Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-23 / 118. szám

Munka, szakmai továbbképzés, nyelvtanulás Irány az NDK Diákok írják, diákok olvassák Iskolaújság Füzesabonyban Az elmúlt évekhez hason­lóan, 1979-ben is mód nyílik arra, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság kö­zötti • munkaerő-együttmű­ködés keretében magyar fia­talok szakmai gyakorlati ta­pasztalatszerzés céljából munkát vállaljanak az NDK vállalatainál. A Munkaügyi Minisztériumban megkezdő­dött az idén ősszel kiutazó csoportok szervezése. A két kormány megbízott szerveinek megállapodása alapján a foglalkoztatásra szak- és betanított munka- területeken a gépiparban, az elektrotechnikai és elektro­nikai iparban, a könnyű­iparban, a vegyiparban, va­lamint a kohászatban van lehetőség. A szakmunkások 2, illetve 3 évre. a betaní­tott dolgozók három évre köthetnek munkaszerződést az NDK vállalatokkal. ' A foglalkoztató vállalatok biztosítják a magyar mun­kások szervezett nyelvokta­tását. A szakmával nem rendelkező fiatalok a német nyelv megfelelő szintű elsa­játítása után több szakmában szerezhetnek Magyarországon is hasznosítható szakmunkás, bizonyítványt. A szakmun­kásként kiutazók szakmai to­Hyelvöltő vábbképző tanfolyamokon vehetnek részt. A munkavállalás feltételei szerint azok a fiatalok je­lentkezhetnek, akik: a kiuta­zás idejéig betöltötték vagy betöltik a 18. életévüket; er­kölcsi, politikai magatartásuk kifogás alá nem esik; nőtle­nek, illetve hajadonok, eltar­tásra nem kötelezettek; a munkára egészségileg alkal­masak; a katonai szolgálat- halasztás szabályai szerint kiutazásuk engedélyezhető; vállalják, hogy az NDK tör­vényeit, a foglalkoztatás sza­bályait és a munkaszerző­désben vállalt kötelezettsé­geket betartják. Mód nyílik néhány 30 éven aluli gépész- és elektromérnök kiutazásá­ra is. Az érdeklődő fiatalok a munkavállalás körülményei­ről és a jelentkezés lehető­ségeiről bővebb tájékoztatást állandó lakhelyük szerint Budapesten a Fővárosi Ta­nács Dél-pesti Munkaerő- gazdálkodási Hivatalánál (VIII., Baross utca 124.). il­letve a Heves megyei tanács munkaügyi osztályán kérhet­nek, s ugyanott jelenkez- hetnek. Az érdeklődők a Munka­ügyi Minisztérium tanácsi osztályán is kaphatnak tá­jékoztatást, s itt is mód van a jelentkezésre. „Az mi keveset írtam, igazat írtam” E Tinódi-idézet áll a fü­zesabonyi gimnázium és pos­taforgalmi szakközépiskola újságjának a címlapján. A stemcilezett oldalakon rövid beszámolók, cikkek. Ütinap- ló egy NDK-beli kirándulás­ról, tudósítás a diákparla­mentről. a tanulmányi moz­galomról, no és az iskolai focibajnokságról. A szerkesztő bizottság tag­jai, s a rendszeresen íroga- tók vannak jelen a rögtön­zött „szerkesztőségi értekez­leten”. Tasi Imre igazgatóhelyet­tes — aki az egyik alapítója a gimnázium lapjának — előveszi a bekötött példányo­kat. — A „Fürkésző" éppen tíz évvel ezelőtt jelent meg elő­ször — mondja. — Azóta több-kevesebb rendszeres­séggel kéthavonta. 