Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-23 / 118. szám

KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Súlyos örökség SAJÁTOS HELYZET ALAKULT KI Irán és az! Egyesült Államok között. Washington szeretné miha- j marabb Teheránba küldeni újonnan kinevezett nagy-; követét, Walter Outiért, iráni részről viszont nem : tartják kívánatosnak ezt addig, amíg „legalább va­lamelyest nem rendeződik” a két ország közismer­ten zilált viszonya. Ez a tény önmagában is jól érzékelteti, milyen súlyos örökséggel terheltek az amerikai—iráni kap­csolatok. Khomeini minap mondott beszédében em­lékeztetett arra, hogy „hosszú történelme során Iránt egyetlen ország sem zsákmányolta ki jobban, mint az Egyesült Államok”. Az irániak tehát nem feledé­kenyek, a sebek ráadásul még frissek — de nemcsak erről van szó. Az amerikai kormányzat szinte naponta látványosan igyekszik beavatkozni Irán belügyeibe. A kongresszus ismét elítélte az iráni eseményeket, Kissinger ex-külügyminiszter pedig egy beszédében keresetlen egyszerűséggel kijelentette: „Amerika a háború utáni korszak legnagyobb baklövését követ­te el, amikor megengedte a sah rendszerének meg­döntését.” Az effajta nyilatkozatok, gesztusok enyhén szólva nem segítik a sebek gyógyulását. Nem túlsá­gosan meglepő, hogy Teherántól Shirazig és Tabri- zig szinte valamennyi iráni nagyvárosban spontán Amerika-ellenes tüntetések robbantak ki. PEDIG TEHERÁN RÉSZÉRÖL nem hiányozna a kapcsolatok javításának szándéka — ha a másik fél is erre törekedne. Jazdi, az új iráni külügyminiszter első nagyobb sajtóértekezletét csaknem teljesen az iráni—amerikai viszonynak szentelte és világossá tette: Irán a sértett fél, Washingtonnak kellene vég­re olyasmit tennie, ami valóban a közeledési szán­dék jeleként fogható fel. Ilyesmi azonban nincs, sőt: amikor Teheránban közölték, dokumentumokkal tud­ják igazolni, hogy Jacob Javíts amerikai szenátor komoly összegeket fogadott el —■ nyilván nem ellen­szolgáltatás nélkül — a sahtól, a hivatalos Washing­tont nem a tények érdekelték, hanem kapott az al­kalmon és újabb Irán-ellenes tirádákat hangoztatott. Washingtonban egyszerűen még mindig nem hajlan­dók tudomásul venni, hogy február óta egy új Irán van születőben. Harmat Endre Irán Amerika-ellenes tüntetés Namíbia az ENSZ-közgyulés napirendjén NEW YORK: Felújítja munkáját az ENSZ közgyűlésének 33. ülésszaka. Az egyhetes tanácskozás középpontjában a namíbiai helyzet áll, valamint annak megvitatása, hogy milyen szankciókat alkalmazzanak az ENSZ-közgyűlés és a Biztonsági Tanács Namíbia- határozatait figyelmen kívül hagyó, azok végrehajtását megtagadó fajgyűlölő dél-af­rikai rezsimmel szemben. Ismeretes, hogy az ENSZ az 1979-es évet a namíbiai néppel való nemzetközi szo­lidaritás évének nyilvánítot­ta és határozatai értelmében még az idén szabad válasz­tásokat kell tartani, ENSZ- felügyelet mellett, a Dél-Af- rika által törvénytelenül megszállva tartott Namíbiá­HANOl: A vietnami és a kínai vö­röskereszt társaság képvise­lői kedden folytatták meg­beszéléseiket a két ország közötti teljes hadifogolycsere lebonyolításához szükséges intézkedésekről. A hadifog­lyok első csoportjainak cse­réje — mint mór közöltük — hétfőn lezajlott az úgy­nevezett „Barátság” határ- átkelőhelynél. A nemzetközi vöröskereszt képviselőinek jelenlétében Kína 120, Viet­nam pedig 43 sebesült vagy beteg hadifoglyot adott át. A hadifogolycsere rendben zajlott le. A két ország vöröskereszt társaságának képviselői hét­főn a késő délutáni órákban TEHERÁN: Együttes ülést tartott ked­den az iráni kormány és az iszlám forradalmi bizottság. Az ülésen jelen volt Kho­meini ajatollah is — közölte a teheráni rádió. A tanács­kozás napirendjéről nem ér­kezett részletes jelentés, a rádió csupán annyit közölt, hogy belpolitikai kérdések­ről volt szó. Szadek Khalkhali ajatol­lah, iráni vallási vezető ked­di sajtónyilatkozatában megerősítette korábbi beje­lentését, amely szerint tá­vollétében halálra ítélték az elkergetett uralkodót. Khal­khali ajatollah kijelentette továbbá: Az iszlám forra­dalmi bíróság vallási veze­tője voltam — és az is ma­radok’’. A vallási vezető ki­jelentése válasz Ibrahim Jazdi külügyminiszter hét­fői nyilatkozatára, amely el­vitatta Khalkhali illetékes­PÁR1ZS: A francia—afrikai csúcs- találkozó színhelyén, a ismét találkoztak. A vietna­mi megbízottak javasolták, hogy vitassák meg a teljes hadifogolycsere lebo­nyolításához szükséges to­vábbi intézkedéseket, s ezekhez a hétfőn kialakított gyakorlatot vegyék alapul. A kínai megbízott azonban időhiányra hivatkozva kérte, hogy kedden találkozzanak újra, s akkor vitassák meg az ügyet. A vietnami bele­egyezés nyomán kedden a délelőtti órákban ismét ösz- szeült a két vöröskereszt­társaság küldöttsége a „Ba­rátság” határátkelőhely tér­ségében. A találkozó ered­ménye a hanoi idő szerint a déli órákban még nem volt ismeretes. ségét a sah halálos ítéleté­nek közzétételére. Jazdi, bár nem cáfolta az ítéletet, saj­nálkozásának adott hangot, amiért az amerikai szenátus „meg nem erősített hírek alapján” reagált a Reza Pahlavi ellen hozott ítéletre. Hétfőn este Astara észak­iráni városban tiltakozó diákok nyilvánosan eléget­ték az amerikai zászlót. Nagyszabású tüntetésekre került sor Shiraz és Tabriz városokban is. Qumban a siita vallás szent helyén Khomeini ajatollah mondott beszédet egy diáktüntetésen, éberségre szólítva fel honfi­társait az amerikai beavat­kozás ellen. Későbbi nyilat­kozatában a vallási vezető arra figyelmeztetett, hogy az iráni forradalom még nem aratott teljes győzelmet, és az iszlám politikai irányzat támogatására szólított fel. ruandai Kigaliban és Pá­rizsban nagy hullámokat ka­varnak az egyre több for­rás által megerősített közép­afrikai Élírek, amelyek sze­rint az ország fővárosában múlt hónap végén és ja­nuárban mintegy száz gyer­meket halálra kínoztak és agyonvertek a császár kato­nái. Hétfői riportjában a párizsi L’Humanité egy fran­cia nő beszámolóját idézve közölte, hogy a vérengzés során Bokassa is jelen volt. Bokassa császár Kigali­ban több sajtóértekezletet is összehívott. Legutóbb hét­főn koronájával a fején, azt magyarázgatta az összegyűlt újságíróknak, hogy tudomá­sa szerint nem gyermekek „haltak meg, hanem 15—16 éves kamaszok”. Azt állítot­ta, hogy a diákmegmozdulást külföldi ösztönzésre marxis­ták szervezték, akiknek fő- parancsnokát elfogták, s aki vallani fog. bán. Hadifogolvcsere a „Barátság határátkelőhelynél Vérengzés a Bokassa-császársáiban Kuwait 2. Olaj és stabilitás A kuwaitiaknak azzal, hogy állampolgárai az or­szágnak, rengeteg szociális juttatás jár, többek között fizetés. Indok, illetve mun­kahely nélkül azonban az állam mégsem fizethet ál­lampolgárainak, ezért mun­kahellyel mindenkinek kell rendelkeznie, dolgoznia már nem kötelező. A kuwaitinak munkahelye után és nem munkája után adnak fizetést A kuwaiti fizikai munkát nem végez, csak irányít. A piszkos mun­kát a vendégmunkások vég­zik. Kuwaiti kőműves, olaj­bányász és segédmunkás nincs. A minisztériumokban és irányító szerveknél vi­szont csak kuwaiti állam­polgár dolgozhat. Ezért for­dul elő az az anakroniszti­kus helyzet, hogy egy-egy minisztérium létszáma több ezer főre rúg. A munkatár­sak akkor járnak be, ami­kor akarnak, gyakran csak egy-két hetente, és akkor is csak egy jó teára. Az országos méretekben is je­lentős írástudatlanság nem kerüli el a minisztériumokat sem. Nagy port vert fel 1976-ban, közvetlenül a par­lament feloszlatása előtt az a nemzetgyűlési interpellá­ció, amely kifogásolta, hogy a belügyminisztérium igen felduzzasztott munkatársi gárdájának több mint egy- harmada analfabéta. Tévedés lenne azt hinni azonban, hogy ez a tudás­1979. május 23J szerda színvonal jellemző az ország gazdasági és politikai veze­tőire, illetve a fiatalabb ge­nerációra. A mai kuwaiti vezetők jelentős része a vi­lág