Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-23 / 118. szám

Ifjúságunk felelőssége Legyen? És lett zási munka eredményeként a tejtermelés fokozatosan növekedett! A termelésben való lema­radás fő oka, hogy a gazda­ságok többségében még nem megfelelő az állatok szálas- és tömegtakarmány- ellátása. Sok helyen csupán a tehenek életfenntartó szük­ségletét biztosítják és a ke­vesebb tömegtakarmányt ab­rakkal kívánják pótolni, ami helytelen! Noha a szálas- és a tömegtakarmány-terme- léshez adott a terület, ennek ellenére a, gazdaságok egy része nem tudja megtermel­ni a szükséges mennyiséget. Az átlagtermések alacso­nyak, például lucernából 36,6 mázsa a szénaérték, si­lókukoricából pedig 141 má­zsa a hektárankénti hozam. Szarvasmarha-állományunk tömegtakarmány-ellátásának alapja a megyében levő 49 ezer hektár gyepterület, amely ma még nincs kellő­en kihasználva! Van mit javítani a tejtermelésben A verseny tovább folytatódik A nemzetközi tejnapon, kedden délután Egerben, a me­gyei tanács székházában ünnepélyes keretek között érté­kelték a tejtermelési verseny' múlt évi eredményeit. Papp Sándor, a Heves megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója mondott beszédet, majd Koós Viktor, Heves megye Taná­csának osztályvezetője adta át a díjakat és a jutalmakat a legjobb eredményt elért nagyüzemeknek, valamint a kis­termelőknek. Tavaly harmadszor ren­dezték a versenyt, melyben 22 Heves megyei nagyüzem 5379 tehénnel vett részt. A kisüzemek közül 19 község 138 tehéntartója . csatlako­zott a versenyhez. Az elmúlt három év tapasztalatai bi­zonyították, hogy ez a ne­mes vetélkedő nem a rövid életű rekordokra, hanem tartós eredmények elérésére ösztönzi a gazdaságokat. A szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztése ugyanis a tej- és tejtermékellátás javítására megerősíti azt az elhatáro­zást, hogy a versenyt a kö­vetkező években is folytat­ják. Különösen indokolt lesz ez a nyolcvanas években, hiszen hazánkban a fehérje­fogyasztás mintegy 80 szá­zaléka jelenleg még . a ser­téshúsfélékre tevődik. A fej­lett országokban azonban az egy főre jutó tej- és tejter­mékfogyasztás jóval maga­sabb, mint nálunk! Van te~ hát mit tennünk országosan Ésszerűbb takarmányozás! Nagyon kevés a három­ezer literes átlagot, vagy e fölött termelő gazdaságok száma. Ez az egyik oka an­nak, hogy Heves megye üze­mei 4—5 százalékkal lema­radnak a tejmennyiség év­ről évre előirányzott növe­lésétől. Az állami gazdasá­gokon kívül mindössze tíz szövetkezet van, ahol a te nyésztési és ct takarmányo­és Heves megyében is, hogy az arány javuljon. Megyénkben a szarvas­marha-tenyésztés tavaly el­maradt a várttól. A szövet­kezetekben összességében csaknem 8 százalékkal ke­vesebb volt a gondozói lét­szám, mint amennyit ter­veztek, ennek ellenére a te­hénállomány több mint 12 százalékkal növekedett. Gaz­daságaink lemaradnak a tej­termelésben is, annak elle­nére, hogy tavaly 1977-hez képest 3,3 százalékkal emel­kedett a tejfelvásárlás. A termelés azonban még mindig alacsony, hiszen a megyei átlag alig haladja meg a 2800 litert. A szövet­kezetekben 1978-ban az egy tehénre jutó tejmennyiség 2594, az állami gazdaságok­ban 3896 és a kistermelők­nél 3200 liter volt. Még mindig nagy az eltérés az egyes gazdaságok között, hi­szen 1500 litertől 6000 liter­ig találunk üzemeket a me­gyében, a tejtermelésben. TÖBB MINT NYOLC- SZÁZEZER FIATAL szavát és véleményét, tetteinek sú­lyát és cselekvő jobbat aka­rását tükrözte az elmúlt hét szombat-vasárnapján megtartott országos KISZ- értekezlet. Ifjúságunk kül­döttei azonban nemcsak a szövetség tagjainak nevében szóltak, hiszen akár a mun­kában vagy a tanulásban együtt vannak azokkal, akik még vagy már nem tagjai a szervezetnek. Az értekezlet­ről szóló beszámolók már megjelentek, s az eltelt né­hány nap szinte kínálja a lehetőséget: beszéljünk ar­ról is, ami nem fér egy ha­gyományos tudósítás