Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-19 / 115. szám
Es végül megfogták... Új magyar film [r — Fiú, neked olyan jó a I humorod. Igazán csiúálhat- | nő! valami remek kis vígjá- ! tákot! A Fogjuk meg és vigyétek című új magyar film í megnézése után úgy tűnik, | mielőtt munkához fogott vol- : na. mondhattak valami ilyes. j mit a rendezőnek, Oláh Gá- | bornak. Aki erre föltehetően ! így válaszolhatott: Oké. fiú, megpróbálom! És meg is I próbálta. Annak ellenére, ! hogy éppen akkor egy régi- i régi pesti bérház eltűnésé- * nek hangulata, az ott lakó emberek sorsának további alakulása foglalkoztatta. Szó. val egy igazán nem vígjátéki téma ... Nos, az eredmény —, hogy rögtön az elején határozottak legyünk — ez is, az is. Ülünk a vetítővászon előtt, pereg a kísérőfilm, A ház, szintén Oláh Gábor munkája. Málladozó, szanálásra váró. szomorú falak, kopott emberek, kételyek, gyötrődések. várakozások, remények, bizonytalanságok, melankólia. Aztán tovább ülünk a vetítővászon előtt és pereg a nagy film. Egy szállító- munkás új lakást kapott, költözködik. Az indító ötlet igazán remek. Hiszen menynyi kiváló humor forrása lehet már csak az is. hogy — akasztják a hóhért. Hát még ha hozzátesszük, hogy a főhős, Varró Laci, hattagú családjával él egy — szűkös — fedél alatt. S ez a hat ember mind-mind más tem- peramentumú, mindegyiket más foglalkoztatja, másnak örül. és máson bánkódik. A lakás átvételének közös boldogságsugarában e voltaképpen tragikus helyzetet igazán nem stílustalanság komikusán ábrázolni. Milyen kár azonban, hogy a doku mén tarista tanulmány hangulata áthúzódik a film első részébe. Az alkotók nem tudják eldönteni, merhetnek-e maradéktalanul tréfálkozni azon, hogy a férj és a feleség a gyerekekkel egy szobában nem tud intim családi életet élni, hogy bár a szállítómunkások keresetébe beleszámítják a borravalót, ám ha kéri, fegyelmit kap. Vagy, hogy a felnőtt húgocs- ka kénytelen szerelmesével egy telefonfülkében találkozni... Föl-fölcsillan a derű, meg- pendül a szatíra lehetősége, de aztán mindez belefullad a komolykodásba. Pedig az imént fölsoroltak is vannak olyan mulatságosak mint az. hogy négy évig épül egy ház, s aztán mégis félkészen akarják átadni, hogy költözködéskor nincsen lift, mert kímélni kell a gépet — az embert nem. Esetleg, hogy úgy kell lakásszövetkezeti vezetőséget választani, hogy senki nem ismer még senkit. Folytatható a sor a rosz- szül bekötött villannyal, a nem záró nyílászárókkal, a fejjel lefelé lógó tapétával, egyszóval a mindenki által oly jól ismert lakáskulcsátvételi kálváriával. A film kínálkozó hangulatát talán a második részben találták el — fogták meg — igazán. Megélénkül az operatőr, Bánok Tibor, de érezhető ez a szereplők játékán is. Felszabadultabban játszik a főszereplő Szigeti András, a feleséget alakító Molnár Piroska, jó jeleneteit láthatjuk Bordán Irénnek, mint húgnak és partnerének, Rajhona Ádámnak. Bár a papa (Tatár Endre) az izgalmaktól rosszul lesz, mégis egyre több alkalom kínálkozik a nevetésre. Szerencsére, mert így a néző végül is úgy távozik, hogy érdemes figyelni Oláh Gábor további rendezői útját. Várható tőle