Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

Nemrég adták át Hevesen azt a 48 lakásos épülettömböt, amelyet a Heves megyei Takácsi építőipari Vállalat dolgozói emeltek, alkalmazva a már jól bevált PEVA-módszert. í (Fotó: Szántó György)

Á tanácsok

Dr. Papp Lajos államtitkár a gazdasági és a hatósági feladatokról

i

Az MSZMP Központi Bizottsága március 28-i ülésén áttekintette belpolitikai életünk főbb jellemzőit is, s ennek kapcsán az államapparátus, illetve a tanácsok munkájával is foglalkozott. Az ülésről kiadott közlemény megállapítja, hogy állami életünk egészségesen fejlődik, az össztársadalmi és helyi célok megállapítását segíti a tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellegének erősödése. Ez az összegzés tette időszerűvé, hogy felkeressük dr. Papp Lajos államtitkárt, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökét, akivel a tanácsi munka aktuális kérdéseiről beszélgettünk.

— A fejlett szocialista társadalom építésével összefüggő tanácsi feladatok közül melyiket tartja különösen fontosnak ebben az időszakban:

— Mindenekelőtt a tanárok gazdasági tevékenységét. Köztudott, hogy folyamatosan növekszik a tanácsi testületek irányító szerepe a város- és községfejlesztési tervek megfogalmazásában és végrehajtásában, a nem tanácsi szervekkel való együttműködés szélesítésében, a kulturális nevelőmunkában és lakossági szükségletek kielégítésének szervezésében. Ezért különösen fontos, s egyben örvendetes, hogy évről évre fejlődik a tanácsok gazdasági tevékenysége, általában jól élnek önállóságukkal, hatáskörükkel, terveik megfelelően igazodnak a népgazdasági tervhez. Az V. ötéves tervidőszak első három évének tapasztalatai szerint időarányosan teljesítik leg-, fontosabb fejlesztési céljaikat. Igaz, az első két esztendőben még a tervezettnél több’ pénzt használtak fel a beruházásokra, tavaly azonban már nem lépték túl a fejlesztési keret határát.,

Mindebből persze az a leglényegesebb, hogy az átadott, illetve üzeme helyezett létesítmények számottevően javították az életkörülményeket. Különösen a lakásprogram ütemes végrehajtása érintette kedvezően a lakosságot: három év alatt a tervezettnél, mintegy 15 ezerrel több, kereken 275 ezer lakás került tető alá, ezen belül megépültek a számításba vett állami lakások is. Ugyanakkor lényegesen javult a lakások 'elszereltsége, komfortja.

— Milyen követelményeket támasztanak a 'tanácsokkal

• szemben a népgazdasági egyensúly helyreállításával kapcsolatos idei szigorúbb gazdaságipénzügyi feltételek:

— Mindenekelőtt arra van szükség, hogy emeljék gazdasági munkájuk színvonalát és ügyeljenek a tervszerűr ségre, a Végrehajtás hatékonyságára. Gazdasági

gondjaink ugyanis semmiképpen sem jelenthetik, hogy lemondanak a lakosság megfelelő ellátásáról. Növeli felelősségüket, hogy fejlesztéseik értéke megközelíti a népgazdasági beruházások 20, ezen belül a kommunális beruházások jóval nagyobb százalékát, köKségMstési kiadásaik pedig az áílam társadalmi kiadásainak 45 százalékát teszik ki. Éppen a szigorúbb követelmények, a rendelkezésre álló anyagi eszközök és gyorsan növekvő igények közötti feszültségek teszik elengedhetetlenné, hogy a tanácsok mindenkor gondosan mérlegeljék az igényeket és feltétlenül alkalmazkodjanak lehetőségeikhez.