keretei­be. Elsők között a felelősséget kell megemlíteni. Ha talán tételesen egyetlen résztvevő sem jelentette ki, hogy va­lamennyi fiatallal szemben alapvető követelmény a sza­vak és a tettek egysége — az, hogy a megfogalmazott célok, s a végrehajtás mesz- szemenően fedjék egymást —. a felszólalások szelleme azt sugallta, hogy ifjúságunk saját ügyének tekinti a tár­sadalmi haladás elősegítését és gazdasági céljaink meg­valósítását. Félreértés ne essék, nem­csak arról van — illetve volt — szó, hogy ismét meg­fogalmazzák törekvéseinket, hanem immár napirendre került egy sor olyan ténye­ző is, amely még jobban se­gítheti az elkötelezett végre­hajtást. Megegyezett' a fia­talok véleménye például ar­ról, hogy egyes közösségi munkaformákat még haté­konyabbá kell tenni, s hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a különféle termelési mozgalmakra, a politikai képzésre és többek között a sporttevékenység to_ vábbi szélesítésére is. A TEENDŐK AZONBAN most sem csak úgy általá­nosságban fogalmazódtak meg: pontosan címezte mon­dandóját. aki szót kért, s Mint valami mesebeli te­rülj, terülj asztalkám: szin­te a semmiből és szinte va­rázsszóra lett meg. Az egyik tanácskozáson valaki meg­jegyezte: Jó volna, ha len­ne Gyöngyösnek egy olyan igazán használható KRESZ- pa.kja, ami szinte minden­ben másolja a valóságot. A tanácskozáson jelen voltak közül valaki, egyetlen ember, nem kezdett el hüm- mögni, fejet csóválni, ha­nem azt mondta magában: Ez jó ötlet, most már csak meg kell valósítani. Ennyi volt az egész. Csak ennyi? Ki mit szeretne? Nagyon sokan szerették Gyöngyösön a ligetes, csen­des Béke teret. Főként a fiatalok fedezték fel gyorsan az előnyeit, majd nem sok idő kellett ahhoz, hogy a kamaszok is rájöjjenek, mi­csoda nagyszerű lehetősége­ket kínál a különböző bu­likra ez a környezetétől kis­sé elzárt terület. Lett is be­lőle „ramazuri”, olyannyira, hogy időnként a rendre ügyelőknek is dolguk akadt itt. .Kézenfekvőnek látszott te­hát, hogy a Béke téren épít­sék meg a KRESZ-parkot, amit az is indokolt, hogy itt elegendő hely állt rendelke­zésre a berendezések kiala­kítására. . 'De nagy hiba lett volna, ha az új létesítménnyel ki­zárták volna mindazokat a térről, akik szívesen kijár­tak a fák alá pihenni, be­szélgetni és játszani, életko­ruktól függően választva a lehetőségek között. Ebbe a hibába nem estek bele a tervezők. A tér megmaradt pihenőhelynek, amit bárki bármikor igénybe vehet — kapunyitástól kapuzárásig. Itt mindenki kedvére tölt­heti el szabad idejét ezután is, csak éppen azoknak tá­értette az is, akinek címez­ték. Miért fontos ez? Töb­bek között azért is, mert azt a fogalmat igyekezett kikü­szöbölni, ami a konkrét cse­lekvést és végrehajtást ne­hezíti esetenként: általában. Nincs „általában” dolgozó fiatal — hangzott el a KISZ- értekezleten —, ha tenni- cselekedni akarunk, progra­mot adni és mércét állítani, mindig figyelembe kell venni a körülményeket és az adottságokat, s persze azt a kört, amelyre hatni aka­runk, akiket mozgósítani kí­vánunk. Az okfejtés világos és nyilvánvaló, mert hiszen egy jól szervezett nagyüzem, ben tevékenykedő ifjúmun­kás — aki gazdag munkás- mozgalmi hagyományok is­meretében — kér és kap fel. adatot, más elbírálási rend alá kell, hogy tartozzék, mint egy kis létszámú, a termelés technikai színvona­lát tekintve a sor végén kullogó kisüzem dolgozója. A „testre szabott’ felada­tok igényé azonban nemcsak az egyes ember tekintetében fontos. Vannak bizonyos munkaformák, amelyeknek Júniusra várják a szemé­lyi számok érkezését, hogy adatlap-egyeztetés után az állampolgárok igazolványába kerüljenek. A helyi tanács népességnyilvántartó cső. portja már készül a nagy munkára, s a számok szét­osztásában budapesti ötletet kíván alkalmazni. A csoport munkatársai kimennek a gyárakba, üzemekbe, válla­latokhoz, összegyűjtik az ott dolgozók és családtagjaik személyi