1973-tól 1976-ig szép kiállításban, jó minőségű papíron került ki a nyomdából, az utóbbi két évben azonban jó ha egy esztendőben két-három szám. s az is stencilezett, lát nap­világot. A lap Kompolton készült, s a papír ára, meg a nyomdai költségek meg­drágulása után iskolánk KISZ-szervezete — hiszen övé az újság — nem bírta anyagilag. Amíg régen két­száz példány alig 500 forint­ba került, ma száz kétezer­be. És hát kis gimnázium a mienk, mindössze kétszáz- harminc tanulónk van, s az újságunkhoz sehonnan nem kaptunk támogatást Na és? — vonhatnánk meg a vállunk. Miért oly nagy baj, ha egy diáklap nem je­lenik meg rendszeresen. — Bajnak éppen nem „baj” — válaszol a „Fürké­sző” sportosa, a negyedikes Bíró Imre. — Csak néhány „apróbb” dolgot mondanék a „védelmében”; három évvel ezelőtt, az ország középisko­lás lapjainak bajai találko­zóján a mi újságunkat a legjobbak közé sorolták. A hajdani „munkatársak” kö­zül, ma többen — mint pél­dául Gulyás Ferenc vagy Ördögh Balázs — hivatás­szerűen állnak kapcsolatban az irodalommal vagy az írással. Mások az egyetemek, főiskolák magyar szakára járnak. Lapunkról a rádió ifjúsági osztálya riportot ké­szített. Mintegy húsz-huszonöt di­ák csoportosul a „Fürkésző” köré. Közéjük tartozik Koz­ma Katalin is: — Lehet, hogy kezdetben magára volt utalva a szer­kesztő bizottság, de ma már igazán mindenki írhat a lap­ba. Ha akar. Hát ki is tudó­tatl anságokat. Az elméleti kérdések már könnyebben mentek: állam- polgári ismeretekből vizsgáz­tak az őrsök. A varsói szer­ződés szerepét, a NATO funkcióját még a hatodiko­sok is ismerték, sőt: kiegé­szítették az olvasmányaikból szerzett információikkal is. Fizikai erőpróba volt a kúszópálya legyőzése — bár egy kis „protekciót” kértek időnként a gyerekek — főleg a lányok —, de meg kell hagyni, a legtöbb csoport gyík módjára jutott át az öt méter hosszú, résnyi átmé­rőjű akadályon. Ezután kö­rök. Külön figyelmet és di­cséretet érdemelnek a bese­nyőtelki asszonyok és az egri Alpári Gyula Közgazda- sági Technikum diákjai, akiknek fellépése kitűnően sikerült. A felnémeti híres citéraZenekar a régi önma­gához viszonyítva halvá­nyabb volt. A bíráló bizottság döntése alapján az alábbi minősítési eredmények születtek: .„me­gyei kiváló” fokozatot ért el: Mezőszemere, Dormánd felnőtt- és úttörőzenekara, Tarnalelesz, Erdőkövesd, Váraszó, Mezőtárkány űttö- rőzenekara, valamint Szőke Sándor. „Megvei jólminősült”: An- dornaktálya, Poroszló, Me­zőtárkány. Alpári Gyula Közgazdasági Technikum, Felnémet. Besenyőtelek és a Mezőszemere úttörőgárda. „Megyei minősült”: Istenme­sítana az iskola belső életé­ről, ha nem azok. akik itt tanulnak! De mind keveseb­beket érdekel, mert mire az írásokat olvashatják, azok aktualitásukat vesztik. A mostani számban is, május­ban, a múlt nyári utazásunk­ról szóló cikkem található. — Kevés a magyartanár — veszi át a szót az igaz­gatóhelyettes. — Eperjesi László, a lap volt felelős szerkesztője ugyanis könyv­táros is lett, s így nem sok ideje maradt a kéziratok javítására. No. meg a mos­toha nyomdai viszonyok is elvették a kedvét egy kissé a szerkesztéstől. Reméljük, azonban, hogy találunk meg­oldást, tudniilik a járási hi­vatalban