Céljaink közül továbbra is a lakás- és közműépítés, a gyermekintézmények és az egészségügyi hálózat fejlesztése, az alapellátást nyújtó intézmények színvonalának fenntartása, illetve kisebb mérvű növelése áll előtérben. Fontos követelmény, hogy a lakásokkal egy időben épüljenek meg a kereskedelmi, egészségügyi és kulturális létesítmények, s a tervciklus végéig meg kell szüntetni a szakmunkás- képző és szakközépiskolai, tantermek, a bölcsődék, a szociális otthonok és a telepszerű lakásépítéshez elengedhetetlen szennyvíztisztító művek körüli elmaradást. Nem kisebb feladat a közintézmények és az állami lakások felújítása és karbantartása. Mindez a beruházások és felújítások körültekintőbb előkészítését, az építőkapacitás fejlesztését, valamint az erőknek és az eszközöknek a folyamatban lévő építkezésekre való összpontosítását igényli.

A Központi Bizottság közleménye is hangsúlyozza, hogy a tanácsok az eddigieknél jobban tárják fel a helyi anyagi és szellemi erőforrásokat, még inkább építsenek a helyi tenni akarásra, a népfront szerveinek aktív közreműködésével. Rájuk vár olyan tevékenységek összehangolása, amelyek a terület- és településfejlesztéssel, s a lakosság ellátásával kapcsolatosak. Természetesen továbbra is nélkülözhetetlen a lakosság közreműködése a településfejlesztésben; a tanácsok fejlesztési alapjának országosan csaknem tíz százalékát tette ki az a mintegy kilenc- milliárd forint értékű társadalmi munka, amit a lakosság az elmúlt három évben végzett.

— A KB-közIemény az állampolgárok közérzetére kiható, fontos politikai kérdésként említi az ügyintézés korszerűsítését, Mi a helyzet ezen a területen?

— A tanácsapparátus

évente mintegy hárommillió hatósági határozatot hoz és az emberek több, mint 20 milliószor fordulnak a tanácsi szervekhez ügyes-bajos dolgaikkal. Érthető hát, hogy a tanácsoknak ebből a feladatból is ki kell venni a részüket. Túlzás nélkül állítható, hogy a helyi tanácsok dolgozói sikeresen birkóztak meg a sok új hatáskörrel. ügyintéző munkájuk törvényes, fejlődött szakszerűsége és javult az ügyfelekkel való kapcsola-. tűk. A lakosság érdekeit szolgálja az új ügyfélfogadási rend, a városokban valamennyi munkanapon

igénybe vehető ügyfélszolgálat, a hatékonyabb jog- propaganda és a szakszervezeti jog.segélyszolgálatoksak nj*úi*oít' feoácai

segítség. Kétségtelen azonban, hogy még mindig fellelhető bürokratizmus a hatósági munkában, az állampolgárok gyakran és jogosan kifogásolják a hosz- szadalmas, olykor lélektelen ügyintézést. Ezért szükséges a tanácsigazgatás korszerűsítése, egyszerűsítése.

Számos lehetőség kínálkozik a saját hatáskörben történő egyszerűsítésre. Az alapos ügymenetvizsgálatok módot adnak a felesleges munkamozzanatok elhagyására, a nyomtatványok, nyilvántartások korszerűsítésére. Már több városban — elsőként Törökszentmik- lóson — kialakították az ügyfelek egyetlen nagy, megfelelő ügyviteltechnikai eszközökkel, irodabútorokkal felszerelt munkateremben történő fogadásának módszerét. Igaz, a gépesítés még a kezdet kezdetén tart a tanácsi igazgatásban, a jövőben azonban ehhez központilag is nagyobb segítséget kívánunk nyújtani. Végül meg kell jegyeznem: a tanácsi munka egyszerűsítése csak akkor lehet valóban eredményes, ha ezzel a kérdéssel a vezetők tevékenységük elválaszthatatlan részeként foglalkoznak, idejében jelzik a gyakorlat által túlhaladott jogszabályokat, s mielőbb megteremtik a korszerű módszerek bevezetésének feltételeit — fejezte be a beszélgetést dr. Papp Lajos államtitkár.