igazolványát, azo­gasabb odakint, akik csak „randalírozni” akarnak Mit tud a park? Nagyon „okos” park ez, mert szinte mindent tud, amit tudnia kell. Ahogy már említettük: enyhet is ad, játszási lehetőséget is, nem is keveset, és tud „közle­kedtetni”. Méghozzá majd­nem úgy, ahogy közlekedni kell Gyöngyösön a valóság­ban is. Például: a Pampuk-sarok, ami valamikor a legveszé­lyesebb útkereszteződése volt a városnak, ennek ki­csinyített mása itt található a parkban. Ugyanazzal a forgalomirányító lámparend­szerrel, amit évekkel ezelőtt a Pampuk-sarkon felszerel­tek. De nem hiányzik a mátra- füredi úton levő vasúti át­járó sem a hozzá tartozó éles kanyarral, ami szintén eléggé nehéz forgalmi hely­zetet teremt autósoknak, motorosoknak és gyalogosok­nak egyaránt. A körforgalomba való be­kapcsolódás és az abban va­ló közlekedés szintén gya­korolható a pálya egyik sza­kaszán. Ne folytassuk a felsoro­lást: summázva mondjuk úgy, hogy a park szinte „mindent tud”. Kik használhatják? Csetneki János rendőr al­ezredessel és Fritz Sándor rendőr századossal járjuk be a parkot. Megállunk a be­járati ajtó mellett levő épü­letnél, amelyben a gondnok irodája mellett az oktatóte­rem, a járművek elhelyezé­sét biztosító helyiség és a mosdók találhatók. Ez a „parancsnoki állás”, ha úgy tetszik. — Kismotor és kerékpár várja itt a gyerekeket — mondja Fritz Sándor. — sajátos területei vannak. A felvetődött kérdések egyike volt például a szabad idő és a lakóterület kapcsolata. Nem csekély azoknak a szá­ma, akik másutt élnek-lak- nak, s megint másutt dol­goznak. Gond. hogy hol „ak­tivizálják” őket, hova kös­sék és hol aknázzák ki a munkaidőn túli tenni- akará­sukat. VALAMENNYI RÉSZT­VEVŐT erősen foglal­koztatták az ötödik ötéves tervidőszak hátralevő esz­tendeinek feladatai. A hoz­zászólások nem kerülték meg ezt a kérdést, s hogy nem mondtak „újat” bi­zonyság arra: célkitűzéseink változatlanok, s a végrehaj­tás odaadást és nagy fegyel­met kíván a fiataloktól is. Jogos követemény, hogy a szervezett ifjúság, a KISZ- esek nyolc és félszáz ezres tábora példát mutasson. Nem avul a már híressé lett jel­mondat: Ki-ki nyújtsa ké­pességei szerint a legjob­bat ... Sátrán István kat bent a tanácsnál egyez­tetik az adatlapokkal, majd műszak végén a számokkal együtt visszaadják tulajdono­suknak. Mint elmondották, a vá­rosban 45 munkahelyet írtak össze, ahol eredménnyel al­kalmazható ez a gyors és a termelő munkát nem akadá­lyozó módszer. Egyébként ez Hatvan nagykorú állampol­gárainak 70 százalékát je­lenti. • Azt szeretnénk, ha valami­féle „kis vizsga” után kap­hatná meg a fiú vagy a lány a járművet, hogy még­is bizonyos alapismeretek birtokában vegyen részt az itteni közlekedésben. Érthető ez a követelmény­nek aligha nevezhető igény. — Az iskolák csoportjait a gondnok fogadná, az előre megállapodott időpontban. Az oktatóteremben filmvetí­téseket is tarthatnánk, elő­adásokat is, amelyek mind a közlekedésben való helyes magatartásra készítenék fel a gyerekeket. — És ha valaki „csak úgy” be akar jönni a KRESZ-parkba? — Bárki, bármikor, min­den bejelentés nélkül jöhet, a kapu nyitva áll. Csak a csoportoknál kell valamiféle időrendet megállapítanunk, érthető okból. Hogyan jött létre? Azt mondják, minden feladat megtalálja a maga emberét. így volt ez most is. Fritz Sándor régi törekvése, hogy a gyerekek már az óvodás korban kezdjenek hozzá a közlekedésben való tudatos részvétel szabályai­nak elsajátításához. A ma­guk módján és életkoruknak megfelelően. Egyre-másra meg is épültek a miniatűr kis közlekedési pályácskák az óvodákban és később az általános iskolák környékén. Megalakultak a kismotoros klubok is. A középiskolások körében azt szeretné elérni, hogy az érettségi mellett,_ azzal majd­nem egyidőben a fiatalok kézhez vehessék az autóve­zetői jogosítványukat is, a szakközepesek pedig szako­sított gépjárművezetői vizs­gát tehessenek. Hogy miért