ígéretet kaptunk arra: felhívják a kompolti kísérleti intézet szocialista brigádjainak a figyelmét la­punkra, s talán elvállalják társadalmi munkában a ki­nyomtatását. Ma már nem mindenütt divatosak a középiskolákban az évkönyvek. A diákújságok azonban ezeket is pótolhat­ják, hiszen valamiképp e lapok is kordokumentumok. A feledhetetlen tanulóévek emlékei. Fehéren-feketén ... Józsa Péter M AI műsorok: Ml 110 KOSSUTH 8.30 Tudomány és gyakor­lat. 8.59 Beszélni nehéz. 9.11 Saint-Saens: III. szimfónia. 9.47 Tarka me­se, kis mese. 10.05 Szüle­tésnapi ajándék. 10.35 Vá­laszolunk hallgatóinknak. 10.50 Kamarazene. 11,25 Népdalok, néptáncok. 12.30 Ki nyer ma? 12.35 Házunkx tája. 12,50 Operaslágerek. 13.20 Örökzöld dzsesszme- lódiák. 14.04 Kóruspódium. 14.24 Életutam. 15.10 Né­pi zene. 15.28 MR 10—14. 16.10 Kritikusok fóruma. 16.20 Mihály András mű­veiből. 17.07 Megéri? Nem éri meg? 17.35 Magyar operaénekesek. 18.15 Hol volt. hol nem volit... 18.30 j Esti magazin ... 19.15 Gon­dolat. 20.15 Nótaest. 21.00 Mélyvilág. 23,29 Haydn: D-dúr szimfónia. PETŐFI 8.05 Népdalok. 8.20 Világ- történelem dióhéjban. 8.33 Idősebbek hullámhosszán. 9.28 Rádióoperettekből. 10.00 Zenedélelőtit. 11.30 A Szabó család. 12.00 Né­I pi zene. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Egy kis fi­gyelmet kérek. 13.30 Szí­nes szőttes. 14.00 A Petőfi rádió zenés délutánja. 16.03 Fiatalok egyenruhában. 16.35 Egészségünkért! 16.40 Irán után — Irán miatt. 17.00 Ötödik sebes­ség. 18.00 Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mér­kőzésekről. 19.05 Népdal­körök. 19.15 A beat ked­velőinek. 20,00 FTC-U.Dó- zsa bajnoki labdarúgó- mérkőzés II. félideje. 20.53 Szín-játék. 21,18 Irány a Parnasszus! 21.45 Újdon­ságainkból. 22.20 Klasszi­kus operettekből. 23.15 Az 1978. évi montreux-i dzsesszfesztdvál felvételei­ből. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — Gyári belépő. Szerkesztő- riporter: Tolnai Aíttila — Törzsgárdatagság és meg­becsülés? Erről szól az juk gyárakban, üzemek­ben a panaszos szót. hogy az éppen odakerülő if.iú szakemberek a sok éve ott dolgozó munkásokhoz ké­pest aránytalanul többéit keresnek. Hol itt a meg­becsülés? Erről szól az összeállítás — 10 perc me­zőgazdaság. Szerkesztő-ri­porter: Borsodi Gyula — A Szikszói Állami Gazda­ságban — Slágerpanopti­kum — Sport — 18.00 Észak-magyarországi kró­nika — Ülésezett a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei képviselőcsoport — SZMT elnöksége tárgyalta Lenin- városban — Újpest kö­szönti Heves megyét — Hírek, lapelőzetes ... 9,00 Tévétoma. 9.05 Isko­latévé. 9.30 A hetedik kontinens ékszerei (NSZK filmsorozat). 9.55 Orvos a sarkvidéken, 10.30 Az One- din család (Angol filmso­rozat). 11.20 Delta. 15.10 Sodrásban (Magyar film). 16.35 Autók és emberek (Francia filmsorozat). 17.20 Kuckó. 17.50 „Életet az éveknek”. 18.25 Staféta. 18.50 Tévétorna. 18.55 FTC— U.Dózsa bajnoki labdaru­gó-mérkőzés. 20.45 Tv- híradó. 21.15 „Este van. este van...” 22.15 Tv-hír- adó 2. 22.35 Oldjuk meg! 2. MŰSOR 20.01 Lidércfény (Angol filmsorozat). 