átgondoltabb, fegyelmezettebb, feszesebb, ha. tározottabb és egyneműbb produkció, egyszóval nemcsak kellemes, de igazán jó alkotás is. Németi Zsuzsa Dancza János: SSk*. Vff/IQ-es vörös tüzériiteg (Részletek a szerző azonos cimG visszaemlékezéséből) 13. Alig két órával elhelyezkedésünk után, akcióba lépett az ellenséges tüzérség. De hogyan? Egyszer csak látjuk, hogy azt a házcsoportot, ahol fogatosaink elhelyezkedtek, erős tüzérségi tűz éri. Egymást érték a becsapódások, és néhány ház rövidesen lángra lobbant. Parancsnokunk tapasztalt tüzér volt és nyomban üzent a fogatosokért, hogy jöjjenek az állásba. Alig vágtatott át a küldönc a hídon, már a híd mellett álló malomban és mellette robbantak a gránátok. A malom égni kezdett, pedig a híd volt a cél. Ha ezt csak egy találat is éri, nem tudtunk volna visszamenni. A következetes és jól átgondolt támadás láttán parancsnokunk figyelmeztetett, hogy keressünk fedezéket, mert mi következünk. Úgy is volt... Egymás után jöttek a gránátok és csapkodtak körülöttünk. Fedezék viszont sehol. Nem maradt más. csak a földre fekvés. Javában állt a tánc, amikor fogatosaink dübörögve vágtattak át a hídon. Tudtuk, hogy most minden a. gyorsaságon múlik. Szerencsénkre, a lovaink már megszokták a dörrenéseket. Egyéb sem kelQiNßmsäi 1979. május 19., szombat lett volna, mint hogy ebben a pokoli táncmulatságban horkoló, ágaskodó lovakkal bajmolódni. Hiába volt a figyelmeztetés: a hídon lépésben. Még a hajunk szála is az égnek állt, amikor az I. számú ágyú vágtában rohant át rajta. Ezután gyors egymásutánban kerültünk át, a hídon túlra. Az égő házak eloltásában a vöröskatonák segítettek a lakosoknak, és vágtató lovaink majdnem eltapostak néhány embert. Rövidesen kiértünk a községből a nyílegyenes útra. A hajtők megeresztették a kantárt és a hat ló vágtázva repítette a nehéz löveget. Két ellenséges üteg szorgoskodott az elpusztításunkon. Az egyik már az első ágyúnkat lőtte, a másik a hátramaradókat. Majd a lelkünket rázta ki a rohanás és a felszerelésből is potyogott, amit nem fogtunk. A nyílegyenes úton az ellenség keresve sem találhatott volna kiválóbb célpontot. Küldte is utánunk nyolc ágyúból az üdvözletét, ahogy csak tudta. De . .. Nem jól tudta. És ez volt a szerencsénk. Az útmenti árokból, az égnek dobott földtömegből kaptunk ugyan, s a légnyomás is meg-megrántotta némelyikünket, de magát az úttestet egyetlen lövésük sem találta el. A támadást'ügyesen kezdték, de elügyetlen- kedték. Vágtában, hirtelen kanyarral fordultunk be Rimabré- zó szurdokszerű utcájába, és nyomban leakasztottuk az ágyúkat. Dühösek voltunk, hogy így megtáncóltattak bennünket. Röptében nézegettük, de szerencsére senki se hiányzott és nem is sebesült meg. A gyalogság vonalán nyomban összeköttetést kaptunk a megfigyelőinkkel. Már pontosan be volt mérve a két ütegállás és a bosszútól fűtve adtuk visz- sza a kölcsönt kamatostól. Még az sem zavart bennünket, hogy a hátunk mögött levő házról lavinaként zúdult lefelé a cserépzsindely, amit a kilövés légnyomása mozgatott meg. Az egyik üteget szétlőttük, a másik is kapott, de az elmenekült. A tűzszünetben kezdtük tárgyalni az eseményeket. Az nyilvánvaló volt, hogy valaki pontosan tájékoztatta