Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

Fúl a mézesheteken... Új úton a kömlői oktatás és közművelődés Iskolafejlesztés - gondokkal Mostanában meglehetősen sok szó esik az oktatást és a közművelődést közelítő kí­sérletekről, vállalkozásokról. Az külön öröm, hogy ennek előnyeit nemcsak elmélet­ben fejtegetik, hanem a gya­korlati megvalósítással is eredményesen próbálkoznak meg. Szűkebb pátriánkban ez történt — többek között — Sarudon, Poroszlón, Bese­nyőtelken és Nagyúton. A hevesi járásban először január elsejétől a kömlőiek léptek erre az ígéretes útra. A rajt óta még fél esztendő sem telt el, ám ők azt vall­ják — méghozzá jogosan —, hogy túl vannak a mézeshe­teken, más szóval: örvende­tesen haladnak előre. Jó feltételek Az tény, hogy a tárgyi és a személyi feltételek nem hiányoztak a zökkenőmentes kezdéshez. Erre utal Jurányi István, közművelődési igazgatóhe­lyettes, aki már természetes­nek tartja az eleinte számá­ba egy kissé szokatlannak tűnő funkciót. — Iskolánk nyolc tanter­mes, s a járásban a második olyan intézmény vagyunk, ahol már nincs délutáni, azaz két műszakos tanítás. Épületünkkel majdhogy szemben, az utca másik ol­dalán áll a kultúra otthona. Itt kapott helyet a tízezer kötetes könyvtár is. A jövő biztatóbb, hiszen egyszer — a hatodik ötéves tervben még nem — tágas tornater­münk is lesz. Nevelőink fia­talos kedvvel tevékenyked­nek, s szívesen áldoznak szabad idejükből' arra, hogy másokban is felkeltsék az ismeretgyarapítás, a művelő­dés vágyát. Így hát vala­mennyien egyetértettünk az­zal, hogy kimondjuk az igent, azaz megköttessék a házas­ság. Mindannyian beláttuk: ha összefogunk, akkor sok­kal többre leszünk képesek, mint eddig voltunk. Mi tagadás: a múlt nem valami rózsás. Különösképp romlott a helyzet az elmúlt évben. Ekkor a szakképzett, tapasztalatokban bővelkedő kultúrházigazgatót képesítés nélküli, érettségizett fiatal váltotta fel, aki nem boldo­gult — bármennyire is igye­kezett — a_ rá háruló tenni­valókkal. A pedagógusok el­kedvetlenedtek, s igen ritkán 14. Amikor lövés nélkül vissza­kapjátok, amiért annyit har­coltunk, s orgyilkosok mód­jára támadtok ránk? Koráb hadnagy már közben kinéz­te, hogy hová álljunk. Át­mentünk a viadukt alatt és egy sziklafal alatt álltunk meg. Egyszer csak Huina megragadja a » sarkantyús kart, és az állomás felé irá­nyítja a csövet. Egy gráná­tot — mondta izgatottan. Egy ék alakú hasadék volt a sziklafalban, és Hulina észrevette az állomás felett levő gépfegyvert. Csak úgy, a csőbe nézve irányozta be eket. és a sziklafalon hatal­mas dörrenéssel robbanó gránát, mint a szarkafészket vágta szét őket. De hogy ke­1979. május 20., vasárnap kopogtattak a szomszédvár ajtaján. Meg is lett a követ­kezmény: a meglevő csopor­tok is vegetáltak, s lénye­gében csak papírforma sze­rint léteztek. Ügy is mondhatnánk, hogy megérett az idő a cselek­vésre, s ez szerencsére most nem is késett... Diákok, könyvek között... A tanítók és tanárok jól jártak, mert újabb lehetősé­geket aknázhattak ki. Erről beszél Káló István, nevelési igazgatóhelyettes: — Eddig is át'átnéztünk a községi könyvtárba, ám ez a kapcsolat nem volt rendsze­res. Úgy döntöttünk, hogy azzá formáljuk: a kollégák eddig is jó néhány órát tar­tottak ott. Ennek értékét fe­lesleges bizonygatni. A gye­rekek megismerik a kataló­gusok kezelésének fortélyait, s idővel önállóan igazodnak majd el. Ehhez a témakörhöz fűz megjegyzést a magyar sza­kos Jurányi Istvánná. — Nagyon jó, hogy így alakultak a dolgok. Jártam Sarudon is, s több ötlet igen megtetszett. Ezeket, mihelyst mód lesz rá: alkalmazom is. A terv az, hogy a falusi bib­liotékát egyesítjük az isko­laival. Ide kerülnek majd a pedagógiai munkát meg­könnyítő szakmai művek, oda viszont a szépirodalmi munkák. Így aztán mindkét fél elégedett lehet. Új csoportok A közművelődés hívei sem panaszkodhatnak, hiszen a kulturális élet, ha lassan is, de csak kijutott a hullám­völgyből. Az ezt igazoló részletes adatokat érdemes felsorolni. — Hajdan még az ifjúsági klub is vegetált, most vi­szont megszűnt a pangás. Felkeltettük a diákok érdek­lődését, ennek köszönhető, hogy több kiscsoport indul­hatott be. Jól dolgoznak az irodalmi, a fotós, a képző­művész szakkör tagjai. Ösz- szegyűjtöttük az ügyes kezű kisdobosokat is, hadd sze­rezzenek jártasságot, s köz­ben hátha fény derül vala­melyikük kiemelkedő ké­rőit oda gépfegyverük? — kérdezgettük. Rövidesen más kérdést is kaptunk. A másik oldalról, a há­tunktól is megszólalt egy gépfegyver. Azt hittünk, hogy a mieink és Koráb a sapká­jával integetett, hogy ne lő­jenek. A hajtők a lovakat gyorsan a viadukt alá vezet­pességeire. Tanulókból to- borzódott a gépjárműbarátok tábora: ezek a fiatalok egy idő múltán KRESZ-vizsgát tehetnek, vagyis az elsajátí­tott anyagot a hétköznapok során is kamatoztathatják. Sikeresen tevékenykedik a jó nevű férfikórus. Megren­deztük a helyi naiv festők kiállítását, amely sok láto­gatót vonzott. Az iskola gazdag szemléltetőeszköztá­rából szívesen kölcsönöz a művelődés házának, így az itt sorra kerülő előadások is színesebbé, tartalmasabbá válnak. Igaz, ezek még csak a tapogatózó lépések, de már ennyiért is megérte vál­lalni ezt a ,, házasságot’’. Segítség kellene Ez valóban így van, s az is megnyugtató, hogy nem elégszenek meg az elért szinttel, s meglehetősen ön­kritikusan szemlélik munká­jukat. íme egy csokorra való a 'tervekre is utaló vélemé­nyekből ! — Sajnos a felnőtteket még nem tudtuk megmozgat, ni, de úgy hisszük —, s va­lószínűleg Helyesen — hogy a diákok révén őket is meg­nyerjük. Ha nem is máról holnapra. — Szeretnénk felzárkózni a már kiváló eredmények­kel büszkélkedőkhöz. Ehhez azonban nem elég a mi jó szándékunk, cselekvésvá­gyunk. ' Talpraesett javasla­tokra is szükség lenne. A Népművelési Intézet képvi­selői sűrűn felkeresik Saru- dot, ránk azonban nem gon­doltak. pedig nekünk aztán igazán elkellene a támoga­tás. Értékes Segédanyagokat kaphatnánk például tőlük. Jó lenne, ha meglátogatná­nak a Megyei Művelődési Központ munkatársai, s ve­lük is bővíthetnénk az együttműködést. — A járás gondoskodhatna árról, hogy rendszeresen ta­lálkozzunk a többi komplex közművelődési intézményben dolgozó kollégákkal, hiszen így tapasztalatok regiment­jével gazdagodhatnánk. Igazuk van. A mézeshete­ken ugyan túl vannak — ez is érdem —, ők azonban azt óhajtanák, ha a házasság el­következő hétköznapjai épp ilyen felhőtlenek lennének... ték, mi pedig mindennek le- hordtuk a hülye géppuskáso­kat. A helyzet nagyon ve­szedelmes volt, mert a golyók által szétvert kavicsok spric­celtek ránk. Hiába ordítoz­tunk és intgettünk, annál jobban lőttek. A golyók sü­vítve csapkodták az úttestet, és ha csak egy kicsit is meg­emelik a csövet, valameny- nyiünket lenyír. Ekkor döb­bentünk rá, hogy ez is egy orvlövész. Egy lovasunk be­vágtatott a községbe, és je­lentette a gyalogság parancs­nokának szorult helyzetün­ket, de ekkor már folyamat­ban is volt a gépfegyverfé­szek megsemmisítése. Csak most eszméltünk rá, hogy milyen hihetetlen szerencsé­vel megúsztuk a dolgot. Ko­HA KÜLFÖLDI vendég, vagy hazai látogató érkezik, jogos büszkeséggel mutat­juk meg az új iskoláinkat. Egerben, a Hadnagy utcai lakótelepen, majd a Csebok- száriban is a lakásokkal együtt épültek az óvodák és az iskolák. A megyeszék­hely északi lakótelepén most minden eddiginél szebb és korszerűbb 24 tantermes ál­talános iskola épül, tágas tornateremmel és hozzá tan­uszodával. Mégis, a szám­szerű növekedés ellenére a városokban egyre több tan­termet kell váltakozva hasz­nálni és az előrejelzés sze­rint félő, hogy itt a zsúfolt­ság fokozódik. Milyen isko­lába járnak, hogyan, milyen feltételek mellett tanulhat­nak gyermekeink városon és a falvakban, van-e nap­közi és milyen ott a koszt? Mindez a kérdés megyénk­ben mintegy negyvenezer családot közvetlenül érint, ezért érdemes egy kis vizs­gálódást tenni. Üj iskolákra, több tante­remre, sok felszerelési tárgy­ra és szakképzett nevelőkre van szükség. Mindezek meg­oldása hosszú folyamat, amelyhez sok munkára és tetemes pénzre van szükség. Nem egészen két évtizede, 1960-ban 178 iskola volt megyénkben, ezek közül alig több. mint fele volt osztott jellegű. A hatvanas évektől az iskolák száma folyama­tosan csökkent, de a meg­maradókat korszerűsítették, egvre több lett az osztott jellegű és a napközivel is ellátott iskola. Jelenleg 150 általános iskola működik megyénkben. Az iskolák egynegyede központi szerve­Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Eger­ben egy -galéria. Létrejöt­te — a föntebbi hangvétel, nek megfelelően — igazán mesésnek mondható, hiszen egy olyan műsorrendező­nek nevezett iroda szervez. te meg, amely indulásakor azt a feladatot kapta, hogy e nagy forgalmú megye- székhelyre látogatóknak, s a város lakóinak minél több kulturális programot kínáljon. így például az Agria rendezvényeinek le­bonyolítása mellett szer­vezzen zenei esteket, tánc. bemutatókat, színházi pro­dukciókat, ... és kiállításo. kát. (Mivel a már említett Galéria 40-en kívül, — amely egy esztendő alatt országos hírnevet vívott ki ráb hadnagy, ez a kedves fiú, ellenséges gépfegyver elé állt ki és integetett, hogy ne lőjenek. A debreceni gyalo­gosok nagy ügyességgel és ravaszsággal számolták fel őket. ORVLÖVÉSZEK Rövidesen feltűntek a visz- szavonuló egységek is. El­mondották, hogy valóban ko­moly támadás érte őket, de a csapatok zöme már fede­zet mellett vonulhat vissza. Túlnyomó részük egri volt, és sok ismerőst találtam köz­tük. Figyelmeztettek, hogy az ellenségnek' egy páncél­vonata is befuthat, mire vagy 300 méterre gyorsan felrob­bantottuk a síneket, őket pe­dig figyelmeztettük, hogy harcra készen menjenek a községen végig, mert ott orvlövészek vannak. Csak le­gyintettek, de alig, hogy be­értek a községbe, előbb csak szórványos, majd rövidesen erős lövöldözés fogadta őket. A távolban feltűnt az egység málhás kocsisora is, és ek­kor kaptuk a parancsot a visszavonulásra. Igen, de ho­gyan? Olyan vad lövöldözés folyt az utcákon, hogy ha csak egy lovunkat is eltalálják, abból komoly kavarodás lesz. Mindenki elfoglalta a he­lyét és a karabélyát lövésre készen tartva indultunk. (Folytatjuk) zetű, 26 százaléka tagiskola. A megye négy kis községé­ben már nem tartanak fenn iskolát, innen az alsó tago­zatos tanulók is a szomszé­dos községek iskoláiba jár­nak be. A KÖRZETESÍTÉS elke­rülheteleriül szükséges volt. a fejlődés, az élet követelte. De miközben fejlesztették, korszerűsítették az általános iskolákat, azok egyre kevés­bé feleltek meg az iskolás korú népesség területi elhe­lyezkedésének. Két, egymás­sal ellentétes tendenciát fi­gyelhetünk meg. A városok­ban és egyes ipari centru­mokban a születések és a bevándorlások együttes ha­tására gyorsan nőtt a gye­reklétszám, itt kevés az is­kola, 'másutt a létszám csök­kenése miatt megfelelő épülettel rendelkező iskolá­kat kellett megszüntetni. A mai felnőttek jól emlé­keznek a Ratkó-korszakra, amikor sok gyerek született, majd a demográfiai hullám­völgyre, amikor az élveszü- letések száma vészesen visz- szaesett. Számítsuk hozzá mindehhez az elvándorlást! Méghozzá főleg a fiatal há­zasok költöznek a városok­ba és az ijpari centrumokba és ezeknél a korosztályoknál akad a legtöbb iskolás korú gyerek. Ilyen nagy létszám- ingadozást és különösen a városokban jelentkező igény- növekedést aligha lehet az ■ iskola hálózatbővítésével kö­vetni. Jóllehet államunk, a tanácsok nagy összegeket ál­doznak az oktatási intézmé­nyek fejlesztésére, mégis átmeneti nehézségek adód­nak. magának, az iroda kiemel­kedő színvonalú és sikerű dzsesszkoncertet, illetve izgalmas színházi esteket is indított —t úgy tűnik, cso­dálatos módon éppen azzal foglalkozott, amit. vártak tőle. Méghozzá nem is akárhogyan, hanem a kő. zönség megelégedésére év­ről évre tovább lépve!) Történt azonban, hogy időközben az Agriához kapcsolódó feladatok meg. sokasodtak, s mind több energiát igényeltek az itt dolgozóktól. Az illetékesek úgy vélték, a jövő érdeké, ben változtatásra van szük­ség. És lön. A mese itt kezd a valóság irracionali­tásába fordulni. Megoldásként ugyanis — bár nyilván többféle lehe­tőség is kínálkozott — olyan döntés született, hogy a tehermentesítés érdeké­ben a több évre határozott koncepcióval kidolgozott programoknak új gazdát kell keresni. Egy új gazda, a számára új feladatok terhét azon. bán nyilván csak úgy ké­pes vállalni, ha ahhoz ele­gendő támogatást kap. Például a Galéria 40 foly­tatására egy másik intéz­mény számára jelentős ősz- szeget kellett volna bizto. sítani. Ez persze nem tör­ténhetett meg, hiszen hon­nan is lenne arra külön pénz, amire eddig nem kel­lett külön pénz? A Galéria 40 tehát, mint olyan, elveszett. Elveszett annak ellenére, hogy helyiségében, a vá­rosi tanács aulájában, to­vábbra is rendeznek tárla. tokát. Hiszen ez az eine, vezés nemcsak egy kiállí­tótermet takart, amely a mai magyar képzőművé­szet legújabb irányzatainak bemutatására vállalkozott. Az Országos Filharmónia bérleti hangversenysoroza­tának újabb előadására ke­rül sor Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. Május 21- én 7 órakor a Bolgár Ka­marazenei Kollégium vonós- zenekara vendégszerepei. Műsorukon C. Frank Zon­Jogos a kérdés, hogy mi várható a következő évek­ben? Az élveszületések szá­ma, az elvándorlás, a nők fokozott munkavállalása és egyéb érvényesülő jelekből a Központi Statisztikai Hi­vatal Heves megyei Igazga­tósága kiszámította, hogy a következő években hány gyermek fog óvodába és is­kolába járni. Az általános iskolai tanulók száma 1975- től növekszik. 1980-tól az évenkénti növekedés több, mint 1200, vagyis évenként legalább újabb 40 tanterem­re lesz szükség. A népesebb korosztályok miatt 1983-ban megyénkben több mint 40 000, a jelenleginél 15 szá­zalékkal több 1985-ben pe­dig 41—42 000 általános is­kolás lesz, majd a létszám fokozatosan mérséklődik. MIVEL JELENLEG a vá­rosi általános iskolák zsú­foltak és a statisztikai ada­tok szerint ez fokozódik, az illetékes szervek úgy dön­töttek, hogy az ötödik ötéves tervben szereplő valamennyi tantermet a városokban kell felépíteni. De az iskolaépí­tés lassabban halad, mint a szükség kívánja. Egerben ez nemcsak az építőkön múlik. A lakosság érdeke azt kí­vánja, hogy a beruházók, a tervezők és a kivitelezek munkájukat fokozzák, gz együttműködést javítsák, s ennek eredményeként a csebokszári-lakótelepi 24 tantermes új iskolát és a tervezett további oktatási intézményeket a gyermekek határidőre, jó minőségben birtokba vehessék. • • ■ És ismételve a már leír. takat, ezzel országos hír­nevet vívott ki ' magának. Egy hagyományos mese most úgy fejeződne be, hogy itt a vége, fuss el véle, avagy aki nem hiszi, az járjon utána. Ez azon­ban egy mai mese, s en­nek megfelelően nyitottan, illetve kérdésekkel zárul. Nem világos ugyanis, hogy amikor évről évre a közművelődés komplexi­tását hirdetik és sürgetik a szakemberek, miért kell egy mind ez ideig elisme­résre méltóan és korszerű. en dolgozó iroda feladat­körét szűkíteni. Hiszen nem egy példa igazolja, jó az, ha egy könyvtárban nem­csak kölcsönözni lehet, ha­nem kiállítást is nézni, előadásokat hallgatni, ve. télkedni, ha egy múzeum akár óvodások számára szervez művészeti foglalko­zásokat, ha egy színházban a bemutatók mellett tár. lat, koncert is van. Köze­lebb lehet így kerülni az emberekhez, mind több irányban lehet tágítani — viszonylag kis befektetés­sel — érdeklődésüket, egy­szóval: a köz művelődésé­re szélesebbre lehet tárni a kapukat. Ügy tűnik, ettől a lehe­tőségtől fosztatott meg a műsorrendező iroda, amely korábban hiába alakított ki jó kapcsolatokat a város üzemeivel, gyáraival, in. tézményeivel, ha ápolásifii­ra lehetőségek híján ezen­túl kevés módja lesz. Miért? A válaszokat leg­följebb csak találgatni le. hét. És sajnálkozni azon, hogy Eger — amely kü­lönben sem büszkélkedhet sokkal — egy galériával szegényebb lett. Németi Zsuzsa goraötös, Vladigerov KlaszJ szikus és romantikus és Britten Szinfonietta című műve szerepel. Az együttest Vaszil Lolon vezényli, zongorán Peter Belnéev működik közre. A műsort Pándi Mariann4. ismerteti. Pécsi István — Dancza János: Íz lí/10-es uörös tüzérüteg (Késnetek a szerxö azonos című visszaemiék ezeséből) Az üteg patkolókovácsai F. L. Mese arról, hogy elveszett egy galéria Kamarazenekari hangverseny Egerben

Next

/
Thumbnails
Contents