügyminiszter 1974-ben lebonyolított ku­waiti látogatása nyitotta meg. Ezt követően többször került sor közép- és felső szintű vezetők látogatására. A magyar—kuwaiti kap­csolatok történetében 1979. márciusában került sor elő­ször kormányfői látogatásra, amikor Lázár György mi­niszterelnök Szaad al Ab­dullah al Salem kuwaiti mi­niszterelnök meghívását el­fogadva ellátogatott Kuwait- ba. A sokrétű és több témát magába foglaló tárgyalásso­rozat után a kormányfők megelégedésüknek adtak hangot a tárgyalások hang­vételét és tartalmát illetően. A látogatásról közös köz­leményt adtak ki Ku­waitban is. Ha valaki fi­gyelmesen olvasta el ezt a közös közleményt, nem ke­rülhette el a figyelmét az a jelző, amely a két országot „baráti” országnak nevezi. Ebben az egy szóban ku­waiti részről elismerik az európai realitásokat és a ma­gyar nép — a szocializmus építésében elért — jelentős eredményeit, magyar részről pedig kifejeződik az az elis­merés, amely megilleti a kuwaiti külpolitikát, azokat az állásfoglalásokat, amelyek hozzájárulnak a világ béké­je, a békés egymás mellett élés eszméjének erősítéséhez. (Folytatjuk.) Dr. Nyiri Iván Afrika napja Afrika — ezen a napon e sokszínű földrész (00 millió lakójának áldozatokkal ter­hes küzdelmei, legnemesebb célkitűzései előtt tisztelgünk. Harminc független állam részvételével 1963. május 25- én alakult meg az Afrikai Egységszervezet: alapokmá­nyának aláírói a gyarmatosí­tás, a fajüldözés végleges fel­számolása, a kontinens teljes felszabadítása, emberibb jö­vőjének megalapozása mel­lett tettek hitet. Az azóta eltelt 16 esztendő során sokat változott Afrika térképe, élete, világpolitikai szerepe. Napjainkban már 49 tagja van az AESZ-nek: 49 állam munkálkodik az 1963- ban megfogalmazott célok valóra váltásán. Ez az , együttműködés persze el- j lentmondásoktól sem mén- ' tes: mindegyik ország saját politikai arculat kialakításá­ra törekszik. Örvendetes tény, hogy az utóbbi időben az afrikai portugál gyarma­tok — Angola, Mozambik és Guinea-Bissau — felszaba­dulásával megerősödött a haladó irányvonalat követő, ezen belül is a szocialista orientációjú államok helyzete a kontinensen. Szaharától délre 12 ország több mint 77 millió lakosával és 6,2 mil­lió négyzetkilométernyi terü­letével ezt a politikai-gazda- sági-társadalmi fejlődési utat követi. Afrikában néhány éve kü­lönösen kiéleződött a két vi­lágrendszer harca, amit bizo­nyít az is, hogy a térség ha­ladó államait mind kevesebb támadások érik a nemzetközi reakció és az újgyarmatosí­tás erői részéről. A teljes af­rikai képhez tartozik az is, hogy a kontinens déli részén — Rhodesiában, a Dél-afri­kai Köztársaságban és Na­míbiában — még mindig 25 millió ember él a fajüldöző rezsimek elnyomása alatt. Ezek stratégiailag és gazda­ságilag egyaránt értékes te­rületek: a fehértclepesek nyugati támogatóikkal együtt mindent megtesznek azért, hogy megakadályozzák az itt élő népek felszabadulását, tényleges függetlenségük el­nyerését. Az ENSZ, az AESZ és a világ közvéleményének széles körű tiltakozása elle­nére még ma is csak látszat­megoldásokra hajlanak: Rho­desiában a fegyverek árnyé­kában tartott „szabad válasz­tásokon” erőszakolták ki egy nekik tetsző bábkormány létrehozását. Az afrikai államok többsé­ge határozottan elítéli eze­ket a mesterkedéseket, s kö­zülük ma már nem egy a fajüldöző rendszerek felszá­molásától teszi függővé a kapcsolatok fejlesztését a vezető tőkés hatalmakkal. A kontinens népeiben mindin­kább tudatosodik az egység, az összefogás fontossága: ezek nélkül — ma már egy­re többen meggyőződéssel vallják Afrikában — aligha képesek valóra váltani az AESZ alapokmányában rög­zített célkitűzéseiket: a föld­rész szebb jövőjét, amelyért napjainkban már oly sokan emelik fel szavukat szerte a világon. , Kocsi Margit Harcok Dél­Libanonban Jobboldali milicisták szer­da hajnalban palesztin ás baloldali állásokat támadtak Dél-Libanon keleti és kö_ zépső körzeteiben. Libanoni források szerint a Haddad- féle fegyveresek tüzérséget is bevetettek a Haszbaja ás Nabatijeh városok térségé­ben végrehajtott támadások során. Az újabb jobboldali ak­ciók jelentős anyagi káro. kát okoztak és hírek szerint több polgári személy még­sebesült. A Reuter értesülése szé- rint a támadásokkal párhu­zamosan három izraeli re­pülőgép hatolt be Libanon légterébe Tyr körzetében.

Next

/
Thumbnails
Contents