Németh Géza

flkllanefo felsadatunlc

ci dolgcsxő n@k’ Stel^zeCének

Általánosan ismert

fogalom a munkaerőhiány! és legalább ennyire közismert a munkaerő-utánpótlás gondjai is. A felnövekvő fiatalok egy-egy korosztálya oly alacsony számú, hogy lesz olyan esztendő, nem is a távoli jövőben, amikor nem pótolják a nyugdíjba menőket. Az utánpótlás, bár csökkenő mértékben, a nők köréből toborozható. Jelenleg ugyanis a munkaképes korú nők háromnegyed része vesz részt a termelőmunkában. Részben ez, részben pedig az, hogy az aktív keresők 43,3 százaléka nő, — teszik változatlanul aktuálissá a nők helyzetével való foglalkozást. Legutóbb az *SZMT aktívaülésén — amelyen részt vett Lévai Ferenc, az SZMT titkára is, — került napirendre annak felmérése, hogyan állunk ezen a téren.

A beszámoló is, a hozzászólások is sommázták, nagy lépést tettünk előbbre egész sor probléma megoldásához, de a feladatok változatlanul szintén nagyok.

Aktuálissá teszi a nők helyzetének felmérését évről évre az is. hogy még van tennivaló a bérezésnél,, a szakképzettség megszerzésében. a munkahelyi körülmények javításában. Különösen a szakképzettség megszerzésében kellene döntő változást elérni, ezt egyetlen számsorral is bizonyíthatjuk: olyan

ipari szakmákban,1 amelyek jellegüknél fogva alkalmasak a nők foglalkoztatására, á nők száma szinte csak ezrelékekben fejezhető ki. A lakatosoknak például mindössze 0,4 a villanyszerelőknek 0,R, a műszerészeknek 15, a nyomdászoknak 22 százaléka nő.

IGAZ, VANNAK eredmények. például amíg 1970-ben 1820 nő végzett el olyan szaktanfolyamokat, amelyek részben szakmát jelentettek, részben1 kvalifikáltabb munkát a betanítottak. között is, addig 1977-ben számuk már meghaladta a négyezer-ötszázat. A fejlődés sokszoros, hiszen majdnem háromszor annyian tanultak. De ha ezt a számot a tízezres nagyságrendekben kifejezhető létszámhoz mérjük, már korántsem lehet olyan megnyugtató.

De még egy számadat bizonyítja, hogy mennyi még a tennivaló. Országos szinten az iparban a nők 22,6 százaléka dolgozik szakképzettséget igénylő helyen, megyénkben, csupán 7,5 százalék.

Nagyobbak az eredmények

Ifin itäsci

a bérezések alakulásánál. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elve mondhatnánk mindenütt érvényesül. Ami ebben hátrányt okoz. az az, hogy míg az ipari dolgozók között a férfiaknál minden második ember szakmunkás, a nők közül csupán minden ötödik rendelkezik szakképzettséggel. Ebből egyenesen következik, hogy a bérek egy szintre hozását’ csak akkor érhetjük el, ha sokkal nagyobb a nők között a szakmunkások aránya. Noha ez jelentős eltéréseket okoz, mégis le lehet és kell szögeznünk, hogy az üzemekben sokat tettek a nők bérének javításáért, öt esztendő leforgása alatt a szakmunkásnők átlagkeresete mintegy 1000, a betanítottaké 600, a segédmunkásoké 500 forinttal emelkedett a megyében. Felbontva a keresetek alakulását, olyan eredmények is vannak, hogy például a Finomszerei vénygyárban 13.1 százalékos volt a női bérek emelése a férfidolgozók 6.5 százalékos átlagával szemben. Az ElVRT-nél a nők át-' lagbére három év alatt 19 százalékkal emelkedett.,'

szemben a férfiak bérének 15,6 százalékos emelkedésével. Jó lehet, ezek a számok kifejezik, hogy az üzemekben most már jóval nagyobb gondot fordítanak a nők bérének rendezésére, ezért azt is mutatják, milyen nagy volt a lemaradás, s ezt pótolni egy évtized is kevésnek mutatkozik.

MINDENESETRE megnyugtató, -hogy nem került le napirendről a dolgozó nők bérének alakulása, s ezt az üzemek, gyárak gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői egyaránt folyamatos, állandó tennivalóik közé sorolják.

Amikor a nők helyzetéről tanácskoznak bárhol, ezzel együttesen jelentkezik a szakmai, képzésben meglévő — mondjuk ki nyugodtan — .évszázados hátrány megszüntetésének fontossága, s a gyermekintézmények helyzete. Mivel a keresőknek országosan is majdnem fele nő, egyenesen következik ebből, hogy a gyermekintézmények megoldása, a szociális ellátás javítása egyáltalán nem csupán a nőkérdés egy része, hanem össztársadalmi ügy. Az viszont nem véletlen, hogy épp a nőkérdéshez kapcsolódik, következik ez egyenesen a nők kettős hivatásából.

Természétes, hogy a szak- szervezeti aktívaülés úgy foglalt állást, — az előterjesztés alapján is? — hogy a jövőben is nagy gondot kell fordítani a gyermekintézmények fejlesztésére, s törekedni kell arra, hogy mind tudatosabban szerveződjék társadalmi munka a gyermekintézmények férőhelyeinek növeléséért.

A nők körén belül is töb-' bet kell foglalkozni a gyermekgondozási segélyen lévőkkel, mert arányuk a dolgozó nők között ma már meghaladja a 13 százalékot. Változatlanul nagyon fontos, hogy az üzemek tervezzék meg előre a gyesen lévő anyák továbbképzését. Ez a három esztendő az, amikor nagyon nagy lépéssel juthatnak előbbre a nők; kihasználva a megteremtett lehetőséget a szakképzettségek megszerzésére. De ugyancsak a nők é csoportjának gondjaival is összefügg a bölcsődei férőhelyek számának növelése, hiszen nagyon sok asszony menne vissza a gyes második, harmadik évében, mert a három év a szakmai ismeretek beszűkülését is jelenti. Meg kell adni a választás lehetőségét a nőnek, hogy három évig igénybe vegye-e ezt a kedvezményt, de a választás lehetősége minden esetben a bölcsődei helyek számától függ.

SZŐ ESETT AZ aktívaülésen a nők vezetővé képzéséről, s ennek szubjektív és objektív okairól egyaránt.1 S ezzel együtt ismét súlyt kapott az, hogy törekedni kell minden szinten a régi szemléletek megváltoztatása.; ra.

A feladat — ahogy a hozJ zászólók és a referátum egyaránt megfogalmazta, — továbbra is törekedpi a 'párt- határozat megvalósítására és ennek sarkalatos’ pontja a nevelés, a tudatformálás. Ehhez pedig szükség van a párt- és a többi tömegszervezet segítségére, és sokat kell magára vállalnia a szak- szervezeteknek "is, ezen belül azoknak, akik ezzel a kérdéssel kiemelten foglalkoznak. S ha erről beszélünk, akkor azt is le kell szögezni: nagy érdemei vannak a szakszervezeti mozgalomnak a nők közéletiségre való nevelésében, hiszen a szakszervezeti tisztségviselők között egyre nagyobb a nők aránya.

A feladat tehát változatlan, újabb és újabb lépéssel előbbre jutni a nők helyzetének, munkakörülményeinek, bérezésének javításában, s ez nem csupán nőkérdés, össztársadalmi ügy.

Deák Rózsi

Nem vetélytársck, barátok

Visonta két üzeme egyet akar

Bár maga a beruházás — a Gagarin Hőerőmű és a Thorez Külfejtéses Bányaüzem — határidő előtt és a tervezettnél is olcsóbban valósult meg, az üzembe helyezést követő termelés azonban sokáig akadozott az erőműben és a bányában is. Ráadásul nemcsak a gépekkel, a berendezésekkel volt sokszor baj, hanem gyakran érte jogos kifogás a két üzem együttműködését is.

Az objektív és a szubjektív okokat az 1975. október 21—i ülésén a megyei pártvégrehajtóbizottság is megvizsgálta, és egyebek mellett a következőket ajánlotta — természetesen kötelező ér. vénnyel — az érintett vállalatoknak:

Az erőmű tegyen hatékony intézkedéseket a termelés folyamatosságának és biztonságának fokozása érdekében, a bányászok pedig minden körülmények között biztosítsák a blokkok üzemeltetéséhez szükséges tüze. lőanyagot, vagyis a megfe. lelő mennyiségű és minőségű lignitet. Közös feladatként kapták végezetül az erőmű és a Mátraalji Szénbányák vezetői, hogy szakmai és politikai munkájukat is hangolják jobban össze, segítsék, támogassák egymást a termelésben, hasznosítsák közösen a szocialista brigád

moziéra anyagi,.erkölcsi.

erőforrásait, tegyék rendszeressé a két üzem vezetőinek, dolgozóinak a találkozóit.