20.45 Tv-hír- adó. 21.15 Súlyemelő Eu- rópa-bajnokság. 21.45 Vil­lanófény. 22.10 Gien Campbell tévéest.ie. 1979. május 23., 1 Szerelmi próbatétel Az utcán találkoztunk. Alkonyodott. Merengön bá­mult maga elé. — Olyan érdekes, amire gondol?— kérdeztem, ahogy kalaplevéve ráköszöntem. — Ö, igen — mondta álmodozva —, a szerelemről gondolkodom. Arról, hogy milyen csodálatos! — Hát ez óriási! — igyekeztem megragadni az alkal­mat. — Nekem is pont ez jár a fejemben. Nem töpreng­hetnénk rajta esetleg együtt? — Miért ne? — felelte. — Tudok a közelben egy bá­jos kis zenés helyet. Nagyon kellemesen el lehet ott ül­dögélni, ülve pedig sokkal jobban lehet elmélkedni. Közvetlenül a zenekar közelében helyezkedtünk el. Ez volt a kívánsága. — Gyakran jár ide? — kérdeztem, mialatt a zene­kar egy tüzes shake-et játszott. — Négyhetenként — mosolygott rám csábosán. A zenekar nagyon vidám kis együttes volt. A veze­tőjük, egy nálam két fejjel magasabb óriás, úgy visel­kedett, mint akinek elment a józan esze. Hallatlanul ko­mikusnak találtam a magatartását. A lány gyengéden megfogta a kezem. Lábaink ösz- szefonódtak az asztal alatt. — Kisasszony — kiáltottam jókedvűen a felszolgáló- nőnek —, egy rund konyak a fiúknak! Az együttes vezetője sistergő hangot hallatott, mint a rakéta, mikor kilövik, és az ökleit rázta. Aztán meg­ragadta a szaxofont, idegesen rángatózó arccal a szájához szorította, és fenyegetően lóbálta a végét jobbra-balra. Megsimogattam a lány szőke fürtjeit. Táncoltunk. A vérpezsdítő muzsika közben ajkam a szájához közele­dett, amikór váratlanul fülrepesztő csattanás hallatszott: szétrepedt a szaxofon. Az együttes vezetője felkapta a dobverőt, és mint egy dühöngő őrült, csapkodni kezdte vele a zongora billentyűit. Közben félelmetes grimaszo­kat vágott. — Nézze csak — mondtam elragadtatva —, milyen oltárian játszik! A közönség frenetikus erővel tapsolta meg a produk­ciót. — Mesés — nevettem —, látott már valaha hasonlót? — Most el kell mennie — mondta halkan, de határo­zottan a lány. — A zenekar az utolsó számot játssza. — Mennyiben érint ez engem? — kérdeztem csodál­kozva. — Azonnal el kell tűnnie — sürgetett —, ha kedves az élete. — Az életem? — dadogtam értetlenül. — Ugyan, mi­lyen veszély fenyeget? — A vőlegényem — suttogta jelentőségteljesen. — A vőlegénye? — nyögtem megdöbbenve. — Hol van? — Ott — mutatott az együttes vezetőjére. — Négy­hetenként szörnyen próbára teszem azzal, hogy egy vad­idegen férfival ideülök közvetlenül az orra elé. őrült fél­tékenységében minden alkalommal összetöri a szaxofont, Ö, de forrón szeret!... — sóhajtott ábrándosán, és örö­mében csak úgy csillogott a szeme. August B. Rüst (Zahemszky László fordítása) Honvédelmi nap Keselyőbércen Hegyen-völgyön, akadályon át „Gáz!” (Fotó: Lénárt Pál) — Kellemes májusi napra ébredtünk, remélhetőleg ez mindnyájatoknak kedvet csi­nál a versengéshez — mond­ta Bartók István főhadnagy az egri 5. számú általános is­kola 600 tanulója előtt, akik úttörő honvédelmi nap ke­retében akadályversenyen vettek részt a rendkívül szép környezetű bükki tábouhe- lyen, Keselyőbércen. A