az ellenséget elhelyezkedésünkről. Mikor Likérre visszaértünk, megtudtuk, hogy sikerült elcsípni visszatérőben azt a parasztasszonyt, aki az állásaink megjelölését átvitte. VISSZAVONULÁS Előttünk ott volt Tiszolc és már indulni akartunk feléje, amikor futótűzként terjedt a hír, hogy az Antant közbelépésére beszüntetjük a felvidéki harcot. Jó meleg idők jártak és egy napon több autó jött a vonal felől, amelyeken angol, francia és olasz zászlócskák lobogtak. Az autókban az említett nemzetek katonáinak jellegzetes sapkáit viselő tisztek Ültek. Hogy hová mentek tárgyalni, azt nem tudtuk. Azután megtudtuk az egyezség lényegét is. Mi visszavonulunk a demarkációs vonalig, a románok pedig szintén visszavonulnak a demarkációs vonalig. A győzelmesen előrenyomuló katonákra rendkívül leverőén hatott a hír. Elérkezett a visszavonulás napja. Gyalogságunk ekkor Erdőköz és Fenyvesköz környékén volt állásban, amit kiürítettek és oszlopban jöttek viszMunkás és ifjúmunkás énekkari szemle Egerben Ez alkalommal is a Megyei Művelődési Központban rendezték meg az immár hagyományosnak mondható évente megrendezendő kórustalálkozót. A megye városaiból és falvaiból jöttek el kórusok, hogy bemutassák működésük eredményeit, számot adjanak az elmúlt időszak munkájáról egymás, nak és a bíráló bizottságnak. Hasznos tapasztalatcsere alakult így ki. A kórusok és vezetőik meghallgatták egymás műsorszámait, tanulságokat vonhattak le maguk számára. Az értékelés nem volna bonyolult feladat, ha csupán abszolút zenei szempontokat vennénk figyelembe, de nem lennénk reálisak, ha figyelmen kívül hagynánk egy-egy kórus adottságait, környezetéből eredő lehetőségeit, körülményeit. Különösen falusi kórusainknak előnytelen a helyzetük, ennek ellenére kitűnően helytálltak. A legnagyobb elismerés hangján emlékezünk meg róluk: a több mint öt évtizedes múlt. ra visszatekintő kömlőiekre, a szárnyaikat, most bontogató karácsondiakra és az egyre dinamikusabban fejlődő káliakra. Többnyire idős da. losaik fiatalos szívvel és akarattal énekelnek, minden zenei előképzettség nélkül, egyre kulturáltabban. A legtöbb résztvevő a vegyeskórusok kategóriájában lépett pódiumra. Az egri Építők Kórusa, dr. Valentin Kálmán és Ocskay György vezetésével, igen színvonalas anyagot mutatott be, műsoruk választékossága is csak dicsérendő. Különösen Bárdos Népdalrapszódia című művének hangulatos megszólaltatásakor bontakozott ki a kórus érettsége, színes előadásmódja. Tar Lőrinc karnagy vezette a Megyei Művelődési Központ kórusát, amely különösen kitűnt kulturált éneklésével. Sőt, olykor lélegzetelállító finoman árnyalt hangzásoknak lehettünk tanúi. A Monte- verdi-mü remek volt! Kár, hogy a férfiszólam nemcsak' létszámban nincs arányban, hanem a hanganyag minőGaál István rimaszombati tanár az üteg volt parancsnoka. Kétévi börtönbüntetést kapott, mert a Vöröshadsereg tisztje volt. szafelé a szűk völgyben. És ekkor hirtelen riadót fújt a kürtösünk. Ki a fene számított erre ebben az áldott békeidőben? A visszavonuló gyalogságunkat orvtámadás érte a hegyoldalakról. A harmadik és a negyedik ágyúnk vágtában közeledett Tiszolc- hoz. Az állomás előtti téren kellett volna állást foglalnunk, de a teret fél patkó alakban körülvevő, meredek hegyoldalról a térre felvágtató 3-as ágyúnkat gépfegyvertűz fogadta. A hajtók pillanatnyi habozás nélkül megfordultak és jöttek vissza. Senki sem sebesült meg, csak a lövedékektől szétfröcs- csenő kövektől kaptak a lovak is ütést. Ez az aljasság szinte megdöbbentett mindannyiunkat. Hát így állunk? (Folytatjuk) ségében is erősen elmarad a női szólamtól, amely így, egyes művek részleteinél bántóan kiütközik. Az ugyancsak Tar Lőrinc vezényelte füzesabonyi Munkásvegyes- kar igen nagy odaadással, sodró dinamizmussal adott elő, itt-ott bizonytalan szólambelépésekkel. Ettől függetlenül komoly előrehaladást jelentett mostani fellépésük. Nagyjából ugyanez mondható a hevesi Pedagógus Kórusról, amely Liszt A munka himnusza című müvét adta elő Ferencz Attila vezénylésével. Külön elismerést érdemelnek a kórus tagjai, akik a járás különböző községeiből gyűlnek össze közös éneklésre, az éneklés szeretetétől áthatva, nem kis nehézségek árán. A férfikarok közül kiemelkedett a nemrég csuvas földön vendégszerepeit füzese abonyi Tinódi Kórus, Körös- kényi Lajos vezetésével. Az elmúlt évi szemle óta szembetűnő fejlődést tapasztalhattunk, rendkívül gondosan felkészültek, a műveket részleteiben kidolgozva adták elő, szélesen fogalmazott dinamizmus, tudatos zenei elképzelések voltak érzékelhetőek éneklésükben. A Muzsikus Céh fiatal leánytagjai, nevükhöz méltóan, muzsikálásán és mesterien daloltak. A gyöngyösi leány, kart, amelyet Gácsiné Holló Erzsébet irányított, a kristálytiszta intonálás, a franPénteken este végétért az V. budapesti nemzetközi sportfilmfesztivál. A két fődíjat Buda István államtitkár, az OTSH elnöke adta át. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökének nagydíját az „Atlétikai világ, kupa” című angol film kapta. A magyar olimpiai bizottság nagydíját „A cél — az olimpia!” című szovjet film érdemelte ki. Rendezője: Va- lerij Klabukov. A XXII. nyári olimpiai játékok szervező bizottsága által felajánlott díjat a A kis klubterem homályos, zsúfolt. Szinte egymás oldalába ér a rajzlap fölé hajlók könyöke. S csupán a sarokba állított rekvizitum, rajztéma, a barna drapériára helyezett váza kap erősebb megvilágítást egy olvasólámpa jóvoltából. Lehet, nek húszán, akik összejöttek ezen az estén is, ősz óta immár talán tizedszer. S vágyuk a formálás, a rajzi ki_ fejezés módszerének elsajátítása, fejlesztése. — Hosszú csend, vagy inkább évelt meddő kísérlete, zése után támadt föl művelődési központunk képzőművészeti stúdiója. S, hogy ez így történt, a Hatvani Galéria mozgósító, érdeklődést keltő kiállításai, szakmai vitadélutánja mellett Buhály József fiatal festőművész érdeme — súgja fülünkbe Kovács Béla igazgató. — Jóska remek pedagógus. Amellett szerény, nagyképűségtől mentes. Pedig fut már a szekere. A Nemzeti Galéria után nemrég újabb tárlata nyílt az egyik pesti színház klubjában, s részeltette a zsűri a Derkovits-ösztöndíj- alapból is. Különben Szentendréről jár hozzánk kéthetente. Ott kapott műtermes lakást a közelmúltban. Vegyes,' sokrétű a stúdió tagsága. Itt Balogh Kálmán újságkihordó szénceruzája alatt serceg a papír. Amott Mészáros József nyugdíjas vasutas keze nyomán formálódnak a váza körvonalai. Mistét Erika a Bajza Gimnáziumból jött, Bálint Sándor tanár Boldogról jár be a foglalkozásokra. Tóth László lakatost pedig a cuciás könnyedségű hangvétel,' olykor virtuóz technika jellemezte. Hallhattuk ezt Hajdú öt gyermekkar című művének magával ragadó előadásán is. Az egri egészségügyi szakiskola leánykórusa igen jó benyomást keltett, üde, bájos hangszínükhöz érthető szövegkiejtés párosult. Műsoruk gondosan volt összeállítva, felkészültségüknek megfelelő nehézségű. Mindez a vezető Ocskay Györgyöt dicséri. Talán szerencsésebb lett volna az egyébként kitűnően megformált Tolnai népdalcsokor helyett egy Heves megyeit; esetleg egy palóc népdal-ösz. szeállítást műsorra tűzni. A mi vidékünk is tartogat értékes, szép népdalokat és a többnyire a megye falvaiból ide került leányok inkább magukénak érezték volna ezeket, s egyben a népdalhagyományok őrzése is jól érvényesülhetett volna. Az énekkari szemle művészi színvonalát összehasonlítva az előző évek hasonló rendezvényeivel, örömmel nyugtázhatjuk, hogy megyei kórusaink a kóruséneklés csaknem minden területén előreléptek. Felkészültebbek, igényesebb a műsorválasztásuk, Helyesen értelmezik a műveket. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincs miben javulni, de az itt mutatott fejlődés feltétlen biztató a jövőre nézve. Nagy Miklós „Hullámzás” című ausztrál film nyerte. Az Állami Ifjúsági Bizottság díját az „Ovis olimpia” című magyar filmnek ítélték oda. Rendezője: Kolonits Ilona. Az országos közművelődési tanács díját a „Lebegés” című amerikai filmért adták át. A Magyar Televízió elnökének díját a „Tomászpará- dé” című francia film nyerte. Az országos idegenforgalmi hivatal díját a „Világbajnokok” című magyar film nyerte el. Rendezője: Fehéri Tamás. korgyár küldte, ahol egyszer kiállítást is rendeztek munkáiból. Hobbi vajon, amit művelnek? A pár perces munkaszünetet fölverő tiltakozás szinte egyöntetű. — Szeretnénk közelebb ke. rülni a műfaj lényegéhez. Többet tudni, többet érteni a műhelytitkokból, hogy gya. rapodjék szépérzékünk, á festmények és. szobrok iránti fogékonyságunk, s egyben tudatosuljon bennünk, a művész mit miért csinál a vásznon. Balogh Kálmánnak mindezen kívül nem titkolt szándéka a Képzőművészeti Főiskola, Oda bejutni! Talán nem is esélytelen. Ö mintáz ipkább, s a városi könyvtár vetélkedőjének ju. talmaként kiosztott kis Móricz Zsimond-portréi jó karakterérzékről tanúskodnak. Hogy a stúdió létét mi tanúsítja még a halmozódó munkákon, a termékeny összejö. veteleken kívül? A tagok rajzaiból, festményeiből, szobraiból rendeztek már kiállítást a vasútállomás művelődési termében, majd Boldogon. Ezt készülnek vándoroltatni. S az egész vállalkozás jövendője? Mikor: ez iránt érdeklődünk, Kovács Béla re- zignáltan fölsóhajt. Ebből, s az itt-ott elejtett szavakból kell leszűrnünk a rideg tényt, hogy a bevételi lehetőségeitől jóformán megfosztott művelődési központ, önhibáján kívül, anyagi csőd szélére került. Két hét múlva talán ezt a lelkes gárdát sem tudja fogadni hajlékában. .. x»* (moldvay) 92 ij felosztó gca Soest a sportfilmfesztiuálon Ismét veszélyben a hatvani stúdió