Hogyan dolgozik ma a két üzem? Sikerült-e' eredményesen megvalósítani az 1975-ös döntéseket, határozatokat?

Igaz, hogy időben korosabb lett az erőmű, de gé_ pei, berendezései ma sokkal megbízhatóbban termelnek mint valaha is. A minisztérium, valamint az iparág tetemes anyagi támogatásával az elmúlt három évben ugyanis több mint 800 millió forint értékű karbantartási feladat elvégzésére került sor a vállalatnál. E rendkívül bonyolult és igen nagy szakmai ismereteket, irányító és szervezőkészséget igényelő munka keretében sorra újították, illetve újít- . ják fel az erőmű blokkjait, jelentősen csökkentették az állásidőt, javult a termelés üzembiztonsága, az igen intenzív és magas színvonalú technikai korszerűsítések eredményeként számottevően növekedett a vállalat energiatermelése.

Mindezekkel egyidőben sor került a vállalati belső mechanizmus korszerűsítésére is. Az átszervezések eredményeként nőtt az élőmunka hatékonysága, megerősödött a szakmai, és a politikai vezetés, újabb len- Aütetefr-veM; ;a szocialista bri3

gádmozgalom, erősödött a rend, a fegyelem a munkahe. lyeken, megkülönböztetett anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesülnek a mindennapi munka legjobbjai, élenjárói.

Hasonlóan örvendetes változások történtek a szomszédban, a Thorez Külfejtéses Bányaüzemben is. ’ A korábbi gondok, feszültségek megszüntetése érdekében a nagyvállalat — Mátraalji Szénbányák — intézkedési tervet dolgozott ki, s annak megvalósítása eredményeként ugrásszerűen meg- • emelkedett a bánya terme- ■ lése, és korszerűbbé, rugalmasabbá, hatékonyabbá vált a termelés irányítása is. Az V. ötéves terv három évében a kitermelt lignit mennyisége 30 százalékkal emelké-- dett, és ma már a minősége .is jobb mint korábban volt.

A nagy teljesítményű marótárcsás gépek kihasználása 14. fajlagos teljesítményük pedig 8 százalékkal nőtt. Sikerült kialakítani a termelés biztonságos technológiáját, igen ösztönzően hatnak az egyéni és a kollektív teljesítményekre az üzem prémi. umrendszerei is. Ahogyan az erőműben, úgy a1 bányánál is stabilizálódott a műszaki és a szakmunkásgárda, a rendkívül nagy telje, sítményu gépeket igen sok.

oldalúan képzett dolgozók irányítják.

Igen eredményesnek érté.- kelte a végrehajtó bizottság a két vállalat gazdasági vezetőinek újfajta kapcsolatát is. Gyakorlattá vált munkájukban a rövid és hosszú távú tervek egyeztetése, a közös termelési programok kidolgozása, a rendszeres vezetői konzultációk megtartása, a munkából adódó napi gondok, viták gyors és kor-, rekt elintézése.

A megyei .párt-végrehajtóbizottság korábbi állásfoglalásainak eleget téve, hason, lóan összehangolták legfontosabb tennivalóikat a párt, a KISZ és a szakszervezet helyi bizottságai, szervezetei is. Az együttes testületi ülések mellett rendszeresen véleményt cserélnek a különböző programokról, a közös tennivalókról, gyakoriak az üzemlátogatások, a szocialista brigádok találkozói is.

Természetesen a nehézségektől, a gondoktól sem mentes a két üzem munkája, és abban nincs vita Visontán, hogy növekvő feladataiknak csak úgy tudnak az elkövetkezendő években eleget tenni, ha a továbbiak, bán is barátokként segítik és támogatják egymást. A tetteken, a munkán tehát a sor. Mert a szándékkal, az akarattal és a lelkesedéssel már évek óta nincs baj Vi- sontán.

Koós József