Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
Asszonyok az öntödében Frecska Sándor, Koós Viktor, dr. Domán László (Fotó: Perl Márton) újhelyi Imre-emlékérmesek Nevét még rna is csak többnyire szűk, szakmai körökben ismerik. Pedig munkásságának eredményei hazánk határain is túlnőttek. Újhelyi Imre mezőgazdász, állatorvos, gazdasági akadé- gial igazgató volt, aki korábban magas színvonalon szervezte a szarvasmarha-tenyésztést, úttörő kezdeményezője volt a korszerű üzem. és munkaszervezésnek,-valamint az élelmiszer- termelésnek. A ma nyomdokain haladó, a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termelésben kiemelkedő, új eredményeket elérő szakembereknek munkájuk elismeréseké.nt a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, évente Újhelyi Imre-emlékérmet adomá- .nyoz. Az idén Heves megyéből hárman kapták ezt a kitüntetést. Ha valaki azt kérdezi Frecska Sándortól, a nagy- rédei Szőlőskert Tsz elnökétől, mivel érdemelte ki az Újhelyi Imréről elnevezett díjat, a következőket hallhatja: — A mostani eredményeink megalapozásához már évekkel ezelőtt hozzákezd- tünk,' tehát a korábbi fára^ dbzásainknak a gyümölcse , most ért be. Mert err^Sl van szó: az új gazdasági eljárások bevezetéséről, amelyek lehetővé teszik a korábban szokatlannak vélt teljesítményeket.. És nem is csupán egyetlen év kiemelkedő gazdálkodása nyomán ítélik oda a díjat, hanem egy folyamatért, ami éveken át érzékelhető és növekvő számsorokkal is mérhető. — Arra büszkék vagyunk, hogy a háztáji gazdálkodást is korszerű keretek közé emeltük. Nemcsak a szőlőre gondolok — említi a díj tulajdonosa —, hanem a rtiál- nára is. Szépek a szőlőink is, de a málnásainkat nyugodt lélekkel megmutathatjuk az Európa bármely részéből érkezett szakembereknek. Az is az eredményességre valló törekvéseiket jelzi, hogy a hűtőházuk ugyancsak szépen hoz „kemény” valutát. Gyümölcs- és zöldségféléket tudnak így szép haszonnal értékesíteni. A szerteágazó gazdálkodás minden területén nem lehet ott mindig az elnök. — A szövetkezetünkben összesen harmincnégy egyetemet vagy főiskolát végzett szakember dolgozik, akiket én nagyra becsülök. Amikor a friss diplomával a hónuk alatt idejönnek, még szükségük van egy-két évre, hogy beilleszkedjenek a nagyüzemi munka kereteibe, de utána nagy haszonnál alkalmaz, zák szakmai ismereteiket a közös gazdaság érdekében. Ezért állítom őszinte szívvel, hogy ez a díj amit én kaptam, a közös erőfeszítéseink eredményét is jelzi. Frecska Sándor 19R7-től áll a nagyrédei szövetkezet élén. Munkáját több kitüntetéssel értékelték az illetékesek. amelyek közül a legkiemelkedőbb a Munka Érdemrend arany fokozata, amit 1971-ben kapott meg. A legújabb pedig az Újhelyi-díj. Koós Viktor főtanácsos, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály- vezetője negyedszázada tévé. kenykedik munkahelyén. Felügyelőként kezdte, részese és irányítója volt a megye kertészeti fejlesztésének: — Egy életre szóló élményt jelentett, hogy egészen fiatalon, az ötvenes .