jó ez annak, akit nem vesz­nek fel a felsőoktatási in­tézményekbe és miért jó ez a honvédségnek, aligha kell magyarázni. Ebbe a sorba illik bele ez a mostani KRESZ-pank is. Ami úgy jött létre, hogy a feladat megtalálta a maga emberét, aki éveken át, va­lamiféle „megszállottsággal” megtett mindent azért, hogy az ötletből valóság legyen. Kik építették? Több millió forintot ér a KRESZ-park. Csak bitume­nes útjának hossza több mint ezer méter. A köziéi kedési lámparendszer is je­lentős érték. És mindezt a gyöngyösi és a környékbeli üzemek te­remtették meg és teremtet­ték elő — társadalmi mun­kában, zokszó nélkül, „ugorva” az első kérésre. És most, hogy elkészült, ünne­pélyes keretek között adják át a rendeltetésének május 25-én, mint a közlekedésbiz­tonsági tanács jó törekvései­nek szép bizonyítékát a vá­rosi tanács illetékeseinek — használatba. Adják át a gyöngyösi fia­talok ezreinek. Néhányukat említsük meg azoknak, akik sokat tettek a nagyszerű ötlet megvalósí­tásáért. Németh Pál rendőr százados, a KBT titkára lel­kesen sorolná mind a ti­zennyolc vállalat nevét, de ki győzné ezt elolvasni. Akik a legtöbbet tették: a MEZŐ­GÉP, a gyöngyöspatai Mát­rai Egyesült Tsz, a Gagarin erőmű, a gyöngyösoroszi ércbánya, a Thorez bánya, a Közútépítő Vállalat, a KPM szakaszmérnöksége, az ÉMÁSZ, a gyöngyösoroszi Február 24. Tsz, az állami építők, a Mátravidéki Épí­tő- és Szakipari Szövetke­zet, az Ingatlankezelő Válla­lat és a Városgondozási Üzem. Önzetlen és értékes mun­kájuk végeredményében nemcsak ők lelik örömüket, hanem a. gyöngyösi gyere­kek ezrei is. . Ha meggondoljuk: a nem­zetközi gyermekévben va­gyunk. .. G, Mólnál Ferenc A Magyar Hajó- cs Daru- gyár Óbudai Gyárában át­adás előtti munkálatokat végzik a századik, szovjet exportra kerülő, „Szibéria” típusú folyami tolóhajón. . A kisüzemekben annak ellenére, hogy a tehénállo­mányban visszaesés volt 1978-ban, a termelés mégis növekedett. Míg 1976-ban 2921 liter volt az egy tehén­re jutó tejtermelés, 1977- ben ez már 3142 literre nőtt, tavaly pedig elérte a 3200 litert. A tervidőszak hátra­levő részében a tejtermelés fokozása jelentős erőfeszíté­seket igényel mind a nagy-, mind pedig a kisüzemi gaz­daságoktól Heves megyében. Ahhoz, hogy a tavalyi 2800 literes tehenenként átlagot az idén háromezerre növel­jék, sokat kell tenni a te­nyésztői munka és a takar­mányozás javításában. 0 győztesek Végül pedig példaként so­rakozzanak fel a múlt évi tejtermelési verseny győzte­sei, akik eredményeikkel méltán érdemelték ki az el­ismerést. Kiemelt első díj­ban részesült a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetke­zet, amely magyar tarka és svéd lapály állományával elérte a tehenenként 4470 litert. Első díjat . kapott a Hevesi Állami Gazdaság Hungaro-friz tehénállomá­nyával, amely 4530 literes átlageredményt ért el. Első lett a tiszanánai Pe­tőfi Termelőszövetkezet Holstein-friz tenyészete 5976 literes eredménnyel. A me­gyei versenybizottság okle­velét kapta o gyöngyösha­lászi, az egerszalóki és a verpeléti termelőszövetkezet. A második helyezett a Fü­zesabonyi Állami Gazdaság Hungaro-friz állománya. A száz hektár mezőgazdasági területre jutó tejértékesítés­ben a legjobb eredményt a detki Magyar—Bolgár Ter­melőszövetkezet érte el. A tejtermelés növelésében az előző évhez képest a leg­jobbnak a kerecsendi Aranykalász Termelőszövet­kezet bizonyult. Ebben má­sodik lett az ecsédi Egyet­értés Termelőszövetkezet. A kistermelők közül Karlik István és Vasas István be­senyőtelki, Csató Sándor és Szlanicsan István nagyúti, Bányai István átányi, Bar­tók Kálmán erki, Ádám An­tal viszneki, Ficsor Béla káli és Tapolcsányi Károly gyön­gyöspatai bizonyult a leg­jobbnak. Tóth Gyula felvétele 1979. május 23., A hatvaniak követik a jó példát Személyi szám kiadása 45 munkahelyen Mentusz Károly A századik tolóhajó (MTI fotó — ü tartósablj eredményekre

Next

/
Thumbnails
Contents