legkiválóbb egyetemein tanult. A fiatalabb nemze­dékből pedig, ha valaki egy kis tehetséget is elárul va­lamely tudomány-, illetve művészeti ágban, minden probléma nélkül kerülhet ar­ra az egyetemre, illetve in­tézménybe, ahol az adott tudományágat a legmaga­sabb fokon művelik a vi­lágban. Ezek az emberek hazatérve jelentősen hozzá­járulnak az ország tudo­mányos-kulturális életének fejlesztéséhez. Érdemes néhány szót szól­ni Kuwait államformájáról. Az ország alkotmányos mo­narchia, melyet immár több mint két évszázada az al Sabah család kormányoz. A család két ágából kerül ki az emír (az ország államfő­je) és a trónörökös, a min­denkori miniszterelnök. A hatalom ilyen megosztása jelentősen növeli az igen népes Sabah család erejét és hatalmi stabilitását. Nem is igen fordulnak elő komolyabb belpolitikai vál­ságok az ország életében. 1976-ban a parlamentet — mivel működése sértette az uralkodó család érdekeit — államfői rendelettel felosz­latták. Még ez a jelentős intézkedés sem keltett kü­lönösebb visszhangot. 1979- ben esett ismét szó a par­lament működésének újbóli engedélyezéséről. Az igazság az — és ezt az uralkodó család is jól tudja —. hogy addig ameddig olaj van, akár parlamenttel, akár nél­küle a belpolitikai stabilitás fenntartása nem gond. Olaj pedig — a geológiai felmé­rések szerint — még 100 évig bőségesen lesz. WHISKY ÉS BOTBÜNTETÉS Rashid al Khaledi egy hétköznapi kuwaiti állam­polgár. Űtban Kuwait felé ismerkedtünk meg a bag­dadi repülőtéren. Elmondta, hogy Kuwaitban, mivel az iszlám -törvényeket szigorú­an betartják, szeszes italt fogyasztani és az országba bevinni szigorúan tilos. Olyannyira, hogy egy angol fiatalembert aki tavaly né­hány üveg whiskyt próbált átcsempészni a vámon, meg­botoztak és másfél évre be­börtönözték. A börtön Ku­waitban sivatagi börtön, nyáron nemritkán 50 fokkal árnyékban. Kemény bünte­tés néhány üveg whiskyért. E szigorúságnak két kö­vetkezménye van. Az első: hogy az a kuwaiti, aki meg­szomjazik — mint Rashid barátom is — átrepül Bag­dadba egy „ivókúrára”. Az út csak egy óra, pénz pe­dig bőven van. Ezt a magas életszínvona­lat — minden kuwaiti tudja — az olajnak köszönhetik. Űjdonsült ismerősöm is —, aki a későbbiek folyamán szakavatott idegenvezetőnek bizonyult — úgy beszél az olajról, mint valami csoda­tevő tündérről. Ha jól meg­gondoljuk, annak is lehet nevezni. Az olajbevételekből min­den kuwaiti állampolgár ré­szesedik, csak munkahély- lyel kell rendelkeznie. Van­nak, akiknek két munkahe­lyük is van, hogy az állam két fizetést biztosíthasson számukra. Hónap végén mind a két munkahelyről időben megkapják a jól megérdemelt fizetést. AZ ÉLET CÉLJA: TEÁZGATÁS? Ennek az életmódnak, amely nemcsak barátomra, hanem a kuwaitiak többsé­gére vonatkoztatva is igaz — vannak jelentős árnyoldalai. Az első és legfontosabb: rengeteget unatkoznak. Azt a munkára nem használt 8 órát valahogy el kell tölte­ni. Ezért Kuwait város négy-hat sávos, autópályá­nak is beillő útjain állandó a csúcsforgalom. Mert mi­vel is tölti a napját egy ku­waiti. Reggel vagy délelőtt felkel és elindul meglátogat­ni a barátait. Egyedül, mert az asszony az otthon marad. Az asszonyok nem nagyon járnak ki az utcára. Ha mégis kimennek, felöltik arcukat is eltakaró fekete fátylukat, az abayát. A ba­rátok meglátogatása és a teázgatások jó kikapcsolódást' jelenethetnek egyszer-két- szer, esetleg többször, de ha éveken keresztül csak ezt csinálja valaki... ? így már felmerülnek az értelmes em_ béri tevékenység céljairól alkotott elképzelések is. Kuwaitban a munkát a vendégmunkás végzi el. akit a kuwaiti állampolgár le­néz. A külföldi munkásnak, legyen az angol mérnök, vagy amerikai orvos — ilyen persze csak elvétve akad — nem lehet magán- tulajdona Kuwaitban, tehát szegény. A szegényeket pe­dig nem nézik jó szemmel Kuwaitban. OLAJ ÉS TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK Mint ahogyan Kuwait lé­tét, úgy külpolitikáját sem lehet elválasztani a fekete aranytól. Kuwait a világ ötödik legjelentősebb olaj­termelője a Szovjetunió, az USA, Szaud-Arábia és Venezulea mögött. Ez a kö­rülmény jelentősen megha­tározza ennek — az alig valamivel több mint félmil­liós — népnek a világpoli­tikában betöltött szerepét. Külkapcsolataiban jelentős szerep jut Nagy-Britanniá- nak. Az összekötő szálakat elsősorban az olajérdekelt­ségek jelentik. 1975-ig a „British .Petroleum” és a „Gulf Oil” ellenőrizte az olajkitermelés 90 százalékát. 1975-ben a „Kuwait Oil Company”, a KOC megvá­sárolta részvényeiket és így hivatalosan az olajkiterme­lés teljes egészében állami kézbe került. Gyakorlatilag azonban ezek a cégek szak­értő és tanácsadói minőség­ben még mindig jelentős beleszólást kapnak az olaj­ügyek intézésébe. Ha figye­lembe vesszük az olaj — 1974. óta bekövetkezett ár­emelkedését és ezen keresz­tül — hatalmi tényezővé válását, messzemenő kö­vetkeztetéseket vonhatunk le az ország külpolitikai súlyát illetően. A kuwaiti külpolitika a legjelentősebb befolyást az OPEC-ben hangoztatott ál­lásfoglalásain keresztül fej­ti ki a világpolitikára. Az „Olajtermelő és Exportáló Országok” szervezetében ed­dig úgy vált ismertté, mint aki a mérsékelt megoldások híve. A szervezetben el­hangzó áremelési javaslato­kat nagy körültekintéssel bírálja el. A legutóbbi hó­napokban végrehajtott ter­ven kívüli — olajáremelé­seknél Kuwait a mérsékel­tek között is mérsékeltnek számító áremeléssel élt. (Folytatjuk) Dr. Nyíri Iván Budapesti kezdeményezések A TASZSZ kommentárja — A Varsói Szerződés Tagállamai Külügymi­niszteri Bizottságának má­jus 14—15-én Budapesten tartott tanácskozása egy sor konkrét, a békét szolgáló kezdeményezést fogalma­zott meg, amelyek azonnal a nemzetközi közvélemény, a sajtó, a közéleti és politikai személyiségek figyelmének középpontjába kerültek a világ minden táján — írja a TASZSZ kommentá­tora. Hozzáfűzi: A szocialista közösség országainak újabb közös javaslatai iránti ér­deklődés . nem véletlen, hi­szen korunk alapvető prob­lémái reális megoldásának biztosításáról van szó, kü­lönös tekintettel a fegyver­kezési hajsza csökkentésé­nek, a leszerelésnek, a kato­nai konfliktusok és feszült­séggócok felszámolásának, a nemzetközi enyhülési folya­mat elmélyítésének kérdé­seire. — A feladat most az, hogy mielőbb megkezdhessék az európai államok közötti bi­zalom megszilárdítását szol­gáló intézkedések megvita­tását és összehangolását, to­vábbá, hogy áttekintsék azo­kat a kérdéseket, amelyek-a katonai konfrontáció csök­kentését, majd ezután az- Európában állomásozó fegy­veres erők és idetelepített fegyverzetek csökkentését és koncentrálódásuk leépítését célozzák. — Éppen ezeknek a cé-v lóknak felel meg a buda— pesti tanácskozáson megfo­galmazott, fontos, időszerű kezdeményezés: hívjanak össze politikai szintű konfe­renciát valamennyi európai állam, továbbá az Egyesült Államok és Kanada részvé­telével. — A szóban forgó tanács­kozás a kollektív eszmecse­re színtere lenne, amelynek segítségével a helsinki meg­állapodások szellemével és betűjével összhangban, meg­vitatnák a legégetőbb fel­adatokat. Ezek az európai földrész békéjének és biz­tonságának fokozásával kap­csolatosak. Az összeurópai tanácskozás záróokmányával összhangban megvalósítan­dó intézkedéseken kívül a szocialista közösség országai készek a javasolt konfe­rencián olyan gyakorlati in­tézkedésekről is megálla­podni, amelyek az államok közötti bizalmatlanság cáök- kentéséhez vezetnének. Min­denekelőtt az Európában ta­lálható katonai-politikai cso­portosulások bővítésének megakadályozásáról, a had­gyakorlatok szintjének kor­látozásáról és a bizalomerő­sítő intézkedéseknek a föld­közi-tengeri térségre való kiterjesztéséről van szó — fejeződik be a TASZSZ kommentárja. A szakmai napokon: 24-én, 25-én, 28-án, 29 én és 30-án 10 és 14 óra között, belépés szakmai jeggyel.

Next

/
Thumbnails
Contents