évek közepén, ott voltam a megye első nagyüzemi szőlőtelepítésénél Atkáron, a Micsurin Termelőszövetkezetben. Később a megyei vezetés irányításával a második ötéves tervben alakították ki a gazdaságok azokat a nagyüzemi szőlőültetvényeket. amelyek ma is fő részét adják az egri és a mátraalji borvidéknek. A fejlesztési elképzeléseket kedvezően támogatták a szövetkezetek, akikben jó partnerekre találtunk. Sok buktatóval járt a munka, a szervezés, a végrehajtás megvalósítása, Koós Viktor azonban mindvégig kitartott; — Életemnek örömteli percei közé tartozott az is, hogy az elmúlt negyedszázad alatt részese lehettem a nagyüzemek térhódításának és a szakosodásnak. Osztályunkon mi ösztönöztük először a gazdaságokat, hogy kapcsolódjanak be a termelési rendszerekbe. A tanácsi, az igazgatási munka. úgy érzem, hivatás, amely a mai gazdasági. társadalmi körülmények között sokkal bonyolultabb, mint amikor kezdtem. Megtisztelő az Újhelyi Imre-emlékérem, amelyet káptam, de azt hiszem; hogy ez a dolgozótársaimmal együtt végzett közös munkának szól. Nélkülük nem érhettem volna el. Mint ahogy most is együtt tevékenykedünk Heves megye mezőgazdaságának és élelmiszeriparának hatodik ötéves tervi feladatainak elő. készítésén. Ez ad irányt a további munkának a következő évekre. / Az Egri Dohánygyárban évek óta céltudatosan az üzem- és munkaszervezés tökéletesítésére törekszenek Ennek egyik irányítója dr. Domán László igazgató, akit nemrég Újhelyi Imre-em- lékéremmel tüntettek ki: — Négy éve már, hogy bevezettük a Dolgozz Hibátlanul munkarendszert. Azóta eredményeink is születtek szép, számmal, annyira, hogy most már 300 ipari vállalat főleg élelmiszer-, könnyű- és nehézipari vállalatoknál kísérletképpen bevezették. Arra törekszünk, hogy a meglévő lehetőségeink mellett korszerűen dolgozzunk, hogf) az emberi és anyagi lehetőségek fejlődjenek a termelés folyamatos növelése érdekében. Ennek pedig feltétele az állandó képzés és továbbképzés. Az utóbbi négy év alatt a felsőtől az alsószintű vezetőkig kialakítottunk egy továbbképzési rendszert. Ezenkívül folyamatosan figyeljük a dohányipari szakmában az újabb műszaki fejlesztési lehetőségeket és vizsgáljuk, hogy ezeket meglevő gépeinkkel hogyan valósíthatjuk meg. 1971-től fokozatosan gépparkunkkal napi három műszakban 12 százalékkal több cigarettát ég szivart gyártunk. Ez nem ment magától, ehhez korszerűen gondolkodó emberekre volt szükség, akik megértették a ma és főleg a holnap szavát! Gyárunkban sikerült olyan vezető- és munkásgárdát kialakítani, amelynek tagjai hosszú távon is képesek erre a feladatra. Dr. Domán Lsázió kilenc éve áll a gyár élén és irányításával a termelés jelentősen növekedett: — Olyan, jól képzett szakemberek a segítőtársaim, akik nélkül nem tudtuk volna elérni ezeket az eredményeket Mi az üzem- és munkaszervezés további korszerűsítésére törekszünk, azokkal a munkatársakkal, akik felnőttek ehhez a feladathoz. A nyolcvanas években ugyanis még nagyobb szellemi megújulásra lesz szükség ahhoz, hogy további jó eredményeket érhessünk el. Erre vannak lehetőségeink. elsősorban a gyáron belül további rekonstrukcióval és a gyártmányfejlesztés korszerűsítésével. Igyekszünk olyan újabb nikotinszegény termékekkel megjelenni, amelyek elnyerhetik majd a fogyasztók bizalmát. G. Molnár Ferenc Mcntusz Károly A városszéli dombokon kölyök szelek kergetőznek. bújócskáznak, a virágruhás gyümölcsfák között. Sziromfelhők kavarognak a levegőben. Ez a kép fogta meg szememet, az egri vasöntöde udvaráról széttekintve. Bent az öntőcsarnokban a megszokott koncert: lánccsörgés, csengés-bongás, sistergés, dübörgés. Mindent betölt a megolvadt vas sajátságos szaga. Az öntőszekrények körül serénykedő emberek csoportja. Nemcsak a ruhájuk, de a kezük és az arcuk is szürke-fekete az öntvények porától. A férfiak között, a csarnok végében, asszonyokat is látni. A Béke szocialista brigád tagjai ők. Dolgosak, lendületesek. Fürge ujjaik kai ügyesen formálják különböző alakzatokra a vízüveggel átitatott homokot. Valamennyien magkészítők. Az ő kezük. alól kerülnek ki az üreges öntvények magjai. kásasszonyok vagyunk és semmi munkától nem húzódozunk. — Egyedül a koszt az amit nehéz megszokni — toldja meg társának véleményét Csuhajné. — És persze a hőség! Huszonhat toknyi meleget még csak elbírunk, de amikor jön a nyár, akkor bizony 40 fokos hőségben nem kellemes ez a munka. — Különben a körülményekkel eléghettek lehetünk. Egy műszakban dolgozunk. hat órától háromnegyed háromig. Van közöttünk. aki nyolc órára jár, mert a gyereke iskolás. Nálunk tehát valóság a lépcsőzetes munkakezdés. A fizetésünk átlagosan havi 2600— 2800 forint. Sokan azt mondják, hogy egy-egy üzem szíve az öntöde, mert itt kezdődik az anyag metamorfózisa. átváltozása. De vajon hol a szive az öntödének ... ? — Talán öndicsAretnek tűnhet, hogy éppen mi beMásodszor is elnyerték az aranykoszorús kitüntetést — ... No, a mi siktánk- nak vége. Most már nyugodtan beszélgethetünk, ráérünk .... Az öntőcsarnok zajától távol, csendesebb helyre húzódva kezdjük az ismerkedést. A brigád két szóvivője: Fügedi Miklósné és Csuhaj LÁszióné. Még át sem öltöztek, úgy siettek a beszélgetésre, ahogy a munkát abbahagyták. — Nem elegáns munkahely — mondja mindjárt Fügediné —, de hát dolgozni mindenütt kell. Mi munEgy kitüntetés háttere Szeretem ezt a boltot. Szeretem reggeli csendjét, amikor a bevásárlók első hadteste elvonul, győztes zsákmányként joghurtot, kiflit, zsömlét, felvágottakat cipelve a nap további ütközeteihez. .Ilyenkor jólesik elnézge- lődni a pultok között szemügyre venni, amit a rohanós vásárlások alkalmával meg sem látok. Ilyenkor nyugod- tabban lehet keresgélni a boltnak a sarkaiban, ahová máskor be sem nézek, nyugodtan el lehet ácsorogni, válogatni; nézni a kirakatüvegen behulló fényt, ahogy átsuhan az üveges rekeszek között, megtörik és sok anró foltban csillog tovább a hűtőpult falán. A boltban amolyan vihar előtti szélcsend van.'. Felkészülés a délutáni nagy rohamra, amikor a város üzemeiből, intézményeiből, irodáiból nem munkaerő igyekszik hazafelé, hanem anyukák. férjek és feleségek állnak be a hosszú sorokba a vacsorához valóért. Szeretem ezt a boltot — amint megtudtam, hivatalos nevén az. 1108 számú élelmiszerüzlet Egerben, — mert ilyenkor is, a blokkológép pergőtüzében, a megpakolt bővásárlókosafak áradatában, jut egy félmondatnyi ereje a pénztáros néninek rám nézni és megkérdezni: Hogy van, Bandika? Mi tagadás, jólesik az emberi hang a számokat zakatoló pénztárgép mellől. Mint ahogy jólesik annak az anyukának is a szívesség, aki sehol nem kapott tejet és az üzlet dolgozói közül ketten is bemennek a raktárba, hogy a maguk számára megvett literest felajánlják, legyen estére otthon a kicsinek. Igen, szocbrigád dolgozik a boltban. Brigád, amelynek tagjai nem tesznek eget verő felajánlásokat, „csak” dolgoznak. Pontosan, udvariasan. A boltban rend van és tisztaság, nincs hangos szó, és a vevő vevőként kezeltetik. Hányszor láttam ennek a brigádnak a vezetőjét. Bak Jánosnét, hazafelé mentem, ben még égett a villany a raktárban, pakolt, takarított, rendezgetett. És hányszor járt be a munkahelyére sápadtan. betegen, éjszakai fájdalmaktól megkínz.ott arccal, mert nem lehet hagyni a boltot, meg a többieket. Milyen könnyen le tudjuk írni a hősies helytállás kifejezést. csak megfelelő hősies szakmát kell keresni hozzá. Miiven nehezen hisz- szük el, ha mindennap ott történik a szemünk előtt, sörösládák, reggeltől estig tartó talpalás, kiszolgálás, udvarias útbaigazítás, rámolás — vajon hányszor tartotta be 25 év alatt azt az előírást, hogy egy asszonynak hány kilós ládát szabad megemelnie — közepette. Bak Jánosnéról nem készül majd dolgozat és pedagógusi példabeszéd, hogy magatartásával hogyan befolyásolta, alakította a brigád életét, az üzletbe kerülő fiatal eladók viselkedését. Példáját, annak erejét majd a vásárlók tudják lemérni, amikor nem kiokító eladói hanggal, hanem csendes udvariassággal találkoznak a pultok mögött. De sok fiatal, és nemcsak fiatal tanulhatna tőle. Nemcsak szakmát. Törődést a rábízott feladattal, munkahellyel. emberekkel. Amikor a brigád egyik tagia elújságolta, hogy vezetőjük Kiváló dolgözó-ki- tüntetést kapott, éppen a raktárban dolgozott. A kis asztali lámpa fénvénél féltve, óvatosan emelte ki dobozából a kitüntetést. Huszonöt évi munkáiénak elismerését. Először láttam mo- . solyogni. Jó volt‘osztozni az örömében. Látni, hogy érzi ennek a jelvénynek a becsületét. S amíg a feliratot nézegettük. azt kívántam, hogy bárcsak minden kitüntetés ilyen kezekbe kerülne mint Bak Jánosnéé huszonöt évi eladói munka után. Szigethy András szélünk a magkészítés munkájáról — magyarázza Csuhajné. — A magkészítés művészet, ez. a lelke a vasöntésnek. És ez a munka alkotás. Nagyon nagy kézügyesség kell hozzá, meg az. hogy az ember tisztelje az anyagot. Amikor egy-egy öntvény kész. jólesik ránézni, jólesik tudni, hogy abban ott az embernek a keze munkája, ügyessége. Hig.y- gve el, nincs ebben semmi öndicséret, semmi túlzás. Ez az egész érzés a szakmáját szerető munkás természetes jó érzése ... Fügedi Miklósné tizennyolc éves kora óta magké- szítő. Salgótarján öntödéjében kezdte, ahol több testvére1 is dolgozott. S az is szakmaszeretét bizonyítja, hogy férje ugyancsak vasöntő. itt. az egri öntödében. Keresetlen szavakkal beszél mindarról, amit naponta csinál. — Munkánk nagy figyelmet és pontosságot kíván, hiszen naponta más és más öntvényhez kell elkészíteni a magot. Sőt egy nan több magot is. Nagyon változó a Torma. Pontosság, figyejem...! A magot például nem szabad keményre „stámfolni” a gáz- elyezetés miatt, mert köny- nyen szétrobbanhat az egész. A magkészítő felelős munkatársa az öntőnek, de társa a formáznunk is. mert ha nincs iól elhelyez.ve a mag, máris kész a selejt. .. A Béke szocialista brigád kilenc tagot^ számlál: Sándor Józsefne a brigadéros, s aztán a többiek sorban: Anqyalosi Istvánná, Angyalost linréné. Bőgős Istvánná, Ftoros tózsefné. Fügedi Miklósné, Katona Józsefné. Majoros Gyuláné, Zagyva La-* josné. Ez a kilenc asszony megértő, egyakaratú, meghitt közösség. 1 — Nem lehet megtenni, hogy a legkisebb harag is fészket rakjon közöttünk. Időnk, életünk legnagyobb részét együtt töltjük itt az üzemben. Különben is nagyon egymásra utaltak vagyunk — mondják. Kérdem az asszonyokat: mitől szocialista a Béke brigád? A direkt kérdésre nem válaszolnak, csak ennyit mondanak szerényen: — Nálunk könnyebb a tett, mint a beszéd ... Es ez igaz is! A brigád múltja, mindennapos munkája, vállalt felajánlásai. a brigádtagok emberi magatartása adja a legpontosabb választ arra, hogy mitől is szocialista ez a közösség. — Aztán nehogy azt írja, — figyelmeztetnek —, hogy mi csupa fennkölt és nagyszerű gondolatokat cserélünk egymás között. Szó sincs ilyenről. Megbeszélünk mindent persze, de a brigádélet — hétköznapi élet. Nem mindig nagy dolgok töltik meg a naookat. Dolgozni kell kitartóan ... A brigádban az átlagos életkor harmincöt év. Közöttük Fügedi Miklósné a kor- elnök. négy éve van még a nyugdíjig. Családanyák valamennyien, s átlagosan a brigádban két gyermeket számolhatunk. . Angyalost Imréné, Bőgős Istvánné és Majoros Gyuláné jelenleg is gyermekgondozási szabadságon van. Az asszonyoknak külön- küiön megvan a maguk gondjuk, bajuk, tennivalójuk. De: azért brigád ők. hogy a közösség enyhítse a bajokat, s a munka jó legyen, s igazából: munka legyen. Ami megállás nélkül folyik is. Ám, nemcsak a munkában állnak helyt. Ha tanulásról, továbbképzésről van szó, akkor is teljes szinte a brigád létszáma. Most éppen Csuhajné, Borosné és 'Bö- gösné vesznek részt egyéves tanfolyamon, hogy a magkészítő mellé az öntó szakvizsgát is megszerezzék. Rendszeresen járnak moziba, színházba, könyvtárba. — A jó hírünkre nagyon kényesek vagyunk — mondják. Mindezt eredményeik igazolják: 1974.: a szocialista cím megszerzése; 1975.: bri- pádzászló: 1976.: bronzkókoszorú; 1977.: ezüstkoszorú; 1978.: aranykoszorú. Januárban ezt írták brigádnaplójuk első lapjaira: „Ebben az évben is a szocialista erkölcsnek megfelelően szeretnénk élni és dolgozni, hogy példát mutassunk gyermekeinknek és minden dolgozó társunknak. Vállalásainkkal szeretnénk elősegíteni, hogy gyáregységünk sikeresen teljesítse tervét és brigádunk mindén tagja fejlődjön szakmai, politikai, kulturális téren egyaránt ...” Nem kell szaporítani a szót. hogy miként dolgoztak! eddig is, úgy végzik munkájukat tovább. Ennek bizonyságára csupán két adat: 1979-ben a gyáregység kiváló címet kapott, a Béka szocialista brigád pedig másodszor is elnyerte az arany- koszonís kitüntetést. — Mit terveznek még? — Megpályázzuk a vállalat kiváló brigádja címet. Mert mi már csak előbbre szeretnénk jutni! Visszafelé semmiképpen ... Pataky Dezső Csuhaj Tászlónc: „...ez a lelke a vasöntésnek” (Fotó: Szántó György)