Heves megyei Hadkiegé­szítő és Területvédelmi Pa­rancsnokság és az egri iskola között már régebben létrejött az együttműködési szerződés — amely több mint egyszerű patronálás —, ennek kapcsán adnak számot évente a paj­tások a honvédelmi ismere­teikről. Az akadályok ha­sonlítanak az úttörő járőr- versenyek feladataihoz, csak katonásabbak, nagyobb el­méleti és gyakorlati felké­szültséget igényelnek. A se­besültellátási akadálynál például a gyerekek egymá­son mutatták be a törött kar kötözését, a sérült elszállítá­sát. Ha társuk nem helyesen végezte az elsősegélynyújtást, rögvest felhangzott az őrs tagjainak tréfás-gunyoros helytelenítése: — „Ugye, fáj a kezed, se­besült? Ha így szállítod a beteget, rögtön elfelejti, hogy valaha is egészséges volt”. Komoly, már igazi harco­sokhoz méltó feladat volt a gázálarccal való ismerkedés, a védőköpeny használata. A lányok aligha lesznek kato­nák, ennek ellenére hősiesen húzták magukra a gázálar­cot, amely pedig nem min­dig simult rendszeresen a fejre. Szerencsére az ellen­őrző állomáson őrködő ka­tonák mindenkor segítettek, s „el-elnézték” a kisebb pon­Citerazenekarok iaiáliftzó a Mezőíárkánybaa Nem is gondolná az em­ber, hogy mennyi jó citerás tevékenykedik megyénkben. 1976-tól esztendőnként rendszeresen találkoznak Mezőtárkányban, bemutat­ják műsorszámaikat, versen­genek megyei minősítés ke­retében. A dinamikus fejlő­désre mi sem jellemzőbb, hogy még az első alkalom­mal csupán hat együttes lé­pett pódiumra, a mostani bemutatón már húsz! Néhány esetben egészen kimagasló produkciót hall­hattunk, mint például a mezőszemereiek „Fel&zállott a páva” kezdetű népdal előadását, melyet színesen, változatosan dolgoztak . fel. De ugyanilyen magas szín­vonalon, csaknem tökéletes hangszertudással muzsikál­tak a dormándiak, a tárnáié, leszi fiatalok, ügyesen és te­hetségesen a dormándi úttö­vetkezett a kötélmászás, majd az akadályok leküzdé­se gránátdobással folytató­dott. Jó célzóképesség, éles szem és erős kar kell ehhez. A verseny fáradalmait dél­után nótázással, tréfás iáté- kokkal oldották föl a pajtá­sok, hogy az eredményhirde­tésre ismét csatarendbe állja­nak és megtudják, miként vették az akadályokat. Az elsők természetesen maguk tapsoltak és örültek a leg­jobban elsőségüknek. De sen­kinek nem volt oka a szo- morkodásra, hiszen „ez jó mulatság, férfimunka volt!” Káló Béla zeje, Hort és Gyöngyöstar­ján úttörőzenekara. A többségükben „kiváló” és „jó” eredmények önma­gukért beszélnek és amikor ezt jóleső érzéssel vesszük tudomásul, feltétlen meg kell említeni Pribolyszky Mátyás citeraművész rendkívüli hasznos tevékenységét. Éven­ként sorra látogatja együtte­seinket és szakmai tudását és személyes varázsát latba vetve, tanácsokat, ötleteket ad citerásainknak, akik eze­ket felkészülésük során hasznosítanak. Szakemberek véleménye szerint — akiknek módjuk nyílott más megyék ha­sonló minősítési rendezvé­nyein is részt venni — szín­vonalát tekintve, országosan a legjobbak közt vannak He­ves megye citerazenekarai. Nagy Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents